Új Élet, 1945. augusztus (1. évfolyam, 156-180. szám)
1945-08-02 / 157. szám
Első szabad könyvnapok aug. 4-én, 5-én és 6-án. Rendezi a Munkás Athenaeum KINT A Verőfényes nyári reggel van, egyetlen felhő sincs az égen s a korai óra ellenére kánikulai meleg érezhető. Ezen a vasárnapi reggelen fél hatkor a Szakszervezeti Tanács Szilágyi Dezső utcai székháza előtt állunk, várjuk beosztásunkat és az indulást. Első látásra megállapíthatjuk ki az új faluakciót és ki rendelkezik már tapasztalatokkal a régi faluakciókból. Az újak elfogódottan, kissé bizonytalanul kérdezgetnek. A régiek magyaráznak, lelkesítenek, eseteket mondanak el innen-onnan. Hat órára már ismerjük egymást. Orvos és vasmunkás, tisztviselő és fogász arról beszélgetnek, hova kellene menni, mit tapasztalt az eddigi falukirándulások során. Mindnyájunkat megszállja a falusi és városi munkásság egységének, szoros szövetségének ránk háruló munkafeladata, felelőssége Érezzük, hogy a mai nap a népi egység gondolatának demonstrálása, amelyen kifejezésre jut a városi munkásságnak az az őszinte törekvése, hogy ledőljön a fasizmus emelte választófal falu és város között. MEGKEZDŐDIK A MUNKA Fél hatkor indul el csoportunk a kilences számú autóval Nagyszántóra. Útközben énekelünk és tervezgetünk. A csoport vezetője ismerteti a munkaprogramot és mikor leszállunk a nagyszántói községháza előtt, mindenki tudja, mi a dolga. Egy üresen álló házat szállunk meg, amelynek egyik szobájában az orvos állítja fel a legszükségesebb műszereket, a tornácon cipészek telepszenek le, másutt pedig borbélyok kezdik meg a munkát A vasmunkások, asztalosok szerszámaikkal elindulnak a falu házaiba, hogy a helyszínen végezzék el a munkát. Mikor az autó megjelenik a faluban, minden oldalról meleg fogadtatásban részesülünk. A bíró és a politikai pártok vezetői jönnek hozzánk és felajánlják segítségüket. Dobszóval hirdetik ki a falu népének: itt vannak a faluakciósok, szeretetünket, testvéri érzésünket hoztuk a falunak s önzetlen munkánkkal bizonyítjuk be, hogy ez a barátság nem torpan meg az áldozatok előtt, hanem szívesen és önként segítünk a falu lakosságának. T>'~ r‘ Az első dobszóra már feltűnnek azok, akik részben kíváncsiságból, részben pedig elvégzendő munkákkal keresnek fel bennünket. Lyukas cipő van a kezükben, csorba kés, elromlott szerszám. A szakemberek szívélyesen fogadják a parasztokat s amíg elkészül a munka, élénk beszélgetés fejlődik ki. Rengeteg kérdésre kell válaszolnunk. A testvér kérdései ezek, a testvéré, aki régóta elszakított vérével találkozik újra. Spontán szavak ezek, legtöbbször az érzelem, az öröm szavai: régóta várunk rátok, örülünk, hogy itt vagytok! Rendszerint az első mondatok után a fasizmusra terelődik a szó. A parasztok is nagyon sokat szenvedtek a hitlerista banditáktól. Munkájuk gyümölcsét éppen úgy elrabolta ez a métely, mint a városi munkásságét. Ugyanaz a kívánságuk: pusztuljanak azok, akik ezt előidézték. „NE MENJEN MÉG EL, LELKEM!...“ Amíg a falu lakossága az iparosokat keresi fel, a szakszervezeti nőbizottság tagjai és a Népvédelem delegáltja a házakat járják. Egymásután kopogtatnak be az ajtókon, felvilágosításokat, tanácsokat adnak. Az egyik házból kijövet, egyik nőtársunkat ölelgeti egy parasztasszony: — Ne menjen még el, lelkem. — Sietni kell, csak egy nap áll rendelkezésünkre és sok a munkánk. — De ugye visszajön még hozzánk? — Vissza, nemsokára. De itt a címem, jöjjön el hozzám Váradon. Ott is alhat. Igazán, nagyon örülnék, ha mielőbb... .