Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)
1947-09-21 / 38. szám
HÉTRŐL Az ürügy Zsolt Bélának kapóra jött az Uj Ember egyik megjegyzése arról, hova szavazott az V. kerület? Nekünk támadva, Uj Embert vádolva így aztán elmondhatja, ami neki és pártjának fáj, hogy „csak 10 százalék szavazott“ rá, s megbírálhatja a „tőle balra eső nagy pártokba sodródást“, jóllehet „ennek a társadalmi rétegnek érdekeit lehet a nagy és idegen érdekképviseleti pártokra bízni“. Ami ezen a publicisztikai bűvészmutatványon túl van, az nem más, mint amit már annyiszor hallottunk a katolicizmus ellenfelei szájából. Mégis szeretnénk néhány szempontot Zsolt Béla figyelmébe ajánlani. 1. Hogy milyen demokrácia szerepel az Uj Ember programján, az pontosan olvasható XII. Pius pápa 1944 karácsonyi szózatában, amely kétféle fordításban és kiadásban is megjelent magyar nyelven. Ezzel kezdődik az Uj ember programja. Se többet, se kevesebbet, se mást, se másként nem akarunk. 2. Az Új Ember fejlécében hordja, hogy katolikus hetilap. Következésképen hasábjain mindig megjelenik a hierarchia minden hivatalos állásfoglalása, vagy „illetékes hely“ jelzéssel, félhivatalos megállapítása. 3. Huxley írja, hogy a demokráciának, a társadalmi békének, sőt a világbékének egyik legnagyobb veszedelme a „válogatásnélküliség!“ Zsolt Béla érvelésében erősen vét ez ellen a huxleyi igaz tétel ellen. Mi azonban igyekszünk e tételhez alkalmazkodni s éppen ezért kijelentjük, hogy Zsolt Bélánál is találunk érveket, amelyeknek igazságával egyetértünk s ott választjuk el magunkat tőle, ahol merőben politikai okokból válogatás nélküli általánosításba csap át. 4. Talán még ennyit: Az Új Ember fennállása óta azon igyekezett, hogy átvigye közvéleményébe, hogy gyűlölni csak a bűnt szabad, de magát a bűnöst szeretni kell. Következetesek voltunk a krisztusi parancs teljesítésében, hogy szeressük felebarátainkat. Pedig néha ugyancsak nehézzé teszik ennek megvalósítását. Meggyőződés és pártmonopólium A politikai meggyőződés befolyásolásáról zajló vita, amely a választások után a két munkáspárt sajtója között pár napon át elkeseredetten folyt, a nyilvánosság elé vitte a politikai meggyőződés szabadságának több letagadhatatlan sérelmét. Ezeknek a demokráciában valóban nem lehet helyük s ha eddig — az emberi méltóság kárára — ismételten előfordultak, egyszers mindenkorra el kell távolítani még a nyomukat is a közéletből. Az erőszaktól és befolyásolástól mentes nemzeti akarat, — ami pedig az Atlanti Charta és a krimi kiáltvány szerint — egyik legfőbb alapja a modern demokráciának csak ott alakulhat ki, ahol a politikai meggyőződés szabad nyilvánítása egyformán mindenkinek megadatik, s ahol ezért senki semmiféle hátrányt nem szenved. Épp ezért csak helyeselni lehet, ha ezt az igazságot a munkáspártok körében is fennen hangoztatják s még inkább, ha valóban követik is. De ezt az igazságot, a sokat emlegetett emberi jogoknak ezt a következményét csak általánosan és oszthatatlanul lehet hirdetni, dönző és hatalmi pártérdek megszorítások nélkül. Amikor tehát a Népszava fölállítja erről a maga szigorú tételét, nem volna szabad abba olyan többletet beleerőszakolnia, ami voltaképpen kevesebb. Azt mondja t. i. a szociáldemokrata lap: „Senkit országunkban szociáldemokrata vagy kommunista meggyőződéséért üldözni ne lehessen, munkahelyéről eltávolítani párttagsága és meggyőződése miatt ne legyen szabad, erkölcsi vagy anyagi kényszer senkit ne - H E T R E érjen azért, mert valamelyik munkáspárt meggyőződéses és hűséges tagja...