Új ember, 1971 (27. évfolyam, 1/1278-52/1329. szám)

1972-12-03 / 49. (1378.) szám

Katolikus szemmel B­ennünket is emlékezésre és elmélkedésre késztet Gárdonyi Géza halálának öt­­■ anedik évfordulója — mint :-Mürthy Barnát a Nők Lapja ■lasábjain — s az évfordulón túl­i a megértő törekvés, amellyel a cikkíró Gárdonyi írói jelentőségét eszmevilá­gát és világnézeti felfogását elemzi. Egyetértünk azzal az utalásával, hogy az „egri ze­­nete” holtáig tanító maradt s vízben ..másodállásban 11 szá­zadunk egyik jelentős magyar írója volt. Marthy tárgyilagosan elis­meri Gárdonyi hivő voltát is. Mi is jól tudjuk, hogy a nagy író hite jobbára individuális jellegű volt, s aligha kapcsol­ható szervezeti­ keretekhez, ilyen értelemben a katolikus egyházhoz sem. Ennek elle­nére kerdőzés nélkül el kell mondani róla mindazt, ami művei szelleméből fakad, vagy bizonyítható dokumen­tumok alapján nyilvánvaló­nak látszik. Marthy Barna írása ezt a szellemet tükrözi. Gárdonyit elsősorban nem a Lámpás szerzőjének tekinti — mint ahogy mi sem igyek­szünk őt kizárólag az Isten­­adjai írójának feltüntetni, hanem olyan hazafiságot és nemes humanizmust magába olvasztó, nagytehetségű író­nak, aki ellentmondásos élet­pályája során az őszinte hit, a lázadó szembefordulás és a magányba kövesítő rezigná­­ció útjait egyaránt végigjár­ta. Marthy Barna egy saját tu­lajdonában levő Gárdonyi-le­velet közöl 1907-ből, amely­ben az író Isten angyalának szerencsét és boldogságot ho­zó áldását kéri egy fiatal há­zasulandó párra. Mindenképpen örvendetes, hogy a Marthy által felvetett — „halványul-e az egri csil­lag” — kérdésre egyértelmű­en nemmel válaszolhatunk, s hogy Gárdonyi művei egy át­meneti időszak után újra tel­­jes fényükben ragyognak a fiatalabb és az idősebb olva­dók épülésére és örömére. A­z Új írás novemberi sze­­méban Benedek István Ta­­­lkozás a halállal című írásá­ul az öngyilkosság problémá­it elemzi. Amikor a társadal­om ember, az orvos szemével­izsgálódik, helyén való meg­állapításokhoz jut. Például az öngyilkosokkal való törő­­dést a társadalom minden tag­ára nézve kötelezőnek tartja.­­ „figyelmesség, gondosság, Tisztesség — írja — nem spe­­cálisan az öngyilkosság pre­venciója, hanem az együttélés természetes normája”, amely­hez még „egy csomó pozití­vum” tartozik: meghallgatni, elintézni, törődni,... segíteni. . . igazat mondani, jóindulatú­nak lenni...” Benedek azonban nagyon sokszor szubjektíven fogalmaz, így Gergely Mihálynak az ön­gyilkosságról írt könyvére utalva, amelyben a szerző meg­figyeléseit rögzítve statisztikai­lag arra a következtetésre jut, hogy az öngyilkosok jelentős része alacsony műveltségű, Be­nedek megjegyzi: „Ha az ön­gyilkos anyag valóban olyan silány volna, amilyent Gergely bemutat, a társadalom egész­séges szelekciója volna .. Majd folytatja: „Az öngyil­kosság ... nem a korlátolt el­mék privilégiuma.” Ott vannak a „kiemelkedő egyéniségek is”, meg a „középszer is”, amely utóbbi „nem értékesebb, de nem is hitványabb nálad vagy nálam, mindenesetre megér­demli, hogy törődjünk vele”. Tudjuk, társadalmunkban nincs egyéni megkülönbözte­tés, értékét tekintve mindenki: ember. Akinek vágyai, céljai, törekvései vannak, s szellemi képességeivel a köz javát szol­gálni