Új Ember Magazin, 2011 (8. évfolyam)
2011. január - február
a vitéz magyar költő. Az épület ma is sértetlen, eredeti szépségében pompázik: a késő gótikus építészet egyik legszebb darabja nyolchektáros ősparkkal kerítve, háromszáz éves fák árnyában... Jelenleg múzeumként működik a néhány kilométerre fekvő Tarnó (Tarnów) területi múzeumának kezelésében, önálló részlegként. A kiállítás legféltettebb kincseit a keleti tömb első emeletén láthatjuk, a díszesen berendezett lovagteremben és az abból nyíló kápolnában. A helyi legenda úgy tartja, hogy a XIII. században Szemérmes Boleszló király lengyel felesége, az 1999-ben szentté avatott Árpád-házi Kinga is megfordult e helyen. Balassa 1590 tavaszán töltött hosszabb időt Drjlno várában. Vendéglátója egy bizonyos erdélyi báró, Wesselényi Ferenc volt. Báthory István 1576-ban őt is magával hozta, hogy legyen a kamarása. Az egész ügyben az a legbájosabb, hogy Wesselényi uram felesége Szárkándy Anna volt - igen, igen, ugyanaz a Szárkándy Anna, akit az irodalomtörténészek az úgynevezett Célia-versek, e bizonyítottan lengyel földön, talán éppen Dibnóban született, kilenc költeményből álló szerelmi ciklus címzettjének tartanak. Nem csoda hát, hogy a várban töltött napjait Balassa barátunk a szerelmi ügyeknek és azok kipihenésének szentelte. Ugyanakkor e harmadik lengyelországi tartózkodás fő helyszíne Krakkó. Balassa 1589 végén indult el a reneszánsz tündérváros felé, és a rá következő esztendő java részét ott is töltötte. Szálláshelye egy csinos kis palota volt a hatalmas tér Tűztorony felőli oldalán, a Szent Anna utca sarkán, máig fennmaradt hivatalos elnevezése szerint „a bárányokhoz címzett palota”, más megfogalmazásban „a palota, ahol a birkák vannak” (palac pod baranami). E különös elnevezésnek az a magyarázata, hogy az épület helyén valaha kocsma működött, amelynek udvarán birkákat árultak. Balassa barátunk ott-tartózkodásakor a bárányos palota tulajdonosa a már emlegetett Wesselényi Ferenc volt. Szegény Báthory István király 1586-ban, mindössze ötvenhárom évesen meghalt, ám Wesselényiék oly remekül érezték magukat, hogy maradtak. Hja, kérem, egy főtéri palotában én is hajlandó lennék helyben maradni kissé, persze csak duzzogva... Pláne úgy, hogy a kellemes báróné, Szárkándy Anna jóindulatát is élvezhetem. Nem mellesleg Anna bormérést is üzemeltetett az épületben, és Balassa nem arról volt híres, hogy megvetette volna a szőlő levét. Ugye-ugye Önök is szeretnének így bujdosni, egy gyönyörű reneszánsz város főtéri palotájában, főúri konyháról étkezve, időnként benyakalva egy-egy palack tokaji borocskát. A hírneves bárányos palotát a XVIII. században lebontották - helyén lenyűgöző, négyemeletes palotát emeltek, amely 1822-től folyamatosan a híres Potocki grófi család tulajdonában állt. (E nagy múltú família olyan megkerülhetetlen szerepet játszik a lengyel történelemben, mint a mi múltunkban az Esterházy vagy a Zichy.) A történészként és költőként is elismert Kovács Istvánnak krakkói főkonzuli szolgálata idején, 1995 januárjában sikerült emléktáblát helyeztetnie a Potocki-palota Szent Anna utcai oldalának falára. Az egyik legismertebb kortárs szobrászművész, Bronislaw Chromy alkotta táblán a költő mellképe látható lengyel, magyar és latin nyelvű felirattal. Ha nem a főtér sarkán lakozó, akkoriban harminchat éves költőnek volt egy ifjú szomszédja, bizonyos Pázmány Péter. Ez úgy történt, hogy Pázmány 1588 és 1590 között jezsuita szerzetesnövendékként Krakkóban tanult, méghozzá alig kétszázötven méterre a bárányos palotától. Miután megérkezett Krakkóba, esküt kellett tennie a szent tanulmányok kezdetén ez egészen természetes. Az eskü latin szövegét a krakkói rendház lengyel elöljárója fogalmazta, és többek között ez a kérdés szerepel benne: „Hajlandó leszel-e Krisztus szerelméért lengyelül megtanulni és sört inni?” S akkor a tüzes borokhoz szokott, ifjú Pázmány rogyadozó térddel és sápadtan, ám hivatástudattól vezérelve azt rebegte: „Igen.” S úgy is lett, az emberi hősiesség felső határát súrolva, Krisztus szerelméért még azt a rémesen habzó, kellemetlen szagú löttyöt is hajlandó volt lenyelni. • ZSILLE GÁBOR Balassa emléktáblája a krakkói főtér sarkán, a Potocki-palota falán Fotó: Szalontai Anikó