“ Ez így szép, de kevés, éppen mert néhány szóval több van benne, mint ami a valódi igazsághoz kell. A jogot, biztonságot és szabadságot ugyanis, amit ez a tétel követel, nem lehet csak egyes pártok tagjai javára meghirdetni. Ezek minden állampolgárt és minden meggyőződést megilletnek. A helyes fogalmazás tehát az volna, ha ugyanezt a tételt akként jelentik ki, hogy senkit országunkban alkotmányos politikai meggyőződéséért üldözni ne lehessen, munkahelyéről eltávolítani semmiféle alkotmányunkban megengedett párt tagsága miatt ne legyen szabad, erkölcsi vagy anyagi kényszer senkit ne érjen azért, mert valamelyik párt meggyőződéses és hűséges tagja... De nem csak akkor, ha valamelyik munkáspárt tagja, hanem bármelyik más párt tagja... Az 1946:1. t. c.-ben és a békeszerződésben biztosított emberi szabadságjogok és az igazi demokrácia tudniillik ezt kívánják. Nem pedig olyan külön megkülönböztetést, ami ezeket csak bizonyos pártok tagjai számára biztosítaná. Mert nemcsak a munkáspártok tagjai, emberek és magyarok. A szavazóknak — még a legutóbbi hivatalos eredmények szerint is — hatvanhárom és fél százalékát kitevő választók (sőt nem választók) is azok! A jog és biztonság nem lehet csak két párt monopóliuma... A feltételezés rossz nyomozó A szociáldemokrata párt lapja, a Hétfői Új Hírek szeptember 8-i számában feltűnést keltő tálalásban adja elő „egy katolikus lelkész rémdrámáját“ a fővárosban. A híradás arról számol be, hogy fővárosi romházban rongyos ruhájú férfit találtak vérbefagyva. Társai szúrták le a környékbeli lakók vallomása szerint, akikkel betörésből szerzett zsákmányon veszett össze. A zsebében Kozma Ferenc katolikus lelkész nevére kiállított iratokat találtak. Több sem kellett a fürge hétfői lapnak. Címben harsogta az ünnepi estébe, hogy íme, katolikus lelkész rémdráma áldozata lett, s nyomban levonja a következtetést: feltehető, hogy együttesen követtek el lopást vagy betörést és a zsákmányon vesztek össze a lelkésszel“. És még előbb: „Bejelentett lakása nincs, minden valószínűség szerint fogságból térhetett nemrégen haza". Mondanunk sem kell, hogy a lap botcsinálta nyomozója felsült, mert kiderült, hogy Kozma Ferenc pap ma is él. Úgy lopta el az iratait a csavargó, akit vérbefagyva találtak a romházban- A politikai elfogultság mint mindig, most is rossz nyomozónak bizonyult. Mikor tanulják meg végre egyes laptársaink, hogy mi tehető fel és mi nem, katolikus lelkészről? Ha ennyire rosszul ismerik a katolikus lelkészek világát, még gyanúsítani sem tudnak eredményesen, mert lám, nyomban belekeverednek — enyhén szólva a „feltevéseikbe“. Ismerik a közmondást: Úgy „tégy fel, hogy ne kapjanak rajta!“ Katolikus lelkészről nem „tehető fel“, hogy fogságból hazatérve lopni megy, mert az Egyház szervezettsége mellett nincs rá szüksége. Megvan a maga helye az egyház tökéletes szervezetében, ahol, ha szűkösen is, de megkapja a maga emberi létfeltételeit. Azonkívül a papnevelés szelleme is olyan, hogy aki azon keresztül ment, arról nem „tehető fel“ a betörés. Bárcsak más ideológiákban és más foglalkozásokban is annyira kiélesítenék és érzékennyé termék a lelkiismeretet, mint a katolikus papnevelésben! Kevesebb volna az ilyen „feltételezés“. Olcsó fagyra — nem jár fűtés Egyre növekszik azoknak a munkásoknak és tisztviselőknek a száma, akik a városok közelében fekvő községekből járnak be naponta munkahelyükre. Csak kevesen