Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-05-11 / 19. szám

HÉTRŐL— HÉTRE ki ál a lincselők mellett? A Magyar Színházban bemuta­tott Sartre-darabot esztétikailag lapunk következő számában mél­tatjuk majd. Világnézetileg azon­ban addig is megjegyezzük, hogy a sok port felvert exisztencializ­­musból benne egy szemernyit sem találtunk, csak egy tévedést. Sartre darabja egy foglalkozá­st szerint is megtévedt lányról szól, akit az amerikai nagykapita­­nista erők arra akarnak kénysze­ríteni minden rendelkezésü­kre álló hatósági nyomással és a lány bizonytalan társadalmi állás­ából eredő megfélemlíthetőség­­kiakná­zásával, hogy hamisan valljon és így egy fehér embert megment­sen a jogos büntetéstől, egy né­gert pedig, „akiért úgysem kár“, a lincselési törvény kínhalálának tegyen ki. Sartre felállítja a té­telt. Egyik oldalon vannak az Amerikai nagykapitalizmus káde­rei, a feh­érek izgatta rendőrség és Sajtó, az egész társadalmi és poli­tikai zsarnokuralom minden hipo­­kritásével és csalárdságával, s ezen az oldalon vannak a katoli­kus és protestáns papok is. A má­sik oldalon pedig ott áll a tisztes­­ségtudó rossz leány, s ott áll a négerek és a kisemmizettek ter­mészetjoga. A tétel így valóságellenes. Ame­rikában van egy lincstörvény, amely Lynch ezredestől származ­tatja a nevét, — eléggé foltja ez az Újvilágnak — és van egy Ku- Klux-Klan nevű, hol hallgató, hol magint felszínre törő rejtélyes szer­vezet. A Ku-Klux-Klan három ellenfelet ismer: a színeseket, a katolikusokat és a zsidókat. És ha Roosevelt óta, aki megbízottat kül­dött a Vatikánba Spellman bíbo­ros személyében, az USA egyre jobb viszonyba jut is az Egyház­­fel, a Ku-Klux-Klan világnéze­tének maradék csirái azért még ott lappanganak valahol az arpe­r fikai társadalom egyes elmaradt töredékeiben az Egyházzal szem­ben, éppen mert az néger püspö­köket szentel és nem ismer faji elhatárolást, hanem csak az Isten­től teremtett ember méltóságát ismeri! Sartre darabja lehet hatá­sos színpadi mesterember-munka, de éppen azért, mert a színpad akusztikáján át sok ember meg­tévesztésére alkalmas, tévedését határozottan megbélyegezzük. A katolicizmus sem Amerikában, Liam a föld bármely zugában nem áll az elnyomók, az eszeveszetten j­yilkolók és faji gyűlöl­ködők ol­dalán. A római egyház papokká és püspökökké szentel fehéreket, sárgákat, feketéket az öt világ­rész minden országában, és szent­jei, boldogjai között is tisztás fél­véreket, sárgákat, feketéket. A lincstörvény és a mi Egyházunk két ellentétes pólus és a fajtá­kon erőszakoskodók éppúgy mint a nácik és egyéb emberevő fene­vadak, főellenségüknek az igazi emberi jogokat hirdető és megva­lósító Egyházat tartották, és tart­ják ma is, mint mindig és min­denütt. Zöld szalag A Népszava április 29-iki, keddi szám­ának vezércikke ezekkel a szavakkal kezdődik: „Vasárnap be­számoltunk arról, hogy Esztergom­ban, a prímás városában diákgye­rekek és leányok a­ tömeggyilkosok színét a szálasizöldet viselik tünte­tően. És ez ellen nyilván szavuk sincs a szentéletű paptanároknak.