hivatott. Teljesen téves filozófiai következtetésekre ve­zethetők vissza a szerző gondo­latai, amikor rangsorol embe­reket. S az öntudat magasabb szintjére való emelés nem ab­ban áll, hogy valaki „további segítség nélkül, önállóan dönt­hessen” élete és halála felől, hanem, hogy megvilágosodjék előtte: egyéni adottságaival kell belekapcsolódnia az alko­tó munkába, és olykor saját ér­zelmeit is félretéve, a közösség érdekét kell tekintenie. Nem mondhatja ki tehát önkénye­sen: elég volt, nincs értelme tovább az életnek. A közelmúltban e rovatban hiányoltuk, hogy egy Wartburgról szóló cikkben nem történt említés Árpád­házi Szen­i Erzsébetről. Úgy látszik azonban, ez még min­dig kisebb baj, mintha cson­kán és a lényeget elhallgatva emlékeznek meg róla. Már­pedig ez jellemzi a hétfői lap „Erzsébet köszöntése” című elmefuttatását. „Erzsébet szá­zadok óta az elsők között van — olvassuk a névadás gyako­riságával kapcsolatosan. — Azt mondják, II. Endre király ideje óta, akinek 1207—31 között élt Erzsébet leárnyáról számos monda és legenda maradt fenn, és akinek alak­ja feltűnik Murillo és Hol­bein festményein, Riemensch­neider szobrain ... ”. Eme bizonyos Erzsébet ki­rálylányt ábrázoló képzőmű­vészeti alkotások s a róla szóló irodalmi művek felsoro­lását vég nélkül folytathat­nák. De nem ez a fontos. Ha­nem az, hogy nemcsak mon­dák és legendák, hanem va­lóságos történeti tények ta­núsága szerint ő volt korának s az utána következő száza­doknak legizgalmasabb, leg­áldozatosabb — előremutató­­an: legszociálisabb — feje­delmi asszonya. Asszonya, fér­jének hűséges, szerelmes hit­vese, gyermekeinek gondos édesanyja, környezetének szenvedélyes jótevője. Ezt vi­lágszerte tudják róla, s ép­pen ez magyarázza szem­él­­­­yének és nevének páratlan népszerűségét. És csonka len­ne nemzeti öntudatunk, ha nem lennénk erre büszkék. E­gy családot gázolt el a ki­jelölt gyalogátkelőn sze­mélygépkocsijával egy 28 éves budapesti lakos — olvassuk né­hány soros apróbetűs hírben a november 21 -i lapokban. Ez az eset azonban túlnő egy párso­ros apróbetűs hír jelentékte­lenségén. Az eset este 7 órakor történt a II. kerületi Szilágyi I Erzsébet fasorban és a szemtan­­­núk vallomása szerint az esze- s veszetten száguldó személy- s gépkocsi úgyszólván az egész családot leterítette — négyen maradtak fekve a zebra fehér csíkján, közülük ketten súlyo­san sebesülten. Ismerjük a szokásos választ: az autóforgalom növekedésével fokozott óvatosságra van szük­ség az utcai közlekedésben. Vannak azonban esetek — mint a mostani is — amikor a fokozott óvatosság a közleke­dési szabályok pontos betartása hiábavaló, mert agresszivitás, felelőtlenség sebességhajhászás és a más emberek testi épsé­gével való durva nemtörődöm­ség áll szemben az óvatosság­gal. Az ember — felnőtt és gyerek — testi épsége, egész­sége, munkaképessége olyan értékei a Társadalomnak, amelynek megvédése éppen a veszélyeztetett társadalom fel­adata, mondjuk azt. „fokozott” feladata. A nagyforgalmú ut­cák átkelőhelyeire elhelyezett közlekedésszabályozó lámpák lehet, hogy csökkentik a forga­lom áramlásának sebességét. Ám a gyalogátkelőhely fehér sávján sebesülten heverő csa­lád látványa mégis bizonyos gondolatokat ébreszt. A forgalom gyorsaságánál­­ fontosabb