Új Élet, 1980 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1980-03-25 / 6. szám
► A Kaláka Rendkívül kedvező benyomást keltett a négy tagból álló Kaláka együttes, amely Arany János és Weöres Sándor megzenésített műveiből összeállított műsorral mutatkozott be a bukaresti közönségnek. Tagjai: Gryllus Dániel, Grylus Vilmos, Huzella Péter, Radványi Balázs hol szólóban, hol együttesen énekelnek és sok hangszeren játszanak, szinte percenként váltva őket, ahogyan az előadott mű tartalma, hangulata, színezése megkívánja. Éneklésük, előadásmódjuk rendkívül kifejező és művészi ihletettségű. Beszélgettünk a fiatal művészekkel. — Valamennyien műszaki mérnökök tu Marosvásárhelyi színpad Kocsis István: NEM ZÁRJUK KULCSRA AZ AJTÓT Történelmi személyiségek erkölcsi dilemmáinak, sorsfordulóinak nagy sikeny megidézése után «színpadi riport» készült Kocsis István drámaírói műhelyében. A szerző ezúttal sem lett hűtlen korábbi témáihoz: a felelősségtudat a helytállás, a megalkuvás, tetteink vállalása, az elhivatottság, az emberi méltóság erkölcsi «körülírása» foglalkoztatja — hétköznapi körülményeink között Csakhogy már nem a szellemi nagyságok példázata szerint hanem egy városra telepedett munkáscsalád otthonában. Riport készül: az újságíró a szövőlányt faggatta ki , de a valódi, drámai riportra, mely már nem kendőzi el a panaszokat a család körében kerül sor. A riportkészítés ürügyén szembesíti egymással és önmagukkal a darab szereplőit Kocsis. S az önvizsgálat voltaképp a lelkiismeret fölébresztését szolgálja: a hétköznapi hősök magatartásának, vállalt életformájának, cselekedeteinek erkölcsi felülvizsgálását Valós emberi értékeket kíván tehát a rámerevedett maszkok mögül elővillantani. Nem tartózkodik az újságírói etika «megbolygatásától» sem; a szókimondást a felelősségtudatot a leírt szó erkölcsi vállalását a szavak valóságfedezetét igényli — amit azonban az újságíró vérszegény írói ábrázolása, fukaron kezeit szerepe nem tudott kellő művészi súllyal érvényre juttatni. Kocsis István színművét ilyenformán a lelkiismeret-drámák népes családjába sorolhatnék, ha szerkezeti felépítése a műfaj szigorú dramaturgiai logikáját követné. A szerző azonban a szereplők «életrajza» szempontjából fontosnak vélt történetek elbeszélésével lemond az ökonomikus helyzetteremtésről. Ennélfogva az egyébként drámai gondolatokat hordozó színmű a verbalizmus szövegtengerében inkább a riportázs lazaságát ölti magára. Holott a téma drámai «gyújtóanyaga» kellő drámaiságot biztosíthatna a darab számára. Hunyadi András rendezése a dráma erkölcsi célzatú üzenetét, a témában lappangó politikumot igyekszik felerősíteni, kidomborítani. A cselekménytelenség folytán azonban nem sikerül a monotónia buktatóját elkerülnie Nem ártott volna például a vacsoraasztalhoz kötött vitát több látványbeli leleménnyel, játékkal felpezsdíteni, annál is inkább, mert Szakács György színpadképe tágasabb teret nyitott a háttér mozgásbeli kihasználására Nagyobb gondot fordított viszont a színészi alkotások kidolgozására a szereplők túlzottan verbális megnyilatkozásaikat életszerű megjelenítéssel ellensúlyozzák. A tollforgatói hivatástudat erkölcsi fedezetének felülvizsgálatát az újságíró «sakk-ellenfeleként» az apa Károly provokálja — Csorba András plasztikus ecsetvonásokkal «étetessé» festett alakításában. Az ő keresztkérdései