Új Élet, 1946. május (2. évfolyam, 104-119. szám)

1946-05-12 / 104. szám

Együtt a román demokráciával — Groza Péter miniszterelnök érkezése elé — Nagyvárad magyar lakossága szeretet­tel várja az ország miniszterelnökének, a magyarság nagy barátjának, Groza Pé­ternek városunkba érkezését. A minisz­terelnök jövetelét különösen jelentőssé teszi, hogy közvetlen a nagyhatalmak külügyminisztereinek párisi határozata után érkezik az ország nyugati határ­­szélére, ahol a szenvedélyek talán leghe­vesebben nyilatkoztak meg a határkérdés rendezése körül. Az utóbbi napok eseményei, de külö­nösen a tegnapi ünnepség lefolyása vilá­gosan feltárták, hogy a román és ma­gyar demokratikus erők igen nehéz és kemény harc előtt állanak, hogy le­­kü­zdhessék azokat a reakciós ellenállá­sokat, amelyek mindkét részről felme­­rültek. Az ország függetlenségének ünnepe volt, amely egybeesett a fasizmus felett aratott győzelem évfordulójával. A de­mokratikus erők felvonultak, hogy mél­tóan ünnepeljék meg az ország törté­nelmének e jelentős fordulóit és hitet tegyenek a demokratikus fejlődés meg­szilárdítása mellett. A demokratikus ro­­mán tömegek közé azonban reakciós, fa­siszta maradványok ékelődtek be, ame­lyek hazafias jelszavak leple mögött meg akarták zavarni a nagyszabású, emelkedett szellemű ünnepséget. A de­mokratikus tömegek visszautasították ezeket a leplezett reakciós támadásokat és kifejezést adtak a szabadság, a népek egyenlősége és a demokrácia melletti érzelmeiknek. A reakciós román elemek erőszakkal a provokáció útjára akarták sodorni az ünnepélyt. Amikor Ványa Döme alpol­gármester szólásra emelkedett, hogy a város magyar nemzetiségű lakosságának üdvözletét tolmácsolja, a fasiszta-sovi­niszta elemek fütyülni kezdtek és lehe­tetlenné kívánták tenni, hogy a magyar­ nyelvű beszéd elhangozzék. Ekkor Risiu Sándor főispán, a román kormány bihar­ megyei képviselője a mikrofon elé lé­pett és a demokratikus román és magyar tömegek lelkes éljenzése közben kemény szavakkal visszautasította a román sovi­niszta provokációt. A fasiszta provokáció délután a szín­házban folytatódott. A soviniszta elemek I. Mihály király nevének felhasználásával tüntettek a demokratikus jelszavak el­­len, így akarva leplezni reakciós érzel­meiket. Amikor a műsoron egy magyar nem­zeti tánc következett, a színházba beto­lakodott reakciós banditák magyarelle­nes tüntetésbe kezdtek és megakadályoz­­ták a művészi produkció előadását. A román demokratikus erők ekkor új­ra példát mutattak abból, hogy hogyan kell értelmezni az együttlakó népek ba­­rátságát és testvériségét. Előbb dr. Mun­­teanu, a Nemzeti Néppárt elnöke utasí­totta rendre a soviniszta rendbontókat, majd Risiu Sándor főispán jelent meg a színház függönye előtt és mutatott rá arra, hogy azok az elemek, akik meg­bontják az együttélő népek barátságát és békéjét, a román nép legnagyobb el­lenségei. Felszólította mindazokat, akik nem akarnak az együttélő magyar nép­pel barátságban élni, hogy azonnal hagy­ják el a színház épületét. A magyar és román demokratikus közönség lelkesen ünnepelte a demokratikus kormány kép­viselőjét. A rend nem állott helyre. A prefektus intézkedett, hogy az ünnepséget szakít­sák meg, mert a román demokrácia nem engedi meg, hogy ezt a nagy román nemzeti ünnepet a román reakció ma­gyarellenes tüntetésre és izgatásra hasz­nálja fel. Íme ilyen kemény, bátor és harcias ki­állással védelmezték meg a román de­mokrácia képviselői a magyar népet a román reakció részéről ért támadások ellenében. A provokációt méltóságtelje­sen utasították vissza és súlyosan meg­bélyegezték a reakciós banditákat. A román reakciót, mint az utóbbi idő­ben oly sokszor, újra csalódás éri, ha azt hiszi, hogy a párisi értekezlet hatá­rozatát, — Románia jelenlegi határai­nak megerősítését illetőleg — saját cél­jaik szolgálatába állíthatják. Ezzel a tévhittel le kell számolniuk a román reakciósoknak, de le kell számolnia a magyar népnek is. A párisi békeelőké­szítő értekezlet határozata a román de­mokratikus erők felmérhetetlen győzel­mét jelentik a reakció fölött. Ez a dön­­tés csak úgy jöhetett létre, hogy az or­szág élén a demokratikus Groza