Új Ember, 1964 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-14 / 24. szám

KATOLIKUS SZEMMEL Katolikus vita az „antibébi99 A mezőgazdasági munka legdöntőbb szakasza, az egész évi munkálkodás gyümölcsé­nek betakarítása, az aratás, az idén a jelek szerint a szo­kottnál korábban kezdődik. A vetések a kedvező időjárás mellett szépen fejlődtek. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy az idén a tavalyinál na­gyobb területen vetettek ke­nyérgabonát, előrelátható, hogy az aratás sikeres elvég­zése komoly feladatot ró me­zőgazdaságunk dolgozóira. A földművelésügyi minisztérium jelentése szerint nagy terüle­ten szükség lesz kéziaratásra is és a családtagokat is minél nagyobb számban be kell von­ni a nyári mezőgazdasági mun­kába. A kormány a miniszterta­nács legutóbbi üléséről felhí­vással fordult a mezőgazdaság dolgozóihoz a nyári mezőgaz­dasági munkák leggondosabb elvégzése érdekében. Az ipari dolgozók segítsége is kívána­tos és intézkedés történt, hogy azok, akik részt kívánnak ven­ni a nyári mezőgazdasági munkában, megfelelő időben kaphassanak szabadságot. A magyar szántóföldeken, amelyek Isten áldásával jó termést ígérnek, mindnyájunk mindennapi kenyerének sorsa dől el a most következő he­tekben. Kísérje együttérzés és Segítőkészség szerte az ország­ban az aratás nagy munkáját. ★ A „Népszava” kis cikke nyu­godtan bekerülhet bármelyik modem példatárba, mely a keresztényi segítés szellemét és a közösség nevelő erejét akar­ja megvilágítani. Az apa megtévedt, lopott. Először fordult elő, tíz hónap­ra ítélték. Házukban megin­dult a szóbeszéd, kitárgyalták az ügyet. Az édesanya hősi erőfeszítéssel titkolta két isko­lásgyermeke elöl a tényeket. Hosszú .vidéki kiküldetésről beszélt, nem mondta meg, ha látogatni ment férjét. Remeg­ve figyelte, közvetlen környe­zete nem fedi-e fel a szomorú valóságot, - nem közösítik-e ki a gyermeket, nem terjed-e to­vább az iskolára, társaik szá­jára családi tragédiájuk. Elő­ször a lakóbizottsági elnök vet­te észre: az anya rettegését. Cselekedett. Attól kezdve es­ténként gyakran betértek az asszonyhoz a lakótársak egy kis beszélgetésre, nem halkult el a szó, ha a kiküldetésben levő férjet említették, nem suttogtak többé a gyermekek háta mögött. Eddig a történet. Ha megjön az apa, nem fogadja szétzül- lött család, vádló és megvető Eszre sem veszik, hogy a lá­nyok nézik őket. Bébi, míg barátnője a fiú­kon legel: — Tegnap apa nem aludt otthon. Képzelheted anyát! Mindig csak ők, mindig csak ők... Mintha én a világon sem volnék! Turkálnak a rizsben. — Elválnak ők is, meglátod. Bébit elhagyja az erő, hir­telen az asztal szélére borul. A zsibongásban senki sem hallja, sír-e vagy nevet. Kü­lönben is a leányok egyik han­gulatból a másikba esnek. Bekattintom bicskám, végez­tem. Edényeim a táskában. Olyan közel vannak, hogy csak kezem kell fölemelnem. Meg­érintem Bébi vállát: — Kislány... Bébi felkapja fejét, rám bá­mul s mikor megérti, hogy csak én vagyok (négy dioptria, szitává lőtt pórusok) elnyüt lá­zas kis szája és nedves szeme együtt suttogja: — Köszönöm ... Már egyenesen ül, beszél: pámás kezefejével törli köny- nyeit s az egész kislány úgy ragyog, akár zivatar után a fiatal bokor. Meghajlok a Lady felé, de Bébinek mondom: — További jó étvágyat kí­vánok! öreges lehetek, egy kicsit nevetséges. Bébi beljebb húzza székét, hogy elmehessek. Fölnéz rám, mosolyog. Hátam mögött hallom, amint villáját a rizseshúsba szúrja. gyermeki tekintet. Mindent jóvá tehet. A két iskolás kis­fiú soha sem tudja meg a szo­morú