vannak, akik a bejárásra az úgynevezett távolsági vonatokat használják fel, legtöbben a helyi vonatokat, ezek közül is a munkásvonatokat használják. Ezeken a vonatokon az elmúlt télen nem volt fűtés, nem van ablak, sem ajtó, gyakran nem volt pad, hogy az illemhelyről ne is beszéljünk. Sajnos, a MÁV újjáépítési programjában nagyon kevés jutott ezeknek a vonatoknak, ma is ablak és ajtó nélkül, tönkretett fűtési berendezéssel és általában siralmas állapotban közlekednek. Félő, sőt ma már nagyon is valószínű, hogy a most következő tél sem hoz semmi változást, a munkásvonatok és egyéb helyi vonatok továbbra is hidegen, ablak és ajtó nélkül fognak közlekedni. Arra kérjük a közlekedési miniszter urat, üljön fel egy reggel valamelyik száz kilométer körzeten belül induló munkásvonatra és azután nyilatkozzék, váljon helyes-e, hogy a naponta vonatra kényszerülő munkások és tisztviselők, akik a vasútról megrövidített éjszakai nyugvásuk után egyenesen munkahelyükre mennek, ilyen állapotban közlekedő kocsikat használjanak. És azt sem szabad elfeledni, hogy nem jelentéktelen csoportról van szó, hanem sok ezer munkásról, tisztviselőről. Igaz, hogy a MÁV üzleti szempontja azt mondja, hogy a távolsági vonatokon a nagyobbik rész egész jeggyel utazik, a munkásvonatokon pedig csaknem mindenki olcsó hetijegygyel, vagy havibérlettel jár be munkahelyére, dehát ezen a szemponton a MÁV már túljutott, legalább is reméljük. Ezek a bejáró munkások kötik össze lelkileg a falut és a várost, fontosabb szerepük van, mint bármelyik falu, kutatónak vagy pártfunkcionáriusnak, mert küldetésük a jövőnek is szól. Megérdemlik, hogy a demokrácia megadja nekik a megérdemelt könnyítéseket. Kusza helyzet Megemlékeztünk már arról, hogy a pártvezéri kijelentések és a párttagok vagy kisebb hatáskörű pártvezetők viselkedése között ellentmondás van, vagy finoman szólva nincs összhang. Szeptember 6-án a Hősök terén a kommunista párt főtitkára kijelentette, hogy a pártnak nincs szüksége olyan tagokra, akiket ígéret, haszonlesés, vagy feletteseiknek nyomása visz a pártba. Ez megnyugtatóan hangzanék, ha most már az egész vonalon érvényt szereznének ennek a megállapításnak. Mi ugyanis tudunk hivatali felettesekről, akik másként cselekszenek. Márpedig a fenti kijelentéssel feltétlenül ellentétben áll, ha egy tankerületi főigazgató hivatalos iratban szorítja az alárendelt tanárokat a párt felé. Feltétlenül visszaél hatalmával a tanfelügyelő, aki gyűlésre hívja az állami és a katolikus tanítókat és úgy nyilatkozik, hogy egyenesen elvárja tőlük a belépést. És ezek nem szórványos esetek. Múltkoriban írtunk a tisztiorvosokkal és hatósági orvosokkal szemben gyakorolt „tagtoborzásról“. Nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a lelkiismereti szabadságon elkövetett erőszak, a hivatali hatalommal való visszaélés megfelelő büntetésben részesüljön, mert a szavak nem elegendők ahhoz, hogy megvalósuljon a demokráciában a félelemnélküli élet. Kövessék tettek azokat a szavakat, amelyek elítélik az ígérettel, haszonleséssel, vagy felettesek nyomásával véghezvitt tagtoborzást, mert e nélkül hovatovább teljességgel kuszává válik a helyzet. Nem lehet ugyanis tartósítani olyan állapotot, amelyben a felelős vezető kijelentéseit felelőtlenül dezavuálják hivatali hatalommal is visszaélve alacsonyabb poszton lévő közhivatali tényezők. „Hölgyválasz"? A Demokrácia szeptember 14-i számának „Hölgyválasz“ rovatában a cikkíró — utalva régebbi, úgynevezett „ítéletvégrehajtó“ cikkére — egy tanárnőnek válaszol. A tanárnő ugyanis odanyilatkozott, hogy ő ismerne valakit, akit érdemes lenne felakasztani: Ligeti Magdát, a hírhedt felvilágosító könyv szerzőjét. A Demokrácia cikkírójának igaza van abban, hogy valakit, „akármilyen könyvet“ írt is, halálra azért nem lehet ítélni. A továbbiakban a cikkíró azt írja, hogy a könyvet ugyan nem olvasta, mégis lehetetlen állításnak tartja, hogy Ligeti Magda könyvével meg lehetne mételyezni a gyermekek lelkét. Ennek alátámasztásául utal az elmúlt esztendők sokféle szörnyűségeire, amelyeket a kor szerencsétlen gyermekeinek át kellett szenvedniök s arra a presztízsveszteségre, melyet a felnőttek a gyermekek előtt szenvedtek. Szerinte tehát a könyv már semmi újat sem közölhet a mai gyermekekkel. Eddig a Demokrácia. Hogy lehet-e, szabad-e valakit meggyőződéséért elítélni, könyveit máglyán elégetni vagy zúzdában forgáccsá tépni, 1947-ben túlhaladott vitaanyagnak tűnik. A magunk részéről mindenesetre fájdalommal és idegenkedéssel figyeltük azokat a jelenségeket, mikor embereket csupán meggyőződésükért és véleményükért üldöztek, bebörtönöztek, műveiket pedig megsemmisítették. Viszont tagadhatatlan joga,sőt kötelessége az emberi közösségeknek a helyes önvédelem.. A társadalomra káros és veszedelmes egyének vagy könyvek zár alá helyezése tehát indokolt és helyénvaló. A gyermekek védelme pedig mindenekfelett való. Éppen, mert annyi borzalmat kellett átélniük és a felnőttek olyan siralmas példákat mutattak számukra, fokozott mértékben kell ügyelni mire tanítják őket, mit olvasnak, milyen környezetbe kerülnek. A cikkírónak Ligeti Magdát védő soraira pedig csak azt válaszolhatjuk: ne nyilatkozzék egy könyv várható hatásáról addig, amíg a könyvet nem olvasta. Ez a szerencsétlenül félresikerült könyv sok olyasmit közöl bizony a kicsikkel, amit sem az ostrom, sem az árokpart, de még a gettó szörnyűségei sem ismertethettek meg velük. Mert más az emberi szenvedések megrázó, de mindig tiszteletet és mélységes együttérzést ébresztő látványa és más a szexuális ösztönök „nyers“ megtárgyalása 8—14 esztendős gyermekek előtt. Ismét más egy okos, tapintatos és éppen ezért helyénvaló nemi felvilágosítás és más, oldalakon keresztül bizonyítani azt a — Ligeti Magda által hirdetett — tételt, hogy ne higyjetek gyerekek a gonosz felnőtteknek, az önfertőzés nem ártalmas, ha nem hajtják túlságba; én is megcsináltam, mégis itt vagyok... Higyje el a Demokrácia cikkírója, a megtépázott felnőtt presztízs helyreállítását, mindenekfelett pedig a jövő nemzedék egészséges idegrendszerének kifejlesztését nem igen fogják Ligeti Magda — önvallomásain alapuló — oktatásai elősegíteni! 4 1947 SZEPTEMBER 21. IV., Piarista u. 1. Minden sporthoz felszerelések Játék nagy választékban Minőségi áruk olcsón BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 44. KEGYTÁRGYAK készítőnél viszonteladóknak KIRSCHWENG Budapest, Vill., Barossm. 4. ISKOLATÁSKA Alakítást, javítást vállalok Auguszt Istvánná, Kossuth Lajos utca I. Udvarban (Ferenciek-temploma épületében) A Magyar Külügyi Társaság angol, francia, orosz, spanyol portugál, olasz nyelvtanfolyamaira a beiratkozás szeptember hó 9-től 19-ig Bp., VII., Barcsay u. 5. sz. alatt (Erzsébet-krt mellett) d. u. 5—7-ig. Beíratási díj félévre 35 írt. Közalkalmazottaknak 30 Ft. Két tanfolyamra iratkozók közalkalmazotti díjat fizetnek. Külön tandíj nincs! A Kersztény Demokrata Unió berlini kongresszusa NEUE ZÜRCHER ZEITUNG