Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)
1947-05-11 / 19. szám
HÉTRŐL— HÉTRE ki ál a lincselők mellett? A Magyar Színházban bemutatott Sartre-darabot esztétikailag lapunk következő számában méltatjuk majd. Világnézetileg azonban addig is megjegyezzük, hogy a sok port felvert exisztencializmusból benne egy szemernyit sem találtunk, csak egy tévedést. Sartre darabja egy foglalkozást szerint is megtévedt lányról szól, akit az amerikai nagykapitanista erők arra akarnak kényszeríteni minden rendelkezésükre álló hatósági nyomással és a lány bizonytalan társadalmi állásából eredő megfélemlíthetőségkiaknázásával, hogy hamisan valljon és így egy fehér embert megmentsen a jogos büntetéstől, egy négert pedig, „akiért úgysem kár“, a lincselési törvény kínhalálának tegyen ki. Sartre felállítja a tételt. Egyik oldalon vannak az Amerikai nagykapitalizmus káderei, a fehérek izgatta rendőrség és Sajtó, az egész társadalmi és politikai zsarnokuralom minden hipokritásével és csalárdságával, s ezen az oldalon vannak a katolikus és protestáns papok is. A másik oldalon pedig ott áll a tisztességtudó rossz leány, s ott áll a négerek és a kisemmizettek természetjoga. A tétel így valóságellenes. Amerikában van egy lincstörvény, amely Lynch ezredestől származtatja a nevét, — eléggé foltja ez az Újvilágnak — és van egy Ku- Klux-Klan nevű, hol hallgató, hol magint felszínre törő rejtélyes szervezet. A Ku-Klux-Klan három ellenfelet ismer: a színeseket, a katolikusokat és a zsidókat. És ha Roosevelt óta, aki megbízottat küldött a Vatikánba Spellman bíboros személyében, az USA egyre jobb viszonyba jut is az Egyházfel, a Ku-Klux-Klan világnézetének maradék csirái azért még ott lappanganak valahol az arper fikai társadalom egyes elmaradt töredékeiben az Egyházzal szemben, éppen mert az néger püspököket szentel és nem ismer faji elhatárolást, hanem csak az Istentől teremtett ember méltóságát ismeri! Sartre darabja lehet hatásos színpadi mesterember-munka, de éppen azért, mert a színpad akusztikáján át sok ember megtévesztésére alkalmas, tévedését határozottan megbélyegezzük. A katolicizmus sem Amerikában, Liam a föld bármely zugában nem áll az elnyomók, az eszeveszetten jyilkolók és faji gyűlölködők oldalán. A római egyház papokká és püspökökké szentel fehéreket, sárgákat, feketéket az öt világrész minden országában, és szentjei, boldogjai között is tisztás félvéreket, sárgákat, feketéket. A lincstörvény és a mi Egyházunk két ellentétes pólus és a fajtákon erőszakoskodók éppúgy mint a nácik és egyéb emberevő fenevadak, főellenségüknek az igazi emberi jogokat hirdető és megvalósító Egyházat tartották, és tartják ma is, mint mindig és mindenütt. Zöld szalag A Népszava április 29-iki, keddi számának vezércikke ezekkel a szavakkal kezdődik: „Vasárnap beszámoltunk arról, hogy Esztergomban, a prímás városában diákgyerekek és leányok a tömeggyilkosok színét a szálasizöldet viselik tüntetően. És ez ellen nyilván szavuk sincs a szentéletű paptanároknak.“ A továbbiakban megkérdezi, hogy — egyebek közt ezzel is — „nem tűrünk-e öngyilkos demokráciát“. Megnyugtatjuk, hogy nem. Mindenki tudja, hogy az érettségire készülő diákok több mint háromnegyed százados hagyományként viselik éppenséggel nem a szálasiföldet, hanem a halványzöldet, hiszt az „éretlenségnek“ önmaguk felett játékosan humorizáló sínét. Ezt politikai tüntetésnek minősíteni, hozzá éppen ,,szentéletű paptanárok“ uszításával vagy csak tűrésével , tájékozatlan indulat; a magyar demokrácia pedig minden bizonnyal „kikéri magának“, hogy olyan gyengének gyanúsítsák, hogy még az érettségiző diákok szalagjától is félnie kelljen! Kérjük, ne alázzák meg ilyen inszinuációval a magyar demokráciát És ne alázzák meg azzal sem, amit a vezércikk dereka ír: „Országszerte folyik az izgatás a szabad vallásoktatás ellen, ami tulajdonképpen a demokratikus rend ellen irányuló izgatás“. A tévedés itt is egészen nyilvánvaló. A fakultatív hitoktatás egy az elmúlt hetekben beterjesztlendőnek