Új Ember, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
KATOLIKUS SZEMMEL Életünk számos időszerű és alapvető problémájáról tárgyalt az országgyűlés most lezajlott ülésszaka. Az oktatás reformja, iparunk és mezőgazdaságunk eredményei, életszínvonalunk alakulása, a termelékenység és gazdaságosság érdekében kifejtett erőfeszítések, gazdaságirányítási rendszerünk megreformálása — valóban csupa olyan kérdés, amelynek helyes megoldása kihat az ország, a nemzet életének alakulására, jövendőnk további bontakozására. Fontos helyet foglaltak el az ülésszak tárgyalásaiban a közszellem, a társadalmi erkölcs problémái is, ahogyan azokat a miniszterelnök, a művelődésügyi miniszter, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóiból és több interpellációból hallhattuk. Úgy fogalmazhatnánk meg: ezek az etikai és morális kérdések minden felszólalásban ott szerepeltek. Joggal szerepeltek ott. Minden kérdésnek, legyen az megannyira anyagi, szakmai jellegű, mindig megvan a maga erkölcsi háttere, megoldásuk nem lehetséges egészséges szellem és erkölcsiség nélkül. A termelékenység és gazdaságosság egyik fontos előfeltétele az egészséges munkamorál, a gazdaságirányítás helyes rendszerének, e rendszer helyes kialakításának egyik legfontosabb eleme a felelősségérzet. Egyáltalán, az államvezetés minden erőfeszítésének egészséges társadalmi közszellemre kell támaszkodnia, amely, mint a miniszterelnök mondotta beszámolójában, a jogok és kötelezettségek egységén épül fel, s amely fölébe tud emelkedni a lehúzó erőknek, mozgatója tud lenni a jobbra való törekvésnek. E közszellem tovább erősítése mindannyiunk gondja és feladata.• A Magyar Tudományos Akadémián rendezett műemlékhelyreállítási ankét alkalmából Dercsényi Dezső a Magyar Nemzet hasábjain hosszú cikkben méltatta a hazai műemlékvédelem úttörőit. „A visszatekintést — olvassuk a cikkben — a magyar művészettörténet, régészet nagy generációjával kell kezdenünk, Henszlmann, Ipolyi, Römer nevét említeni, akik nemcsak múltunk megismerésének új tudományát művelték, hanem építészeti, szobrászati, festészeti emlékeinek ■megmentését, a jövő számára való megőrzését is a legfontosabb feladatnak tartották ... A szabadságharcos tevékenysé, ge miatt katedrájától megfosztott bencés Rómer Flóris ... fáradhatatlanul járta az országot, gyűjtötte az anyagot, s bár gyalogosan, legfeljebb kocsival közlekedett, rajzolgatott, a fotografálógépet nem használta, úgy ismerte műemlékeinket, hogy bátran irigyelheti bármelyikünk korszerű technikai eszközök birtokában is. És bátran vállalhatjuk ma is a nagy triász talán legmeszszebben látó tagjának, Ipolyi Arnoldnak a jelszavát: , Őrizzük, gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő.” A két nagy pap-régésznek századunkban is akadtak lelkes követői, így örömmel olvassuk Dercsényi cikkében Lépesd Antal méltatását az esztergomi királyi palota helyreállításával kapcsolatosan: „Bár az esztergomi munka ma, úgy mondhatnánk, kollektív alkotás, aligha öltött volna testet Lenos Antal kanonok történeti ismerete, lelkesedése nélkül...” Nemrég történt, hogy az egyik nyugati nagyváros egy bérkaszárnya-lakásában több mint fél esztendeig hevert holtan a lakó s csupán a feles-ó tetem bűze késztette cselekvésre a Szomszédokat. Mert addig senkinek sem hiányzott. Borzadva olvastuk ezt, de azzal a megnyugtató érzéssel, hogy nálunk az ilyesmi lehetetlen. Az utóbbi idők némely híre azonban