igazságot A család együtt marad és nem csúszik tovább a lejtőn, mert a tár­sadalom segített. Ha meggon­doljuk, hogy hány élet siklott ki végzetesen a társadalom helytelen magatartása miatt, nem értékelhetjük eléggé a ház összefogásának mély em­berségét ★ A szegedi Fogadalmi tem­plom köröskörül beépített tere a világ egyik legjobb akusztikájú szabadtéri színpa­dánál?: ad helyet, amelynek olyan varázsa van, hogy a sza­badtéri játékok a második vi­lágháború pusztításait és a kezdeti próbálkozások melléfo­gásait is átvészelték. Az uta­zási láz és a konjunktúra foly­tán Szeged egyre jobban belé- kerül a világjáró turisták tu­datába, ml boldogan mutatha­tunk rá egy, a budapestitől el­térő magyar életforma műve­lődési fényeire, Szeged pedig mindent megtesz, hogy a vele szemben formált igényeknek minél jobban megfelelhessen. Az idei évi játéktervének több örvendetes vonása van. Először is éppen a külföldi uta­zási irodák kívánságára a mű­sorösszeállítás jó időben — ha nem is idejében — megtörtént. Remélhetőleg hamarosan elér­kezünk oda, hogy Szeged ven­dégei már a játékok tartama alatt tanulmányozhassák a jö­vő évi műsortervet is. Ez ti. a legolcsóbb propaganda. A má­sik örvendetes jelenség, hogy a Dóm környezetébe illő zenés­művek s közöttük a magyar zene kimagasló alkotásai ke­rülnek bemutatásra. Szeged a Hunyadiak városa volt, a Iris Demeter-torony látta a Hu­nyadiakat és a szomszédos Nándorfehérvár Hunyadi-ese­ményed, Erkel muzsikája ma­gyarnak és külföldinek egy­aránt lélekbemarkoló élményt jelenthet. Ugyanekkor a kül­földi operaművészetet Verdi Aidája ' képviseli, amelyet a legnagyobb olasz zeneszerző jj 1871-ben a Szuezi-csatorna | megnyitásának ünnepére írt. I Marguerite Tynes és külföldi J vendégszereplö-társai valóban eseménnyé tehetik ezt a művet Szegeden is. Erkel zenéje mellett a ma­gyar zenét a világ egyik leg­többet játszott, immár klasszi­kusnak számító muzsikusa, Bartók Béla képviseli azzal az egyetlen színpadi művével, amely a Dóm hátterével stílu­sosnak, harmonikusnak hat: a „Fából faragott királyfi”-vál. S vele egy estén a modem zene Claudel szövegére írt re­meke, Honegger „Johanna a máglyán’* című műve szólal meg. Ez a műsorterv a járulékos, könnyedebb népzenei alkotá­sok, a Vidróczki című új Far­kas népopera és a Kisbojtár né­piegyüttesi előadásával együtt komoly és sokféle, helyi és I külföldi igények kielégítésére alkalmas és nagy lépést jelent előre. ** A „Sodrásban” című magyar játékfilmnek van egy msgka- póan szép jelenete. A Tisza vizébe veszett unokáját keresi nagyanyja. Kenyeret süt ott­hon, majd csónakba ül, s a frissen sült kenyeret vízre bo­csátja az éjféli folyamon. Ahol a kenyér elsüllyed: ott fekszik a víz alatt a halott fiú. Ez nyilvánvaló babona. A film azonban megkapó művészi erő­vel közvetíti a jelenet lénye­gét, a szeretet formaadó ere­jét. Eltűnődtünk ezen. Mi lenne, ha filmjeinkben — a rende­zők világnézeti felfogásától függetlenül — nemcsak a ba­bonás, hanem a vallásos meg­nyilatkozások is megkapnák azt a mindenki 1számára reális értéküket, helyüket, szerepü­ket, amit a nagy emberi érté­keknek legalábbis formai meg­jelenítésében játszanak? Szent Antal ünnepére tridu- umot tartanak a budapesti zuglói Bosnyák téri plébánia- templomban június 11, 12 és 13-án este 7 órakor. A Szent­beszédet Városi István eszter­gomi protonotárius kanonok tartja. Június 14-én de. 10 órakor a templomi énekkar Nicolai D-dúr miséjét adja elő zenekari kísérettel, pasztilla körül Köztudott, hogy az egyházi tanító hivatal álláspontja a