Új Ember, 1954 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-26 / 39. szám
Virág Ferenc püspök Siklósbodony jubleumi búcsúján Az Ormánság kellős közepén fekszik Siklósbodony, a baranyai lankák erdői, kukoricaföldjei ás szőlői között. Különös tája ez a magyar glóbusznak, amelyhez hasonlót nem találhatunk sehol máshol az országban. Csupa apró település — Siklósbodonynak is csak 49 háza van — és az egyke még mindig ráüti bélyegét a népességre. Siklósbodony 49 házából 6 üres és ugyanannyiban legfeljebb egy-egy öregasszony lakik. De az évszázados fizikai és szellemi hanyatlás után a nagy kataklizmák mintha felébresztették volna az Ormánság népét is. Ami két évtizeddel ezelőtt szinte megoldhatatlannak látszott, most úgyszólván magától oldódák meg. A kis településeken egymás után bújnak ki a földből a kis templomok. Mintha ennek az annyiszor elveszettnek mondott népnek soraiban egyre többek emelnék fel tekintetüket ismét az ég felé. Erről tanúskodott a szeptember 19-i siklósbodonyi búcsú is, amelynek ez idén különös fényt adott, hogy éppen 200 évvel ezelőtt, 1754-ben épült meg a falu temploma. Valamikor régen a siklósbodonyi búcsú legnagyobb eseménye volt Dél-Baranya hitéletének, de azután kikoptak belőle a híveik. A plébániához ma még 13 község tartozik; emberfeletti feladat ekkora területnek a lelkipásztori ellátása. De a híveik most már maguktól is jönnek mind nagyobb számban. A jubileumi búcsúra Virág Ferenc megyéspüspök is kiutazott Bodonyba, ahol a messzi környékről érkezett búcsús zarándokok nagy szeretettel fogadták a 86. életévén járó idős főpásztort, aki vállalta az utazásnak nem csekély fáradalmait. Mert az előbb mondottakhoz hozzá kell tenni, hogy Siklóbodonynak még ma sincs köves bekötőútja. A megyéspüspök Erdélyi Gyula apát-kanonok, Horváth Lajos, Siklósbodony egykori plébánosa, Molnár József görcsönyi plébános és Szakály István jelenlegi siklósbodonyi plébános segédletével mondotta a főpapi szentmisét. Evangélium után szentbeszédet intézett a hívekhez és ebben a 200 éves teplom és az annál jóval régebbi szenthely történetét vázolta fel hallgatói számára. Már a XIV. századból írásos nyomai vannak az itt állott templomnak, amely azután nyilván a törökdúlásnak esett áldozatul. Kétszáz évvel ezelőtt Zelenkó János, ez a lelkes pap, nyomorúságos harangtornyot és hozzátákolt vályogfalú templomszentélyt vett át ezen a helyen. Ő vette azután rá a környező uradalmak akkori tulajdonosát, az egyik Batthyány grófot, hogy templomot építsen. Azóta áll itt ez a szép Istenháza, amelynek falai között az elmúlt két évszázad alatt annyi buzgó imádság szállt fel az Úr színe elé. Isten háza és a mennyország kapuja a templom, így kell megbecsülni és így kell szeretni. Mózes a saruszíját oldotta meg a hely közelében, ahol az Úr szólott hozzá; hasonló tisztelet és elfogódottság kell, hogy eltöltsön bennünket, amikor az Úr házába belépünk. Mise után Siklósbodony lelkes plébánosa, Szakály István mutatta meg a templomot a vendégeknek. A Szentkereszt felmagasztaltatása emlékére felszentelt templom még ma is eredeti foramájában áll, csak falait díszíttette jelenlegi plébános hatalmas freskókkal. Az elgondolása az volt, hogy az ember viszonyát a Megváltó Szent Keresztjéhez mutassa be valamennyi vonatkozásában. Délután