Új Ember, 1964 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-02 / 31. szám
Kénspénzser bérmonteaítr« Bp. 72. ax. pontahivatalnál Ára: 1 forint igyetemi ió.c»yvtar 11 csittvi Kriszta A mostani vasárnap evangéliuma Krisztus Urunknak egyik legmeghatóbb gyógyító csodatételéről szól. A Galileai tengernél egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy gyógyítsa meg. Krisztus „félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg”. És a süketnéma tüstént meggyógyult: hallott és beszélt. Krisztus megparancsolta a szemtanúknak, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tesz: a süketeknek visszaadja hallását, a némáknak beszédét”... Az evangéliumnak ebben a pár sorában is mennyi kimeríthetetlen gazdagság van! Mennyi sok tanulság! Mit csinált Krisztus kora gyermekkorától fellépésének idejéig, harmincéves koráig? Volt egy olyan — ma már elavult — elmélet, hogy ezen idő alatt Indiában is járt, s ott elsajátította a fakírok csodatevő „tudományát”. Ó, mily balga feltételezés! Micsoda „ég és föld” különbség van a Krisztusi csodák és a fakíri „csodák” között! — Jól ismerjük a fakírok „csodáit”. Felmásznak a levegőbe feldobott kötélre, élve eltemettetik magukat hosszú időre és azután „feltámadnak”, megmerevedett testtel lebegnek alátámasztás nélkül, kígyókat bűvölnek, és így tovább ... Csupa öncélú „csoda”: bűvészmutatvány, attrakció, produkció. Mennyivel másak Krisztus isteni csodái! Ezekben nincsen semmi önzés. Önmagáért nem tesz csodát. Rövid életében két ilyen kísértése volt. Mind a kettőt vsszautasította. Amikor negyvennapos böjtje után a sátán arra biztatta, hogy a köveket kenyérré változtassa, s amikor kereszten függve az arra járók káromolták őt, mondván: „Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!” Nem csinált a kövekből kenyeret, és nem szállt le a keresztről. Pedig mennyi sok csodát tett, de mindig — a mások javáért. A szomjazóknak borrá változtatta a vizet, az éhezőknek kenyeret szaporított, a gyógyíthatatlan betegeket meggyógyította, a halottakat feltámasztotta, hogy letörölje a hozzátartozók könnyeit... És a csodáiért még csak csodáltatni sem akarta magát. Éppen erre bizonyság az mostani evangélium mondata: „Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el”. Krisztus egész élete: tanítás, példamutatás. A csodáival is tanít. Persze, nekünk nincs csodatevő hatalmunk. Nem tudjuk a betegeket csodás módon meggyógyítani, de meg tudjuk látogatni és vigasztalni őket. Mi nem tudunk halottakat feltámasztani, de részvétünkkel enyhíteni tudjuk a visszamaradott hozzátartozók fájdalmát. Mi nem tudunk kenyeret szaporítani, de meg tudjuk osztani a sajátunkét, ha netán találkoznánk arra rászorulóval... A mi kis szűk emberi síkunkra levetítve végbe tudjuk vinni a szeretet apró, emberi csodáit... És még egyet meg tudunk cselekedni. Van itt egy „parancs”, amit szabotálni nem bűn, hanem erény. „Ezt senkinek se mondjátok el.” Igenis, mi, akik hiszünk Krisztusban, mindenkinek mondjuk el, hogy mások is tudják és higgyék: „Mindent értünk, és mindent jól tesz.” Kunszery Gyula SaAD BILAs A vatikáni nyári szünet előtt nagyjában-egészében a zsinati bizottságok is befejezték munkájukat, de ez korántsem jelenti azt, hogy elvégezték volna feladatukat. A bizottsági ülések titkosak, az Orbis Catholicusnak azonban vannak értesülései, amelyek megbízhatóaknak tekinthetők. Mi a dolgok állása tehát alig két hónappal a harmadik ülésszak megnyitása előtt? Foglalkozzunk csak az öt, a zsinat lényegéhez tartozó schémával. 1. Az egyházról. A teológiai bizottság elkészítette a koordinációs bizottság által jóváhagyott négy fejezetet: a) az egyház titka, b) Isten népe, c) a hierarchia, d) a laikusok. Még két fejezet szövegezése hiányzik, éspedig a „Szűzanya az egyházban” fejezeté, amelyet valószínűleg másodiknak iktatnak a tervezetbe. Vita folyik még arról, vajon külön fejezet szóljon-e a szerzetesrendekről éspedig ebben a schémában. A teológiai bizottság részéről hangsúlyozták, hogy határozataikat nagy többséggel, gyakran egyhangúlag hozták. A Mária-fejezet szövegének kidolgozásával a mariológia két ellentétes irányzatának szakértőjét, éspedig Philips louvaini profeszszort és Balicót, a római Mária Akadémia titkárát bízták meg. Rendkívül sok javaslat állt rendelkezésükre, a legutolsó hírek szerint azonban a koordinációs bizottság ötödik üléséig nem tudták elkészíteni a közös szöveget. 