Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-11-02 / 44. szám

A SZENTGYÖRGYI állomáson •**• még ismerős sem akadt. A­­ hosszú útnak egyedül vágtam neki. Ahogy a tóból kiemelkedett a kelő Nap, úgy merült fel a ho­mályból a hazai tájék. Ismerős, de szokatlan volt. A hegyek körvo­nalai, a nád feltetsző karéja, mint régen, ám eltűntek a jegenyék. A halastó partját már sűrűn benőtte a­­gyékény és a fűz. A vörsi­­ templom mintha belesüllyedt volna a tájba, csak a magas to­rony mutatja, hogy jó helyen já­rok. Messze a cél, és én elveszteget­tem erőmet. Lábamban már em­­­léke sincs a régi frisseségnek, a messzi­­pusztákon és az eltűnt években elmaradt belőlem, most térdeim ereje a bot,­­amire tá­maszkodnom kell. A szilasi rét felől kotogó kerék zaját hozza fe­lém a szél. Megállok és várok. Erre­ jönnek. Két ló húz egy köny­­nyű­­ szekeret. A kasban két férfi ül Megbököm a sapkám szélét Bólintanak és mennek tovább. Egyikük visszanéz. Látja, hogy csak botorkálni tudok. Megállnak. Bevárnak. Felsikeredem. Kevés­­szavú emberek. Nekem sincsen dicsekednivalóm. Aztán mégi® megkérdik­ . — Ha megy? — Zsu­fára felelem.­­ — Na, az elég messzi van , mondják ők. Többet nem beszélünk. Elmarad Bottyán, Bar, már Tikoson túl járunk. Maróinál az egyik leszáll, a másik hajt tovább és csak úgy odaveti. — Szerencséje van, Szakácsiba menek. Maga honnan gyüp? — Nagymesszirül — mondomén. Jobbról is, balról is zöldelő ve­tés hullámzik a szélben. — Eső kéne — mondja, az em­ber. — Igen. Kéne. —Válaszolomén. Már Sámsonban járunk. Lassan feltünedezik a dencsi erdő, a zse­­bergyei berek és elmarad a Bala­ton. — Kihő megy? — hangzik a kérdés. — Feső-Könczékhő. Ismeri-e üket? — szóltam én. . — Hát isten azokból nincsen , meg senkise. A kissebbik gyere­kükről nem tűnni ha lett Az annyuk sincs meg. A nagyobbik legénfiukról hírlelik, hogy fog­ságba van, óh — mondja az em­berem és folytatja —, a házuk az megvóna, de nem lakja senki. A kútjuk is bedült. Bútoraikat a szomszédok pártfogolják. Nemigen, érdemes ,­abba az üres házba menni. Hát­ aztán kijük maga azoknak? — kérdi az ember. — Az idősebbik fiújuk — fele­lem én. " Többet nem szólunk. Már itt já­runk a fehéregyházi alsó falu­végen. Látom a nagy diófánkat. Megérkeztünk. Lekászálódom. Va­lamit mondani akar, aztán meg­gondolja magát és csak annyit szól: — Na, Isten... — és elkocognak. Kisajtónk beszegezve. Kapunk nincsen. Egy kormos gerenda van keresztbetéve a helyin. A ház­ meg­­tépázott Teteje tépett. Fala repe­dezett, meszeletlen. Az istálló he­lyin kormos csonkok. Semmi se mozdul, de mégis, egy horpadt­­hasú, kócos macska. Menekülnek Aztán bevár. Nyávog és koszlott csizmaszáramhoz dörzsölődzik. Ke­nyeret vetek neki. Felkapja.­­El­­iszkol, majd visszatér. A küszöbre ülök. Elém kuporodik és dorom­bolni kezd. Mocskos bundájára rá­pereg a könnyem. Delet harangoznak. Nyikorog­nak a kisajtók. Lányok, asszonyok mennek. Fejükön telekosár. Ebé­det visznek az apjuk, az uruk után. Finom szagokat terel felém a szél. Számban összefut a nyál. Zsebemben megcsendülnek az ezüst ötforintosok . Debrecen­ben kaptam okét. Velem jön a macska is. Megyek a kocsmába. Zárva van. Dologidőben paraszti ember be nem ülne. Egy öregasz­­szony kíváncsiskodik