Új Ember, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-10-19 / 42. szám

* &z Antiliáft angyala Október 24. : Tizenhét éves katalán íjjá ült el­gondolkozva a hullámzó tenger­parton és lábát áztatta a vízben. Ült, csak ült egyre, élete sorsát és jövőjét forgatva fejében. Vem­ vette észre, hogyan emelkedik egyre a víz, dagály ideje volt. Egyszerre csak hatalmas tarajú szürke hullám rohanta meg, ma­gára kapta őt s a tengerbe vetette. Az íjjá nem tudott úszni és a sós vízben vergődve fuldokolni kezdett. A közelben járkálók ismerték és rémülten kiáltozták: »Antonio, Antoni­o!« A fiú a zöld háborgás­ban a Szűzanyához kiáltott segít­ségért és egy újabb hatalmas hul­lám szinte egy pillanat alatt ki­vetette a partra. Ezúttal megmene­­kedett. Élete ezzel éppen a kellő perc­ben fordulatot nyert. 1807-ben szü­letett Katalóniában, karácsonykor keresztelték meg, már öt-hatéves korában nagyon jámbor kisfiú volt. Gyermekkorában már az volt a szíve vágya, hogy pap lehessen. Egy ismerős pap foglalkozott is vele, latinra tanította s a fiúcska szépen haladt, mikor tanítómestere váratlanul meghalt. Magára ma­radt, édesatyja, aki takács volt, nem tudta őt taníttatni, így hát beállt atyjának műhelyébe és re­m­­­ekül megtanulta ezt az ipart. Oly ügyességre tett szert, hogy már tizenhat éves nikai tanácsadónak korában tech­kérték fel itt is, ott is, sőt az éppen akkoriban alakulni kezdő szövő­üzemek egyike meg akarta nyerni vezetőjének.. Antonio Claret azonban nem en­gedett a hívó szónak, mert még lehetségesnek tartotta, hogy gyer­mekkorának álma mellett azonban mégis teljesülhet. E válaszúton állott: hová, merre tartson• Ilyen állapotban érte őt a váratlan meg­menekülés a vízbefúlás veszedel­méből. E perctől kezdve ellenállhatatlan szózatot érzett lelkében. Az az evangéliumi hívás csendült meg benne, amely négyszáz év előtt Xavéri Szent Ferencet, földijét is , megragadta: »Mit használ az em­bernek, ha a­z egész világot meg­nyeri,­­ lelkének ■ ellenben kárát vallja?« Félretolta maga elől a vezető pályát s a földi jólét útjáról a meredek ösvényre lépett. Viert püspöki székhelyt kereste fel és belépett a papnövendékek közé. Előbb még hiányos iskolai képzett­ségét kellett pótolnia, míg a teológia elvégzését megkezdhette. A várva-várt boldog nap végre reávirradt: 1835-ben, június 13-án, nevenapján, huszonnyolc éves ko­rában pappá szentelték. Hivatását azonban nem érezte beteljesedettnek. Krisztus szere­­tete sürgette őt, mint egykoron Pál apostolt, akinek szűk volt Macedónia. Tágasabb munkatérre áhítozott és elment Rómába, hogy hitterjesztésre jelentkezzék. A Gondviselés azonban, akárcsak Szent Pált, kezénél fogva vezette őt. Nem lehetett misszionárius. Ehelyett fáradhatatlanul járta be hazáját és mindenütt lelkigyakor­latokat tartott. Óriási sikerrel jár­tak ezek, egész életében huszonöt­ezer beszédet mondott, melyeknek egy része írásban is reánk maradt. Beszédein, melyek egyszerűek és népszerűek voltak, valami csodá­latos, magával ragadó szellem le­begett. Híre nemcsak szűkebb ha­záját járta be, hanem