Új Ember, 1966 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-11 / 37. szám
Európa játszani akar A délutáni napsütésben harmincegy európai nemzet zászlaját ragadták magasba a Népstadionban eleresztett, hatalmas léggömbök: megnyílt a VIII. Atlétikai Európa-bajnokság. Jelkép kívánt lenni e zászlótalálkozó a magasban, eszményi kifejezője az európai népek testvéri közösségének. Annak, hogy a játék örök, s valódi értelmezésében a szép versengés nem elválaszt, hanem egyesít, összeköt. A játék egyik legszebb emberi adottságunk, s épp öreg Európánk tudja ezt a legjobban. Minél szebb egy nép játéka, annál mélyebb önismeretre vall. Az atlétika is ezért maradhatott mindmáig a legszebb játék , mert egy önmagát mélyen ismerő nép ajándékozta meg vele a világot. Akik ma itt a zöld gyepen és a vörös salakon találkoztak, hogy összemérjék erejüket, tudva vagy öntudatlanul: kontinensünk egyik legmélyebb folytonosságát, az európai játék folytonosságát szolgálták. Játékos múzsáival közös szülőnk, maga Európa ihlette őket. Ez a kontinentális ihletettség volna ma talán a legfontosabb „felhangja” egy ilyen találkozónak. S ezt az „európai ihlet”-et annál is inkább vállalnunk kell, mivel olyan valódi összetartozás szülője, amely ugyanakkor senkit se zár ki magából, hanem éppen ellenkezőleg, egyetlen lehetséges alapja egy még tágabb, az egész emberiséggel osztozó élménynek. A szép, igaz játék nem is annyira „játék”, hanem valójában eszményien megemelt valóság. Magasabb értelemben a munka is érdeknélküli játék, s rokon a művészettel, sőt a teremtett világ „játékosságával”, a tenger hullámainak, s a csillagos egyetem gyönyörű erőinek hatalmas és finom játékával. Az igazi játék rekordjaiban is megőrzi érdeknélküli végső szépségét. Csak ha ezt elveszti, süllyed a játék önmaga szintje alá, s válik üres ellenségeskedéssé. Addig boldogok a népek, amíg a játék magasában mérik össze erejüket, s keresik egymás közelségét. A valódi játék valódi szintézis: vetélkedő küzdelem és testvéri vonzás szintézise. Camus azt írta,hogy a zöld gyep közelében mindig ártatlannak érezte magát. S ez épp nem „irodalom”, hanem nagyon is reális kifejezője annak, hogy milyen is a valódi játékok levegője. Komoly, nagyon komoly dolog: az örök gyermek játszani akar. Európa játszani akar, örüljünk játékának, örüljünk örömének. Pilinszky János Késméntzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1 forint SAÁD BÉLA: Lezárul a zsinat utáni korszak első, a könnyebbik szakasza Hírt adtunk már VI. Pál pápa Ecclesiae Sanctae kezdetű motu propriójáról, amely tulajdonképpen a végrehajtási utasítása a négy zsinati okmánynak. Ezekhez szükséges volt hivatalos értelmezést adni, minthogy az engedelmesség és fegyelem szempontjait is érintik. Ez a négy okmány a püspökök lelkipásztori feladatairól, a papi életről és szolgálatról, a szerzetesi élet megújításáról és az egyház missziós tevékenységéről szól. A végrehajtási utasítás kiadásával tulajdonképppen le is zárult a zsinat utáni korszak első, s mondhatni, könnyebb szakasza. Ezt, maga VI. Pál pápa egyik legutóbbi beszédében úgy jellemezte, hogy a zsinati atyáknak sem volt könnyű dolguk, mikor azon vitatkoztak, miként fogalmazzanak meg általános elveket, de ennél is sokkal fáradságosabb és nehezebb lesz az elvekből áradó szellemiséget eleven életté változtatni s törvényekké formálni, azaz — s ez a pápa hasonlatas testet adni nekik, amely eleven húsból és szilárd gerincoszlopból áll. Éppen ezért történt, hogy a pápai motu proprio a végrehajtási utasítást magát kísérleti célúnak mondja, hogy alkalom legyen a gyakorlatból olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek az egyházi törvénykönyvbe foglalást megkönnyítik. A végrehajtási utasítás dátuma 1966. augusztus 6, az életbelépés időpontjául pedig október 11-ét jelöli meg a pápa, tehát azt a napot, amelyen négy évvel ezelőtt XXIII. János pápa megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot. Ma már elegendő értesülés áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy értékelni tudjuk a végrehajtási utasítások jelentőségét: 1. A zsinat utáni bizottságok felszámolása megkezdődött, mert feladatkörük megszűnik, csupán a központi koordináló bizottság marad még egy ideig aktív, tekintettel arra, hogy illetékes a kihirdetett zsinati okmányok értelmezésében. 