2. Az ökumenizmusról. Az Albanói tónál tartott háromhetes szakértekezleten már februárban befejezték a javaslat megszövegezését. Több, mint 500 javaslatot dolgoztak fel, s ezekből megállapítható volt, hogy az ökumenizmus jelentős előrehaladást tett az egyházban. Figyelembe vették a megfigyelők észrevételeit is. Az első három fejezet, amelyet a zsinat már megvitatott, változatlan szerkezetű, tartalmában azonban kívánság szerint bővült. A zsidókról szóló fejezet, mint nyilatkozat (deklaráció) fog csatlakozni a schémához, amelynek negyedik fejezete a vallásszabadság kérdéseit tárgyalja. A schémákra jellemző, hogy szélesebbre nyitották az egyház történelmi dimenzióit, s erőteljesen hangsúlyozták a szolgálat szellemét. Amíg a régi szöveg például „a 16. század reformációjából keletkezett közösségekről” beszél, addig az új szöveg ezt a körülírást használja, ,a nyugat, egyháza és egyházi közösségei”. Sok gondot okozott a vallásszabadság fejezetben a „közjó” kifejezés, amelyet a katolikus terminológia szívesen alkalmaz. Kísérlet történt a közjó közelebbi meghatározására, hogy félreértéseknek elejét vegyék. Bea bíboros nagyon bizakodóan nyilatkozott a schémáról. 3. A püspökökről. Az elkészült schéma az értesülések szerint három fejezetből áll: a) a püspökök kapcsolódása az Apostoli Szentszékhez, b) a kollegialitás gyakorlati kivitele, c) a püspök feladata egyházmegyéjében és a világegyházban. Az új szövegezésben arra törekedtek, hogy a lelkipásztori szempontokra tegyék a hangsúlyt a jogászi meghatározások helyett, amelyek túltengtek a zsinaton tárgyalt első fogalmazásban. 4. A kinyilatkoztatásról. Ezen még mindig dolgozik a teológiai bizottságból és a Keresztény Egység Titkársága tagjaiból alakult vegyes bizottság. Az eredeti cím megváltozott. A kinyilatkoztatás forrásai helyett: a kinyilatkoztatás. Ennél többet azonban a schéma szövegéről tudni nem lehet. 5. Az egyház a világban. Annyi kiszivárgott, hogy megtörtént harmadik fogalmazása is. Ez megkísérli, hogy teológiai magyarázatát adja annak, ami ma a világban történik s arra is, milyen kötelességek háramlanak ebből a keresztényekre. A négy fejezetre tervezett schéma foglalkozik az ember hivatásával és jogaival, az emberek egyenlőségével, az Istent és a világot szolgáló egyházzal, a keresztények feladataival a modern világban. Az utolsó fejezetet a jelen nagy kérdéseinek kívánják szentelni: éhség a világon, család, kultúra, a népek közössége és a béke. A végleges szöveg — amelyet javaslatként a zsinat elé terjeszthetnének —, még nem készült el. A bizottságnak azért is nehéz dolga van, mert nem ismeri a zsinati atyák felfogását. Éppen ezért valószínűnek látszik, hogy a harmadik ülésszakon ugyanúgy járnak el ezzel a schémával, mint tették a másodikon az ökumenikussal: néhány fejezetét vagy a tematikáját vitára bocsátják, hogy begyűjtve a zsinati atyák indítványait, észrevételeit, elkészíthessék a harmadik és a negyedik ülésszak között a végleges, a vitaképes fogalmazást. Voltak, akik az első és második ülésszak időhiánya láttán riadtan vetették fel az aggodalmat, hogy évtizedekre elhúzódhat a II. Vatikáni Zsinat, ami a lehetetlenüléssel lett volna egyenlő, hiszen egyrészt a Szentszék számára a zsinat rendkívüli anyagi megterhelést jelent, ami hoszszú tátra elviselhetetlen, másrészt a püspökök sem szakadhatnak el évekre egyházmegyéjüktől. Az ülésszakközi tárgyalások, bizottsági munkálatok eredményeiből azonban máris megállapítható, hogy a zsinat nem húzódik el s az ügyrend, a tárgyalás, a napirend ismertetett új módszerei segítségével két ülésszak alatt végezhet feladatával. Azt is