litánia volt, majd utána a búcsús sátrakat vette körül az ifjúság; késő estig hallatszott a búcsúsok vidám zsivaja. Shvoy Lajos püspök a solymári Mária-ünnepen Májusban virágba borult fák, friss lombok, tünékeny mezei virágok, zöldelő búzatáblák keretében láttuk a megható képet, amint keresztjeik mögött zengő énekszóval vonultak át a magyar tájakon a Szűzanyát tisztelő hívek. Tavasz óta ez a pompázatos keret többször változott már. A fák virágos ágai ízes gyümölcsöt dajkáltak a nyárban, a zöld búzamezők változtak, aranyos kalásztengerré majd sárga tarlókká és barna szántókká fakultak. De az a tavaszi kép újból és újból elénk tűnt Mária ünnepein. Most már a színesedő erdőik fáiról sárga levelet ver le a lobogók keresztje s a búcsújárók fejére az őszi mezők szálldosó ökölnyála telepszik koszorúnak. A magyar kegyhelyek felé az utolsó seregek igyekeznek. A legtöbb egyházmegye befejezte Mária-évi ünnepségeit az ősi búcsújáróhelyeken. Az elmúlt vasárnap — szeptember 19-én — a Pilis hegyvidék fejéregyházmegyei plébániáinak hívei gyülekeztek össze Solymáron, hogy ennek a gazdag történelmű, szenthelyekkel megáldott tájnak a hódolatát elvigyék a Segítő Szűzanya oltárához. Az ünnep vigíliája kettős ünnep volt. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök ekkor áldotta meg a solymári kegytemplom újjáépített orgonáját a Szűzanya tiszteletének szolgálatára és Szent X. Piusnak pártfogásába ajánlva a hangszerek fejedelmét. Az orgona megáldásának szertartása után Gergely Ferenc orgonaművész szólaltatta meg ünnepélyesen az újjáépült orgonát, majd a solymári hívek Mária áhítatunk gyöngyszemeiből öszseállított imákkal és énekekkel — mint vigiliás zsolozsmával — vezették be a másnapi egyházmegyei ünnepséget. Vasárnap délelőtt 10 órakor a székesfehérvári püspök ünnepi szentmisét pontifikált a zöld lombból és virágokból épített szabadtéri oltár előtt. A környék tradícióihoz híven a püspöki mise alatt megható egységben csendült fel ennek a zenekedvelő népnek az ajkán a Szűzanya énekes köszöntése zenekari kíséret mellett. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök ünnepi beszédében a Mária-év jelentőségére hívta fel híveinek figyelmét, kiemelve előttük a Szűzanya szeplőtelen alakját, rámutatva ennek a kiváltságos esztendőnek kegyelmi ajándékaira és azokra a kötelezettségekre, amelyek különösképpen kötelezik példamutató élőbe azoknak a vidékeknek híveit, ahol századok óta elevenen él Mária tisztelete. Délután az egybegyűlt hívek közös rózsafüzér-ájtatosságon vettek részt, majd a pasaréti templom énekkarának közreműködésével ünnepi egyházzenei hangverseny fejezte be a székesfehérvári egyházmegye északkeleti részének Mária-évi ünnepségét. _______ i Templommegáldási ünnep Sajópüspökiben Az elmúlt vasárnap tartották meg az egri egyházmegye északi részéhez tartozó Sajópüspökiben a külsőleg és belsőleg teljesen újjáalakított plébániatemplom megáldási ünnepségét. A szertartást dr. Brezanóczy Pál pápai prelátus, érseki helyiék végezte. _______ Pakisztán fővárosában, Ithiban, katolikus háztartási Karakiállítás nyílt meg. Japán legmagasabb és világszerte híres hegyén, a Fujiamán most mutatták be az első szentmisét. Belfe atya, a hegy lábánál fekvő Kataré helység szerzetesplébánosa. 