Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-01 / 48. szám

A* és xascewwik­ai kotoricás pes­­ pofei kar a tatalitarizmsu el­len Észak-Amerika püspöki kara fita konferenciájáról deklarációt bocs­áj­tott ki. A deklarációban állást foglal­tak a totalitarizmus ellen.­­Az egész háború alatt — mondj­a többek között a deklaráció — a jelszó ez volt: A szabadság védelme a nácista és a fasiszta totalitarizmus ellen. A háború utáni idők azt mutatták, hogy a győztesek esetleges totalizmusa éppen olyan veszedelem lehet az emberi szabadságra. Ezt tekintetbe kell vén­ülök azoknak, akik a békét készítik elő.» A vatikáni rádió a budapesti katolikus női kollégiumról A vatikáni rádió francia adásában foglalkozott a Budapesten feloszlatott Emericadia házában létesült katolikus kollégium helyzetével s ennek kap­csán ismertette azt a tiltakozást, amelyet a kollégium lefoglalásával kapcsolatban magyar egyházi részről eszközöltek. A Magyar Jegássegyleti egyilag e jogi szakextis­­zálya f. hó 29-én pénteken az u. félhat órakor tartja ■ alakuló ülését a Budapesti Ügyvédi Ka­mara üléstermében (Szemere­ u. 10. X em.) El­nöki megnyitót ,mond és «Az Egyház te él római birodalom közjogét címmel előadást tart át. Baja* nyag Jusztin egyetemi ny. r. tanár. AZ „UJ EMBER “ JÓKÖNYV SZOLGÁLATA s karácsony alkairatába! e Tz&cvt'Uxv.ő ifjú­sági könyveket vette­­51 betetőző­ könyves közé: BtfpeStapynb PradayeloBte Ondrödi Béla-Róna Emg: Saerens-ak egymást­ (Palladia.) 73 illetménypont. Lotz Antalné: Mese két jó és egy rossz kisgyermekről. (Korda.) Idő ip. Mesekönyvek .—12 éveseknek. Magyari J­udit: Szivecske mesél. (Korda.) 61­ ip. Pogány Kézmér: Eat t­wesais. (Korda.) 55 ip.­­—12 éveseknek: Edmonda de Amiért: Szív. (Pranklin.) 227 ip. Az ifjúsági irodalom világhírű klasz­­szikus remekműve. Páter Erzsébet: Kati. (Franklin.) 127 ip. Egy bátor, jólelkű és leleményes kis­lány regénye. IC—15 éves fiúknak: Cetében László: Ákos vitéz útja. (Korda.; 73 ip. Fordulartee, gazdag cselekményű re­gény a magyar középkorból. Bitó Bertalan: A szegedi üstökös. (Korda.) 55 ip. Történelmi regény a Hunyadiak és Kapisztrán Szent János koráról. Rag.vebb lányoknak. Gergely Jolán: A művelt leány. (Korda.) 62 ip. Gergely Jolán: Majd ha asszony leszek. (Korda.) 109 ip. Gergely Jolán könyvei a serdülő lá­nyok világában ugyanolyan útmu­tató, nevelő és tanító szerepet tölte­nek be, mint amilyet Tóth Tihamér művei a fiúkéban. Jókönyv. Szolgálatunk tagjai pontjaikat ifjúsági könyvekre is érvényesíthetik. Ünnepek előtti szállításkor csak azokat a megrendeléseket biztosíthatjuk, amelyek december 10-ig beérkeznek. lakó lm kézi m­un­k­á­k ÁD­ÁM KÁROLY - . . * • r- ■ ' i Bttünpastá TF„ Kígyó-utca 1. I ista tt*. MEGJELENT A SÜMEGI SZŰZ MÁRIA KÉPES *LAG¥ KALENDÁRIUM SZÍNES FEDŐ­­AFPAL, gazdag TARTALOMMAL és 26 X 17 CM. NAGYSÁG­A MŰVÉSZI KIVITELÍi SZERETKÉPPEL. Ára 4 forint Viszonteladóknak 25% kedv. Kapható: 1. Dunádúl részére a Sümegi Ferences Rendháznál, ti. Az ország többi részére, dr. Bőd­­i S­ghelyi János könyv­­én lapter­jesztőnél, Budapest, "Vill. kat., Gutenberg (Sándor)-tér 3. IMeE¥ VIHAIY VAS-, SZERSZÁM-, HÁZTARTÁS! CIKKÜK BUDAPEST, VIL, KIRÁLY­ UTCA 13. uk IMG DECEMBER. 