Új Ember, 1970 (26. évfolyam, 1226-1277. szám)
1970-03-01 / 1234. szám
Katolikus szemmel Szentek hullása címmel írt irónikus hangvételű tájékoztató kommentárt Máté Sándor a Népszabadság február 22. számában. A Katolikus Lexikont idézve mondja el, kit nevez a katolikus egyház szentnek, azaz azokat, akik életükben hősi fokon gyakorolták az erényeket, főképp a hitet, reményt és szeretetet. Mint ismeretes, a liturgiai naptár reformját, benne a szentek ünnepeinek elhelyezését két elv irányította. Az egyik, vonják ki a tiszteletnek, mondjuk így, „első soraiból” azokat a szenteket, akiknek létezése nem bizonyítható. A létezés bizonyíthatóságára való törekvés rendkívüli igény és követelmény. Sok száz, gyakran ezer, ezerötszáz éve meghalt emberek esetében követeli meg az egyház, hogy okmányszerű bizonyítékok legyenek egykor volt létezésük mellett. Ezzel nem azt mondja, amit a szerző, hogy ezek a szentek nem is léteztek sohasem, hanem azt kívánja, hogy népvándorlás, háború, járványok, pusztulások tengere után is maradjon létükről bizonyíték. Roppant nagy kívánság! Nem tréfálkozást, hanem elismerést érdemel az egyház ezért a törekvéséért. Miként a liturgikus naptárreform másik rendező elvének érvényesítéséért is, nevezetesen azért, hogy az Európára szabott naptárt az öt világrészre átméretezték, most már a cikk adatai szerint Európát 120, Ázsiát 14, Afrikát 8, Amerikát 4, Óceániát 1 szent képviseli. Három csillag vannak az annak idején elsikkadt filmnek a neve, amely tulajdonképpen három epizódot ölel föl az ország fölszabadulásának történetéből s amelyet most a negyedszázados évforduló alkalmából több filmszínházunkban fölújítottak. A rendezők közt olyan nevek szerepelnek, mint Jancsó Miklós és Várkonyi Zoltán, az egész aprócska trilógia ma előbb s érdekfeszítőbb, mint valaha. S egy valami minket katolikusokat mélyrehatóan érdekel benne. Kis, Pest környéki faluban vagyunk s egy fiatal asszony gyereket szül. A szülés nem egészen könnyű lefolyású, nincs orvos a faluban — nyugatra ment — és a gyermekágyas anya papot követel önmaga számára, s hogy a gyermekét megkeresztelje. A falu fölszabadul a német katonaságtól, három szovjet katona szállásolja be magát a házba. Nekik is otthon gyerekeik, fiatal feleségük van. A háziak valahogyan szót értenek velük. A szovjet katonák persze orvost keresnének a lázában fetrengő asszony számára, de az orvos „elmenekült”, így hát papért mennek és rögtön kettőt is hoznak oroszos nagyvonalúsággal, az öreg plébánost és káplánját. A keresztelő után aztán a lázbeteg anya is megnyugszik, mély álmot alszik szüleivel együtt, mikor a három katonát riadóztatják. S a gyermek ott szunnyad a bölcsőben. A három katona nem költ föl senkit, csak ajándékokat ad a bölcsőben ringó gyermeknek. Az egyik fél kilónyi kockacukor kincsét szórja a bölcsőbe. A másik egy kis kölyökkutyát szedett föl útközben s oda teszi most a bölcső mellé egy szakajtóba. S a harmadik ajándékba kapott pálinkás üvegétől válik meg, bár barátai csúfolják, hogy minek az egy gyereknek. „Hát majd csak fölnő” — mondja a legény. Meghatódva néztük a filmet, amelyből szeretet és emberség sugárzott. Feloszlás fenyegeti-e a családot? Olyan kérdés ez, amely szociológusokat, pedagógusokat, szülőket egyaránt érdekelhet. Sokan jósolták, némelyek állították, hogy a népesség fokozódó elvárosiasodása, a termelés és a család hagyományos