— Jövök, hogyne jönnék, aztán majd magácska jön el hozzánk hosszabb időre. Alig tudnak elválni, íme, így fest a valóságban a városi és falusi munkásság barátsága. Közben a műhelyek előtti udvaron beszélgetünk. Itt van a bíró, a Kommunista Párt járási és helyi titkára, a Magyar Néni Szövete«5-r a Front”! P'"~misor vezetője, az új jegyző, az idős és mindig mosolygó tanító. Körénk gyűlnek a férfiak, asszonyok s gyermekzsivalyban sincsen hiány. Beszélgetünk. Látják megértésünket s előkerülnek a problémák. Megtudjuk, hogy a faluban holnap kezdődik a cséplés s előre meghatározták, hogy kire mikor kerül sor. Rendben folyt a beosztás, senkinek sincs kifogása ellene. Nagyszántó különben kisközség. 641 lakosa van, ebből hatvanöt százalék magyar, a többi román. Nemzetiségi probléma ismeretlen itt, súrlódások nincsenek románok és magyarok között. Nehéz is lenne választóvonalat húzni közöttük. Románok és magyarok összeházasodnak, együtt élnek, nincs semmi, ami elválasztaná őket egymástól. Ez a nagy megértés volt az oka annak idején, hogy Nagyszántón nem talált megfelelő tatajra a fasizmus. Itt sem nyilaspárt, sem másféle reakciós szervezet nem volt soha. Az imrédisták megkísérelték ugyan, hogy pártot alapítsanak, de kísérletük csúfosan megbukott. Az idevalók távoltartották magukat ezektől az áramlatoktól. — Végrehajtották a földreformot? — kérdezem Zétényi Gyula községi bírótól. — Igen. Harminchat személy földjét kiegészítettük másfél holdra, míg harmincnégy nincstelennek másfélholdas tagokat juttattunk. Ezekhez a földekhez járul még egy kisbérlet is, amellyel kiegészítettük a másfél holdakat négy magyar holdra. Ebből mindenki megélhet már. * — Milyen politikai, illetve társadalmi szervezetei vannak a falunak? — Működik a Kommunista Párt, a Magyar Népi Szövetség és a Frontul Plugarilor. A Népvédelem későn kezdte meg működését, most van fejlődőben. — Vannak ellentétek a pártok között? Ellentétek? Dehogy. Minden párt ugyanabban az épületben tartja másmás időben gyűléseit. Még egyszer sem fordult elő, hogy valaki megbolygatta volna az egységet. — Szövetkezetük működik? — Van Fadosz-fiókunk, amelyet mi „Dolgozók Szövetkezeteinek nevezünk. A Fadosznak adjuk le a terményeket s innen kaptunk eddig cukrot, élesztőt, ruhaneműt és más egyebet. Igaz, nem sokat, de kértük a Szedoszt, hogy juttasson nekünk újra ezekből, főleg textilárut, mert abban mutatkozik a legnagyobb hiány. — Csak azt kell még megjegyeznünk — veszi át a szót az egyik jelenlevő — hogy minden rendelkezésre álló eszközzel támogatjuk a Groza-kormányt. Mi mindnyájan tudjuk, hogy most nem csendőrszurony áll fenyegetően a hátunk mögött és mindent megteszünk, hogy támogassuk azt a kormányt, amely minden intézkedésével a nép javát, az ország érdekét, a népek békés együttélését szolgálja. Végigjártuk ezután a falut. Bementünk a házakhoz, beszélgettünk, válaszolgattunk a sűrűn feltett kérdésekre. Négy óra tájban tartottuk meg a gyűlést Czeglédi Sándor tanító, a Magyar Népi Szövetség vezetőjének elnöklete mellett. Jelen voltak a demokrata szervezetek, a politikai pártok vezetői és a falunak nagyon sok lakosa. Faluakciócsoportunk vezetője tartott politikai beszámolót, egyben ismertette a gabonabeszolgáltatással kapcsolatos kormányrendelkezések