1 Ludas Janii: Coffari és arról, h­ogy még a nagykörűi is tedhikciós (Tol tági­ai törzsasztalnál ÜL. A ködbeborult novemberi utcára bámulva várja a jó témát. Kipirulva rohan be Fellegi.) Fellegi: Tottagikám, vé­günk van! Azaz hogy nincs is, csak új témánk van. Ma­nap már nemcsak a templo­mokban, meg ez egyesületek­ben van reakció. Már a Nagy­körútra is befészkelte magát. Tollagi: Hogy-hogy? Fellegi: Hát én végig­jártam a körutat. Meg va­gyok döbbenve. Csupa reakció az egész. Tollagi: Jó-jó, de hogyan bizonyítja ezt? Fellegi: Hát tudja, mert forn­abiztos is vagyok, néznem kell, hogy ki miből él. Meg hogy mit esznek az emberek. Hát nézegetem a vendéglők, kávéházak előtt az étlapokat. És képzelje, tiszta reakció, amit ezek a kávésok, meg vendéglősmesterek művelnek, de meg a hentesek és fűszere­sek is, végig az egész Körúton! A hentesek meg a fűszeresek például császárhúst kínálnak. Egy vendéglő-étlap ebédre ajánlja az étterem különleges­ségét, a császármorzsát. Mi ex, ha nem monarch­ista re­akció, pláne német! Tollagi: Hallatlan! Én meg egy standon olvasom, mi­,­kol megyek az utcán, hogy ott friss úri tököt sütnek. Mit képzelnek ezek a reakciós bitangok, az az, aki tököt eszik, vagy a tökben is van úri meg paraszti? Azzal a különbséggel, hogy az úri tök­nek is paraszt-töknek kell ezentúl lennie. És különben is, addig cell úritük, amíg a pa­rasztok ették. Azelőtt, a reak­ciós világban, a l­vitézlett dzsentrik, meg földbirtokosok ugyan nem ettek tököt. Most, hogy ez a csemegéjük, csak azért is paraszt­ tök lesz a neve! F­ellegi: Aztán ott a többi étel: Aranygaluska ... Ugye­bár, alig leplezett támadás a forint ellen. Arany! Zugban. Aztán olvasom: Pü­spökfalat. Mi az, hogy püspökfalat? Ab­ból a falatból csak a feudális püspökök ehetnek? ( A szomszéd kártya asztal­nál élénken csapkodják az asztalt. A két haver meg­­botránkozva hallgatódzik.) Tollagi: Hallja? Négy királyt mondtak be! Egészen nyíltan! Pedig egész Európá­ban sincs négy király. Vissza akarják őket hozni ? Fellegi: Szerencsém, hogy tudok franciául. Turetroát mondott valaszi. Mind a há­rom, ezt jelenti. Pedig ezt először is angolul illik mon­dani és akkor is nem h­á­­r­o­m, hanem négy nagy­ról kell beszélni! Tollagi: Hallja, mit be­szélnek? Aszongyák ezek még mindig: Dáma! Dáma, az nincsen, csak dolgozó nő, meg reakciós semmittevők. Össze­esküvő elemi Na, ezt nem lehet kibírni. Igyunk egyet Fellegikém! (Átmennek a bárba.) Tollagi: Császárkörte? Hát mit képzelnek rólam, nem mondtam már, hogy fütyülök minden ilyen reakciós italra? Fellegi: Van-e már vég­tére is valami nem-reakciós italuk? Pincér (súgja): Van egy kis papramorgóm! Fellegi és Tollagi (össze­­néznek): Na végre! HÉTRŐL - HÉT Regmim Marianum — és a szociális Magyarország Az egyik marxista napilap — egy a katolicizmussal egyébként összefüggés­ben nem lévő politikai gyűlés kapcsán — azt a megjegyzést kockáztatja meg, hogy