40 iskolásgyermekből álló énekkart is felvitt magával a hegycsúcsra, ahol sok hívő gyülekezett össze. A szentmisét sziklába vájt oltáron mutatta be Belfe atya. SZÜRETI VERS (amelyben a költő a költészetét zavaros újborhoz hasonlítja, s mégis ajánlani meri az olvasók szives figyelmébe.) Megértek ím a szöllőfürtök, s én szépmíves jáspiskehelybe furcsa zamatú újbort töltök. Borom vegyült ízekkel telve: van benne bús könny és bohóság, van benne édes arany jóság és sötétvörös fanyar átok. De bárminő is, mégis érték, mert nem piszkos csapszékben mérték, az Úr szellején szüreteltem. Tehát vegyétek és igyátok: ez az én lelkem! Kunszery Gyula Egyházi kinevezések Dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, esztergomi apostoli főadminisztrátor, az esztergomi főegyházmegyében szeptember 1-i hatálysal Béres Györgyöt Bpest—Kőbányáról az esztergomi szemináriumba tanárnak, Szőnyi Alfrédot Budapest—Karolina-útra lelkésznek, Szabó Istvánt az esztergomi főszékesegyházba karkáplánnak, dr. Palánkai Györgyöt a Budapest—Hermina-úti kápolnába lelkésznek, Derőfy Bélát az esztergomi szemináriumba prefektusnak, Fery Antalt Dorogbényára lelkésznek, Raáb Alajost Leányvárra plébánosnak, Zimonyi Istvánt Csolnokra plébánoshelyettesnek nevezte ki. Papp Kálmán győri püspök dr. Kriegler Györgyöt komáromi főesperes-helyettessé, dr. Farkas Lászlót bánhidai esperessé, dr. Németh Kálmánt tatai esperessé, dr. Villányi Győzőt szemináriumi vicerektorra, Kovács Ferencet az előkészítő tanfolyam vezetőjévé, dr. Bóna Lászlót püspöki szertartóvá, Nagy Istvánt sopronhorpácsi, Vághy Istvánt mécsén, Somogyi Bélát bánhidai, Csóka Sándort mosonszentjánosi, Nedesovszky Jánost mosoni, Pócza Ernőt árpási, Sági Károlyt bezsenyei plébánossá nevezte ki. Kujáni Ferenc kalocsai érseki helynök legutóbbi körlevelében közli a személyi változásokat. Plébánia vezetésére kaptak megbízást lelkészi minőségben: Müller Antal Bácsborsodon, Dombay Ernő Bácsszentgyörgyön, Molnár Pál Borotán, Szakál István Csengődön, Kopasz János Garán, Jánoshegyi István Hercegszántón, Mihályfi István Kalocsán (Szent Imre-plébánia), Gärtner János Kunbaján, dr. Mészáros Károly Madarason, Szekcső Mihály Mélykúton és Kapocs Nándor Szeremlén. Dr. Ijjas József *a kalocsai Szent Imre-plébániáról a miskei plébániára nyert áthelyezést plébánosi minőségben. Fényi János érseki szertartót a kalocsai Szent István-templom templomigazgatójává nevezték ki. Nyugalomba vonultak: Szőke János miskei esperes-plébános, Wildimann Gyula kunbajai és Mayer szeremlei plébánosok. Dr. Ferenc Gaál Gyula, a kalocsai Szent Istvántemplom templomigazgatója, saját kérelmére, tisztjétől felmentést kapott. ______ MINDENKIT ÉRDEKEL Az egész országban október 3. és 10. között tartják meg az ünnepi könyvhetet. A könyvhéten számos szépirodalmi, tudományos és ismeretterjesztő könyv jelenik meg.* Norvég szakszervezeti küldöttség érkezett hosszabb tartózkodásra hazánkba.