Új ember, 1971 (27. évfolyam, 1/1278-52/1329. szám)

1972-06-04 / 23. (1352.) szám

Katolikus szemmelV­ ilágszerte egyre több or­szágban tisztelik meg ki­tüntetésekkel, díjakkal azokat az asszonyokat, akik kimagas­ló módon szolgálják a legszen­tebb női hivatást, az anyasá­got. Az idén az egyik legna­gyobb ilyen kitüntetést, az „Év anyja” megtisztelő jelzőt egy hetvenéves néger nő, Esther Hunt Moore kapta meg neve­lő munkásságáért. A külföldi példákat nálunk, Magyarországon is követik. Sok történik az anyák védel­méért és támogatásáért, álla­mi vonalon. Társadalmi szin­ten is minden lehető alkal­mat és eszközt fel kellene hasz­nálni az anyaság tiszteletének, becsületének fokozására. S hogy ne csak másoknak kínálgass­unk tanulságokat, te­gyük fel a kérdést önmagunk­nak: nem kezdhetnénk a meg­valósítását egyházközösségi keretekben? Nem fejezhetné-e ki a hívek közössége minden évben valamilyen emlékezetes módon tiszteletét egy-egy édes­anya iránt, aki nagy áldozato­kat vállalt gyermekeiért? M­ilyen céllal alakult meg Szent Domonkos szerze­te, a dominikánusok kolduló rendje? Az egyháztörténetben tájékozatlan olvasóban, ha el­olvassa az Esti Hírlap „Az Úr kutyái” című magyarázó lexi­kális cikkét, joggal alakulhat ki az a vélemény, hogy fel­adatuk semmi más nem volt, csak az eretnekek üldözése és pusztítása, az inkvizíció. Anélkül, hogy bármiképpen is le akarnánk tagadni vagy szépíteni kívánnánk akár Tor­­quemada Tamás, akár a do­monkosok szerepét az inkvizí­cióban, hadd hívjuk fel a fi­gyelmet néhány domonkos egyéniségre és teljesítményre. Az Isten igéjének hirdeté­sére alakult rend — ezért is jelük az O. P., ordo predica­­torum — tizennégy szentté és kettőszázötven boldoggá ava­tott tagjai között olyan szel­lemeket találunk, mint Nagy Szent Albert, Aquinoi Szent Tamás, boldog Suzo Henrik, Sienai Szent Katalin, Ferreri Szent Vince, Savonarola, Las Casas, az indiánok apostola és védője. A magyar történelemből csak két példára hívjuk fel a figyelmet. Domonkos volt Ju­­liánus barát, aki a tatárjárás előtt elment keresni a magyar őshazát és az ott maradt ro­konokat. Domonkos szerzetes­nő volt Szent Margitunk is, minden idők egyik legnagy­szerűbb magyar nő­egyénisége. z egyszeri kisfiúnak egy-két évvel idősebb bátyja ma­gyarázta: a jó Isten, igaz, hogy a mennyben lakik, azonban a templomban „rendel”. A gyer­meki kifejezés megfelel a való­ságnak, annyiban, amennyiben a templomban az istenség va­lóban intenzívebben van jelen, mert hiszen erre szentelték föl a templomot. Istennek ez a jelenléte több­féle: nemcsak úgy van jelen a templomban, mint minde­nütt, hanem azért is, mert je­len van az Oltáriszentségben Krisztus isteni és emberi termé­szetével, máshol pedig így nem találjuk őt. Azután azáltal is hathatósabban van jelen, mert az ő szavait itt hirdetik napon­ta a Nagy Könyvből, a szent és isteni írásokból. A legna­gyobb mértékben azonban a szentmise által kerül hozzánk a jó Isten, akkor jelen van már a felszentelt pap szemé­lyében is, aki a Szentírás sza­vait kifejti, ezáltal az Isten sa­ját tanítását hallgatjuk. Krisz­tus a mise folyamán föláldo­zott és megdicsőült emberi ter­mészete szerint is jelen van és a legnagyobb kegyelmeket ép­pen ebből az alkalomból osztja szét. Nem szabad azonban felej­teni, hogy Isten mérhetetlen, ezért , jelen van az egész vilá­gon és a nekünk végtelennek tetsző világegyetemben. (r. p.) A­natole France: Jeanne d’Arc élete (Gondolat, 1972.) cí­mű világhírű, de 1908 óta kissé