Új Élet, 1980 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-10 / 1. szám

HAZAI KÉPEK Tízéves a /Criterion Tízéves a Kriterion. Van-e ember e hazában, aki e nevet nem ismeri? Hozzá kell-e tenni a kiegészítő meghatározást, hogy: könyvkiadó? Aligha szüksé­ges. Talán ez is kifejezi — ha jelképesen is — nem­zetiségi könyvkiadásunk gyorsan elszállt utóbbi tíz esztendejének minden kis és nagy sikerét, hogy ez az idegen szó így, egymagában is mindenki által értett, szeretett és tisztelt fogalommá, valódi érték­jelzővé vált. Bárhogy keresem a szavakat, úgy érzem, nem tu­dom szebben megfogalmazni, hogy mi is ez a Román Kommunista Párt nemzeti politikájának nagy­szerű megnyilatkozásaként ezelőtt tíz esztendő­vel, pontosabban 1969. december 15-én létrehívott intézmény, mint ahogy azt Domokos Géza, a Krite­rion alapító-igazgatója fogalmazta meg a tízéves útra meghatódottan emlékező, szép írásában, A Hét egyik legutolsó tavalyi számában: «a romániai nemzetiségi kultúrák műhelye, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri barátságának szép otthona». Műhely, ahol végső formát nyernek az írói-alkotói álmok, könyvekké, e száguldó időben is nélkülözhetetlen, igaz barátainkká a regények, novel­lák, versfüzérek, tanulmányok, tudományos munkák — most már nem is a kiadó címkés borítékján feltün­tetett, tehát az eredetileg elképzelt hat nyelven: romá­nul, magyarul, németül, szerb-horvátul, ukránul és jiddisül, hanem a hetediken, szlovákul is, és a tervek szerint a jövőben más nyelveken: tatárul, törökül és örményül. És ahol 10 év alatt nemcsak új, külföldön is kedveltté és keresetté vált sorozatok — Téka, Fehér sorozat, Kriterion Bücherei, Biblioteca Kriterion — születtek és izmosodtak-izmosodnak, hanem újabb műfajok és könyvtípusok törtek be a könyv világába, váltak szellemi értékeinkké és egyben a testvériség — a román nép és az együttélő nemzetiségek test­vériségének — hatékony szolgálóivá harcosaivá. A­hol tíz év alatt 1743 cím jelent meg — ebből 1076 magyarul, 369 németül, 71 románul, 118 szerb-hor­vátul, 80 ukránul, 27 jiddisül és 2 szlovákul — össze­sen 12 524 972 példányban. 10 887 415 magyar nyelvű köteten húzódik meg szerényen — de már annyira megszokottan a pegazus és a nyitott könyv gyönyörű jelét grafikába öntő embléma. (Erről viszont nem mindenki tudja, hogy Deák Ferenc kolozsvári grafi­kusművész, a Kriterion alapító tagjának ihletett munkája). Műhely és a szocialista kultúra, a testvériség szel­lemi központja is egyben a Kriterion. A testvéri együttélés és együttmunkálkodás, a kölcsönös meg­ismerés és megértés, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés szellemi központja, otthona ahol — mint volt szerkesztője, tanúsíthatom: a testvériség és barátság mindennapos, éltető valóság, egy lelkes, baráti munkaközösség összetartó és mozgósító ere­je. Egyre gyarapodó olvasótábora nevében kívánunk mi is sok sikert, jó munkát a második évtizedébe lépő Kriterionnak. K. BODOR ANDRÁS Kriterion-nap Csíkszeredában­ ­ Legfőbb célunk: A nép jólétének biztosítása és szüntelen emelése A Nicolae Ceauşescu, Románia elnöke társadalom­­politikai gondolkodásából című sorozat legutóbbi kötete (A nép jóléte — a Román Kommunista Párt politikájának legfőbb célkitűzése*) pártunk és szo­cialista államunk gazdasági és társadalmi fejlesz­téspolitikájának lényegét domborítja ki a párt főtit­kárának, köztársaságunk elnökének beszédeiből, ex­pozéiból, interjúiból és cikkeiből vett szövegváloga­tás révén, összegezvén ily módon egyrészt pártunk kollektív bölcsességének ezirányú tanítását más­részt pedig egész szocialista építésünk lényegét, eszmei és gyakorlati célirányosságát A kötet anyaga szorosan igazodik a gazdasági­társadalmi fejlesztésben követett pártpolitika és an­nak gyakorlati rendeltetése, a népjólét növelése kö­zötti megbonthatatlan kapcsolat bemutatásához, meggyőzően bizonyítva a gazdasági-társadalmi fej­lődés döntő jelentőségét a nép anyagi és szellemi jólétének emelésében. Ilyen tekintetben a szöveg­válogatás szemlélteti, hogy miért helyes a fejlesztés és a felhalmozás terén érvényesített arány, vagyis a nemzeti jövedelem ma — és a jövőben is — alkalma­zott megosztása felhalmozási és fogyasztási alapra, szem előtt tartva nem csupán a szükségletek kielégí­tésének azonnali követelményeit, hanem a távlatia­kat is, és szavatolva, éppen a nemzeti jövedelem he­lyes felhasználása útján, a fokozatos, állandó növe­kedést. A gazdaság- és társadalomfejlesztés egész párt­­politikájának, az összes anyagi és szellemi javaknak egyetlen haszonélvezője van — az ország dolgozó lakossága, kivétel nélkül minden dolgozó, aki a tár­sadalmi termeléshez nyújtott hozzájárulása mennyi­sége és minősége alapján részesül a termelt javak­ból. E hozzájárulás kapcsán nagy súlyt helyez a kötet a társadalom számára végzett munka fontossá­gának