2. A hangsúly most a tapasztalatok gyűjtésére és a kodifikációs munkára tevődik át. Minden zsinati okmány, amely egyházfegyelmi jelentőségű, mint törvény, kánon fog megjelenni az egyházi törvénykönyvben. Kánonok fognak eltűnni és újak megjelenni. 3. Augusztus 15-én lépett életbe a pápa június 11-én kiadott rendelkezése, amely számos felmentés (diszpenzáció) megadására hatalmazta fel a püspököket. Október 11-én újabb felhatalmazások jogosultjai lesznek a püspökök, s elmondható, hogy a pápa csak olyan diszpenzációs jogokat tartott fenn magának, amelyek valóban központilag kezelendők a világegyház egyetemessége érdekében. 4. A püspökök kinevezési joga továbbra is a pápáé, de a jövőben tekintettel lesz a püspöki konferenciák előterjesztéseire. A püspöki konferenciák pedig „a nép szava, Isten szava” ősi keresztény elv jegyében figyelembe veszik a hívők érzelmeit és szükségleteit. A pápa tehát gyakorlatilag lemondott a monarchikus abszolutizmusról a püspöki kinevezések terén is — ami a püspöki kinevezés folyamatát illeti —, elvben és jogilag azonban fenntartotta magának a végső döntést. Ez feltétlenül demokratikus jelenség az egyházban. (Jugoszláviában, mint legutóbbi utamon tapasztaltam, a püspökök plébános-kinevezés előtt megbeszélést folytatnak az egyházközség vezetőivel s megtudakolják tőlük a hívek óhajait.) 5. Demokratikus jelenség az is, hogy kinevezett és választott papokból álló papi tanács létesül minden egyházmegyében a kormányzó püspökök segítségére. Lelkipásztori tanács is alakul, s ennek papokon kívül laikus tagjai is lesznek. 6. A 75 éves korhatárt tapintatosan és szeretettel igyekszik érvényesíteni a végrehajtási utasítás. „Kéri” azokat a püspököket és papokat, akik betöltötték a 75. évet, hogy ajánlják fel lemondásukat. A korhatár érzékeny kérdés volt már a zsinaton. Bírálták azért, mert merev, adminisztratív, s jogászi, nem veszi figyelembe a charizmatikus szempontokat. A zsinati többség véleménye végül is az volt, hogy a korhatár megállapításának több az előnye, mint a hátránya. Figyelmes végrehajtás, a nyugdíjazottakról való méltó gondoskodás a legfontosabb ebben a kérdésben. De Bea, Frings, Liénart, Lercaro bíborosokat, akik elmúltak 75 évesek, nem nélkülözheti az egyház. A püspöki korhatár kérdése Olaszországban azért jelentős, mert a Szentszék a lateráni szerződésben ígéretet tett a törpe egyházmegyék megszüntetésére, s az egyházmegyei határoknak a tartományhatárokhoz igazítására. Eddig e vonatkozásban nagyon kevés előrehaladás történt, mert úgy jártak el, hogy a megüresedett törpepüspökségeket nem töltötték be, azaz a szomszéd püspök joghatósága alá helyezték. A korhatár a közel 300 főnyi olasz püspöki kar több mint negyedét érinti, azaz 70—80 püspököt. A Le Monde-ban felvetődött a kérdés, vajon a pápára, mint Róma püspökére, vonatkozik-e a korhatár? Helyesebben: van-e joga a pápának lemondani? Idézik az egyházi törvénykönyvet (II. könyv, első rész VII. Tóm. 221. szám), amely szerint a pápa lemondásának érvényességéhez nem szükséges, hogy jóváhagyják a bíborosok vagy más személyiségek. Hivatkozik a lap arra is, hogy a lemondás lehetőségét XII. Pius is fenntartotta. A lap ezután utal esetekre az egyháztörténelem régmúltjából, amelyek érdekesek lehetnek a történészek számára, de jelentőségük a ma számára nincs. 7. A Propaganda Fide bíborosát a római köznyelv „vörös pápá”-nak nevezi. Hatalmát a missziós dekrétum és a végrehajtási utasítás demokratizálja. Hatalmi rendelkezésekre többé nincs módja, a 24 tagból álló missziós tanáccsal kell együtt dolgoznia. A tanács döntési joggal rendelkezik, s az egyház missziós politikájának meghatározója lesz. . .. 