felém. Kis­ pengőn, hogy betöltse a fehéregy­­házi kis templomot, majd kiárad­jon és száz és száz szájon meg­sokasodjék és a paraszti telkekből feltörő zengés egekbe szálljon, utat találjon Istenig... Faggatnak. Tapogatnak. Lassan­­lassan megered újból a szó: — Jókor gyüttél. Holnap búza­szentelés és ha jön a pap, lesz aki énekel, aki majd szól vele az Is­tenhez, úgy sincs eső... Sávoly felett villámlani kezd. A szél végigborzogatja a fákat. Hirtelen ,megered az eső. Zuhog. A pitarba húzódunk. Onnan néz­zük elgyönyörödve, hogy milyen vastag, sugárban csordul, a lan­gyos tavaszi eső. Én a bíróval megyek. Lassan széledünk. Vigasztalnak. Hálásra befogad keresztapám. Reggel ragyogva árad a nap­fény. Csupa csillogás a fű, fa és jószagát lélegzik a föld. A szék­házán ott a régi fekete ruhám, vál­tatva oda hozza a kíváncsiság: — Katona vót úgy­i? — Olynak kellett lenni — fele­lem. — Na gyüjjön. Az­­ én fijam is avvól Na gyüjjön hát. Éhes le­het. Na, majd én adok valamit — mondta még és mentem utána. A házba nem mentem be. Leül­tetett egy tuskóra. Cseréplábasban Nem kérdem honnan került elő, dödöllét adott. Aztán egy pohár öltözködöm. Tiszta ing is kerül­­vizet hozna, de meggondolja ma­ között. A nyaka bő. Csöndes han­got é® üveget tesz mellém a son kiszólok: földre. — Ángyom! Hallja-e? Tű kéne, — Igyák abbul — mondja még meg cérna, és eltűnik. Sűrű, fekete otelló-bor. Egy leány lép be nagy óvatosan. Le sem vettem a számról. Meg- Kicsit olyan kisasszonyforma. Per­ittam. Lassan elzsibbad a gondo­­sze — hiszen még az este beszól­ta­tom. Elálmosodtam. Bóbiskolok, ték —, képzős Cinkotán. Tanító-Felriadok. Sokan vesznek körül, kisasszony lesz. A gombot belljebb A Nap már lehanyatlófélben A varja. Valahonnan nyakkendőt be­­disznek —­ moslékot sürgetve ríz. Elhárítom. Nem kell. Minek sírnak, futnak az utcán. A kanász az? még nagyot pattint ostorával, a menet most vonul a ház előtt, aztán beóvakodik ő is, hogy miféle Nem is reggelizem, csak megyek, csodát állnak körül ennyien? Né- Hozzájuk szegődöm. Az esperes úr telődik. Valamit morog, aztán, bólint. Már künn járunk a mezőn, mint «aki biztos a dolgában, oda- Énekünk betölti a faluhatár csend­szól hozzám: * jét„ A többiek lassan távolodnak. —- Ilten érdekes. Az éccaka meg- Erőlködöm. Nem megy. A bot nem álmodtam, hogy Könczöl Jóska pótol erőt. Elmaradok. Egy tuskóra haragyün.. ülök. Valaki — szép, fehértüll­rt- Igen. Hazajöttem. - Bólon- ruhás leány ^ - ^vissza-visszanéz, gatok és lassan világosság gyűlt a Felém fordul es ollajon. A manko­­bámészok lelkében. *** kiveszi kezemből. Jobbkara­. .. . . . mat a vállára segíti és botorkálva A hangja... A hangod, az elindulunk a temető felé. nem változott — mondjuk, mon-... . . . ... , dogatják és elábrándoznak. majd*MAnyam virágok alatt alussuk. folytatják­ Mi ketten — élők — felette egy­folytatjak, másba ölelkezünk és csókunk — Holnap jön az osporos úr, hangja belevesz a mezőről ide­— Most már lesz, aki énekel, mint halló, könyörgő ének zengésébe, békében, hiszen most is béke van. .............. Talán hallják is már az elképzelt éneket és lassan-lassan a szívük- A *Ya­n (TM/IE ///// C/7£J hoz talál. Mint régen, ha szar- ^ rilUgyur LJ/UDUg nyára kapta az orgonából fel- ifin 11 