arra hívta fel figyelmünket, hogy nálunk is van tennivaló. Előbb egy kis iskolásfiú szökik meg szülei fővárosi lakásából, s jó ideig él Kecelen a maga kenyerén, az állomáson dolgozva anélkül, hogy bárki is keresné, vagy a helybelieknek feltűnne. Mintha természetes lenne, hogy egyszeresük, ki tudja honnan, jön egy kisfiú, aki senkihez sem tartozik, akinek nincs otthona, csak él bele a vak világba ... S egy ennél is megdöbbentőbb eset egy négyesztendős fiúgyermek tragikus halála a Somogy megyei Szabás községben. Szinte az egész falu látja a sírva szaladó kisgyermeket, de nem akad egy teremtett lélek, aki útját állná, kézen fogná, megkérdezné: mi baja? Hagyják futni, elpusztulni. Törődni... milyen szép szó is ez. Törni magunkat másokért, embertársainkért. Segíteni különösen a bajba jutottakat, gyámolítani a tehetetleneket. Mert enélkül nincs igazi közösségi élet. Simon Lajos „Levél faluról” című versét olvastuk az „Élet és Irodalom"-ban. A vers mottója: „A körmendi volt cselédek a hazalátogató grófot olyan alázatosan fogadták, mint akik mindent elfelejtettek.” Miben nyilvánult meg ez a paraszti alázatos fogadtatás? — Erre felel — szánóki kérdések formájában — maga a vers. A keserű kérdésekre hadd feleljünk mi is a körülmények ismeretében. Ezúttal ugyanis egy rendkívüli esettel állunk szemben. A hazalátogató körmendi gróf ugyanis nyilvánvalóan fia annak a példaadóan vallásos Batthyány- Strattmann Lászlónak, aki nemcsak „herceg” volt, hanem „doktor” is, nem jobbágynyúzó, léha, mulatós arisztokrata, hanem kiváló szemorvos, aki előbb Köpcsényben, majd Körmenden magánkórházat alapított, ahol a szegénysorsú betegeket ingyenes kezelésben és ellátásban részesítette, ahol naponta rendelt és orvosi tanácsokkal és gyógyszerekkel látta el a messze vidékről hozzá sereglő betegeket. Nyilvánvalóan ezt nem felejtették el a körmendi parasztok, és ezért fogadták a fiút az atya iránti emlékezéssel — nem pedig szolgalelkűen. Isten iránti szeretetünk akkor tiszta, ha öröm és szenvedés egyként hálát ébreszt bennünk. Csak annak az embernek létét érthetjük meg igazán, akit szeretünk. Bizalom a másikban — úgy, ahogy van — ez a szeretet. Tisztán szeretni annyit jelent, mint elfogadni és szeretni a távolságot, mely a szeretett lénytől elválaszt. Simone Weil Babits Mihály vallásosságához Az Új Ember november 14-i számának Katolikus Szemmel rovatában Babits Mihály vallásosságáról írottakhoz szeretném személyes tapasztalat alapján az alábbiakat hozzáfűzni: 1939 novemberében, mint fiatal házas a II. kerületi Trombitás útra költöztem át, és ettől kezdve a Városmajori plébániatemplomot látogattam. Ebben az időben egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig Babits Mihály, akinek budapesti lakása az Attila utcában volt, ha Budapesten volt és betegsége nem akadályozta, rendszeresen ott volt a vasárnapi fél 12-es misén és ugyanitt több ízben áldozni is láttam. E templom hívei közül bizonyára mások is emlékeznek rá. A gégéjébe beépített légző berendezés sípoló hangját elég erősen lehetett hallani és talán ez is volt az oka annak, hogy Babits sohasem ült be a padba, hanem rendszerint az oldalhajóban állt. Sohasem gondoltam, hogy kétség merülhet fel atekintetben, hogy Babits Mihály vallását gyakorló katolikusként fejezte be életét. Doromby Károly Milyenek legyenek a jövő papjai Nyilatkozat a keresztény nevelésről A papképzésről szóló dekrétum, a zsinat október 28-án