Új Élet, 1948. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1948-05-05 / 102. szám

4 DENEVÉR (A Szigligeti Színház felújítója) A Szigligeti Színház a múlt hét szombatján mutatta be hosszú porosodás után Strauss János zenei virtuozitásának egyik legjobb termékét, a „Denevér“ című vígoperettet, amely ma már talán mindenütt operák műsordarabjává lépett elő. Az kényesebb várakozás folytán nagy feladatot vállalt a színház, amikor színrehozta. Putnik Bálint rendező érdeme, hogy az együttes megoldotta ezt a feladatot. A „vígoperett"1 szövegéről, melyet ún. pakiderin egy egész szerzői részványtársaság ötlött, ne beszéljünk. Műfaja önmagáról beszél és a sok — nem is mindig és nem is túlságosan — vidámító bárgyúságot megbocsáthatjuk az osztrák „keringő-király“ dallamainak kedvéért, amelyek patinát kaptak az évtizedek során. Jól esett tapasztalni, hogy a darab egyes szerepeit interpretáló színészek hanglejtésében és játékban ki is fejezték a mi értékelésünkkel egyező véleményünket a szövegről. Bán Katónak és részben Tanay Emilnek is érdeméül jegyezzük fel, hogy szövegmondásuk senkit sem igyekezett meggyőzni arról, hogy mindazt, ami szamárság történt, bárkinek is komolyan kellene értenie. Bán Kató ezenkívül kifogástalanul énekelt is, többet nyújtott és bizonyára még jóval többet fog is adni zenekultúrában, éneklejesítményben, mint amennyit egyébként operett-primadonnáktól várni szokás. Partnereként Palotás Imre Eizenstein szerepében elegánsan és kellemesen hatott. ..feküdt neki“ a szerep. — kár, hogy kissé modoros volt és ezzel semlegesítette a szerepben rejlő humort. Dukász Anna Oriovszky herceg alakj’árával nem neki való feladatot vállalt. Talán azért is volt, hogy mosolygós kiállása nem jelentette a valaha volt spleenes „nagyúrikat. Nyíred! Proska vendégként énekelte Adél szobalány szerepét és általában tetszett. Bár a magas fekvésekben követett is el hibákat, szépen csengő, tiszta hangja kellemes reményekre jogosít: megfelelő gyakorlat után erősségévé válhat az erdélyi színpadoknak. Cseke és Balogh mint mindig, most is kielégített, Solti Miklós börtönőre különösen vidámító figura volt és Sebestyén József a jogtudós kis szerepében produkált jót. Máthé Magda volt az előadás leggyengébb Pontja. Nem szabad elhíznia magát. Tanulnia és dolgoznia kell, ezzel tartozik önmagának és mindenkinek, aki váv tőle valamit. Külön dicsérettel kell megemlékeznünk Sándor Bandiról és Sándor Valiról. Sándor Bandi állította össze, tanította be és táncolta is el feleségével együtt a második felvonásba beállított kérngő-pot. purri kettősét. Sándorné teljesítménye teljesen kielégítő volt és ha még érzett is rajta némi bizonytalanság egyes erőpróbát jelentő mozzanatoknál, nem kétséges, hogy szép ígéretet jelent. A balettben meglepetés volt a fiatal Mogyoróssy. Megjelenése, tánca egyaránt tetszett. Ugyancsak külön nyomatékkal kell megemlítenünk Matolcsy Zoltán karmestert, aki bravúros munkát végzett, amikor összesen négy próba alatt kitünően oldotta meg a zenei feladatokat. Nem kis munka volt és nem kis részben köszönhető neki, hogy a riprsz közönsége nem távozott elégedetlenül a színházból, melynek szombati előadása — eltekintve attól, hogy a harmadik felvonás kissé esett. — a maga nemében átlagon felülit produkált. (ms) MEGHÍVÓ, a Bőrfeldolgozó K«rr*ok Szakegylete 1948. évi tisztújító közgyűlését 1918. május hó 7-én d. u. 5 órakor, határozatképtelenség esetén d. u. 11 órakor tartja, meg a Kisiparosok Körzeti Tanácsa Avram lánca 4 sz alatti helyiségében, a következő napirendi pontokkal: 1. Megnyitó. 