szánt, ele azóta a politikai élet napirendjéről még e formájában is lekerült törvényjavaslat terv volt. A közvéleményben körülötte megnyilvánult ellenkezés a demokrácia egyik alapvető elvének, a véleményszabadságnak megnyivánulása. A valóság ez, a fent idézett kommentár pedig túlijedezés. Hagyjuk meg a valóságot valóságnak, mert annak tisztelete is hozzátartozik a demokrácia közéletéhez! Ez az alkalom A Közalkalmazottak Szakszervezete országszerte, minden városban, járási központban újra választja a helyi vezetőséget. A közalkalmazotti szakszervezet a magyar értelmiségi dolgozók javát tömöríti szervezeteibe és gyakran hangzik el a vezetők beszédeiben, programmadásokban, kongresszusi jelentésekben, hogy a szakszervezet pártokon felül áll, politikamentes érdekvédelmi szerve a magyar közalkalmazottak összességének, tekintet nélkül arra, hogy az egyesek milyen párthoz tartoznak vagy talán pártonkívüliek. Ez a közelgő választás kitűnő alkalom arra, hogy a közalkalmazotti szakszervezet bebizonyítsa nemcsak politikamentességét, de a pártokon felülálló érdekvédelem életképességét, fontosságát és szükségességét is. Úgy hírlik, hogy a közalkalmazottak szakszervezete a tervek és szándékok szerint igen fontos hatáskörhöz jut a státusrendezés, előléptetések, kinevezések és a szolgálati pragmatika megalkotása területén is. Nem közömbös az, hogy a főváros fontos közalkalmazotti szakszervezeti posztjain, de talán még inkább a vidéki városok és járási központok közalkalmazotti helyi csoportjainak élén valóban szakemberek és pártérdekeken felülemelkedni tudó érdekvédelmi emberek állanak-e. A demokrácia alaptörvénye a szabad véleménynyilvánítás lehetősége és az is, hogy az így megmutatkozott közakarat tökéletesen valósuljon is meg. Ezek a kívánalmak előzik meg a közalkalmazotti szakszervezeti helyi választásokat. Ha a közalkalmazottak tábora azt látja, hogy szakszervezete valóban pártokon felül áll és tagjainak érdekeit őszintén, mellékgondolatok nélkül védi, ha az elkövetkező választások titkossága és befolyásmentessége mindezt be is bizonyítja — akkor a szakszervezet eszméje megerősödve kerül ki a választási küzdelemből. De csakis akkor. Hogy történt a Béke téren ? A „Világosság" április 24-i számában négy egész hasábon iszonyatos szenzációról számol be: „Megszólal a béketéri plébánián megvert munkásasszony.“ Egy káplán egykedvűen nézte, hogyan vernek véresre az asszonyok — mondja Chaman Mihályné, az uszítás áldozata. „A XIII. kerület egy hét óta a felháborító esemény hatása alatt vol.“ Ilyen hangnemben adja elő a lap, hogy „a béketéri plébánia egyik tanácstermében Sebestyén-Schuszter Antal plébános demokráciaellenes beszéde után, a félrevezetett asszonyok véresre verték Chaman Mihálynét, egy szocialista nádszékfonó feleségét, mert tiltakozott az ellen, hogy a szülői értekezlet plénuma előtt a szabadvallásoktatás bevezetése ellen izgassanak." A lap úgy adja elő az esetet, hogy „egy asszony az ajtónál ököllel az arcába vágot.. A váratlan nagy ütéstől kicsit elkábult. Neki esett a falnak. Kesén és állán zúzódásokat szenvedtek. Még jól látta, hogy az ajtóban egy káplán nézi ölhetett kézzel a verekedést.“ Nos, ebből a következő igaz. Chamarmné mérgében, hogy nem szólalhatott fel sikerrel, egy köpőcsészét az ajtóban álló asszonyok közé vágott. Tartalma ráömlött a káplánra, aki állítólag ölhetett kézzel nézte a verekedést. A káplán valóban úgy fogadta az aszszony viselkedését, ahogy papnak illik: türelemmel. Egy másik asszony azonban nem volt ilyen egykedvű, hanem fogta a köpőcsészét és visszadobta. Ez volt az, amiről szemérmesen annyit vallott az újságírónak: „Valaki teljes erőből a fejemhez vágott egy kemény tárgyat, az arcomon, a szemüvegemen patakokban folyt a vér.