kapcsolódásának megváltozása lassanként felbontja a családot, a társadalmi élet sok-sok évezredes alapsejtjét. Nos, egy nagyon érdekes szociográfiai felmérés és elemzés, amit Pataki Ferenc ismertet a Valóság februári számában, nem, vagy legalábbis nem egészen erősíti meg a sötéten látó jósokat. A fővárosi középiskolások társas világára irányuló figyelemre méltó felmérések közben a szerző többek között arra jött rá, hogy „a család dezorganizációs tüneteinek és a fiatalok családtól való elszakadásának közkézen forgó hiedelmeivel szemben fenntartásokkal kell élnünk, legalábbis, ami a középiskolás diákságot illeti. Az urbanisztikával foglalkozó szociológiai irodalom is rámutat arra, hogy az urbanizációs folyamat első hulláma valóban együttjár a primer szervezetek és társadalmi csoportok fellazulásával és a dezorganizáció jelenségeivel. Ám a folyamat megállapítása és az urbanizált létfeltételek stabilizálódása ismét koherensebbekké teszi ezeket az alakzatokat, s újra nagyobb szerephez juttatja az elsődleges társadalmi csoportokat, amilyen a család is.” A nagyvárosi életforma tehát kezdetben a család felbomlásának irányába hat, utóbb azonban az irányulás megváltozik és sok tényező épp ellenkezőleg, a bensőséges családi élet, gyermekek és szülők bizalmas viszonyának kialakulását segíti elő. Úgy véljük, hogy ezt az irányulást még határozottabbá tehetné, ha a — most már nem termelési, hanem fogyasztási érintkezési és művelődési közösségként kialakuló — családon belül az igazi lelki élet ápolására és elmélyítésére is törekednének szülők és gyermekek, öregek és fiatalok egyaránt. Károly Irén Józsefről, a nagyváradi premontrei főgimnázium nagy tudású fizikatanáráról közöl megemlékezéseket az Élet és Tudomány. Károlyi professzor valóban megérdemli, hogy megőrizzék emlékezetét a magyar tudományosság történetének krónikásai. A Magyar Életrajz Lexikon azt írja róla, „valószínű, hogy még Marconi előtt ismerte a drótnélküli távírás elvét...” Ezt a megállapítást az "Élet és Tudomány cikkírója, Nagy István György pontos adatokkal támasztja alá: „...1895-ben Nagyváradra látogató Agliardi bíborosnak, a bécsi nunciusnak, bemutatta drótnélküli távíróját.” Nem volt ugyan a „szikratávíró magyar feltalálója” — ezt a dicsőséget nem is követelte magának —, de egyénisége, amilyennek például Dutka Ákos a „Holnap városa” című könyvében megrajzolja, ihlető példája volt a kereső szellemnek: „Szúrós fekete szemével mintha mindig keresné valami új titok rejtélyét.” Az Élet és Tudomány kiemeli : „Korának legkiválóbb pedagógusai közé tartozott.” Valóban, szebb ajándékot nem adhat pedagógus tanítványainak, mint a titkok kutatásának és feltárásának, az igazság mélyebb megismerésének szenvedélyét. S nemzetének se adhat többet, mintha az ilyen szenvedéllyel oltja be fiait. ÚjSmfat- - NAPI SZENTÍRÁSOLVASÁS Jézus pályájának utolsó szakaszát kezdi el: elindul az „ünnepre”, vagyis a húsvétra, mely a zsidók legnagyobb ünnepe volt. Jeruzsálembe indult tehát, útja elég hosszú ideig tartott, mert utoljára még tanítani akart mindenütt, tudta ugyanis, hogy Jeruzsálemben a halál vér rá. A tanítás mellett sok csoda jeleket is tett, hogy isteni hitelét megalapozza. — Lukács itt mondja el az apostolok kiküldetését, utána elbeszéli, hogy Heródes, Galilea uralkodója, milyen nyugtalan lett. A nép viszont annál inkább lelkesedett, mikor véghez vitte a második kenyérszaporítást. Péter a Tábor hegyén Isten messiásának vallotta őt, másnap a nép hitét erősítette meg egy holdkóros meggyógyításával. Eddig már kétszer mondotta meg, hogy Jeruzsálemben ki fogják végezni. Március 1. Vasa nap. (Nagyböjt 3. vas.) 1. olv.: Mózes II. könyve 20.1—3. — 2. olv.: I. Korintusi levél 1,22—25. — Evangélium: Szent János szerint. 