2. Gyűlési elnökség megválasztása. 3. Felülvizsgáló, megerősítő, Jelölő és határozati javaslatot szerkesztő bizottság megválasztása. 4. Jelentés a régi vezetőség erkölcsi és anyagi tevékenységéről. 5. Vita a jelentésekről, régi vezetőség felmentése, f1. Alapszabályok módosítása. 7. Új vezetőség megválasztása. 9. Jövő évi munkaprogram ismertetése. 10. Különfélék. Csak azok a tagok választhatók és szavazatképesek, akik tagsági díjaikat rendezték. Elnökség. ÜJ SLFT Szeptembertől kezdődően egyedül a Nagyváradi Szigligeti Színháznak lesz Romániában magyar nyelvű operette-együttese A váradi magyar színház látja el Arad, Temesvár és Szatmár színházi feladatait Az elmúlt hét folyamán Farkas Sándor, a nagyváradi Szigligeti Színház adminisztratív igazgatója, Bukarestben járt, ahol a váradi színház közeljövőjére és következő évadjára vonatkozó döntő fontosságú megállapodásokat létesített a művészetügyi minisztériummal. Fővárosi tartózkodása alatt Farkas igazgató átvette Livezeanu művészetügyi minisztertől és Marian vezérigazgatótól, — a színházügyek minisztériumi intézőjétől — azokat a határozatokat, amelyek a romániai magyar színházak sorsát, munkáját és feladatait a legközelebbi jövőre kijelölik. A művészetügyi miniszter döntése alapján a marosvásárhelyi „Székely Színház" a most megkezdődött költségvetési évben már állami színházként dolgozik tovább. A romániai magyar nyelvterületek városaiban tehát az 1948—49.es költségvetési évben két állami magyar színház működik már: a kolozsvári és a marosvásárhelyi. A két állami színház prózai társulatokat szervez, amellett, hogy Kolozsváron magyar nyelvű vígoperai személyzete is lesz az állami magyar színháznak.Nem lesz azonban egyik állami magyar színházunknak sem operett, társulata és ebben az irányban várnak főként nagy feladatok a váradi színházra: a nyári szezon alatt a váradi operettés együttes ellátogat majd Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Brassóba és vendégszerepléseit az őszi szezonban is folytatja. Az őszi szezontól kezdve a váradi magyar színháznak tehát különösen nagy teljesítményekre kell felkészülnie, mert az egyetlen magyar nyelvű operettetársulattal fog rendelkezni Romániában. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy prózai előadásokra nem kell felkészülnie. Ezen a téren ugyancsak megsokszorozódnak a Szigligeti Színház feladatai. Livereanu művészetüg i miniszter ugyanis úgy döntött, hogy a következő évadra megszünteti a szatmári és aradi magyar társulatok működését, miután ezek nem tudták teljesíteni a rájuk rótt feladatokat. Hogy azonban a nyugati határsávon fekvő városok, — Temesvár, Arad és Szatmár — se maradjanak magyar prózai színpad nélkül. a váradi Szigligeti Színház köteles, séffé lesz Váradon kívül ezekben a városokban is gondoskodni mind a prózai, mind az operetteelőadásokra. A Szigligeti Színháznak tehát két különálló erős társulatot kell szerveznie és hogy ezt megtehesse. a művészetügyi kormány jelentékenyen felemeli a színház szubvencióját és engedélyt ad a már működő magyar állampolgárságú színészek további működésén kívül újabb élvonalbeli magyar színészek szerződtetésére. Ezenkívül a Szigligeti Színház szerződteti a megszűnő társulatok legjobbjait is. A művészetügyi minisztérium utasításainak megfelelően a váradi színház két igazgatója, — Putnik Bálint és Farkas Sándor — hétfőn Kolozsváron jártak, ahol a terveket illetően teljes