részletes tudósítást ad a Keresztény Demokrata Unió berlini kongresszusáról. Ez iránt a német politikai esemény iránt megnyilvánuló érdeklődést az magyarázza, hogy Németország területén egyedüli párt a Keresztény Demokrata Unió, amelynek mind a négy megszállási zónában jelentős szerepe van. Azok a problémák tehát, amelyekről a Keresztény Demokrata Unió berlini ülésszakán tárgyal, mind a négy megszállási zónát érintik. A kongreszszus érdekessége az is, hogy Kaiser Jakab, a Keresztény Demokrata Unió elnöke a keleti zónában, az oroszok által megszállott német területről való. Kaiser és a keleti német területeken nagy befolyáshoz jutott szocialista egységpárt között az elmúlt hónapokban igen erős feszültség volt észlelhető, amely csak akkor enyhült, amikor augusztus végén a Keresztény Demokrata Unió vezetősége és az orosz megszálló erők parancsnoka, Sokolovszki marsall között folytatott tanácskozások eredményesen és megegyezéssel végződtek. A mostani konferencia megnyitása alkalmával Tulpanov ezredes az orosz katonai kormányzat nevében mondott beszédet és ebben megállapította, hogy kormányának nem érdeke németellenes politikát folytatni, kiemelte, hogy Molotov támogatja a németországi központi közigazgatás felállítását és a német ipar színvonalának emelését. Utalt arra, hogy a Keresztény Demokrata Unió is a német egységet jelenti, s megállapította, hogy Németország egységét senki sem bonthatja meg, ha a német pártok vezérei jó viszonyt tartanak fenn egymással. A konferencia résztvevői előtt Kaiser, a Keresztény Demokrata Unió elnöke mondott kétórás beszédet. Síkraszállt ismét az ú.. n. „nemzeti képviselet“ megalkotása mellett, mely a nyár folyamán Schuhmacher (németszociáldemokrata vezér) ellenállásánmeghiúsult. Ez jelentősebb, politikusokból álló tannácsadó testület volna, melyben egy-egy millió lakosra egy képviselő jutna. Ennek a megalakítandó testületnek lenne a feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki a német központi közigazgatás felállítására, előkészítse a nemzetgyűlési választásokat, mely létrehívná a német kormányt, továbbá kidolgozná az új alkotmányt és megtárgyalná a mindenkor felmerülő aktuális kérdéseket. A Keresztény Demokrata Unió elnöke Németország számára a jelenlegi helyzetből kivezető utat Amerika és Oroszország között létrehozandó megegyezésben látja. „A világ józan belátásához kell appellálni, hogy akadályozza meg Németország kettészakadásának szerencsétlenségét. A németek boldogok lennének, ha az ellenfelek között megegyezés jönne létre s ehhez utolsó lehetőségként kínálkozik a külügyminiszterek londoni konferenciája.“ Az ú. n. „blokkpolitikával kapcsolatban kinyilvánította Kaiser, hogy azt addig óhajtja folytatni, amíg a szocialista egységpárt nem arra használja fel, hogy egyeduralmat biztosítson magának. Szülők figyelmébe! Az Árpádházi Szent Erzsébet háztartásigazdasági továbbképző mellett mezőgazdasági leányközépiskola nyílik meg az Isteni Szeretet Leányai Társulat tartományházában . (Budapest, XII., Farkasvölgyiút 12. Telefon: 161—945.) a kies fekvésű Széchenyi-hegy déli lejtőjén. Négy középiskolai, vagy polgáriiskolai, vagy 8 elemi előképzettséggel rendelkező bejáró és bennlakó növendékeket vesz fel az intézet. Beiratkozni október 1-ig lehet. Az intézet a Széchenyi-hegyi fogaskerekű végállomásától 6 perc. Bővebb felvilágosítással szolgál az Igazgatóság. (X) A SZIGÍI régi elismert harangöntő mester BAKOSPALOTA Klára u. 23. szem, Zrinyi utca 28.