a forgalom biztonsá­ga. Az autóforgalom rohamos növekedése a vezetőképzés szá­mára is megnövekedett felada­tokat jelent. A technikai és közlekedési szabályokon kívül meg kell tanítani a vezetőket az emberség, a kímélet, a tisz­tesség és udvariasság szabálya­ira is. A volánnál ülők nem fel­sőbbrendű lények — és a gya­logosok nem másodrendű ál­lampolgárok — ezt is meg kel­lene tanítani azoknak, akiket illet. És kívánatos, hogy a taní­tásnak a törvény erejével ér­vényt is szerezzünk. (u. a.) letartóztatott püspök DÉL-KOREÁBAN Négy személyt tartóztattak le és tartanak fogva a délko­reai hatóságok, köztük egy ka­tolikus főpapot: Daniel Ji püs­pököt, wonju egyházmegye fő­pásztorát. A letartóztatottak a Nemzet­közi Amnesztia nevű szervezet tagjai. A letartóztatás egyik je­le annak, hogy egyre feszülteb­bé válik a viszony a délkorea­i katolikusok és a hatóságok kö­zött. Augusztusban Kim szöuli bíboros-érsek nyilvánosan bí­rálta a délkoreai kormányt, hogy megsérti az alapvető em­beri jogokat. A „katolikusok és számos más hazafi lelkiismere­te nevében” követelte, hogy a délkoreai kormány szüntesse meg a szükségállapotot. M. N. emlékére A barátom meghalt, széttépte egy vasszörnyeteg. Milyen szörnyetege vagy te a vak világnak? major BASZKOK ÉHSÉGSZTRÁJKJA A NOTRE DAME SZÉKESEGYHÁZBAN A párizsi Notre Dame székes­­egyház egyik kápolnájában ti­zenkét fiatalember, egyetemi hallgató és munkás, negyven­­nyolc órás éhségsztrájkot foly­tatott az elmúlt napokban. Ak­ciójuk folytatása annak az éh­ségsztrájk sorozatnak, amelyet baszk fiatalok kezdeményeztek Franciaország több templomá­ban, többek között a bayonnei székesegyházban. Fellépésük tiltakozás amiatt, hogy Spa­nyolországból menekült baszk hazafiakat utasítottak ki a ha­tóságok Franciaországból. A baszk fiatalok éhség­­sztrájkja élénk visszhangot, sőt vitát váltott ki a francia katolikusok körében is. Egyik álláspont, amit az illetékes püspökségek képviselnek, azt hangoztatja, hogy bár megér­tik a sztrájkolók indokait, a templom az egyéni és közös­ségi imádság háza, nem pedig a politikai tüntetéseké. „A másik felfogás a radikálisan haladó francia katolikusoké, s ők azt követelik: az egyház tá­mogassa messzemenően a sza­badságért küzdő baszkokat. A VASÁRNAP EGYHÁZI ZENÉJE Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás templom 1a o. Missa Venice (Az új hittankönyvek énekeiből, Kodály: Veni Emmanuel, dec. 8-án 18 ó. Mozart: Koronázási mise, Vi­valdi: Magnificat. Belvárosi Főplé­bánia templom, 10 6. Canniciari: A­rnoll mise. Halmos: Ad te le­­vavi. Kodály: Adventi ének. Krisz­tinavárosi plébániatemplom 10 6. Lotti: Der mise. Lassus: Super flu­­mina. Ad te. Domine, levavi. Ró­­zsafrüzér királynéja templom 11.30 ó. Gyermekkórusok. Terézvárosi­­ templom 11.30 ó. Kassier: Missa­­ secunda. Élmunkás téri Szent Mar­­­­git templom 10 ó. Palestrina: Mis­sa brevis in F-dúr. Halmos: Offer­torium. Kőbánya: MÁV-telepi Kis­­boldogasszony templom 11 ó. Ro­rate coe’i. Missa de Angelis. Ko­dály: Jöjj el. Emmanuel. Kisdi- Szegedi: Ave Maria. Jósvai: Menj el sietséggel. Rákosszentmihályi plébániatemplom 0 ó. Kodály: Jöjj el. Emmanuel. Halmos: Magyar kismise. Kisdi—Szegedi: Ave Ma­ria. Bárdos: Kegves Jézus. Sze­gedi : Mennyországi fényes