lényegét és a parasztságra háruló feladatokat. Hámos József, a Kommunista Párt járási titkára beszélt ezután, kiemelve a városi munkásság és parasztság egységének fontosságát, majd a szakszervezeti nőbizottság kiküldöttje szólalt fel. A gyűlés után az óvodások adtak elő egy énekszámot. Mikor autónkra szálltunk, körénk sereglett az egész falu, elbúcsúzni. (egy.) FALUMUNKÁN... Riport Nagyszántóról A munkásság egységének érdekében Bukarestből jelentik: A munkásegység front elhatározta, hogy az üzemek munkásai kéthetenkint tartsanak közös megbeszélést felváltva, hol a Kommunista Párt, hol a Szociáldemokrata Párt székházában. Ilyen megbeszélés folyt le Bukarestben a Kommunista Párt helyiségében, ahol az elnök a legidőszerűbb eseményről, a „potsdami értekezletről“ beszélt. Az előadó kifejtette, hogy az egész demokrata világ bizalommal várja a konferencia eredményeit, míg a reakció ellene beszél és fázik tőle. Romániában a munkásság hivatása a reakció letörése és az ország demokratizálása. Az üzérkedés kiküszöbölésével kapcsolatban az előadó a munkásság, földmívesség és értelmiség szoros együttműködésének szükségességére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Elő kell segíteni a többtermelést és emelni kell a nép műveltségi fokát öntudatos munkásra van szükség. A munkásegységfront adjon meg a kormánynak minden támogatást. Kitért a gazdasági kapcsolatokra a szomszéd államokkal. Kidomborította azoknak a szerződéseknek fontosságát, melyeket a Szovjetúnióval kötöttünk és melyek a hajózásra és a kőolajtermelésre vonatkoznak. A Lengyelországgal kötött kőszén- és árukereskedelem nagy hiányt pótol és a közeljövőben Magyarországgal is közelebbi kereskedelmi kapcsolatba fogunk lépni. „VULCAN" bélyegző és vésnöki műintézet Szent János-utca 1- szám. ii Könyvszemle Kegyetlen írásmű Maxim Gorkij: Kispolgár című munkája. Kegyetlen, de hiteles és ellenőrizhető. A sorok közül minduntalan felénk csap ugyan a fojtott szenvedély, néha már-már az indulat hangja, de a rideg elemzések tárgyilagossága lefékezi az érzületi kilengéseket. A kép, amelyet Gorkij felidéz, ismerős mindannyiunk számára, noha csak az orosz kispolgár alakját eleveníti. Ha az ábrázolás mégis túlcsap az orosz tájakon, erről Gorkij nem tehet. Ő csak megfigyelte a kispolgárt, lejegyezte szellemi alkatát, megvizsgálta erkölcseit és kiderítette legtitkosabb hajlamait. S ha valami gonosz játék folytán mi rádöbbenünk, hogy a mi tájainkon is ilyen vigasztalan a kép, az amellett szól, hogy a kispolgár történelmi termék, amelynek külső színei lehetnek különbözőek, de belső eszmei egysége azonos. Igen, Gorkij kérlelhetetlen elemzése elmarasztalja a kispolgárt. Nem is elemzés ez már, hanem ítélet, amelynek keserű kicsengése szinte fellebbezhetetlen hangsúllyal zárul. A számítás és önzés olyan példáit idézi, amely éppen úgy híján van a méltóságnak, mint az erkölcsi érzékenységnek. „A kispolgár egyidőben nyújt az ember felé egy üveg pálinkát és egy könyvecskét az alkohol ártalmasságáról és úgy annál, mint ennél az árunál bizonyos százalék hasznot húz“, — jegyzi meg Gorkij s nehéz volna megtagadni a megfigyelés hitelességét. De talán még megrázóbban eleven ez a kép: „(A kispolgár) kész a szabadságot karjaiba zárni — de mindenképpen csak törvényes hitvesként, hogy azután a „törvényesség birodalmában“ kénye-kedve szerint erőszakot tehessen rajta.