“ A továbbiakban megkérdezi, hogy — egyebek közt ezzel is — „nem tűrünk-e öngyilkos demokráciát“. Megnyugtatjuk, hogy nem. Min­denki tudja, hogy az érettségire készülő diákok több mint három­negyed százados hagyományként viselik éppenséggel nem a szálasi­­földet, hanem a halványzöldet, hiszt az „éretlenségnek“ önmaguk felett játékosan humorizáló sínét. Ezt politikai tüntetésnek minősí­teni, hozzá éppen ,,szentéletű pap­tanárok“ uszításával vagy csak tű­résével , tájékozatlan indulat; a ma­gyar demokrácia pedig minden bi­zonnyal „kikéri magának“, hogy olyan gyengének gyanúsítsák, hogy még az érettségiző diákok szalag­jától is félnie kelljen! Kérjük, ne alázzák meg ilyen inszinuációval a magyar demokráciát És ne aláz­zák meg azzal sem, amit a ve­zércikk dereka ír: „Országszerte folyik az izgatás a szabad vallás­­oktatás ellen, ami tulajdonképpen a demokratikus rend ellen irányuló izgatás“. A tévedés itt is egészen nyilvánvaló. A fakultatív hitokta­tás egy az elmúlt hetekben beter­­jesztlendőnek szánt, ele azóta a po­litikai élet napirendjéről még e formájában is lekerült törvény­­javaslat terv volt. A közvélemény­ben körülötte megnyilvánult ellen­kezés a demokrácia egyik alapvető elvének, a véleményszabadságnak megnyivánulása. A valóság ez, a fent idézett kommentár pedig túl­­ijedezés. Hagyjuk meg a valóságot valóságnak, mert annak tisztelete is hozzátartozik a demokrácia köz­életéhez! Ez az alkalom A Közalkalmazottak Szakszerve­zete országszerte, minden város­ban, járási központban újra vá­lasztja a helyi vezetőséget. A köz­alkalmazotti szakszervezet a ma­gyar értelmiségi dolgozók javát tö­möríti szervezeteibe és gyakran hangzik el a vezetők beszédeiben, programmadásokban, kongresszusi jelentésekben, hogy a szakszerve­zet pártokon felül áll, politikamen­tes érdekvédelmi szerve a magyar közalkalmazottak összességének, tekintet nélkül arra, hogy az egye­sek milyen párthoz tartoznak vagy talán pártonkívüliek. Ez a közelgő választás kitűnő al­kalom arra, hogy a közalkalmazotti szakszervezet bebizonyítsa nem­csak politikamentességét, de a pár­tokon felülálló érdekvédelem élet­­képességét, fontosságát és szüksé­gességét is. Úgy hírlik, hogy a köz­­alkalmazottak szakszervezete a ter­vek és szándékok szerint igen fon­tos hatáskörhöz jut a státusrende­zés, előléptetések, kinevezések és a szolgálati pragmatika megalkotása területén is. Nem közömbös az, hogy a fővá­ros fontos közalkalmazotti szak­­szervezeti posztjain, de talán még inkább a vidéki városok és járási központok közalkalmazotti helyi csoportjainak élén valóban szak­emberek és pártérdekeken felül­emelkedni tudó érdekvédelmi em­berek állanak-e. A demokrácia alaptörvénye a szabad vélemény­­nyilvánítás lehetősége és az is, hogy az így megmutatkozott köz­akarat tökéletesen valósuljon is meg. Ezek a kívánalmak előzik meg a közalkalmazotti szakszerve­zeti helyi választásokat. Ha a köz­­alkalmazottak tábora azt látja, hogy szakszervezete valóban párto­kon felül áll és tagjainak érdekeit őszintén, mellékgondolatok nélkül védi, ha az elkövetkező választások titkossága és befolyásmentessége mindezt be is bizonyítja — akkor a szakszervezet eszméje megerő­södve kerül ki a választási küzde­lemből. De csakis ak­kor. Hogy történt a Béke­ téren ? A „Világosság" április 24-i szá­mában négy egész hasábon iszo­­nyatos szenzációról számol be: „Megszólal a béketéri plébánián megvert munkásasszony.