Új Élet, 1945. november (1. évfolyam, 232-256. szám)
1945-11-01 / 232. szám
DEMOKRATIKUS NAPILAP Dr GROZA MINISZTERELNÖK: Románia kereskedelmi szerződéseket hajlandó kötni Angliával és az Egyesült Államokkal Dr. Groza Péter miniszterelnök egy interjú keretében nyilatkozatot adott a Reuter-ügynökség bukaresti tudó sítójának. A miniszterelnök nagyfontosságú nyilatkozatában rámutatot arra, hogy a román kormány együtt kíván működni úgy Nagybritannia, mint az Egyesült Államok kormányaival és hajlandó ezekkel kereskedelmi szerződést kötni. A nyugati demokráciáknak semmi okuk sincsen arra, hogy elégedetlenek legyenek Romániával — mondta a miniszterelnök. Románia volt az egyetlen ország, ahol a háború utáni nehézségeket csaknem súrlódás nélkül sikerült megoldani. A jelenlegi román kormány megteremtette a nemzeti kisebbségek teljes egyenjogúságát és létrehozta a megbékélést a környező országokkal, nemcsak Jugoszláviával, hanem Magyarországgal és Bulgáriával is, amelyekhez fűződő kapcsolatai kitűnőek. — Nem értem — folytatta a miniszterelnök — hogy az az ellenfél, akinek felajánlottuk a kormányban való részvételt, miért áskálódik ellenünk külföldön? Meg fogjuk tartani a választásokat s akkor el fog dőlni, kit és mit akar a nép? A Tataros-Cigányfalva iparvasut akció bizottsága meghozta első határozatait A város téli villanyellátásának kérdésével kapcsolatban pénteki számunkban megírtuk, hogy nagyarányú társadalmi akció keretében, a munkás és polgári tömegek összefogásával fog megépülni a Tataros és Cigányfalva közötti keskenyvágányu vaspálya, amely leküzdi a villanyhiányt okozó szénszállítási nehézségeket. Ez a tízkilométeres iparvasút biztosítja Nagyvárad zavartalan téli szénellátását és ezzel biztosítékot nyújt arra nézve is, hogy a város dolgozó népe nem néz elébe a jövőben áramhiánynak és ebből kifolyólag munkaszünetnek, munkanélküliségnek sem. Tekintettel az akció sorsdöntő fontosságára, a Szakszervezeti Tanács arra az elhatározásra jutott, hogy kezébe veszi a kezdeményezést s e célból akcióbizottság alakult, amely a Szaktanács és a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt kiküldötteit foglalja magában. Az akcióbizottság tegnap délután tartotta első ülését a Szakszervezeti Tanács székházában és fontos határozatokat hozott a nagyfontosságú és nemcsak Nagyvárad népét, hanem ezen túlmenően a megyét és az országot közelről érintő kérdésben. MEGALAKULT AZ AKCIÓBIZOTTSÁG Döntés történt arra nézve, hogy az akcióbizottság tagjai közé meghívják az összes demokratikus pártok kiküldötteit és a demokratikus szervezetek delegáltjait is. Három tagból álló bizottság alakult, amely az akcióbizottságnak e kibővítését megszervezi. Az előkészítő bizottság kibővítéséig is hasznosítják az időt s ennek érdekében még a tegnapi ülés folyamán részleteiben is kidolgozásra került az akcióval kapcsolatos több probléma. Felolvasásra kerültek a munkásságnak a különböző szakszervezetek útján a Szaktanácshoz eljuttatott határozatai, amely a szervezett munkásság egyöntetű, szilárd elhatározását, az akció szükségességének megértését és legmesszebbmenő támogatását tükrözik vissza. Az akcióbizottságba meghívott mérnökök, akik önként ajánlották fel alkotótehetségüket a Szakszervezeti Tanácsnak, a szervezéssel kapcsolatban tettek előterjesztést. Ennek értelmében a Tataros és Cigányfalva közötti tízkilométeres vaspálya építése háromszáz munkás ötven munkanapját veszi igénybe. A munkálatok elvégzésének ez az időpontja azonban minden bizonnyal csökkenni fog, tekintetbe véve a munkásságnak tömeges megmozdulását. A munkák mielőbbi befejezésének különben is nagy jelentősége van, mert célszerű a földmunkát minden körülmények között a téli fagyok beállta előtt elvégezni. MEGOLDJÁK AZ ANYAGI SZÜKSÉGLETEKET. Ami a munkák anyagszükségletét illeti, ismertették az akcióbizottság tegnapi