Mértékadó, 2011. december 26. - 2012. december 17. (8. évfolyam, 1-51. szám)

2012-03-26 / 13. szám

13. hét fi címée* Mértékadó A színház és az opera sokszor egyaránt sémibbnek, igazibbnak tűnik, mint az életünk, a mindennapok tévés-verése. Mégis rólunk szólnak, ahhoz segí­tenek hozzá, hogy jobban megértsük magunkat. Mágia mindkettő­, amely­nek megvannak a maga mágusai. A színház világnapjának alkalmából Kü­rthy András operarendező boszorkánykonyhájába pillantottunk be. Hogyan ragadta magával annak idején a színház és az opera világa? Az átéléshez személyes jelenlétre van szükség, a közvetítések hatása kor­látozottabb. Ha aztán már volt nagy operaélményünk, akkor a közvetítése­ket is szívesen hallgatjuk majd. Ez ha­sonló a miseközvetítésekhez. Aki, mint én is, vett már részt húsvétvasárnapi misén a Szent Péter téren, abban ké­sőbb, amikor a tévében látja az ese­ményt, gyakran úgy idéződik fel az emlék, mintha újra jelen lenne. Nagy mániám az opera népszerűsí­tése, ezért nemrég Kolozsváron, ahová tíz év után visszatértem. Operaműhely Az operarendezés műhelytitkaiból ■ Interjú Az emberi hang varázsa Kérem, avassa be az olvasókat valamelyik előadás műhelygondjaiba, hogy jobban megérthessék, hogyan „főzik" az operát!­­ A Macbeth rendezése során az volt az egyik legfőbb problémám, hogy mi­ként lehet átadni ennek az operának a sötét rettenetét egy olyan korban, amelyben az emberek napi szinten thrillert és horrort fogyasztanak, és en­nek hatására megnőtt az ingerküszö­bük. Fontos tisztázandó kérdés volt az is: kik ebben a műben a boszorkányok? Rájöttem, hogy a Macbethben valójában nincs női főszereplő, mivel Lady Mac­beth férfias karaktere miatt semmikép­pen sem lehet az. Ezért szerintem itt a boszorkányok a nőiség megjelenítői, igaz, annak torz formájáé. És végül: hová fut ki ez a darab, miután a zsar­nok elpusztul? A színpad átfestődik - amit azáltal értünk el, hogy a szereplők és a kar tagjai egyaránt átöltöztek, le­vetették kendőiket -, ám a harcok so­rán elhunytak holttestei a színen ma­radnak, hogy mindenki számára világossá váljon: nincs szeplőtelen újrakez­dés. Mi következik most, mi történik, miután véget ér az opera? Talán egy még rosszabb zsarnok uralma. Katolikus rádióbeli műsorá­ban, a Rendezői példányban hogyan próbál új híveket sze­rezni az operának? - Ez afféle ismeretter­jesztő műsor, amelyben elő­ször egészen alapvetően ar­ról beszéltem, mi az, hogy opera, milyen fajtái, építő­elemei vannak, mostanában pedig jelenettípusokat mu­tatok be, például szülők és gyermekek kapcsolatát elemzem - de sok zenével, mert az mindennél többet mond. Később operatörté­nettel és a legnagyobb ope­raművészekkel szeretnék foglalkozni. Ezt a műsort a Kolozsvári Rádió magyar adása is átveszi. A na­pokban, szintén az opera-népszerűsí­tés munkájaként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen adok elő. Egyko­ri osztályfőnököm, Jeleníts István azzal tisztelt meg, hogy társelőadónak hí­vott. Az Anyeginről fogunk beszélni, é késem, hogy ehhez nem szükséges erőltetett aktualizálás és a szereplők mai ruhákba öltöztetése, kizárjunk. Nemsokára újra Kolozsvá­ron leszek, hogy a Szerelmi bájitalt szín­padra állítsam. címmel olyan produkciót rendeztem, amelynek kifejezetten új operabarátok toborzása, a műfaj megismertetése volt a célja. Mozart- és Verdi-operák jelene­teit és a Traviata egy felvonását adtuk elő, a szó szoros értelmében véve is emberközelben: a nézők a színpadon ültek, hogy minden elidegenítő elemet Puskin költeményéről, én Csajkovszkij operájáról. Kiss Péter MÉRTÉKADÓ az Új Ember rádió- és televízióújságja Főszerkesztő és felelős kiadó: Rátkai Balázs Lapszerkesztő: Szigeti László Munkatársak: Ács József, Baranyai Béla, Bókay László, Gajdó Ágnes, Halmai Tamás, Kiss Péter, Koncz Veronika, Körössy László, Paksa Balázs, Pallós Tamás, Szalontai Anikó, Szikora Réka, Zsille Gábor Műszaki szerkesztés: Máté István Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Postacím: 1364 Budapest, Pf. 111 E-mail: ujember@ujember.hu Nyomás: Théma Nyomda Kft. Felelős vezető: Cseszlai Róbert Az adók a műsorváltoztatás jogát fenntartják! HU ISSN 1786-7274 Megjelenik az Új Ember hetilap ingyenes mellékleteként - Orvos édesapám nagy zenekedve­lő volt, és gyakran hallgatott a rádióban operaközvetítést, én pedig mindig nagy, érdeklődéssel füleltem a másik szobából, és megpróbáltam magam elé képzelni a jeleneteket. Ma is eleven bennem az első színházlátogatás élmé­nye, A diótörő operaházi előadása Orosz Adéllal és Róna Viktorral. Jól emlékszem, hogy a figyelmemet legalább annyira lekötötte a zenekar, mint a színpad. Gimnáziumban már magam is szorgos operajáró voltam, mert érzelmileg „kihe­gyezett" kamaszként erősen megérintett az operák emocionális töltete, amelyet a zene mindennél inkább ké­pes hordozni. Mi kell ahhoz, hogy ne jobb-rosszabb jelmezek­ben harsogó énekeseket lássunk a színpadon, ha­nem megszülessen az il­lúzió, átélhetővé válja­nak a szenvedélyek? - Még ha itt-ott ko­­pottabbak is a jelme­zek, és az énekesekről sem mindig romanti­kus hősök jutnak a né­ző eszébe, az emberi hangnak akkor is egé­szen különleges inten­zitása, varázsa van, így aki nem eleve idegenkedéssel ül be egy opera-elő­adásra, könnyen a hatása alá kerül. A rendező feladata szerintem a köz­vetítés, a mű átélhetővé tétele. Nagyon fontos, hogy a nézők magukénak érez­hessék a darabot, hogy úgy élhessék meg: róluk van szó benne. Meggyőző- Kürthy András (jobbra) az Operaműhely című előadást rendezi a Kolozsvári Magyar Operában

Next