2.13—25. Márc. 2. Hétfő. Lukács evangéliuma 9,1—9, az apostolok kiküldetése. Márc. 3. Kedd. Lukács 9,19—17, a második kenyérszaporítás. Márc. 4. Szerda. Lukács 9,18—27. Péter megvallja Kocztust. Márc. 5. Csütörtök. Lukács 9,28—36. Jézus színeváltozása. Márc. 6. Péntek. Lukács 9,37—43, egy holdkóros fiú meggyógyítása. Márc. 7. Szombat. Lukács 9.44—50. a tanítványok versengése. TRIDUUM MINDEN TEMPLOMBAN Az egyházmegyék ordináriusai újonnan kiadott körleveleikben kérik, hogy a húsvéti szentáldozást előkészítő triduumot az ország minden templomában megtartsák, esetleg külön a férfiaknak és külön a nőknek. „AZ ŐRÜLT MAJOM” Szent-Györgyi Albert, az Egyesült Államokban élő magyar Nobel-díjas biológus, rövid, alig negyvenoldalas könyvecskét írt fiatalok számára „Az őrült majom” címmel — olvasható a Magyar Nemzetben. A világhírű tudós véleménye szerint az emberiség önmagát pusztítja el, ha jelenlegi irányvonalát folytatva a tudomány eredményeit nem saját javára, hanem önmaga ellenében használja fel. A 76 esztendős tudós a könyv megjelenése alkalmával nyilatkozott a New York Tintásnak, s kijelentette, az amerikai társadalom és a világ nagy része esztelen, öngyilkos módon viselkedik, a halálra van orientálva. A világ nagy részén a gyermekek fele esténként éhesen fekszik le, s közben milliárdokat fordítanak acélra, vasra, tankokra. Nyilatkozatában hangsúlyozza, erkölcsi kötelességének érezte az állásfoglalást, mert — mint a magyar költő mondja — „Vétkesek közt cinkos, aki néma”. KOMMENTÁR NÉLKÜL A Népszava 1970. február 21-i számában Jétkely Zoltán Huhogás? címmel többek közt ezt írta nyelvünk védelmében: „Valamikor, a harmincas évek derekán, még kecsegtetett a remény, hogy a fővárosi-külvárosi habarcsnyelv és velejárója, a semmiféle magyar tájnyelvből nem származtatható hanglejtés nem fog eluralkodni a szélrózsa minden irányából áramló nyelvjárásokon; bizony, reméljük, ezek kerekednek felül, s hoznak létre egy, a XIX. századinál egységesebb, kifejezőbb, hajlékonyabb, korral haladó idő mégsem mesterséges, erőteljes, magyar társalgásiiroda írni tudományos nyelvet. Egyszóval a várva várt művelt magyart. Bagolyhuhogás-e, ha aggodalmasan úgy érzem, ez a remény csak kegyes óhajtás maradt, sőt, mintha éppen napjainkban távolodnának a leggyorsabb ütemben megvalósulása pillanatától?” KÉT NŐI EGYHÁZTANÍTÓ Első ízben emel az egyház két nőt az egyháztanítók sorába, mégpedig az olasz Sienai Szent Katalint és a spanyol származású Avilai Nagy Szent Terézt. Az erre vonatkozó dekrétumot a napokban írta alá VI. Pál pápa a Vatikán illetékes ügyosztályán. Az ünnepélyes kihirdetés még ebben az évben meg fog történni, ennek időpontját a pápa fogja meghatározni. Az egyház kétezer éves története folyamán eddig csak férfiak részesültek ebben a megjelölésben, közülük legismertebbek: Szent Ágoston, Apuinói Szent Tamás, Szent Bonaventúra. Hivatalos fogalmazás szerint az egyháztanítók a katolikus egyház olyan megvilágosított személyei, akiket szentségük, erős hitük, s főleg az írásaikból áradó s a szent dolgokra vonatkozó kiemelkedő tudásuk alapján külön dekrétumban ezzel a címmel ruháztak fel. LITURGIKUS KAPTÁR Márc. 1. Nagyböjt 3. vasárnapja. Viola. Vasárnapi saját mise, Glória nincs. Credo, nagyböjti (vasárnapi) prefáció. — Énekrend: 2625. — 2340/1. — 50/2. — 136. — 67., vagy 71. — Vagy: 58/1. — 58/4,5. — 136/1. — 136. folyt. 