Új Ember, 1969 (25. évfolyam, 1-26. szám, 1200-1225. szám)
1969-06-29 / 26. szám
Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára : 1,50 Ft Iog vérni ., így út Munkával tovább A május 9-től június 17-ig tartó békehónap befejezéseként a magyar békemozgalom vezérkara június 17-én a parlamentben díszülésen ünnepelte a mozgalom két évtizedes fennállását A jubileumi ülésen megjelent és felszólalt Brezanóczy Pál egri érsek is, aki a magyar római katolikus egyház készséges részvételéről biztosította a magyar békemozgalmat. Ugyanitt hozták nyilvánosságra, hogy a magyar katolikusok képviseletében Ijjas József kalocsai érsek vesz részt a berlini béke-világtalálkozón. Az Opus Pacis és az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága már előbb, június 11-én együttes ülésén ünnepelte az évfordulót. A katolikusok, íme, együtt ünnepeltek, mint ahogyan a békéért való munkban is közösen vesznek részt magyar testvéreikkel. Nem is lehet ez másképp. A keresztény hiténél fogva is arra az oldalra tartozik, ahol tudják, hogy a háború manapság már nem valami jónak kockáztatása, de minden jónak elvesztése. De nem is főként ezért, hanem azért, mert tudják, hogy a háború és mindaz, ami ehhez vezet, sértés és kihívás Isten jósága ellen. Húszéves állandó, sokak részéről áldozatos, sőt hősies munka... De volt-e eredménye?”" Az egyszerű, hatalom nélküli ember ma sem tudja elintézni a kínzó külpolitikai kérdéseket, sutba dobatni a fegyvereket, tilalmi listára tenni az atombombát. De a húszéves békemozgalmi munka eredményeként is minden nemzet egyszerű tagjai hozzájárulhatnak annak a hazai és világközvéleménynek kialakulásához, amely hatástalaníthatja az erőszakot, kiiktathatja a háborút. Nagy eredmény ez, különösen, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a szervezett békemozgalom kezdetén még az egyes békéért küzdő csoportok is bizalmatlanul, néha ellenségesen nézték egymás tevékenységét. De a munka hátra levő része is igen nagy, és nehéz közegben kell elvégezni. Ez a nehéz közeg az ember lelkisége, azé az emberé, aki napról napra többet termel, de akinek igényei gyorsabban nőnek, mintsem a kielégítésükre szolgáló javak, s ezért harcban áll embertársaival, hogy a legtöbbet szerezhesse meg magának azok kárára. Ez az erőszak gyökere, és ez ellen nehéz a harc. Nagyon idevág Alain Resnais-nek, a „Szerelmem, Hirosima” alkotójának vallomása: „Egyszerűen nem tudom elfogadni az erőszakot... Ebből ered védekező reakcióm: félek, s megpróbálok saját eszközeimmel védekezni. Homokszemet homokszem után szórok, s talán egy szép napon sikerül majd megállítani a gépezetet.” — Mi is félünk, és joggal félünk, mert ez a gépezet, a háborúé, óriási. De ha nem elkülönülve, hanem egymás erőit egyesítve szórjuk fogaskerekei közé a homokot, a keletkező homokvihar végül is megállásra kényszerítheti. Pénzes Balduin Saád Béla berlini tudósítása PRIX, PEACE, PAZ, MIR, FRIEDEN - BÉKE A véletlen úgy hozta, hogy jelen lehettem a berlini békevilágtalálkozó megnyitó ülésén, a sportfórumban, a Dynamo hatalmas sportcsarnokában, ahol ezerötszáz embert tudnak íróasztalok mellé karosszékekbe elhelyezni. Minden asztalon hallókészülék, amely a rövidhullámú rádió segítségével közvetíti a találkozó öt hivatalos nyelvén az elhangzó beszédeket, azaz franciául, angolul, spanyolul, oroszul, németül. Ugyanezen az öt nyelven, a címben adott sorrendben sugározták az óriás csarnok emelvényfaláról színes betűk a „béke” szó nyelvi variánsait, két sokatmondó zöld olajág díszítésével. A véletlen pedig abból állt, hogy csütörtökön és pénteken a Katolikus Keresztények berlini konferenciájának nemzetközi bizottsági ülésére érkeztünk Berlinbe Várkonyi Imrével, aki azonban hivatalos volt arra is, hogy e nemzetközi bizottságot néhányad magával a világtalálkozón is képviselje. Én viszont a visszaútra csak a szándékoltnál két nappal későbbre kaptam repülőjegyet, s így részem lehetett a békevilágtalálkozó első színes élményeiben.