Új Ember, 1953 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1953-01-04 / 1. szám
Rainer Mária Rilkét Középkori katedrális napóráiénak angyalához A szélörvényben, mely a székesegyház körül mint szembeszálló gondolat kereng, im megfog és lassan vezet lágy vonzásod, míg itt mosolyod fogad: te száz ajkból márványba rótt ajak, mosolyban égő angyal, hallgató láng, nem látod-é hogy hull le minden óránk, hogy siklanak e kőnapóra nagy lapján alá megtelten, szakadatlan, végesen s mégis visszavonhatatlan súllyal a végtelenbe zárt hidak! Mit tudsz rólunk, óh Idő Angyala, ki édes mosollyal s kőarccal a halálnak tárod kőtábláidat? Fordította: Ijjas Antal A győri székesegyház restaurálása Papp Kálmán győri megyéspüspök a győri székesegyház másfél éve folyó restaurálási munkálatainak előrehaladásáról számol be legutóbbi körlevelében. A székesegyház tornyát stílusos régi külső díszének megfelelően helyreállították. Ugyanakkor megújult a magyar szentek hódolatát megörökítő szentély-freskó is új, eddig ismeretlen módszerekkel tisztította ki Borsa Antal művész a mennyezetképet évszázadok füstjéből, porából. A Műemlékek Országos Központja figyelemmel kísérte a restaurálást és jószándékú kritikával segítette. Az elmúlt év tapasztalatain okulva a művész fokozott erővel látott neki a főhajó Urunk színeváltozását ábrázoló nyének restaurálásához. falfestmész munka is befejeződött, így sikerült a annyi próbálkozás után a már veszendőbe indult Maulpertsch-képeket megmenteni. Az új tabernákulumm, a helyreállított és kivilágított freskók, valamint a részben megtisztított szobrok új ékességei a székesegyháznak. A művészi értékű munkák elvégzése természetesen súlyos anyagi áldozatot is követelt. Ezen a téren hálával emlékezik meg a megyéspüspök körlevele az állami támogatásról. PEST-BUDAI BETLEHEMEK A szenteste ezüstös ködfátyolba burkolózva száll le a főváros utcáira. A forgalom még javában zúg, a járművek ontják a népet s még némán állanak a templomok. Egyik-másiknak még az ajtaja is be van zárva, csak az oldalajtón tud belépni a járatos hívő, aki a betlehemet, a karácsonyi templomok e kedves ékességét, keresi. A mi magyar templomaink korántsem kelhetnek versenyre e téren az olasz, osztrák vagy akár a cseh templomokkal, amelyekben nem egyszer találni ötven, százfigurás betlehemeket, közöttük valóságos műremekeket, mint amilyen például Stammer barokk műve Kallwagban vagy Cvek és Stapfer cseh betleheme a prága-holesovicei Szent Antal-templomban. De azért a mi betlehemeink is kedvesek. Vidéki városaink közül különösen Pécs és Eger templomaiban lehet szép képmásait találni a szent éjszaka szereplőinek. A pálmát e téren országos viszonylatban is a pécsi Szent Ferenc sebhelyek-lommom viszi el, ahol a szentélyben állították fel a jászlót és körülötte embernagyságban a szent család, a pásztorok és mágusok figuráit. Szép és kedves betlehemeket találni fővárosi templomainkban is. A legrégibb közülük az óbudai Szent Péter és Pál apostolokról elnevezett szép és műemlékekkel bővelkedő templomban található. A jászol-jelenet az egyik mellékoltáron áll. A barlangistáló egyszerű és inkább csak jelképszerű, de maguk az egyes figurák igen szépek. Müncheni fafaragás és körülbelül százhetven esztendős. Egyidős a templom főoltárának alakjaival. Kár, hogy a régi figurák mellé újabban beszerzett alakok nem érik el a régiek színvonalát. A budai országúti plébániatemplom