71. — Márc. 2. Hétfő. Viola. Nagyböjti napi mise. Glória nincs, nagyböjt! köznapi prefáció. — Márc. 3. Kedd. Viola. Rítus, mint hétfőn. — Márc. 4. Szerda. Viola. Rítus, mint hétfőn. — Márc. 5. Csütörtök. Viola. Rítus, mint hétfőn. — Márc. 4. Péntek (hústól való megtartóztatás). Viola. Rítus, mint hétfőn. — Márc. 7. Szombat. Viola. Rítus, mint hétfőn. — Márc. 8. Nagyböjt 4. vasárnapja. Viola. Saját mise, a Glória elmarad. Credo, nagyböjti vasárnapi mrpf.-íció. — Énekrend: 257/1. — 257/2.4. — 131/1. — 131. folyt. 7513. vagy 63. — Vagy: 257. — 257/2,4. — 131/1. — 131. folyt. — 63. Pincetörténet, 1945 Az óriási bérház közel négyszáz lakója szorongott az óvóhelyen. Pislákoló mécsesek hosszú árnyakat húztak az elgyötört arcokra. Az éhség, mint fekete madár kerengett fölöttük. A nappalok és éjszakák furcsán egybeolvadtak, semmiféle vigasztaló esemény nem szakította meg a napok súlyos láncát. De egyszer vasárnapra készült a pince. A közeli szerzetesház egyik atyája vállalta, hogy az éjszaka viszonylagos csendjében átkel a veszélyes utcán s reggel szentmisét mond. Három férfi várta a kapuban, de az atya helyett először öt német katona érkezett és két ló. A szétvert tüzérségi állás maradványa menekült az óvóhelyre. Lovaikat kint hagyták az Udvaron, és patkóik észbontóan kopogtak a keramitkockán. Aztán a pap is megérkezett és megkezdődött a készület. Még oltár is került és néhány gyertya a nemrég leszedett karácsonyfákról. A rideg, meszelt falak a katakombák hangulatát idézték. Nem volt különbség vallások között, mindenki az oltár köré gyűlt, a helyiség nemsokára párával telítődött. A halkan modott imádsághoz ki-ki hozzáadta saját fohászát. Minden egyszerűsége ellenére óriási élmény volt ez a pincemise, égi vigaszt hintett a reménytelenségbe, egyfajta biztatást, mely erősebbnek tűnt, mint a felmorajló ágyúk robbanásai. Csak a németek nem vettek részt az áhítatos percekbesőt gyanakodva figyeltek Egyikük kivételével. F41?»’. szőke gyerek volt, s amikor a csoportot vezető őrmester távolabb került, magyarul szólalt meg. Lopva levelet húzott elő zubbonyából és arra kérte az egyik asszonyt, hogy őrizze meg, s majd juttassa el a címre, szüleinek. Kiderült, hogy dunántúli gyerek, akit német neve és anyanyelve miatt erőszakkal az SS-be soroztak. Az egyik jóindulatú öregember biztatta. Minek megy tovább, hiszen csak a vesztébe rohan. „De mit tehetnék — mondta kétségbeesetten —, nem engednek el. Az őrmester bizalmatlan és gyanakszik.” „Adunk civil ruhát, öltözzön át és megmenekül.” „Istenem, de jó lenne!” — sóhajtott. Megbeszélték, hogy lemarad és visszalopódzik. Alig volt vége a szentmisének, a német őrmester embereit szólította és induláshoz készültek. A kis szőke katona visszamosolygott és intett, ha sikerül, visszajön. De az őrmester ismerhette embereit. Előhúzta pisztolyát. „Gyerünk, te mész legelőt!” — nézett gúnyosan a kiskatonára. „Tőlem nincs szökés.” A gyerek elsápadt, látta, hogy minden elveszett. Egy pillanat, mondotta és a miseruháját