elvi megállapodásra jutottak Méliusz Józseffel, a magyar művészeti ügyek vezérfelügyelőjével és ennek alapján rövidesen elkészülnek a részletekre vonatkozó előírások, amelyeket az illetékesek jóváhagyása után azonnal átültetnek a gyakorlatba is. A gyakorlati megvalósulás első lépését jelenti különben, hogy a váradi magyar társulat prózai együttese ma Temesvárra indul, hol a Volponét, az Ördög c'm. borá-ját, a Mélyek a gyökerek-et és Váratlan vendégőt mutatják be. A hónap közepe táján az operette-együttes látogat el Temesvárra, majd június 15 és augusztus 15 között Brassóban és Marosvásárhelyen vendégszerepel a váradi színház. — de folynak a tárgyalások egy bukaresti vendégszereplés ügyében :s. Tengerit csak az Állami Kereskedelmi Társaság vásárolhat A város Közellátási Hivatal tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a kereskedelem és iparügyi minisztérium 56.971/1948. sz. távirati rendelete értelmében tengerit, bármiféle mennyiségben csak a Societatea Comerciala de Stat (Állami Kereskedelmi Társaság)vásárolhat az 1948. évi 6552 ez. miniszteri határozat rendelkezései értelmében kibocsátott különleges engedéllyel rendelkező szervei által. Fent említett miniszteri határozat alapján a tengerinek viszonteladás, kereskedés és ipari feldolgozás céljából való felvásárlása csak a minisztérium által kibocsátott különleges engedélyek alapján eszközölhető. A FEDERALA és a szövetkezetek tengeri gyűjtést nem eszközölhetnek, csak az esetben, ha mint a „ROMCEREALE“ Állami Társaság gyűjtőközpontjaként működnek. A jövőben minisztériumi engedély nélkül az intézmények, vállalatok, különböző hizlaldák és gazdaságok, stb. sem vásárolhatnak tengert. Tekintettel arra, hogy fogyaszói és termelői címen — mivel a termelőknek és fogyasztóknak a törvényes rendelkezések értelmében maguk és háztartásuk szükségletének fedezése céljából joguk van szabadon vásárolni tengerit — sok esetben a kereskedők és különböző közvetítők viszontealdás céljából vásárolják fel a tengerit, valamint a saját szükségletek fedezése céljából felvásárolt tengerivel véghezvitt vsszaélések elkerülése végett, a saját szükségletek fedezésére megállapított és szabadon felvásárolható tengeri mennyiséget a kereskedelem és iparügyi minisztérium 1948. évi 378909. sz. rendelkezésével eddig megállapító 5000 kg-ról 500 kg.-ra szállítják is. A falusi malmoknál nyert vámőrlemény az 1948. évi március 16-i 6551. sz. határozat 6. szakasza, valamint a 6552. sz. határozat 4-ik szakasza értelmében csak a „ROMCEREALE" Állami Társaság által gyűjthető össze. A „ROMCEREALE" Állami Társaság hasonlóképpen jogosult vásárolni bármilyen mennyiségben gabonát, főzelékfélét és takarmánymagvakat. Nagyvárad, 1948. április 28. Polgármesteri Hivatal. IC^rpIÉos miaolcáJc. szakszerű készítését és javítását üti jutányos áron, gyorsan és felelősséggel vállalja (Szerv, dolgozóknak árkedvezmény) VARGA Nagy Sándor utca 9 Szerda, 1948. május 5. Saines kell ki máé NEM A SZOKÁSOS „Film-kocká“-ban, itt mondjuk el, hogy Május 1-én a Transzilvánia mozgóban, a „Mindenki mást szeret“ című Budapesten 193S-ban készült filmet vetítették. Ennek a filmnek a jellemzésénél fontos: a film meséjét is ismertetjük röviden. A film cselekménye egy magyar faluban játszódik. Főhő»« egy idealista orvos, akinek a nép egészségügyének felemelése az életcél.” Mellette dolgozik egy „zöldkereszte s testvérnő", aki szintén a népért lelkesedik és áldozatos hősiességgel munkálkodik a falusi nép jobblétéért. A