* A berlini konferencia nemzetközi bizottsága évenként egyszer ülésezik, ez volt fennállása óta a tizedik. Áttekinthettük a nemzetközi helyzetet a békeszerető emberiség, elsősorban azonban a békeszerető keresztények, azaz azoknak a szempontjából, akik nemcsak szívesen hallanak a békéről, hanem készek cselekedni is érte. Közben az elnöklő Otto Fuchs arra kérte a tizennégy országból jött részvevőket, hogy álljanak fel s hallgassák meg a belga Colignan páter imáját: a bizottság elhunyt tagjáért, a „nagy képzettségű és nagy tehetségű” Mihelics Vidért imádkozott, hogy „fogadja az Úr szeretetébe annak a lelkét, aki a világ átalakításáért élt”. Emlékezetes, hogy Mihelics Videt a múlt év decemberi nemzetközi bizottsági ülés előtt, helyesebben az elutazás reggelét megelőző napon érte az első szívroham, amely után több, majd az utolsó, a halálos következett. Nem lehetett nem rá gondolni akkor sem, amikor arról volt szó, hogy a berlini konferencia negyedik teljes ülése 1970 májusában lesz. A harmadikon az egyik főreferátumot — kettő közül az egyiket — ugyanis 1968-ban Mihelics Vid tartotta. Helyzetelemzések—egyezések A már említett helyzetelemzés kapcsán megtörtént a különböző békekezdeményezések értékelése, különösen kiemelve a Varsói Szerződéshez tartozó államok ún. budapesti békefelhívását, s a finn kormány készséges ajánlatát, hogy vállalkozik egy európai békekonferencia összehívására, amelyre a részvevők minden előzetes feltétel kitűzése nélkül jönnek össze. Ennél is mélyebb benyomást tett a bizottság tagjaira a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának békefelhívása, amelynek külön említett címzettjei, ,,a vallási közösségek, egyesülések, a különböző hitvallású emberek”. A berlini konferencia kezdettől fogva magáévá tette azt az elvet, hogy a béke megőrzése, megszerzése érdekében fel kell sorakozni minden jóakaratta embernek; egyezéseket talált a maga dokumentumai és az újabb felhívások megállapításai között, ami az egységesülés jele, hiszen az történik, hogy jelenségek és történések elemzése különböző békeszerető helyeken azonos módon történik, és azonos következtetéssel jár. Valóban a békemunkában minden jóakaratú emberre szükség van, fajra, színre, világnézetre, vallásra való tekintet nélkül Két üzenet Üzenetet küldött a berlini konferencia nemzetközi bizottsága tizedik ülése Zagorskba, ahol rövidesen összeül a Szovjetunió vallásainak konferenciája a béke és a népek közötti együttműködés szolgálatára. „Egyek vagyunk önökkel abban a meggyőződésben, hogy Isten szeretetét csak akkor érdemeljük meg, s Isten kegyelmét csak úgy nyerhetjük el, ha magunkat minden nép és az emberiség java szolgálatába állítjuk” — mondja többek között ez a baráti köszöntés. Üzenetet intézett a bizottság a béke-világtalálkozó elnökségéhez is, s ebben feleleveníti azt a történelmi levélváltást, amely a Béke-világtanács felejthetetlen elnöke, Joliot-Curie, és az akkori vatikáni alállamtitkár, Montini, a jelenlegi VI. Pál pápa között történt. A levélírók 1951-ben teljesen egyetértettek abban, hogy a fegyverek hatalma helyébe a jog hatalmát kell helyezni. „Meggyőződésünk — mondja az üzenet —, hogy nem lehet szó manapság részleges vagy részbeni békéről, nem lehet szó katolikus vagy nem katolikus békéről sem, hanem csak egyetlen és oszthatatlan békéről, amelynek munkájára, kivívására minden jóakaratú ember testbenlélekben elkötelezett.” Maga a világtalálkozó méreteiben lenyűgöző volt. Több mint hetven nemzet több mint ezer emberrel volt képviselve. Az volt a benyomás, hogy kisebbségbe került a fehér bőrű emberiség, ahogy az valóságban is kisebbségben van. A világtalálkozó öt bizottságra, s több albizottságra oszolva a béke minden problémáját, szempontját, s minden problématerületét áttekintette. Különleges bizottságai között helyet biztosított a vallásos indítékú békemunka elemzésének, s a vallásos békemunkások találkozójának is. A Budapestről a világtalálkozóra érkezett küldöttség sorában volt Ijjas József kalocsai érsek is, aki körül vasárnap reggel, minden külön szervezés nélkül a legegyháziasabb béketalálkozó alakult ki. A Szent V. Pius-templomban Ijjas kalocsai érsek koncelebrációs misét mutatott be őrkanonokjával, Várkonyi Imrével, s a belga Goor kanonokkal, louvaini professzorral. (Miseruha