Rómába is eljutott és így legnagyobb meg­lepetésére 1850-ben kinevezték Cuba érsekévé. Elment tehát az Antillákra és átvette érseki székét. A kortársak csodálatos dolgokat jegyeztek fel róla. Nagyobb csoda volt azonban, hogy mekkora tömegek tértek meg tovább is mindennap hangzó sza­vára; egyszer megesett, hogy re­g­­gel hattól délután háromig áldoz­­tatott három társával. Legjelenté­kenyebb csoda pedig szigorú, peni­­tenciás élete volt: két-három órá­nál tovább nem aludt, húst és bort sohasem fogyasztott, anélkül azonban, hogy másoktól is ilyent követelt volna. Hét év alatt négy­szer látogatta meg egész, hatal­mas kiterjedésű egyházmegyéjét, rabszolgasorban sínylődő négerek később édesatyjuknak­ érezték őt. Hányatott sorsa visszavitte Spa­nyolországba, majd Franciaország­ba került, ahol 63 éves korában, október 24-én szent halállal távo­zott a földről. 1950-ben avatták szentté Claret Antalt, kit még éle­tében a Antillák angyalának ne­veztek el.­­'■ P­ HUYSMANS FUCCSRA MENT SZEÁNSZA Éppen hatvan esztendeje. Karl Joris Huysmans, a később világ­hírre emelkedett katolikus író, akit akkor még hátborzongatóan nyers témáiról ismertek, egy hi­deg estén azzal hívta össze pá­risi lakásán néhány ismerősét és barátját, hogy különlegesen ér­dekes spiritiszta szeánszot tarta­nak­ Néhány minisztériumi ember: Francois, Orsat, Robin, a szajna­­megyei elöljáróságról Georges L. és Huysmans bizalmas barátja, Boucher vettek részt az érdekes­nek ígérkező esten. A szeánsz tulajdonképpeni vezetője Francois volt, aki azt ígérte, hogy látó médiumot hoz magával, s annak révén talán arra is rá tudják bírni valamelyik szellemet, hogy testet öltsön. A társaság azonban meglehetősen csalódottan vette tudomásul, hogy a médium valamilyen oknál fogva nem jöhetett el. Csak Francois, a vezető maradt öntudatosan nyu­godt. Sőt, amikor észrevette a belépő Bouchert, örömmel ragyo­gott fel az arca. Boucher jófor­mán agyból kelt fel, meglehetősen elgyöngülve az influenzától, mely néhány napja kínozta, úgy lát­szik, ez bírta rá Frangoist, hogy így szóljon hozzá: — Önnek nagyszerű médiuma képességei vannak! Minthogy tehát a hivatásos mé­dium nem tudott eljönni, először az akkoriban még divatos, asztal­­kopogtatással kezdték meg az ös­­­szejöveté­t. Szokás szerint körbe ülték és láncot alkottak. Egyetlen ember nem vett részt az ülésen, Georges L­, aki arra hivatkozott,­­hogy mint öntudatos katolikus nem vehet részt effélékben. A szokásos ábécével kérdéseket tettek fel. Először összefüggéste­len szavak alakultak ki a kopog­tatásból, majd később durva fe­leletek. Amint Boucher megjegyzi emlékeiben: »Meglehetősen rossz fényt vetettek a jelentkező szel­lem erkölcsi színvonalára.