Kor­­mány áll, amely együttműködik az ös­­­szes demokratikus rétegekkel és amely biztosítani kívánja az összes együttélő népek teljes jogegyenlőségét. A Groza­­kormány a magyar és román demokra­tikus erők véráldozata és harca folytán került az ország élére és csak azért sze­rezhette meg a nagyhatalmak osztatlan bizalmát, mert őszinte tanújelét adta an­nak, hogy az országot a demokratizáló­­dás útjára vezeti és felszámolja a reak­ciós, fasiszta maradványokat. A román reakciónak azok a képvise­lői, akik ebben kételkednek, gondolja­nak vissza arra, hogy Északerdély Rom­á­­niához való visszacsatolása csak akkor vált lehetővé, amikor a Szovjetunió a Groza kormányban biztosítékot látott arra, hogy teljes egészében tiszteletben­­tartják a nemzetiségek jogait. Maniu és Bratianu legionista bandái a magyar nép legyilkolásának programjával léptek Észak-Erdély földjére, de a Vörös Had­sereg erélyes fellépése visszaparancsolta a manista hóhérokat és csak akkor en­gedte meg Észak-Erdély csatlakozását, amikor olyan kormányt segített a nép együttes akarata az ország élére, amely valóban az együttélő népek közös ha­zájává akarja tenni Romániát. Komoly és nagy tanulságot nyújtanak a tegnapi nap eseményei a nagyváradi magyarság számára. Ezek a tanulságok félreérthetetlenül kijelölik a magyarság helyét a demokrácia megerősítéséért ví­vott küzdelemben. Helyünk a román de­mokrácia oldalán van, amely elszántan és kérlelhetetlenül küzd a román reak­ció ellen, a magyar és az összes együtt­ élő népek jogainak biztosításáért. Nincs külön magyar és román út. Egy út van csak: a demokrá­cia útja. Aki nem ezen az úton ha­­lad, az akarva, nem akarva, a reakciót támogatja. A nagyváradi magyar lakos­ság rosszul tette, amikor helytelenül ér­telmezett meggondolásokból nem vett részt nagy tömegekben a tegnap dél­előtti ünnepélyen és színházi ünnepsége­ken. Minden demokratikus magyar em­ber, aki nem jött el az ünnepélyre, egy-egy reakciósnak engedte át a he­lyét. De még így is, azok a magyar de­­­­mokraták, akik jelen voltak, helytállónak a román demokráciával együtt a fasisz­ta izgatások és támadások visszaverésé­ben. A győzelem napjának évfordulóján a nagyváradi román és magyar demokrá­cia újabb győzelmet aratott. Ahányszor fellépett a reakció, ahányszor támadásba indult, annyiszor verte vissza ezeket a támadásokat és juttatta érvényre a de­mokratikus szellemiséget. De a demokratikus élet és a nemzeti­ségi jogegyenlőség nem hull önmagától az ölünkbe. Harcolni kell érte. Mind­­annyiunknak harcolni kell, ha nem akar­juk önként átadni a helyet a lesben álló provokáló fasisztáknak. Nem a magyar nép érdekeit szolgálják azok, akik ma visszahúzódásra szólítják fel a magyarsá­got. Népük érdekei ellen vannak azok, akik lemondóan legyintenek. Nem adunk fel egyetlen pozíciót sem a reakció tá­madása előtt. Harcban védelmezzük meg jogainkat. Nem vagyunk egyedül. Velünk vannak a demokratikus román tömegek. Soha ilyen nagyszerűen nem nyilatko­­zott meg az a demokratikus román­magyar egység, mint a tegnapi provoká­ciók során. Mert a párisi döntés nem je­lenti a magyar népi nemzetiség­ jogai­nak megcsorbítását, vagy leszűkítését, el­­lenkezőleg a román demokrácia megerő­sítése folytán a magyarság nemzetiségi jogegyenlőségének kiterjesztését teszi lehetővé. A román nép igazi hangját nem a fasiszta huligánok szólaltatják meg, hanem a román demokrácia képvi­selői. Holnap Nagyvárad lakosságát az a megtiszteltetés éri, hogy körünkben üd­vözölhetjük a román demokrácia egyik legjelentékenyebb harcosát, a magyar nép nagy barátját, Groza Péter minisz­­terelnököt. Nagyvárad magyar népe meg kell mutassa ezen a napon, hogy őszin­tén együtt akar működni az ország de­­mokratizálásáért folytatott harcban de­mokratikus kormányunkkal. Groza Péter miniszterelnök már sok­szor megmutatta, hogy mennyire szívén viseli a magyar nép sorsát. Most rajtunk a sor, hogy szívünk egész melegével forduljunk nagy barátunk felé és fejez­­zük ki neki a magyar nép őszinte baráti érzületét. Csak együtt a román demo­kráciával védelmezhetjük meg jogainkat, csak a román demokratikus erőkkel való összefogás zúzhatja össze a