“ A kemény tárgy a visszadobott köpőcsésze volt, de a szemüvegen csörgő vérpatak túlzás. Olyan túlzás, amilyen felfújt az egész ügy. Ezek után csak annyit kérdezünk a Világosságtól: mi történt volna, ha fenti jelenet az ő gyűlésükön játszódott volna le? A katolikus sajtó és a nemzeti szocializmus Az egyik hetilap vezércikke azt állította, hogy az 1937-ben a hitlerizmus ellen kiadott pápai encyklikát az akkori magyar katolikus sajtó agyonhallgatta. Ez a vád természetesen teljesen alaptalan, hogy mennyire, az kitűnik a Magyar Kurír katolikus hírmagyarázójának megállapításából, amelyeket a következőkben ismertetünk: A Nemzeti Újság 1937 március 23- i számában első oldalán ismertette az encyklikát és közzétételének körülményeit vatikáni különtudósítója jelentésében, március 24- én közel két teljes oldalon ismertette az encyklika szövegét és ehhez a katolikus álláspontot kifejező és a hitlerizmussal szemben határozottan állást foglaló bevezetést írt; március 25-i vezércikkében ismertette az encyklika okait és hatásait, természetesen ismét pozitív állásfoglalással. Ugyanebben a számban „XI. Pius éles állásfoglalása a nemzeti szocializmus tévtanai ellen“ három hasábos című cikkben szó szerint ismét közölte az encyklikát. A következő napokban állandóan beszámolt az encyklika visszhangjáról, élesen bírálva a német kormány válaszát, majd április 4-i számában „Az igazi útmutatás“ címen újból vezércikkben foglalt állást a pápa kezdeményezése mellett. Az Új Nemzedék március 24. és 25- i számaiban természetesen hasonló hangnemben bőven foglalkozott az encyklikával. Ezeken felül a Nemzeti Újság külön 4 oldalas propagandaszámot adott ki, amelyben az encyklika szószerinti közlése mellett összefoglalóan ismertette erre vonatkozó addigi cikkeit. Mindezekből kitűnik, hogy az említett hetilap vádja nem felel meg a tényeknek, mi mában Ne felejtse el Osztálysorsjegyét befizetni Húzás már május 14-én / A magyar katolikus ifjúság hálaünnepe Múlt számunkban megígértük a részletes beszámolót a magyar katolikus ifjúságnak a külföldi segélyakciók delegátusai tiszteletére rendezett hálaünnepéről, amelyrőlsajnos oly jól ismert papírnehézségeink miatt) nyomdatechnikai okokból nem tudtunk idejében beszámolni. Április 27-én vasárnap folyt le a hálaünnep a budapesti Városi Színházban, amelynek páholyaiban az angol, amerikai, ír, dán, belga, norvég, svéd és svájci követségek illetve politikai és katonai miszsziók tagjai mellett a segélyakciók magyarországi delegátusai is megjelentek. A közönség zsúfolásig megtöltötte az óriási színháztermet és ismételten lelkes ünneplésben részesítette a Magyarországot legnehezebb óráiban oly sok szívvel támogató külföldi segélyakciókat. Az ünnepségen részt vett Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása is, akit a többi között Kővágó József polgármester, Witz Béla érseki helynök és Mihalovics Zsigmond, az A. C. országos igazgatója fogadott. Az ünnepséget a Szt. Lujza intézet óvónőképzője és dolgozók iskolája által előadott népdal sorozat vezette be, majd Mihalovics Zsigmond protonotárius kanonok, az A. C. országos igazgatója mondott ünnepi beszédet, amelyben tavaszi virágkból font értékes koszorúhoz hasonlította a magyar ifjúságot, amely a külföldi jótékonysági akciók nemes vezetőit veszi körül. A mindent legyőző szeretetnek köszönhető, hogy ez a magyar ifjúság derülten és a teremtés vágyával vadulhat a jövő felé. A magyar ifjúság soha nem feledi, mint jelentek meg elsőnek a svájciak és írek mindjárt a nagy tél után, mint indultak meg az első vonatok a legyengült magyar gyermekekkel az egészséget jelentő havasok felé, miként törtek át a svéd és dán teherautók az elpusztult utakon, a tavaszi árvizeken és adtak életet jelentő ebédet a gyermekek tízezreinek, miként sietett Belgium, Norvégia, Portugália és Anglia de Dél-Afrika, Ausztrália, Dél-Amerika is főképen pedig az Egyesült Államok és Kanada, tehát valóban az egész világ a pusztulás szélén álló magyar ifjúság segítségére. A közönség valóságos tapsvihara után így folytatta beszédét a prelátus: „Mindebből a magyar ifjúság meglátta, hogy van erő, amely legyőzi nemcsak a mérhetetlen tengereket és iszonyú távolságokat, hanem a szíveket elválasztó mélységeket és távolságokat is és