beporosodott, ateista indítékú műve nem abban téved, hogy megtisztítja Szent Johanna alakját a középkori naiv le­gendák szép, de történetileg és teológiailag egyaránt tarthatat­lan rárakodásaitól, hanem ab­ban, hogy előítéleteinek meg­felelően semmit sem mutat meg a szentből, aki gyakori ál­dozásaiból merítette erkölcsi erejét, és volt érzéke felismer­ni saját hivatását, állapotbeli kötelességét, Isten akaratát. Makkai László helyesen idézi az óvatosságra intő figyelmez­tetést Anatole France könyvé­vel kapcsolatban a könyv utó­szavában. Az óvatosság a könyv történeti adataival szemben sem árt, mert — hogy csak egy kirívó példát említ­sünk a kötet 9. lapjáról — összekeveri Keresztelő Szent Jánost az apostol Szent Já­nossal. A történettudomány Anatole France óta már telje­sebb képet tud nyújtani az orleansi szűzről. Érdemes volna kiegészíteni e kötetet pl. Lack­­wille,West tanulmányának új kiadásával, mely Bernard Shaw Johanna-drámája elő­szavaként jelent meg annak idején. A­z utóbbi években egyre több jóhiszemű, de tájéko­zatlan ember „dőlt be” itthon is azoknak a nyugaton megje­lenő, sokszor igen szép kiállítá­sú, de annál inkább dilettáns, áltudományos kiadványoknak, melyek a magyar nép sumér eredetéről hordanak össze he­­tet-havat. Azt hisszük, ezeknek a külföldi magyar könyvek­nek és cikkeknek egyik (jám­­borabb) indítéka, hogy az ide­genek között kisebbségben élő magyarok öntudatát ébren tartsák (egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak), de még­sem veszélytelen „szektáról” van szó. Mert e „sumér­ hitű” felebarátaink, sokszor anélkül, hogy gondolnának rá, sovinisz­ta eszméket hirdetnek a ma­gyarságról, mely hovatovább az egész európai és amerikai műveltség melegágyává válik, más nemzetek fölé emelkedik képzeletükben. Mivel e „furnér-szekta” tag­jai között a katolikusok is elő­fordulnak, T nem érdektelen fel­hívnunk a figyelmet Bartha Antalnak, a Történettudomá­nyi Intézet kiváló munkatársá­nak cikkére. Bartha a Népsza­badság március 10—11-i szá­maiban tette közzé gondolatait a magyar őstörténet mai állásá­ról és feladatairól. Örömmel olvastuk ebben, hogy készülő­félben van egy összefoglaló műve, mely bizonyára nagyban kielégíti majd azt az általa is említett igényt, hogy a „közvé­lemény eligazítást, tudományos eredményeket vár a magyar őstörténet kérdéseiben.” Ez az igény a sumér eredet cáfolatá­ra is vonatkozik. Ma már két­­ségelen ugyanis, hogy a finn­ugor népek Európában alakul­tak ki, a magyar nép pedig az egykori Baskíria területén, és átterjedhetett a Volga nyugati partvidékére is. Várjuk tehát az „illetékte­len ötletek” cáfolatát a „ma­gyarság sumér eredetéről”. (rosdy) C­­­­sökkenteni kívánja a BBC, a brit televízió vezetősége a véres és erőszakos jelenetek számát az angol televíziós ve­vőkészülékek ernyőin. Amint a televíziós adások programjá­nak igazgatója, David Atten­­bourough nyilatkozatában el­mondta: az élet rút oldalainak, a bűnnek és a gonoszságnak ábrázolását teljesen nem kü­szöbölhetik ki, mert ez a való­ság meghamisítása volna. A vezetőség arra azonban kötelezni kívánja a filmprodu­cereket és rendezőket, hogy ne halmozzák, ne erőszakolják az ilyeneket feleslegesen. Külö­nösen az olyan jeleneteket akarják kiiktatni vagy leg­alább mérsékelni, ahol rablá­sok, erőszakoskodások zajla­nak le, késsel szurkálnak, pa­lackokkal, motorkerékpár-lán­cokkal verekszenek, elhagyott farmokon, néptelen helyeken tartanak fogságban, kínoznak áldozatokat. Nagyon tanulságos