Új Ember Magazin, 2012 (9. évfolyam)

2012. november - december

Bizony nagyon szép volna, gondoltuk ma­gunkban, de hát azt nem olyan könnyű megszer­vezni. Annyit válaszoltunk, hogy megpróbálunk néhány barátunkkal együtt eljutni Rómába, ta­lán kölcsönkérünk egy Trabantot... (Akkoriban még autóstoppal utaztunk Budapest és Taizé között.) Hazatérve szóltunk is néhány barátunk­nak, akik azután értesítették az ő barátaikat, s a hír szárnyra kelt. Két hét alatt ezren jelent­keztek! Fogtuk a fejünket, mit csináljunk eny­­nyi emberrel!? Ráadásul nagy részüket nem is ismertük. Két választásunk volt: vagy kiszállunk az egészből, vagy vállaljuk a javarészt ismeretlen ezer embert. Az utóbbi mellett döntöttünk. Szep­tembertől decemberig elborítottak minket a fel­adatok és az útlevelek. Lépni is alig tudtunk tőlük a kis lakásunkban. Egyik barátunk, aki akkoriban utazási irodánál dolgozott, vállalta az utaztatást. De azt is elmondta, hogy a nyugati városnéző buszok utasainak átlagosan tíz-tizenöt százaléka kint marad külföldön. Ő megszervezi az utazást, ha mi felelősséget vállalunk azért, hogy minden­ki hazajön - tette hozzá. Ha nem így lesz, majd meglátogat minket a börtönben - mondta széles mosollyal. Ebben meg is egyeztünk. Éreztük, hogy a zarándoklat előtt a lelki felké­szülés a legfontosabb. Az addigi havi taizéi ima­órákat rögtön heti rendszerességűre váltottuk. A városmajori templom megtelt imádkozó, taizéi énekeket éneklő fiatalokkal. A Jóisten messze túlszárnyalta elképzelésein­ket, végül huszonöt busszal indultunk útnak. A zarándoklat óriási élmény volt mindenki­nek: a találkozás a szentatyával, a közös imák ,. .. A Bizalom Zarándokába Roma bazilikáiban, a vendéglátók szeretete... évvégén ismét De a legnagyobb csoda számunkra az volt, ami­ az örök városba vezet kor az utolsó napon az egyik sugárúton felsőra­ (Fotó: Bókay) hozott a huszonöt buszunk, és mindenki ott volt, és mindenki hazatért! Azóta is járjuk a Bizalom Zarándokútját, sok ezer fiatallal együtt, akiknek zarándokútjait Taizébe vagy az év végi európai találkozókra elő­készítettük. Az itthoni imaórák már több mint húsz éve, a budapesti találkozó óta mindenna­possá váltak. És most, 2012 decemberében újból Rómába készülünk. Hogy hányan leszünk, nem tudom. Remélem, sokan fogunk tanúságot tenni Krisz­tusba vetett hitünkről és az egyházhoz való hűsé­günkről. A kommunikációs lehetőségek megvál­toztak, de az ember szíve mindig ugyanaz. Arra teremtetett, hogy szeretni tudjon, és befogadhassa a szeretetet. Roger testvér, a Taizéi közösség alapítója sza­vaival kérjük: „Áldj meg minket, Krisztus Urunk, minket és mindazokat, akiket ránk bíztál, és őrizz meg minket a nyolc boldogság lelkű idében, örömben, egyszerűségben és irgalmasságban!” (Az idei találkozóra az utazással kapcsolatos részletek a www.kimiroda.hu, illetve a www.taize. kimiroda.hu honlapon olvashatók. Az útiköltsé­get biztosítással november 15-éig kedvezménnyel lehet befizetni. A budapesti előkészületekre minden érdek­lődőt szeretettel várnak a szervezők a Ferenciek terei Katakombába [www.taize.kimiroda.hu/kata­­komba], illetve első péntekeken a zugligeti Szent Család-templomba.) KÖRÖSSY LÁSZLÓ V címu* magazin 1­27

Next