lehet találgatni már, hogy a nagy témák közül mi kerül elsőnek az őszi ülésszak napirendjére. A lényeges témák közül kettő teljesen érett a vitára és tárgyalásra: a püspökök és az ökumenizmus. Nyilvánvaló, a tárgyalási sorrend is ez lesz, legfeljebb kettő közé beiktatódik néhány kisebb, speciális téma. A történelmi logika is ezt kívánja s a technikai előkészületek is ezt mutatják: a harmadik ülésszakon a II. Vatikáni Zsinat a püspökök zsinatja lesz, ahogy a pápai főségé és csalatkozhatatlanságé volt az első — s így kapcsolódik szervesen bele a zsinati munka és szellem az ökumenikus gondolatba. Az öt lényeges schema A zsinat ügyrendjének módosítása A zsinati sajtóiroda nyilatkozatát ismerteti a párizsi La Croix a harmadik ülésszak ügyrendi módosításairól, melyekre azért van szükség, hogy a zsinat munkája minél gyorsabb és eredményesebb lehessen. A módosítások között elsőként szerepel az a javaslat, mely a viták alaposabb előkészítését szolgálja azáltal, hogy a zsinati atyák a jövőben az egyes tárgykörökben tartandó üléseket megelőzően — három-öt nappal előbb — felszólalásaik kivonatát írásban terjesztik elő. A javaslatok között szerepel az is, hogy a moderátor bíborosok a felszólalni kívánó atyákkal egyetértésben egy, esetleg két szónokot választanak, akik több felszólalás lényegét foglalják össze. Figyelemre méltónak tarthatjuk azt a kezdeményezést is, hogy egy-egy tárgykör megvitatása után már csak abban az esetben lehessen visszatérni a témára, ha ehhez az ülésszakon résztvevő zsinati atyák közül legalább hetvenen hozzájárulnak. A zsinati sajtóiroda kiemeli azt a módosítást, hogy az elnök külön hozzájárulása nélkül bármilyen irat, brosúra vagy könyv terjesztése az Aulában vagy annak környékén mindenképpen tilos. A módosításokat a zsinati egyeztető bizottság június 26-án megtartott ülésén vitatta meg, javaslatait a Szentatya elé terjesztette, aki július 2-án azokat helyeslően jóváhagyta. Értesülések a spanyolországi protestánsok helyzetéről A Neue Zürcher Zeitung július 15-i száma rövid beszámolót közöl arról, hogy a Vatikán és a spanyol katolikus egyház hierarchiája hozzájárult ahhoz a „protestáns statutum”-hoz, amelyet a kormány dolgozott ki. A hozzájárulást az 1953-ban kötött konkordátum értelmében kellett a kormánynak kikérnie. A statútum szószerinti szövege még nem ismeretes, de a nagy protestáns világlap tudósítása szerint az új rendelkezés jelentékeny könnyítéseket ad a protestáns kisebbségnek. A protestáns kisebbségeknek joguk lesz arra, hogy telket vásároljanak, iskolákat és könyvkiadóvállalatokat alapítsanak. Nem támasztanak nehézséget katolikusok és protestánsok anyakönyvvezető előtti házasságkötésével szemben. A protestáns katonákat a jövőben nem kötelezik katolikus istentiszteletek látogatására. A Rivista Romana beszélgetést közölt Fernando Maria Castella spanyol külügyminiszterrel, aki kijelentette, az állam kötelessége, hogy minden vallási közösség nyilvános és magános szabad vallásgyakorlatát pártfogolja. Olyan joga ez a vallásoknak, amelyet csal: az erkölcsi elvek és a közjó érdekei korlátozhatnak. A pápának megadott tisztelet Krisztust illeti VI. Pál pápa a Szent Péter templomban lefolyt tömegkihallgatás alkalmával kiemelte beszédében azt a különbséget, amely az apostolok fejedelmének szegénysége és a mai pápát körülvevő külsőségek között fennáll. Kijelentette: „Vajon egy halászhoz vagy zarándokhoz illő szegényes köpeny — kérdezte — nem jelképezné-e hűségesebben Szent Péter alakját, mint az a főpapi és királyi öltözék, amely utódját övezi?” „A pápának, mint Szent Péter utódjának megadott tisztelet — folytatta — nem reá vonatkozik, és igazában véve Simon Pétert sem illeti, hanem magát a megdicsőült Krisztust, aki előtt soha sem /. Katolikus hetilap 1964. augusztus 2 XX. évfolyam, 31. szám A konstansi zsinat 550 éves évfordulójára König bíboros, bécsi érsek, Németország apostoli nunciusa, Basile érsek, továbbá mintegy 20 kül- és belföldi püspök vett részt július 11-én és 12-én azokon