Új Élet, 1965 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-10 / 1. szám
Téli kép Marx József felvétele HORVÁTH IMRE: Mannál **lig eszmélt a nyárra szívünk s már télre döbben. Nem száll a jégvirágra lepke táncos körökben. Nem száll kelyhére méh sem, nincs mit elhordjon róla. Nincs e napoknak méze, csak hó a pillangója. Mélyült az ég magánya, jeges ölén az űrnek a csillagok is fázva, társtalan tömörülnek. Még az árnyék is árvább. Ismerjük ezt a tételt, mint adja meg az árát, mi ragyogni merészelt. De álmunkban kigyúlva a fény emléke szárnyal, s a nyár énekét fújja a megfagyott madár dal. Gördülő kenekek Ta!ahogy nem akarózik megszokott terme-lési tudósítást írni erről a gyárról. Talán a hangulat miatt: év vége...új esztendő kezdete... ünnepi készülődés... szilveszteri hangulat... a mérlegkészítés napjai... remények... nekigyűrkőzés az új feladatoknak... Az idő is szép , szikrázó, fényes, üvegesen áttetsző tél... no meg a gyár sem mindennapi. Már maga a környezet sem, amelyben elterül: falusi táj, szántóföldek, Grigorescu-festményre kívánkozó tehéncsordák, román népi stílusban épült csinos falusi házak, romantikus dülőutak, és egyszer csak ebből a baragáni képből kiugrik meghökkentően modern vonalaival, merészen ágaskodó toronyépületeivel, csupa üveg- és betoncsarnokaival a Popeşti-Leordeni-i műgumigyár. S ez teljesen megváltoztatja a táj hangulatát. Teherautók, autóbuszok, sőt magánkocsik, Pobjedák, Skodák, Fiatok térülnek, fordulnak a széles műúton. A város találkozik itt a faluval, az idillikus hangulat a modern kor nyugtalan ütemével. És ha Popeşti-Leordeni jellegét nem nagyon változtatta meg az az adminisztratív intézkedés, hogy Bukaresthez csatolták, annál inkább megváltoztatja és közel hozza a fővároshoz ez az óriásüzem és azok a kisebb gyárak, amelyek itt működnek, épülnek. Joggal nevezzük tehát a Danubianát bukaresti üzemnek. Nemcsak azért, mert alkalmazottainak 98 százaléka a fővárosból autózik ide, hanem azért is, mert a maga jelenlétével idáig kitolta a mind nagyobb ütemben fejlődő Bukarest határait. Két éves a gyár. Nincs szó szerint vett irattára, mint ahogy nincs múltja, történelme, évfordulója sem. De itt álljunk csak meg, az üzem ugyanis a nyáron ünnepelte az egymilliomodik autógumi legyártását. Jubileum volt ez, ünnep a javából. Hiszen harminc évvel ezelőtt legfeljebb a milliomodik autógumi importjáról adhattak hírt ebben az országban. Most pedig... 2.600 autógumi készül naponta olyan körülmények között, amire a legfejlettebb ipari állam is büszke lehetne. Pavelescu mérnök bevitt abba a higanygőzlámpával világított óriásterembe, ahonnan 300 bonyolult gép és motor (mintegy 18.000 lóerő!) működését irányítják, vezérlik a műszerek. — Simán megy itt a munka, mintha gumikerekeken gördülne — jegyzem meg. — Hasonlatnak jó, de a valóság bonyolultabb — válaszolja a mérnök. — Mert akármilyen, modernek is a gépek, akármilyen ötletesek is a vezérlőberendezések — a gumi minősége végső fokon mégis az emberen múlik. Nos, igen, az emberek... Mérnökök, munkások, akik míg ide be nem léptek, sohase jártak műgumigyárban. Emberek, akiknek rekordidő alatt kellett elsajátítaniuk a modern technikát és a korszerű gumiabroncskészítés minden csínját-bínját. Ez a mesterség ma már technológiai tudást és matematikai, vegytani és fizikai ismereteket, sőt földrajzi és általános műveltséget követel. — Hogy miért földrajzit is? Azért, mert immár húsz országba exportálják a Danubiana gyártmányait. És majdnem minden országnak más az igénye, hiszen más a klímája, útja stb. Az új évben éppen ilyen szempontból, a keverésnél, a tartósításnál igyekszünk új eljárásokat kidolgozni — mondotta a mérnök. — És hogy állnak a selejttel? Érzékeny problémára tapintottam. A selejt, százalék egyes hónapokban még mindig túlmagas volt. — Nem, nem hárítom a gépre, a felszerelésre a selejtet — feleli nevetve a mérnök. — Pedig ez lenne a legkönnyebb. De az igazság az, hogy szakképzettségen, tudáson múlik ez is. Éppen ezért nem fogyunk ki ebben a gyárban a tanfolyamokból. Első-és másodfokú kurzus... továbbképző és szakképesítő iskola... szóval van belőlük választék bőven. Mindenki tanul, mert tanulnia kell, ha meg akarja állni a helyét ebben a gyárban. ...Nézem a futószalagon gördülő autógumik végtelen sorát. Mint az egymás után pergő napok sorakoznak. Ilyenkor, újévkor az ember szimbólumot lát sok mindenben, itt például