hiányában a jelen volt többi húsz pap nem vehetett részt a koncelebrációban. Annál teljesebb volt azonban részvételük a szentáldozatban, Kórusban mondták a válaszokat.) Latinul nemzetek fölötti volt a papok és laikusok közös krédója és paternosterje. S egészen természetes volt, hogy a béketalálkozó vagy húsz nemzetből kikerült katolikus részvevői, papok és világiak, együtt voltak a legszentebb áldozat fogadásában is, s szívükbe zárták a béke-világtalálkozó másnapján a Béke Fejedelmét. Saád Béla : A Szent István Társulat közgyűlése Ijjas József kalocsai érsek megnyitó beszéde a magyar kereszténység ezer éves jubileumáról A Szent István Társulat fennállásának 121. évében, június 18-án 17 órakor tartotta ez évi rendes közgyűlését a társulat helyiségében Réthly Antal ny. egyetemi tanár elnökletével. A közgyűlésen megjelent Ijjas József kalocsai és Brezanóczy Pál egri érsek, Dudás Miklós, Kovács Sándor, Cserháti József, Bánk József megyés püspökök, Szabó Imre, Kisberk Imre, Kacziba József, Udvardy József püspökök, apostoli kormányzók, Winkler József, Vajda József és Zemplén György püspökök, Monsberger Ulrik panonnhalmi benedekrendi kormányzóperjel, Semptey László budapesti helynök, Beresztóczy Miklós, az OBKB főtitkára, Váradi Béla és Albert István rendfőnökök. A megnyitó beszédet Ijjas József kalocsai érsek mondta. — Népünk — és benne társulatunk — szívesen és jó lélekkel ünnepel jubileumot és boldogan készül megünnepelni a magyar kereszténység ezeréves jubileumát — kezdette az érsek. Keressük azt az évet, melyet jubileumi évnek tekinthetünk. Három kérdés merül fel: Hogyan lehet megállapítani egy nemzet életében a kereszténység kezdetét? Melyik évet tekinthetjük magyar népünk életében a kereszténysége kezdetének? Hogyan ünnepelhetjük meg a magyar kereszténység ezeréves jubileumát? A Magyar Püspöki Karban Hamvas Endre kalocsai érsek már 1966-ban felvetette a magyar kereszténység ezeréves jubileumának ügyét, legutóbb pedig az ez év március 26-án tartott püspökkari konferencián foglalkozott ezzel, és az előkészítés kimunkálására bizottságot küldött ki, mely már megkezdte munkáját. Ijjas József kalocsai érsek ezután felvetette a kérdést, hogy magyar népünk életében melyik esztendőt tekinthetjük a kereszténység kezdetének ? Rámutatott arra, hogy elsőnek Szent István születési éve kínálkozik, de ez bizonytalan. Azt kell mondanunk, hogy 969—975. között született Szent István. A magyar kereszténység kezdetének azonban sokkal inkább Géza fejedelem és háza népének megkeresztelése tekinthető. A közelmúltban három kiváló magyar történettudós véleménye megegyezett abban, hogy 972-t fogadhatjuk el. Maga az érsek is tárgyalt e kérdésben két kiváló szaktudóssal. Véleményük szerint a 972. vagy a 973. év az, melyet a magyar kereszténység hivatalos kezdetének tekinthetünk. Annyi bizonyos — folytatta az érsek —, hogy Géza, amikor atyja, Taksony halála után átvette az uralkodást, azzal kezdte, hogy követet küldött Bajorország fejedelméhez, békét és barátságot ajánlott fel és megígérte, hogy megkeresztelkedik. Hittérítőket kért. Mindez 972-ben történt és ebben az évben érkeztek hozzánk az első hittérítők Wolfgang eisiedelni szerzetes vezetésével. Ezek a szerzetesek kezdték meg a magyarok általános térítését. Ezután még több adatot sorolt fel az érsek, majd hangsúlyozta, hogy ezek alapján kézenfekvőbb, hogy a magyar kereszténység kezdetét erre az időre téve, ezeréves jubileumát 1972—73-ban jelöljük meg. Ünnepi beszédének befejezéseként felvetette a kérdést: hogyan ünnepeljük meg a magyar kereszténység ezeréves jubileumát? Anélkül, hogy elébe vágnék a püspöki kar illetékes bizottsága által kidolgozandó tervezetnek — mondotta — itt csak arra szorítkozom, ami a Szent István Társulat ügykörébe vág. A Szent István Társulat úgy járulhatna hozzá a jubileumhoz, hogy olyan könyvekkel szolgálná ezekben az esztendőkben a hazai katolikus irodalmat, melyek ma a legsürgősebb igényt jelentik hazánkban. Legyen szabad hármat említeni. Szaktudósaink számára még sok feldolgozásra váró téma van a keresztény középkorból. Szép jubileumi ajándék lenne, ha társulatunk ilyen