Új Ember, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-09-12 / 37. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál. Ára: 1 forint A vörös telefon Úgy hírlik, ott áll a világ 600 felelős vezetőjének asztalán. Színével élénken különválik a környezettől, magán viseli jellegét: a végveszély riasztókészüléke ez. Ha csengője megszólal, a hívott fél remegő kézzel emeli fel a kagylót. Irtózatos felelősség súlya nehezedik ebben a pillanatban erre az államférfira: döntenie kell. Az idő nem tűr halasztást, a megfontolásra percek talán csak másodpercek állanak rendelkezésre. Ezalatt mérlegre kell tennie népe biztonságát, esetleg az egyetemes emberiség további sorsát is. A világlapok „mosolyoldalain” olvasható volt, hogy nemrég a kanadai miniszterelnök íróasztalán szólalt meg a közvetlen vonal türelmetlen csengetése. Könnyű elképzelni az államférfi idegállapotát. Mekkora lehetett azonban megkönnyebbülése, amikor vékonyka gyermekhang jelentkezett. Nem az illetékes katonai szerv kért sürgős utasítást, csupán a négyesztendős kis leányunoka hívta fel a nagypapit, hogy egy „halaszthatatlanul sürgős” ügyet, a kedvenc játékbabát ért sérülést közölje vele. Kedves epizód ez a sok-sok nyugtalanító hír között. A halál telefonján, mintegy „téves kapcsolásként”, az élet szólalt meg. Egy ártatlan gyermek hangja, aki talán mit sem sejt a készülék eredeti rendeltetéséről, s aki játékbabája sérülését fontosabbnak tartja a világ minden atombombájánál, stratégiai repülőgépénél, ballisztikus vagy interkontinentális rakétájánál. A gyermek annyit tudott csupán — mivel a felelős államférfiak otthonában is van ilyen készülék —, hogy ha a piros kagylót felemeli, nyomban beszélhet az elfoglalt nagypapival. És a vonal másik végén egy miniszterelnök emelte fel a hallgatót, de amikor megszólalt, már csak egy nagypapa beszélt unokájával. Jó, hogy a miniszterelnökök egyben apák, nagyapák is. Mert könnyebben megjelenhet lelki szemük előtt az a soksok kis eleven baba, akiket egy szempillantás alatt megsemmisíthet az atomháború pusztítása. Közöttük lehet a saját gyermekük, unokájuk is. És jó, ha nemcsak a kormányfő felelősségét, hanem az édesapák és nagyapák aggódó szívét is megérintik a Szentatya szavai: „Imádkozzunk, hogy a világra soha többé ne szakadjon olyan gyásznap, mint amilyen annak idején Hirosimára, hogy az ember ne bízzon ezekben az oly rettenetes és erkölcstelen fegyverekben, ne vegye őket számításba, sem pedig tekintélyét ne akarja megóvni általuk. Imádkozzunk, hogy mindenütt eltiltsák e fegyverek előállítását és gyártását, amelyek rettegésben tartják a népeket, nehogy tönkretegyék a világ békéjét, beszennyezzék a tudományt és megsemmisítsék az élet értelmét a földön. Imádkozzunk végül, hogy béke, szeretet és testvériség legyen minden ember osztályrésze!” ... VI. Pál pápa szavai ezek s az egyetemes emberiség óhaját fejezik ki. Hogy ne legyen a földön egyetlen olyan ember, kinek ne az legyen a leghőbb vágya, hogy a vörös telefon soha ne szólaljon meg, legfeljebb tévedésből a nagyapjukat kereső unokák ártatlanul tiszta hangjának közvetítőjeként. Billér Lajos A pápa apostoli Exhortációja a negyedik ülésszak megnyitására VI. Pál pápa apostoli Exhortációt adott ki „Quarta Sessio” kezdetű szavakkal. Ebben elrendeli, hogy az utolsó zsinati ülésszak megnyitása alkalmával a hívek az egész világon bűnbánó körmeneteket tartsanak. Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén veszi kezdetét a zsinat negyedik ülésszaka — írja a pápa. — Az egész világról visszatérnek Szent Péter apostol sírjához a zsinati atyák, hogy elhozzák ide népeik kívánságait, vágyait, gondjait és szomorúságait. Ezzel az ülésszakkal a zsinat befejezést is nyer. Négy évvel ezelőtt jöttek össze először a világ püspökei, hogy a Szentlélek vezetésével megoldást keressenek korunk fő problémáira. Szent Kereszt ünnepén jönnek össze, mert maga a zsinat is tanúságtétel az üdvözítő kereszt mellett. Azt az üzenetet akarja tolmácsolni korunk emberének, amelyet Jézus Krisztus hozott. Választ kell adnunk a szenvedés, a betegség, az éhség és a háború problémáira. Nem állítjuk, hogy a zsinat minden problémát megoldhat, de a keresztény elveket meg kell hirdetnie és az egész világ feszülten figyel munkájára. Kiszámíthatatlan serkentő hatással lehet a zsinat az egész egyházra, a főpásztorokra, papokra és hívekre. Korszerűsíteni kell az egyházi törvényeket, ki kell terjeszteni a hithirdető munkát. Mindezt a zsinattól várjuk és így megértjük, hogy milyen szükség volt rá. Most van a történelemben az Isten órája: az egyháznak fel kell rá figyelnie és ki kell használnia az alkalmas időt. Apostoli iratának második részében a pápa arról szól, hogy a keresztény világnak imával és vezekléssel kell kísérnie a zsinat munkáját. Ezért úgy határoztunk — írja a pápa —, hogy a zsinati ülésszak megnyitásának délutánján a zsinati atyák a Szent Kereszt ereklyéivel könyörgő körmenetben vonuljanak a Lateráni bazilikába. Ugyanakkor a világ valamennyi templomában tartsanak könyörgő ájtatosságokat és bűnbánó körmeneteket. Külön kéri a Szentatya a betegeket, hogy szenvedéseik felajánlásával ők is csatlakozzanak ehhez a könyörgéshez, hogy az egész világról az ima hangja szálljon az ég felé. A Szentatya végül kifejezi reményét, hogy felhívása utat talál más keresztény közösségek híveihez is és ők is csatlakoznak a közös imához. Az ünnepélyes Exhortációt mintegy előkészítette VI. Pál pápa augusztus 25-én Castel Gandolfóban, a szokásos általános fogadáson mondott beszéde. A Szentatya nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az egyház mindenben részt vesz, ami a világon történik, mindamellett mégis az emberi események síkja fölött marad. Kifejtette továbbá, hogy az egyház, noha pillanatig sem feledkezik meg múltjáról, nem veszi le tekintetét kiindulási ponttjáról, Jézus Krisztusról, ez nem jelenti azt, hogy csupán a múltnak élne, mint ahogy számosan gondolják. Tekintetét egyidejűleg irányítja a múltra, a jelenre, sőt a jövőre is. Így állandóan szemmel tartja a jelen színpadán lezajló időszerű eseményeket, a jelen történelmi valóságát, hiszen ezen a síkon találkozik az egyház a világgal s itt hatnak egymásra kölcsönösen. Beszédének ebben a részében különösképpen kiemelte a Szentatya: „Ma sokkal inkább az idő megnyilvánulásai felé tekint az egyház, mint valaha. Tekintete élességében soha még nem volt ennyi derűlátás, rokonszenv és érdeklődés. Mindez meg fog mutatkozni az Ökumenikus Zsinat legközelebbi ülésszakán a 13-ik schéma tárgyalásai során.” Ezt folytatólag a Szentatya rátért a jövő vizsgálatára s kifejtette, hogy bár a részletek nem láthatók előre, a cél, a megdicsőült Krisztussal bekövetkező találkozás bizonyossága mindig elegendő erőt biztosít a