“ Egy káplán egykedvűen nézte, hogyan vernek véresre az asszonyok — mondja Chaman Mihályné, az uszítás áldozata. „A XIII. kerület egy hét óta a f­elháborító esemény hatása alatt vol.“ Ilyen hangnemben adja elő a lap, hogy „a béketéri plébá­nia egyik tanácstermében Sebes­­tyén-Schuszter Antal plébános de­­mokráciaellenes beszéde után, a félrevezetett asszonyok véresre verték Chaman Mihálynét, egy szocialista nádszékfonó feleségét, mert tiltakozott az ellen, hogy a szülői értekezlet plénuma előtt a szabad­­vallásoktatás bevezetése ellen izgassanak." A lap úgy adja elő az esetet, hogy „egy asszony az ajtónál ököllel az arcába vágot.. A várat­lan nagy ütéstől kicsit elkábult. Neki esett a falnak. Kesén és állán zúzódásokat s­zenvedtek­. Még jól látta, hogy az ajtóban egy káplán nézi ölhetett kézzel a ve­rekedést.“ Nos, ebből a következő igaz. Chamarmné mérgében, hogy nem szólalhatott fel sikerrel, egy köpő­csészét az ajtóban álló asszonyok közé vágott. Tartalma ráömlött a káplánra, aki állítólag ölhetett kézzel nézte a verekedést. A káp­lán valóban úgy fogadta az asz­­szon­y viselkedését, ahogy papnak illik: türelemmel. Egy másik as­­­szony azonban nem volt ilyen egykedvű, hanem fogta a köpő­csészét és visszadobta. Ez volt az, amiről szemérmesen annyit val­lott az újságírónak: „Valaki teljes erőből a fejemhez vágott egy ke­mény tárgyat, az arcomon, a szemüvegemen patakokban folyt a vér.“ A kemény tárgy a vissza­dobott köpőcsésze volt, de a szemüvegen csörgő vérpatak túlzás. Olyan túlzás, amilyen fel­fújt az egész ügy. Ezek után csak annyit kérdezünk a Világosságtól: mi történt volna, ha fenti jelenet az ő gyűlésükön játszódott volna le? A katolikus sajtó és a nemzeti szocializmus Az egyik hetilap vezércikke azt állította, hogy az 1937-ben a hitleri­zmus ellen kiadott pápai en­cyklikát az akkori magyar katoli­kus sajtó agyonhallgatta. Ez a vád természetesen teljesen alaptalan, hogy mennyire, az kitűnik a­ Ma­gyar Kurír katolikus hírmagyará­zójának megállapításából, amelye­ket a következőkben ismertetünk: A Nemzeti Újság 1937 március 23- i számában első oldalán ismer­tette az encyklikát és közzétételé­nek körülményeit vatikáni külön­­tudósító­ja jelentésében, március 24- én közel két teljes oldalon is­mertette az encyklika szövegét és ehhez a katolikus álláspontot ki­fejező és a hitlerizmussal szemben határozottan állást foglaló beveze­tést írt; március 25-i vezércikké­ben ismertette az encyklika okait és hatásait, természetesen ismét pozitív állásfoglalással. Ugyan­ebben a számban „XI. Pius éles állásfoglalása a nemzeti szocializ­mus tévtanai ellen“ három hasá­bos című cikkben szó szerint ismét közölte az encyklikát. A következő napokban állandóan beszámolt az encyklika visszhangjáról, élesen bírálva a német kormány válaszát, majd április 4-i számában „Az igazi útmutatás“ címen újból ve­zércikkben foglalt állást a pápa kezdeményezése mellett. Az Új Nemzedék március 24. és 25- i számaiban természetesen ha­sonló hangnemben bőven foglalko­zott az encyklikával. Ezeken felül a Nemzeti Újság külön 4 oldalas propagandaszámot adott ki, amely­ben az encyklika szószerinti köz­lése mellett összefoglalóan ismer­tette erre vonatkozó addigi cikkeit. Mindezekből kitűnik, hogy az említett hetilap vádja nem felel meg a tényeknek, mi