* A minisztertanács határozatot hozott a gyermek- és ifjúságvédelem szervezeti kérdéseiről. A határozat szerint a gyámügyi feladatokat a járási, városi, megyei tanácsok végrehajtó bizottságai látják el. Intézkedik a határozat a gyermek- és ifjúságvédelem fokozott társadalmi segítéséről is. * A gabonabegyűjtési verseny győzteseinek szeptember 12-én adták át a kitüntető vándorzászlókat és jutalmakat. AZ ÖTÖDIK BÉKEKÖLCSÖN A minisztertanács felhívással fordult az ország népéhez, amelyben új államkölcsön szólítja fel az ország jegyzésére dolgozótársadalmat. Az ötödik Békekölcsön célját kifejezi a neve: a békés építés, az életszínvonal vábbi emelésének szolgálata. toA kormányprogramja nagy célokat tűzött az ország népe elé: a mezőgazdaság fejlesztését, a közszükségleti cikkek fokozását, nagyarányú gyártásának lakásépítést, a kulturális színvonal emelését és mindezzel a dolgozók életének további megjavítását. Minden forint, amelyet a dolgozók békekölcsönre jegyeznek, közvetlenül szolgálja ezeket a célokat. Az eddig kibocsátott kölcsönöket az ország népe túljegyezte. Bizonyos az, hogy hasonló sikere lesz az ötödik Békekölcsön jegyzésének is; az ország megértve a közös célok dolgozói szolgálatának jelentőségét, jegyzésükkel hozzájárulnak az ország építéséhez. Az ötödik Békekölcsön kibocsátása alkalmából a püspöki kar tagjai körlevéllel fordultak papjaikhoz. A hozzánk elsőnek beérkezett körlevélben Endre Csanádi püspök, Hamvas esztergomi apostoli adminisztrátor felhívja papjait, hogy a jegyzésben példaadóan vegyenek részt. Kiemeli a körlevél, hogy a kölcsön a békés termelés békeérdekeit szolgálja, népünk felemelkedésének, hazánk békéjének ügyét mozdítja elő. Az Ötödik Békekölcsön jegyzése szeptember 23-án kezdődik, kibocsátásra kerülnek 50, 100, 200 és 500 forintos értékű kötvények* Botanizáló szerzetesek nyomában Hiába tüzel forrón a nap, a vidék kun-palóc népe reá sem hederít. Tele a határ dolgozókkal. Alig kanyarodunk le gát felé a miskolci műútról, nyatávolban máris feltűnnek a Bükk a szélső vonulatai, hogy azután végleg mellénk szegődjenek. Az erdős hegyek között kis patakocska ezüstös vize csillámlik. Onnét jön, ahová mi megyünk. Anonimus szerint mellette, a Casunak (Kacsnak) nevezett helyen eredő patak mellett táborozott Árpád vezér, mikor Szerencsről a Sajón át megérkezett népével ... Mintegy varázsütésre bontakozik ki szemünk előtt utunk végcélja, a kies kocsd völgy. Elragadtatott kiáltások hangzanak el ajkunkról s fuvarosgazdénk is megállítja a lovakat. A kácsiak szeretik hallani a lelkesült felkiáltásokat. Vadregényes a táj, ilyen lehetett talán akkor is, amikor Nagy Lajos járt ide diósgyőri nyaralójából a bencés kolostorba. A hegyek közé zárt s a fontos közlekedési útvonalaktól félreeső völgy és falu a XII. század elején került a királyi család egyik nőtagjának hozományaképpen az Örs nemzetség birtokába. Örs úr várat emelt a völgy keleti bejáratánál és bencés apátságot is alapított. A bencések pedig többek között a kácsi fürdőt. A források langyos, 20 C fok körüli vizet fakasztanak. A mai fürdősház főépületének földszintjén és pincéjében, a Benedek-forrás fölött még most is láthatók a régi bolthajtások, amelyek jelzik, hol volt a szerzetesek fürdője. A forrásvizekbe különböző gyógyfüveket főztek a bencések s így alkalmassá tették reumatikus bántalmak gyógyítására. A vidék egész flóráját végigtanulmányozták, kiválogatták a leghatásosabb füveket, kipróbálták s nemzedékről nemzedékre hagyományozták. E régi tudást még ma is őrzi a kácsi nép s a féltve őrzött adatokat dr. Székely László, a jelenlegi plébános gyűjti szerető gondossággal s szaktudásának