leghatározottabban elutasító az abortuszok kérdésében s hasonlóképpen tiltja bármilyen mechanikai vagy kémiai fo­gamzásgátló szer használa­tát. Az egyház elutasító és tiltó magatartása azt a célt szolgálja, hogy megőrizze a házasság Isten rendelte tar­talmát és jellegét, amelynek egyik alkotó eleme éppen a gyermek. Az egyik alkotó eleme. Na­gyon fontos alkotó eleme, de a vitában az „antibébi” pas’z- tilla körül felbukkan egy má­sik alkotóelem hangsúlya is. Az antibébi pasztilla hormon készítmény. Használata a nyu­gati országokban széles kör­ben terjed. Ez új vitára kész­tette a moralistákat, az egy­háziakat. Várható volt, hogy elutasításban részesül. Megle­pő azonban, hogy jelentkeztek a hormonális antibébi pasz­tilla használatával kapcsola­tosan tartózkodó és óvatos, sőt félig-meddig helyeslő hangok is. Erről a vitáról számolunk be a következőkben: A Neue Zürcher Zeitung még május 12-i számában lon­doni tudósítást közölt és eb­ben elmondotta, hogy olyan tekintélyes morálteológusok,' mint a louvaini egyetemről Janssen kanonok és az Egye­sült Államokbeli Georgetown egyetem professzora, a jezsuita Dupré atya léptek fel olyan ál­lásfoglalással. amely az eddigi katolikus házasság erkölcsi sza­bályokat módosítani kíván­ja. Hasonló megnyilatkozása volt Roberts jezsuita atyának, aki egy ideig Bombay érseke volt. Ez utóbbit az ázsiai és afrikai országok túlnépesedési gondjai készteti e kérdés vizs­gálatára. Azt a gondolatot ve­tik fel, mindnyájan lelkipász­tori aggodalomból, vajon nem válnék-e javára a keresztény házasságnak, ha eltérnének az augusztinusi felfogástól, azaz attól, hogy a házasfelek sze­relmi aktusát csak azáltal lássák megszentelve, mert a gyermekáldást szolgálja, hanem önmagában való érté­ket is tulajdonítanának neki, mint a házassági együttélés megerősítésének és szilárdsá­gának cselekményét. A vita, amely így új szem­pontokat is felvetett, oly szé­leskörűvé vált, hogy Nagybri- tannia prímását Heenan westminsteri érseket pásztor­levél kiadására késztette. A holland püspökök már előző­leg kifejtették, hogy változat­lanul ragaszkodni kell XI. Pius és XII. Pius által meg­fogalmazott utasításokhoz, amelyek tiltják bármilyen fi­zikai vagy kémiai fogamzás­gátló szer használatát. A wastminsteri érsek ugyanezt a határozott elutasító magatar­tást foglalja el pásztorlevelé­ben, de a kérdést nem tekinti lezártnak, mert utal arra a lehetőségre, hogy a tudósok talán olyan pasztillát is elő fognak tudni állítani, amely az ovuláció pontos időpontját előre jelezni tudja. Az orvostovábbképzés né­met kongresszusán Berlinben Laux professzor arra a tudo­mányos tényre hívta fel a fi­gyelmet, hogy a hormonális fogamzásgátló szernek nem az a hatása, hogy elpusztít egy csírázó, egy megindult életet. Utalt arra is, hogy francia katolikus részről javaslatot is juttattak el éppen ezért e kér­désben a zsinathoz. A Magyar Kurír, a katolikus kőnyomatos hírlaptudósító is jún. 3-án a Kathpress bécsi hír­szolgálati irodára hivatkozva tudósítást közölt arról, hogy Berlinben teológusok és orvo­sok között nyilvános vita folyt arról a kérdésről, hogy meny­nyiben lehet, illetve szabad használni az úgynevezett „an­tibébi” pasztillát. Sajnos, a Magyar Kurír tudósításából hiányzik az az adat, milyen szervezet vagy intézmény ren­dezésében került sor erre a vitára. A tudósítás minden­esetre közli, hogy Dr. Walde­mar Molinski, a berlini peda­gógiai főiskola katolikus teo­lógiai tanszékének vezetője azt fejtegette, hogy az anti­bébi pasztillák bizonyos fel­tételek mellett alkalmas