« An­­­nyira, hogy Huysream bosszan­kodva kérte Frangoist: küldje vissza a pokolba a szellemet! Erre valamelyik kérdező felve­tette az ötletet, nem lehetne-e megidézni az akkor nemrégiben öngyilkossá lett ismerősük, egy egyébként neves francia közéleti férfiú szellemét. Frangois kérdé­sére az asztalka, mint Boucher megjegyzi, viharos helyesléssel kopogtatta ki az igent. Csak azt követelte az ismeretlen feleletadó, hogy teljesen sötétítsék le a­­ szo­­bát. A jelenlevők teljesítették is a ■ követelést. Huysmans kivitte a lámpát a szomszéd szobába, a kandallót is eloltották. Feszült csöndben ültek szerteszét a szo­bában a Boucher, részvevők­mint elmondja, éppen szemben ült Frangoisval, aki az­­ asztalka mögött egy díványon helyezkedett el Mögötte a falon két Dürer-kép, egy Madonna-szo­bor volt, a képek felett pedig két tányér. A feszült csöndben a gyengélkedő Boucher bágyadtan bámult a­z asztalka felé, s egy­szerre csak úgy érezte, hogy las­sanként valami súlyos erő nehe­zedik rá ... Az asztalka felett a­­ háttérben egyszerre iszonyatos arc tűnt fel. Fel kellett ordítania: — Látok, látom... A társaságon óriási izgalom vett erőt. Huysmans kiszaladt a lámpáért és visszahozta a szo­bába, a többiek is felugrottak és odafutottak a kiáltozóhoz. Csak Frangois sopánkodott, hogy elron­tották a nagyszerűnek és nagy­szabású­nak ígérkező szellemi megnyilatkozást. Huysmans azon­ban "háborogva követelte, hogy hagyják abba az egészet, mert neki a barátai épsége fontosabb minden pokoli megnyilatkozásnál. A társaság el is széledt. Boucher is sietett haza. Sápadt volt és kimerült. Másnap reggel első dolga volt beállítani az íróhoz. — Világos nappal akarom, megvizsgálni, hogyan is történt az egész eset. Pontosan leült az előző esti he­lyére és figyelte a szemben fekvő falat. Egyszerre csak felkiáltott: — Hiszen megvan! A képet, a tányért és a szobor talapzatát lát­tam én az öngyilkos arcának a sötétben. Frangois nyilván tele van hipnotikus képességekkel. Ö vitte át a maga akaratát a beteg­ségtől meggyöngült idegeimre! Hosszú beszélgetés kezdődött a két jóbarát között a spiritiz­­musról, annak lehetőségeiről. Huysmans akkoriban írta meg re­gényét, a »La Bas«-t, amely tele van a boszorkányság és ördög­idézés taglalásával. — Aki ilyen területeken téve­­lyeg, egész, bizonyos, hogy min­den elképzelhető szempontból, tu­dományos­­ szempontból­­ csak úgy,, mint vallásiból, nagyon könnyen téved rossz útra. Ön is rosszul teszi, mikor a poklokon át akarja megközelíteni a szellem világát — mondotta a kialakult eszme­cserében Boucher Huysmansnak. Az írót megrázta a mondat. Ettől az estétől és ettől a beszél­getéstől kezdve fordult el addigi poklokat kísértő témáitól, szakí­tott végleg a spiritizmussal és in­dult új útjára. Esti nevelésese­ tes A pécsi egyházmegyében helyet­plébánosok lettek: Nagy György királyegyházai plébános Fekeden, Gyalókai János fekedi plébános­­ Királyegyházán, Fényi Sándor mecseknádasdi plébános Szászváron, Fa­ludi Ferenc grábóci plébános Mecseknádasdon, Perz Viktor Szekszárd-belvárosi plébá­nos Grábócon, Harsányi Ferenc Szekszárd-belvárosi s. lelkész ugyanott, Szigethy László paksi s. lelkész Sishontornyán, Sudár Dezső dombóvári hitoktató Sióagárdon, Horváth János pécsi hitoktató Eger­­ágon, Lukács István pécsszigeti h. plébános Pécsszabolcson, Balogh Ferenc pécsszabolcsi h. plébános Pécsszigeten, Hahót Ferenc bikali plébános Abaligeten, Bárkai