Mértékadó, 2011. december 26. - 2012. december 17. (8. évfolyam, 1-51. szám)
2012-03-26 / 13. szám
13. hét fi címée* Mértékadó A színház és az opera sokszor egyaránt sémibbnek, igazibbnak tűnik, mint az életünk, a mindennapok tévés-verése. Mégis rólunk szólnak, ahhoz segítenek hozzá, hogy jobban megértsük magunkat. Mágia mindkettő, amelynek megvannak a maga mágusai. A színház világnapjának alkalmából Kürthy András operarendező boszorkánykonyhájába pillantottunk be. Hogyan ragadta magával annak idején a színház és az opera világa? Az átéléshez személyes jelenlétre van szükség, a közvetítések hatása korlátozottabb. Ha aztán már volt nagy operaélményünk, akkor a közvetítéseket is szívesen hallgatjuk majd. Ez hasonló a miseközvetítésekhez. Aki, mint én is, vett már részt húsvétvasárnapi misén a Szent Péter téren, abban később, amikor a tévében látja az eseményt, gyakran úgy idéződik fel az emlék, mintha újra jelen lenne. Nagy mániám az opera népszerűsítése, ezért nemrég Kolozsváron, ahová tíz év után visszatértem. Operaműhely Az operarendezés műhelytitkaiból ■ Interjú Az emberi hang varázsa Kérem, avassa be az olvasókat valamelyik előadás műhelygondjaiba, hogy jobban megérthessék, hogyan „főzik" az operát! A Macbeth rendezése során az volt az egyik legfőbb problémám, hogy miként lehet átadni ennek az operának a sötét rettenetét egy olyan korban, amelyben az emberek napi szinten thrillert és horrort fogyasztanak, és ennek hatására megnőtt az ingerküszöbük. Fontos tisztázandó kérdés volt az is: kik ebben a műben a boszorkányok? Rájöttem, hogy a Macbethben valójában nincs női főszereplő, mivel Lady Macbeth férfias karaktere miatt semmiképpen sem lehet az. Ezért szerintem itt a boszorkányok a nőiség megjelenítői, igaz, annak torz formájáé. És végül: hová fut ki ez a darab, miután a zsarnok elpusztul? A színpad átfestődik - amit azáltal értünk el, hogy a szereplők és a kar tagjai egyaránt átöltöztek, levetették kendőiket -, ám a harcok során elhunytak holttestei a színen maradnak, hogy mindenki számára világossá váljon: nincs szeplőtelen újrakezdés. Mi következik most, mi történik, miután véget ér az opera? Talán egy még rosszabb zsarnok uralma. Katolikus rádióbeli műsorában, a Rendezői példányban hogyan próbál új híveket szerezni az operának? - Ez afféle ismeretterjesztő műsor, amelyben először egészen alapvetően arról beszéltem, mi az, hogy opera, milyen fajtái, építőelemei vannak, mostanában pedig jelenettípusokat mutatok be, például szülők és gyermekek kapcsolatát elemzem - de sok zenével, mert az mindennél többet mond. Később operatörténettel és a legnagyobb operaművészekkel szeretnék foglalkozni. Ezt a műsort a Kolozsvári Rádió magyar adása is átveszi. A napokban, szintén az opera-népszerűsítés munkájaként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen adok elő. Egykori osztályfőnököm, Jeleníts István azzal tisztelt meg, hogy társelőadónak hívott. Az Anyeginről fogunk beszélni, é késem, hogy ehhez nem szükséges erőltetett aktualizálás és a szereplők mai ruhákba öltöztetése, kizárjunk. Nemsokára újra Kolozsváron leszek, hogy a Szerelmi bájitalt színpadra állítsam. címmel olyan produkciót rendeztem, amelynek kifejezetten új operabarátok toborzása, a műfaj megismertetése volt a célja. Mozart- és Verdi-operák jeleneteit és a Traviata egy felvonását adtuk elő, a szó szoros értelmében véve is emberközelben: a nézők a színpadon ültek, hogy minden elidegenítő elemet Puskin költeményéről, én Csajkovszkij operájáról. Kiss Péter MÉRTÉKADÓ az Új Ember rádió- és televízióújságja Főszerkesztő és felelős kiadó: Rátkai Balázs Lapszerkesztő: Szigeti László Munkatársak: Ács József, Baranyai Béla, Bókay László, Gajdó Ágnes, Halmai Tamás, Kiss Péter, Koncz Veronika, Körössy László, Paksa Balázs, Pallós Tamás, Szalontai Anikó, Szikora Réka, Zsille Gábor Műszaki szerkesztés: Máté István Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 111 E-mail: ujember@ujember.hu Nyomás: Théma Nyomda Kft. Felelős vezető: Cseszlai Róbert Az adók a műsorváltoztatás jogát fenntartják! HU ISSN 1786-7274 Megjelenik az Új Ember hetilap ingyenes mellékleteként - Orvos édesapám nagy zenekedvelő volt, és gyakran hallgatott a rádióban operaközvetítést, én pedig mindig nagy, érdeklődéssel füleltem a másik szobából, és megpróbáltam magam elé képzelni a jeleneteket. Ma is eleven bennem az első színházlátogatás élménye, A diótörő operaházi előadása Orosz Adéllal és Róna Viktorral. Jól emlékszem, hogy a figyelmemet legalább annyira lekötötte a zenekar, mint a színpad. Gimnáziumban már magam is szorgos operajáró voltam, mert érzelmileg „kihegyezett" kamaszként erősen megérintett az operák emocionális töltete, amelyet a zene mindennél inkább képes hordozni. Mi kell ahhoz, hogy ne jobb-rosszabb jelmezekben harsogó énekeseket lássunk a színpadon, hanem megszülessen az illúzió, átélhetővé váljanak a szenvedélyek? - Még ha itt-ott kopottabbak is a jelmezek, és az énekesekről sem mindig romantikus hősök jutnak a néző eszébe, az emberi hangnak akkor is egészen különleges intenzitása, varázsa van, így aki nem eleve idegenkedéssel ül be egy opera-előadásra, könnyen a hatása alá kerül. A rendező feladata szerintem a közvetítés, a mű átélhetővé tétele. Nagyon fontos, hogy a nézők magukénak érezhessék a darabot, hogy úgy élhessék meg: róluk van szó benne. Meggyőző- Kürthy András (jobbra) az Operaműhely című előadást rendezi a Kolozsvári Magyar Operában