munkával is megajándékozná a szakirodalmat. A másik, mely inkább a kor igénye, egy olyan kézikönyv vallásos életünkben, mely öszszefoglalva tartalmazza szent vallásunk hittételeit, ahogyan azt VI. Pál pápa ismert „Credimus”-ában foglalta össze a közelmúltban. Valami olyanra gondolok — mondotta az érsek —, amilyen a maga korában Pázmány Péter „Kalauz”-a volt. A legszebb és maradandó értékű mégis az lenne, ha a jubileum ünneplése idején a társulat szép kiállításban és a mai igényeknek megfelelően kiadná a szentírás egységes és teljes új magyar fordítását. Ez valóban „Monumentum aere perenius” (ércnél maradandóbb alkotás) lenne. Ilyen szentíráskiadása már van a szomszédos országoknak s olyan igénye papságunknak és híveinknek, melyet szükségtelen indokolni. Segítsük ezt a munkát, s ha kell, hozzunk érte áldozatot is. Ilyen áldozat mindig szabad — fejezte be ünnepi beszédét a kalocsai érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke. Az ünnepi beszéd után Félegyházy József alelnök olvasta fel az igazgató választmány jelentését a társulat működéséről. A társulat megjelentetett 110 ezer hittankönyvet, 80 ezer imakönyvet, 10 ezer szentírást, 13 ezer példányban tudományos és hitbuzgalmi művet, 26 100 zeneművészeti kiadványt és zsinati kiadványt 42 ezer példányban. „Ez alkalommal sem mulaszthatjuk el — mondotta az alelnök — hogy hálával ne emlékezzünk a Caritas Internationalis bécsi delegációjáról, mely külföldi ajándékpapír juttatásával katolikus könyvkiadói tevékenységünk folytatását lehetővé tette. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökségéről, kik az engedélyezések területén társulatunk törekvései iránt jóindulatot tanúsítottak.” Ezután megemlékezett Réthly Antal elnök jubileumáról. Esty Miklós delegált adminisztrátor ismertette az elmúlt évi zárszámadásokat és az 1969. évi költségelőirányzatot, melyet a közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentése alapján — melyet Bóka Imre kanonok terjesztett elő —, elfogadott és a felmentvényt megadta. Görgényi Béla, a Hittudományi Akadémia dékánja méltatta Esty Miklós eredményes és önzetlen munkásságát s a közgyűlés köszönetének jegyzőkönyvbe vételét indítványozta. Ezután az elnök javaslatot tett az igazgató választmány egyes tagjai lejáró mandátumának meghosszabbítására, s két új tag, Udvardy József püspök, Csanádi apostoli kormányzó és Mészáros Imre piarista házfőnök megválasztására, valamint számvizsgáló bizottság kiküldésére, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A hivatalos tárgysorozat után Szabó Imre püspök, esztergomi apostoli kormányzó köszöntötte Ijjas József kalocsai érsek, a Püspöki Kar elnökének ünnepi beszédét, s külön kiemelte, hogy mint a Szent Jobb őre hálás örömmel vette a kereszténységünk ezeréves jubileumáról szóló bejelentését. A közgyűlést Réthly Antal rövid beszéddel zárta. De Grazba új megyéspüspököt nevezett ki a pápa VI. Pál pápa a Graz— Seckau egyházmegye megyés püspökévé Johann Weber egyházi tanácsost, Graz—St. Andrä plébánosát nevezte ki, egyidejűleg Josef Schoiswohl volt megyés püspököt, aki 1968. december 31-én lemondott, a dél-olaszországi Monteverde címzetes érsekévé nevezte ki. Johann Weber, az új megyés püspök, aki hatgyermekes családból származik, 1927. április 26-án született Graz—St. Veitben. Tanulmányait Grazban végezte, érettségi után, 1943—1945 között, frontszolgálatot teljesített. A háború befejezése után a grazi egyetemen hallgatott teológiát és ugyancsak Grazban szentelték pappá 1950. július 2-án. Felszentelése után előbb káplán, 1956-ban a katolikus munkásifjúság egyházmegyei lelkigondozója lett, 1962 óta pedig a grazi St Andrä plébániát vezette. Weber püspök június 23-án vette át hivatala vezetését, felszentelésére viszont csak szeptemberben kerül sor. 4. Katolikus hetilap XXV. évfolyam 26. szám 1969. június 29. ORGONA HANGVERSENYEK TIHANYBAN A nyári idényben tizenhét orgonahangversenyt rendeznek a tihanyi apátság templomában, jórészt neves külföldi vendégművészek előadásában. Júliusban csehszlovák, román és szovjet, augusztusban pedig holland és német orgonaművészek szerepelnek a programban.