Új Élet, 1980 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-10 / 1. szám
HAZAI KÉPEK Tízéves a /Criterion Tízéves a Kriterion. Van-e ember e hazában, aki e nevet nem ismeri? Hozzá kell-e tenni a kiegészítő meghatározást, hogy: könyvkiadó? Aligha szükséges. Talán ez is kifejezi — ha jelképesen is — nemzetiségi könyvkiadásunk gyorsan elszállt utóbbi tíz esztendejének minden kis és nagy sikerét, hogy ez az idegen szó így, egymagában is mindenki által értett, szeretett és tisztelt fogalommá, valódi értékjelzővé vált. Bárhogy keresem a szavakat, úgy érzem, nem tudom szebben megfogalmazni, hogy mi is ez a Román Kommunista Párt nemzeti politikájának nagyszerű megnyilatkozásaként ezelőtt tíz esztendővel, pontosabban 1969. december 15-én létrehívott intézmény, mint ahogy azt Domokos Géza, a Kriterion alapító-igazgatója fogalmazta meg a tízéves útra meghatódottan emlékező, szép írásában, A Hét egyik legutolsó tavalyi számában: «a romániai nemzetiségi kultúrák műhelye, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri barátságának szép otthona». Műhely, ahol végső formát nyernek az írói-alkotói álmok, könyvekké, e száguldó időben is nélkülözhetetlen, igaz barátainkká a regények, novellák, versfüzérek, tanulmányok, tudományos munkák — most már nem is a kiadó címkés borítékján feltüntetett, tehát az eredetileg elképzelt hat nyelven: románul, magyarul, németül, szerb-horvátul, ukránul és jiddisül, hanem a hetediken, szlovákul is, és a tervek szerint a jövőben más nyelveken: tatárul, törökül és örményül. És ahol 10 év alatt nemcsak új, külföldön is kedveltté és keresetté vált sorozatok — Téka, Fehér sorozat, Kriterion Bücherei, Biblioteca Kriterion — születtek és izmosodtak-izmosodnak, hanem újabb műfajok és könyvtípusok törtek be a könyv világába, váltak szellemi értékeinkké és egyben a testvériség — a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének — hatékony szolgálóivá harcosaivá. Ahol tíz év alatt 1743 cím jelent meg — ebből 1076 magyarul, 369 németül, 71 románul, 118 szerb-horvátul, 80 ukránul, 27 jiddisül és 2 szlovákul — összesen 12 524 972 példányban. 10 887 415 magyar nyelvű köteten húzódik meg szerényen — de már annyira megszokottan a pegazus és a nyitott könyv gyönyörű jelét grafikába öntő embléma. (Erről viszont nem mindenki tudja, hogy Deák Ferenc kolozsvári grafikusművész, a Kriterion alapító tagjának ihletett munkája). Műhely és a szocialista kultúra, a testvériség szellemi központja is egyben a Kriterion. A testvéri együttélés és együttmunkálkodás, a kölcsönös megismerés és megértés, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés szellemi központja, otthona ahol — mint volt szerkesztője, tanúsíthatom: a testvériség és barátság mindennapos, éltető valóság, egy lelkes, baráti munkaközösség összetartó és mozgósító ereje. Egyre gyarapodó olvasótábora nevében kívánunk mi is sok sikert, jó munkát a második évtizedébe lépő Kriterionnak. K. BODOR ANDRÁS Kriterion-nap Csíkszeredában Legfőbb célunk: A nép jólétének biztosítása és szüntelen emelése A Nicolae Ceauşescu, Románia elnöke társadalompolitikai gondolkodásából című sorozat legutóbbi kötete (A nép jóléte — a Román Kommunista Párt politikájának legfőbb célkitűzése*) pártunk és szocialista államunk gazdasági és társadalmi fejlesztéspolitikájának lényegét domborítja ki a párt főtitkárának, köztársaságunk elnökének beszédeiből, expozéiból, interjúiból és cikkeiből vett szövegválogatás révén, összegezvén ily módon egyrészt pártunk kollektív bölcsességének ezirányú tanítását másrészt pedig egész szocialista építésünk lényegét, eszmei és gyakorlati célirányosságát A kötet anyaga szorosan igazodik a gazdaságitársadalmi fejlesztésben követett pártpolitika és annak gyakorlati rendeltetése, a népjólét növelése közötti megbonthatatlan kapcsolat bemutatásához, meggyőzően bizonyítva a gazdasági-társadalmi fejlődés döntő jelentőségét a nép anyagi és szellemi jólétének emelésében. Ilyen tekintetben a szövegválogatás szemlélteti, hogy miért helyes a fejlesztés és a felhalmozás terén érvényesített arány, vagyis a nemzeti jövedelem ma — és a jövőben is — alkalmazott megosztása felhalmozási és fogyasztási alapra, szem előtt tartva nem csupán a szükségletek kielégítésének azonnali követelményeit, hanem a távlatiakat is, és szavatolva, éppen a nemzeti jövedelem helyes felhasználása útján, a fokozatos, állandó növekedést. A gazdaság- és társadalomfejlesztés egész pártpolitikájának, az összes anyagi és szellemi javaknak egyetlen haszonélvezője van — az ország dolgozó lakossága, kivétel nélkül minden dolgozó, aki a társadalmi termeléshez nyújtott hozzájárulása mennyisége és minősége alapján részesül a termelt javakból. E hozzájárulás kapcsán nagy súlyt helyez a kötet a társadalom számára végzett munka fontosságának