mába­n Ne felejtse el Osztálysorsjegyét befizetni Húzás már május 14-én / A magyar katolikus ifjúság hálaünnepe Múlt számunkban megígértük a részletes beszámolót a magyar ka­tolikus ifjúságnak a külföldi se­gélyakciók delegátusai tiszteletére rendezett hálaünnepéről, amelyről­­sajnos oly jól ismert papírnehéz­ségeink miatt) nyomdatechnikai okokból nem tudtunk idejében be­számolni. Április 27-én vasárnap folyt le a hálaünnep a budapesti Városi Színházban, amelynek páholyaiban az angol, amerikai, ír, dán, belga, norvég, svéd és svájci követségek illetve politikai és katonai misz­­sziók tagjai mellett a segélyakciók magyarországi delegátusai is meg­jelentek. A közönség zsúfolásig megtöltötte az óriási színházter­met és ismételten lelkes ünneplés­ben részesítette a Magyarországot legnehezebb óráiban oly sok szív­vel támogató külföldi segélyakció­kat. Az ünnepségen részt vett Mind­­szenty József bíboros, Magyaror­szág hercegprímása is, akit a többi között Kővágó József polgármes­ter, Witz Béla érseki helynök és Mihalovics Zsigmond, az A. C. or­szágos igazgatója fogadott. Az ün­nepséget a Szt. Lujza intézet óvó­nőképzője és dolgozók iskolája ál­tal előadott népdal sorozat vezette be, majd Mihalovics Zsigmond protonotárius kanonok, az A. C. or­szágos igazgatója mondott ünnepi beszédet, amelyben tavaszi virá­­gkból font értékes koszorúhoz ha­sonlította a magyar ifjúságot, amely a külföldi jótékonysági ak­ciók nemes vezetőit veszi körül. A mindent legyőző szeretetnek kö­szönhető, hogy ez a magyar ifjú­ság derülten és a teremtés vágyá­val vadulhat a jövő felé. A magyar ifjúság soha nem feledi, mint je­lentek meg elsőnek a svájciak és írek mindjárt a nagy tél után, mint indultak meg az első vonatok a legyengült magyar gyermekekkel az egészséget jelentő havasok felé, miként törtek át a svéd és dán te­herautók az elpusztult utakon, a tavaszi árvizeken és adtak életet je­­lentő ebédet a gyermekek tízezrei­nek, miként sietett Belgium, Nor­végia, Portugália és Anglia de Dél-Afrika, Ausztrália, Dél-Ameri­ka is főképen pedig az Egyesült Államok és Kanada, tehát valóban az egész világ a pusztulás szélén álló magyar ifjúság segítségére. A közönség valóságos tapsvihara után így folytatta beszédét a pre­­látus: „Mindebből a magyar ifjúság meglátta, hogy van erő, amely le­győzi nemcsak a mérhetetlen ten­gereket és iszonyú távolságokat, hanem a szíveket elválasztó mély­ségeket és távolságokat is és ez az erő­­ a szeretet. Amikor Magyarország hercegprí­­mása első főpapi miséjét mondotta 1945 őszén Budapesten, a Szent Ist­ván Bazilika szószékéről tartott szózatában S. O. S. jeleket küldött az egész világra. Amikor pedig két ízben is Rómábann tartózkodott, az egész világ egyházfejedelmeivel sze­mélyesen beszélte meg Magyaror­szág megsegítését. Kérését elsősor­ban XII. Pius pápa hallgatta meg. A Vatikánból hamarosn teherautók indultak az Alpokon át Budapest felé, hozva a keresztény világ közös Atyjának szeretetét sínylődő magyar gyermekei részére. Jóságát most azzal háláljuk meg, hogy a magyar ifjúság imádkozik az i) szándékára, mely a­­nemzetek békessége s a nemzeteken belül pedig az Isten akaratának megfelelő társadalmi és gazdasági berendezkedés. Szólt ez­után a belgák jótéteményéről, akik