ugrasztják ki a riporter állásfoglalását szándékát A két idősebb testvér agresszív magatartását az önvédelem, az álarcviselés, majd valódi — tisztább — énjük, maszklevetésük váltakozó hangütésében Ferenczy István erőteljes, Réthy Árpád indulatos játékában leljük fel Mostohább szereplehetőségeket gazdagít emberivé Székely Anna az anya szerepében, Zalányi Gyula, a legkisebb fiú alakítója Meglehetősen vértelennek bizonyul Ferenczy Csongor újságírója a darab kulcsszerepében. Az előadás kulminációjának — a rendezői beállítás és a színészi megoldás jóvoltából — Anna kitörését tekinthetjük. Zakariás Klára, a riportalany megtestesítője, hiteles-hevesen szaggatja le magáról az álarcot Felszakadnak a zsilipek: magnószalagról elhangzó «szabványszövege» egyszeriben más megvilágításba kerül; őszintén nyilatkozó a munkahelyi körülményekről, pálcát tör a rózsaszínű riportok felett, megkérdőjelezi Kelemen hivatástudatát, aki pusztán hivatalnok-tollforgató, nem pedig a szakma elhivatottja; szembefordul apjával, és kertelés nélkül mondja ki, rombolja össze apja hamis illúzióját, miszerint a közös családi fészek — melynek felépítéséért kellett a továbbtanulásról lemondania — az egyedül boldogító. A morális tanulság tehát az ő kifakadásában jut el a nézőhöz: emberi mércénket sosem az anyagi, hanem az erkölcsi javak szabják meg. Ez volna Kocsis István drámaírói alaptémájának újabb változata. METZ KATALIN -II S J .T *■ ** So« 5 & 7C £ * 2 >»« §2 • szókban, cukrászdákban úgynevezett kihelyezett pódiumokat is. Az irodalmi presszók jellegzetessége, hogy egy műsor keretében egy költői vagy írói portrét mutatunk be. Ezeket a műsorokat egy-egy irodalmár társaságában szerkesztjük, s keretükben az illető szerző is megjelenik. Ennek, persze, különös varázsa van. Az előadások során szabad, kötetlen beszélgetések alakulnak ki; az írók, a költők válaszolnak a közönség kérdéseire... Mindemellett színházunk jelen van az iskolákban is, az úgynevezett (és rendszerint nagy hatást kiváltó) rendhagyó irodalmi órákkal, amelyek keretében művészeink szavalatokkal, prózai szövegek előadásával illusztrálják a műveket.. Részt vesznek művészeink az évente egyszer megrendezésre kerülő előadói, versmondó-fesztiválon, valamint az idén első ízben megrendezendő monodráma-fesztiválon is... Befejezésül szeretném megköszönni a szívélyes fogadtatást, amelyben bukaresti vendégjátékunk alkalmával részesültünk. Külön köszönetünket fejezzük ki a vendéglátó Giuleşti Színház vezetőségének és társulatának. MOLNÁR TIBOR vagyunk, de tanult zenészek is. Még az általános iskolában és az egyetemi évek alatt álltunk össze, diák-előadásokon vettünk részt azután a rádió és televízió révén kerültünk a nagy nyilvánosság elé. A műsort együttesen állítjuk össze, együttesen komponálunk. A kidolgozás, a csiszolás is kollektív munka, ezért választottuk a Kaláka elnevezést. — Hogyan történik a közös komponálás? — Hol egyikünk «ad» egy megfelelő ritmust, másikunk a dallamot, vagy megfordítva, és azután ugyanígy együttesen végezzük a hangszerelést amit a szám betanulása során állandóan csiszolunk, a végső formáig. — Hány hangszeren játszanak? — Közel negyven hangszert használunk. Különböző furulyákat, pánsípot, okarinát klarinétot, pengetős hangszereket mint például gitárokat mandolint tamburát citerát így a magyar parasztciterát is, azután egy-egy