kihirdetett harmadik okmánya, hét fejezetből és huszonkét cikkelyből áll és bár kifejezetten csak a világi papságra vállatkozik, megfelelő alkalmazással érvényes a szerzetes papságra és a különféle rítusok papképzésére is. A dekrétum hangsúlyozza, hogy a papi hivatás előmozdítása az egész keresztény közösség feladata és ehhez fel kell használni a sajtó nyilvánosságát is. A papnövendékek nevelőit — szemináriumi elöljárókat és professzorokat — a legjobb képességű papokból kell kiválasztani és megfelelő kiképzésben részesíteni. A papi hivatásra vágyó jelöltek kiválogatása és vizsgáztatása „a szükséges keménységgel történjék, még akkor is, ha paphiány mutatkozik”. Az alaposabb kiképzés érdekében több egyházmegye, egész tájegységek vagy egész nemzetek számára közös szemináriumot ajánl. „Egész világosan meg kell érteniök, — mondja továbbá a dekrétum az ifjú papnövendékekről —, hogy nem uralkodásra és megtisztelő állásokra vannak rendeltetve, hanem arra, hogy egészen Isten szolgálatára és a lelkipásztorkodásnak szenteljék magukat. Különösen arról történjék gondoskodás, hogy a papi engedelmesség, a szegényes életmód és az önmegtagadás szellemében legyenek nevelve úgy, hogy megszokják a lemondást még a megengedett, de szükségtelen dolgokról is.” A növendékek előtt ne hallgassák el a papi élet nehézségeit. Ebben az összefüggésben szól a dekrétum a cölibátusról és mondja egyebek közt: papjelöltek kellőképpen tudjanak ugyan „a keresztény házasság kötelességeiről és méltóságáról”, de „ismerjék meg világosan a Krisztusnak szentelt szüzesség előbbrevalóságát, úgy, hogy éretten mérlegelt és nagylelkű választás után teljes testi és lelki odaadással szenteljék magukat az Úr Jézus Krisztusnak”. Figyelmeztessék őket a cölibátussal a mai világban különösen együtt járó veszélyekre. A dekrétum azt követeli a továbbiakban, hogy a növendékek nevelésében vegyék figyelembe az új lélektani és pedagógiai felismeréseket. A nevelési célok: emberi érettség, jellemalakítás, személyes bátorság, őszinteség éber igazságérget, megbízhatóság a tárgyalások során, jó modor és az illemszabályok ismerete, szerénység és szeretetnemtóság a társalgásban. A PÜSPökötttoljon a növendékek tanmenetét megszakítsák-e megfelelő lelkipásztori gyakorlattal, vagy emeljék-e a felszentelendők alsó korhatárát. A helyi viszonyoknak megfelelően a nemkatolikus hitvallás és a nemkeresztény vallások jobb megértésére kell törekedni, főleg pedig arra, hogy „a papjelöltekben olyan tulajdonságokat fejlesszenek ki, amelyek leginkább szolgálhatják az emberekkel való párbeszédet, mások meghallgatásának képességét és azt, hogy az emberi kapcsolatok legkülönfélébb helyzeteire lelkileg a szeretet szellemében nyíljanak meg.” Í1 keresztény nevelés eseményei A zsinat ugyancsak október 28-i ülésén fogadták el a keresztény nevelésről szóló nyilatkozatot, amely az elő- és utószón kívül tizenkét cikkelyből áll és néhány lényeges irányvonalat jelöl meg, „amit majd a zsinat utánösszeülő bizottság dolgozzon ki a továbbiakban és a püspökkari értekezletek alkalmazzanak területük mindenkori helyzetének megfelelően”. „Minden embernek származására, állására és korára való tekintet nélkül — mondja az első cikkely — személyi méltóságánál fogva elidegeníthetetlen joga van olyan nevelésre, amely céljának, rátermettségének és a nemek közötti különbségnek megfelelően hozzáidomul a honi műveltség hagyományaihoz, ugyanakkor pedig nyitva