csomagoló paphoz lépett. „Gyónni szeretnék, atyám” — mondotta. Az őrmester ráordított: „Nem pofázunk, indulj!” — és megemelte pisztolyát. A pap már elmenőben, szinte a hátára rajzolta a feloldozás keresztjét. Már nem mert vissza se nézni. A háború forgataga elnyelte ezt."vú nélküli tüzéreket. A piru soha többé nem ír+t a V-"katonát. M. L. Századik évébe lépett az ország legidősebb papja Február 13-án töltötte be 99-ik évét Leskó József, az egri érseki könyvtár nyugalmazott főkönyvtárosa. Nemcsak őrizte a könyveket, hanem valóságos polihisztorrá is vált közöttük. Helytörténeti munkáit az ország legszínvonalasabb folyóiratai közölték. Ifjúkorában pedig a leghaladóbb lelkipásztorok élén járt. Megtanulta a gyorsírást, hogy erre a tudásra is megtaníthassa növendékeit. És megtanult a süketnémák nyelvén beszélni, ujj és kézmozdulatokkal, hogy a hallás világából kirekesztettek is ,részesülhessenek Krisztus igéjében. A süketnémák, akik közöől annyi a befelé forduló, lelki titkokat is megérző teremtmény. Leskó József emellett az egri dohánygyár ifjúmunkásainak is patronálója, lelki vezetője volt. Az egri kis Carmenek, akik ma már nagyanya-sorba kerültek, ma is gálával emlékeznek meg róla. És hálás neki a társbérlőnek is mondható derék, háromgyerekes asztalos meter is, akitől csak egy ajtó választja el. „Bárcsak 120 évig élne!” — mondja, amikor a nevezetes születésnap előtti estén ellátogatok a házba érdeklődni afelől, hogy mikor tiszteleghetek a házigazdánál. Ismervén a társbérleti rendszer visszásságait, szinte csodaszámba megy, hogy mennyi jót és szépet tud mondani Leskó József lakója a hajdani házigazdáról. Ugyanis Leskó tisztelendő úr az egyházra íratta házacskáját. Az asztalosmester bizonyára kapna más, nagyobb, komfortosabb lakást is, hiszen az egri bútorgyár megbecsült szakembere, s bizony szűkösen is vannak az egy szobakonyhás lakáskában, amelynek minden bútora egy-egy asztalosi remekmű. De hát Leskó tisztelendő úr annyira szereti a gyerekeket, az ibolyaszemű leánykákat és pajkos kisfiút is, hogy nehéz lenne ettől a békés, szép udvarú háztól megválniok. Az idős papot egy szerzetes nővér gondozza. Naponta háromszor-négyszer megy át hozzá a közeli kórházból. Éppen jön esti inspekciójára s így megtudom, hogy másnap, a nagy születésnapon fél tizenegykor gyónik és áldozik az öregúr. Mégis betartom az időpontot, csak fél tizenegy után keresem föl a közel negyedszázada nem látott érseki könyvtárost, aki oly nagy segítségemre volt az érseki könyvtárban tett kutatásaim közben, mikor is hol Mikes Kelemen eredetiben itt őrzött leveleit adta a kezembe, hol más unikumszámba menő földrajzi mappákat és egyéb kéziratokat. Brezanóczy Pál egri érseknél tisztelgek a születésnapi látogatás előtt. Kedves intimitásodat mond el az érsekség nagy öregjéről. Hogy ezelőtt a káposzta volt az ungvári születésű agg lelkipásztor kedvenc étele s azt kapta évről évre a legkülönbözőbb szakácsművészeti formákban. De 99 év az 99 év. Az öregúr most foszlós kalácsot, püspökkenyeret és finom borocskát kap, mert ez tesz jót a gyomrának. És az érsek is az ünneplők közt lesz, de nem tizenharmadikán, hanem a rákövetkező napon. Mert már a századik évében akarja köszönteni az ország legidősebb papját. Hófehér az egri utca, mint az ünnepelt galambősz feje, mikor áldoztatáskor a szobába belépek. S amilyen dúsan hullt a hó ezen a februári