ez az erő a szeretet. Amikor Magyarország hercegprímása első főpapi miséjét mondotta 1945 őszén Budapesten, a Szent István Bazilika szószékéről tartott szózatában S. O. S. jeleket küldött az egész világra. Amikor pedig két ízben is Rómábann tartózkodott, az egész világ egyházfejedelmeivel személyesen beszélte meg Magyarország megsegítését. Kérését elsősorban XII. Pius pápa hallgatta meg. A Vatikánból hamarosn teherautók indultak az Alpokon át Budapest felé, hozva a keresztény világ közös Atyjának szeretetét sínylődő magyar gyermekei részére. Jóságát most azzal háláljuk meg, hogy a magyar ifjúság imádkozik az i) szándékára, mely anemzetek békessége s a nemzeteken belül pedig az Isten akaratának megfelelő társadalmi és gazdasági berendezkedés. Szólt ezután a belgák jótéteményéről, akik textiladományt és mást küldtek , állandóan visznek ki lesoványodott magyar gyermekeket, akik három hónap alatt 6—9 kilót hízva térnek vissza. „A legtöbbet és a legnagyobbat azonban az amerikai katolikusok tették értünk. Stritch kardinálissal az élén az egész amerikai püspöki kar és papság a hívekkel és gyermekekkel együtt általános gyűjtést rendeztek a háborútól sújtott nemzetek megsegítése céljából. Ebből Magyarországnak jelentős tételeket juttattak. A segítés tovább folyik. És a megsegítendő nemzetek költségvetésében Magyarország továbbra is szerepel. Legyen köszönet Strutch kardinálisnak, a War Relief Service nagyszerű vezetőségének és munkatársainak, valamint magyarországi delegátusának, Mr. Fox-fiak, akit az egész ország szívébe zárt.“ Beszéde végén újból hálás köszönetétnyilvánította a külföldi segélyakcióknak azért, hogy az ország nagy nyomorában segítő kezet nyújtottak azoknak, akik a háború okozta borzalmas nyomorban az éhség, a nincstelenség és a ruhátlanság szenvedései között tengették életüket. A nagy tapssal fogadott beszámoló után folytatódott a hálaüznepség művészi programmja. A piarista gimnázium énekkara három egyházi éneket mutatott be, utána a Knézits utcai Szent Margit kereskedelmi szakiskola növendékei egy balladát adtak elő, majd Lehotay Imre: „Láthatatlan küzdelem“ c. misztérium játékát Bulla Elma és Ujlaky László főszereplése mellett az Irgalmas nővérek Szent Teréz intézete, a székesfővárosi Eötvös József gimnázium, az Angol kisasszonyok Sancta Maria intézete, a Kegyestanító Rend gimnáziuma, az Irgalmasnővérek Ranolder Klára és Simor intézete, az Isteni Szeretet Lányainak Knézitsutcai Szent Margit intézete, a Cisztercita Szent Imre gimnázium növendékei, az első honvédkerületzenekarának kísérete mellett Pongrácz Géza karnagy vezénylésével nagy sikerrel mutatták be. Füzetek, folyóiratok Láttam Neumann Terézt a címe annak a kis füzetnek, amelyben Olcsvay Géza mondja el megrázó realizmussal mindazt, amit Konnersreuthban látott és tapasztalt. A világi embernek minden miszticizmustól ment, józan látásával írja le a csodálatos nőt, aki tizenhét év óta éli át minden nagyhéten Jézus szenvedését és viseli testén az összes stigmákat. Dr. Halász Pál költői szépségű Mária-imái és dr. Rajz Mihály elmélkedése a legszebb katolikus köszöntésről említendők a megjelent hitbuzgalmi füzetek közül. A Vigília áprilisi száma megjelent. A nagymúltú katolikus folyóirat ezúttal is a katolikus irodalom és tudomány időszerű kérdéseivel foglalkozik. A gazdag tartalomból kiemeljük Paul Claudel „Keresztül“ c. versét, Horváth Sándor tanulmányát az egzisztencializmusról, Rónay György alapvető értékű írását a katolikus irodalomról és Louis Beirnaert nagy távlatokat nyitó cikkét az Egyház s a humanizmus viszonyáról. * TARNAY BORPINCÉBEN palackozott borai és minőségi borok Vill., RIGÓ-UTCA 3. REMÉNY IMRE ORGONA ÉS HARMONIUM ÉPÍTŐ Budapest, VI., Lázár u. 13. (Operánál.) ORGONÁK, ORGONÁJA vitasok, HARMÓNIUMOK KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELLEL, HARMÓNIUMOKRÓL ÁRJEGYZÉK, KATALÓGUS DÍJTALAN HU-KO ÁGYJÁRÓKA XIV., Nürnberg u. 35 Tel.: 29-63-19 BALLON IX? Angol és svájci Olcsó árak ! VALENTI, V., Nádor u. 13