és meg­fontolni való a nagy tekintélyű intézmény intézkedésének indokolása. Amint az emlí­tett nyilatkozat rámutat: az a „végzetes hatás” teszi szük­ségessé, amelyet a gonoszság­nak a televíziós adásokon ke­resztül a családi otthonokba bezúduló látványa a gyerme­kek és a serdülő fiatalok lelké­ben kivált. BIZALOM HELYE A Lipcsében megjelenő Tag des Herrn c. lap közli Alfrink bíboros következő kijelentését: „Az egyházat nem szabad a konzervatívok és progresszí­­vek, a hierarchia és a laikusok, vatikáni hivatalok és a helyi egyházi elöljárók küzdőterévé tenni. Az egyháznak a kölcsö­nös bizalom helyének kell lennie, amely lehetővé teszi a dialógust” Meghalt Vitányi György Vitányi György c. prépost, esperes-plébános, az OBKB főtitkárhelyettese, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Kül­ügyi Bizottságának tagja má­jus 22-én este váratlanul el­hunyt. 1914. január 17-én született Vulkapordányban. 1941. április 13-án szentelték pappá Lou­­vaineben. 1942—48 között több helyen káplánként működött. 1948—53-ig a Szent György lelkészség vezetője, 1953—56- ig zuglói, 1957—58-ig dorogi, majd 1958-tól budai Szent Im­re városi plébános. Mindenekelőtt jó lelkipász­tort, kitűnően képzett, széles látókörű papot veszített el ben­ne nemcsak az esztergomi fő­egyházmegye, de a magyar ka­tolicizmus is. Azok közé tar­tozott, akik még a második világháborúval bekövetkezett történelmi változást megelő­zően a magyarországi katoli­kus egyház megújulásának igé­nyével indultak el a lelkipász­tori szolgálat útján, s akik­nek törevéseit később a II. vatikáni zsinat a világegyház egyetemes igényévé emelte. Hazájának és egyházának együttes szeretete vezette ab­ban a munkálkodásában, hogy itthon és külföldön józan meg­értés kísérje a szocialista tár­sadalmi rendben életlehetősé­get kereső egyházunk jó szán­dékait. Kissé zárkózott, nehezen ba­rátkozó emberi alkata soka­kat megtévesztett. Akik azon­ban megismerhették: most egy melegszívű, megértő, a mások gyengeségeit csendben megbocsátó, a sajátjaival ke­ményen küzdő embertársuktól búcsúznak. Temetése június 2-án du. 2 órakor lesz a Farkasréti te­metőben. Az engesztelő szent­miseáldozatot június 3-án 17.30 órakor mutatják be a Bp. XI. ker. Villányi úti plébánia­­templomban. LITURGIKUS NAPTÁR Június 5. Hétfő. Vörös­ Szent Bonifác vértanú-püspök. Mise a vértanúk vagy hithirdető közös miséje, Glória nincs, saját kö­nyörgés. — Június 6. Kedd. Zöld. Mondható bármely évközi vasár­nap miséje Glória és Credó nél­kül, valamint köznapi gyász- és votivmisék. Mondható ma Szent Norbert püspök, rendalapító mi­séje (fehér), a püspökök vagy a szerzetesek közös miséjéből, saját könyörgés, Glória nélkül. — Jú­nius 7. Szerda. Zöld. Ritus mint hétfőn. — Június 8. Csütörtök. Zöld. Ritus mint hétfőn. — Június 9 Péntek. Fehér. Jézus Szentsé­­ges Szívének ünnepe. Saját mi­se. Glória Credó saját, új prefá­­ció. Ma az összes templomban és (nyilvános és félig nyilvános) ká­polnában elvégzendő kitett Szent­ség előtt a Jézus Szíve litánia és a megkérlelő ima. — Június 10. Szombat. Zöld. Ritus mint ked­den. Mondható még Szent Margit skót királyné miséje, (fehér), a szent asszonyok közös miséjéből, saját könyörgés, Glória nincs. Vehető még Szűz Mária szom­bati miséje (fehér), glória nincs, Szűz Mária prefációja. — Június 11. Évközi 10. vasárnap (3. pünkösd után). Zöld. Saját mise, Glória,­­Crédó, vasárnapi prefáció. — 1. Olvasmány: Ozeás 6. 3.