áll más népek testvéri partnersége előtt, hogy az igazi egységet és a békét szolgálja ezen a földön. Az igazi nevelés az emberi személyiség kialakítására törekszik, az ember végső céljára és ugyanakkor a társadalom javára való tekintettel.” A következőkben többek között utalás történik a helyes, az életkornak megfelelő, pozitív szexuális nevelés és a társadalmi életbe való ránevelés Szól a nyilatkozat a szülők lovairól és kötelességeiről (a család szociális erények első iskolája” és a szülők „jól gondolják meg, milyen döntő jelentőségű az igazi keresztény család Isten népének életére és növekedésen“ nézve”), majd az állam jogairól, valamint azerfölvíz egészen sajátra nevelői feladatairól emlékezik meg. A nyilatkozat ezután kifejezetten a katolikus iskolák felé fordul, amelyeknek ..különös feladatuk elvan iskolai közösség IZP«teremtése, amelyben az evangélumi szokr'Sság és szeretet szelleme lobog”. Na, hogy döntsenek arról, va- Ipatai beszámoló A bizonyos — időnkénti riportokban unalomig ismertetett — „papi fapipáról” nevezetessé lett Ibafán ezúttal vérbelien egyházi eseményről adhatunk számot. Egy templommegoldási ünnepről, mely a Zselicség kapujában őrködő község hivő népének seregszemléje és lelkiségének tükörképe volt. Miként az áldást közvetítő, asszisztenciális ünnepi misét végző Tandelmayer Lipót mozgói esperes történelmű távlatú beszédéből hallhattuk, az idei évben megvalósított külső restauráció, mely az 1865-ben épült igen szép templom századik fordulójára készült el, befejezése annak a nagyszabású munkálatnak, melyet még 1945-ben kezdtek az ibafai katolikus hívek. Tandelmayer esperes aki tizenhét esztendőt töltött Ibafán, valamint három utóda kegyelettel őrizték az annyira nevezetes pipatóriumot, sőt gazdagították is , holott nem pinások, sőt nem is igen cigarettások. De a tőlük nyert felvilágosításokból és a História Domus lapjairól könnyen tájékozódhattunk, hogy az ibafai lapoknak nem igen lehetett idejük a nyugalmas pipa-pöfögtetésre, hiszen öt községben élő, három nemzetiségű hívek lelkének gondozása hárult reájuk. Olyan híveké, akiket távoli erdők mélyén, zsarodékkal körülvett szőlőkben, legelők között kellett megközelíteni a valóban úttalan utakon, hiszen csak most vette kezdetét a Zselicség fejlődéséhez annyira szükségszerű útépítés. E fejlődés eszközeként tíz tanerős iskola és diák-kollégium létesült Ibafán; ez utóbbi éppen a környék megközelíthetetlen tanyáin, szellőkben, erdészetben, stb. lakó tanulóifjúság számára. Az ünnepi beszámolóhoz hozzátartozik, hogy művészi egyházzenei számok bemutatása közben Ibara régi, félszázados működésű kántortanítója, a 85 éves Alpár János is énekelt fiatalosan szép hangján és forró lelkességgel. D. G. OLVASTUK GYERGYAI ALIBERTNEHL a modern világirodalom és képzőművészet nagy mestereiről írott tanulmányait, valamint jó pár könyves színi bírálatát tartalmazza az a szép kötet, amelyet KOUTAR3AIL címen adott ki a Szépirodalmi Kiadó. Hatalmas műveltség, gondolatgazdagság, ritka esztétikai érzékenység és a stílus eleganciája jellemzi Gyergyai írásait. A katolikus olvasó érdeklődésére kiváltképpen számot tartanak a kötet azon darabjai, amelyek Francois Mauriar életművével, Francis Jammesmal, Bernanos „Egy falusi plébános naplója” c. regényével vagy Paul Claudel ,,A selyemcipő” c. drámájával foglalkoznak. E kötetbe sorolta be Gyergyai Albert azt az emlékezetesen szép írását is, amely Rembrandt ,,Az irgalmas szamaritánus” c. festményéről szól, — arról a festményről, amely előtt a szerző — mint könyve oldalain elmondja — oly sokszor állott áhítattal a Bouvre-ban, kezében Lukács evangéliumával, a*mnak a ftfeumstrhémis lócsei''kod''t*r,őr!szóló tizedik fejezetét olvasgatva. D. L Uj templom épült Kaskantyún Tíz kép a templom hétköznapjáról Magyarország legújabb és legmodernebb temploma Kaskantyún áll. A felszentelés megtörtént, vörös téglafala nyers frisssséggel magaslik a házak fölé. Felszenteléséről nem írtunk beszámolót. Az ünnep fényei nem mindig a lényeget világítják meg. A hétköznap néha beszédesebb. Kaskantyút kevesen ismerik, holott régi település. Csak éppen sokáig nem tudott lábra állni a török pusztítása után. Félig falu, félig tanyaközpont volt, szerkezetében laza és elhagyatott. Még két éve is, amikor Várkonyi Imre, az Actio Catholica országos igazgatója letette a templom alapkövét, aki mint akkori káptalani helynek a templomépítés legfőbb mozgatója volt, csak néhány utca állott a homok között, a szőlők sorában. A kisvasút állomása tágas térség. Farakásokkal, sürgő emberekkel. Az épülő emeletes állomás alapfalai látszanak. Balra törpe vízmű s mögötte a két esztendeje nőtt új lakónegyed befejezett és épülő házai. Fürdőszobák épülnek s a Vízvezeték behálózza az egész községet. * A templom messzire magaslik. Ez az első emeletes épülete a falunak. Három betonoszlop rajzolja ki homlokzatát s a sima falon lebegő hatalmas kereszt. Körülötte állványok, tégla, homok. A telek még parkosításra vár, sok részletmunka hiányzik, de a plébános már beköltözött a hideg falak közé. A sekrestye mellől lépcsősor vezet a felső szintre, ahol a tanácsterem, iroda, kicsiny lakás szolgálja a plébánia céljait. Aki a plébániára jön, a templomban is jár. * Sima vonalak jellemzik a templom belsejét. És sok fény. Egyelőre a hajdani iskolakápolna oltára áll itt, a beton tartóoszlop márványburkolata hiányzik még, de így is arányaival, nyugalmával felemelő érzést áraszt a belépőre.» Kiss Ernő plébános a konyhából harangozhat. A harangkötél a konyhán át vezet a karcsú kórusra. Az Irodától néhány lépés csak és megszólalhat a templom harangja. « A plébános szobája. Az asztalon breviárium és a „Kőművesipari szakismeretek” című kézikönyv egymás mellett. Nem építtetett, hanem épített, tetőt fedett, vésett, villanyt szerelt s ha kellett, irányított. Kaskantyúnak ezer mester plébánosa van. Rádió, motor éppen úgy ismerős területek számára, mint a kőművesség. — Tulajdonképpen csak a szakmunkákat kellett megfizetni, amit lehetett, saját erőnkből végeztünk el, különben nem állana a templom — mondja. Ami elkészült, célszerű, modern. Tüzelőt is felvonóval lehet az emeletre szállítani. A felvonót a plébános tervezte és építette meg. A plébánia legdíszesebb helyisége a tanácsterem, a többi csak a legszükségesebbre korlátozódik.• — A hitélet megélénkült — feleli. — A szentségekhez járulók száma emelkedett s ez a döntő szempont megítélésében. A szentmiséket hétköznap este mondják, mert reggel mindenki elfoglalt, de a késő délutáni órák jó időpontnak bizonyultak. Ilyenkor megtelik a templom, vasárnap viszont mindenki délelőtt jár szentmisére. * — Plébános úr, be kellene mennem Kiskőrösre — nyitnak be az ajtón. — Autó van, de a komám nem ér rá bevinni. Nem tenné meg, hogy elvezetné az autót ebéd után? — Szívesen — feleli. * Kaskantyún szakszövetkezet működik. A szőlőtermelés a község fő foglalkozása. Jól keresnek Kaskantyún, de meg is fogják a dolog végét. * A kiskőrösi állomáson kaskantyúi ismerős. — Hát készen a templom. Megdolgozott vele a plébános. Egész nyáron hol a tetőn, hol az állványokon láttuk. Az egész falu segített. Pedig csak fele katolikus, a másik fele evangélikus. De jó egyetértésben élünk. Én is evangélikus vagyok, de mondtam a fiamnak, erigyi csak, segíts te is az építkezésen.