textiladományt és mást küldtek , állandóan visznek ki lesoványodott magyar gyermekeket, akik három hónap alatt 6—9 kilót hízva térnek vissza. „A legtöbbet és a legnagyobbat azonban az amerikai katolikusok tették értünk. Stritch kardinálissal az élén az egész amerikai püspöki kar és papság a hívekkel és gyer­mekekkel együtt általános gyűjtést rendeztek a háborútól sújtott nem­zetek megsegítése céljából. Ebből Magyarországnak jelentős tételeket juttattak. A segítés tovább folyik. És a megsegítendő nemzetek költ­ségvetésében Magyarország továbbra is szerepel. Legyen köszönet Strutch kardinálisnak, a War Relief Service nagyszerű vezetőségének és munka­társainak, valamint magyarországi delegátusának, Mr. Fox-fiak, akit az egész ország szívébe zárt.“ Beszéde végén újból hálás köszö­netét­­nyilvánította a külföldi se­gélyakcióknak azért, hogy az ország nagy nyomorában segítő kezet nyúj­tottak azoknak, akik a háború okozta borzalmas nyomorban az éh­ség, a nincstelenség és a ruhátlan­­ság szenvedései között tengették életüket. A nagy tapssal fogadott beszá­moló után folytatódott a hálaüz­­nepség művészi programmja. A piarista gimnázium énekkara há­rom egyházi éneket mutatott be, utána a Knézits­ utcai Szent Mar­git kereskedelmi szakiskola növen­dékei egy balladát adtak elő, majd Lehotay Imre: „Láthatatlan küz­delem“ c. misztérium játékát Bulla Elma és Ujlaky László főszerep­lése mellett az Irgalmas nővérek Szent Teréz intézete, a székesfő­városi Eötvös József gimnázium, az Angol kisasszonyok Sancta Maria intézete, a Kegyestanító Rend gim­náziuma, az Irgalmasnővérek Ra­­nolder­ Klára és Simor intézete, az Isteni Szeretet Lányainak Knézits­­utcai Szent Margit intézete, a Cisztercita Szent Imre gimnázium növendékei, az első honvédkerü­let­­zenekarának kísérete mellett Pongrácz Géza karnagy vezénylé­sével nagy sikerrel mutatták be. Füzetek, folyóiratok Láttam Neumann Terézt a címe annak a kis füzetnek, amelyben Olcsvay Géza mondja el megrázó realizmussal mindazt, amit Kon­­nersreuthban látott és tapasztalt. A világi embernek minden misz­ticizmustól ment, józan látásával írja le a csodálatos nőt, aki tizen­hét év óta éli át minden nagyhé­ten Jézus szenvedését és viseli tes­tén az összes stigmákat. Dr. Halász Pál költői szépségű Mária-imái és dr. Rajz Mihály el­mélkedése a legszebb katolikus köszöntésről említendők a meg­jelent hitbuzgalmi füzetek közül. A Vigília áprilisi száma meg­jelent. A nagymúltú katolikus fo­lyóirat ezúttal is a katolikus iro­dalom és tudomány időszerű kér­déseivel foglalkozik. A gazdag tartalomból kiemeljük Paul Clau­del „Keresztül“ c. versét, Horváth Sándor tanulmányát az egziszten­cializmusról, Rónay György alap­vető értékű írását a katolikus iro­dalomról és Louis Beirnaert nagy távlatokat nyitó cikkét az Egyház s a humanizmus viszonyáról. * TARNAY BORPINCÉBEN palackozott borai és minőségi borok Vill., RIGÓ-UTCA 3. REMÉNY IMRE ORGONA ÉS HARMONIUM ÉPÍTŐ Budapest, VI., Lázár­ u. 13. (Operánál.) ORGONÁ­K, ORGONÁJA vitasok, HARMÓNIUMOK KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELLEL, HARMÓNIU­­MOKRÓL ÁRJEGYZÉK, KATALÓGUS DÍJTALAN HU-KO ÁGYJÁRÓKA XIV., Nürnberg­ u. 35 Tel.: 29-63-19 BALLON IX? Angol és svájci Olcsó árak ! VALENTI, V., Nádor­ u. 13

Next