betleheme majd egy évszázaddal fiatalabb. Tiroli, grödeni munka. Sokkal népesebb, mint az óbudai. Egész kis juhnyáj legel a pásztorok körül. Itt, — éppúgy, mint Óbudán — kedves és úgy látszik, régi szokás, hogy a napkeleti bölcseket és kísérőiket csak Vízkereszt előtt rakják ki az oltárra, amely egyébként a greccói karácsonyt ábrázolja Kontuly Béla remek tolmácsolásában. Ugyancsak grödeni munka Huba-utcai Boldogasszony-templom a betleheme is; ez a főváros leghangulatosabb karácsony-képe. Nem mellékoltáron áll, mint a legtöbb helyen, hanem a templom bejárata mellett egy fülkében. Ez nyújt rá, hogy díszletet és módot tájat rakjanak a figurák mögé. összeállítói a legkedvesebb ötletet választották ki: odavarázsolták a fülkébe a betlehemi éjszakát. A világos barlangistálló felett ott állanak. Betlehem tornyai és házai az ablakokból világosság szűrődik ki. Felettük pedig ragyognak a csillagok. Egészen másfajta betlehem-típus az, amit az Örökimádás-templomban látni, mely ugyancsak fülkében van elhelyezve a bejárat mellett. Ha egy szóval akarnók meghatározni jellegzetességét, azt mondhatnék: öltöztetés betlehem. A gyermeknagyságú figurák kezét mozgatni lehet. A sok kosztüm igen színessé teszi a képet és rengeteg lehetőséget nyújt a díszítő kedv számára. Igen érdekes a Bazilika betleheme. Egyetlen darab az egész jelenet, tehát nem lehet szétszedni figurákra. Nem annyira látványosságra, mint művészi színvonalra törekedett alkotója. A modern egyházművészeti fantázia is megtalálja a maga kifejezését a városmajori templomban. Nem szoborcsoport, hanem kivágott és festett lapos figurákból álló színes, változatos kép. Harmincnégy figurájával a pestbudai templomok egyik legnépesebbje lehetne. A lublini katolikus egyetem megnyitása Az elmúlt napokban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a lublini katolikus egyetemet. Az ünnepségen megjelent Wyszinski bíboros, Lengyelország prímása is. Iwaniczki, az egyetem új rektora, megnyitóbeszédében elmondta, hogy a katolikusok többmillió zlotyt gyűjtöttek össze az egyetem fenntartására. Swift prédikációja Swift Jonathan, a nagy angol szatirikus író, Gulliver szerzője, anglikán lelkész volt. Templomi prédikációiban sem tagadta meg gúnyolódó természetét. A templomi aluszékonyságról szóló beszédéhez alapul az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetét vette, melyben el van mondva, hogy Szent Pál egyik hosszúra nyúlt beszéde alatt »egy Butikes nevű ifjú az ablakpárkányon ülvén, s a mély álomtól elnyomatván, mivelhogy Pál sokáig beszéle, alvás közben leesék a harmadik emeletről és halva véteték fel.« — Swift hozzáfűzte: »íme a templomi alvás következményei! Mely szerencse, hogy Pál az ifjút újból életre keltette, de figyelmeztetlek benneteket, én ezt nem tudom megtenni, de úgy látszik, hogy ti nem is számítotok erre, mert a székeitek oly kényelmesek és biztonságosak, hogy megfordítva: ahhoz kellene csoda, hogy kiessetek belőlük.« Hogyan kívánnak a népek újesztendőt? Ahány ház, annyi szokás, ahány nép, annyiképpen kíván egymásnak boldog új eszendőt időtlen idők óta. Mert a szerencse és boldogság kívánás valóban nem mai szokás; megtaláljuk már a legrégibb kulturnépeknél is. Az ószövetségi zsidók például így üdvözölték egymást a maguk új esztendeje alkalmából: ■»Legyetek előjegyezve egy boldog esztendőre. Fűzzön titeket az élet kötelékeihez Uratok Istenetek!