ülésén előirányzott anyagt ételek előteremtésének lehetőségét is. Ezek szerint a La Roche cég felajánlotta a tízkilométeres vaspálya sínszükségletét, míg a vasúti talpfákat a Deraatatarosi Bányavállalat Rt. bocsátja az akció rendelkezésére. A szegecseket és sínösszekötő vasakat a tatarosi munkások fogják önkéntes felajánlásuk alapján elkészíteni. Ugyancsak megalakult egy másik háromtagú delegáció is, amely a kondérok beszerzése , a helyben létesítendő telefonösszeköttetés létesítése érdekében a demokratikus Román Hadsereg nagyváradi helyőrségével fog érintkezésbe lépni e két szükségletnek a Hadsereg részéről való rendelkezésre bocsájtása érdekében. Az az álláspont alakult ki a megbeszélés során, hogy mivel az akción az egész város részt vesz, az amortizációs jövedelem részben a várost, részben pedig az építésbe befektetett anyagok tulajdonosait illesse meg. E kérdés megoldásának kidolgozása érdekében két tagból álló szűkebb bizottságot választottak. Ismertették az ülésen a munkán résztvevők elszállásolásának lehetőségeit is Értesülésünk alapján csak Tataros és a környéki falvakban — fűtött helységekben — legkevesebb hatszáz személyt lehet elhelyezni. Különben az elszállásolás kérdését a Szakszervezeti Tanács megyei titkára az A szükséges szerszámok és közlekedési eszközök megszerzését Heves Sándor mérnök és Andrási Gyula, a vidlamioemű mérnöke vállalták magukra. Megállapítoták, hogy az ott dolgozó munkásságnak a munka helyszínén való étkeztetéséről is gondoskodni kell. Minden munkásnak meleg ételben kell részesülni s tekintetbe véve a várható munkástömeget, az élelmezés kérdése jelentős feladatot ró a szervezőkre. E célból az akcióbizottság háromtagú delegációt küldött ki, amely a Szedoszhoz és a megyei közellátási hivatalhoz, fog fordulói támogatásért az élelmezési probléma megoldása tekintetében, ottani szakszervezetekkel karöltve fogja megoldani. A vasútvonal építésének technikai vezetőiül Andrási Gyulát, a villamosmű mérnökét és Heves Sándor gépészmérnököt bízták meg. A szervezési és építési bizottságba bekerültek még a vasas szakszervezet titkára, a CFR és a Városi Vasút megbízottja, a Szakszervezeti Tanács termelő és tanulmányi reszortjának titkára, valamint az építőipari munkások szakszervezetének kiküldötte. A Tataros és Cigányfalva közti keskenyvágányú iparvasút megépítése elengedhetetlen és elodázhatatlan szükségesség. Nagyváradon igenis lesz villany, nem lesz áramszünet, munkanéküliség, éhség és nyomor. Ha áldozat, ha nélkülözés árán is, de fel fog épülni a fasizmus által lerombolt, de a munkásság öntudatos munkakészsége által épülő szabad, demokratikus új Románia. Megalakultak az összes bizottságok Megkezdődik ez harc az analfabetizmus ellen A közoktatásügyi minisztérium közhírré tette, hogy azok, akik az elemi iskolákba kinevezést akarnak kapni, ne a miniszterhez, hanem a megyei tanfelügyelőséghez nyújtsák be kérvényeiket. Az 1945-ös évben megszerzett tanítói okleveleket megelőzőleg érvényesíteni kell. Az iskolán kívíili oktatásról is az általános népművelésről is gondoskodik a közoktatásügyi miniszter. Kiválogatják azokat a tanerőket, akik alkalmasak az analfabétizmus leküzdésére. Ezek külön beosztást kapnak és nem működnek az iskolákban. Minden megyének lesz egy közművelődésügyi tanfelügyelője. A járási közművelődési körök szervezik majd be megyékszerte az írni-olvasni nem tudó felnőttek iskolai tanfolyamait. Erre a célra külön könyveket nyomtatnak. A tanfolyam ideje november 15-től április 1-ig tart. Ez évben először december 1-én kezdődnek. ÚJ ISKOLAI év Az elemi iskolák után most megnyitották kapuikat középiskoláink is. Az ünnepélyes évmegnyitás magán viselte az uj idők bélyegét. A Magyar Népi Szövetség dísztermében, közösen tartották meg az összes nagyváradi középiskolák. Dr. Bárdos József, az állami magyar gimnázium igazgatója