kidomborítására, s ennek függvényében körvonalazza a termelés strukturális változásai igényelte káderszerkezet kialakítását, az oktatásnak ebbe az irányba történő betájolását, a szakképzés és szakmai továbbképzés jelentőségét, az oktatás-tudományos kutatás-termelés egybeötvözését mint olyan felismerést, amely pártfőtitkárunk eredeti hozzájárulása a tudományos szocializmus alkotó alkalmazásához és továbbfejlesztéséhez, gazdagításához országunk konkrét gazdasági-társadalmi feltételei között. A munka a lakosság jövedelmei növelésének fő forrása, s a jövedelmek növelése ténylegesen a javadalmazás szocialista elvének töretlen alkalmazásából — pártpolitikánk eme alapvető koordinátájának érvényesüléséből — következik, így hat ösztönzőleg társadalmunk sajátos méltányossági elve, amely szembefordul az élősdiség bármilyen formájával. A javadalmazás-emelés azonban a népjólét növelésének csak egyik — közvetlen — formája A másik alapvető forma, amely a szocialista építés előrehaladásával mindinkább kihangsúlyozódik, a közvetett részesedés, ami a társadalmi fogyasztási alapok folytonos növekedése révén valósul meg. A szociális-kulturális akciókra fordított alapok szüntelen gyarapodása révén javul az egészségvédelem, az orvosi ellátás, a helységek művelődési ellátottsága, az oktatás anyagi alapja , s mindez végső soron ugyancsak a lakosság jólétének, anyagi kulturális színvonalának emelkedésében testesül meg. Pártunk ezirányú politikája tükröződik a nyugdíjrendszer tökéletesítésében, a nyugdíjak emelésében. Az életszínvonal emelkedése, a lakosság jólétének emelkedése megnyilvánul a helységrendezés és -fejlesztés tökéletesedésében, a lakásviszonyok javulásában, az áruforgalom és a szolgáltatások volumenének növekedésében. Mindez pedig visszatükröződik az új életminőség megszületésében és szakadatlan tökéletesedésében, ahogyan azt a párt XII. kongresszusán elfogadott vonatkozó Irányelv-program is leszögezi. Az anyagi és kulturális jólét emelkedése közvetlenül elvezet a politikai öntudat fokozódásához, annak társadalmi szintű megértéséhez, hogy a munkában, a gazdasági és politikai döntések kidolgozásában való részvétel minden becsületes dolgozó állampolgári és emberi kötelessége. Növekszik tehát a dolgozók tömeges részvétele a vezetésben, az irányításban — iskolájaként a társadalmi önvezetésnek, amely majd a kommunizmus időszakában teljesedik ki. Idéznünk kell e rövid ismertetés befejezéseképpen a kötet előszavából, kidomborítva most pártfőtitkárunk, köztársaságunk elnöke születésnapi köszöntésekor a párt- és állampolitika általa érvényesített néhány alapvető sajátosságát .Ceauşescu elnök fáradhatatlanul küzd az élősdiség ellen, mindenféle társadalmi vagy nemzeti egyenlőtlenség és megkülönböztetés ellen, a társadalmi egyenlőség és igazságosság érvényre juttatásáért, egy olyan új humanizmus megteremtéséért, amely az embert helyezi előtérbe s ugyanakkor az egyéni érdekeket harmonikusan egybefonja az egész társadalom érdekeivel, az egyén jólétének és boldogságának az egész nép jólétével és boldogságával egyidejű biztosításáért». BITAY ÖDÖN * Politikai Könyvkiadó, Bukarest 1979. A Román Fejedelemségek egyesülésének 121. évfordulója Nagy fontosságú, történelmi jelentőségű esemény volt az egész román nép életében Moldova és Havasalföld egyesülése 1859. január 24-én, amikor Alexandru Ioan Cuza mindkét egykori román ország fejedelme lett Fontos állomás volt ez azon az úton , amely az 1918-ban megvalósult teljes egység kiteljesedéséig vezetett, és amelyért századokkal ezelőtt Mihai Viteazul ontotta vérét, hogy ideiglenesen bár, de történelmi valósággá tegye Moldova, Havasalföld és Erdély egységét A nagy történelmi pillanat előkészítésének forró hangulatát idézi Vasile Alecsandri közismert és közkedvelt költeménye, Az egyesülés hórája, amely csaknem népdallá vált a román haza fiainak ajkán. VASILE ALECSANDRI: Az Egyesülés Hórája Talpra most, hej, kéz a kézben Mind, aki román egészen. Csapjunk kezet ma a hórán Végig a nagy román rónán! Gaz ne nőjön több a réten! Ellenségünk több ne légyen! Emberségre igyekeztünk Annak keljen rügye köztünk! Hej, te szomszéd, havaselvi, Mért ne tudnánk egyesülni Vagy a közös sorsra bátran, Vagy testvérnek a halálban! Aki egy, az egyre gyönge, Akár búra, vagy örömre. De már erős, aki kettő, S ellene is ívesebb nő! Egy a kettőnk édesanyja. Egyek lettünk szemre, hangra, Egy élőfa két kis ággal, Két szem egyazon világgal. A nevünk is csak egyforma, Egy nekünk a világ sorsa, Testvérem vagy, ugye, testvér, S szivünkben egy a sebes véri ter a Milkov-partra nyomban, Szikkasszuk ki egyházamban, S az országút átaljáron, Mi elkertelt, a határon! Legyen egyszer végre ünnep, Fényes napunk nézzen minket, S csapjunk kezet ma a hórán Végig a nagy román rónán! SZEMLÉR FERENC fordítása