Família Kárpát-Medencei Családi Magazin, 2007 (4. évfolyam)
2007. június
A szentség hatása kiárad a családra is . Mit jelent a felszentelendőknek, családjuknak ez az újfajta küldetés? - fordultam két diakónusjelölthöz. Dr. Matykó Árpád orvos, 54 éves, Cseszneken él, három gyermek édesapja, másodéves teológus. — Négy évesen kereszteltettek meg szüleim, de valójában hitbéli, vallásos nevelést nem kaptam. Hitvesem hasonlóképpen nevelkedett. Már harmadik gyermekünket vártuk, amikor valamiféle keresés, tisztább, más élet utáni vágy kezdett megfogalmazódni bennünk. Ezért hagytuk ott budapesti — szakmai — karrierünket. Gyermekeink teljesebb nevelése érdekében közel húsz éve költöztünk a cseszneki vár tövében lévő kis faluba. Három település egészségügyi ellátását végeztük itt hitvesemmel együtt. Közben a Gondviselés jóvoltából szinte észrevétlenül közeledni kezdtünk Istenhez. Házasságunkat szentségi házassággá erősítettük, gyermekeinket megkereszteltettük, és nagy örömmel láttuk, hogy ők is hogyan erősödnek a hitben. Mindebben nagy szerepe volt Jung József atyának, Bakonyoszlop akkori plébánosának, aki nagy szeretettel fogadott gyermekeivé, és a maga szelíd módján vezetett Isten felé minket. A ma 98 éves atya bíztatott az új életállapot, a diakonátus felvételére is. Úgy érzem, házasságunk és családunk meghatározó, biztos bázisa lehet diakónussá válásomnak, így válik az emberi élet, a keresztény emberi élet szentséggé. Közben a Templomos Lovagrend soraiba is belépett az orvos, ahol Nagy Károly kanonok atya hatására megbérmálkoztak feleségével. Az elmúlt években számos egyházi feladatot kaptak, évente előkészítették a gyermekek betlehemes játékát. 2000-ben vendégül látták a Szentjánosbogár tábort, betlehemkészítő versenyeket hirdettek, s nagypénteken bemutatták a „Tudatában vagyok annak, hogy diakónusi küldetésemet a világban, a családomban és a hívek tágabb közösségében kell betöltenem" - vallja dr. Paksi Zoltán batalokkal Krisztus passióját. Újraéledtek munkájuk nyomán a nagyböjti keresztúti ájtatosságok, adventi és böjti lelkigyakorlatok. Jelenlegi plébánosuk, Simon István atya megbízásából Matykó Árpád segít a hitoktatásban, az oltárszolgálatban, emellett az egyházközségi képviselő-testület világi elnöke is ő. „Két szinten élem meg diakónussá szentelésemet” Dr. Paksi Zoltán pécsi születésű, Magyarpolányban él, 37 éves politológus, történész, egyháztörténész, filozófus, az ajkai Bródy Imre Gimnázium történelem-filozófia-földrajz szakos tanára, két gyermek édesapja, harmadéves teológus. — Szüleim nem neveltek vallásosan, s bár megkaptam a Kádár-korszakban a szentségeket, nem lettem vallásgyakorló ember — mondja. — Érdekes módon a történelem és az egyháztörténet iránti érdeklődésem vonzott közelebb a templomhoz. Először csak intellektuálisan, filozófiai síkon ismerkedtem az Egyházzal és az egyházi tanításokkal. Az igazi lelki átalakulás, a megtérésem több mint tíz éve kezdődött, személyes sorsom katartikus eseményei indították el. Ebben óriási hatással voltak rám a ferencesek, akikhez a mai napig erősen kötődöm. A diakónia, a szolgálat iránti vágy is közöttük érett meg bennem. Hitem megerősödésében nagyon sokat köszönhetek Márfi Gyula érsek úrnak, aki akkoriban került a Veszprémi Egyházmegye élére; Kuminetz Géza atyának, aki tanárom volt kánonjogi tanulmányaim során; Barsi Balázs ferences atyának, aki szintén akkoriban érkezett Sümegre és lett a rendház vezetője, s akinek lelkigyakorlatain mélyült el hitem. Egyházszemléletemet a mai napig meghatározza az ő szigorú, igényes katolicizmusa. S nagy hatással volt rám természetesen falunk plébánosa, Ebele Ferenc atya, akinek bíztatására kezdtem meg templomi szolgálataimat. Az ő megbízásából már néhány szentbeszédet is mondhattam, miután nemrég lektorrá és akolitussá is felavattak. Két szinten élem meg a diakónussá szentelésemet: egyrészt szakrális-szellemi oldalról, tudván, hogy ez egy szentség, s a papi rend legalsó foka a hierarchián belül, Isten meghívása. Másrészt tudatában vagyok annak, hogy ezt a küldetésemet a világban, a családomban és a hívek tágabb közösségében kell betöltenem. Szöveg és fotó: Budai Éva Az elmúlt években számos egyházi feladatot kapott Matykó Árpád (balról a negyedik) az egyházközségben. Az idén nagypénteken együtt énekelte a passiót a hívekkel Família • Családi Magazin • Egyházmegyei oldalak VESZPRÉM