—6. — 2. Olvasmány: Római levél 4, 18—25. — Evangélium: Szent Máté köny­véből 9,9—13. — Énekrend: 156/1. — OK 89 vagy új HO 421—432. — 156/4. — 154. — 155. — Magánjelle­gű szentírásolvasásra ajánljuk Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levele 3. fejezetét, ebben — anél­kül, hogy a szót kimondaná — Jé­zus Szívének, azaz egész lelkületé­­nek legbensőbb titkát tárja elénk, amelyet az új kor kifejezésével „Szív”-nek mondunk. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Belvárosi Főplébánia templom 9 ó. Népénekes szentmise, utána úr­napi körmenet. Ingegner­: O bo­ne Jesu, Roselli: Adoramus te Christe, Casciolini: Panis angeli­­cus, Liszt: O salutaris hostia, Har­mat: Úrnapi himnuszok, 150. zsol­tár. Alkantarai Szent Péter temp­lom (pesti ferences) 10 ó. VIII. gregorián mise. Ősmunkás téri Szent Margit templom 9. o. Szi­geti: Magyar mise, Harmat: Sac­­ris solemnis. Pasaréti Ferences templom 11:30 ó. Harmat: Missa Ceciliana, Bp­­tabáni Alexandriai Szent Katalin templom 9 ó. Ko­dály: Magyar mise, Motetták. Bu­davári Nagyboldogasszony (Má­tyás) templom 10 ó. Liszt: Missa c­oralis, este 6 ó. Sáry József: Magyar mise vegyeskarra, orgo­­nakísérettel. Szent István Bazili­ka 9 ó. Kodály: Magyar mise, Harmat: Sex hymni, Kodály: Tantum ergo IV., Kodály: Ite missa est., 11.30 ó. orgonamuzsika (orgonái Kovács Endre). Szeged-felsővárosi plébániatemp­lom 9 órai mise után, Bach: Pre­ludium et Fuga. Pécsi székesegy­ház 9 ó. Nesvera: Misa in h. S. Eugenii, Ignotus: Ps. Resp. per Annum, Palestrina: Domine con­­vertere. Jászberényi főplébánia­templom 11:30 ó. Lisznyai: Bol­dogasszony mise, Szendrei: Égi lakomája, Casciolini: Panis ange­­licus, Roselli: Adoramus­te, Mo­zart: Ave verum, Liszt: 6, üd­­vösséges áldozat. Miskolci Nagy­boldogasszony Plébániatemplom 11.15 ó. Refice: Missa Gratia ple­­cat, Hollósy: O Dulcis Virgo Ma­ria. Krisztinavárosi plébániatemplom 10 ó. Bárdos: Missa tertia, Ko­dály: Pange lingua, Deák—Bárdos Gy.: Cor Jesu. A szolgáló szeretet tanúságtevője Mészáros Ferenc a csanád­­alberti egyházközség képvise­lője május 19-én elhunyt A Magyar Rádió két alkalommal foglalkozott az orvostudo­mánynak alig művelt terüle­tén dolgozó, hét nyelvet be­szélő, több országot bejárt, gyógyfüvekkel gyógyító, rend­kívüli talentummal megáldott kovács-lakatossal. Szíve és az otthona mindig nyitva volt a szenvedőknek. Évente tízezrek keresték fel otthonában és a gyógyulás re­ményével távoztak tőle. Min­den este fél órát imádkozott térdenállva. Kántora, majd gondnoka lett a kis egyház­­községnek. Élete a felebarátot halálig szolgáló szeretet volt. Május 22-én temették. Be­szerelését Borsos József ma­kói kanonok-plébános végezte, Hári Lajos pitvaros­ plébános búcsúztatta, a más vallású hí­vők nevében Haluska János csanádalberti református lel­kész mondott gyászbeszédet. Hét pap temette, több falu né­pe kísérte utolsó útján, tiszte­lői virággal borították el sír­dombját. Nem sokkal halála előtt VI. Pál pápa apostoli ál­dásban részesítette. Egyek ünnepe Három esztendővel ezelőtt, az egyeki templom liturgikus átalakítása közben merült fel a háborúban súlyos károkat szenvedett orgona megújítá­sának gondolata. Tetézte a gondokat egy váratlan csapás, vihar sodorta le a toronysisa­kot s így ezt is újjá kellett épí­teni. Az orgona helyrehozata­lát és modernizálását külföldi segélyakció támogatása tette lehetővé, ám a toronysisak rendbehozatala a helyi egy­házközség gondja maradt. Nemrég mindkettő elkészült azonban és május 14-én Kádár László püspök a