esz­közei lehetnek a születéssza- bályozásnak, ha a velük élő házasfelek észszerűen teljesítik az Istentől kapott parancsot a szaporodásra. Molinski, a Magyar Kurír tudósítása sze­rint előadásában azt is kije­lentette, hogy a katolikus ál­láspont differenciáltabb, mint ahogy azt általában gondolják. Meglepően hangzik a Magyar Kurír tudósításában Molins- kinek ez a mondata: Sohasem fedte az egyház felfogását, hogy a szülőknek annyi gyer­mekük legyen, amennyi csak lehetséges, hanem csak annyi, amennyiről úgy gondolták, hogy azokat emberhez méltóan tudják felnevelni. Molinski még a következő nagyon fi­gyelemreméltó ‘ tételeket kép­viselte előadásában: 1. Mind­inkább érvényesül az a fel­ismerés, hogy a család nagy­ságát az egészségügyi, eugene­tikái, szociális és gazdasági adottságok figyelembevételé­vel kell megállapítani. 2. A házastársi odaadás sok tekin­tetben szükséges a házastársi kapcsolat és a harmonikus családi élet megszilárdításá­hoz, ami elengedhetetlen fel­tétele a gyermekek kiegyen­súlyozott nevelésének. 3. A ka­tolikus teológia továbbra is elutasítja a születéskorlátozás technikai és kémiai eszközei­nek alkalmazását. 4. Azoknál a házasfeleknél, akik Isten parancsolatát a gyermekáldás tekintetében felelősségteljesen teljesítették, másként kell megítélni azt az elhatározást, hogy lemondanak a további gyermekekről, mint azoknál, akik a szer használatát csak azért veszik igénybe, mert csak az élvezetet keresik, de nem vállalják a gyermekire! járó kötelességet. Suenens kardinálist'is meg­szólaltatták az amerikai újság­írók ebben a vitában. Belgi­um prímása, aki a zsinati moderátorok egyike, előadó­körúton van az USA-ban és legutóbb Bostonban tartott elő­adást protestáns és katolikus papok előtt. Az antibébi pasz­tillára vonatkozó kérdésre Suenens bíboros kijelentette, hogy nem foglal elvileg állást a pasztilla ellen, hiszen „azok­nak állítólag csak szabályozó és nem sterilizáló hatásuk van”. Minden esetre használa­tuk előfeltétele, hogy azzal ne sértsék meg az egyház taní­tását. Suenens bíborosnak ezt a nyilatkozatát is a Magyar Kurír tudósításából vesszük. Hogy tekintélyes egyházi személyiségek a fenti módon foglalkoznak az új hormonális szer használatával, azt meg­magyarázzák azok a lelkipász­tori gondok, amelyek több- gyermekes katolikus házasfe­lek életéből is szinte feloldha­tatlan ridegséggel érkeznek el a gyóntatószékek térdeplőire. Az egyház a „Ne ölj” paran­csolat alapján fordul szembe az abortusszal éppúgy, mint a fogamzásgátló szerekkel. Amiért az antibébi pasztilla körül egyáltalán katolikus részről vita indulhatott, annak magyarázata, hogy ez a pasz­tilla nem — öl, hanem az ovu­láció, a peteérés időpontját szabályozza. Francia szóval a fogamzásellenes kémiai szere­ket, amelyeket az egyház ti­lalmaz, „contreceptiv”-nek nevezik, hormonális hatásukat ,,aconeeptív”-nek, amit úgy fordíthatnánk magyarra, hogy „átmeneti fogamzásképtelen­séget okozó”. Éppen ebben a sajátosságában rejlik az ok, ami sok katolikus' morálteo­lógust pozitív állásfoglalásra késztetett. Saád Béla Papszentelés Hamvas Endre Csanádi me­gyéspüspök Nagy László és Pelle András Csanádi, Sóki Károly nagyváradi, Pék Lő­rinc, Tarr László és Tóth Ala­jos veszprémi egyházmegyés szerpapokat áldozópappá szentelte június 14-én Szege­den. Odaítélték a francia katolikus irodalmi nagydíjakat A francia katolikusok iro­dalmi nagydíját a díj-bizott­ság, amelynek tagjai között ott van Francois Mauriae, Gabriel Marcel, Luc Estang stb., az idén Jean Sulivan „Mais il y a la mer” (De