fasiszta-so­­viniszta-reakciós mesterkedéseket. Ilyen érzelmekkel és meggondolások­kal fogadjuk az ország miniszterelnökét. Kíméletlen harcot indítunk mind a ma­gyar, mind a román reakció képviselői ellen és szétbonthatatlanná tesszük szö­vetségünket azzal a román demokráciá­val, amely megmutatta, hogy megvédel­­mezi jogainkat és nem tűri meg sorai­ban a nemzetiségi uszítókat. Robotos Imre. A román demokrácia visszaverte a román reakció magyarellenes támadásait a május 1Q-i ünnepségeken ünnepélyes keretek között a harcos demokrácia szellemében folyt le az ünnepé«? Két napon keresztül zászlódíszt öltött a város. Május kilencedikét, a fasizmus elleni háború befejezésének a hat esztendeig­ tartó vérontásnak egyéves évfordulóját munkával ünnepelte Románia dolgozó népe. A győzelem napját, amely az újjáépítésért folyó munkahadjáratnak megin­dulását is jelzi. Május tizedikén, hatvankilenc éves évfordulóján annak, hogy Románia orosz segítséggel kivívta függetlenségét az elnyomó török szultánsággal szemben, a népi szabadság kettős ünnepére gyűlt egybe Nagyvárad népe az ODA által rendezett Malinovszky-téri hatalmas méretű népgyűlésen. Reggel fél nyolckor katonazenekarok zenés ébresztője nyitotta meg az ünnepi nap programját. Tíz órakor minden nagyváradi templomban ünnepélyes istentisz­teletet tartottak. Kilenc órától kezdődően hömpölygő embertömegek haladtak a Malinovszky­ tér irányába. A katonazenekar hangjai mellett foglalták el helyüket a tribünön a vár­megye és a város vezetői, a román és szovjet tisztek, valamint a demokratikus pártok és szervezetek kiküldöttei. Az ünnepi beszédek Az ünnepély első szónoka Balogh Mi­hály alpolgármester, az ODA biharmegyei elnöke, aki néhány szavas beszédében rá­mutat arra, hogy az ország függetlensé­gének kivívásában már 1877-ben is az oroszok adták meg a döntő segítséget Romániának. Alexiu tábornok a román hadsereg ne­vében beszélt . A szabad és független Románia min­den városában éppen úgy, mint Nagyvá­radon összeforrnak ma a lelkek, hogy megünnepeljék az ország függetlenségé­nek és egyben a fasizmus feletti győze­lemnek napját. Annak a győzelemnek napját, melyet a román hadsereg a foilág legdicsőbb hadseregének, a Vörös Had­seregnek­ alzlak­á­n vívott, meg a­ fa­i­zmus ellen és biztosította helyét Romániának a szabadságszerető népek között. A Vörös Hadsereg nevében Odlntzov alezredes üdvözölte a város népét az or­szág függetlenségének és a győzelem napjának alkalmával. A kormány nevében Ritiu Alexandra prefektus beszélt. A prefektus rámutatott arra, hogy milyen jelentős szerep jutott a román hadseregnek a győzelem kivívásában. A fegyverek megfordítása után a román hadsereg jelentős vérveszteséggel küzdött a szabadságért a­ Vörös Hadsereg oldalán. — A demokratikus hatalmak bizalmát továbbra is csak úgy tudjuk megtartani, ha az ország minden polgárának egyenlő jogokat biztosítunk és ha megvalósítjuk az epuíüitéló nának harátsáfj­át A beszédeket lelkes hangulatban hall­gatta meg a tömeg annak e­lnére, hogy reakciós elemek nemzeti jelszavai örve alatt állandóan zavarták a szónokokat és­ antidemokratikus tüntetést igyekezett a felemelő ünnepből provokálni. A töm­e­­ azonban demokratikus jelszavak hangoz­tatásával úrrá lett az ünnepély hangula­tán. Ványa Döme alpolgármester lép ezután a mikrofon elé és magyar nyelven tolmá­csolja a város magyar lakosságának üd­vözletét. A reakciós elemek tüntető ma­gyarellenes magatartással zavarják meg Ványa Döme magyar nyelvű beszédét. A demokratikus tömegek: Le a fasizmussal, kiáltással utasítják vissza az arcátlan provokációt. Ritiu Sándor prefektus eré­lyesen visszautasítja a rendbontók uszítá­sát. — Felszólítom mindazokat, — mondotta Ritiu prefektus, — akik nem akarják meg­hallgatni Nagyvárad magyar lakosságának megtisztelő üdvözletét, azok azonnal hagy­ják el az ünnepséget. Nem tűrjük, hogy ezt a szép nemzeti és győzelmi ünnepet soviniszta izgatásra használják fel. A tömeg lelkesen éljenzi a demokrati­kus kormány képviselőjét. A huligánok az egységes felháborodásra beszüntetik provokációjukat s ezután Ványa Döme alpolgármester zavartalanul folytatja be­szédét. (Folytatása a második oldalon)

Next