Új Ember, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1948-12-19 / 51. szám
5181« ítf. énSoayam 51. sz. ISbb Cím és Igazság # s a $aMkÖFäwwekb®m ^ Makarenko elvei $& Lágymátay^s védelmében * 8C A T O LI KU S HETILAP& * lírát forint -"V "■vjk ,-/; ' s># t v '••% 'Sí' -Af HJ®' W V ap- • 25?-.? ír-y $ & éS a? .*£ </$■ *®s®í»W , ^ . w. f®4€. tiefernster 1®« Ssállásk©resés > , Oszíiíi a kod Wft%W>WWMA^MW><WWVIWWWW^WWWWWiW!^ <| it Gyermek elé | Jfc* Egyetem és II teológia A BUDAPESTI tudományegye■*"A tem két legősibb kara a hittudományi és a bölcseleti kar. Ezek közül most a hittudományi kar megszüntetésére szóló felhívás látott napvilágot. Magára a jelentéktelen íráskára az Új Ember legutóbbi számában már válaszoltunk, úgyhogy ezzel nem is akarunk foglalkozni. A hittudományi karnak a magyar kultúra alakításában elfoglalt jelentős szerepét azonban meg kell világítanunk, hogy a magyar katolikusok lássák, milyen érték számukra is a tudományegyetem teológiai kara. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi kara világviszonylatban is egyike a legkiválóbb tudományos testületeknek. Csak zavarosan gondolkodók állíthatják, hogy a teológia nem tudomány, mert a vallásnak kinyilatkoztatott tételeiből indul ki. Az egész művelt világ egyetért abban, hogy a vallás kutatása, a vallásos élmények megismerése, rendszerezése és kifejtése nem nélkülözhető egyetlen állam kultúrájában sem. Éppen ezért, még olyan egyetemeken is, amelyeknek nincs teológiai kara, legalább is tanszéket állóknak fel a vallással foglalkozó tudománynak. Az egész Világon csodálkozást keltene tehát, ha nálunk az a vélemény alakulna ki, hogy a teológia nem tudomány, mert hiszen sérthetetlen alapelvekből és tételekből indul ki- Vajjon melyik tudománynak nincsenek kijegecesedett alaptételei ? Minden fejlett tudományágnak számos olyan alaptétele és normája van, amelyeket senki nem vitat, ellenben él velük és tovább épít rajtuk. Ha a tudósoknak újból és újból vissza kellene térniök az alapokra, újabb és újabb alapelveket kellene megállapítaniuk, akkor egyszerűen nem lehetne beszélni tudományos haladásról. De nem is szólva arról, vájjon a teológia önmagában milyen tudomé- nyos érték, számtalan olyan aláépítő és segédtudománnyal dolgozik, mint amilyenek a keleti nyelvek, a történelem, a jog, a régészet, az ikonográfia stb., stb A héber nyelvet például máig is a katolikus hittudományi karon hallgatják a zsidó papnövendékek is. A katolicizmusnak és a karesztányságnak gyűlölői gyakran úgy érzik, hogy most érkezett el az ideje az Egyház és a vallás elleni támadásoknak, így tehát a tudományegyetem teológiai kara ellen irányuló tárna- adásnak is. Nem néznek körül a világban és nem veszik észre, hogy nem csupán nyugaton működnek az úgynevezett nagypolgári vallásellenesség rohamait átélve az egyetemek teológiai karai, hanem a népi demokráciák országaiban is komoly és értékes tudományos működést fejtenek ki. Lengyelországban hat, Csehszlovákiában három és Jugoszláviában is egy egyetemen tanítanak teológiát. Csupán Magyarország legyenaz a hely, ahol nincs helye e tudománynak? A tudományegyetem pedig nem is lenne többé egyetem, ha a tudományok mindegyikét nem taníthatnák benne. A Pázmányegyetem nem jogi vagy bölcseleti, nem gazdasági, nem műegyetem, hanem tudományegyetem. Éppen erre való tekintettel lehet ott előadni, bármely világnézet elvein felépülő tudományt és súlyos sérelme lenne a tudományok köztársaságának, ha bármiféle megfontolásból éppen a keresztény világnézet tudományát rekesztenék ki onnét. Rákosi Mátyás helyettes miniszterelnök egyik legutóbbi beszédében azt á állapította meg, hogy a magyar nép vallásos nép. A köztársasági alaptörvény vezető cikkelyében biztosította a vallásszabadságot. Ennek természetes következménye, hogy módot kell adni arra, hogy népünk vallásos igényeit kielégíthesse. Márpedig ehhez elkerülhetetlenül szükséges, hogy a kor színvonalán álló, tudományosan művelt papjaink legyenek. A papnevelés az Egyház feladata, nem az államé. Az egyetem hittudományi karának azonban nem is a papnevelés a