van tenger) című regényének ítélte' meg. Az esszé nagydíját Henri Bars kapta meg „Literature et sa eonseience” (Az irodalom és önismerete) című kötetéért. Sulivan is, Bars is papok. Su­livan eddig négy regényt és három kötet tanulmányt írt. érdekes gyűjtemény a veszprémi püspökvárban A veszprémi püspöki palotát Fellner Jakab tatai műépítész legszebb alkotásának, pályája főművének tartják. Közel két­száz esztendeje rakták le alap­jait, a magyar barokk legjobb korszakában. Csodálatosan megmaradt a változó időben, egységesen és érintetlenül. Ma is úgy áll a veszprémi vár mű­emlékekkel zsúfolt terén, aho­gyan tervezője kigondolta. Minden együtt van itt. A boltíves folyosók hűs árnyai, a térhatás megnyugtató arányos­sága. A kapualj kőumáit még Fellner állíttatta fel. Jobb ol­dalon a világos lépcsőház. Mintha nem is használatban levő épület, hanem múzeum ajtaja nyílna. A lépcsőkön, a fordulók kiszögellésein szobrok állanak. Az előtérben miseru­hák aranyát villantja a fény. Az emeleti csarnok képeket, faszobrokat, egész gyűjteményt őriz. A fal mellett régi, nemes bútorok állanak. Antik sely­mük színe tarkállik. Kinyílik a gyönyörű, faragott szárnyas ajtó. Korabeli beren­dezés, időérlelte kelmék a bú­torokon. Közöttük karcsú vit­rinek, kristály és ezüst villód- zik bennük. A következő szo­bában Veszprém püspökeinek olajképei sorakoznak a falon. A középkortól napjainkig. Klempa Sándor apostoli kor­mányzó mosolyog a csodálko­záson. — Esztendők munkája ez itt. Régóta gyűjtöm a műtárgya­kat, elsősorban egyházi vonat­kozásúnkat a magam gyönyö­rűségére. Ez lett a veszprémi gyűjtemény alapja. Az egyház­megyében sok használaton kí­vüli, művészi értékű faszobrot, berendezési tárgyat fedeztem fel. Járom a falvakat és a templomok padlásán, plébá­niák mélyén igen sok érték bukkan elő. önmagukban ta­lán kevesebbet mondanak, de így egybegyűjtve nemcsak az egyházművészeti anyagot gaz­dagítják, hanem beszámolna!?: a kor szelleméről. Nemzeti ér­tékeink részét alkotják és megőrzik a feledéstől azokat a mestereket, akiknek neve he­lyett csak alkotásaik beszélnek. — A gyűjtemény állandóan gyarapodik — mutat körbe —, folytonos rendezés alatt áll. Két nagyobb része van, az egyik egyházi, a másik ipar- művészeti jellegű. Ezek a fa­szobrok — mutat vési<? a folyo­són —, majdnem kivétel nélkül az egyházmegye területéről ke­rültek elő. A törökdúlás utáni idők művészetét, az igazi ba­rokkot őrzik. Az idő kikezdte őket, szinte az utolsó órában mentettük meg a pusztulástól. Sok hiányzik most közülük, Budapesten restaurálják őket. Ide kerül majd vissza a Fonyó­don felfedezett gótikus fa­szobor, a XIV. századi ülő Ma­donna mellé. Minden fordulónál újabb ér­dekesség tűnik elő. Próbabábu­hoz hasonló, úgynevezett öltös* tető szobrok, melyekre ae idő­szaknak megfelelő ruhát adtak, szakállas angyalfej az egyik ki­csiny plébániáról. Az egyik sarokban színes faszobor áll. Első pillantásra tucatmunká-; nak tűnik. A Tuillerák északi falán állt és 1789-ben egyedül maradt meg a gyújtogatás után. Napóleon unokahúgának ajándékozta, rokoni kapcsolat révén került Magyarországra. Három szobor a zalaigrid plé­bániáról. Az ismeretlen műt vész döbbenetes kifejező erő­vel ábrázolja a Szűzanya fáj­dalmát. Mellettük népi fara-; gású szobrok, a magyar szem-i lélet félreismerhetetlen jegyei­vel. A veszprémi apostoli kor­mányzó összegyűjtötte a fellel­hető régi Szentháromság szob­rokat A feljegyzések szerint padányi Bíró Márton veszpré­mi püsnök (1686—1762) nagy tisztelője volt a Szenthárom­ságnak és mintegy