Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-09-21 / 38. szám

HÉTRŐL Az ürügy Zsolt Bélának kapóra jött az Uj Ember egyik megjegyzése arról, hova szavazott az V. kerület? Ne­künk támadva, Uj Embert vá­dolva így aztán elmondhatja, ami neki és pártjának fáj, hogy „csak 10 százalék szavazott“ rá, s megbí­rálhatja a „tőle balra eső nagy pártokba sodródást“, jóllehet „en­nek a társadalmi rétegnek érdekeit lehet a nagy és idegen érdek­­képviseleti pártokra bízni“. Ami ezen a publicisztikai bű­vészmutatványon túl van, az nem más, mint amit már annyiszor hallottunk a katolicizmus ellen­felei szájából. Mégis szeretnénk néhány szempontot Zsolt Béla figyelmébe ajánlani. 1. Hogy milyen demokrácia sze­repel az Uj Ember programján, az pontosan olvasható XII. Pius pápa 1944 karácsonyi szózatában, amely kétféle fordításban és kiadásban is megjelent magyar nyelven. Ezzel kezdődik az Uj ember programja. Se többet, se kevesebbet, se mást, se másként nem akarunk. 2. Az Új Ember fejlécében hord­ja, hogy katolikus hetilap. Kö­vetkezésképen hasábjain mindig megjelenik a hierarchia minden hivatalos állásfoglalása, vagy „ille­tékes hely“ jelzéssel, félhivatalos megállapítása. 3. Huxley írja, hogy a demokrá­ciának, a társadalmi békének, sőt a világbékének egyik legnagyobb veszedelme a „válogatásnélküli­ség!“ Zsolt Béla érvelésében erő­sen vét ez ellen a huxleyi igaz té­tel ellen. Mi azonban igyekszünk e tétel­hez alkalmazkodni s éppen ezért kijelentjük, hogy Zsolt Bélánál is találunk érveket, amelyeknek igazságával egyetértünk s ott vá­lasztjuk el magunkat tőle, ahol merőben politikai okokból váloga­tás nélküli általánosításba csap át. 4. Talán még ennyit: Az Új Em­ber fennállása óta azon igyekezett, hogy átvigye közvéleményébe, hogy gyűlölni csak a bűnt szabad, de magát a bűnöst szeretni kell. Következetesek voltunk a krisz­tusi parancs teljesítésében, hogy szeressük felebarátainkat. Pedig néha ugyancsak nehézzé teszik ennek megvalósítását. Meggyőződés és pártmonopólium­ A politikai meggyőződés befo­lyásolásáról zajló vita, amely a választások után a két munkás­párt sajtója között pár napon át elkeseredetten folyt, a nyilvános­ság elé vitte a politikai meggyő­ződés szabadságának több leta­gadhatatlan sérelmét. Ezeknek a demokráciában valóban nem le­het helyük s ha eddig — az em­beri méltóság kárára — ismétel­ten előfordultak, egyszers minden­­korra el kell távolítani még a nyomukat is a közéletből. Az erő­szaktól és befolyásolástól mentes nemzeti akarat, — ami pedig az Atlanti Charta és a krimi kiált­vány szerint — egyik legfőbb alapja a modern demokráciának csak ott alakulhat ki, ahol a politikai meggyőződés szabad nyilvánítása egyformán minden­kinek megadatik, s ahol ezért senki semmiféle hátrányt nem szenved. Épp ezért csak helyeselni lehet, ha ezt az igazságot a mun­káspártok körében is fennen han­goztatják s még inkább, ha való­ban követik is. De ezt az igazsá­got, a sokat emlegetett emberi jo­goknak ezt a következményét csak általánosan és oszthatatlanul lehet hirdetni, d­önző és hatalmi pártérdek megszorítások nélkül. Amikor tehát a Népszava fölállít­ja erről a maga szigorú tételét, nem volna szabad abba olyan többletet beleerőszakolnia, ami voltaképpen­­ kevesebb. Azt mondja t. i. a szociáldemokrata lap: „Senkit országunkban szo­ciáldemokrata vagy kommunista meggyőződéséért üldözni ne le­hessen, munkahelyéről eltávolí­tani párttagsága és meggyőződése m­iatt ne legyen szabad, erkölcsi vagy anyagi kényszer senkit ne - H E T R E érjen azért, mert valamelyik munkáspárt meggyőződéses és hű­séges tagja...