Új Élet, 1988 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-10 / 1. szám
látogatás vegyiparunk Küküllő menti fellegvárában AMIT A FÉNYKÉPEZŐGÉP NEM TUD BEFOGNI Messziről tekintve tornyok és kémények rengetege, ez utóbbiak egyikéből parányi, vörösen fénykő lángcsóva tör az égre. A közeledő mégis csak akkor kezdi sejteni valós méreteit, amikor látószögéből lassanként kifut az üzemóriás nagy része. A bejáratnál a látvány még jobban leszűkül, a közeli kéményből és toronyból gomolygó gőz meg füst ellenére az óriás tetszhalottnak tűnik. Aztán még néhány lépés, s a hamis kép szertefoszlik: odabenn dohogva lüktet az élet. Semmi megdöbbentő nincs abban, hogy hetvenegy éve megállás nélkül termel a tirnăveni-i Vegyipari Kombinát. Háború hevében született, a Monarchiának szüksége volt a hadigépezet fenntartására, kellett a klór, a gyilkos gáz, és kellett a karbid, a ciánamid, a sárosi (akkoriban a leggazdagabbnak hitt) gázmezők közelsége döntött, a budapesti Ganz, a bécsi Höllenstein, a brassói Schiel cég jóvoltából beindulhatott a ,,Nitrogéngyár'', amely 1920-ban már tízezer tonna vegyianyagot termelt. A húszas, harmincas években alig változott a termékszerkezet, fejlesztésre, modernizálásra nem volt szükség, a gyár megőrizte manufaktúra-jellegét, a fölös és olcsó munkaerő biztosította a kívánt profitot, nincs erre meggyőzőbb bizonyíték annál, mint hogy a háború előtti csúcstermelés évében, azaz 1930- ban, már 2300 alkalmazott dolgozott itt, hogy megtermelje az évi harmincezer tonna különböző vegyianyagot. Az üzem a negyvenes évek végén, az államosítást követően indult el a naggyá válás útján. „ Gondolom, nem túlzok, ha azt állítom, hogy robbanásszerű volt a fejlődts. Kétszázezer tonna 196-ben, több mint négyszázötvenezer 1966-ban. A hasonltgatás a régi és az új között hiábavaló lenne. Én huszonegy éve dolgozom itt, már nagy üzemet találtam, de még az akkori és a mostani kombinát sem ugyanaz a kategória". (Eleonora lábára vegyész, a műszaki-fejlesztési osztály fonák c.. Ám a hasonlítgatás elkerülhetetlen. Már csak azért is, mert a kép, bármennyire tiszta is, nem lehet egysíkú. Nos, egyetlen szám mindennél többet mond: tizenkettő. Ennyiszer nagyobb a mostani termelés értéke a háború eltűttjénél. „Mindkettőt 1975-ös árakban számoltuk, nehogy bárki is elfogultsággal vádolhasson. Persze, értünk meg nehéz időket is kódom. .. helyett.civtk elején az olcsó kőolajipari termettek szintézise révén mert acetilén az egész világon visszaszorítolta a karbidtermelést. Nekünk valami azt sugallta, hogy ez a számunkra hátrányos helyzet nem lehet tartós, és nem állítottuk le a folyamatban levő fejlesztést, sőt, mertünk továbbfejleszteni Az idő minket igazolt. S talán az sem érdektelen, hogy közben a melléktermékek értékesítésére is odafigyeltünk. így született meg a szén-monoxid felhasználására alapozó hangyasav- és oxálsav-részlegünk(E.T.) Ha csak ennyiből állna a fejlődés! Szinte felsorolhatatlanul sok az utóbbi húsz évben beindult részlegek száma 196X — cink-oxid; 1973 — káriumsók; 1974 — kén alapú rovar- és gyomirtók; 1972 — nátrum- és kálium-bikromát, valamint króm-oxid; 19X3 — formoxát; 19X4 — fluorhidrogén, kriolit és lúgos krómsók. De ha felsorolni nem is annyira nehéz, áttekinteni és kiértékelni valamennyi új részleg jelentőségét, valóban nem könnyű feladat. S ha még az előbbi lajstrom se mondana eleget egy laikusnak, az talán már igen, hogy a kombinát az itt gyártott anyagok legnagyobb részének egyedüli termelője az országban.Keleri dolog számunkra ez a monopolhelyzet, mert egyben a mindenek föölötti felelősség terhét rója ki ránk. Mindannyiunk nevében mondom, hogy önszántunkból, lelkesen vállaljuk e terhet, és teszünk meg mindent azért, hogy az ország fémfeldolgozó ipara egyetlen órára se maradjon karbid nélkül, a gumi- és műanyagipar cinkovid nélkül, a bőr- és festékipar bikromátok és nátrium-szulfid nélkül, az üveg-, a kerámia- és az elektronikai par báriumsók nélkül“ (Vasile Berghizan mérnök, műszaki igazgató.) No, és kérdezhetné bármelyik közömbös szemlék, mi ebben a rendh igyó! Vagy talán nem így van rendjén. És nem lenne jogtalan a kérdése, hiszen bármerre jár az ember az országban, mindenütt találkozik olyanokkal, akik tisztában vannak saját munkahelyük, saját gyártmányaik jelentőségével. Valóban, itt is így van, de azért van némi különbség, ha csak árnyalatnyi is. Mert itt többnyire csak ilyen emberekkel találkozhatunk. Itt meggyőződés és hit nélkül nem lehet megmaradni. A 4600 ember nagy többsége nap mint nap bizonyítja meggyőződését, hogy munkájának valós értéke van, és hitét, hogy ezzel az értékkel saját jövőjét is egyengeti. Itt 4600 ember éli, érti a jelent, és érzi a jövőt. „ Nálunk nincs könnyű munkahely, így 11 súrlódások is elkerülhetetlenek. Elfogultan nehéz lenne vezetni, hiszen tárgyilagosan sem könnyű. Szerencsére a beosztottak viselkedéséből kiinduló vezetni nem bonyolult és nem is olyan nehéz, ha megadjuk nekik a lehetőséget, hogy éppen a munkájuk természete és minősége révén megőrizzék méltóságukat, s alkalmat teremtünk számukra, hogy részt vál- Aurel Pirciu, a karbantartó részleg mestere Vasile Cerghizan mérnöky, műszaki igazgató Eleonora Tabără, a műszaki és fejlesztési osztály vezetője Ioan Popa mérnök, a tervezőosztály főnöke