« A görögök újévi kívánsága olyan, mint egy sóhajtás: »Bárcsak sok évet megérnétek« A kínai, aki tavasszal kezdte meg a maga új esztendejét, csupa udvariasság jókívánságában is. Szerényen annyit jegyez a rizspapír üdvözlőlapra: »Tiszteletteljes üdvkívánat a tavaszhoz. Ugyanígy a japán: »Engedjétek meg, hogy újévi szerencsekívánatainkat kifejezzük. Boldog tavaszt!« Sokkal bőbeszédűbb az arab a maga újévi üdvözleteiben: »Adja a felséges Isten, hogy ez az év a nyugalom és áldás éve legyen rátok nézve. Legyen mellettetek minden jóban, amit gyakorolni akartok! Nyújtsa meg életeteket, hogy még gyakran vehessetek búcsút az egyik évtől és léphessetek a másikba kifogyhatatlan örömben, az egészség és a boldogság teljes birtokában!« A modern népek kívánságai általában rövidebbek, egyszerűek. Az orosz újévi köszöntés: »Üdvözletünket küldjük az új évhez és az új szerencséhez«; a lengyel: »Szerencsét és egészséget az új évhez!«; a cseh: »Szívélyes szerencsekívánatot az új évhez!«; a román: »Még sok évet!«; a finn, dán, norvég, svéd, angol megelégszik a rövid »Boldog újévet!« kívánsággal; a francia valamivel bőbeszédűbb: »Legjobb kívánságainkat az újév alkalmából!«; körülbelül ugyanígy az olasz is, a spanyol is gratulál az újévhez, a portugál meg éppen bókjait küldi. Talán a legköltőibb a régi szanszkrit újévi jókívánság: »Szeretet lakozzék az öröm közepeit. Az ellenség között szűnjék az ellenségeskedés. Legyen jó dolga az egész világnak, most, hogy az új év beköszöntött!« Vízbemerülő apátság A franciaországi Pontigny XII. századból származó híres apátságát, amelyben Canterbury Szent Edmund sírja is van, pusztulás fenyegeti, mert abban a völgyben fekszik, amelyet mesterséges tóvá akarnak átalakítani. A völgyben gátak segítségével a Yonne folyócska vizét fogják felduzzasztani. A terv végrehajtásának négy község teljesen, három község pedig részben áldozatul esnék. Daniel Rops, az ismert katolikus író mozgalmat indított, hogy az apátságot legalább szigetként őrizzék meg, végtére is Franciaország egyik legszebb műemléke. Szakértők szerint ez nem ütköznék nagyobb nehézségbe, mert az épület meglehetősen magasan fekszik s így csak kevéssel kellene a mesterséges tó szintjét alacsonyabbra szabni, mint ahogy az eredeti elgondolás kívánja. A belseni hirhedt náci koncentrációs táborban emlékoszlopot állítottak fel, amely 22.000 mártír halálát örökíti meg. A januári első szombati ájtatosság január 3-án a terézvárosi templomban este 6 órakor kezdődik. Az ájtatosságot Szabó Imre püsök, budapesti érseki helynök vezeti, szentbeszédet Körmendi Béla szentimrevárosi segédlelkész mondja. Dr. Jászay Rezső aranymisés piarista, volt katolikus főigazgató, debreceni és budapesti háziőnök, hosszabb betegeskedés után, 82 éves korában elhúnyt. Nagy részvéttel temették el a rákoskeresztúri temetőben. Ott volt a temetésen Czapik Gyula egri érsek és Sík Sándor rendfőnök vezetéséivel a piarista rend valamennyi tagja. Az ezernyelvű Miatyánk A Miatyánk fordításoknak legteljesebb modern gyűjteménye egy vidéki papés megközelítően ezer nyelven és tájszólásban, nem kevesebb mint 1380 fordítási változatát tartalmazza annak az imádságnak, amelynek szavait legelőször magának Jézusnak ajkai mondották el tanítványai előtt. Nincs szöveg, mely nagyobb »nyelvi karriert« ért volna meg. Már maguk azok, akik akkor ott álltak Jézus körül s legelőször mondták utána az imádság szavait, megérték, hogy ugyanezek a mondatok sorra hangzottak föl nemcsak görögül, latinul, hanem szír, kopt, káldeus, perzsa, galatai szavakkal is és a sivatag s a Földközi-tenger összes nyelvein, az egyházatyák korában pedig az európai, ázsiai,, afrikai térítés területének minden nyelvén. 