Mértékadó, 2015. december 28. - 2016. december 26.
2016-09-19
Arcvonások Oremus Beszélgetés egy tokaj-hegyaljai „borhumanistával" Bevallom, a magyar borkultúra témájával kapcsolatban családi hátterem - egyik, tragikus sorsú pécsi borász dédapám miatt - elfogult vagyok. S érzékeny mindarra és mindazokra, akik ezt a kérdéskört nem egyszerű vállalkozásnak, hanem vállalásnak, az üzletin, a kereskedelmin túlmutató, ha úgy tetszik, megszentelt emberi tevékenységnek, a Teremtővel folytatott párbeszéd egyik formájának vallják. Ezért is vágtam bele először abba, hogy az Isten és a bor című, a magyar szőlőskertek szakralitását bemutató Dékány Tibor-fotóalbum tizenkét képéhez 2015 karácsonya előtt verseket írtak, most pedig abba, hogy a tolcsvai Oremus Szőlőbirtokot, s annak igazgatóját, a legalább húsz éve személyesen ismert Bacsó Andrást egy kicsit másként, ezúttal nem borászati szakszavakkal és statisztikai adatokkal megtűzdelten mutassam be a Mértékadó olvasóinak. Azok is rendkívül fontosak, de Bacsó igazgató úr gazdag médiamegjelenései online elérhetők, így talán vállalhatók ezek az ezúttal nem-praktikus, nem-praktikus, inkább munkája szellemiségét, lelkületét célzó kérdések. Nézzük először is a borbirtok szép nevét. Miért éppen „Oremus", miért „imádkozzunk"? Esetleg a birtokot alkotó tizenhárom tolcsvai dűlő nevének egyike volt a névadó? - Ez csak részben igaz. Mint Nagy Kornél Oremus szőlőhegy című kiváló tanulmányából is kitűnik, a birtok tizenhárom dűlője közül az egyiket valóban az egykori szerzetes tulajdonosok, majd Lorántffy Zsuzsanna tiszteletére nevezték el így, aki Szepsi Laczkó Máté lelkész jóvoltából egy alkalommal épp innen kapott húsvéti úrvacsorás bort. Az „igazi" név mégsem ez, hanem egy másik, ugyancsak szakrális vonatkozású: valójában az Oremus a görög-latin Hyeromus keresztnév (magyarul: Jeromos, azaz: Szent Jeromos, a műfordítók atyja és ősmintája) középkori és kora újkori alakja. Az ő nevéből lett „Iremus, Iremos", végül az Oremus/Oremus alak. „A világ legnemesebb édes borának vagyok a szolgája... Nem önmagam ura vagyok, hanem egy birtokot képviselek, egy birtokon próbálok meg egy filozófiát megvalósítani." Ezek a szavak április 29-én, Budapesten, a Boscolo Hotelben akkor hangzottak el, amikor Bacsó András, jelölttársait kedvesen és szerényen maga mellé szólítva, átvette a 10. Borászok Borásza díjat. Tudjuk, hogy a magyar és a külföldi borlovagok és borlovag asszonyságok, ha nem is gőgösen, de változatos díszruhákban, méltósággal állnak az emberek elé. Ehhez képest Bacsó András szinte észrevétlen, finom, parádézás nélküli jelenléte meglehetősen szokatlan. Tudatos vagy ösztönös magatartás ez? - Abszolút tudatos! Azt mondom, egy szolga ne parádézzon. Egy birtok életében soha nem a borász a főszereplő. Hiszen, legyen valaki bármilyen elkötelezett szakember, szakmája-szerelmese „borosgazda", élete és munkássága legfeljebb csak egy korszakot jelezhet. Olyan munka, olyan szolgálat ez, amely nemzedékek munkáját tükrözi, így tehát nincs, nem lehet helye semmiféle gőgnek. Hiszen a bor keletkezési körülményei is szerények: a kövek termik ezt a tiszta gyönyörűséget, a tokaji bort. Ha kimondjuk: „tokaji aszú", az ünnepek jutnak eszünkbe, s nem lepődünk meg, ha egy présház ezt a nevet viseli: Bortemplom. Van egy több mint tizenkét éves Bacsó-emlékem, egy 2004-es, Balassi-Gyöngyösi művészetével foglalkozó, sárospataki „régi magyaros" konferenciánkról, ahová a birtokigazgató úr saját kezűleg cipelt be egy ládányi Oremus-borajándékot a konferenciázó és szomjas torkú irodalomtörténészek számára. Vajon miért? Irodalombarátnak tartja magát, esetleg „boros" szépirodalmi, szak- és bortörténeti könyvek gyűjtője is? - Igen, tény és való, hogy szeretem az irodalmat, a zenét, s általában a művészeteket. Ezért gyűjtöttem össze régi hegyaljai bordalok kottáit, s ezért készítjük most elő Hegedűs Sándor, egykori tarcali vincellériskola-igazgató 1908-as, nagyon értékes kis könyve, a Királyok boráról, borok királyáról, tokaji nektárról, folyékony aranyról hasonmás kiadását. A kiadásban nagy segítséget nyújtott nekünk a világhírű sárospataki Nagykönyvtár, ahol egy ép és teljes eredeti példány található. Az Oremus gárdájának, tulajdonosainak művészetbarát lelkületét mutatja továbbá az is, hogy a birtokközpontul szolgáló szép klaszszicista Körtvélyessy-, majd Kuruczkúriahátborzongató „irodaházi állapotából" két építész, László Tamás és Takács Tamás tervei alapján állíttattuk helyre) nagyszalonjában hangversenyeket is szoktunk rendezni. A negyven év alatt elkallódott egykori berendezés helyére pedig árveréseken, régiségkereskedőktől stílusban ide illő bútorokat vásároltunk. Nem a „luxuskergetés", hanem az egykori állapot valamelyes visszaállítása, rehabilitálása érdekében. Ez szőlőművelésünk egyszerre modern és hagyománytisztelő jellegét is tükrözni kívánja. Gyönyörű présházunk terve pedig egy Sárospatakról Pestre elszármazott neves építész, Sugár Péter munkája. Oremus és az Ön egyik legnagyobb személyes sikere a klasszikus édes tokaji borok mellett az igényes elegáns asztali borként kiváló Mando-