* A község, mely az idők folyamán hol ide, hol oda tartozott, ma saját lábán áll. Fürdőszobák épültek a homok közé, készül az állomás és áll a templom. Mindegyik szervesen hozzátartozik az új Kaskantyú előrenéző arcához. Márkus László Szemtanú a Bazilika felszenteléséről Hatvan esztendeje annak, hogy 1505. november 19-én a belső kiképzésében is teljesen elkészült Szent István bazilikát Városi kalocsai érsek fölszentelte. Az akkori beszámolókban kutatva olvastuk, hogy egy galambősz öreg hölgy, Keller operaházi gazdasági igazgató édesanyja is megjelent az ünnepélyes alkalomkor, aki még jelen volt a Bazilika 1851. évi alapkőletételénél, amikor a szabadságharcban földig rombolt kis lipótvárosi kápolna helyére a fővároshoz méltó templom építéséhez az első kapavágások megtörténtek. És ahogyan az alapkő letételétől a fölszentelésig átívelő több mint fél évszázadot egy idős hölgy képviselte, ma is él Budapesten egy szemtanú, aki a hatvan évvel ezelőtti tedeumos nagymise keretében Beethoven Missa Solemnisének szólóját énekelte. Beszélgetésre indulunk hát a csöndes budai villalakásba, ahol özvegy Bellovics Imréné. Both Paula nyolcvannégy évvel a vállán is úgy emlékezik a Bazilika megnyitásának gyönyörűséges napjára, mintha csak ma történt volna. A Bellovics család a velük rokonságban levő Sztojanovicsokkal együtt jelentős szerepet vitt a Berlika zenei életében. Bellovics Smetanának, a négy cseh muzsikusnak tanítványa volt Prágában, hogy aztán szülőföldjén a Budapesti Zenekedvelők Egyletének és a Magyar Zenészek Országos Egyesületének megalapítója és vezetője legyen. Az 5 tanítványa volt Róth Paula a ritka énekhanggal megáldott fiatal énekesnő. A régi kotta Itt van kiterítve a zongorán, mellette belépőjegyek a Bazilika fölszenteléséhez, újságkivágások, arcképek. És özvegy Bellovics Imréné — mert nemsokára férjhez ment énektanára fiához — mesélni kezd a csodálatos megnyitóünnepségről, amikor még újdonság volt a Bazilika villanyfényárban úszó belsejének világítási pompája is. De kívül nemzetszínű és fővárosi zászlók erdeje borította a templomot A ünnepségen világhírességek szolgálták a szakrális zenét. Schmidthauer Lajos orgonáit, a hegedűszólót Kubelik játszotta, a „Boldogasszony anyánk” ősi magyar éneke ped'k a kor nagy operaére’"'se, Tokáts Mihály zengő baritonján csendült föl. S közöttük éde,’Pife a Missa szólóját Rith Paula. Kották és emlékek egy fekete zongorán s előtte egy egyenes tartású idős hölgy sóhajt föl előttem. — Eddig mindig elmentem a Bazilikába az évfordulókra, de most már nem merek, habár mosolyogtam hatvan évvel ezelőtt mikor az újságok hírül adták, hogy a nagy sokadatomban tizenegy hölgy elájult a hosszú szertatás alatt. Azt hittem, csak finynyáskodnak de, most már megértem, hogy vannak gyöngébb szervezetünk is. Nyolcvannégy éves koromra én is az tettem. De azért nem válok meg egészen ettől a csodálatosan szép templomtól, úgy döntöttem, hogy halálom után emlékeimet a Bazilika emlékmúzeumának ajándékozom. P. L.