Új Ember Magazin, 2002 (3. évfolyam)

2001. december - 2002. január

képzettséget adó (cipész-, pék-, asztalos- és villanysze­relő) műhelyekben folyó munka a gyerekek számára a munkanélküliségből, a nyomorból való felemelke­dést jelentheti a jövőben. Cuzcóban, a mozgalom központjában naponta mint­egy ezer árva gyermeknek adnak ételt. Ezenkívül tevé­kenységükhöz tartozik a he­gyi falvak igen nagy sze­génységben élő családjainak meglátogatása, a keresztelé­sek, a baráti beszélgetések, amelyek során a misszioná­riusok Isten igéjét közvetítik a nyitottságukról, vendég­szeretetükről híres perui in­diánoknak, akik „Isten em­bereit" mély tisztelettel, sze­retettel fogadják otthonuk­ban. Cuzcói élményeiről be­szélve Zsolt igyekezett el­oszlatni azt az idilli, "egzoti­kus" képet, amely a szegény gyerekek között élő misszio­náriusok tevékenységével kapcsolatban sokakban él. — Rá kellett döbbennem, hogy Peruban a szegénység kőke­mény valóság, amelybe min­dennap belehalnak emberek. Ke­ményebb, mint Európában. Más módon jelenik meg, mint például hazánkban. Budapes­ten, a mozgalom magyarországi központjában — ahol jelenleg dolgozom — a dél-amerikai ál­lapotokkal szemben nem az anyagi szegénység a legszembe­tűnőbb, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek lelki károso­dása. Nyolcadik kerületi ta­pasztalatunk, hogy a fiúk és a lányok körében szinte természe­tes dolog a prostitúció, a lopás, a hazugság. Sok szülő azt sem tudja, hol csavarog a gyereke, és a kallódó fiatalok (nem csupán a cigányok) nagyon gyorsan kö­zel kerülnek a bűnözés világá­hoz. A mozgalom központjában próbáljuk a hozzánk betérőket az igazi értékek, a megfelelő csa­ládkép kialakítása felé vezetni. Közösen imádkozunk, kirándu­lunk velük. Nem a nevelőik, ha­nem inkább a barátaik vagyunk. Körössy László Latin-Amerika számára az evangelizáció az egyik legfontosabb és meghatározó erejű tény volt, és ma is az Több mint nyolc éve, hogy a szicíliai származású Giovanni Salerno atya, a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Mozga­lom alapítója először látogatott Magyarországra. Azért jött, hogy találkozzon az őt meghívó ferences diákokkal, beszéljen ne­kik dél-amerikai missziójáról. Az azóta eltelt évek során számos magyar fiatal utazott ki a mozgalom cuzcói központjába. Részt vettek az ottani munkákban és foglalkozásokon, ahol olyan sze­gény gyerekekkel osztották meg idejüket, akik mindenben szük­séget szenvednek: nincs kenyerük, nincs lehetőségük tanulni, de mindenekfölött a szeretet hiányzik az életükből. Három éve nyílt meg a mozgalom budapesti központja a nyolcadik kerületben, ahol a munkatársak kallódó gyerekekkel foglalkoznak, felkínálva nekik az Evangélium kincseit. Evangelizáció Latin-Amerikában Az Andok hegyeiben élő in­diánok megőrizték az első evangelizáló missziósok munkája nyomán fennma­radt örökséget: az oltári­­szentség, a Szűzanya és a pápa iránti szeretetet. Akár­ki akármit mondjon is, vitat­hatatlan, hogy Latin-Ameri­ka számára az evangelizáció különösen fontos és megha­tározó erejű tény volt, és ma is az. Különösen igaz ez Pe­ruban, amit jól bizonyít szá­mos olyan nagy szent példá­ja, akik néhány évszázad le­forgása alatt Lima utcáin és érsekségének hatalmas terü­letén tevékenykedtek: Limai Szent Róza, Porres Szent Már­ton, Mongrovejói Szent Turibiusz, Masiai Szent János, Solanói Szent Ferenc, Boldog Ana de los Angeles Monte­­agudo. Tiszteletreméltó Fran­cisco del Castillo atya és a Leg­szentebb Szentháromságról ne­vezett Pedro atya. Nevük bi­zonyára kevésbé ismert, mégis érdemesek arra, hogy emlékezzünk rájuk és tisz­teljük őket. Vannak, akik le szeretnék tagadni a nagy­szerű és jó hatású eredmé­nyeket, amelyek Latin-Ame­rika evangelizálása nyomán fakadtak, és meg szeretnék bénítani az egyház munká­ját... Az Evangélium na­gyon sok lelki gazdagságot vitt az itt talált civilizációba és kultúrába, és nem rom­bolta le azt, amit benne jó­nak talált. Sajnos voltak ese­tek, amikor az emberi gyar­lóság korlátai miatt az Örömhír vivői nem mindig tudtak éleslátással, megfon­toltan, a krisztusi bölcsesség és igazság fényében csele­kedni. Napjaink problémái­ra tekintve azonban feltehet­jük a kérdést: Mi lenne annyi árva, elhagyott és sok­szor beteg gyermek és sze­gény, a kitagadottak sokasá­gának sorsa, ha sok európai fiatal a Harmadik Világ Sze­gényeinek Szolgái Mozga­lom keretében nem vállalta volna bátran, hogy mindent feladva idejöjjön segíteni!? P. Giovanni Salerno, a Har­madik Világ Szegényeinek Szolgái Mozgalom alapítója 45

Next