SflCTfl hangzó dallam és szállt messzire- LUriUdUgU A szentség hírében elhunyt Tóth Tihamér írásai áthatoltak még életében a magyar határokon. Európa legtöbb­ nyelvterületén megjelentek könyveinek fordítá­sai. Úgy a magyar mint a kül­földi kiadások élén állanak f ki­­adásuk nagy számával az ifjúság életproblémáiról írott munkái. Valóban életét, apostoli tüzét ön­tötte át a könyveibe. Halála után nemsokára megin­dult az Egyház részéről a hivata­los eljárás a szenttéavatási előké­születhez■ Ehhez az eljáráshoz ad­ják most ki életének és működé­sének hiteles adatait. Egyik ha­talmas kötet az ifjúságnak Hozzá intézett leveleiből közöl több mint másfélszázat. A rengeteg anyag­ból ez a rész is eléggé jellemzi, azt a fölmérhetetlen hatást, amely­­lyel korának ifjúságát a lelki élet­ben vezette. A könyv anyaga, a levelek 1919 októberétől 1938 őszéig tárják föl az ifjúság tanú­ságát az eszmék mellett, amelye­ket Tóth Tihamér képviselt szétsugárzók a magyar ifjúság felé, annak tisztaságáért, életakaratá­nak megerősítéséért. A levelek­ben a fiatalok elmondják vállá- Szemüveg, Foto, Optika •NAGY SÁNDOR látszerészmester, Bpest, vm., 01161-út 40. TeL: 139-917. HITTM­A­N­N FERENC FÉM ÁH Ú­Ti VÁ­R Külpont, BUDAPEST VII. CSÁNYI-U.9 Gyár, XIII,VÁCI-ÚT119 TEL.! 224-893. ÚJDONSÁG! Magyary Judith: AZ ÖRÖK KED­VES. Magyary Judithnak a fa­lusi élet nagy kedvelőjének gyönyörüszép ifjúsági regénye. Ára körülbelül---------- Ft 12.— Dr. Hajduk János: BOLOND LYUKBÓL BOLOND SZÉL FÚJ. Nem mindennapi meséket tar­talmaz. November elején jele­nik meg! Gyermaty Elemér: A TAVASZ CSENGETYŰJE. Ifjúsági lelki olvasmány. Ara-----------------Ft 3.— Zaymus Gyula: BUJDOSÓ TÁL­TOS. A Szent István uralkodá­sát követő idők magyarságának forrongó lelk­ületét írja. Csen­gesz pogány táltos megtérését, Szent Gellért püspök vértanú­halálát dolgozza fel, sok más lekötő esemény mellett. A rop-p­pant érdekes regény ára — Ft 20.— SZALÉZ IFJÚSÁGI NAPTÁR. Ft 2.— NOVEMBER BOKA: Hegedűs: BÚCSUFOHÁSZOK. Az Egyház különféle búcsúkkal el­látott imáit tartalmazza, melyek a tisztítótűzben szenvedő lelke­kért felajánlhatók. --------------Ft 4.— Kötve-------------------------------Ft 7.— IMÁDKOZZUNK a SZENVEDŐ LELKÜKÉRT! Imákat tartalmaz szülőkért, gyermekekért, házas­társakért, testvérekért és­­ ro­konokért, lelkiatyáért, ismerő­sért, a temetőben nyugvókért, minden meghalt hívőért. Ezek szintén búcsúkká­, vannak el­látva. ------*--------L — —-----Ft­­.20 I Kapható: K­OMBA IPARI ÉC KERESKEDELMI R. T.-NEL, Budapest, VEI, Mikszáth Kálmán­ tér 4. MIndenkit érdekel A nagybudapesti felnőttek és 12 éven aluli gyermekek októberi zsírszelvényére 45 db. olajat vagy margarint adnak. Kiadják a szep­temberi szelvényre elmaradt zsira­dékot is. A polgármester rendeletet adott­­ ki október 21-én a kenyérgabona és a lisztfölösleg beszolgáltatásáról Nagy-Budapest területén. A rende­let értelmében minden nagybuda­pesti lakos köteles a készletében lévő kenyérgabonát és lisztkészle­tet bejelenteni. A házmegbízottak és házfelügyelők a körzeti jegy­fiókokban minden ház lakói részé­re készletbejelentési űrlapokat kap­­nak, amelyet ki kell tölteni. Min­den önálló háztartásról külön űr­lapot kell kiállítani. A nem ön­ellátásra jogosultak