feladata —ez a szemináriumokban történik —, hanem az, hogy az ország legkiválóbb papi hivatáso ifjainak módot adjon a teológia korszerű és haladó szellemű elsajátítására, tehát tudományos elitképzés, amely nélkül nincs művelt vallásos élet. Ennek az elitképzésnek a meggátlása nagyon is illuzóriussá tenné a vallásszabadságot. Vessük csak fel a kérdést, mi történnék,ha megszüntetnék az orvosi kart? Betegek akkor is lennének és valamiféle gyógykezelés és terápia is kialakulna, legfeljebb a korszerű gyógyítás kuruzslássá válnék. Súlyos következményekkel járna, ha bármely vallás lemondana arról a lehetőségről, hogy tehetségesebb napjelöltjeit egyetemi fokon álló oktatásban részesíthesse A hitusdolnáriy, karra ma is igen kiváló képesítésű és papi hivatást érző ifjak jelentkeznek. A legutóbbi kötelező felvételi vizsgán éppen a MEFESZ kiküldötte jelentette ki a 39 kitüntetéses érettségi és egyéb személyi adatok láttára a kultuszminisztérium megbízottja és az egész bizottság előtt, hogy „bárcsak más karokra ezekhez némileg is foghatók jelentkeznének“. Az egyetem teológiai karának fenntartása az állami költségvetésnek egészen jelentéktelen töredéke és a többi karokhoz képest is a legkönnyebben fenntartható kar, mert dologi és személyi igényei egyaránt a legminimálisabbak. Ez az a kar, amely tanáraival és hallgatóival a magyar nép kiolthatatlan lelki igényeit igyekszik szolgálni a legmagasabb etikai és szellemi alapon. Az egyetem életében a teológia hallgatói tevékeny részt vesznek ma is. Ezt bizonyítja az a mód, ahogyan a hallgatókat a tanács és a karok bevonták a közös ügyek tárgyalásába. Ez tudniillik szóról-szóra a teológiai kar javaslata szerint történt, mind a hallgatók, mind a professzorok közmegelégedésére. A magyar katolicizmus, amely az ország többségét alkotja, szívvel és lélekkel ragaszkodik ahhoz, hogy papjai a Pázmány Péter által alapított egyetemen nyerhessenek tudományos kiképzést. |EÖMPÖLYGŐ eső- és hófsilege■*"a ken túl és a világpolitika ködein és széláramlatain át, az 1943-as év végén is kigyúrni készülnek szerteszét a Karácsony fényei. A Gyermeknek, aki megszületett azon a december végi éjszakán, az akkori kultúrvilág egy félreeső, öreg zugában, valahol a tenger és sivatag között, a sivatagszéli védik torkolatában, s a bolyhosfényű csillagok, alatt, a Gyermeknek az 1948-as év is megadja a legszebbet és a legnagyobbat, amivel társadalmak, nemzetek, emberiség és az egész föld hódolhatna valaki előtt. A Gyermek elé leborulni készülnek ezen az éjszakán, vagy gyűlölik őt, vagy közönyösek akarnak lenni vele szemben, csak egyetlenegyet sem tudnak tenni vele szemben, csak egyetlenegyet nem lehetséges tenni vele szemben: megszületésének és megjelenésének hatását nem lehet kiiktatni az emberiség történetéből. A betlehemi Gyermek megszületése 1943-ban is a legnagyobb eseménye maradt az emberiségnek ■gl'Z A JELENSÉG már önmagában is meggyőzően kell, hogy hasson az elfogulatlan szemlélőre. Az, aki Betlehemben született, a történetírás számára pontosan körvonalazható valaki. Ismerjük kortársait, tudjuk, ki volt akkor a Római Birodalom uralkodója, ki születése és élete keleti országocskájának királya, kik Szíria ésJúdea kormányzói. Pontosan ismerjük az akkori társadalom szerkezetét, a mozgató életfolyamatokat, a kor filozófiáját és irodalmát. Mindent pontosan tudunk, csak egyet nem tudunk pusztán emberi okokból, emberi erőkből, emberi tényekből megmagyarázni. Azt, hogy miért éppen ez a Betlehemben megszületett Gyermek került és nőtt az emberiség életének középpontjává. HISZ ugyanazon az éjszakán vagy az időtájt sokmillió gyermek született mindenütt az egész világon, a mediterrán kultúrvilág vidéki tájain éppúgy, mint a többezezezres lakosságú, mediterrán világvárosokban, vagy akár Perzsiában, Indiában, a Kínai Birodalomban, a középamerikai és délamerikai nagy kultúrországokban és mindenütt másutt. Sőt a kőbaltás emberiségtől kezdve a maiig: valóban megszámlálhatatlan gyermek született különböző országokban, különböző körülmények között, különböző szülőktől. Közöttük voltak