hajnal. Alkantarai Szent Péter (pesti fe­rences) 10 ó. Palestrina: Missa „Je­su nostra redemtio”. Szeded-felsővárosi plébániatemp­lom 9 ó. Lisznyai: Boldogasszony mise. Kodály: Adventi ének. Ker­tész : Templom csendes mélyén. Ar­cadeut: Ave Maria. Guilmant: In­vocation. Pécsi Székesegyház 9­6. Croce: Missa prima Vecchi: Ps resp. temp. Adv. Palestrina: Ad te levavi. Lassus: Super flumina. J* «•’’borén­yi főplébániatemplom 11.30 ó. Szigeti: Magyar mise. Hal­mos: Téged vár. Weirloh • Ave Ma­ria. Josquin: Tengernek fényes csillaga. Cordans: ó. nagy Isten. Kishont!: istenség mélysége Mis­kolci Nagyboldogasszony plébánia­templom 11.15 ó. Lotti: Der mise. Viveldi: Magnificat, dec. 8-án 18 ó. Halmos: Gyón mise. Kodály: Adventi ének. Aiblinger: Ave Ma­ria. Cesar Franck születésének 150. évfordulója alkalmából orgonamű­veinek tolmácsolását folytatja Vi­­rágh Endre prem­aművész a Kis Szent To*rÁZ plébániatemplomban (k­ielt közelíthe­tő metróval a Nép­stadion mecánóig) december 3-án és 10-én a 18 órás szentmise után. Megtalálták Mária forrását A názáreti keresztények kö­zött mély meghatódottságot váltott ki az a felfedezés, amely a napokban történt a városban Minden legalább kissé tájékozott keresztény is­mert Mária kúriát Názáretben. Mi magyarok Csontváry képé­ről is. A kút vizét egy idő óta va­lami fertőzte, nem igen volt iható. A názáreti görög ortho­dox egyházközség elhatározta, hogy kitisztítja a kutat. Munkásokat fogadtak, hogy keressék meg a fertőzés erede­tét. ők kutató aknát vágtak, s a kút nyílásától harminc mé­terre egy nagyméretű barlang­ra bukkantak, s benne megta­lálták a Mária-kútjának for­rását. Rábukkantak még há­rom cső nyomaira is, amelye­ken a régi időkben a vizet a forrásból a város különböző részeibe vezették A hagyomány alapján ré­gebben is emlegették a for­rást, de nem igen adtak neki hitelt. A görög orthodox ha­gyomány szerint a Szent Szűz­nek, aki minden nap eljárt, a forráshoz, itt jelent meg Gáb­riel angyal, hogy tudtára ad­ja: ő lesz Krisztus édesanyja. Egy kis egyházközség nagy ünnepe Az idei Erzsébet-napja ha­zánk sok helyén viharos sze­lekkel köszöntött be. A Pest­­szentlőrinc-erzsébettelepi vá­rosszéli templomunkra azonban ragyogó, napfényes ég borult, mintha még az időjárás is je­lezni kívánná, hogy áldásos munka folyik itt, amire kifür­készhetetlen erők és hatalmak is a béke és gyarapodás áldá­sát hintik. A Gubacsi puszta­ság határán épült arányos templomocska nem vetekedhet ugyan a díszes székesegyházak méreteivel, de az itteni hívek a múlt minden viszontagsága közt akkora szeretettel, áldo­zatkészséggel építgették, hogy mindnyájunk szívében kedves lett ez a­ hely. Viszontagságok bizony bő­ven akadtak. A Pestlőrinc északi szélén elterülő Erzsé­­bettelep és Béla-telep lakói az 1920-as évek elején, bár plé­bániaiig Pestszentlőrinchez tartoztak, szentmisére inkább a közlekedésileg könnyebben elérhető Kőbányára jártak a Szent László plébániatem­plomba, vagy a Karmeliták zárdájába, majd a Kund utcai állami iskolába állítottak ne­kik iskolakápolnát. 