Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1982-09-10 / 17. szám
ritM Bábszínház VALÓSÁGOS CSODÁK Aligha mondhatjuk el, hogy «mi, felnőttek» értjük, ismerjük a bábszínházat ha véletlenül nézzük is, sohasem jelen időben — egykori patyolattiszta voltunkon töprengünk. Kívülről-felülről szemléljük a bábuk világát; ez már nem a mienk. Életünkből hiányzik az önfeledt, felszabadító játék izgalma. Hagyjuk ezt a gyerekekre meg a művészekre!... (Ennyire gazdagok volnánk?) Az utóbbi időben egyetlen tömör, lírától mentes és frappáns megfogalmazását olvastam a bábszínházi műfajnak, Horváth Sz. István tollából: «Szerintem a bábszínház szíve-lelkes lényege: a költői szöveg, a képzőművészeti látvány, a jó zene és a mindezt összefoglaló jó rendezés». Egyetlen gondolattal szükséges megtoldanom ezt a tételt A mimézis játék — szerep — alakítás — színlelés fokozataiból a bábszínházban az első két mozzanat felé tolódik a súlypont Ez a hátránya a műfajnak i s egyben fölbecsülhetetlen többlete. — A báb csak a lényeget fejezi ki, a puszta eszmét ám ezt sallangmentesen — mondja Antal Pál, Maurice Maeterlinck A kék madár című mesejátékának rendezője. A bábjáték mai vetélytársa nem a színház, hanem — a korszerű kommunikációs eszközök és a fejlett technika jóvoltából — a rajzfilm. A bábelőadás viszont háromdimenziós; a marionettek mögött/mellett tudjuk-sejtjük (néha látjuk) az élő, s nem gépileg reprodukált embert Ebben az alig is kendőzött, bár jól kimunkált titokzatosságban fedezhetjük fel a Marosvásárhelyen bemutatott A kék madár varázsának kézenfekvő , de nem egyetlen magyarázatát. Nem hiszem, hogy Maeterlinck neoromantikus-szimbolista, egészében a szecesszió végeláthatatlan őserdejébe sorolt művét korhű eszközökkel lehetne színpadra vinni ma, amikor mindenfajta színházi irányzat — az abszurdtól az újnaturalizmusig — a mégis realizmus jegyében fogant. Antal Pál interpretációjában szürrealista előadást láttunk. Amiként szürrealista minden mese, amely a jól ismert tiszta forrásból fakad. A marosvásárhelyi előadás anyagában is a mesei jelleg dominál, részben őrizvén ezzel a helyi (mostanában szerencsésen megkérdőjelezett és átértékelésnek alávetett) hagyományt, miszerint a bábjáték elsősorban gyerekeknek szól. A mesei szüzsét valóban minden kisiskolás izgalommal követheti: valahol az álom és az ébrenlét — azaz kifogástalanul működő realitásérzékünk szélső— határán elmozdulnak helyükről otthonunk megszokott tárgyai, megjelenik előttünk az alakját változtató Tündér, hogy útnak indítson a kék madár felkutatására. Keressük «a kék madarat, vagyis a dolgoknak nagy titkát»: az Emlékezés országában, az Éj palotájában, a Fák lelkéinél, a temető «ébredésében», a (Folytatása a 23. oldalon) SZÁSZ LÁSZLÓ A díszleteket és a bábfigurákat Haller József és Sigmond Eliz tervezte Sztárok albuma Laura Antonelli alakítja A tolvaj és a rendőr című új olasz film női főszerepét A színésznő ezúttal elegáns társaságbeli dámát játszik, aki mindenkit elbűvöl szépségével, előkelő fellépésével, ám egy hibája neki is van: ragadós a keze.... A magánéletben is felrónak Laura Antonellinek egy hibát: előfordul, hogy évekig nem lép a felvevőgép elé. Pedig Luchino Visconti, aki 1976-ban Az ártatlan című filmet vele forgatta, fényes pályafutást jósolt a szép színésznőnek. A lustasági korszak azonban, úgy látszik, elmúlt: hírek szerint Laura Antonelli a Szórakozás című, Dino Risi rendezte filmben újra megjelenik a vásznon. Hemingway unokája, a huszonhét éves Margaux — hírek szerint — a világ egyik legjobban fizetett fotómodellje. Játszott ugyan három filmben is, de ezek alig keltettek érdeklődést Sokkal nagyobb Margaux érdeklődése nagyapjának élete és életműve iránt Elhatározta, hogy férjével, Bernard Foucher francia rendezővel együtt nagyszabású dokumentumfilmet forgat Hemingwayrel Amivel valószínűleg nagyobb sikert fog aratni, mint eddigi filmszerepeivel. Új Agatha Christie-film készül, immár a harmadik az utolsó három év alatt A nagy sikerű Gyilkosság az Orient expresszen és a Halál a Níluson után most a Gyilkosság a nap alatt című regény nyomán rendezett szuperprodukciót Guy Hamilton. Képünkön: jelenet a filmből (baloldalt: Peter Ustinov — a belga szuperdetektív, Hercule Poirot szerepében).