bérmálással kapcsolatos ünnepi szertartá­son megáldhatta a sok viszon­tagsággal elkészült, aranyozott toronykeresztet is. Sokan volta­k, többségükben nem helybeliek, akik megér­tették ennek a Hortobágy-széli községnek különleges gondjait és anyagi támogatásukkal se­gítették a nagy munkát. A to­rony azonban így is csonka maradt volna, mivel ezek az összegek nem fedezték a költ­ségeket. Rédai János h. espe­res plébános kölcsönhöz volt kénytelen folyamodni és így maradt még mintegy ötvenezer forintnyi adósságuk... A falu lakossága nagyrészt idegenben keresi kenyerét, az egyházköz­ség gondjai tehát kissé távol esik szívüktől. Remélik azon­ban, hogy a frissen aranyozott kereszt most már ezeknek is szemébe tűnik, a jövőben ők is vállalják a közös gondokat. B. L. 4 Caritas Internationalis új vezetői A Caritas Internationalis most tartotta közgyűlését Ró­mában kilencven tagszervezet küldötteinek jelenlétében. A szervezet új elnökévé a német származású Karl Vath-ot vá­lasztották meg. A 62 éves Vath negyven évig tartózkodott Kí­nában, amely valósággal máso­dik hazája lett. Fiatal korá­ban egy külkereskedelmi cég igazgatója volt. 1952-ben szen­telték pappá 42 éves korá­ban Rómában. Honkongban­­ alapította meg a Caritas ázsiai szervezetét amelyet hamarosan nagyszabású intézménnyé fej­lesztett ki. A közgyűlés főtit­kárrá a 41 éves Emilio Frac­­chia volt paraguayi Caritás­­igazgatót választotta meg, aki ügyvéd és hat gyermek apja. Megválasztották az egyes vi­lágrészek mozgalmát irányító alenököket is. Az európai al­­elnök Juan Masip 48 éves volt spanyol Caritas-főtitkár lett, aki három gyermek atyja. Országos mozgalom az abortusz-törvény ellen Nagy-Britanniában Országos méretű akció bon­takozik ki Nagy-Britanniában a művi vetélést engedélyező törvény ellen. A közzétett sta­tisztikai adatok meglehetősen elgondolkoztatóak: 1966: 6000 művi vetélés; 1967: az abor­tusz-törvény elfogadása. Ennek következményeként a művi ve­télések száma a következő­képpen alakult: 1969: 59 ezer, 1970: 83 ezer, 1971: 125 ezer. 1972: valószínűleg meg fogja haladni a 150 ezret is. A tör­vény ellenzői indokaik között felsorakoztatják azokat az érve­ket, amiket azoknak az orszá­goknak — köztük hazánknak — orvosai is hangoztatnak, ahol Nagy-Britanniánál koráb­ban már engedélyezték a mű­vi vetélést. A mozgalom hívei remélik, sikerül elérniük, hogy megakadályozzák minden he­tedik angol csecsemő halálát.­ ­ Az olvasó­­irta » Már csak gyors műtét se­gíthetett rajtam. Brezanóczy érsek atya személygépkocsiján felvitetett a budapesti Szé­­her úti kórházba. Kocsiját nemcsak az üzemanyag moz­gatta, hanem életveszélybe ke­rült papja iránti szeretete is. Arra igazán nem számítot­tam, hogy főpásztorom­ beteg­ágyamnál kétszer is megjelent. Nem tudom elfelejteni jósá­gos érdeklődését, amit tekinte­téből és hangjából kiéreztem. Azt kérdezte: van-e valami kí­vánsága? Aki már feküdt mű­tét után véglegesen legyengült állapotban kórházi ágyon, tud­ja, mit jelent a testvéri érdek­lődés. Kórházi ápolásom után je­lentkeztem az érsekatya előtt, s ő azonnal anyagi segítségem­re volt és a sebésztől hozott levélre még jelenlétemben vá­laszsorokat gépelt. Életem is tanúja gondossá­gának, amellyel bajaival küsz­ködő papjainak segítségére tu­dott sietni, halogatás, kifogás­keresés, mentegetőzés nélkül. Az utolsó hivatalos aktát ne­kem január 26-i dátummal még sajátkezűleg írta alá. Most, halála után ebből arra következtetek, hogy, amíg a kezét fel tudta emelni, dolgo­zott. Ha