testvérnő az orvosba szerelmes. Az orvos a feleségébe szerelmes, aki nem követte az unalmas falucskába a férjét, hanem Pesten él és színésznő szeretne lenni és egyáltalán nem mondható hűséges hevesnek ... A falu határában gróf, kastély és a grófi uradalom. A fiatal gróf a zöldkeresztes nővérbe szerelmes. A zöldkeresztes nővér, nem fogadja el az ifjú gróf szerelmét, de ráveszi, hogy a kastély mellett csecsemőotthont építsen a falu számára. Ez hamarosan megépül. A legtökéletesebb modern berendezéssel látták el ezt az otthont. Az orvos felesége budapesti viharos élet és sok csalódás után — leérkezik a faluba a férjéhez azzal, hogy ott marad. Közben amerikai filmvállalat különítménye érkezik a faluba felvételt készíteni. Az asszony beleszeret az amerikai filmszínészbe és egy pompás amerikai autón megszökik, illetve elhagyja férjét és a falut. Az orvos cigányzenés murin alaposan berúg. De, amikor megjelenik a zöldkeresztes nővér, mert egy gyermeket sürgősen meg kell operálni, összeszedi magát és sikeresen végrehajtja az életmentő műtétet. A kis gróf, aki megállapítja, hogy a zöldkeresztes nővér az orvosba szerelmest most már nem törődik a viszonzatlan szerelemmel és minden szeretőjét „beleviszi“ a falusi beteg gyermekeket mentő munkába, mindene a gyermekotthon és a csecsemők sorsa. A kis gróf így a film legrokonszenvesebb figurájává válik, érthető tendenciával: a film 1938-ban készült. Az orvos megállapítja, hogy nem érdemes keseregnie a felesége miatt s megtalálja igazi társát a zöldkeresztes testvérnőben. Szegény parasztot, kis parasztot nem látunk a filmen. A „kút“ ügyben küldöttségbe felvonult parasztok, mind fényes csizmás, jóposztóba öltözött zsíros gazdák. Kulákok. Ezek is kapacitálhatók, mert azt közlik a „Heppy and“-ban a főorvossal, hogy nem ragaszkodnak a régi kúthoz, amelyet az orvos egészségtelennek mondott, hanem új kutat, fedett kútat építenek. Mosoly, békés fény, boldogság önti el a falut. Rend, tisztaság. A főorvos, a zöldkeresztes nővér, a kis gróf és a csecsemők, mindenki boldog. Az öreg gróf rózsakertjében nyugodt derűvel tovább oltogatja a rózsafákat. Mindenki mást szeret! . . . Mi is más filmet szeretünk. Május 1.én éppen úgy, mint hétköznapokon. # Május 1. mostani megünnepléséről, az ünnepre való készülődésről, a házak, kapubejáratok, az épületek feldíszítésével kapcsolatban megkapott bennünket valami, amit eddig Május 1. előestéjén nem tapasztaltunk ilyen formában és ilyen méretekben. Spontán, minden felhívás nélkül, úgy a főutcákon, mint a mellékutcákban, kint a periférián, a „város peremén" lázas igyekezettel látott hozzá Várad népe, hogy minél szebben, minél hatásosabban díszítse fel lakásának ablakait, bejáratait, a ház homlokzatát. Zöldágak, fenyőlombok és temérdek virág, a vezető szabadságharcosok fényképe és a vörös és nemzeti színű lobogócskák tették időszerűek, ünnepélyessé és festőivé a házakat. Messze leint, akár a Corvin Mátéi úton, akár a Proletárok útján, akár a Katalintelepen, akár az őssi-telepen néztünk szét. — mindenütt, minden házon és ablakban ott virítottak Május 1. győzedelmei, színei, jelképei. A „város peremén“ az udvari lakások eblakai is mind tr.’s voltak virággal, a napfényben mosolygó zöld lombokkal és a munkásság vezetőinek arcképeivel. A kis udvari lakásoknak ezek a díszei — nem kirakatszerűen — kifelé az utcának szóltak. Ezeknek a kis udvari lakásoknak a feldíszítése arról beszélt, hogy milyen,bensőségesben ünnepelte a külváros ezt a Május 1.et. (.!■)