János sióagárdi h. plébános Kányán, Pleizler János , pécsváradi vikárius ugyanott. Lelkészek lettek: Kovács Kálmán Pécs-székesegyházi I. lel­kész Komlón, Selych János sátor­helyi lelkész Nagyharsányban, Al­berti János dalmandi lelkész Heles­­fán, Gáli Antal helesfai lelkész Dalmadon, Horváth József Szek­szárd­ belvárosi s. lelkész Szedre­sen, Szűcs István villányi s. lel­kész, Drávasztárán, Piliván Mihály gödrei s.lelkész Kozármislenyben. A szombathelyi egyházmegyében plébánosi megbízatást nyertek­ Slertha Sándor Lentibe, Fazekas Jenő l­etenyére, Gergye Sándor Szombathelyre, Holzedl Henrik Szarvaskendre, Hegedűs Vince Nickre, Koósz Vince Felsőszöl­nökre, Kühár János Izsákfalvára, Móricz Lajos Kőszegre, Németh Károly Zalalövőre, Rákos József Muraszemenyére, Rödönyi József Gellénházára, Székely László Györvárra, Tschida József­ Szent-­­­györgyvölgyre, Somfai Ferenc Hos­­­szúperesztegre. Lelkészek lettek: Bontó Ernő Vassurányban, H­enc György Bázakerettyén, Holpert István Tófej-Lórántházán, Horváth Kálmán Kálócfán, Szűcs Dezső Szombathelyen. MISENAPTÁR Ennek a hétnek a vasárnapja pünkösd után a XX. vasárnap. Szín: zöld, Glória, 2. könyörgés: Alcantarai Szent Péterről, 3. a hírterjesztés sikeréért (missziós va­sárnap), Credo, Szentháromság pranfatiója. Énekrend: 221., 119­, 189. — Hétfőn, 20-án, Galatius Szent János­, Gloria. — Kedden, 21-én, Szent Hilarion apát, Gloria, 2. könyörgés: Szenti Orsolyáról és társairól, 3. A cunctis. Ezen a na­pom valamint 22-én, szerdán, 23- án, csütörtökön és 25-én, szomba­ton mondhatók közönséges gyász- és votivmisék is. — Szerdán, 22-én, a vasárnapi mise mondandó Gloria és Credo nélkül, 2. könyörgés: A cunctis, 3­ a halottakért (Fide­­lium), 4. tetszés szerint. — Csü­törtökön, 23-án, ugyanígy, kivéve a halottakért való könyörgést. —­­Pénteken, 24-én, Szent Kára?­ ark­angyal, Gloria, Credo. — Szom­baton, 25-én, Szűz Mária foga­dalmi miséje mondandó, Gloria 2. könyörgés Szent Chrysanius­ és Daria vértanukról, 3. a Szentlélek­ről, Szűz Mária praefatió-ja. — A következő vasárnap énekren­dje: 227., 144., 179­ Október közepén állítják fel az olaszországi certaldói templomban Boccaccio síremlékét, amely Medii I firenzei szobrászművész alkotása. Assisi Szent Ferenc emlékünnepe Assisi Szent Ferenc napján, az elmúlt szombaton, ez évben is egy­házi ünnepséggel emlékeztek meg Assisiben a Szentről. Az ünnepi szentmisét Canali bíboros mondta, majd megtörtént a szent sírjánál lévő lámpák számára az olaj ünne­pélyes felajánlása. Budapesten a Kapisztránói Szent Ferenc-rend budai plébánia­templomában Szabó Imre eszter­gomi segédpüspök, budapesti viká­rius mondott ünnepi szentmisét Szent Ferenc emlékezetére. A má­sik ünnepség az Alkanta­rai Szent Péter templom Szent Ferenc-oltárá­­nál volt, ahol Endrét­ Mihály egri segédpüspök mutatott be ünnepi szentmisét. A főváros katolikusainak október­­havi első szombati ájtatosságát is Assisi Szent Ferenc emlékének szentelték. A Bakáts-téri Szent Ferenc tiszteletére szentelt plébá­niatemplomban megtartott ájtatos­­ságot Szabó Imre püspök vezette­. A szentbeszédet Bády Ferenc c. apát, Budapest-óbudai plébános mondta. Méltatta a temlom védő­szentjének, Assisi Szent Ferenc­nek életét, kiemelve azt, hogy egész életének programmja a szeretet és a békesség volt. Majd idézte Assisi nagy szentjének Naphimnuszát: »Áldjon Uram Téged minden em­ber, ’ dicsérjenek a békess­égesek, akik a háborúk sárkányát vissza­­űztik.