Új Élet, 1986 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1986-09-10 / 17. szám
.................. . ........................................ II Illi I *11 . ....! Egy jeles évfordulón EURÓPAI KITEKINTÉSŰ FEJEDELEM Alighogy ébredezni kezdett Európa a keletről rászakadt tatár —mongol sáskajárás lázálmából, egy új hiódító tűnt fel a déli végeken: a török hatalom. Villámgyorsan gázolták le a Balkán népeit, 1356-ban megvetették a lábukat Gallipoliban, és közvetlenül veszélyeztették a Keleti Császárság fővárosát, Bizáncot. A veszélybe került népek a Duna mentén egymás kezét keresték, közös ellenállással próbálták elkerülni a végveszélyt. A nyemezei csatában (1389) azonban, vitézségük és elszántságuk ellenére, vereséget szenvedtek. A bolgár és szerb területek a félhold hatalmába kerültek, s az új hódúak a Duna vonaláig nyomultak. Havasalföld közvetlenül veszélyeztetett terület lett. Hogy mit tehet egy kis ország a hatalmas kolosszussal szemben — arra egy rendkívüli képességű fejedelem, Mircea cel Mare (1386—1415) adott feleletet. Mircea fejedelem hazájukat szerető, célratörő, határozott elődök örökébe lépett. 1. Basarabot mint a függetlenség bajnokát tartja számon a történelem, Nicolae Alexandru új intézmények teremtésével erősítette az állam belső rendjét, Ilaicu a barátságot fűzte szorosabbra a szomszéd népekkel. Mircea nemcsak folytatta, hanem tovább is fejlesztette elődei eredményeit minden területen. Hogy veszély esetén a hátát biztosítva tudja, legelőbb a jószomszédi viszony erősítésére törekedett Moldva fejedelmeivel, Petru Muşattal és Alexandru cel Bunnal, a lengyel és magyar uralkodókkal, az erdélyiekkel. Mircea felismerte, hogy az új erőviszonyok között népének és országának sorsát az európai népek sorsával azonosnak kell felfognia. Vagyis neki magának európaiként kell gondolkodnia és cselekednie. trónra lépése után először a gazdasági élet és államügyek megszervezőjeként tűnt ki. Ezt élénk és színvonalas diplomáciai tevékenység és a dinasztikus kapcsolatok kialakítása követte. Mircea fejedelem államának növekvő gazdasági erejét azok a szerződések, vámkedvezmények tárják elénk, amelyeket a szomszéd uralkodókkal, a tekintélyes kézműves- és kereskedő városokkal kötött. Az 1413-ban Brassónak adott vámkedvezmény Európa fejlett területeire jellemző szokást honosít meg, amennyiben elismeri az úgynevezett áru-megállítási jogot Ez azt jelentette, hogy az Európa belsejéből jövő árusok csakis az erdélyi városok — jelen esetünkben Brassó — közvetítésével juttathatják el termékeiket Havasalföldre és még távolabb. Keletre, ahonnan áhított fűszerekkel, drága kelmékkel, nemes acélokkal megrakodva, ugyanezen az úton tértek vissza Mircea fejedelem a továbbiakban az akkor döntő fontosságú összeurópai cél, a félhold diadalútjának megállítása, szolgálatába állította országa gazdasági erejét. Ezzel nagy veszedelmet vállalt magára és népére. 1394. október 10-én hatalmas török sereg érkezett a Zsil folyó közelében levő Rovine elé, élén Bajazid Uderimmel, a világverőnek hirdetett szultánnal. A harc kimenetele a hazáját védő Mircea fejedelemnek kedvezett, a nagy túlerőt azonban nem sikerült egymagában tartósan feltartóztatnia. A barati Erdélybe vonult, és Brassóban találkozott luxemburgi Zsigmond magyar királlyal (1395), akivel véd-és dacszövetséget kötött. A szövetségesek közös erővel űzték át az ellenséget a Duna túloldalára. A jó szomszédi viszony továbbra is fennmaradt, s ezt kölcsönösen előnyös gazdasági-kereskedelmi cserékkel is, minden lehető módon erősítették. Szerződésben fektették le Mircea jogát az Omlás és Fogaras hercege címhez, amely még Vlaicu vajda idejéből testálódott, tulajdonjogát a Balaton mellékén fekvő családi birtokokra, amelyekhez újabb adomány is járult: az Erdély belsejében levő Sebes várának birtoka. A tulajdonjog a városon kívül 18 falura is kiterjedt. A Bánffyhunyadtól néhány kilométerre nyugatra fekvő Sebesvára (Bologa) ma is az egykori dicsőséget, Mircea fényes nevét idézi. A havasalföldi vajda sikeres ellenállása felvillanyozta a közönybe dermedt európai hatalmasok tettvágyát. Zsigmond királynak 1396-ban sikerült a félhold elleni keresztes hadjáratra toboroznia a nyugati lovagokat. Angol, francia, német páncélos harcosok csatlakoztak a román, magyar, bolgár, bizánci vitézek mellé. Mircea, aki országvédő tevékenysége során kitapasztalta a nyugatinál sokkal csiszoltabb keleti harcmodort, azt kérte a Nikápolynál letáborozott keresztény sereg vezetőitől, hogy a harcot ő kezdhesse, saját csapataival. A dölyfös lovagok azonban, a burgundiai herceggel az élen, nem voltak hajlandók lemondani a biztosra vett győzelem dicsőségéről. De a nehézkes, páncélozott lovakon harcoló lovagok nem tudtak ellenállni a fergetegesen támadó pusztai könnyű lovasságnak, az úgynevezett „lesveto” taktikának, s a nikápolyi csata a keresztények csúfos vereségével végződött. Mircea ezután is hősi ellenállást tanúsított a törökökkel szemben 1418-ban bekövetkezett haláláig, mindent elkövetett hazája függtllenségének biztosításáért. (iVuutr) a kolozsvár-napaui Történelmi Múzeum munkatársa Hr novice — a fejedelmi vár romjai A fejedelem lovas szobra Tulceán (részlet). I. Jalea alkotása. Mircea cel Mare szobra Rímnicu Vâlceában