személyenként és havonként 5 kg. lisztet tarthat­nak meg. Az 1848 augusztus 1-ig terjedő időre 1 személy után ösz­­szesen 55 kg. lisztet lehet szemé­lyenként megtartani. Az ezt meg­haladó készletek hatósági zár alatt vannak. A földművelésügyi miniszter ok­tóber 22-én rendeletet adott ki, amely szerint minden magántulaj­donban lévő traktor, amely nem kizárólag földművelési célokat szolgál, igénybevehető. A közellátási miniszter október 26-i rendelete értelmében magán­­fogyasztás céljára csak sertésvágási engedély alapján, szabad sertést le­vágni. Az engedélyt a vágás helye szerint illetékes községi elöljáróság (polgármester) állítja ki. A községi elöljáróság magánfogyasztás cél­jára történő sertésvágáshoz vágási engedélyt csak annak adhat ki, aki a vágástól számított egy évre a háztartásához tartozó megfelelő számú személy zsír­jegy-jogosultsá­gáról, illetőleg a hatósági zsírellá­­tásban való részesedéséről lemon­dott. Aki magánfogyasztásra vág le sertést, köteles a levágott sertés után a rendeletben megállapított mennyiségű sertészsírt a vágástól számított 8 nap alatt hatósági áron a kijelölt z­űrgyűj­töknek beszolgál­tatni. Nagy értékek pusztultak el a kőszegi Kálvária - templom égéséhel Mária-Zell kegytemplomára em­lékeztet a lombok közül kikandi­káló háromsisakos tornyával a több mint 200 éves kőszegi Kálvá­ria-templom. Híres, régi zarándok­­hely, hamisítatlan barokk stílusban; alig van párja az egész Dunántú­lon. A templom legszebb ékessége az állandó szentsír jellegével bíró hatalmas főoltár, amely 1740-ben készült. Az északi és a keleti fal­­mezőn egy ismeretlen jezsuita festő örökítette meg a passió egy-egy je­lenetét. A templom szószéke, 1743- ból, a barokk művészet lehelet­szerű alkotása. Mindez az itt felsorolt érték, amely csak kis részét teszi a híres templom művészeti értékeinek, ok­tóber 19-éről 20-ára virradó éjjel elpusztult. Éjfélkor tüzet jeleztek a város szirénái s a járókelők rémül­ten vették észre a 400 méteres ma­gasságban fáklyaként lobogó tüzet. A templom belseje minden értéké­vel együtt a tűzvész martaléka lett. Az oltárok, a szobrok, a szószék, az garkat és azt, hogyan találkoztak orgona, a műtörténeti értékű olaj­festmények a lángoló tűzvészben elhamvadtak. Már a kezdeti nyo­mozás során megállapították, hogy durva szentségtörő kezek pusztító munkájáról van itt szó. A­­porrá­­égett templom csonka tetőzetét, a kormos falakat talán gyorsan be­fedik, de a kiégett belső résznek helyreállítása szinte megoldhatat­lan. Tóth Tihamér írásaival vagy rá­dió­beszédeivel. Elmondják azt az örömet, amellyel tovább in­dulnak, megerősödve az életnek. Milyen hatalmas, válasz ez mind­ama törekvések ellen, amelyek az ifjúságot más utakon akarják „felvilágosítani“. Tóth Tihamér az örök erkölcsi­ elvek és az isteni kinyilatkoztatás alapján valóban felvilágosította őket és az ifjak megszámlálhatatlan sokaságát men­tette meg az erőteljes életnek. Ha valaki, akkor maga az ifjúság il­letékes a saját nehéz lelki problé­máiban. Nem kellenek neki a Li­geti Magda-féle felvilágosító köny­vek. Ezt is bizonyítják ennek a könyvnek a levelei, amelyek a könyv előszava szerint csupán egy töredéke a Szentéletű író- és szó­nok-apostol hagyatékában maradt ORÁI/I­K SZED­EK, lae-Aórajavító műhely. Múzeum-körút 41. Címre ügyelni! Péteri Rudolf régi elismert harangöntő mester RÁKOSPALOTA Klára-LL 23« T” 292-697. - -------- " ünem: Zrínyi utca. 33.1 tanúságoknak.