Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-04 / 1. szám

„Ha nem születtem volna is magyarnak...“ Tr&E.öCííT SORAI ütnék szive most bennünket, a tót hata más, halhatatlan sor: „Ha nem születtem volna t* nx gyárnak, a néphez állanék ezennel én...“ Annak átérzéséhez, amit ezek sorok kifejeznek, nem kel­lenek azok a körülmények, amelyek arc­kor Petőfit ihlették; a magyarság ma nem ..szétdúl­t hajával, vére homlokával“ áll a viharban, egy maga. De bizonyos, hogy szédíti gyorsasága s hosszú időre sous nante belső és külső változásai fejlődésének közepén áll, s ki az iU evsettci.. .'Opi'tír.' a U.ag., a Ságot! Ez az az érzés, amelyet Pieters verse kifejez. Állapítsuk meg, mint a mai ,na­gyar közélet egyik legdöntőbb té­nyét azt, hogy a nemzet életéhez való változások mindig a nemzet­érzés tartós és erős felfokozódásá­va­l járnak, — ez az érzés és aka­rat ilyenkor szinte villámok ere­jével járja át az egész társadalmat Nincs rávétel alóla, csak a leg­­kormptábbak vagy a leggyengéb­bek vagy a leg­sérü­ltebbek kivéte­lek! Azok, akik ilyenkor közönyö­sek maradnak, vagy el akarnak vándorolni, arcék­ külföldre, alter belső emigrációba. Ki tudná komolyan vádolni a magyar ka­tolidtemní­t akár közö­nyösségei, akár belső emigráció­val ma, mikor’ az egész magyarsá­got olvasná sugarakkal átjárja a nemzeti érzés? Ugyan miféle szige­telő anyagokra lenne szüksége a magya tetelifena millióknak, a nerv többbségének ahhoz, hogy ettől­ el­őállóan elzárkózzék? Nem! A mii­yar tótolteizaaus- úgy mint közösség, úgy is mint.esffi-,me­­rendsz-r át és át van járva a nem­zettel való teljes egység hőivel, energi­val, szerelmével annak a nemzmnek, amelyet ő dajkált, ő tett . .’zsebből nemzetté, ő vezetett be­­ európai kultúr­országok so­­rába ame­llyel együtt élte át tör­tént­­­nek minden időszakát, ő gon­doz lelkét s ő gyógyította reg írsni egyszer testének sebeit. Ez a mai­'ar katolicizmus, amely kez­detei fogva „magyar­nak született“, mi inkább magyar most, amikor a né­zet a maga történetének talán leggyorsabb ütemű alakulásai közé . joítt, s meg lehetne-e tagadni a tünzetéhez való ragaszkodás­­o* , az ezeréves magyar katolikus igyháztól és abban­­ mintegy hét­­m­ildó embertől. Bizonyára nem le­üt. WS­INDEN VILÁGOSFEJ­Ű és • * gondolkozni pontosan­ tudó ember jól látja, mennyire az egész magyarságra, mennyire a nemzet­­minden társadalmi osztályára és ötegére kiáradó vallásos érzések között ünnepelte most a magyar­­ág a maga atl wsmask tartások­­ karácsonyát. Ezek az érzések töb­­­bet jelentettek m­int sablont, töb­bet mint pihenést, többet mint­­ha­gyományt, többet mint érzelgést Egyes embereik vagy szőkébb cso­portok tudhatnak érzelegni. Effi tízmilliós nemzet nem tud. ■ Egye érdekeltek tudh­atnak ragaszkodó az érdekeiknek kedvező hagyo­mányhoz. De éppen hagyomány»­ megtörése és megszakadása ide­jén egy egész nemzet nem kíván­­na ragaszkodni régi formákhoz, in azok csak hagyományt jelentené­nek. Éppen ezért ezek a napok jó mutatták, hogy a karácsony as egész nemzetnek több volt, mim érzelgés­ vagy puszta megszokott ’•ág. Jftever. vátógán voH __ pamke: V ek a sorok megjelen­nek, még a^nyLg állanak * «ujs? caonyfák, még­­ mindig villog vala­­mi a levegőben a karácsonyi gyer­tyák fényéből, a fenyőfák és édes­­ségek illatából s az angyali ének hangjainak árjából: „... Békesség a jóakaratú embereknek!