Új Ember, 1946 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1946-07-21 / 29. szám
mzm 4c 1946 JÚLIUS 31 m » M Együttműködés a mezőgszdasági kisüzemek között Cél, forma és elindulás MAGYARORSZÁG a kisbirtok országa lett. Alapjában véve már a földreform előtt is az volt, mert hiszen a szántóterületnek háromnegyedrésze esett a kisüzemekre és csak egy negyedrésze a 100 kát. holdon felüliekre. Csak míg azelőtt a magyar mezőgazdasági politika elsősorban úgyszólván csak a nagybirtokokat vette figyelembe és elhanyagolta a sokkal több munkát jelentő kisüzemeket, a földreform okozta változás következtében kényszerítve van a kisüzemekbe helyezni a súlyt. Ez feladatot jelent az állam, feladatot jelent az érdekképviseletek, de feladatot jelent magának a parasztságnak a szempontjából is. Ez a feladat nagyjából abban foglalható össze, hogy a jelenlegi adottságok mellett a kisüzemekre, új gazdákra és régiekre egyaránt hárul az a feladat, hogy a küzélelmezés és a nemzetközi árucsereforgalom számára szükséges mezőgazdasági termékeket biztosítsák. Ehhez pedig az szükséges, hogy a mezőgazdaság mindent kitermeljen a földből, amit abból ki lehet hozni. Mert minden kilogramm termés, ami az elmulasztott egyéni vagy közösségi tevékenység folytán benne marad a földben, vesztesége az egyénnek és az országnak. A termelési körzetek példája Kétségtelen tény, hogy—különösen a tömegtermelés tárgyát képező egyes terményekben — a nagyüzemek többet hoztak ki a földből, mint amennyit a kisüzemek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanerre a teljesítményre a kisüzemek képtelenek. Képesek, de csak abban az esetben, ha a nagyüzemek előnyeit biztosítják a számukra. A nagyüzemek előnyei a kisüzemekkel szemben: 1. Egységes és tervszerű talajművelés és talajerőfenntartás. 2. Egységes és nagy tömegeket produkálni tudó termelés és tenyésztés. 3. A kártevők elleni egységes védekezés. 4. A termeléshez szükséges eszközök és cikkek egységes beszerzése. 5. Egységes feldolgozás és értékesítés. A nagyüzemek fenti előnyei a kisüzemek számára feltétlenül biztosítandók és biztosíthatók is. Igen jó példát nyújtanak erre az egyes helyeken a két világháború között megindult és komoly kezdeti eredményeket elért termelési körzetek. Ezek a mezőgazdasági kísérletezés előnyeit biztosították az erre összeállt kisgazdák számára, s így a megfelelő vetőmagkiválasztással és a megfelelő talajerőfenntartással a kisbirtokok elérték, sőt bizonyos tekintetben túl is szárnyalták a közvetlen közelükben működött nagybirtokok terméseredményeit. Módok az önkéntes társulásra Ennek a feltétele azonban az érdekelt kisüzemek együttműködése. Ez az együttműködés nem jelent kolhászt, de még ha föl felfogjuk, szövetkezetét sem. Nem jelent kolhoszt, mert teljesen igaza van Veres Péternek abban, amit legutoljára jelentett ki az egyik pártgyűlésen, hogy nem akar és nem is akarhat itt senki sem kolkász-gazdálkodást bevezetni. Nálunk Magyarországon nincsenek meg azok az előfeltételek, amelyek annak bevezetését indokolnák, vagy szükségessé tennék. De igenis megvan minden előfeltétele a kisüzemek együttműködésének. Mégpedig — és ez itt a leglényegesebb — nem a kényszerű, hanem az önkéntes együttműködésnek. Mit jelent az önkéntes együttműködés? Azt, hogy egy-egy falu értelmes, józan gondolkodású és becsületes gazdái belátják azt, hogy összefogva többre mennek, mintha különkülön maradnak. Nem kellett még szövetkezetet sem létesíteni, annál is inkább, mert a szövetkezet szónak a múltból nem mindig jó a hangzása. Sokszor becsapták vele az embereket. Sokszor hirdették, hogy a szövetkezéssel mindent meg lehet oldani. Ez igaz is, de ahhoz az kell, hogy a szövetkezetet alapítók vagy az abba belépők törődjenek is a szövetkezet dolgával. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy befizetem az üzletrészt, hanem azt, hogy részt veszek a szövetkezet munkájában. Persze, ha valahol az általunk sürgetett együttműködést szövetkezet formájában akarják megvalósítani, ám tegyék. Ugyanígy azok is, akik valamely egyesület keretében akarják. A lényeg nem azon van, hanem hogy azok, akik úgy gondolják, hogy a nagyüzemek fenti előnyeit jó lenne a saját maguk gazdasága számára biztosítani, akár valamennyit, akár pedig csak kezdetben az egyiket v vagy a másikat, sőt azt is csak egy részben, azok fogjanak össze és csinálják meg. Ha másként nem, akkor egyszerű magánjogi szerződés alakjában. Úgy, ahogy azt egyik-másik helyen, mondjuk a különféle cséplőgép- vagy kúttársaságokkal már eddig is cselekedtek. Meg lehet ezt tenni nemcsak a cséplőgéppel vagy a kúttal, hanem sok más dologgal is. Csak akik egymást jól ismerik A megvalósítás alapja természetesen az, hogy csak olyanok fogjanak össze, akik egymást jól ismerik és akik egymás iránt bizalommal vannak. Bizalom nélkül nem sokáig lehet együtt haladni. Fontos az is, hogy akik rászánják magukat arra, hogy ezentúl egyik-másik dologban közösen, összetartva járnak el, azokban legyen meg a kellő elszántság arra is, hogy az első nehézségektől nem riadnak vissza, hanem ha már elkezdték, akkor folytatják és be is fejezik. Azt kell megérteni, hogy a gazdasági együttműködés nem annyit jelent, hogy egyszer bejelentkezem, vagy befizetem a részemet, azután pedig otthagyom az egészet, hogy csinálja az, akinek a kedve tartja, hanem állandó tevékenységet, állandó figyelmet, állandó egyetakarást. Ahol ez nincs meg, ott jobb, ha csak olyan mértékig kezdik meg, ameddig ez meg van. Vagy ha egyáltalában hiányzik, akkor el sem kezdik. Ha már most az egyik vagy másik helyen úgy gondolják, hogy erre képesek, és akármilyen formában (szövetkezet, egyesületi szakosztály, vagy magánjogi társaság) ezt kifejezésre is juttatták, akkor tovább lehet menni egy lépéssel. Az együttműködésre vállalkozók ebben az esetben először is pontosan számba veszik, hogy tulajdonképen mi azt, amit el is akarnak érni és ahhoz mennyi erő kell és mennyi erővel rendelkeznek. Mégpedig nem a kikényszerített, hanem az önkéntesen felajánlott erővel. A legjobb, ha hozzáértő gazdasági szakembert kérdeznek meg, hogy figyelemmel a helyi viszonyokra mit is és milyen úton lehetne ezen vagy azon a téren egy kis összefogással, egyetakarással elérni. A számbavételnél nem szabad semmi körülmények között figyelmen kívül hagyni a hozzáértést és az általános, valamint a gazdasági szaktudást. A tél a tanulás ideje Nem a könyvtudásra van itt szükség, hanem a józan paraszti ész és tapasztalatok, valamint a komoly szaktudomány ismereteinek az összeegyeztetésére. Ez az összeegyeztetés az említett termelési körzetek esetében aránylag rövid idő alatt azt eredményezte, hogy a termények jó részében — és ezt ellenőrző kísérletekkel mutatták ki — 25—30 %-os terméstöbbleteket értek el, egyes terményeknél pedig jóval többet, némelyeknél 100%-osat is. Ha másként nem megy a szaktudás megszerzése, akkor bizony nem árt, ha az együttműködésre vállalkozók, valamenynyien, vagy legalább is a közülük saját maguk által kiválasztottak, igyekeznek a télen valamelyik népfőiskolán vagy gazdasági tanfolyamon azt elérni. Jobb egy évig várni és ez alatt az idő alatt felkészülni, mint idő előtt elsietni és azután kiábrándulva abbahagyni. Éppen a mezőgazdaságnál kell tudni ezt, ahol egy-egy növény vagy állat kifejlődésével néha bizony éveket kell várni. Ha a hozzáértés is biztosítva van és a számbavétel is megtörtént, akkor lehet tervet készíteni és annak a feltételeiről gondoskodni. Csak arról nem szabad elfeledkezni, hogy mindig, mindent csak az önkéntes elhatározások alapján. Vin ifi Ad AM KA.s? OLY tannw«/». étit a. A. W ÍJ Jl m /&£• 7ff SÍJÚí***.