haladáshoz, illetve a haladás ütemének meggyorsulásához. Éppen ezért felhívta hívei figyelmét, hogy a keresztényi reményt s Isten Országába vetett bizalmukat őrizzék meg. Hangsúlyozta továbbá, hogy ezt a vallási reményt össze kell kapcsolni az időleges reménnyel olyan magasabbrendű célok keresése érdekében, amelyek „földi természetűek ugyan, mégis a keresztényi élet legfőbb javát szolgálják”. Ezek közé számította a Szentatya mindazon törekvéseket, amelyek az emberi életnek igazi értelmet szándékoznak adni, amelyek az éhséget és a nyomort kívánják legyőzni s amelyek igazságosságot, testvériséget és békét akarnak teremteni az emberek között. A pápa azzal az óhajával zárta beszédét, hogy minden szívben növekedjék ez a bizalom, különösen a fiatalokéban s azokéban, akik korunk földi sorsának intézői és hogy e bizalom által Isten egyháza új megbecsüléssel és szeretettel töltekezzék. A külföldi sajtó, különösen a Le Monde, azzal magyarázza a 13-ik schémára történő utalást, hogy a Szentatya figyelmeztetni kívánta mindazokat a konzervatív elemeket, akik azt a nézetet vallják, hogy az egyháznak nem feladata a világ dolgaival való törődés. ZSINATI HÍREK A zsinat negyedik ülésszakára a konstantinápolyi ortodox patriárkátus megfigyelőjéül Emilianosz metropolitát nevezte ki Athenagorasz pátriárka. A kinevezés két szempontból is fontos, jegyzi meg a hírhez fűzött kommentárjában a Le Monde: először történik, meg, hogy ortodox pátriárkát püspöki rangban levő ortodox főpap képvisel a zsinaton, ami nagy előrehaladást jelent a görögkeleti egyház magatartásában,, másrészről Emilianosz metropolita a konstantinápolyi pátriárkátus állandó képviselője Genfben az Egyházak Világtanácsánál. Ugyancsak megfigyelőnek nevezte ki a konstantinápolyi pátriárka Maximos archimandritát, a görög-ortodox templom rektorát. Gertrud Ehrle-t, a német katolikus nőszövetség vezetőjét a pápa laikus megfigyelőnek hívta meg a negyedik ülésszak tartamára. Magyar katolkus egyházi küldöttség a zsinaton A Magyar Kurír jelenti: A magyar katolikus egyház képviseletében a következők vesznek részt a II. Vatikáni Zsinat negyedik ülésszakán: Hamvas András kalocsai érsek, a püspökkari konferenciák elnöke, Dudás Miklós hajdúdorogi és Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspökök, Brezanóczy Pál püspök, egri apostoli kormányzó, a püspökkari konferenciák titkára, Kovács Vince püspök váci, Cserháti József püspök pécsi és Ijjas József püspök, Csanádi apostoli kormányzó, Bánk József püspök győri és Winkler József püspök szombathelyi segédpüspök, Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó Amennyiben erre orvosai engedélyt adnak, úgy Szabó Imre püspök, esztergomi apostoli kormányzói általános helynök is Rómába utazik. A magyar egyházi zsinati delegációval mint kíséret a következők utaznak: Kováts Géza kanonok, kalocsai érseki irodaigazgató és Ákos Géza prépost, váci apostoli kormányzói irodaigazgató. Vitányi György prépost-plébános, az OBKB főtitkárhelyettese, mint a magyar katolikus egyházi küldöttség adminisztratív ügyeinek intézője, már pár nappal a püspökök budapesti indulása előtt Rómába utazott az ügyek előkészítése céljából. A fentiekkel kapcsolatban illetékes egyházi hely felhatalmazta a Magyar Kurírt annak közlésére, hogy a magyar egyházi delegáció szeptember 9-én, csütörtökön reggel a Ferihegyi repülőtérről a menetrendszerű MALÉV-géppel indul Rómába. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ilku Pál művelődésügyi miniszter csütörtökön fogadta a vatikáni zsinatra utazó főpapokat. A fogadáson részt vett dr. Hamvas András kalocsai érsek, Kovács Sándor szombathelyi püspök, dr. Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, dr. Kovács Vince püspök, váci apostoli kormányzó, dr. Brezanóczy Pál c. püspök, egri apostoli kormányzó, dr. Cserháti József c. püspök, pécsi apostoli kormányzó, dr. Ijjas József c. püspök, szegedi apostoli kormányzó, dr. Bánk József győri, dr. Winkler József szombathelyi segédpüspök és dr. Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó. A fogadáson jelen volt Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Miklós Imre, az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Együttes ülést tartott az Opus Pacis intézőbizottsága és az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága Az Opus Pacis intézőbizottsága és az OBKB szeptember 1-én együttes ülést tartott a mozgalom Dezső utcai székházában. Az ülésen részt vett Hamvas András kalocsai érsek, a Püspöki Karnak, az O. P. intézőbizottságának és az OBKB elnöke, Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök, Brezanóczy Pál püspök, egri apostoli kormányzó, a püspökkari konferenciák titkára, Kovács Vince püspök, váci, Cserháti József püspök, pécsi és Ijjas József püspök, Csanádi apostoli kormányzók, Bánk József püspök, győri segédpüspök, Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó, Beresztóczy Miklós c. prépost, az OBKB főtitkára, Horváth Richárd templomigazgató, a „Katolikus Szó” főszerkesztője, Vitányi György c. prépost, az OBKB főtitkárhelyettese, Semptey László kanonok, budapesti vikárius, Miháczi József c. apát, váci apostoli kormányzói helynök, Boskovich István nyíregyházi gör. kat. püspöki helynök, Várkonyi Imre prépost, kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, Félegyházy József, a Központi Hittudományi Akadémia jövő évi dékánja, Zemplén György, a római Pápai Magyar Intézet rektora, Bacsóka Béla, a nyíregyházi gör. kat. papnevelő intézet rektora, P. Váradi Béla ferences tartományfőnök és Bády Ferenc c. apát, plébános. Az együttes ülést az elnöklő kalocsai érsek imával nyitotta meg, majd rövid beszédben emlékezett meg a küszöbön álló negyedik zsinati ülésszakról, a világban uralkodó nehézségekről, a vietnami nép szenvedéseiről. Ezután Beresztóczy Miklós c. prépost, az OBKB főtitkára terjesztette elő referátumát. Bevezetőben kifejtette, hogy a II. Vatikáni Zsinat negyedik ülésszakára készül a világ. Ez ülésszakon — Ives Congar szavait idézve —, meg kell újulnia annak a szemléletnek, amely az egyház és a világ közötti viszony kérdésében hagyományosan kialakult. Meg kell látnunk, hogy az egyház a világhoz tartozik, a világban él, saját szubsztanciája szerint. Az egyház: a kulcs átadás percétől az emberi történelem végeztéig a világban élő és ható intézmény. Nem élhet elkülönítetten, mint falakkal körülvett város. Mára időzítve: Krisztus Urunk nem az 500 millió katolikusért élt, szenvedett és halt meg, hanem a hárommilliárdnyi emberiségért s az eljövendő idők emberiségéért is. Beszéde második részében a békeeszme megvalósulási folyamatáról szólott. Áttekintést adva a mai világpolitikai helyzetről, megállapította, hogy békeeszméink megvalósulásában az egyház jelenlétének