1967-ben összeül a püspöki szinódus, amelynek aulája már épül a Vatikánvárosban. Segítője lesz a világegyház kormányzásában a pápának, viszonyát pedig a Kúriához, azaz a végrehajtó szervhez, a Kúria nemrég folyamatba tett reformja során fogják tisztázni. 9. A végrehajtási utasítások kiadásával nem történt még meg a II. Vatikánum határozatainak megvalósítása. A kodifikálás is nehéz munka lesz, de még nehezebb az új szellemiség átültetése a pasztorációba és a hívek vallásos életébe. S még számos intézkedés is esedékes. A kuriális igazgatási szervek egy része kiszáradt, megszüntetésre ítélt, mások, pl. az államtitkárság szerepe megnőtt. Esedékes a tájékoztatás és a dokumentáció titkárságának a felállítása, a nemzetközi karitásztitkárság az elmaradt országok fejlesztésére és segítésére. A béketitkárság? Feszült érdeklődéssel várja a katolikus világ a napa döntését a születésszabályozás kérdésében. Esedékes az ökumenizmus direktóriumának kiadása. (Az egységtitkárság kijelentette, hogy a vegyesházasságok kérdésében kiadott rendelkezés nem kielégítő.) Úgy hírlik, hogy a a direktóriumnak a közös istentiszteletekre, az áttérők újrakeresztelésének vitatott kérdésére vonatkozó része már nyomdakész állapotban van. A Tridenti Zsinat rendelkezéseinek végrehajtása száz évig tartott. De maga a zsinat is két évtizedig. De akkor nem volt még vonat, távirat, repülőgép, újság, rádió és televízió. Ma gyorsabban gyökerezik meg egy hír hatása a lelkekben, mint amennyi idő alatt egy bizottság képes a hír lényegét elvileg megfogalmaz-A szél ilyenkor már bátrabban jár. Nem tér nyugovóra naplemente után, mint nyáron. Pedig az erdők mélyén most már új avarból vetett, illatos ágy várja. Elbizakodottságában a korán megsárgult levelekkel együtt talán a zöldelőket is leseperné a fákról, a most nyiladozó virágokat is megtiporná, ha a hervadás postásával szembe nem mosolyogna az ünneplő ruháján iskolába igyekvő gyerekek tavaszi hada. S ha ezen a szeptemberi első vasárnapon a templomok nyitott ajtaján nem áradna kifelé a legszebb "orgonaszó: a soksípú gyerekhangon énekelt Jöjj Szentlélek Úristen pünkösdi himnusza. Ettől a szél is megszelídül, felkuporodik a templom tágas padlására, hallgatózik, figyel egy másfajta szél járására. Megmelegszik a reggeli párában megmosdott napsugár is. A templom ablakának színes rajzát — ezt a fényből szőtt szőnyeget — odateríti az első padokra, ahol most először foglalják el helyüket azok a gyerekek, akik nemrégen még anyjuk ölébe bújva, apjuk mellett szorongva játszadoztak az imakönyvek szentképeivel. Most , azonban már „saját” helyük van a temp- Szeptcif béri vasárnap lomban, ezen a reggeli szentmisén, mely egészen az övék. A tavalyi elsősök hátrább vonultak, a „rangosabb” helyekre, átadva helyüket az új elsősöknek. Van ebben valami egészen megindító, akárcsak ha megáll az ember a csendes vizű folyóknak partján és eltűnődik, hogyan is van, hogy a vizeknek folyása soha meg nem áll; kitől tanulják; merre kell folyni; annak a sok pataknak a vize mitől lesz egytermészetűvé és egyjárásúvá a partok között; s micsoda törvény hajtja a kis forrás vizét az Óceán felé? Források itt is, rakoncátlan patakocskák, megfontolt vonulású folyók, már az Óceán leheletét érző, hazafelé ballagók. Együtt Isten házának partjai között; kisdiákok, nagyfiúk és lányok, az iskolapadokból már kikerült testvérek, szülők és nagyszülők. Együtt a forrón lüktető énekben: Áraszd reánk teljesen mennyből fényességedet... Együtt az imában a Szentlélek hét ajándékáért: a bölcsesség, az értelem, a tanács és tudomány adományaiért, a lelki erősség, a jámborság és istenfélelem kegyelmeiért. Annyi szép ünnepe van az egyházi évnek! Ki tudná megmondani melyik a legszebb? A szülők számára ez a szeptemberi vasárnap a legszebbek közé tartozik, amikor a gyermekek részére a jó tanulás, a kötelességtudás, a tiszta szív, az állhatatos szorgalom, a