“ Ez így szép,­­ de kevés, éppen mert néhány szóval több van benne, mint ami a való­di igazsághoz kell. A jogot, biz­tonságot és szabadságot ugyanis, amit ez a tétel követel,­­ nem le­het csak egyes pártok tagjai ja­vára meghirdetni. Ezek minden állampolgárt és minden meggyő­ződést megilletnek. A helyes fo­galmazás tehát az volna, ha ugyanezt a tételt akként jelentik ki, hogy­ senkit országunkban al­kotmányos politikai meggyőződé­séért üldözni ne lehessen, munka­helyéről eltávolítani semmiféle al­kotmányunkban megengedett párt tagsága miatt ne legyen szabad, erkölcsi vagy anyagi kényszer senkit ne érjen azért, mert vala­melyik párt meggyőződéses és hű­séges tagja... De nem csak ak­kor, ha valamelyik munkáspárt tagja, hanem bármelyik más párt tagja... Az 1946:1. t. c.-ben és a békeszerződésben biztosított em­beri szabadságjogok és az igazi demokrácia tudniillik ezt kíván­ják. Nem pedig olyan külön meg­különböztetést, ami ezeket csak bizonyos pártok tagjai számára biztosítaná. Mert nemcsak a mun­káspártok tagjai, emberek és ma­gyarok. A szavazóknak — még a legutóbbi hivatalos eredmények szerint is — hatvanhárom és fél százalékát kitevő választók (sőt nem választók) is azok! A jog és biztonság nem lehet csak két párt monopóliuma... A feltételezés rossz nyomozó A szociáldemokrata párt lapja, a Hétfői Új Hírek szeptember 8-i számában feltűnést keltő tálalásban adja elő „egy katolikus lelkész rémdrámáját“ a fővárosban. A híradás arról számol be, hogy fő­városi romházban rongyos ruhájú férfit találtak vérbefagyva. Társai szúrták le a környékbeli lakók val­lomása szerint, akikkel betörésből szerzett zsákmányon veszett össze. A zsebében Kozma Ferenc kato­likus lelkész nevére kiállított ira­tokat találtak. Több sem kellett a fürge hétfői lapnak. Címben harsogta az ün­nepi estébe, hogy íme, katolikus lelkész rémdráma áldozata lett, s nyomban levonja a következte­tést: feltehető, hogy együttesen követtek el lopást vagy betörést és a zsákmányon vesztek össze a lelkésszel“. És még előbb: „Beje­lentett lakása nincs, minden való­színűség szerint fogságból térhetett nemrégen haza". Mondanunk sem kell, hogy a lap botcsinálta nyomozója felsült, mert kiderült, hogy Kozma Ferenc pap ma is él. Úgy lopta el az ira­tait a csavargó, akit vérbefagyva találtak a romházban- A politikai elfogultság mint mindig, most is rossz nyomozónak bizonyult. Mikor tanulják meg végre egyes laptársaink, hogy mi tehető fel és mi nem, katolikus lelkészről? Ha ennyire rosszul ismerik a kato­likus lelkészek világát, még gyanú­sítani sem tudnak eredményesen, mert lám, nyomban belekevered­nek — enyhén szólva a „feltevé­seikbe“. Ismerik a közmondást: Úgy „tégy fel, hogy ne kapjanak rajta!“ Katolikus lelkészről nem „te­hető fel“, hogy fogságból haza­térve lopni megy, mert az Egyház szervezettsége mellett nincs rá szüksége. Megvan a maga helye az egyház tökéletes szervezetében, ahol, ha szűkösen is, de megkapja a maga emberi létfeltételeit. Azonkívül a papnevelés szelleme is olyan, hogy aki azon keresztül ment, arról nem „tehető fel“ a be­törés. Bárcsak más ideológiákban és más foglalkozásokban is annyira kiélesítenék és érzékennyé termék a lelkiismeretet, mint a katolikus papnevelésben! Kevesebb volna az ilyen „feltételezés“. Olcsó fagyra — nem jár fűtés Egyre növekszik azoknak a mun­kásoknak és tisztviselőknek a szá­ma, akik a városok közelében fekvő községekből járnak be na­ponta munkahelyükre. Csak keve­sen vannak, akik a bejárásra