­ ­ POSSOmi LÁSZLÓ: Bűn és bűnhődés Merész feladatra vállalkozott a Művész Színház. Aránylag szűk színpadán harminc szereplővel a bűnözők lélektanának regényko­losszusát. . ..Bűn és bűnhődés"­ hozta színre. Ha a feladat nagysá­gát tekintjük, a teljesítmény előtt nem hallgathatjuk el elismerésün­ket. Rodney Ackland­ dramatizá­­lása amerikaian merész, kemény marokkal fogott és drámaian öko­­noritikus. Egyetlen színbe, egy alul nyomortanya, felül luxusbérház osztott színpada kavargásába építi be a regénykolosszus egész cselek­­ményét s valljuk be, többet ment át a regényből a színpad forma­nyelvére, mint azt legmerészebb elképzeléseinkben is remélni mer­tük. Raszkolnyikov alakjának iga­zi boncolása ugyan a belső mono­lógokon alapszik és a mai színpad nem tűri meg a monológokat. Ezen a mai átdolgozó sem segíthe­tett. igazi dosztojevszkiji környe­zetet varázsolt azonban a főalak köré, a töprengő diák mellé hatal­mas körképben odafestette azt a társadalmat, amelyből ez a kísér­letező gyilkos kiburjánzik és így tettét, vívódását és megtisztulását mégis érthetővé tette azok előtt is, akik esetleg a regényt nem isme­rik. S ilyenek Amerika társadal­mában éppenúgy akadhatnak, mint­ minálunk. A színes környe­­zetrajz mellett különösen dicsér­nünk kell a harmadik felvonás si­keres megoldását, ahol Raszkol­nyikov azon töpreng, hogy felve­gye-e a keresztet Bűne hajszolja, visszariad anyja csókjától is, a gyilkosság színhelye körül kering megbűvölten és Szonja, a mocsok­ba hullott leány azt tanácsolja neki, valljon be mindent nyilváno­san, hulljon térdre bűnbánatában és öltse magára keresztjét. Ez a­ kereszt, egy kis egyszerű fakereszt, felkerül a színpadra és valóban szimbólummá lesz a nyomorult, életükben részegeskedő, őrjöngő, egymást maró alvilági figurák előtt. Nincs terünk a harmincfőnyi szereplőgárda alakításának mélta­tására, elégedjünk meg azzal, hogy egytől-egyig művészetük legjavát adták bele munkájukba s jól esett látnunk, hogy hisznek abban, amit csinálnak. A művészi siker eme első feltétele az az alap, amelyre az egész produkció felépülhetett és megóvott bennünket attól, hogy Dosztojevszkij jelen nem létét hiá­nyoljuk. Talán hiba, hogy az első perctől túlságosan magas hang­nem üvölt fel a környezet üvöltő nyomorának hangja s így az epi­zódok néha túlharsogják a fősze­replő nemesebb fajtájú szólamait. A különben kitűnő rendezés azon­ban feledteti ezt a hibát is és hangsúlyokban az előadás valószí­nűleg — mert alapjai helyesek — összecsiszolódik. Thurzó Gábor ne­mesen gondos fordítása az előadás sikerének méltó osztályosa. BUDAPEST. VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 44. „SZENT VASI­ URAM!“ IMA KÖNYVEK • MAG­YAR KORCS. Budapest Fiók: VII., Dembinszky­ u. 10. XII., Kiss J. altábornagy-utca 55. KEGYTÁRGYAK készítőnél csak viszonteladóknak Ki­schwenglik."":’ UDVARBAN FIGYELEM! címváltozás « POLTIKOVICS BÉLA ezelőtt: Csuha és Poltikovics papi­ és polgári szabó, most IV., Múzeum-körút 21. Nov. 15-től régi helyére költözik. IV. MAGYAR*!!. 28. II. 6.

Next