« Milyen mélységes gondola­tok ezek — mondotta Bády Ferenc —, melyek magukba foglalják a legtökéletesebb istendicséretet, az emberek háláját, a felebaráti sze­retetek a megbocsátást és ezen ke­resztül a békét a telkeknek és az embereknek. A szentbeszéd elhang­zása után Szabó Imre püspök ál­dást adott a híveknek. A „KENYÉR HÁZA “ Az egyházi szertartások segítsé­gével sok régi, ma­ már nemi hasz­nált nyelv szavait tanuljuk meg. Legnagyobb részt természetesen latin eredetűek ezek a szavak. Azonban mindenki ismer legalább két görög szót is, nevezetesen a Kyrie eleisont, amely mint tudjuk, azt jelenti, Uram irgalmazz. Sokan nem gondolnak azonban arra, hogy tucatnyi héber szót is ismerünk. Gondoljunk csak az annyiszor­ emlegetett Betlehemre, amelynek magyar jelentése a »ke­nyér háza«. További ilyen héber eredetű szavak a sabbat (pihenő­nap), sabaoth (uralkodó seregek), Izrael (Isten harcosa), alteluja (dicsőítsétek az Urat), manna (mi ez?), Imánuel (velünk az Isten), Gábriel (Isten hőse), Rafael (Isten üdvözít), Michael (ki olyan, mint Isten?), József (sokasító), kerubim (pallosos angyal), szerafim­a (láng angyala) és így tovább. Szent Dimunkos narancsfája Róma egyik legrégibb és leg­szebb temploma a Szent Szabina bazilika. Még a Krisztus utáni V. században épült. Párosi már­ványból készült huszonnégy osz­lopa, díszes főajtaja és a benne őrzött ősrégi mozaik világhírű al­kotások. Van a templomnak még egy ne­vezetessége, azonban ez nem benne áll, hanem mellette. Egy egyszerű narancsfa. A hagyo­mány, de a feljegyzések is azt bizonyítják, hogy a fát az Egyház egyik legnagyobb szentje, Szent Domonkos ültette. A fa még mindig friss erőben van. Amint Lacordaire, a híres francia szónok római élményei­ben beszámol róla, a múlt század negyvenes éveiben új hajtást eresz­tett. A narancsfáról egyébként olyan nagy szent is megemléke­zik, mint Szialézi Szent Ferenc. A fát sűrű rács veszi körül, hogy a látogatók le ne kopasszák leveleit. Mill Hasábhírdetések díja mm-ként 6 Ft* szöveghirdetések szavanként 2 Ft, leg­kisebb hirdetés 10 szó Bundák, átszabások, szörmebélések, gyer­meébundák. Irhatisztítás: Somogyi szűcsnél, Kossuth Lajos­ u. 5. szám. Oltár, szószék templom aranyozása, festése, javítása, laparannyal, garanciá­val. Falun­yi Konrád, aranyozó, Buda­pest, József­ körút 49. Telefon: 141—947. Zongorák, piankjók javítása, hangolása/ értékbecslése Sasvárinál. Telefonszáma 426—819. Lenin-körút huszonegy.________ Használt bútort, ruhát, varrógépet vesz, hívásra házhoz megy Doma. Nagysztva-i­ros-utca 14. Express kézikötőkészülékkel gyorsan, szépen köthet. Debreceni, XIII., Szént László­ utca 53., vagy XI., Kosztolányi­­tér 12., f.