1911 Er­zsébet napján megáldják a le­endő templom helyén fölállí­tott keresztet Megindul az építő munka is. Megássák az alapokat és másfél­ könyöknyi magasságba fölhúzzák az alap­falakat. A háború azonban megállítja a munkát és az ide is elérő front zűrzavarában el­tűnik a fölhalmozódott fa­anyag a cementtel és a téglá­val együtt. A háború vihara a régi tem­plomépítők sorában is sűrű rendet vág, de születnek, köl­töznek ide hivő lelkek, akik folytatni tudják a pusztaság szélén a munkát. 1947. no­vember 19-én a mai plébánia területét kiszakítják az anya­egyházközségből és önálló ki­helyezett lelkészség rangjára emelik. Az alapfalaival figyel­meztető jelül szolgáló temp­lom továbbépítése csak 1960- ban indulhat újra. Jelentős az állami segély, 20 000 forin­tot az egyházmegye, 3000 dol­lárt a Vatikán adományoz. Mégis a hívek áldozatkészsége a legfőbb biztosíték, és 1963- ban annyi viszontagság után ugyancsak Erzsébet napján el­érkeznek a templom benediká­­lásához. Az idei Erzsébet-nap derű­jében pedig már első ne­gyedszázados jubileumát üli a pompásan megújított temp­lom. Vajda József váci segéd­püspök benedikálja a temp­lom Fabók Gyula készítette égetett zománc főoltárképét, és a szentély új liturgikus tárgyait, a modernvonalú szembenéző oltárt és az ambót. Ugyancsak ő veszi ki az esküt az egyházközség hat női és hat férfi tagjától, akik ezután oszlopai lesznek az Oláh Károly püspöki taná­csos, plébános vezette egyház­­község további épülésének, munkásai és tanúi gyarapodá­sának és virulásának. A faka­­­zettás mennyezetű templomban az újpesti énekkar gyönyörűen összehangolt liturgikus énekei zengenek, a zsúfolt templom hí­vőinek legalább a felerésze, többszáz férfi, nő, gyermek já­rul a szentáldozáshoz. Gyö­nyörűséges ünnep a nemrég még a puszta szélén a lélek és ■a szív ünnepe. P. L. Két évvel az árvíz után Fehérgyarmaton A Szabolcs-Szatmár megyei Katolikus Békebizottság kez­deményezésére az 1970. évi szatmári árvíz legjobban súj­tott helységében, Fehérgyar­maton, a Járási Hivatalban katolikus és protestáns lelké­szek hallgatták meg Széles Lajosnak, a Hivatal elnöké­nek összefoglalóját az árvíz utáni helyreállításokról. Az 1970. májusában a vi­dékre rázúduló árvíz váratla­nul, kellő előkészület híján találta a lakosságot. A gyors segítség eredménye volt, hogy bár mintegy negyvenezer em­bert kellett kimenteni, az egyetlen kétéltű felborulása alkalmával történt két halál­esetet kivéve más áldozata nem volt az árvíznek. Az el­öntött községekben csak né­hány férfit hagytak, akik a dombosabb helyekre kimen­tett jószágokra vigyáztak mégis azokban a zűrzavaros napokban nem történt sem lopás, sem más garázdálko­dás. Fertőző vagy járványos megbetegedés egyetlen egy sem volt. A szomszédos szovjet közsé­gek lakói mintegy ötezer ár­vizes menekültnek adtak ott­hont a szó igaz értelmében. A kitelenítettek ,,vendégeknek” érezték magukat. Sem ott, sem itthon egyetlen egy csa­lád sem panaszkodott, hogy bárhol is „tehernek” érezték volna őket. Megható volt a fiatalok se­gítsége az újjáépítésben. Az fehérgyarmati fiatalok tábo­rában több mint tízezer fiatal dolgozott önzetlenül a családi házak, a középületek helyreál­lításán. A sokat emlegetett „hosszúhajú” fiataloktól az idősebbek is tanulhattak ön­zetlenséget, áldozatkészséget és felelős komolyságot mások megsegítésében. Az összefogás eredménye­ként az árvizes területen mintegy 6000 új családi ház épült fel. Ott, ahol azelőtt