a megjelentek és a kom­szorultak azt az elemet képviselték, amelynek inkább kell a Regnum Marianum, mint a szociális Magyarország. Tudjuk, milyen szándék vigyorog a célzás mögött. Azt­­ szeretnék ezzel mondani, hogy a Regnum Maria­num eszméje ellensége egy szociális Ma­g­yarország eszméjének, pláne esetleg R­egnum Marianum, egy antiszociális Magyarország eszméje. Egyesek ismét tévednek: a Regnum Marianum a ma­gyarság szenvedéseinek, elhagy­atottságá­­nak mélypontján megszületett ország­eszmény, olyan Magyarország eszmény­képe, ahol egy tiszta erkölcsű és magas, korszerű kultúrájú magyarság rendezett be magának független és erős államot, ahol a társadalom alkotórészei az alkotó­­funkciók és méretek egyensúlyában van­nak, ahol — többek között — szociá­lis rend is van. Vigyázzanak a lapok tollukra — nem okos dolog az or­szág többségét sértegetni és elárulni, hogy egyesek fütyülnek az ország több­ségére. S ha ezt elárulják, figyelmez­tetjük őket, hogy a jaltai egyezmény­­ a többségen, a számszerűségen alapuló vonatkozásban értelmezi a demokrácia fogalmát * * * legjobb módszerét választván, ellentámad­tak. Kifejtették, hogy a kolléga lapokból az irigység beszél, mert hirdetési üzlet­águk rokkant és nem éri fel az övékét és egyébként sa nagyon beszéljenek, mert különben beszélni lehetne azokról a mód­szerekről, ahogy lapjaikat terjesztik.. . Persze a vita nem ilyen szűkszavú volt, sőt... de ízelítőül ennyi is elég azok számára, akik nem­ olvasták részleteit. Minket az ragadott meg, hogy a felszínre került ez a fogalom: „sajtókorrupció“. Ennek szívből örülünk és gyorsan eszünkbe jutott egy angol képviselő indít­ványa az angol alsóházban, aki azt kí­vánta, hogy minden lap legyen köteles a nyilvánosság előtt elszámolni bevételei­ről, mert nem lehet közömbös a demo­kráciának, kik fizetnek egy lapnak, az előfizetők-e, vagy mások is. A magunk részéről ezt az indítványt a legnagyobb örömmel tesszük magunkévá és ajánljuk a többi hetilapoknak és a napilapoknak is. Nekünk évtizedeken keresztül na­gyon tetszett a Népszava szokása, hogy a fizetett közlemények után „X“ jelet tett. Amint nálunk az első fizetett köz­lemény jelentkezett, átvettük ezt a tisz­tességes színvallást, mert a hirdetésről legyen nyilvánvaló, hogy hirdetés. A papír és még Valami Nincs katolikus napisajtó. Más kato­likus orgánum sem jelenhet meg. Ohol azt hozzák fel, hogy nincs papiros. Hi­szen még engedéllyel, sőt papírkiutalás­sal rendelkező lapoknak is kálváriajárás a papír tényleges megszerzése. De — úgylátszik — nem mindig. Itt van pél­dául a „Pesti Izé...“ c. élclap esete. Ennél­ — úgylátszik — lehetett enge­délye, sőt papírja is, azonnal nyolc nagy oldalra. Várjon miért? Csak nem azért, mert a baloldali élclap példány­számának nyolcvanezerről a nyolcadára való buk­­fencezésével megbukott a politikai élclap bizonyos iránya, és helyette e pillanatban még a politikanélkülit, de mindenesetre addig is pornográf jellegűt akarnak te­remteni és felmutatni. Sikamlós viccek számára van papiros. Erre van? De mit gondolnak­ hogy másra nincs, azt meddig hiszi el a magyar közvélemény? eee VHg­ozókorrupcióról Épületes olvasmánnyal szolgáltak egyes napilapok a közelmúltban annak a kisszámú" közönségrétegnek, amelynek módja van több napilapot olvasni. Az egyik csoport leleplezte a másikat, mond­ván, hogy sutra járja a vállalatokat, nyi­latkoztatja a vezérigazgatókat , de pénzért a megtámadottak a védekezés Egy foga tenniaval érvel A pártlapok vitáitól távol állunk De aki szereti az igazságot, meg kell döbben­jen, micsoda félrevezető és megtévesztő játék folyik állandóan a politikai és gaz­dasági fogalmak körül. Tetszés szerint ki-ki a maga céljaihoz és terveihez hajto­gatja azokat, amiből végül is teljes ér­telmi zűrzavar lesz s a közönség nem tudhatja többé, ki mit is akar voltakép?.. Vagy talán éppen ez a szándék?... A marxisták körömszakadtig védekeznek, hogy az államosítás nem szocializmus, hanem demokrácia, még­pedig a „gazda­sági demokrácia“... Ez azonban csak szócsavarás. Mert maga a demokrácia — az állam társadalmasítása, azaz a társadalmi erők befolyása az államvezetés formájára. Míg minden köztulajdonba vétel — tehát az üzemállamosítás is — a társadalmi erők szabad mérkőzésének kiszorítása bizo­nyos gazdasági területről. Ez lehet az állam szempontjából hasznos s a közön­ségéből is üdvös, de nem feltétlenül szo­cialista, nem is demokrata jelenség,­­sip­­úgy lehet a totalitásos, sőt „feudális“ rendszer cselekménye is, mint pl. az al­kotmányos monarchiáé. A vasút államo­sítása nálunk már olyan régi, hogy szinte­­nem is emlékezünk másra, a dohányegyedárúság még az abszolút rendszer találmánya volt m­íg a szesz­­gyártás­­ államosítását olyan kormány vitte véghez, amely erősen közeledett a diktatúrához... Ha tehát valamelyik üzem vagy iparág államosítását követe­lik,­­ beszéljenek és érveljenek a valódi indokokkal és ne a demokrácia követel­ményének tüntessék föl Másik oldalról viszont ne azzal érveljenek ellene, hogy­­ magántulajdont védik, hanem annal, hogy miért lesz ártalmas az állam, a köz­­érdek és az egyes állampolgár szempont­jából. A magántulajdon elve­­­i, nem zárja ki a kisajátítást, — csak a teljes kárpótlást teszi kötelezővé! A csallóközi világbotrány ! Elszakítani az esíbert a földtől, ’W~ amelyen él s amelyben ősei nyu­­la­gosznak, kiűzni az otthonból, ahol tűzhelye volt, eltépni tőle a csa­ládját, akikért dolgozott, vinni, mint a rabszolgát messze idegen vidékre, io tudja, milyen hosszú kényszermun­kára , mindez több, mint a kisebbségi jogok sérelme. Ez olyan barbár me­rényles az örök isteni igazság ellen, ami túlárad a nemzetközi jogszabályo­kon s az állami törvényeken. Az annyit emlegetett emberi méltóságnak az a szándékos megsértése ez, ami ellen akkor is föllázadna katolikus, ma­gyar lelkiismeretünk, ha nem tu­­lajdon testvéreinkről volna szó. Az, hogy mindez a határainkon túl élő ma­gyarság fiainak szörnyű meg­próbál­ta­tása, növeli részvétünket és mélyíti fájdalmunkat, de föl­borodásunk el­sősorban magának a borzalmas üldö­zésnek ténye ellen lázad fel, hogy más­fél