1591-ben már volt Rómában egy inkább az érdekesség kedvéért létesített magángyűjtemény, amely kerek száz nyelven tartalmazott Miatyám fordításokat, míg az 1700 körül keletkezett londoni gyűjtemény már kétszázötven nyelv többszáz fordításváltozatát foglalta magában. A modern gyűjtés mindezeknél többre tör: nemcsak földrajzi, hanem történelmi teljességére is azoknak a szövegeknek, amelyekkel a Miatyánk az emberiség ajkán megjelent. Ki gondolná például, hogy a Miatyánk az az egyetlen közös imádság, amit Európában való megjelenésük óta ismernek az összes kóbor cigány törzsek is? Régi, indiai vallásuk már több, mint ezer éve feledésbe ment, ellenben hétszáz év óta minden cigány folyékonyan mondja el az »Amato Dad«, a cigány nyelvű Miatyánk szavait; a modern gyűjtés tíz változatát tartalmazza a cigány Miatyánknak. De megvan a Miatyánk pl. az ősindiai tamul nyelven is; érdekessége az, hogy ennek a nyelvnek vannak a leghosszabb szavai. Maradjunk India közelében: a Miatyánk öt maláj nyelven szerepel a gyűjteményben s az India és Ausztrália közti szigetekről négy maori nyelvű változat van. De van 23 kínai, 20 arab és 106 délamerikai indián nyelvű változat is. Hogy Európára térjünk, ki gondolná, hogy olaszul 21 változata van? Nem azért, mintha gondolati, tartalmi eltérések volnának a szövegben, hanem azért, mert a későbbi olasz nyelv a latinból szétesett itáliai lájinyelvek sokaságából fejlődött, nőtt eggyé s a korai középkorban egészen más nyelven beszélt a lombardi, a toscanai, vagy szicíliai tartományok embere s ajkukon egymástól eltérő eredésű és ejtésű szavakkal hangzott föl a Miatyánk is. S ugyancsak fcl gondolná, hogy 27 különböző ófrancia szövegváltozata van a Miatyánknak? Ezek ugyancsak egymástól eltérő tájnyelveket jelenteni. Még szétágazóbbak a német tájnyelvek Miatyánnk szövegei, de megvannak a germán népvándorlás majdnem minden törzsének nyelvén, s van szöveg, amely izlandi nyelven, ógermán rúnákkal leírva került elénk! A múltból most nagyot ugorhatunk előre, abba az időbe, amikor, fölmerült az a gondolat, hogy a több, mint ezer nyelven beszélő emberiség nyelvei fölött valamiféle mesterséges műnyelven teremtsék meg a közös érintkezés lehetőségét és ennek a gondolatnak jegyében sorra alkották meg az olyan nyelveket, mint a volapük, az eszperantó, idő stb. Nos, 36 ilyen mesterséges nyelvre van lefordítva a Miatyánk, az ember nem is gondolná, hogy egyáltalában volt ennyi műnyelv. Végezetül pedig talán a legérdekesebb az, hogy a maga eredeti nyelvén, azon a nyelven, amelyen a Miatyánk legelőször elhangzott, Jézus anyanyelvén, az arám nyelven, egyáltalában nem maradt ránk a Miatyánk! Máté ugyan ezen a nyelven írta meg evangéliumát és így a Miatyánk is arámul került először lejegyzésre, azonban Máté evangéliumának ez az arám szövege elveszett s csak az apostolok életidejével egykorú görög fordítás maradt ránk, noha Szent Jeromos kortársai még tudtak Máté arám nyelvű példányairól. Mai, modern tudósok fordították vissza a görög evangéliumot arámra Krisztus korabeli arám nyelvemlékek szókincse alapján, így fordították vissza Jézus anyanyelvére magát a Miatyánkot is. Rómában, a Sant