hatvan szobrot ajándékozott egyház­megyéje plébániáinak. Tucat­nyit őriz belőlük a gyűjtemény, kisebb-nagyobb, különböző mesterek kezéből kikerült al­kotások. Ábrázolásmódjuk, összehasonlítva egymással, rendkívül érdekes. Figyelemre méltó a templomi zászló-gyűjtemény, népi hímzé­sek váltakoznak a csillogó arannyal. Az egyik somogyi zászlón bőrből varrták ki a szentek arcait. Külön szobában a püspök­ség emléked, hagyatékok, régi használati tárgyak. Itt a leg­régibb kehely 1450-ből, mise­ruha, melyet 2G0 éven kérész- tül viseltek Veszprém püspö­kei. Űjabb helyiség, szekrényei- ben a herendi porcelángyár legrégibb darabjaiból, egykori püspöki evőkészletek, antik kí­nai vázák. A közelmúltat XXIII. János pápa húsvéti gyertyája képvi­seli. Mindez a palota szobái­ban és termeiben, kitűnő el­rendezésbeik A faburkolatú helyiségek szép környezete, a szinte használatban levő ter­mek, sajátos otthonos hangula­tot teremtenek, kiiktatva a ha­sonló gyűjtemények nem egy­szer rideg környezetét. Fellner Jakab alkotása érté­kében tovább mélyült, vállal­ta a nemzeti értékmentés szol­gálatát. Nemcsak gyönyörköd­tető látványt mutat a gyűjte­mény, hanem példamutatóan megőrzi pusztuló egyházi érté­keinket. KI tudja, szerte az or­szágban hány templom, plébá­nia padlása rejt még össze­gyűjtésre váró anyagot, nem­zeti kincset, melyről senki sem tud, amely arra hivatott, hogv kultúránk tanújaként a nyil­vánosság elé kerüljön. A kezdeményezés, a kulturá­lis szolgálat vállalása új fény nyel vonja be Veszprém püs­pökeinek ősi székhelyét. Márkus László A Bombay-i eucharisztikus kongresszus előkészületei Fél év van még a 38. Nem­zetközi Eucharisztikus Kong­resszus megnyitásáig, amely­re az indiai Bombay városá­ban kerül sor. A főünnepsé­geket a város központjában elterülő hatalmas pálma parkban, a bombay-i székes- egyház közelében tartják meg. Bombay lakossága négy és fél millió. Ebből 320 000 ka­tolikus. A rendezők számára nagy gondot okoz az eddig jelentkezett 30 000 zarándok elhelyezése. Az előkészítő bizottság a székesegyház kö­zelében, egy négyemeletes épületben ütötte fel a főha­diszállását. A rendezésben hétszáz fiatalember segít, ök lesznek a zarándokok kalauzai is a hatalmas vá­rosban. Gracias bíboros felhívással fordult a város lakosságához, legyenek segítségére a zarán­dokok elhelyezésében. A fel­hívás nyomán rengetegen ajánlották fel lakásukat za­rándokszállásul. Közöttük so­kan a nemkatolikusok közül is. Ezer katolikus család vál­lalta eddig a zarándokok ét­keztetését. Á kongresszus idejére egyébként kiürítik a város iskoláit is, hogy a résztvevők ellátását biztosít­sák. A Magyar Kurír jelenti: A Vatikánban közölték, hogy VI. Pál pápa Agagianian bíboros nevezte ki a Bombay-ban nr vember végén megnyíló Eucharisztikus Világkongresz- szus pápai legátusává. Ezzel kapcsolatban Rómában ismét szárnyra kapott az a hír, hogy a pápa mégsem látogat el Bombay-ba. A Vatikánba nem foglaltak állást, csupán arra utaltak, hogy a pápa testvére, Lodovico Montiul szenátor Bombay-ben járt és a helyszínt tanulmányozta. Nem tudni, milyen tanácsot adott a Szentatyának. Utalnak arraj hogy a döntés végső fokon a pápát illeti. A pápa első áldozői Egyszerű, de megható szer­tartás színhelye volt az egyik vasárnap a Sixtusi kápolna. Harminc gyermek járult első áldozáshoz és bérmáláshoz, mindnyájan a Carlo Gnocchi Intézet gondozottjai, nyomoré­kok. Az első szentáldozást is, a bérmálás szentséget is a Szentátya szolgáltatta ki a be­teg gyermekeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék