Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1946-07-21 / 29. szám

­mzm 4c 1946 JÚLIUS 31 m »­ M Együttműködés a mező­­gszdasági kisüzemek között Cél, forma és elindulás M­AGYARORSZÁG a kisbirtok or­szága lett. Alapjában véve már a földreform előtt is az volt, mert hiszen a szántóterületnek háromnegyedrésze esett a kisüzemekre és csak egy negyedrésze a 100 kát. holdon felüliekre. Csak míg azelőtt a magyar mezőgazdasági politika elsősorban úgyszólván csak a nagybirtokokat vette figyelembe és elhanyagolta a sokkal több munkát jelentő kisüzemeket, a földreform okozta változás következtében kényszerítve van a kisüzemekbe helyezni a súlyt. Ez fel­adatot jelent az állam, feladatot jelent az érdekképviseletek, de feladatot jelent magá­nak a parasztságnak a szempontjából is. Ez a feladat nagyjából abban foglalható össze, hogy a jelenlegi adottságok mellett a kisüzemekre, új gazdákra és régiekre egyaránt hárul az a feladat, hogy a küzélel­­mezés és a nemzetközi árucsereforgalom számára szükséges mezőgazdasági terméke­ket biztosítsák. Ehhez pedig az szükséges, hogy a mezőgazdaság mindent kitermeljen a földből, amit abból ki lehet hozni. Mert min­den kilogramm termés, ami az elmulasztott egyéni vagy közösségi tevékenység folytán benne marad a földben, vesztesége az egyén­nek és az országnak. A termelési körzetek példája Kétségtelen tény, hogy—különösen a tömegtermelés tárgyát képező egyes termé­nyekben — a nagyüzemek többet hoztak ki a földből, mint amennyit a kisüzemek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanerre a teljesítményre a kisüzemek képtelenek. Képe­sek, de csak abban az esetben, ha a nagy­üzemek előnyeit biztosítják a számukra. A nagyüzemek előnyei a kisüzemekkel szemben: 1. Egységes és tervszerű talajművelés és talajerőfenntartás. 2. Egységes és nagy tömegeket produ­kálni tudó termelés és tenyésztés. 3. A kártevők elleni egységes védekezés. 4. A termeléshez szükséges eszközök és cikkek egységes beszerzése. 5. Egységes feldolgozás és értékesítés. A nagyüzemek fenti előnyei a kisüzemek számára feltétlenül biztosítandók és biztosít­hatók is. Igen jó példát nyújtanak erre az egyes helyeken a két világháború között megindult és komoly kezdeti eredményeket elért termelési körzetek. Ezek a mező­­gazdasági kísérletezés előnyeit biztosítot­ták az erre összeállt kisgazdák számára, s így a megfelelő vetőmagkiválasztással és a megfelelő talajerőfenntartással a kisbirto­­kok elérték, sőt bizonyos tekintetben túl is szárnyalták a közvetlen közelükben műkö­dött nagybirtokok terméseredményeit. Módok az önkéntes társulásra Ennek a feltétele azonban az érdekelt kis­üzemek együttműködése. Ez az együttműködés nem jelent kolhászt, de még ha föl felfogjuk, szövetkezetét sem. Nem jelent kolhoszt, mert teljesen igaza van Veres Péternek abban, amit legutoljára jelentett ki az egyik párt­­gyűlésen, hogy nem akar és nem is akarhat itt senki sem kolkász-gazdálkodást bevezetni. Nálunk Magyarországon nincsenek meg azok az előfeltételek, amelyek annak be­vezetését indokolnák, vagy szükségessé tennék. De igenis megvan minden előfeltétele a kisüzemek együttműködésének. Mégpedig — és ez itt a leglényegesebb — nem a kény­szerű, hanem az önkéntes együttműködés­nek. Mit jelent az önkéntes együttműködés? Azt, hogy egy-egy falu értelmes, józan gon­dolkodású és becsületes gazdái belátják azt, hogy összefogva többre mennek, mintha külön­­külön maradnak. Nem kell­ett még szövetkezetet sem léte­síteni, annál is inkább, mert a szövetkezet szónak a múltból nem mindig jó a hangzása. Sok­szor becsapták vele az embereket. Sokszor hirdették, hogy a szövetkezéssel mindent meg lehet oldani. Ez igaz is, de ahhoz az kell, hogy a szövetkezetet alapítók vagy az abba belépők törődjenek is a szövetkezet dolgával. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy befizetem az üzletrészt, hanem azt, hogy részt veszek a szövetkezet munkájá­ban. Persze, ha valahol az általunk sürge­tett együttműködést szövetkezet formájá­ban akarják megvalósítani, ám tegyék. Ugyanígy azok is, akik valamely egyesület keretében akarják. A lényeg nem azon van, hanem hogy azok, akik úgy gondolják, hogy a nagyüzemek fenti előnyeit jó lenne a saját maguk gazdasága számára biztosítani, akár valamennyit, akár pedig csak kezdetben az­­ egyiket v vagy a másikat, sőt azt is csak egy részben, azok fogjanak össze és csinálják meg. Ha másként nem, akkor egyszerű magán­jogi szerződés alakjában. Úgy, ahogy azt egyik-másik helyen, mondjuk a különféle cséplőgép- vagy kút­társaságokkal már eddig is cselekedtek. Meg lehet ezt tenni nemcsak a cséplőgéppel vagy a kúttal, hanem sok más dologgal is. Csak akik egymást jól ismerik A megvalósítás alapja természetesen az, hogy csak olyanok fogjanak össze, akik egy­mást jól ismerik és akik egymás iránt biza­lommal vannak. Bizalom nélkül nem sokáig lehet együtt haladni. Fontos az is, hogy akik rászánják magukat arra, hogy ezentúl egyik-másik dologban közösen, összetartva járnak el, azokban legyen meg a kellő elszántság arra is, hogy az első nehézségektől nem riadnak vissza, hanem ha már elkezd­ték, akkor folytatják és be is fejezik. Azt kell megérteni, hogy a gazdasági együttműködés nem annyit jelent, hogy egyszer bejelentkezem, vagy befizetem a részemet, azután pedig ott­hagyom az egészet, hogy csinálja az, akinek a kedve tartja, hanem állandó tevékenységet, állandó figyelmet, állandó egyetakarást. Ahol ez nincs meg, ott jobb, ha csak olyan mértékig kezdik meg, ameddig ez meg van. Vagy ha egyáltalában hiányzik, akkor el sem kezdik. Ha már most az egyik vagy másik helyen úgy gondolják, hogy erre képesek, és akár­milyen formában (szövetkezet, egyesületi szakosztály, vagy magánjogi társaság) ezt kifejezésre is juttatták,­ akkor tovább lehet menni egy lépéssel. Az együttműködésre vállalkozók ebben az esetben először is pontosan számba veszik, hogy tulajdonképen mi azt, amit el is akarnak érni és ahhoz mennyi erő kell és mennyi erővel rendelkeznek. Még­pedig nem a kikényszerített, hanem az ön­kéntesen felajánlott erővel. A legjobb, ha hozzáértő gazdasági szak­embert kérdeznek meg, hogy figyelemmel a helyi viszonyokra mit is és milyen úton lehetne ezen vagy azon a téren egy kis összefogással, egyetakarással elérni. A számbavételnél nem szabad semmi körül­mények között figyelmen kívül hagyni a hozzáértést és az általános, valamint a gazda­sági szaktudást. A tél a tanulás ideje Nem a könyvtudásra van itt szükség, hanem a józan paraszti ész és tapasztalatok, valamint a komoly szaktudomány ismeretei­nek az összeegyeztetésére. Ez az össze­egyeztetés az említett termelési körzetek esetében aránylag rövid idő alatt azt ered­ményezte, hogy a termények jó részében — és ezt ellenőrző kísérletekkel mutatták ki — 25—30 %-os terméstöbbleteket értek el, egyes terményeknél pedig jóval többet, némelyeknél 100%-osat is. Ha másként nem megy a szaktudás megszerzése, akkor bizony nem árt, ha az együttműködésre vállalkozók, valameny­­nyien, vagy legalább is a közülük saját maguk által kiválasztottak, igyekeznek a télen vala­melyik népfőiskolán vagy gazdasági tanfolya­mon azt elérni. Jobb egy évig várni és ez alatt az idő alatt felkészülni, mint idő előtt elsietni és azután kiábrándulva abbahagyni. Éppen a mezőgazdaságnál kell tudni ezt, ahol egy-egy növény vagy állat kifejlődésé­vel néha bizony éveket kell várni. Ha a hozzáértés is biztosítva van és a számbavétel is megtörtént, akkor lehet ter­vet készíteni és annak a feltételeiről gon­doskodni. Csak arról nem szabad elfeled­kezni, hogy mindig, mindent csak az önkén­tes elhatározások alapján. Vin ifi Ad AM KA.s? OLY tannw«/». étit a. A. W ÍJ Jl m /&£• 7ff SÍJÚí***.