az úgynevezett távolsági vonatokat használják fel, legtöbben a helyi vonatokat, ezek közül is a mun­kásvonatokat használják. Ezeken a vonatokon az elmúlt télen nem volt fűtés, nem van ablak, sem ajtó, gyakran nem volt pad, hogy az illemhelyről ne is beszéljünk. Sajnos, a MÁV újjáépítési pro­gramjában nagyon kevés jutott ezeknek a vonatoknak, ma is ablak és ajtó nélkül, tönkretett fűtési berendezéssel és általában siral­mas állapotban közlekednek. Félő, sőt ma már nagyon is valószínű, hogy a most következő tél sem hoz semmi változást, a munkásvo­natok és egyéb helyi vonatok to­vábbra is hidegen, ablak és ajtó nélkül fognak közlekedni. Arra kérjük a közlekedési miniszter urat, üljön fel egy reggel valame­lyik száz kilométer körzeten belül induló munká­svonatra és azután nyilatkozzék, váljon helyes-e, hogy a naponta vonatra kénysze­rülő munkások és tisztviselők, akik a vasútról megrövidített éjszakai nyugvásuk után egyenesen mun­kahelyükre mennek, ilyen állapot­ban közlekedő kocsikat használja­nak. És azt sem szabad elfeledni, hogy nem jelentéktelen csoportról van szó, hanem sok ezer munkás­ról, tisztviselőről. Igaz, hogy a MÁV üzleti szempontja azt mond­ja, hogy a távolsági vonatokon a nagyobbik rész egész jeggyel uta­zik, a munkásvonatokon pedig csaknem mindenki olcsó hetijegy­gyel, vagy havibérlettel jár be munkahelyére, dehát ezen a szem­ponton a MÁV már túljutott, leg­alább is reméljük. Ezek a bejáró munkások kötik össze lelkileg a falut és a várost, fontosabb sze­repük van, mint bármelyik falu, kutatónak vagy pártfunkcionárius­nak, mert küldetésük a jövőnek is szól. Megérdemlik, hogy a demo­krácia megadja nekik a megérde­melt könnyítéseket. Kusza helyzet Megemlékeztünk már arról, hogy a pártvezéri kijelentések és a párt­­tagok vagy kisebb hatáskörű párt­­vezetők viselkedése között ellent­mondás van, vagy finoman szólva nincs összhang. Szeptember 6-án a Hősök­ terén a kommunista párt fő­­titkára kijelentette, hogy a pártnak nincs szüksége olyan tagokra, aki­ket ígéret, haszonlesés, vagy felet­teseiknek nyomása visz a pártba. Ez megnyugtatóan hangzanék, ha most már az egész vonalon érvényt szereznének ennek a megállapítás­nak. Mi ugyanis tudunk hivatali felettesekről, akik másként cselek­­szenek. Márpedig a fenti kijelen­téssel feltétlenül ellentétben áll, ha egy tankerületi főigazgató hivata­los iratban szorítja az alárendelt tanárokat a párt felé. Feltétlenül visszaél hatalmával a tanfelügyelő, aki gyűlésre hívja az állami és a katolikus tanítókat és úgy nyilat­kozik, hogy egyenesen elvárja tő­lük a belépést. És ezek nem szór­ványos esetek. Múltkoriban írtunk a tisztiorvosokkal és hatósági or­vosokkal szemben gyakorolt „tag­toborzásról“. Nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a lelkiismereti szabadságon elkövetett erőszak, a hivatali hatalommal való vissza­élés megfelelő büntetésben része­süljön, mert a szavak nem elegen­dők ahhoz, hogy megvalósuljon a demokráciában a félelemnélküli élet. Kövessék tettek azokat a sza­vakat, amelyek elítélik az ígéret­tel, haszonleséssel, vagy felettesek nyomásával véghezvitt tagtobor­zást, mert e nélkül hovatovább tel­jességgel kuszává válik a helyzet. Nem lehet ugyanis tartósítani olyan állapotot, amelyben a felelős vezető kijelentéseit felelőtlenül dezavuálják hivatali hatalommal is visszaélve alacsonyabb poszton lévő közhivatali tényezők. „Hölgyválasz"? A Demokrácia szeptember 14-i számának „Hölgyválasz“ rovatában a cikkíró — utalva régebbi, úgy­nevezett „ítéletvégrehajtó“ cikkére — egy tanárnőnek válaszol. A ta­nárnő ugyanis odanyilatkozott, hogy ő ismerne valakit, akit érde­mes lenne felakasztani: Ligeti Magdát, a hírhedt felvilágosító könyv szerzőjét. A Demokrácia cikkírójának igaza van abban, hogy valakit, „akármilyen köny­vet“ írt is, halálra azért nem le­het ítélni. A továbbiakban a cikkíró azt írja, hogy a könyvet ugyan nem olvasta, mégis lehetetlen állítás­nak tartja, hogy Ligeti Magda könyvével meg lehetne mételyezni a gyermekek lelkét. Ennek alátá­masztásául utal az elmúlt eszten­dők sokféle szörnyűségeire, ame­lyeket a kor szerencsétlen gyerme­keinek át kellett szenvedniök s arra a presztízsveszteségre, melyet a felnőttek a gyermekek előtt szenvedtek. Szerinte tehát a könyv már semmi újat sem közölhet a mai gyermekekkel. Eddig a Demo­krácia. Hogy lehet-e, szabad-e valakit meggyőződéséért elítélni, könyveit máglyán elégetni vagy zúzdában forgáccsá tépni, 1947-ben túlhala­dott vitaanyagnak tűnik. A ma­gunk részéről mindenesetre fájda­lommal és idegenkedéssel figyel­tük azokat a jelenségeket, mikor embereket csupán meggyőződésü­kért és véleményükért üldöztek, bebörtönöztek, műveiket pedig megsemmisítették. Viszont tagad­­h­atatlan joga,­­sőt kötelessége­­ az emberi közösségeknek a helyes ön­védelem.. A társadalomra káros és veszedelmes egyének vagy köny­vek zár alá helyezése tehát indo­kolt és helyénvaló. A gyermekek védelme pedig mindenekfelett való. Éppen, mert annyi borzalmat kel­lett átélniük és a felnőttek olyan siralmas példákat mutattak szá­mukra, fokozott mértékben kell ügyelni mire tanítják őket, mit ol­vasnak, milyen környezetbe kerül­nek. A cikkírónak Ligeti Magdát védő soraira pedig csak azt vála­szolhatjuk: ne nyilatkozzék egy könyv várható hatásáról addig, amíg a könyvet nem olvasta. Ez a szerencsétlenül félresikerült könyv sok olyasmit közöl bizony a kicsikkel, amit sem az ostrom, sem az árokpart, de még a gettó szörnyűségei sem ismertethettek meg velük. Mert más az emberi szenvedések megrázó, de mindig tiszteletet és mélységes együttér­zést ébresztő látványa és más a szexuális ösztönök „nyers“ megtár­gyalása 8—14 esztendős gyermekek előtt. Ismét más egy okos, tapin­tatos és éppen ezért helyénvaló nemi felvilágosítás és más, oldala­kon keresztül bizonyítani azt a — Ligeti Magda által hirdetett — té­telt, hogy ne higyjetek gyerekek a gonosz felnőtteknek, az önfertőzés nem ártalmas, ha nem hajtják túl­­ságba; én is megcsináltam, mégis itt vagyok... Higyje el a Demokrácia cikk­írója, a megtépázott felnőtt presz­tízs helyreállítását, mindenekfe­­lett pedig a jövő nemzedék egész­séges idegrendszerének kifejleszté­sét nem igen fogják Ligeti Magda — önvallomásain alapuló — okta­tásai elősegíteni! 4 1947 SZEPTEMBER 21. IV., Piarista­ u. 1. Minden sporthoz felszerelések Játék nagy választékban Minőségi áruk olcsón BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 44. KEGYTÁRGYAK készítőnél viszonteladóknak KIRSCH­WENG Budapest, Vill., Barossm. 4. ISKOLATÁSKA Alakítást,­ javítást vállalok Auguszt Istvánná, Kossuth Lajos­ utca I. Udvarban (Ferenciek-temploma épületében) A Magyar Külügyi Társaság an­gol, francia, orosz, spanyol portu­gál, olasz nyelvtanfolyamaira a be­iratkozás szeptember hó 9-től 19-ig Bp., VII., Barcsay­ u. 5. sz. alatt (Er­zsébet-krt mellett) d. u. 5—7-ig. Beíratási díj félévre 35 írt. Közal­kalma­zottaknak 30 Ft. Két tanfo­lyamra iratkozók közalkalmazotti díjat fizetnek. Külön tandíj nincs! A Ker­sztény Demokrata Unió berlini kongresszusa NEUE ZÜRCHER ZEITUNG részletes tudósítást