Andrea della Valle-templomban minden évben egyszer arám nyelven is mondanak szentmisét s akkor az oltárnál is felhangzik a Miatyánk, vélelmezhetően nagyjából ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel Jézus tanítványai előtt egykor elmondotta... Egy buzgó Jeanne d’Arc tisztelő úgy látszik, a romantikus történelemszemlélet vissza-visszajár kísérteni. Az utóbbi évtizedek egyik érdekes kísérlete a történelemtudományban, amire Paul Grimond francia író vállalkozott. Grimond buzgó híve és tisztelője az orleansi szűznek, szent Jeanne d’Arc-nak. Úgy látszik, nem tudta elviselni a gondolatát, hogy a szent leány oly szomorú módon, máglyán halt meg Rouen terén. Ezért nem kisebbet állít, mint hogy nem Jeanne d’Arc halt meg a máglyán, hanem egy másik asszony. Grimond kísérlete azonban teljesen reménytelen, mert Jeanne d’Arc perének és szomorú halálának úgyszólván minden mozzanata okmányokkal bizonyítható. Mint Galeotto elbeszéléséből értesülünk, Mátyás király egy alkalommal tudós humanistái körében felvetette a kérdést, mi az oka annak, hogy Jézus Pétert, az aki elárulta, megtagadta s esküvel erősítette, hogy Krisztust nem ismeri, mégis az egyházfőség legfőbb méltóságával tüntette ki, Jánost pedig, aki mindhalálig hű maradt hozzá, úgy hogy semmi félelem vagy veszedelem sem tudta eltántorítani tőrle, jutalom és kitüntetés nélkül hagyta?« A király társaságában jelen volt történetesen egy szicíliai születésű Gattus János nevű pap, Galeotto jellemzése szerint »éleseszü s gyorsfelfogású, de nagyon magabizos hittudós, aki azt híresztelte magáról, hogy a hittudomány minden kétes kérdését azonnal megfejti.« Nos, ez a Gattus király nagyképűen kérdésére kijelentene, hogy »ez a kérdés: miért jutalmazta Krisztus Pétert, s miért nem Jánost, nem tartozik az emberi értelem körébe, felülhaladja a hittudósok tudását, mert ezt a nehéz és rejtelmes titkot Krisztus magának tartotta fenn, s még senki soha nem merte kérdés tárgyává tenni«. Mátyás király erre előhozatta Szent Jeromosnak ellen írott Jovinianus amelyben a munkáját, kérdésre vonatkozóan a következők olvashatók: »Miért nem Jánosra esett a választás, aki ártatlan volt? A kor határozott, és Péter volt az idősebb, hogy ne egy ifjú, félig-meddig gyermek kerüljön meglett korú férfiak élére.« Mátyás ehhez hozzáfűzte saját még magyarázatát is: »A bűnös, áruló és szökevény Pétert Krisztus a főpapi méltóságban azért tette az ártatlan János elé, hogy a bűnösöknek reményt nyújtson a bocsánat elnyerésére. Mert a bűnös és áruló Péter, aki mint feleséges ember ismerte az emberi gyengeségeket és a szenvedély hatalmáét, mestere példáján indulva, aki tanítványa bűneit, mikor keservesen megsiratta, megbocsátotta, s többé nem tekintette vétkéül — könnyebben bocsánatot s feloldozást adhat a bűnökbe és szenvedélyekbe merült embereknek, s kegyesebben bánhatik a megtérő bűnösökkel. Ha azonban az ártatlan és a hitben állhatatos János lett volna az Egyház fejévé a kötés és oldás hatalmával, ő, aki sohasem ismerte meg a szenvedély kísértését és erejét s akit semmi szenvedés sem tudott Krisztustól elszakítani — talán minden embert olyanná akart volna tenni, amilyen ő maga volt, és a Krisztustól és a hittől eltévelyedetteket s a bűnös szenvedélyüeket ridegen visszautasította volna magától. Azt hitte volna, hogy az emberek nem gyengeségből, hanem rosszakaratból vétkeznek s könnyeikkel csak színlelik a bánatot*