a tanárok és a diákok demokratikus feladatairól beszélt, majd művészi műsor következett, amely zeneszámaiban, szavalataiban I Nagyvárad diákjai egymással versengve nyújtották a legszebbet. Öröm és megnyugvás érzésével üdvözöljük a tanárokat és diákokat iskoláink első békeévének küszöbén. Öröm és megnyugvás a szülők számára, hogy amit a demokrácia a tanszabadság terén ígért, meg is tudja tartani és hogy ebben a városban most egyenlő lehetőségek állanak a román és a magyar diákok előtt, tanulmányaik anyanyelvükön, szabadon való folytatására. De öröm az iskolai év megnyitása a demokráciáért folytatott harc résztvevőinek, mivel tudják, hogy csak az új szellemű, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdető iskolán keresztül lehet a felnövő ifjak lelkéből a fasiszta „nevelés“ téveszméit kigyomlálni és őket igazi tudás, az igazi műveltség igazi emberiség eszméivel felvértezni. A demokratikus szellemért való harc ma elsősorban a tudás, a felvilágosodás, a meggyőzés által való megnyerés formájában folyik. Sok-sok felnőtt ismerte fel, hogy keveset tud és azt a keveset is rosszul tudja. A munkáspártok tagjaik számára iskolákat nyitnak, a szakszervezetek káderiskolákat tartanak. A felnőttek csak örömmel és rokonszenvvel nézhetik azt, hogy ezirányú erőfeszítéseiket az újszellemű iskola támogatja és hogy az ifjúság már nem fog azokon a tévelygéseken keresztülmenni, amelyek az ő nemzedékük szenvedéseinek és viszontagságainak legfőbb okozói voltak. De a leküzdött nehézségeken való örömnek nem szabad a még előttünk álló feladatokat elhomályosítania. Minden nagyváradi középiskolánk fedél alatt van, a tanítónőképző kivételével. Gondoskodnunk kell erről a fontos iskoláról is. Ne vegye senki rossznéven, hogy az évmegnyitás ünnepi hangulatában feladatokról és hiányosságokról beszélünk. A mi ünnepünk a mostani helyzetben a munka, az odaadó és kitartó munka kell, hogy legyen. A romániai demokratikus magyar iskola hőskorát éli, amikor a demokrácia erejébe vetett hittel, a demokratikus román erők támogatásával, a reakciós erők szabotázsa és defetizmusa ellen küzdve, épül az új nevelési rendszer és az új magyar iskolahálózat. Azon kell lennünk, hogy súlyos gondokat küzdő, a fizetések késedelmes kiutalása miatt valsággal nélkülöző tanítóink, tanáraink érezzék: erőfeszítéseiket szerető gonddal kíséri, munkájukat, harcukat áldzatkészen támogatja az egész magyar társadalom. Halottak napjára készül fel az emberiség. A mélységes családi ünnep megmozgatja a csendes tömegeket. Apró lángok sokasága villan fel a sírokon. Mindenki csak egy.két lángot gyújt s a sok-sok kis lángocska mégis beragyogja a várost, mindenen átütő fénnyel. Szinte jelképes ez a fényesség, az egyforma fájdalmú emberek fényessége. Az ember ilyenkor felkeresi szerettei sírját. Messze távolról hozza haza a szeretet és kegyelet a hozzátartozókat. Ma azonban mennyi sír van, amit nem tud felkeresni az árván maradt hozzátartozó. Ismeretlen sírokban nyugosznak fiuk és apák, gyerekek és aggastyánok, fasiszta tömeggyilkosság áldozatai. Harctéren elesett drága fiatalok és a fasiszta kegyetlenkedés más áldozatai. Ismeretlen sírjuk helyett elhagyott sírokon villannak fel a szeretet lángocskái. „Az ember addig él, — mondja Molnár Ferenc a „Liliom“-ban, — amíg emlékeznek reá.“ Ezek a halottak soká, nagyon soká élnek még, mert nem felejtjük el őket. Nem felejtjük el a véres háborút, a gyerekgyilkoló vadállati fasiszta pestist. Nem felejtjük el a háború hőseit, sem a felszabadító nagy harc áldozatait, az ismeretlen katonákat, akik e város felszabadító harcaiban lelték halálukat s szeretteiktől távol nyugszanak. Nem felejtjük el a nép felszabadító harcának drága halottait sem. Az emlékezés szent lángocskái és szivünkben lobogó harci vágy világít nekik, harcunk és hitünk az igaz jövőért, a boldogabb emberiségért