Mértékadó, 2015. január 5. - december 21.
2015-05-18
9 21. hét «2015. május 18-24. Mértékadó ■ Szemmérték Hiba a rendszerben Azzal, hogy néhány évvel ezelőtt elindult az M3 csatorna, akár egész nap nosztalgiázhatunk, ha megnézzük a régi idők műsorait. Köztük azokat a filmeket is, melyek évtizedekkel ezelőtt készültek. Az már egy másik kérdés, hogy vajon az ötvenes, hatvanas évek diktatúrájának szellemisége miként van jelen ezekben az alkotásokban. Ismerve a kor viszonyait, sokszor elcsodálkozom, hogy egyik vagy másik filmet vajon miért engedték elkészíteni annak idején a cenzorok. Nem vették észre, hogy a szocialista klisék szajkózása mögött a fennálló rendszer bírálata is el-elhangzik? Úgy tűnik, inkább arra figyeltek az illetékes elvtársak, hogy ha gond van, ne kerülhessen a film a nézők szeme elé, Így történt ez Dömölky János első játékfilmjével is. Valószínűleg egyszer bemutatta a tévé a Mélyrétegben című alkotást (1967), ám legközelebb csak 2010-ben láthatta a nagyérdemű, annyira sikerült eldugni egy raktár mélyére. A kifejezetten keserű hangvételű film egy olajkitermelést irányító mérnök (Latinovits Zoltán) küzdelmeit meséli el, egy frissen érettségizett fiú (Freinreisz Károly) szavaival. A felszínhez közeli olaj elfogyott, le kell fúrni mélyebbre, ám erre már csak az hajlandó, aki kellőképpen megszállott, és szembe mer nézni az elbocsátás következményével. A szimbólum jelentése nyilvánvaló: a szocializmus építésének kezdeti lendülete kimerült, új energiákat csak akkor nyerhetne, ha a döntéshozók hajlandóak lennének berögzült gondolkodásukon változtatni. Palásthy György vígjátékában is úgy bukkanunk az uralkodó ideológia finom bírálatára, hogy közben egy látszólag rendszerhű filmet látunk. Az örökösben (1969) Drapp Tamás (Sinkovits Imre), a jó kommunista egy százmillió dollár értékű gyárat örököl egy amerikai nagybácsitól. A Bankigazgató (Latinovits Zoltán) arra szeretné rávenni, hogy fogadja el az örökséget. Ám felmerül egy súlyos dilemma, melyet a marxizmus-lenizmus talaján állva nem lehet megoldani. Ha ugyanis Drapp gyárigazgató lesz, akkor tőkéssé válik, akinek az a feladata, hogy a munkások elnyomása révén minél nagyobb profitra tegyen szert. Ha ezt teszi, ki kell lépnie a pártból. Ám ha kilép, már nem irányítható. Tehát mégiscsak a pártban kellene maradnia. Ám egy tőkés mégsem lehet párttag. Akkor ne fogadja el az örökséget. Ám ha nem fogadja el, akkor elvész a pénz... Hiába minden próbálkozás, a hiba a rendszerben volt. Baranyai Béla Idéző ■ A hét témája Úton A Lélek ünnepén / A Lelket lesem én. /A Lelket, amely több, mint költemény. / A Lelket, amely sosem volt enyém. / A Lelket, amely sosem lesz enyém. / A Lélek ünnepén / Szomorún zendül egyetlen igém: / „Hogy születhetik újjá, aki vén?"... A XX. század egyik, ha nem a legnagyobb istenes költőjének verse ez: Reményik Sándor Pünkösdi szomorúsága, és tán mindannyiunk leghőbb vágya. Megfáradt életünknek, elgyötört önmagunknak ugyanis oly sokszor volna szüksége a Szentlélek kegyelmére, arra, hogy megújuljunk általa. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe, és jelentősége abban áll, hogy a tanítványok elindulnak. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15) — így küldi őket Jézus. Az, hogy az apostolok megkapták a Lelket, csupán valaminek a kezdetét, az előttük álló hosszú úton tett első lépést jelentette, ami a Lélek nélkül persze lehetetlen lett volna. Ahogy egykor nekik, úgy most nekünk is szükségünk van a Szentlélek vezetésére és bátorítására, hogy rátaláljunk az utunkra, és legyen elég erőnk nap mint nap megújulva végigmenni rajta. „Egy lángot adok, ápold, add tovább" - áll Reményik verssora a sírján, a házsongárdi temetőben. A Száműzött magyar irodalom soron következő epizódja a két háború közötti erdélyi irodalom kiemelkedő alakját, egy egyszerű költő korántsem annyira egyszerű életútját mutatja be (péntek, 18.10, Duna World). Azt mondják, az út a fontos, nem a megérkezés, és nem a térben megtett út, hanem a lelki utazás, az, hogy az ember önmagára és Istenre találjon. A Magyar Zarándokút Esztergomtól a Pilisen és a fővároson át, a Duna mentén, Tolna és Baranya megye tájain keresztül vezet el a máriagyűdi kegytemplomig, annak a több ezer kilométeres közép-európai zarándokútnak a részeként, amely világhírűvé vált kegyhelyeket köt össze a lengyelországi Częstochowától a bosznia-hercegovinai Medugorjéig, így a dokumentumfilm egy különleges belső útra hív (péntek, 17.20, Duna World; szombat, 15.55, Duna World). A Holdfény királyság pedig egy egész másfajta úton kalauzol. Két kiskamaszról szól a film, akik egymásba szeretnek, és megszöknek, maguk mögött hagyva a szürke hétköznapokat, a szeretetlen közeget, amelyben élnek. Gondolják, jutnak, ameddig jutnak, közben pedig együtt lesznek, és valami egészen újat tapasztalnak meg (vasárnap, 00.00, Duna Tv). Lucius Caecilius Firmianus Lactantius keresztény apologéta 250 körül született. Diocletianus császár udvarában tanított retorikát, ám amikor a keresztényüldözés kitört, le kellett mondania hivataláról. Ettől kezdve nehéz körülmények között élt Nikomediában. Nagy Konstantin császár Trierbe hívta, és rábízta fia, Crispus nevelését. Lactantius a latin nyelv mestere volt, keresztény Cicerónak is nevezték. Fő művében, a Divinae institutiones-ban — mely magyarul is olvasható - az egész keresztény hitet összefoglalta. Trierben halt meg 317 után. Nagy Enikő