Új Ember Magazin, 2002 (3. évfolyam)
2001. december - 2002. január
felidézni. Akkor tényleg ő jött az én utcámba, egyszobás kis lakásomba. Neki még jutott szék, barátaim többsége a padlóra telepedett. Mára közülük is „magasabb helyre" kerültek néhányan országunk ügyeinek intézésében, de ezt a lehetőséget — a rendszerváltást — akkor, röviddel Joachim Wanke püspökké szentelése után egyikünk sem sejtette előre. Az NDK katolikus egyházának vezetése mégis elérkezettnek látta az időt arra, hogy megpróbálja felvenni a kapcsolatot a magyar egyházi vezetéssel, ha már egyszer az Ostblock államaiban hasonlóan szorongatott helyzetben kell élnünk, és továbbadnunk az Evangéliumot. Bármi történt is hivatalos szinten, mindenesetre mi ott, a mi utcánkban élénk beszélgetést folytattunk arról, hogy miként lehetne bemenni mások utcájába, azokéba, akik már nem ismerik a templomhoz vezető utat, de akik gyakorlati ateizmusuk mellett mégiscsak többre vágynak, mint amit a létező szocializmus nyújt nekik. Tapasztalatcserénket a testvéri közvetlenség és a kölcsönös figyelem tette ünnepé, amelyen Wanke lelkipásztori irányultsága is kirajzolódott már. Karácsonyi dicséret — közösen a keresőkkel .Amikor röviddel a rendszerváltás után ismét Erfurtban jártam, megtudtam, hogy a dómban tartott éjféli misét egy mitternächtliches Weihnachtslob, egy olyan, karácsonyi dicséretnek nevezett alkalom előzi meg, amelyre azok hivatalosak, akiktől az eucharisztikus istentisztelet hitvilága, szimbolikája, nyelvezete távol áll. A dolog úgy kezdődött, hogy a rendszerváltás után, különösen Karácsony szívmelengető ünnepén sokan bekíváncsiskodtak a templomba, némelyek kissé kapatosan is, és bizony nemegyszer megzavarták a számukra érthetetlennek és hosszúnak tűnő cselekmények áhítatát. Ez a „zavar" elgondolkodásra késztette a miséző főpásztort, aki nem utasította ki az alkalmatlankodókat, nem arra spekulált, hogy e világ vallásilag teljesen elidegenedett leányai és fiai is lesznek még válságos élethelyzetükben anynyira rászorultak, hogy a „Jössz te még az én utcámba!" jövendölés — mintegy az erkölcsi magasabbrendűségét hangoztató egyház szájába adva — beteljesedik rajtuk. Ő a „megyek én még a te utcádba" jézusi változatnak megfelelően azon az úton sietett a tétova érdeklődők felé, amelyen azok már lépéseket tettek egy számukra ismeretlen, egyszerre riasztó és vonzó valóság irányába. Úgy tudom, hogy ez a nem gyakorló hívőknek rendezett karácsonyi alkalom azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend, éppen azért, mert nem becsábít, hanem lehetőséget kínál, mint minden szeretetből fakadó előevangelizációs lelkipásztori próbálkozás. E viselkedésre jó néhány példát hozhatnék még Joachim Wanke erfurti püspök lelkipásztori terveiből és gyakorlatából, de azt hiszem, még hasznosabb lenne, ha hazai próbálkozásainkat gyűjtenénk egybe, mindnyájunk bizodalmára. Eisenbarth Kriszta ■ Megrendíteni az Evangéliumot Három kérdés Joachim Wankéhoz Néhány évvel ezelőtt az új német tartományokban (a volt NDK területén) működő egyházak vezetőinek múltját megvizsgálták. Ön is alávetette magát ennek az eljárásnak. Láthatók már az eredmények? — Az NDK-ban működő katolikus egyház vezetőiről a volt titkosszolgálat által készített iratokat egy olyan munkacsoport értékelte ki, amelyet az új tartományok püspökei bíztak meg. Ezen felül az egyes egyházmegyék is rendelkeznek idevágó kutatási eredményekkel. Egy összefoglaló jelentés 1998-ban könyv alakban is megjelent Egyház a célkeresztben. A Német Szocialista Egységpárt, az Állambiztonság és a Katolikus Egyház az NDK-ban címmel. ■ Magyarországon az alternatív etikaoktatás bevezetését fontolgatják. Ezért érdekes számunkra a németországi „kibővített" próbálkozás. Az életvezetés—etika—vallási ismeretek (LER) tantárgyról főként az új tartományokban vitatkoznak. Brandenburgban például létezik egy olyan program, amelyben teológusok is részt vesznek. Mit gondol a tantárgyról és a vitáról? — A LER nevű tantárgyat csak Brandenburg tartományban vezették be. Véleményem szerint hibás dolog, ha világnézeti tárgyak felett az állam gyakorol felügyeletet. Ez nem az ő feladata. A LER nincs összhangban a német alkotmánynak azzal a részével, amely a vallásoktatást az egyházak felelősségére bízza. Jelenleg is folyamatban van a karlsruhei alkotmánybíróságon egy kereset, amelyet az egyház és a szülők nyújtottak be a brandenburgi tartománnyal szemben. Mit jelent Önnek főpapként az Evangélium szolgálata? — A püspöknek megbízatása van az Evangélium hirdetésére, ezt azonban sok más emberrel együtt kell megtennie. Az egyház legfontosabb feladata, hogy Jézus Krisztus evangéliumával minden nemzedéket újra meg újra elérjen, azzal az üzenettel, hogy ennek a földnek minden előkelősége meg van fosztva hatalmától, és nem igényelhet Istennek kijáró tiszteletet. Ennek az igehirdetésnek úgy kell történnie, hogy az emberek fölfogják mindazt, ami az Evangéliumból következik, és aszerint megváltoztassák az életüket. Ez az örömhír megszabadítja az embert a bálványimádástól. Pál egyszer így szól: Annak a hálának, amelyet Istennek Jézus Krisztus világot megváltó tettéért adunk, a világban és a történelemben „bőségesen ki kell áradnia". Ennek az istendicséretnek és hálának a „bőséges kiárasztására" kell buzdítania a püspöknek. Ezt azonban nem tudja egyedül végrehajtani. Sok olyan segítőre, papra, diakónusra, a lelkipásztorkodásban és a szeretetszolgálatban tevékenykedő nőre és férfira, minden valóban hívő keresztényre szüksége van, aki saját életében „megrendíti" az Evangéliumot (ahogyan egy hangszer is csak a rezonátor tér által szól szépen és erőteljesen.) E feladatában a világ összes püspökét „Péter" köti össze. Ez segít nekik abban, hogy megmaradjanak az Evangélium igazságában, egyszerűségében és örömében. (bios) Ufímte^ 43