évvel a nácizmus fenevadjának le­­terítése után újra előfordulhat ez Európában. De annak a döbbenésnek­ is része van benne, hogy ez a rettentő embervadászat épp annak a népnek körében folyik, amelyiknek nagy több­sége a keresztény demokrácia mellett döntött nemrég s amelyet épp ezért a dunai katolikus nemzetek eljövendő megbékélése munkálójának szerettünk volna elképzelni. A párizsi békeértekezlet keserves csalódásai után abban az egyben, úgy látszott, bízhatunk, hogy semmi impe­rializmusnak nem sikerül kimozdítani az ősi földről a magyarságot, ha már a dolog természetes és méltányos rendje ellenére nemm is dönthet sorsa fölött, közel három évtizeddel ezelőtt a világ legnagyobb hatalmai által meg­ígért önrendelkezés szerint. Szomorúan kellett látnunk, hogy ’Párizsban sötét­ségbe borult az a fénysugár, amit az Atlantic Chartában és a krími kiált­vány­ban a kis népek boldog képzele­teire vetítettek; a nemzeti kisebbségek világvédelme elsüllyedt a nagyhatal­mak s a beléjük kapaszkodó kisebbek torzsalkodó huzavonájában. T& SZED ÉTAFÖLD felé robogó to­­/É'M mátok rabmagyarokkal túlzsú­­/.W. folt teherkocsijaiból felhördülő keserű kin jaljait, az elszakított hitve­sek­ zokogásait, a terhes anyák nyögé­sét, a nyakukba akasztott «személy­azonossági» táblák fölött fölsíró gyer­mekek sikolyát — meghallják-e a newyorld Maldorff-Astoria felhőkar­coló szállójának dús termeiben? A vi­lág­béke nagy szólamait hangoztató na­gyok s a finom szavakkal vitázó diplo­maták fölfigyelnek-e rá?... Váljon abban a félelmetes feszültségben, amely az ottani tárgyalások napról-nap­­ra jobban elhúzódó bizonytalansá­gában már elviselhetetlenné teszi a nemzetközi légkört — lesz-e egyetlen hang, hogy belekiáltsa a szenvedő ma­gyarok, a meghurcolt és megalázott emberek irtóztató sérelmét?... Ál-e föl mellettük barát, vagy akár volt el­lenség, áld megállj­t kiált a deportálás újból föltámadó gyalázatos kísértésé­nek és fölidézi a világ hatalmijai előtt azokat a saját szavaikat, hogy félelem nélküli, szabad életet ígértek az egész emberiségnek? Tehát mindenkinek — még a csallóközi szegény magyar pa­rasztnak is!... Hiszen mindaz, ami ma Délszlovákiában történt, nemcsak a magyarok megkínzatása a maguk ezeréves földjén, hanem az Ember megalázása Isten előtt, s a keresztény humánum megcsúfolása — a termé­szetjog és minden eddigi nemzetközi jogszokás ellenére ... Amikor az erőszakkal és esélyel ránk kény­szerített háború végén ide­gen, ellenállhatatlan parancsra a mi földünket is beszennyezte az embere­ket barmokként elhajtó náci gyaláza­tosság, a mi keresztény lelkiismeretünk tiltakozása megszólalt Egyházunkon keresztül, s később pedig, mikor meg lehetett torolni, irgalmatlan kemény ítélettel sújtott le a bíráskodás azokra, akik közülünk megtévedve eszközül adták magukat a hitlerizm­us hőhén­­munkájához. Azt, ami akkor történt, senki sem idézheti ránk a­ Csallóköz­ben most végbemenő szörnyűségekkel szemben, mint ahogy az ugyanakkor, sőt már előbb Szlovákiában történ­tekért sem tett© senki felelőse a szfttv

Next