olyanok, akik tudósokká, vagy írókká lettek Voltak, akik a hatalom embereivé, volt királyi házból született, akiből Nagy Sándor lett, s volt egy szegényes, tatár sátor alatt sántán született fiúcska, akiből Tammerlán lett, a Sárga-tengertől Európáig, Indiáig és az arabpusztákig húzó birodalom ura — de műveik elomlottak az életük vagy az utánuk következő korszakok elmúlásával. Amit adtak vagy hoztak, elintézett dolog. Legtöbb esetben vita sincs róluk. S olyan, aki előtt imádásra borult volna le az emberiség, egyetlen egy sincs köztük. Ilyen csak egyetlenegy van az emberiség történetében. A Betlehemben született. Pedig nemállt hódító hadseregek élére. Nem szervezett birodalmakat. Nem hagyott maga után politikai dogmatikát. Nem írt könyveket sem. A rávonatkozó feljegyzések szerint egyetlenegyszer írt néhány szót — néhány gyorsírásszerű héber írásjelet — a porba. De nálánál jobban soha senki nem véste bele magát az emberiség történetébe. Megszületése óta imádtaRTST egy betlehemi kunyhóban és hegynagyságú dómokban, szerzetesi cehákban és falusi templomokban, százezres körmeneteken és remeték sivatagi magányában. Volt karonülő gyermek szentek látomásaiban és az emberiség számára törvényt hozó uralkodó a neki rendelt Krisztus Király ünnepen. Parancsainak a gyermekkor fél-öntudatlanságából kilépő gyermekek engedelmeskednek® eszméi szerint korok és társadalmak formálódtak, ő az assziszi Szt. Ferencek lángoló, stigmákkal vérző szerelmének és a Joilianus apostaták jéghidegen áradó gyűlöletének tárgya. Nem bírtak vele sem az enciklopédiák fónókötetei, sem Voltaire röpiratai, sem a kereszténységet üldöző Cézárok vérízű hatalma. Nem bírtak vele önön tanításainak belső lázadói, eretnekvezérek, hitehagyók által való szétszaggatása, s nem bírtak vele egyes koroknak az Ő egyházára és tanítására szakadó tűz-tájfunjat. De minek folytassuk tovább? JVSINDAZ, ami nyilvánvaló róla *■ •“ 1943 esztendő óta: bizonysága annak, hogy Vele és Benne a természetfölötti világ lépett és avatkozott bele az emberiség történetébe. „A kövek fognak egyszer érettetek kiáltani“ — vigasztalta egyszer tanítványait. Nos, a születése óta húsz évszázad kiáltja, húsz évszázad nyilvánvaló eseményei tesznek bizonyságot erről, hogy ez a Gyermek nem más, mint a köztünk valóságos emberként megszületett Isten. Neki és az Egyház minden tanításénak ez az úgynevezett történeti bizonyítéka. A mindnyájunk előtt legelőbb és legnagyobb bizonyítékok egyike. „Láttuk az Ő dicsőségét, mint Isten Fiának dicsőségét!" — ujjonghatunk feléje az emberiséggel együtt valamenynyien. S 1948 is így vonul elébe, a Gyermek elébe, mint az eddigi évek és az ezután következő évek, úgy 1943 is látja ez a dicsőségét, mint Isten Fiának dicsőségét, — „telve hatalommal és igazsággal". A Boldogasszony Éve bezárása A Boldogasszony Év ünnepélyes bezárása december 6-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén volt az ország minden templomában és kápolnájában. A legtöbb helyen a rendes munkanap miatt este tartották meg az ünnepélyes litániát és Te Deumot Különösen megható volt aMária kegyhelyeken a Boldogasszony Év bezárása. Ezeken a helyeken is az esti órákban tartották meg a Te Deumot és a hívek ötös, tizes csoportokban, égő gyertyával a kezükben Mária-érsekeket énekelve vonultak fel messzi vidékekről, gyalogmenetben a Mária kegyhelyekre. A Magyar Kurír jelentése szerint a Boldogasszony Év folyamán az ünnepségeken és zarándoklásokon összesen 4.600.000 hívő vett részt . A hercegprímás körlevele A Boldogasszony Év befejezéséről emlékezik meg Mindszenty József bíboros hercegprímás legutóbb kiadott 17-ik körlevelében. Megemlíti a körlevél, hogy a püspöki kar intézkedésére Szeplőtelen Fogantatás napján tartották meg a Boldogasszony Év ünnepélyes bezárását. A hívők hálát adtak Mária Szeplőtelen szivén keresztül mindama kegyelmekért és lelki jókért, amelyekben a BoldogaászemleÉv alatt részesültek. Mária-év Franciaországban Mária Évet rendeznek 1949-ben a francia katolikusok. A francia Mária Év központi gondolata „a Boldogságos Szűz anyasága ez emberiség léc