egyik jelét látjuk a világban. Majd megemlékezett a papi békemozgalom indulásának 15. évfordulójáról. A referátum befejező szakasza az új munkaév feladatait és célkitűzéseit ismertette. A beszámolót egyhangúlag elfogadták, mely után Brezanóczy Pál püspök, apostoli kormányzó a helsinkii békevilágkongresszusról számolt be, majd Vitányi György c. prépost, az OBKB főtitkárhelyettese örömmel közölte, hogy a magyar katolikus egyház 1 258 000 forintot gyűjtött össze az eredetileg tervezett 500 000 forinttal szemben az árvízkárosultak részére. Az együttes értekezletet Hamvas András kalocsai érsek zárta be. (M. K.) Katolikus hetilap 1965 szeptember 12. XXL évfolyam, 37. szám Mária köszöntő Ilyenkor Mária-nap táján mindig otthon jár a lelkem eltűnt gyermekkorom boldogság-szigetén, Pannónia kis falujában. Visszaszáll gondolatom a piciny templomba, a világ talán legszebb — nekem mindig is az marad — Máriaszobrára ... A szobor szép kék köntösére, arany glóriájára ... és a körülötte édes-borsos szaggal illatozó virágerdőre. Édesanyám sem nézett szebben, kedvesebben rám, mint ő... Mintha üzenetet, biztatást kaptam volna tőle. Aztán mikor már nem volt édesanyám, még gyakrabban mentem el hozzá, örömömmel, bánatommal, egy szál kis virágommal ... A magyar nép legalább 40- féleképpen szólítja meg Máriát. De nekem mindegyik között a legjobban a „Boldogasszony” tetszik. Csodálom ezt a zseniális nyelvi alkotást, ezt a szerencsés sűrítését a mondanivalónak. Ha költő lennék, strófákat írnék róla. Nyelvünkön soha szebbet és többet nem fejeztek ki, mint ezzel az egyetlen szóval. Kedves szokás volt mifelénk, hogy friss virágról nemcsak a lányok gondoskodtak, de gyakran keresték fel Mária szobrát a legények is. Megfelelő élettársért imádkoztak, jó feleségért. Az ilyen „Máriánál járt” fiatalembert aztán fokozott éberséggel tartották számon a lányok — no meg a lányos mamák. Boldogasszony Anyánk! Nevednapja alkalmából most újra oltárod elé állok és kérlek, fogadd el kegyesen a lábad elé tett piros szegfűcsokromat. És fokozott szeretettel tarts számon, áldott Boldogasszony. (haj ) Szentatya üdvözlete a taizéi kolostornak Beszámoltunk már róla, hogy a franciaországi Taizéban, Cluny közelében működő protestáns kolostor-közösség augusztus 30-án ünnepelte fennállásának negyedszázados fordulóját. Ez alkalomból számos egyházi vezető köszöntötte a közösség vezetőjét, Roger Schutzot. Katolikus részről Cicognani, Bea és Ottaviano bíborosok intéztek hozzá üdvözlő táviratot. Cicognani bíboros államtitkár a Szentatya köszöntését tolmácsolta, aki rokonszenvéről biztosította a kolostort és kijelentette: imádkozik a gyümölcsöző ökumenikus párbeszéd sikeréért és a Krisztus akarata szerinti keresztény egységért. Az ünnepségen több francia katolikus főpap személyesen is megjelent. Martin bíboros, roueni érsek köszöntő beszédében „a lehető legkevésbé elkülönült testvéreknek” szólította a kolostor szerzeteseit. Corbusier temploma Bolognában Giacomo Lercaro bíboros. Bologna érseke közölte, hogy székvárosa egyik külső negyedében új plébániatemplomot építenek a most hirtelen elhunyt világhírű építész, Le Corbusier tervei szerint. A bíboros 1963-ban lépett érintkezésbe az építésszel, s az idén márciusban készültek el a tervek, amelyeket a bíboros a legapróbb részletekig megbeszélt Le Corbusier-vel, teljesen a liturgikus reformok szellemében.