«/'fü H­ÉTRŐL H­É­T R­E Jobb későn, mint soha Napokon keresztül csatáztak a magyar demokrácia balszárnyán Szabó Dezső sírja és történeti megítélése körül. „Pró­fétai“ érték volt-e Szabó Dezső s meg­illeti-e nyugvóhely a Szent Gellért-hegyen, ahová végakaratában szánta hamvait? Távol áll tőlünk, hogy beleakaszkodjunk a vitába. Csak megállapítjuk, hogy végre a balszárnyon is kezd derengeni a fel­ismerés, hogy nem olyan könnyű hazánk­ban, ebben az évszázadok óta ide-oda rán­gatott és sajna, örökösen csatlósállamban különválasztani a közelmúlt demokratáit és fasisztáit, a magyar öncélúság kere­­­sőit és annak árulóit, a haladás híveit és annak kerékkötőit, a népi érdekek áldoza­tos képviselőit és azok élősdi vámszedőit. Mert van mit elmélkedniük a foltoslátású antik tollforgatóknak a frissen közbeszóló harmadik, a „Szabad Nép“ tiltakozásán az ellen, mintha az „urbánus“ Bethlen­­korszak jobb lett volna az „antiurbánus“ Gömbös-korszaknál Vigyázzunk! — adja ki a vészjelt balközépre és balabb balra a balsó bal. Hát igen, ezt is megértük. Mert anél­kül, hogy csipetnyit is védeni akarnak a letűnt idők bármely szakának politikáját, mindig furcsáltuk azt a ferde, sunyin ferde helyzetet, hogy hivatalokban és iga­zolóbizottságokban, újságírószövetségbeli és sajtóban ama bizonyos „urbánus“ re­zsim veteránjai — akkurátusan ezek — ülhettek törvényt azok fölött, akik éppen a szociális haladás jegyében álltak velük szemben az ellenzéken s előlegeztek némi bizalmat az „antiurbánus“ korszaknak. Hogy legtöbben s éppen a javuk csak elő­legezték. Zilahy Lajos a tanúja. Meg Veres Péter. Meg ... De minek folytassuk? Istennek hála, nem mi vitázunk. Folytassák inkább mi­niszterek és követek, professzorok és tan­székjelöltek, szociális intézmények és ta­nácsok vezérei, folytassák elfogyhatatla­­nul. Csak az elvtársak ott a balszárnyon abba ne hagyják a vitát! Tiszta vizet a pohárba! Nehogy a koalíció oldalán félreértsék legjobb szándékainkat, sietünk előrebocsá­tani: mi tudjuk s ha nem tudnék, lapjaik meggyőztek arról, hogy nincs nálunk állandó belpolitikai válság. Csak időnként jelenségek bukkannak fel, szórványosan és elszigetelten, amelyek ilyesféle látsza­tot keltenek. Igaz, hogy Bölöni György egészen mást ír vezércikkében, de ezért ő felel. Amiért röpke kitérőt teszünk cik­kére, csupán a „tiszta víz“, amelyet a po­hárba önt. Érti pedig tiszta vizen az immár végérvényesen irányadó leszögezé­­sét annak, hogy a Baloldali Blokktól nem lehet azt várni, hogy a Kisgazdapártnak engedje át a demokrácia vezetését Nem pedig azért, mert a választásokon az ösz­­szes nem-demokratikus elemek egységesen a Kisgazdapártra szavaztak, ezt tekintvén az egyetlen jobboldali alakulatnak így azután — állapítja meg Bölöni — a Kis­gazdapárt mandátumbirtoka ugyan több­séget jelent, de ez a többség nem a demok­rácia többsége. Nos, ha Bölöninek van igaza, mond­juk mi, akkor bizony okosabb lett volna, ha azt a vizet már kezdetben tisztán öntik a pohárba. Ha a nagyérdemű pártok nem teremtenek maguknak monopólhelyzetet, hanem más pártokat is engedélyeznek és lehetővé teszik számukra az indulást. Minthogy azonban ehhez a demokrácia mélyebb átérzése s valamelyes bölcseség is kívántatnék tartunk tőle hogy a viz a pohárban továbbra is zavaros marad­nak. S ha már ezt vinné magával az élet zajából a pusztaság egyedüllétébe akkor nyilván forgatni is szokta azt vagyis — ha megbízható alapokon mű­ködik nálunk a közvéleménykutatás — a magyar értelmiségnek több, mint egyharmada olvassa a Bibliát. Ezek az emberek hisznek Istenben, hisznek a lélek halhatatlanságában, hisznek az örök életben és tudják, mert tudniok kell, hogy mi ennek a földi létnek oka tartalma és rendeltetése. 