egyetlenegy vízmű sem volt, 89 kilométernyi gerincvezeték készült. És már építik a Sza­mos folyó mellett az új gát­rendszert 259 milliós beruhá­zással, amely az emberileg számítható legnagyobb árvíz ellen is védelmet tud nyújta­ni. Még egy jelentős árvízvé­delmi tapasztalat kínálkozik feljegyzésre — tájékoztatta az egybegyűlt lelkészeket Széles Lajos. A szatmári tapasztala­tok alapján, az árvízzel majd­nem egyidőben, a Felső-Tisza veszélyeztetett vidékén egy járásnyi területet éjjel, öt óra leforgása alatt teljesen kiürí­tettek lakossággal és jószág­állománnyal együtt. Ez a pró­ba-kiürítés bizonyította, hogy az esetleng betörő árvíz elől idejében nagyon sok értéket sikerült volna megmenteni, ha az áradás tovább folytató­dik. A családi házak, iskolák, utak mellett a parókiák, templomok is felépültek. A már befejezés előtt álló nagy­­szekeresi katolikus templom modern épülete a vidék élni­­akarásának egyik jellegzetes szimbóluma lesz. Három új görögkatolikus parókia és öt görögkatolikus templom épült eddig újjá. A reformátusoknál 42 helyen rongálódtak meg a templomok és a parókiák, ezeket szintén helyreállították vagy a felújítás folyamatban van. A hivatal elnöke ezúttal is elismeréssel szólt az egy­háziak helytállásáról. Közülük öten kitüntetésben részesültek kiemelkedő mentési munkála­taikért. Két év távlatából nyugod­tan leszögezhetjük: a szatmári síkság két árvizes járása újjá­épülve elfelejteti velünk az árvíz előtti szegénységet. Ipa­rosodó, kulturális életét építő új vidék tárul elénk a régi helyett. Az árvíz amellett, hogy elsöpörte a szegényes viskókat, kipattantotta az emberi szívekben a szolidari­tás sokszor hősies erőfeszíté­sét. Számunkra az „arany­víz” igazi a jég­dók­a p­r volt. Csénányi Ferenc LITURGIKUS NAPTÁR December 4. Hétfő. Viola. A hét­fői adventi raise szövege veendő, saját könyörgés, I. ádventi prefá­­ció. — Mondható még Szent Krizo­­lóg Péter püspök és egyháztanító miséje is (fehér) a püspökök vagy az egyháztanítók miséjéből, saját Könyörgés, Glória nincsen. I. ád­venti preláció. Advent köznapjain nem mondható egyszerű gyászmise, csak temetési és évfordulós. — De­cember 5. Kedd. Viola. Keddi ád­venti mise, saját Könyörgés, I. ád­venti preláció. — December 6. Vi­ola. Szerdai ádventi mise, saját Könyörgés, I. ádventi preláció. — Mondható mise Szent Miklós püs­pökről is, a püspökök közös misé­je, saját Könyörgés, Glória nincs, I. ádventi preláció. — December 7. Csütörtök. Fehér. Szent Ambrus püspök és egyháztanító, a püspö­kök vagy egyháztanítók közös mi­séjéből, saját könyörgés, Glória nincs, I. ádventi prefáció. — De­cember 8. Péntek. Fehér. Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe (kötelező ünnep, böjt nincs.) Saját mise, Glória, Crécó, saját preláció. — 1. Olvasmány: Mózes I. könyve 3. 9—15. 20. — 2. Olvasmány: Efezusi levél 1, 3—6. 11—12. — Evangélium:* Szent Lu­kács szerint 1. 