ad a Ke­resztény Demokrata Unió berlini kongresszusáról. Ez iránt a német politikai esemény iránt megnyil­vánuló érdeklődést az magyaráz­za, hogy Németország területén egyedüli párt a Keresztény De­mokrata Unió, amelynek mind a négy megszállási zónában jelen­tős szerepe van. Azok a problé­mák tehát, amelyekről a Keresz­tény Demokrata Unió berlini ülés­szakán tárgyal, mind a négy meg­szállási zónát érintik. A kongresz­­szus érdekessége az is, hogy Kai­ser Jakab, a Keresztény Demo­krata Unió elnöke a keleti zóná­ban, az oroszok által megszállott német területről való. Kaiser és a keleti német területeken nagy be­folyáshoz jutott szocialista egy­ségpárt között az elmúlt hóna­pokban igen erős feszültség volt észlelhető, amely csak akkor eny­hült, amikor augusztus végén a Keresztény Demokrata Unió veze­tősége és az orosz megszálló erők parancsnoka, Sokolovszki marsall között folytatott tanácskozások eredményesen és megegyezéssel végződtek. A mostani konferencia megnyi­tása alkalmával Tulpanov ezre­des az orosz katonai kormányzat nevében mondott beszédet és ebben megállapította, hogy kor­mányának nem érdeke németelle­­­nes politikát folytatni, kiemelte, hogy Molotov támogatja a német­­országi központi közigazgatás fel­állítását és a német ipar színvona­lának emelését. Utalt arra, hogy a Keresztény Demokrata Unió is a német egységet jelenti, s megál­lapította, hogy Németország egy­ségét senki sem bonthatja meg, ha a német pártok vezérei jó vi­szonyt tartanak fenn egymással. A konferencia résztvevői előtt Kaiser, a Keresztény Demokrata Unió elnöke mondott kétórás be­szédet. Síkraszállt ismét az ú.. n. „nem­zeti képviselet“ megalkotása mel­lett, mely a nyár folyamán Schuh­macher (német­­szociáldemokrata vezér) ellenállásán­­meghiúsult. Ez jelentősebb­, politikusokból álló ta­­n­nácsadó testület volna, melyben egy-egy millió lakosra egy képvi­selő jutna. Ennek a megalakítandó testületnek lenne a feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki a német központi közigazgatás felállításá­ra, előkészítse a nemzetgyűlési vá­lasztásokat, mely létrehívná a né­met kormányt, továbbá kidolgoz­ná az új alkotmányt és megtár­gyalná a mindenkor felmerülő ak­tuális kérdéseket. A Keresztény Demokrata Unió elnöke Németor­szág számára a jelenlegi helyzet­ből kivezető utat Amerika és Oroszország között létrehozandó megegyezésben látja. „A világ józan belátásához kell­ appellálni, hogy akadályozza meg Németország kettészakadásának szerencsétlenségét. A németek boldogok lennének, ha az ellen­felek között megegyezés jönne létre s ehhez utolsó lehetőségként kínálkozik a külügyminiszterek londoni konferenciája.“ Az ú. n. „blokkpolitikával kap­csolatban kinyilvánította Kaiser, hogy azt addig óhajtja folytatni, amíg a szocialista egységpárt nem arra használja fel, hogy egyed­uralmat biztosítson magának. Szülők figyelmébe! Az Árpád­házi Szent Erzsébet háztartási­gazdasági továbbképző mellett mezőgazdasági leányközépiskola nyílik meg az Isteni Szeretet Leányai Társulat tartományházá­ban . (Budapest, XII., Farkasvölgyi­­út 12. Telefon: 161—945.) a kies fekvésű Széchenyi-hegy déli lejtő­jén. Négy középiskolai, vagy pol­­gáriiskolai, vagy 8 elemi előkép­zettséggel rendelkező bejáró és bennlakó növendékeket vesz fel az intézet. Beiratkozni október 1-ig lehet. Az intézet a Széchenyi-hegyi fogaskerekű végállomásától 6 perc. Bővebb felvilágosítással szolgál az Igazgatóság. (X) A SZIGÍ­­I régi elismert harangöntő mester BAKOSPALOTA Klára­ u. 23. szem, Zrinyi­ utca 28.

Next