kidomborítására, s ennek függvényében kör­­vonalazza a termelés strukturális változásai igényelte káderszerkezet kialakítását, az oktatásnak ebbe az irányba történő betájolását, a szakképzés és szak­mai továbbképzés jelentőségét, az oktatás-tudomá­nyos kutatás-termelés egybeötvözését mint olyan felismerést, amely pártfőtitkárunk eredeti hozzájáru­lása a tudományos szocializmus alkotó alkalmazásá­hoz és továbbfejlesztéséhez, gazdagításához orszá­gunk konkrét gazdasági-társadalmi feltételei között. A munka a lakosság jövedelmei növelésének fő for­rása, s a­ jövedelmek növelése ténylegesen a javadal­mazás szocialista elvének töretlen alkalmazásából — pártpolitikánk eme alapvető koordinátájának érvé­nyesüléséből — következik, így hat ösztönzőleg tár­sadalmunk sajátos méltányossági elve, amely szem­befordul az élősdiség bármilyen formájával. A javadalmazás-emelés azonban a népjólét növe­lésének csak egyik — közvetlen — formája A másik alapvető forma, amely a szocialista építés előrehala­dásával mindinkább kihangsúlyozódik, a közvetett részesedés, ami a társadalmi fogyasztási alapok folytonos növekedése révén valósul meg. A szociá­lis-kulturális akciókra fordított alapok szüntelen gya­rapodása révén javul az egészségvédelem, az orvosi ellátás, a helységek művelődési ellátottsága, az ok­tatás anyagi alapja , s mindez végső soron ugyan­csak a lakosság jólétének, anyag­i kulturális szín­vonalának emelkedésében testesül meg. Pártunk ezirányú politikája tükröződik a nyugdíjrendszer tö­kéletesítésében, a nyugdíjak emelésében. Az életszínvonal emelkedése, a lakosság jólétének emelkedése megnyilvánul a helységrendezés és -fejlesztés tökéletesedésében, a lakásviszonyok ja­vulásában, az áruforgalom és a szolgáltatások volu­menének növekedésében. Mindez pedig visszatük­röződik az új életminőség megszületésében és sza­kadatlan tökéletesedésében, ahogyan azt a párt XII. kongresszusán elfogadott vonatkozó Irányelv-prog­ram is leszögezi. Az anyagi és kulturális jólét emel­kedése közvetlenül elvezet a politikai öntudat fokozó­dásához, annak társadalmi szintű megértéséhez, hogy a munkában, a gazdasági és politikai döntések kidolgozásában való részvétel minden becsületes dolgozó állampolgári és emberi kötelessége. Növek­szik tehát a dolgozók tömeges részvétele a vezetés­ben, az irányításban — iskolájaként a társadalmi önvezetésnek, amely majd a kommunizmus idősza­kában teljesedik ki. Idéznünk kell e rövid ismertetés befejezéseképpen a kötet előszavából, kidomborítva most pártfőtitká­runk, köztársaságunk elnöke születésnapi köszönté­sekor a párt- és állampolitika általa érvényesített né­hány alapvető sajátosságát .Ceauşescu elnök fáradhatatlanul küzd az élősdiség ellen, minden­féle társadalmi vagy nemzeti egyenlőtlenség és megkülönböztetés ellen, a társadalmi egyen­lőség és igazságosság érvényre juttatásáért, egy olyan új humanizmus megteremtéséért, a­­mely az embert helyezi előtérbe s ugyanakkor az egyéni érdekeket harmonikusan egybefonja az egész társadalom érdekeivel, az egyén jólé­tének és boldogságának az egész nép jólétével és boldogságával egyidejű biztosításáért». BITAY ÖDÖN * Politikai Könyvkiadó, Bukarest 1979. A Román Fejedelemségek egyesülésének 121. évfordulója Nagy fontosságú, történelmi jelentőségű esemény volt az egész román nép életében Moldova és Havasalföld egyesülése 1859. január 24-én, amikor Alexandru Ioan Cuza mindkét egykori román ország fejedelme lett Fontos állomás volt ez azon az úton , amely az 1918-ban megvalósult teljes egység kiteljesedéséig vezetett, és amelyért száza­dokkal ezelőtt Mihai Viteazul ontotta vérét, hogy ideiglenesen bár, de történelmi valóság­gá tegye Moldova, Havasalföld és Erdély egységét A nagy történelmi pillanat előké­szítésének forró hangulatát idézi Vasile Alec­­sandri közismert és közkedvelt költeménye, Az egyesülés hórája, amely csaknem nép­dallá vált a román haza fiainak ajkán. VASILE ALECSANDRI: Az Egyesülés Hórája Talpra most, hej, kéz a kézben Mind, aki román egészen. Csapjunk kezet ma a hórán Végig a nagy román rónán! Gaz ne nőjön több a réten! Ellenségünk több ne légyen! Emberségre igyekeztünk Annak keljen rügye köztünk! Hej, te szomszéd, havaselvi, Mért ne tudnánk egyesülni Vagy a közös sorsra bátran, Vagy testvérnek a halálban! Aki egy, az egyre gyönge, Akár búra, vagy örömre. De már erős, aki kettő, S ellene is ívesebb nő! Egy a kettőnk édesanyja. Egyek lettünk szemre, hangra, Egy élőfa két kis ággal, Két szem egyazon világgal. A nevünk is csak egyforma, Egy nekünk a világ sorsa, Testvérem vagy, ugye, testvér, S szivünkben egy a sebes véri ter a Milkov-partra nyomban, Szikkasszuk ki egyházamban, S az országút átaljáron, Mi elkertelt, a határon! Legyen egyszer végre ünnep, Fényes napunk nézzen minket, S csapjunk kezet ma a hórán Végig a nagy román rónán! SZEMLÉR FERENC fordítása

Next