“ S ehhez csatolódv® talán kívánhatunk­ még ebben az esztendőben valami olyant, ami ehhez a légkörhöz tar­tozik. Jóakaratot az embereknek! T­GF.N: ■ jóakaratot az embereknek! Mert gondoljuk csak el ezt a világot jóakarat nélkül. Milyen, szinte félelmetes pontossággal fe­jezte ki a hinni nem tudó korsza­kok és a rétegek által oly szívesen , érzelmes legendának hirdetett an­gyali ének minden emberi közös­ség és együttélés alapját! Ez az alapelv minden, csak nem érzelem és legenda. Mint ahogyan a szám­tannak megvannak alapvető tör­vényszerűségei, amelyeknek elő­zetes érvénye­­ nélkül a legegysze­rűbb alapművelet sem érvényes, éppúgy minden közösség belső élete számára az első alapvető tör­vény a jóakarat egymás iránt, é­s nincs a világnak olyan gazda­sági, társadalmi és­­politikai rend­szere, amely ne erre épülne, mint valóságra. Mert, ha nem erre épülne, önmagát fosztaná'­­r meg a létezéstől. Meg elképzelnünk sem lehet közösséget, melynek ne ez volna az alapténye. Az ellenpróba kedvéért képzeljünk el családot, amelyben a férj nincs jóakarattal a feleség iránt, a feleség a férj iránt, a szülők a gyermekek iránt, gyermekek a szülők iránt... amelyben a család minden egyes tagja eleve tudja is, vagy­­legalább feltételezi összes többiről ■■ a jóaka­rat hiányát... .ez bizonyára nem család volna, hanem valami képte­len, gonoszul lehetetlen alakulás. S szerencse, hogy ilyen létre sem jöhet, sem családnak, pláne na­gyobb közösségnek for­májában. A „jóakarat“ mint alaptény annyira szükséges az­ emberi együttélésnek legkezdetlegesebb formájához, hogy minimálisan szükséges mennyisége bizonyára emberi természetünkkel mm **a SOSA A M&ssé&m­i flliettünkl Íme hasafiság —és ezen fehérizzású hőfokán is, ahogy előrt felragyogtatja —"így gyöke­­rzik az Evangéliumnak egyik egy­terű szavában. A magyar katolicizmus minden­­in az Evangéliumból indul ki. Is- . teri és szereti a tudatos jóakarat vét s meg akarja valósítani annak e­szményét, minden tagja felé, s a szete felé is. Ismeri­ nemzete­ik szeretőjét is, és ez­ is meg farja valósítani. Ezt mozi,?c­imzetének és hívőinek, s mega is 194$ legyen az újjászületés és a béke esztendej­e. A Szentatya karácsonyi szózata a világhoz ! A Sswo.ia.ty» karácsonyi sm­aatanak hiteles MsovegA »met­ asc Osservatore Romanoban je­letük meg, lapzirtáig nem ér­kezett meg Budapestre. De­cember 3-én » Magyar Kuri az olasz nyelven elhangzott be­szédből adott kivonatok decem­ber 27-én pedig a vatikáni rá­dió magyarnyelvű adást, alap­ján részletes ismertetés adott fis utóbbiból kénafiH tudáaltá­snnk. , "? JV - i * -(*»&**.« t.~i**i* +i l- au o. jterekw •­«Stiftgftfi » ve­teráni rádió­­fia*ea«Seva adásai­nak saokáson jele. a ^ FH» bazilika harangzúgása, majd a leg­különbözőbb nyelvű demorfollok ive jelentették XII. Pius pápa- besze­dét, amelyet a bíborosok kollé­giumának karácsonyi üdvözlése« mondott válaszul és amely együk tál szózat az egész világhoz,/A szózat végén, a Szentatya apostol áldását ad­ta, amellyel a szokásos feltételek mellett teljes búcsú jár Pontosan 11 órakor felhangzot a vatikáni rádióban a pápa jól ismert hangja, am­ey a közel 41 perces olasz beszéd alatt mitten vesztett érces erő teljességéből és lendületéből és ezzel is megcáfolta a Szentatya komoly betegségéről elterjesztett híreket. Távol az igazi békésül — Karácsony ünnepét és az im­már küszbön álló újévet — kezdte beszédét XII. Pius pápa — a jövő előhírnökeiként figyelmeztető je­­­lek kísérik. A jókívánságiak ezút­tal as torbjén illatk­ént és imádság­ként szállnak az ég felé, de enneky ellenére­­ sem hagyhatjuk figyel­men­ kívül azokat a bajokat ame­lyek folytán Európa és az egész világ súlyos körülmények közé sodródott. Ennek a helyzetnek kö­vetkezményei élére nem láthatók. Amikor tavaly ilyenkor karácsonyi szózattal, fordultunk minden jó­érzésű és jóakaratú emberhez, ugyan ki merte volna megjósolni a háborúba belefáradt emberiség­nek mindazt, ami ma kemény és tudatos jóakarat kell az emberek­nek és emberekben. 