valamit törleszthetek iránta, azt kérem Istentől, hogy nyerjen nála irgalmat az, aki oly irgalmas volt beteg munkatársai­hoz. a­l. A szentségek kiszolgáltatása és a szellemileg elmaradott gyermekek Az angol katolikus hitokta­tási felügyelők szövetsége leg­utóbbi értekezletén foglalko­zott azzal a kérdéssel, mikép­pen volna megoldható a szent­ségek kiszolgáltatása a szelle­mileg elmaradt gyermekek­nek. A megbeszélést az tette ak­tuálissá, hogy egyes papok megtagadták a szent áldozás szentségének kiszolgáltatását a szellemileg elmaradt gyerme­kektől azzal az indoklással, hogy azok az első áldozás elő­készítésének normális meneté­be nem tudnak beilleszkedni és nem tudnak gyónni. A tanácskozás határozata ér­telmében a hitoktatási felügye­lőség nyilatkozatot adott ki, amely leszögezi, hogy a szelle­mileg elmaradtak a megke­­reszteltetéstől kezdve végig az egyház liturgikus életében való részvétel joga éppenúgy meg­illeti mint bárki mást. A szent­ségek kiszolgáltatásánál csu­pán azt a kikötést kívánják tenni, hogy a gyermek az ak­tusnál tiszteletteljes magatar­tást tudjon tanúsítani, mert ebben benne van a szentség megértésének lényege. Más­részt a lefolytatott kísérletek során beigazolást nyert, hogy ha a szellemileg elmaradtakat befogadják a helyi egyházi közösségekbe, legyőzhetőkké válnak a szentségek kiszolgál­tatásával korábban mutatko­zott nehézségek. ] OLVASTUK Nem szokásos könyvheti köszön­tőt szeretnénk írni. Azért sem, mert amikor lapunk napvilágot lát, a könyvheti sátrak már ki­ürülnek. Tulajdonképpen azokra a szellemi értékekre kívánjuk olva­sóink figyelmét ezen a héten kü­lönösképpen felhívni — s ezt tesz­­szük évek óta majd minden hé­ten —, melyek kiadóink jóvoltából könyvesboltjainkban megjelentek. Nem válogatunk, sok mindenről sokféleképpen, sokan írjuk ezeket a könyvajánlásokat. Olykor vitat­kozunk egy-egy szerzővel. Célunk csupán az, hogy olvasóink „íze­ket” kapjanak és kedvet az olva­sásra. S azt kívánjuk: az év mind az ötvenkét hete legyen „könyv­hét” lapunk olvasóinak; tudjunk kiszakadni negyedórára, félórára a mindennapos gondokból azért, hogy szórakozást, töprengést vagy új ismereteket szerezzünk köny­­­veinkből. A BÉCSI KÖR FILOZÓFIÁJA (Gondolat, 46 Ft). Az emberi szel­lem régi és türelmes törekvése, hogy egy szabatos és általánosan elfogadott nyelv segítségével — a fogalmak differenciált egységesí­tésével és magyarázatával — lehe­tőleg tévedésmentesen fejezzük le magunkat. A filozófia történetében mindenütt találkozunk ilyen kísér­lettel. Ezen a téren nagy jelentősé­gű munkát végeztek a két világhá­ború között a Bécsi Kör tagjai — Carnap, Reichenbach, Neurath, Schlick —, akik a nyelv elemzésé­vel, logisztikai vizsgálatokkal egy önmagában összefüggő jelentéstu­­dományt kívántak felépíteni. Ez a tudomány a logikát mint mondat­szerkezeteket és grammatikát ta­nulmányozó „műveletet” tartotta számon, melynek a természettudo­mány állításait kell érthetően és világosan igazolnia. Ebben az alap­vető tételben a Bécsi Kör tagjai általában egyetértettek, bár nem vallottak egységes világnézetet, kü­lönböző filozófiai szemléletet kép­viseltek. Kár, hogy a most ke­zünkbe vett kötet kissé egyolda­lúan mutatja be őket, hiányoznak a keresztény elkötelezettségű vagy legalábbis a kereszténységgel ro­konszenvező egyéniségek, noha munkásságuk letagadhatatlan ré­sze a Bécsi Iskolának. Carnap és hívei tagadták a metafizikát, az ún. végső kérdések értelmét és lét­­jogosultságát, mert