egzotikus hangszert mint például a délamerikai harangot Ezek mellé sorakoznak az ütős hangszerek, dobok, délamerikai rázó- és ütőfélék, valamint harangok, kolompok, kerepelők... No, persze elsősorban a klasszikus vonóshangszerek: a hegedű és a cselló — Hol szoktak szerepelni? — A Radnóti Színpadon kívül sokat járunk vidékre, sűrűn játszunk a televízióban és rádióban — sokszor megrendelésre írt műsorral is. Jelenleg körülbelül négy órányi műsorral rendelkezünk, és ez állandóan bővül. Külföldön is szerepeltünk, voltunk a Szovjetunióban, Lengyelországban, a Német DK-ban és Németország SZK-ban, Ausztriában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Finnországban... — Még értették-e külföldön a műsort? — Külföldön a műsorfüzetekben az illető ország nyelvén ismertetjük a szöveget — és az előadásunkat így értik, érzékelik. Mondhatjuk, mindenütt tetszett, amit előadtunk... (..) Tangóból jeles A múlt nyáron azzal találtam zárni cikkemet az Északi Színház Mrozek előadásáról, hogy «reméljük, a nagyváradi magyar társulat jobban tangózik». (Új Élet 1979, 14 sz.). Jó félév távlatából most nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy jóslatom beigazolódott A marosvásárhelyi vendégjáték szép nagy sikere, egyéni alakítások és összjáték egységbe simuló végeredménye adja tollamra a minősítést: Tangóból jeles! Kezdem az alakításokkal. Van a nagyváradi Mrozek-menazsériában egy remekbe szabott Alá: Csorna Judit szexuálisan rögeszmésnek mutatja Artur unokahúgát komikus felhangokkal dúsítva «lebegő» jellemképét páros jelenete vőlegényjelöltjével az előadás nagy pillanata, anélkül hogy a jó ízlés határain túlcsordulna. Técsy Sándor Edekjéről sem vettem le a szememet egész este: fizikai adottság és csöndes humor keverékéből kerekedik ki a behemót terrorlegény profilja — az egyetlen, aki hasznot húz (hat) a testi szellemi bomlás e galopp-folyamatábó. Egész világot hoz magával Eugeniusz bácsi (Szabó Lajos): bölcselő humor, tudatos építkezés, letisztultan hatékony játék buktatóin át vezet a tehetetlenségében erőszakhoz folyamodó pojáca felismeréséhez. Új, «jamais vu» oldaláról mutatkozik be Miske László az apa szerepében: hitelesen semmit mondó, ködevő, s ráadásul nem akármilyen, hanem «művészi» téblábolást testesít meg. A helyén van Kakassy Ágnes (nagymama), ihletett pillanataiban magával ragad Bányai Irén (anya). Egyedül Darkó István Artúrja nem üti meg a mértéket hangerővel próbálja letorkolni hozzátartozóit, akik azonban ezen a téren is lekörözik (noha itt-ott érezni rajtuk a kollegiális együttérzésből feltett hangfogót). Hiába: Darkót alkata és színpadi térfogata (még) nem jogosítja fel ekkora feladatok vállalására... Nem mind «tangóznak» tökéletesen a nagyváradiak, de láthatatlan táncmesterük — Alexandru Colpacci — mindenképpen csodát művelt velük. A megtalált összhang mámorában képességeinek maximumát adja mindenki, s valóságos röntgenfelvételt kapunk a bemutatott társaságról Szórakoztatva taszít a Mrozek-tolmácsolás: ez talán a legtöbb, amit a hangszerelésről és játékról elmondhatok. Hadd tegyem hozzá a hangeffektusokat melyek a szünetben sem tágítanak mellőlünk, vagy a cirkuszi mutatványt ahol a begerjedt Eugeniusz csattogtatja ostorát miközben a többiek engedelmesen pitiznek — és előttünk áll a nagyváradi Tangó, mint a társulat egyik legrangosabb teljesítménye. OLÁH TIBOR