szülőket és tanítókat megbecsülő tisztelet kegyelmét kérjük Istentől. Ez a vasárnap reggeli mise máskor is az ifjúságé, övék a hely a padokban. Nekik szól s az ő nyelvükön a szentbeszéd tanítása. Az ő hangjuk szárnyal az énekben s az ő friss szavaikban alakulnak át maivá a szent liturgiának még legrégibb kifejezései is. Nem csoda, hogy az idősebbek közül is sokan jönnek el erre a misére. Mert jó újból megtanulni a régen megismert tanítást azokkal, akik most tanulják, annyi botladozás után újból elindulni a most indulókkal, megszokott imák és énekek régi ízére ráérezni azokkal, akiknek ajkán és szívében még nem koptak el a legszebb igék. Magyar Ferenc A†( Katolikus Ketirat) 1966 szeptember 11. XXII évfolyam, 37. szám Taktaszada egyetlen papja, a goriziai érsek Taktaszada kisközség Szerencs tőszomszédságában. Szent István király ünnepén volt száz éve, hogy a falu templomát felszentelték. A jubileumi ünnepségek külön érdekessége, hogy ez alkalomból meghívták Magyarországra Pongráczi András goriziai érseket, az egyetlen papot, aki száz év alatt a faluban született. Az érsek, bár a meghívásnak nem tudott eleget tenni, kedves olasz nyelvű levélben válaszolt: „Nagy ajándék volt számomra ez a meghívás, hiszen sokat gondolok az én szülőközségemre. Jelenleg nem tudom teljesíteni kérésüket, mert erre az időpontra sok lelkipásztori teendőm van előjegyezve. Nem mondok le azonban szívem azonvágyáról, hogy viszontlássam szülőfalum templomát és a keresztkutat, melynél 65 évvel ezelőtt megkereszteltek. Sajnos, ebben az évben ez még nem lehetséges. Kívánom, hogy a jubileumi szentmisén a hívek nagy kegyelmekben részesüljenek.” A magyar származású érsek, mint kisgyermek került ki külföldre, szülőfalujáról azonban nem feledkezett meg. Innen kérte például, hogy a nevét „Pongrácz” helyett „Pongrácio”-nak jegyezzék be az anyakönyvbe. A II. Vatikáni Zsinat alatt vendégül látta Brezanóczy Pál püspököt. Mostani leveléhez fényképét is mellékelte, s a taktaszadai plébános ezt a fényképet kiszegezte a templom ajtajára. Szent István ünnepén egyébként Schmotzer Pál mondta a jubileumi szentmisét, melynek kapcsán felolvasta Pongrácio püspök levelét. A hívek nagy meghatódottsággal fogadták messzire szakadt papjuk sorait. Ugyancsak a szentmise alatt felolvasták az elmúlt száz év nevezetesebb eseményeit, melyet a helybeli evangélikus lelkész állított össze, aki foglalkozik a helytörténeti adatok összegyűjtésével. A pápa dél-, illetve északolaszországi látogatásra készül A Kathpress jelentése szerint VI. Pál pápa egyik kihallgatása kapcsán kinyilvánította szándékát, hogy szeptember elején Castello di Monte Fumone-ba látogat. Itt halt meg 1296. május 19-én a később szentté avatott Benedek-rendi szerzetes, Pietro del Murrone, aki 1294. május 5—december 13-ig V. Celestin néven Szent Péter trónját foglalta el. Rövid pápasága alatt szigorú rendelkezést bocsátott ki a konklávéra vonatkozólag, majd lemondott. Jól értesült vatikáni körök úgy tudják, hogy a pápa szeptember végén vagy október elején felkeresi a felső-olaszországi Piacenza városát is. Szent István-nap Belgiumban Kedves találkozót tartottak a Szent István király ünnepét követő vasárnapon a Belgiumban élő magyarok. Színhelye a scherpenheuveli ismert Mária-kegyhely volt. Bár a kegyhely nem mondható központi fekvésűnek, de Belgium egyik legszebb zarándok-központja Minden bizonnyal ez vonzotta ide az ország minden részéből érkező magyarokat, akik immár hagyományosan Szent Istvánnapján tartják évi öszszejövetelüket. Augusztus 21-én, vasárnap ragyogó napsütés árasztotta el a dombtetőn álló kis bazilikát, melyben oly sok hívő kérte már a Szűzanya közbenjárását. S bár a búcsújáró helyeken megszokott látvány egy-egy nagyobb zarándokcsoport érkezése, a bazilika előtt gyülekező magyarok látványa mégis magára vonta a környezet figyelmét. Több száz magyar ajkán zendült fel az ének, több száz magyar alak imádkozott ezen a különös hangzású nyelven. X. A.