az ünnepségeken, amelyeket a freiburgi érsekség rendezett a konstanzi zsinat megnyitásának 550. éves évfordulóján. Ezt a zsinatot 1414. december 12-én nyitották meg s 500 éves évfordulója az első világháború kitörése miatt nem volt megtartható. A freiburgi érsek ezért és a II. Vatikáni Zsinatra való tekintettel határozta el az 550. évforduló megünneplését. Az ünnepi program szombaton július 11-én kezdődött Konstanzban. Ez alkalommal König bíboros, bécsi érsek tartott ünnepi előadást „A zsinati eszme a konstanzi zsinattól máig” címmel. A freiburgi érsek és a konstanzi polgármester is beszédet mondottak. Július 12-én König bíboros, a konstanzi Münsterben, a zsinat színhelyén mondott főpapi misét, utána a főtéren hangzottak el a főünnepség előadásai. Jelentős volt T. V. Benedetti lodi püspök, Paul de Vought francia bencés és J. F. Csewlina lengyel érsek előadása. Lodi püspökének jelenléte azért érdekes, mert a konstanzi zsinatot Lodiban fejezték be, a lengyel püspököt pedig azért hívták meg, mert a kelet-európai országok teológusai igen nagy számmal voltak képviselve az itteni zsinaton, amelyen a párizsi egyetem teológusai vittek vezető szerepet, erre a francia egyházi tudományosság küldöttje emlékeztetett. Castelgameféi nyaralása előtt a pápa meglátogatta a Trasteverét A La Croix jelentése szerint a pápa Karmelhegyi Boldogasszony ünnepe alkalmából, mielőtt elutazott volna Castelgandolfóba, meglátogatta a Trasteverét. Az Örök Város eme legrégibb és legfestőibb városrészében nagy kultusza van ennek az ünnepnek, amelyre mindig hatalmas tömeg gyűlik össze. A pápa szentmisén vett részt, szertartás közben rövid beszédet mondott, majd a templomi ünnepség befejezése után megjelent a Szent Callixtus-palota középerkélyén, hogy újra szóljon a tömeghez és áldását adja rá. A palota elhagyása után, mint Jeruzsálemben is tette, beteget látogatott. Egy ütött-kopott ház negyedik emeletére gyalogolt fel és egy szélütött öregaszszonyt látogatott meg. Azután a tömeg ünneplése közben, nyitott kocsijában állva hagyta el a Trasteverét, hogy Castelgandolfóba menjen, ahol szintén lelkes ünneplő tömeg fogadta. A pápa itt is megjelent az erkélyen, hogy válaszolhasson az üdvözlésekre. Mielőtt áldását adta volna a jelenlevőkre, kijelentette: „A zsinat céljainak élünk. Egész papírhegyek várnak reánk.” fejezhetjük ki eléggé tiszteletünket.” Hírek egy új enciklika kibocsájtásáról Rómában nem ült el a híre annak, hogy új enciklika vár kibocsátásra. Sokan még az enciklika kezdő szavait is ismerni vélik: In nomine Domini — „Az Úr nevében”, azaz VI. Pál jelmondata vezeti azt be. Ezek a híresztelések azonban egyelőre ellenőrizhetetlenek és senkinek sem áll módjában, hogy a hír valóságát megerősíthesse. A pápa túlfeszített munkatempója A Szentatya tizenkét napra felfüggesztett minden pápai kihallgatást. A rendelkezés nyomán különböző híresztelések röppentek fel arról, hogy a pápa beteg. Vatikáni körökben — mint az Universe beszámol róla — a leghatározottabban megcáfolták a híreszteléseket. A pápa túl sokat dolgozott és dolgozik, emiatt, nagyon elfáradt és a hozzá közel álló főpapok sürgetésére függesztette fel a kihallgatásokat. Az egyik prelátus kijelentette: „A pápát kímélni kell.” Tisserant kardinális, a bíborosi kollégium dékánja az egyik legutóbbi fogadáson figyelmeztette a Szentatyát, hogy túlzásba viszi munkatempóját. „Csodáljuk, de be kell vallanom, némiképp aggódunk” — tette hozzá. Frings kölni bíboros a kölni dómban mondott szentbeszédében elmondotta, hogy a pápa, amióta trónra lépett, nap nap után reggel 7 órától hajnali fél 2-ig dolgozik. Hír kihallgatási csarnok Az utóbbi időben oly tömegben jelentkeznek a zarándokok pápai kihallgatásra, hogy egyetlen vatikáni fogadási terem sem elegendő befogadásukra. A Szent Péter templom hatalmas tömegeket tudna befogadni, főhajóját azonban elfoglalják a zsinat padsorai. Elhatározták tehát, hogy hatalmas új fogadó csarnokot építenek, amely 10 000, szükség esetén 12 000 zarándokot is befogadhat.