1000 !közü­l 348 A Közvéleménykutató Intézet leg­utóbb azt a kérdést tette fel, hogy mi volna az a könyv, amelyet a kérdezett magával vinne, ha sorsa egy minden kultúrától távoli szigetre vetné. Ezer megkérdezettből 348 személy — tehát több, mint egyharm­ad —, 199 férfi és 149 nő, a Bibliát választotta Ezt a tényt az eredményről beszámoló újság óvatos tartózkodással csupán regiszt­rálja, hogy a szavazatokat nyert to­vábbi művekkel és azok szerzőivel annál kiadósabban foglalkozzék. Miért? Nem fontos, az ő dolga. Mi azonban áll­junk meg egy kicsikét. íme, a Szentírást még nálunk is és még ma is az értelmiség t5°/o­a annak az olvasmánynak tekinti, amelyet leg­utoljára tudna nélkülözni Ez a 35“/« nyilván nem tartja a Szentírást legen­dának, képletességnek, vagy valami bölcselkedésnek hanem valóságnak, a „jó hírnek“, az isteni kinyilatkoztatás­ „Felvilágosítás" és „tájékoztatás" Nagy elismeréssel szóltak egyes lapok dr. Ligeti Magda könyvnapi füzetéről amelyet az orvosnő 8—14 éves gyermekei számára nemi felvilágosítás célzatával ké­szített. Mi azokat az újságíró kartársain­kat is, akiket világnézeti különbség vá­laszt el tőlünk, sokkal becsületesebb em­bereknek tartjuk, semhogy elhihetnők hogy akik megdicsérték ezt a sajtótermé­két, azt valóban el is olvasták. Az a rabi ugyanis, ahogy a szerző a „gólyamesé­vel“ szembeszáll, ahogy a gyermekkor eltévelyedéseket taglalja, olykor egyene­sen méltatja, ahogy a fiúk és leányok vi­szonyáról — a szó mindkét értelmében — értekezik, ahogy általában az egész kér­déstömeget tárgyalja, minden, csak nem pedagógia. Még ha gügyögésbe önti is Nem az óvás ez, a test és lélek gondozása hanem maga a rontás. Szándékosságo nem tételezünk fel, mert ha feltételeznénk igen fura gondolataink támadhatnának Mindenesetre ajánljuk olvasóinknak­­: azok ismerőseinek­ vigyázzanak, nehogy ez a füzet gyermekeik kezébe jusson Ahhoz a másik körhöz, ahol dr. Liget Magda útmutatásai szíves fogadtatásra számítanak, nekünk természetesen semmi de semmi közünk. Azt pedig sietünk hang­súlyozottan kijelenteni: olyasmi igazát nincs a dolgozatban, amit a felnőttek ni tudnának. A füzet a tájékoztatásügyi miniszté­rium jóváhagyásával látott napvilágot Hogy ki volt a referens, sejtelmünk sincs róla. De aligha tett jó szolgálatot a mi­niszterének. Mi az a Jiolsenaí mise?* MAGYAR KURÍR jelenti: Illeté­kes hely a következők közlésére bízta meg a Magyar Kurírt: „A Világ június 23-i számának „ Vérvád.” című vezércikkében S. G. többek között a következőket írja: „... . újra megszületet a vérvád, amely még Rafael hatalmas in­géniumát is megmozgatta a „bolsenit mise“ megrendítő vásznában: a zsidók el­lopták a már megszentelt ostyáit s addig szúrkálták, amíg végül véresni kezdett „ szegény, fehér kenyérdarab“. A „Bolsena misének“ semmi köze nincs a vérvádhoz A jámbor hagyomány szerint az Orvner közelében lévő Bolsenában egy papn­ak kételkedett Krisztusnak teste és vére való­ságos jelenlétében. 1264-ben miseközben véletlenül feldöntötte a már átváltozot bort tartalmazó kelyfiet és erre a korporá­lén nagy kerek vérfoltok támadtak. Ezt a korporálét most is őrzik az orvietói szé­kesegyházban. Ennek az eseménynek híve nemcsak Olaszországban, hanem égés. Európában is nagyihan hozzájárult az Ol­táriszentség tiszteletéhez, amelyet ugyan­akkor erősített meg az Úrnap ünnepénél hivatalos bevezetése. Az esemény emléke Rafaelnek nem vászna, hanem a Vatikán Grinderni-stanzában lévő ismert freskója örökítette meg." bútorozott SZOBÁT adok vidéki főiskolásnak Budapesten körút mellett, augusztus 1-től, ÉLELEMÉRT. Csak rendszerető, csendes, szolid fiatalember jelentke­­zék. «Keresztény házaspár» jeligére a Kiadóhivatal címén. MÜUIBAK, MOXABOK, járógépek, testegyenesítő fűzök, sérvkötök, lúdtalpbetétek és mindennemű egészségügyi cikkek. Olcsón, gondosan és gyorsan készíti ifj. Petráss László mérnök orth­opadkészítő mester, Budapest, IX., Üllői­ út 1. -I-IV., Irányi­ u. 18 Szükség esetén vidékre is­­kiszállunk. Megrendelések élelmiszerben is fizethetők. Szakszerű, lelkiismeretes munka.

Next