­1., Demeter. Zongora javítás, hangolás, bőrözés/ szakbecslés, Lipovnitzkynél, Rákóczi­ út 34. (220—413). Csillárt készítőnél vásároljon. Vogel csillárüzem, VIII., Horváth Mihály (volt Mária Terézia)­tér 1.__________________ Harmonium, zongora, pianínó hangolása javítása Hörinél, II. Török­ utca 8. Tele­fon: 151—965. Kétszemélyes rekamier, fotelekkel, kékkel 4600-ért eladó, kárpitosnál szé­p Rá­­kóczi-tér H. Fáj a tyúkszeme? Használjon Anticors tyúkszemirtót. Biztosan elmulasztja. Ára 5.80 Ft. Nagy drogéria, VIII., József­ kör­­út 19. Orgonajavítás, hangolás­, síppótlás.­ Győri József, Budapest, XIII., Lőportár­ utca 14/b. Kezdőket megtanítok magyarnótát zon­gorázni. Paulay Ede­ u. 56., f. 4. Rokka, villanyrokka, kártolószalag és kefe. Révai, Dessewffy­ u. 47. Gyöngyfűzést szakszerűen készít. Gall­­uitzné, V., Párisi­ u. 7., I. 6. Misekönyv, magyar-latin szöveggel, Desclée-kiadású eladó. Cím a kiadóhiva­talban. Kis kottás imakönyv Zsasskovszky-szö­­veggel, vászonkötésben kapható. Cím a kiadóban. »Magyarország művészeti emlékei« há­rom kötetben, teljesen új állapotban el­adók. VI., Lehel­ u. 5. Travnik István. Tizenegy éves kislányával hosszú gya­korlattal kántorságot, esetleg plébánia önálló vezetését vállalja szerényigényü férjes asszony, »Lakást kérek« jeligére. Nyugdíjas lelkész állandó kisegítésre és temlomi orgonálásra lakás- és ellátásért vállalkozik. Cím a kiadóban: Női kántort keres azonnalra kisebb plé­bánia, beteggondozással. »Pestmegyei« jeligére. Plébánia szerényigényű, vallásos, kö­zépkorú főzőmindenest keres. Részletes tájékoztatás, plébánosi ajánlást mellé­keljen »Azonnalra« jeligére. A kifli eredete A kiflit a bécsi pékek hozták di­vatba a középkorban. A bécsi Szent István-dóm tornyán a kereszt alatt sokáig ott volt a félhold is. Ez a félhold adta az ötletet a kifli alak­jához. A bécsi pékeknek egy másik hagyománya is fűződik a dómhoz. A nagy kapu mellett a falba il­lesztve látható egy 90 cm kerületű vaskapocs. Ennek megfelelő nagy­ságúra kellett sütniök a kenyeret. Mindenkit érdeke! A A Magyar Közlöny október 5-i száma közli a minisztertanács ren­deletét a bíráskodásban részvevő népi ülnökökről. A rende­let értelmében a polgári és a bün­tető bíráskodásban részvevő népi ülnököket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetőeg a helyi tanácsok választják meg A népi ülnökök megválasztása az 1953. évi január hó 1. napjától kezdődő 2 évre szól. Népi ülnökké az magyar állampolgár választható, aki a választás időpontjában 23. életévét­­ betöl­tötte és országgyűlési képviselői választójoga van. A népi ülnökök évenként 1 hónapon át működnek. 1932 OKTOBER 19 Levélcím: Budapest 4 postafiók 145. Telefon: 1S8—CSS és 188-068. Csekkszámlaszám: 16.820. Előfizetési díj: negyedévre 15 forint. Felelős szerkesztő: PÉNZES BALDUIN Felelős kiadó: SAAD BÉLA Az egyházi hatóság jóváhagyásával , Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, V., Ferenciek­ tere 7 1. lépcső I. emelet, 1 szám. Engedélyezési szám: 1852/M. E. 1945. 2­528666 Athenaeum (F. : Soproni Béla)

Next