szerintük nem lehet azokat bizonyítani és nyelv­analízissel meghatározni. Ugyan­akkor azonban egész rendszerüket misztifikálták, mint egyedül üdvö­zítő módszert hirdették. A velük szemben álló csoport, az ún. kato­likus neopozitivisták, a „dialekti­kus teológia” művelői viszont azt hangsúlyozták (Popper, McPherson stb.), hogy a metafizikai állítások „értelmetlenségére” vonatkozó té­tel valójában nem a vallás, hanem a vallás félreértése és eltorzítása ellen irányult, s ma is a helyes hitélethez való visszatérés egyik indítója lehet. EL B. SZÉP SZÓ ANTOLÓGIA. (Tán­csics 22,50 Ft.) A Népszava szom­batonként jelentkező színvonalas irodalmi mellékletéből válogatta össze e gyűjteményt Szalontay Mihály. Gazdag, színes anyag állt rendelkezésére, a legjobb költők és novellisták művei. Kitűnő, élve­zetes kötet, mai irodalmunk szinte hiánytalan keresztmetszete. (I. L) SÖTÉR ISTVÁN: AZ EMBER ÉS MŰVE. (Akadémia 55.— Ft.) A preromantikától máig terjedő idő­irodalmi ízlését, legfontosabb je­lenségeit elemzi gazdag világiro­dalmi párhuzamokkal, az össze­hasonlítás lehetőségeivel is élve Sőtér István. Különösen izgalmas a Bánk bán-tanulmány, amely e sokat értelmezett és vitatott hős jellemének új vonásait állítja kö­zéppontba. Kitűnő a Babits kor­szerűségével foglalkozó írás is. Ál­talában pedig: a modern iroda­lomtudomány egyik legjelentősebb dokumentuma e gazdag horizontú, nagy műveltséget, rendkívüli anyagismertet sejtető kötet. (I. L) ROMAN JACOBSON: HANG — JEL — VERS. (Gondolat 43.— Ft.) Az a hatalmas fejlődés, mely a huszadik századi nyelvi és beszéd­kultúra kutatásában érvényesült elválaszthatatlanul összeforrott Ro­man Jacobson nevével, aki a nyel­vi megfelelések és érzelmek egész új rendszerét állította fel, s a tu­domány és Intuíció olyan harmó­niájára adott példát, ami csak a legnagyobbak életművét jellemzi. Előadásaiból válogatott össze most másodízben gazdag anyagú kötetet Fónagy Iván és Szép György. Nem könnyű, felüdülésnek szánt olvas­mány ez, de akit érdekelnek a mé­lyebb összefüggések, és a világban, érezhetően jelen levő rendszeres­ség, céltudatosság, az nagyon so­kat tanulhat módszeres alaposság­ból, rendszeréből és ötletes, színes fejtegetéseiből is. (1. 1.) BIRKÁS ENDRE: ÁLMATLAN NAPPALOK (Magvető 18.50 Ft.) Legjobb novelláiból gyűjtött ösz­­sze kötetnyit a kitűnő író. Sajátos világ az övé: telve van reményte­lenséggel, kiábrándultsággal, em­beri gyengékkel, bűnös esendőség­­gel és hibákkal. Majdnem mindig megtalálja azonban azt a fogazót is, melynek segítségével hőse túl­emelkedik önmagán, s tapogatóz­va, bizonytalanul, de egy tisztább, igazabb világrend felé tájékozódik. (r. 1.) BERNÁTH AURÉL: GÓLYÁRÓL, HELGÁRÓL, HALÁLRÓL (Szépiro­dalmi, 18 Ft). Amit eddig az író vagy a költő szemével látott-meg­­írt világról olvastam, azt most a festő láttatta meg velem a festő szemével. Mert festő maradt ő, ha ezúttal tollat vett is a kezébe. Úgy érzem, jobban látom már a gólyát s a hálóművén dolgozó pókot. Az ő színeiben ismerek rá a Bada­csony és a Balaton tájaira. És Helga arcát úgy írja meg, mintha ecsettel festené. Nem a körvona­lait, hiszen nem is ez a festő leg­főbb feladata: azt, ami az arc mö­gött van. A lírai hangú jegyzetek, novel­lák között vall művészetszemléle­téről, ars poeticájáról is. Életműve ezzel a könyvvel is teljesebb lett. A kötet utolsó, halálról meditáló írása, magát Bernáth Aurélt is hozzánk oly közelinek mutatja. Mennyire ember ő is, épp úgy fél, mint akármelyikünk. (K. T)

Next