felhasználásával folytatni igyekszik a botanizáló szerzetesek munkáját. Kács jónevű és keresett gyógyfürdőhely s a SZOT gyermekeket üdülítet a szép helyen. De sokan keresik fel mások is kácsi forrásokat s templomi búcsúa jára messze vidékről érkeznek hívek. Érdekes és eredeti szokás, hogy az ünnepi mise után az egész sokaság körmenetben vonul a szépen kiképzett forrásfő felett álló Mária-szoborhoz, ahol a plébános megszenteli a források vizét. Mégse püspök Régebben a pápai udvarban szokásban volt, hogy a Szentatya magánkihallgatásán csak azok a papok ülhettek le a pápa jelenlétében, akik püspöki kinevezésükre vártak. Egy alkalommal XI. Pius pápa egy franciskánust fogadott egyszerű magánkihallgatáson. Mikor a szentatya meglátta az egyszerű kedvesen szólt hozzá: szerzetest, »Kedves fiam, üljön le.« A franciskánus meglepődött és késlekedett helyet foglalni. A pápa elmosolyodott, majd így szólt: »Üljön csak le fiam, emiatt még nem lesz püspök.« MARISKA NÉNI Ilyenkor, amikor még a városban is méz- és mustszaga lesz a levegőnek, s délben a tündöklő ég alatt vidám csapataikban vonulnak haza az utcákon a kis iskolások — ilyenkor gyakran eszembe jutnak azok a fényes reggelik, amikor hátamon a táskával s benne a tudomány rejtelmes fegyvereivel: tolltartóval, palatáblával, palavesszővel (mert akkor még palavessző, palatábla járta), szapora lépteikkel igyekeztem a szőlőn át a liciumkeritéses, diófás-udvaros iskola felé; néha megálltam s bámészkodva néztem egy-egy parányi, alföldi »hegy« oldalában a szüretelőket, a hajladozó lányokat a pitlivel, hátukon teli puttony - a nyálimbolygó legényeket; hallgattam a neki-nekikunkorodó nótázást; aztán egyszerre megiramodtam, nehogy elkéssem; futottam az úton nagy bakugrásokkal, mint a riadt kiskecske, s zörgött hátamon a házam: tolltartó, palavessző...palatábla. Ezekre a reggelekre gondolok mostanában, az édes mustszagra, a méltósággal szállongó diólevelekre az iskola árnyas udvarán, a kútkörül, és Mariska nénire, aki a padok előtt állva figyelte körmölésürnket, és jóságos arcára igyekezett minél több zordonságot varázsolni, ha nagyon csikorgattuk a vesszőt a palatáblán. Később írtunk ceruzával is, tollal is; Mariska néni föl-le járt, vagy megállt egyik-másik küszködő fej fölött, följebb húzta, hogy ne az orrával szántsa az irkát, vagy rákoppintott a mutatóujjunkra: »Ne olyan mereven, szépen, lágyan! Nem fölgörbíteni az ujjat, hanem ráfektetni«... Mariska nénire gondolok, aki a betűvetésre tanított, s eltűnődöm rajta, mennyit írtam azóta, az alatt az idestova negyven esztendő alatt, mennyi betűt, szót, mondatot, cikket, könyvet ... Istenem, egész folyó, betűfolyam, ahogy hömpölyög az éveken át. Jó meg rossz írások, valóságos áradat, s ott kezdődött, egy ilyen szép, tiszta, mustszagú őszi reggelen a diófás-udvaros iskolában... sok Igen, erre gondomostanában, ahogy a kis iskolásokat látom az utcán. Olykor meg is állok, megvárom, míg a lármás, vidám nép eltűnik valamelyik sarkon, s akkor, a hirtelen nagy csöndben, melyet csak a búcsúzkodó fecskék néma ívei szelnek át újra meg újra, igyekszem magamban is csöndet teremteni, olyan csöndet, ahogyan a Mariska néni türelmes kezére hajolnék, s azt mondanám neki: köszönöm. De talán így, innét messziről is meghallja, megérzi. (r. sry-i l