reggelen, olyan dús még ma is az öregúr haja. Magához vette az Úr testét és vérét, s mintha Rafael rajzolta volna végtelenül finom vonásait csontszínű krétapapírra, olyan átszellemült. Egyedül maradok a nagy időket látott aggastyánnal. Panasza nincs semmire, csak arra, hogy az újabban történt dolgokat könnyen elfelejti. Bezzeg nem a régmúltat. Úgy beszél az ungvári gyermekkoráról, mintha csak most történt volna mindaz, hogy a szegény szíjgyártómester apa, már nyersanyagot sem kapva mesterségéhez, szélnek eresztette a fiát s őt valami a papság felé húzta. Hogy temérdek küzdelmébe került, amíg 1894- ben pappá szentelhették s nekiindulhatott a káplánkodás sok erőt igénylő mesterségének. El is panaszolja, hogy a jászok büszke rátartisága mennyi vesződást okozott neki. Mert hát a jászok régen kiváltságosak voltak s később a Habsburgok uralkodásával vesztették el jogaikat. Garast garasra rakva azonban megváltották magukat s amikor 1848 után amúgy is szabadultak a jobbágyterhektől, vissza akarták perelni a lefizetett váltságdíjat, mert hát másutt ingyen esett a szabadság a nép kezébe. S minden irománnyal, kérvénnyel a káplánt zaklatták, hiába magyarázta az nekik, hogy a kincstár bukszáját megoldani ilyen ügyben még bajosabb, mint másban. A tudásra, helytörténeti tanulmányokra éhes fiatal pap aztán beszerződött Egerbe, a hatalmas érseki könyvtár útvesztőjébe. Lelkipásztorkodást tanított, de fő szenvedélye az egyháztörténet maradt. Úgy látszik, ez a szellemi éberség konzerválta őt 99 éves korára is. ősz haja szinte glóriaként övezi átszellemült arcát. Társbérlője 120 évet kíván neki. Mi is. Possonyi László LÁTTUK Krebsz, az isten (magyar filmszatíra, rendezte: Rényi Tamás). A túlbuzgó kisember tragikomédiája lenne ez a film, azé a korlátolt típusé, aki helytáll, bármily fonák feladattal bízzák is meg, s akinek munkája eredményét végül ügyeskedő senkiházik aratják le. A merész és sokatmondó alapötlet, sajnos, a rendező mesterségbeli tudásának hiányán szenved hajótörést, lesz vontatottá, helyenként unalmassá. Ennek ,,köszönhető”, hogy a humor is többnyire ízléstelenségbe fullad. Bár a rendezőt nem egy tekintetben megihlette Fellini formanyelve, a magyar átültetés lzony nagyon döcögősre sikerült és ha Kállai Ferenc nem nyújtana átlagon felüli teljesítményt, a film darabokra hullana. (b. L) Jancsó Miklós: Így jöttem c. filmje olyan tiszta, szép alkotás amelynek formai vonzóereje is eszköztelenségében van. Hőseinek életében, mint természetes, kérdőre vonhatatlan környezet szerepel a háború, de személyes emberi kapcsolataik fényében ez a látszólagos természetesség elárulja a maga ostoba és gonosz mivoltát. Ebben a környezetben a „fogoly” és az „őr” barátságának szépségére is csak akkor döbbenünk rá igazán, amikor az már elveszett. (s. gy.) Serafino (színes olasz film): Bővérű mediterrán komédia egy nőcsábász hegyipásztorról, aki ősi tudatlanságban él barátaival a világ s a város zajaitól távol, és ösztöneitől vezettetve követi el apróbb-nagyobb vétkeit. Pietro Germi a legjobb reneszánsz vígjátékok hagyományait folytatja filmjében, fordulatai, helyzetei Boccaccio pikáns-ironikus novelláit idézik, csupán a környezet mai. A rendező igazi remeklései azok az epizódportrék, amelyekben az örök életű emberi önzést, képmutatást és pénzéhséget rajzolja meg fölényes biztonsággal és nagy mesterségbeli tudással. (h. b.) Hallottuk