«/'fü HÉTRŐL HÉT RE Jobb későn, mint soha Napokon keresztül csatáztak a magyar demokrácia balszárnyán Szabó Dezső sírja és történeti megítélése körül. „Prófétai“ érték volt-e Szabó Dezső s megilleti-e nyugvóhely a Szent Gellért-hegyen, ahová végakaratában szánta hamvait? Távol áll tőlünk, hogy beleakaszkodjunk a vitába. Csak megállapítjuk, hogy végre a balszárnyon is kezd derengeni a felismerés, hogy nem olyan könnyű hazánkban, ebben az évszázadok óta ide-oda rángatott és sajna, örökösen csatlósállamban különválasztani a közelmúlt demokratáit és fasisztáit, a magyar öncélúság keresőit és annak árulóit, a haladás híveit és annak kerékkötőit, a népi érdekek áldozatos képviselőit és azok élősdi vámszedőit. Mert van mit elmélkedniük a foltoslátású antik tollforgatóknak a frissen közbeszóló harmadik, a „Szabad Nép“ tiltakozásán az ellen, mintha az „urbánus“ Bethlenkorszak jobb lett volna az „antiurbánus“ Gömbös-korszaknál Vigyázzunk! — adja ki a vészjelt balközépre és balabb balra a balsó bal. Hát igen, ezt is megértük. Mert anélkül, hogy csipetnyit is védeni akarnak a letűnt idők bármely szakának politikáját, mindig furcsáltuk azt a ferde, sunyin ferde helyzetet, hogy hivatalokban és igazolóbizottságokban, újságírószövetségbeli és sajtóban ama bizonyos „urbánus“ rezsim veteránjai — akkurátusan ezek — ülhettek törvényt azok fölött, akik éppen a szociális haladás jegyében álltak velük szemben az ellenzéken s előlegeztek némi bizalmat az „antiurbánus“ korszaknak. Hogy legtöbben s éppen a javuk csak előlegezték. Zilahy Lajos a tanúja. Meg Veres Péter. Meg ... De minek folytassuk? Istennek hála, nem mi vitázunk. Folytassák inkább miniszterek és követek, professzorok és tanszékjelöltek, szociális intézmények és tanácsok vezérei, folytassák elfogyhatatlanul. Csak az elvtársak ott a balszárnyon abba ne hagyják a vitát! Tiszta vizet a pohárba! Nehogy a koalíció oldalán félreértsék legjobb szándékainkat, sietünk előrebocsátani: mi tudjuk s ha nem tudnék, lapjaik meggyőztek arról, hogy nincs nálunk állandó belpolitikai válság. Csak időnként jelenségek bukkannak fel, szórványosan és elszigetelten, amelyek ilyesféle látszatot keltenek. Igaz, hogy Bölöni György egészen mást ír vezércikkében, de ezért ő felel. Amiért röpke kitérőt teszünk cikkére, csupán a „tiszta víz“, amelyet a pohárba önt. Érti pedig tiszta vizen az immár végérvényesen irányadó leszögezését annak, hogy a Baloldali Blokktól nem lehet azt várni, hogy a Kisgazdapártnak engedje át a demokrácia vezetését Nem pedig azért, mert a választásokon az öszszes nem-demokratikus elemek egységesen a Kisgazdapártra szavaztak, ezt tekintvén az egyetlen jobboldali alakulatnak így azután — állapítja meg Bölöni — a Kisgazdapárt mandátumbirtoka ugyan többséget jelent, de ez a többség nem a demokrácia többsége. Nos, ha Bölöninek van igaza, mondjuk mi, akkor bizony okosabb lett volna, ha azt a vizet már kezdetben tisztán öntik a pohárba. Ha a nagyérdemű pártok nem teremtenek maguknak monopólhelyzetet, hanem más pártokat is engedélyeznek és lehetővé teszik számukra az indulást. Minthogy azonban ehhez a demokrácia mélyebb átérzése s valamelyes bölcseség is kívántatnék tartunk tőle hogy a viz a pohárban továbbra is zavaros maradnak. S ha már ezt vinné magával az élet zajából a pusztaság egyedüllétébe akkor nyilván forgatni is szokta azt vagyis — ha megbízható alapokon működik nálunk a közvéleménykutatás — a magyar értelmiségnek több, mint egyharmada olvassa a Bibliát. Ezek az emberek hisznek Istenben, hisznek a lélek halhatatlanságában, hisznek az örök életben és tudják, mert tudniok kell, hogy mi ennek a földi létnek oka tartalma és rendeltetése. 