Új Élet, 1986 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1986-09-10 / 17. szám

.................. . ....................­­.................... I­­­I Illi I *11 . ....! Egy jeles évfordulón EURÓPAI KITEKINTÉSŰ FEJEDELEM Alighogy ébredezni kezdett Eu­rópa a keletről rászakadt tatár —mongol sáskajárás lázálmából, egy új hiódító tű­nt fel a déli vége­ken: a török hatalom. Villámgyor­san gázolták le a Balkán népeit, 1356-ban megvetették a lábukat Gallipoliban, és közvetlenül veszé­lyeztették a Keleti Császárság fővá­rosát, Bizáncot. A veszélybe került népek a Duna mentén egymás ke­zét keresték, közös ellenállással próbálták elkerülni a végveszélyt. A nyemezei csatában (1389) azonban, vitézségük és elszántságuk ellenére, vereséget szenvedtek. A bolgár és szerb területek a félhold hatalmába kerültek, s az új hódúak a Duna vonaláig nyomultak. Havasalföld közvetlenül veszé­lyeztetett terület lett. Hogy mit te­het egy kis ország a hatalmas ko­losszussal szemben — arra egy rendkívüli képességű fejedelem, Mircea cel Mare (1386—141­5) adott feleletet. Mircea fejedelem hazájukat sze­rető, célratörő, határozott elődök örökébe lépett. 1. Basa­rabot mint a függetlenség bajnokát tartja szá­mon a történelem, Nicolae Ale­xandru új intézmények teremtésével erősítette az állam belső rendjét, I­­­laicu a barátságot fűzte szoro­sabbra a szomszéd népekkel. Mir­­cea nemcsak folytatta, hanem to­vább is fejlesztette elődei eredmé­nyeit minden területen. Hogy ve­szély esetén a hátát biztosítva tudja, legelőbb a jószomszédi vi­szony erősítésére törekedett Moldva fejedelmeivel, Petru Muşattal és Alexandru cel Bunnal, a lengyel és magyar uralkodókkal, az erdélyiek­kel. Mircea felismerte, hogy az új erőviszonyok között népének és or­szágának sorsát az európai népek sorsával azonosnak kell felfognia. Vagyis neki magának európaiként kell gondolkodnia és cselekednie. t­rónra lépése után először a gazda­sági élet és államügyek megszerve­­zőjeként tűnt ki. Ezt élénk és színvonalas diplomáciai tevékeny­ség és a dinasztikus kapcsolatok ki­alakítása követte. Mircea fejedelem államának növekvő gazdasági erejét azok a szerződések, vámkedvezmé­nyek tárják elénk, amelyeket a szomszéd uralkodókkal, a tekinté­lyes kézmű­­ves- és kereskedő váro­sokkal kötött. Az 1413-ban Brassó­nak adott vámkedvezmény Európa fejlett területeire jellemző szokást honosít meg, amennyiben elismeri az úgynevezett áru-megállítási jogot Ez azt jelentette, hogy az Európa belsejéből jövő árusok csakis az er­délyi városok — jelen esetünkben Brassó — közvetítésével juttathat­ják el termékeiket Havasalföldre és még távolabb. Keletre, ahonnan áhított fűszerekkel, drága kelmék­kel, nemes acélokkal megrakodva, ugyanezen az úton tértek vissza Mircea fejedelem a továbbiakban az akkor döntő fontosságú összeu­rópai cél, a félhold diadalútjának megállítása, szolgálatába állította országa gazdasági erejét. Ezzel nagy veszedelmet vállalt magára és népére. 1394. október 10-én hatal­mas török sereg érkezett a Zsil fo­lyó közelében levő Rovine elé, élén Bajazid Uderimmel, a világverőnek hirdetett szultánnal. A harc kime­netele a hazáját védő Mircea fejede­lemnek kedvezett, a nagy túlerőt azonban nem sikerült egymagában tartósan feltartóztatnia. A barati E­rdélybe vonult, és Brassóban ta­lálkozott luxemburgi Zsigmond magyar királlyal (1395), akivel véd-és dacszövetséget kötött. A szövet­ségesek közös erővel űzték át az el­lenséget a Duna túloldalára. A jó szomszédi viszony továbbra is fenn­maradt, s ezt kölcsönösen előnyös gazdasági-kereskedelmi cserékkel is, minden lehető módon erősítették. Szerződésben fektették le Mircea jogát az Omlás és Fogaras hercege címhez, amely még Vlaicu vajda idejéből testálódott, tulajdonjogát a Balaton mellékén fekvő családi bir­tokokra, amelyekhez újabb ado­mány is járult: az Erdély belsejében levő Sebes­ várának birtoka. A tu­lajdonjog a városon kívül 18 falura is kiterjedt. A Bánffyhunyadtól né­hány kilométerre nyugatra fekvő Sebes­vára (Bologa) ma is az egy­kori dicsőséget, Mircea fényes nevét idézi. A havasalföldi vajda sikeres el­lenállása felvillanyozta a közönybe dermedt európai hatalmasok tettvá­gyát. Zsigmond királynak 1396-ban sikerült a félhold elleni keresztes hadjáratra toboroznia a nyugati lo­vagokat. Angol, francia, német páncélos harcosok csatlakoztak a román, magyar, bolgár, bizánci vi­tézek mellé. Mircea, aki országvédő tevékenysége során kitapasztalta a nyugatinál sokkal csiszoltabb keleti harcmodort, azt kérte a Nikápoly­­nál letáborozott keresztény sereg vezetőitől, hogy a harcot ő kezd­hesse, saját csapataival. A dölyfös lovagok azonban, a burgundiai her­ceggel az élen, nem voltak hajlan­dók lemondani a biztosra vett győ­zelem dicsőségéről. De a nehézkes, páncélozott lovakon harcoló lova­gok nem tudtak ellenállni a fergete­gesen támadó pusztai könnyű lo­vasságnak, az úgynevezett „lesveto” taktikának, s a nikápolyi csata a keresztények csúfos vereségével végződött. Mircea ezután is hősi ellenállást tanúsított a törökökkel szemben 1418-ban bekövetkezett haláláig, mindent elkövetett hazája függtl­lenségének biztosításáért. (iVuut­r­) a kolozsvár-napaui Történelmi Múzeum munkatársa Hr novice — a fejedelmi vár romjai A fejedelem lovas szobra Tulceán (részlet). I. Jalea alkotása. Mircea cel Mare szobra Rímnicu V­âlceában

Next