Johannes-Ernst Köhler orgonaművész tolmácsolásában jelentette meg az NDK lemezkiadója, az Eterna Bach egyik leghatalmasabb alkotását, a Kunst der Fuge sorozatát, amelyben a nagy lipcsei mester pontot tesz egész életművére. Ehhez az egy alkotásához nem adott semmiféle utasítást, itt már csak a zene kombinatív öröme izgatta, s az, hogyan tudja új és új variációkban kifejezni a teremtett világ és Isten dicséretét. A mű orgonaváltozata meglehetősen ritka, így ez a lemez igaz öröme lesz a szép zene barátainak. Az Eterna folytatta Bach összes orgonaműveinek kiadását korabeli hangszereken. Ezúttal a sorozat 2. és 3. lemeze jelent meg nálunk. Az előbbin Hans Otto szólaltatja meg a grosshartmannsdorfi Lilbermann-orgonát. Előadásában a többi között a híres „Dór”-toccata és fúga című művet is hallhatjuk. A 3. lemezen Herbert Collum a reinhardtsgrimmai barokk orgonán egyebek között Bach legnépszerűbb orgonaművét, a d-moll toccatát és fúgát is előadja. A Magyar Hanglemezgyártó újdonsága Joseph Haydn hat, úgynevezett „Nap”-vonósnégyesének felvétele a Tátrai-quartett ragyogó előadásában. (Qualiton LPX 11332 —34) A műfaj egyik legszebb sorozatának megszólaltatása a salaktalan, tiszta szépség birodalmába kalauzolja hallgatóját. (I. 1.) ) Olvastuk Gombos Zoltán: Budavári kertek (Natura, 52.— Ft) című könyve egyedülállóan érdekes alkotás. A budai vár kertjeinek történetét kutatva megismertet az egész hazai kert- és növénykultúra kialakulásával — amelyben többek között a kolostorok, különösen a ferences szerzetesek nagy szerepet játszottak — s végül beavatja olvasóit e kertek ma is folyó rekonstrukciójának, újjáépítésének bonyolult, de gyönyörű műhelytitkaiba is. (s. gy.) Justh Zsigmond: A pénz legendája (Szépirodalmi Kiadó, 3.— Ft). Örömteli meglepetéssel olvashatjuk Justh Zsigmond regényciklusának elkészült töredékét: A pénz legendáját, a Gányó Julcsát és a Fuimus-t. A ciklus elme a Kiválás genezise volt, híven Justh Zsigmond darwinista szemléletéhez. Justh, az első parasztszínház megteremtője, a parasztságból szerette volna fölfrissíteni a múlt század végén már erősen dekadens arisztokráciát, amelynek minden hibáját és mulasztását aggódó jövőfigyeléssel érezte, így egy kötetbe gyűjtve a parasztság és az arisztokrácia ciklikus története ma többet mond nekünk, mint elődeinknek a XIX. században. Ő a magyar realista regény összekötője Kemény Zsigmond és Móricz Zsigmond között. Életművének, többi maradandó töredékét is szívesen látnók a mostanihoz hasonló kiadásban. (p. 1.) Passuth László: Rézkor (Szépirodalmi Kiadó, 60,5 Ft). Egyre szélesedő nemzeti és önismeretünk hasznos kalauza lehet Passuth László Kutatóárok című önéletrajz-regényének mostani folytatása, a Rézkor. Akik ma közgazdasági ügykörben dolgoznak, jó ha elolvassák. Passuth ugyanis élete bankokban eltöltött korszakát írja le ebben a művében, a húszas és harmincas évek Budapestjét és Európáját pénzügyi kríziseivel, bankzárlataival, nyomorával és ..fenn az ernyő — nincsen kas” csillogásával. Aki nem ér rá átbúvárolni a 30—40—50 évvel ezelőtti sajtódokumentumokat, itt klasszikus sűrítésben kerik ezeknek az éveknek eredalági és t politikai történetét öregebbek, akik átélték a kort, sok rejtett összeírelésre ébredhetnek belőle, a fiatalabbak pedig tanulhatnak — mi egy állam pénzügyi, gazdasági, világpiacoktól függő szerkezete Európában. fp. i,l