1000 !közül 348 A Közvéleménykutató Intézet legutóbb azt a kérdést tette fel, hogy mi volna az a könyv, amelyet a kérdezett magával vinne, ha sorsa egy minden kultúrától távoli szigetre vetné. Ezer megkérdezettből 348 személy — tehát több, mint egyharmad —, 199 férfi és 149 nő, a Bibliát választotta Ezt a tényt az eredményről beszámoló újság óvatos tartózkodással csupán regisztrálja, hogy a szavazatokat nyert további művekkel és azok szerzőivel annál kiadósabban foglalkozzék. Miért? Nem fontos, az ő dolga. Mi azonban álljunk meg egy kicsikét. íme, a Szentírást még nálunk is és még ma is az értelmiség t5°/oa annak az olvasmánynak tekinti, amelyet legutoljára tudna nélkülözni Ez a 35“/« nyilván nem tartja a Szentírást legendának, képletességnek, vagy valami bölcselkedésnek hanem valóságnak, a „jó hírnek“, az isteni kinyilatkoztatás „Felvilágosítás" és „tájékoztatás" Nagy elismeréssel szóltak egyes lapok dr. Ligeti Magda könyvnapi füzetéről amelyet az orvosnő 8—14 éves gyermekei számára nemi felvilágosítás célzatával készített. Mi azokat az újságíró kartársainkat is, akiket világnézeti különbség választ el tőlünk, sokkal becsületesebb embereknek tartjuk, semhogy elhihetnők hogy akik megdicsérték ezt a sajtótermékét, azt valóban el is olvasták. Az a rabi ugyanis, ahogy a szerző a „gólyamesével“ szembeszáll, ahogy a gyermekkor eltévelyedéseket taglalja, olykor egyenesen méltatja, ahogy a fiúk és leányok viszonyáról — a szó mindkét értelmében — értekezik, ahogy általában az egész kérdéstömeget tárgyalja, minden, csak nem pedagógia. Még ha gügyögésbe önti is Nem az óvás ez, a test és lélek gondozása hanem maga a rontás. Szándékosságo nem tételezünk fel, mert ha feltételeznénk igen fura gondolataink támadhatnának Mindenesetre ajánljuk olvasóinknak: azok ismerőseinek vigyázzanak, nehogy ez a füzet gyermekeik kezébe jusson Ahhoz a másik körhöz, ahol dr. Liget Magda útmutatásai szíves fogadtatásra számítanak, nekünk természetesen semmi de semmi közünk. Azt pedig sietünk hangsúlyozottan kijelenteni: olyasmi igazát nincs a dolgozatban, amit a felnőttek ni tudnának. A füzet a tájékoztatásügyi minisztérium jóváhagyásával látott napvilágot Hogy ki volt a referens, sejtelmünk sincs róla. De aligha tett jó szolgálatot a miniszterének. Mi az a Jiolsenaí mise?* MAGYAR KURÍR jelenti: Illetékes hely a következők közlésére bízta meg a Magyar Kurírt: „A Világ június 23-i számának „ Vérvád.” című vezércikkében S. G. többek között a következőket írja: „... . újra megszületet a vérvád, amely még Rafael hatalmas ingéniumát is megmozgatta a „bolsenit mise“ megrendítő vásznában: a zsidók ellopták a már megszentelt ostyáit s addig szúrkálták, amíg végül véresni kezdett „ szegény, fehér kenyérdarab“. A „Bolsena misének“ semmi köze nincs a vérvádhoz A jámbor hagyomány szerint az Orvner közelében lévő Bolsenában egy papnak kételkedett Krisztusnak teste és vére valóságos jelenlétében. 1264-ben miseközben véletlenül feldöntötte a már átváltozot bort tartalmazó kelyfiet és erre a korporálén nagy kerek vérfoltok támadtak. Ezt a korporálét most is őrzik az orvietói székesegyházban. Ennek az eseménynek híve nemcsak Olaszországban, hanem égés. Európában is nagyihan hozzájárult az Oltáriszentség tiszteletéhez, amelyet ugyanakkor erősített meg az Úrnap ünnepénél hivatalos bevezetése. Az esemény emléke Rafaelnek nem vászna, hanem a Vatikán Grinderni-stanzában lévő ismert freskója örökítette meg." bútorozott SZOBÁT adok vidéki főiskolásnak Budapesten körút mellett, augusztus 1-től, ÉLELEMÉRT. Csak rendszerető, csendes, szolid fiatalember jelentkezék. «Keresztény házaspár» jeligére a Kiadóhivatal címén. MÜUIBAK, MOXABOK, járógépek, testegyenesítő fűzök, sérvkötök, lúdtalpbetétek és mindennemű egészségügyi cikkek. Olcsón, gondosan és gyorsan készíti ifj. Petráss László mérnök orthopadkészítő mester, Budapest, IX., Üllői út 1. -I-IV., Irányi u. 18 Szükség esetén vidékre iskiszállunk. Megrendelések élelmiszerben is fizethetők. Szakszerű, lelkiismeretes munka.