Új Élet, 1971 (13. évfolyam, 2-24. szám)

1971-01-10 / 2. szám

** • a «■* 2 a§1 tg « JQ 6 ► B.M­g 3­ a s n .5 ^ .2 43 "E j " *Z~ & ® a 2 ^ ^ a C ■ S­Î.8 CB m TM s.s 2­­21 « g -a­­ ► ® »3 a ! - „ : M — t :® :a • J* N §_ _ ■? •« .s* * s'jf a g « -a — a a« T5 .* N 43 ® .» a 2 a Wflj V a^'E =M ** a s 'S' :a ‘t •2 »S* 2­8« I a-•» .§ t© 9 «iM st/s. V «c — kV a V ► 5­* zt * t« M — ► « GC V ® «« ► a a* n|I z * • “6: HfiS ^ KJ 1971 január KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS KÉPESLAP. Kiadja a Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság. Szerkesztő­ség: Marosvásárhely, Str. Sfaturilor 1.,telefon 14509. Kolozsvári fiókszerkesztőség: Piaţa Libertăţii 5., telefon 11550. Bukaresti fiókszerkesztőség: Piaţa Scinten 1., Of. postal 33. Telefon 177030. Előfizetési díj három hónapra 12 lej, fél évre 24 lej, egy évre 48 lej. Előfizetéseket felvesznek az üzemi és intézményi önkéntes sajtóterjesztők, postahivatalok és levélkézbesítők. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. SZERKESZTI A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Készült a Scínteia Háza Nyomdaipari Kombinátban, Bukarest Címlapunk.­ A marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozata is bemutatta Paul Evarac Az albérlő című színmű­vét. Főszereplők: Tanai tolla, Csorba András, Tarr László Marz József falvétala A hátsó borítón: Irina Pacsernyikova szov­jet filmszínésznő, akit a hazai közönség Az alsó s­zerelem című filmből ismer GEO BOGZA Burgos? Guernica! O­lvastam nemrég, hogy Picasso híres festmé­nyét, a Guernicát, amely hosszú ideje New Yorkban van, át akarják hozni Spanyolor­szágba, ahol külön épületet emeltek számára. Olva­sás közben a sorok között egyre a hír igazi értelmén gondolkoztam, mert úgy éreztem, hogy valami egyébről is szó van itt. Tudjuk, Picasso azzal a határozott céllal festette a Guernicát, hogy a há­ború borzalmait, a kivégzések és tömegmészárlások szörnyűségét ábrázolja. Festményének eredetisége, a belőle áradó erő mindenképpen Goyát juttatta eszünkbe, aki ugyanezt megfestette már egyszer. Az „1808. május 2-i kivégzés" kegyetlen pátosza, vádló indulata és kísérteties realizmusa úgy ár­nyékolta be ifjúságomat, mint az egész akkori világ lidércnyomásos képe, nekem pedig abban a világ­ban kellett élnem. Ám akkor már nemcsak egy kivégzőosztagról volt szó, vele szemben pedig egy halálfélelemmel küzdő maroknyi csoportról. Picasso Guernicája a világtörténelem folyamán első ízben és talán a legjobban ábrázolta egy olyan esemény borzalmait, amelyhez foghatót nem ismert addig a világtörténelem: egy város módszeres szét­­rombolását a hadirepülőgépek által, egy város teljes letörlését a föld színéről. Ha a mai spanyolországi rendszer, amely éppen a fentihez hasonló, a történelemben addig nem ismert kegyetlenségek sorozatos elkövetése árán került uralomra — ilyen volt például a fej­vesztetten menekülő polgári lakosság gépfegyvere­­zése az országutakon, éppen Guernicánál, majd néhány héttel később Bilbao közelében —,még­sem tekinti ma Picasso festményét vádiratnak, amely gyűlöletessé teszi az egész világ előtt, azt is jelentheti — gondoltam magamban —, hogy egy remekmű végül is diadalmaskodott. De jelent­heti a hallgatólagos felismerését annak is, hogy mindaz, amit a kép ábrázol és mond, ma már egy távoli múlthoz tartozik és többé meg nem ismétlőd­hetik. Ha Guernica Spanyolországba kerül, ez akár ünnepélyes ígéret is lehet — Picasso és az egész világ felé — azoknak a részéről, akik oly rengeteg vér árán biztosították hatalmukat az ország felett, hogy lelkükből igyekeznek kiirtani a sötét emlékeket. De a Guernica ma újból vádló hangon beszél, mint 1987-ben. Mola tábornok, aki akkor az északi hadműveleteket vezette, kiadta a hírhedt jelszót: „Halál a baszkokra!" Néhány nappal később a hitlerista légierő letörölte a föld színéről azt a várost, amelyhez a baszkokat annyi drága hagyomány fűzi. Lehet, ma nem kiáltják olyan hangosan ezt a jelszót, mint annak idején a cinikus Mola, aki nem sokkal később — mintha valami isteni igazságszolgáltatás akarta volna — maga is el­pusztult egy repülőszerencsétlenségben — ott, ahol a legtöbbet vétkezett, mondták akkor a spa­nyolok —, de úgy látszik, újra él a szándék: kiir­tani a baszkokat. Odasúgták a jelszót a katonai ügyészeknek és bíráknak, akik a burgosi perben ítélkeznek, ha ugyan szükség volt rá. Mert ez a per ismét felfedte a madridi hatalmasok gyűlöle­tét a baszkok iránt, akik büszkén és makacsul ragaszkodnak sajátosságaikhoz, akiket a polgárhá­ború folyamán meg akartak félemlíteni és ki akar­tak irtani. Azoknak a szemében, akik így látják a zord burgosi bírákat és így ítélkeznek róluk, Burgos Guernicát jelenti. LŐRINCZI LÁSZLÓ fordítása

Next