1-­ A TEHÁT MEGFORMÁLJUK­­fela­ ezeknek a mögöttünk álló karácsonyi napoknak máig hoz­zánk elragyogó üzenetét: tuda­tos jóakaratot kívánunk az em­­berek­nek. Tudatos jóakaratot a családtagoknak egymás felé, tudatos jóakaratot a társadal­mi osztályok tagjainak s a nemzet tündér tagjának egymás felé. Ne­­■,sok érezzük, hanem tudjuk is, hogy nemzetünk­ életének kedvező ,see diff­r­mtciókat tetagad bentatlan valóság. A kará­csonyi harangok, mint századok óta, ma is ünnepet hirdetnek, de sok, igen sok szív bezárult és el­­indegedett, hogy ne hallja a ha­rangok szavát. A háború után ismét eltelt egy év, de Európa és, a vi­lág, inkább mirt valaha, távol áll a igazi békétől, éppen úgy, mint a teljes gyógyulástól, az összhang­tól és a tökéletes új rendtől. A tagadás és a mélthúzás hirdetői uj­­jongva hirdetik a kiábrándulást és azt, hogy immár a 1 6 órájuk ífS*r*j:ik A béke barátainak és a­ntim-­­ tusi méretet felvetnek fel fcell tehát sorakozttitok, hogy érvényre jusson és irányító szerepet kapjon Betlehem erkölcsi, társadalmi és gazdasági rendje s hogy helyreálljon a kiegyenlítődés, a megértés és az igazi béke. Ha a gyűl­ület képes arra, hogy tábo­rába seregeket toborozzon, mért ne lenne képes-e a szeretet hatalmas ligába tömöríteni mindazokat, akiket az érzelmek nemessége s a­ szenvedésben való együttérzés sokkal szorosabb kötelékben fű­zött össze? — Azokhoz a­ milliókhoz intéz­zük felszónta#untea­t, akik hajlan­dók követni a hűséges családot, amelynek láthatatlan fej© a béke fejedelme Az, aki a jászolban, megjelent. Széteső, széthúzó, az őrbe zuhanó korunknak homlokán ott a jegy, amelyet a törvényes őszinteség ,elsikkasztó»* égetett, rá. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás, a minden erkölcsi érzésről való elfeledkezés szánte alkotó része lett a modern technikának , ilyen körülmények között kötelességünk kinyitni a világ katolikusainak szemét, hi­szen minden vallás, sőt a­z egyszerű emberi okosság is amaz örök­ség körül forog, amely immár kétezred év óta az emberi nagy­­ság­ értelmét és lényegét adja! Meg kell hogy kérdezzünk min­den becsületes embert: hogyan emek­edhetik fel az új rend, ha a egymásért átjáró jóakaratnak ezen a tudatosságán. Ne riadjunk vissza az evangé­liumi szavaktól.­Ez a „jóakarat“ annyira alapvető ténye minden kö­zösségi érzésnek, hogy a Petőfi­­Idézet verssoraiban lángoló és ki­fejezésre jutó érzés ,sem *egyéb, mint egy a nemzete felé áradó és azzal azonos „jóakarat*­. Jót akar­ni egy nemzetnek s ezt átérezni annyira, hogy az ember felkiált: „Ha nem születtem volna is ma­gyarnak, e néphez állanak ezennel , vaée­m határmesgyék jóbarát és ellenség, hit és hitetlenség között nem tűn­nek el. »tt egyre jobban elmé­lyülnek? Az Egyház jósággal vi­seltetik a tévelygők iránt, de ra­gaszkodnia kell isteni alapítójá­nak szavaihoz: „Aki nincs velem, ellenem van­" Hivatása figyelmez­tetni az igazságtól áttérőket a he­lyes útra és a megtévedetteket visszavezetni. Nem részrehajló akár égjük, akár másik nemzet vagy csoport irányában és vala­mennyiben egyképpen szól figyel &~r­ t: dar mi illen­! Kai a főkérdés. Köns­­■lyen megérhetik ezek után mi­lyen fájdalommal látjuk azt az ellenséges propagandát, amely tö­rekvéseinket elferdíteni igyekszik és sokaknak lelkét elfordítja azok­tól a tanoktól amelyeket az Egy­ház hirdet. Pedig ezeket az elfor­­dulókat is az Üdvözítő vére vál­totta meg. Azt elferdítést, mint leg­hatásosabb fegyvert alkalmazzák, hogy minden kiengesztelő­dest­a* megbékélést m­egakadályozzanak.., ennek pedig elkerülhetetlen követ­kezménye az emberiségnek külön­böző hatalmi- és érdekcsoportokra való szakadása. Legfőbb cselekvési törvényük ear. ösztön-szerű bizalmat­­anság, amelynek tragikus követ­­ezménye­i mindenki látja. A szembenálló felek a maguk való­­’agy vélt jogait tolják előtérbe én izok mellett kitartva,, meghiúsíta­lak minden olyan erőfeszítést, m­e­ly az emberiség Családjának .vissza adhatná legnagyobb rentény­­ségét, az annyira óhajtott békét.' S itthoni konferencia — Nam rendült-e meg alapjában most elmúlt hetek alatt ’a biza­­tan, mikor « megbeszélések ősnél- Ml értek véget, hogy megvalósult volna a békesség, amelyet oly só­­várogva vártak mindenütt. Hogy­­ szakadékból kijuthassunk, vissza kell térnünk az igazmondás szel­eméhez és gyakorlatához. Bár­mely társadalmi vagy politikai­soporthoz tartozzék is valaki, ha népek sorsának megjavítása idekében érvényre akarja jút­­izni meggyőződését, nem leplez­

Next