“ Kemény szavak, de csak a közelmúltba kell visszatekintenünk, hogy emlékezzünk rá: Gorkij éles tekintetét nem csalta meg semmiféle látszat, Gorkij a valóságot tárta fel. Ő meglátta, hogy az élet igazi ellensége nemcsak a ..rendszer“, ez az elvont, akaratnélküli hatalom, hanem annak szolgái, lakájai, akik között ott van a kispolgár is. S ha Gorkij elemzéseiben utólérhetetlen nagy, attól kell tartanunk, hogy ítéletében nem tudott méltányos lenni, amikor azt állítja, hogy kispolgárok között „sem igazságosságra, sem részvétre méltó nem akad —“ Gorkij nem számolt azzal a ténnyel, hogy a nagytőke és a fasizmus nemcsak a munkásosztályt zsákmányolta ki és nyomta el, hanem a kispolgár alól is fokozatosan kihúzta a talajt és a válságok esztendeibe egyik óráról a másikra a szakadékba taszította. A kispolgárság tragédiája éppen abban van, hogy széles, tömegeiben még ezekben az években sem tudott történelmi öntudatra emelkedni s nemcsak játékszere lett a népek elnyomóinak, hanem szolgai testőre is. De a kispolgár fotográfiájának sötét tónusaiba ma már világosabb sugarak is vegyülnek. S napjaink nagy átalakulásai között — úgy tetszik — felismeri történelmi érdekeit, amely a munkásosztály szociális törekvéseihez kapcsoló. Nagy István: Bérmunkások (Józsa Béla, Athenaeum, Kolozsvár) című könyve igen sikeresen oldja fel a társadalomtudományi szemléletet a szépírói ábrázolással. Munkája talán a tipológiai (jellemrajz) művek sorába iktatható, de friss és eleven szelleme nem tűri a besorolást. Széles látókör, elmélyülés és különösen az anyag gazdag ismerete jellemzi írását. Megkapó hűséggel rajzolja meg a hivatalnok kispolgár romlott figuráját, a kisiparosrétegek politikai ingadozását, írásművészetének azzal a varázsával, amely a legmélyebb elemzést is össze tudja kapcsolni a humornak finom, leheletszerű szövetével. Igen hasznosak a nagyipari munkásság helyzetéről nyújtott adalékai. A legnagyobb válság, a fasizmus terrorja idején állította össze Nagy István ezt a könyvét és soraiból ehhez képest kicsendül a munkásosztály leszorított életének drámai hangsúlya. Lebilincselő írásmodora olyan élővé teszi alakjait, hogy szinte látjuk mozogni őket, halljuk beszédjüket, alig hisszük, ismeri és főként érti-e jobban valaki a munkás sorsát és életét. Mint a nagy rendező, filmszerűen forgatja le előttünk a dolgozó külső életének és belső lelkivilágának legapróbb, de igen jellemző képeit. Csak a személyes élmény tehette ilyen alapvetően igazzá és művészien széppé ezeket a gondos, itt-ott remekbe szabott részleteket. Nem elég elolvasni, tanulmányozni kell Nagy Istvánnak ezt a kiváló munkáját. Szemléletét a derű, mélység és bölcsesség teszi ízessé és meggyőzővé. Megvan a képessége hozzá, hogy egyszerre vizsgálja belülről és kicsit felülről is alakjait. Ezért tud szeretete közzé oly sok tárgyilagosságot vinni. Nem csodáljuk, hogy a fasiszta cenzúra nem engedélyezte könyve megjelenését. Hiszen még a mai körülmények között is vádirat az a környezetrajz, amelyet a szerző a munkások viszonyairól az olvasó elé tár. A munka így is politikai cselekedet. Azzá avatja a mű eredeti mondanivalója és időszerű utóhangja is. Örömmel soroljuk ezt a munkát legbecsesebb olvasnivalóm!* közzé nemcsak belső értékei miatt, hanem ezért is, mert Nagy István írói fejlődésének egyik legérettebb alkotásával ismerte55 meg. Robotos Imre: EMBEREK