26—38. — Énekrend: 160/1. — Ok 689 vagy új Ho 433—437. — 180­. — 140. — 161. — December 9. Szombat, Viola, Szombati ádven­ti mise, saját Könyörgés, I. ádven­ti preláció. — December 10. Advent 2. vasárnapja. Viola. Saját mise Glória nélkül, Crédó van, I. ádven­ti prefáció. — 1. Olvasmány: Izajás 40, 1—5, 9—11. — 2. Olvasmány: II. Péter levél 3, 8—14. — Evangélium: Szent Márk szerint 1, 1—8. — Ének­rend: 4/1. — Ok 6 vagy új Ho 401—403. — 1/4. — 119. — 196. — A következő héten magánjellegű szentírásolvasásra ajánljuk Szent Pál apostolnak a filippiekhez irt le­veléből a 4. fejezet. Ebben azt ol­vassuk, hogyan köszöni meg Szent Pál a kedves híveitől neki juttatott jókat: gondolatait arra használjuk fel, hogy ádventi jócselekedeteket végezzünk.­ ­ Bulgária egy történettudós szerzetes születésének 250. évfordulóját ünnnepli A Katihpress hírügynökség je­lentése beszámol arról, hogy Bulgáriában ezekben a napok­ban emlékünnnepségeket ren­deznek egy Athosz-hegyi orto­dox szerzetes, Parisij Chilen­­darski születésének 250-dik év­fordulóján. Szófiában ünnepi gyűléseken méltatják kiemelkedő érdemeit, érmeket és bélyegeket adtak ki képmásával. A bolgár sajtó a bulgáriai történelem egyik leg­jelentősebb alakjának nevezi, aki „a nemzeti újjászületés hal­hatatlan megalapítója” volt. 1762-ben jelent meg a „Szláv és bolgár történelem” című munkája, amely nagy hatást gyakorolt Bulgária 18. és 19. századi fejlődésére. Bükkszenterzsébet örömünnepe A regényes palócföld kis fa­lujában, ahol hajdan Szent Er­zsébet édesapja, II. Endre ki­rály is megfordult, már 1335- ben a Szentről elnevezett temp­lom állt, amely az idén, no­vember 19-én, megújulva vár­ta az ünneplő híveket. Az or­szág különböző részéből érke­zett adományokból, s a helybe­liek áldozatából kívül-belül ta­tarozták a templomot, korsze­rűsítették a berendezést. A műkőből készült keresztkút, oltár, ambó és szentségház — valamennyi Máriahegyi János alkotása — szép stílusegységet alkot, s teljesen megfelel a li­turgikus előírásoknak. Az am­­bón díszkötéses Tárkányi-bib­­lia emlékeztet a neves papköl­tőre, aki itt kezdte meg gazdag működését a múlt században. Csupa fény­­öröm ragyogott az arcokon az ünnepi szentmi­sén, amikor egy nyolc éves kis­fiú ajkán felcsendült az ének: „Szeretetre hangol minden, velünk lakik itt az Isten.” Az oltárt körülfogták a képviselő­­testület tagjai. Az áldozatot be­mutató pap, Kocsis Ferenc eg­ri teológiai tanár, Mészáros La­jos főkáptalani helynök leve­lét felolvasva mondott köszö­netet a templomért vállalt minden munkáért, amelyből oroszlánrész jutott Utassy Sán­dor testületi tagnak. Amikor a bükkszenterzsébeti hívek s plébánosuk, Koppány Béla nevében mi is megkö­szönjük a különböző egyház­­községekben élő testvéreink­nek szíves anyagi támogatását, önzetlen szeretetét, egyúttal azt is kívánjuk, hogy a szép templom valóban az legyen, ami a bejárati rész szemöldök­fáján olvasható: „Isten népé­nek otthona”. A Francia Akadémia új tagja: Daniélou bíboros Az Académie Française ha­gyományaihoz tartozik, hogy a tagok között egy-egy ma­gasrangú főpap is helyet fog­laljon. Tisserant bíboros ha­lálával megürült ez a hely és most nagy szavazattöbbséggé, Jean Daniélou bíborost vá­lasztották be a helyébe. A bí­boros 1905-ben született a Pá­rizs melletti Neuillyben köz­­hivatalnoki családból és 24 éves korában lépett be a Jé­zus Társaságba. 1938-ban szentelték pappá, majd az Etudes című folyóirat szer­kesztője lett, de a lap a há­borús viszonyok között sza­bálytalan időközökben, füzet­formában jelenhetett csak meg. Daniélou bíboros tudomá­nyos munkássága szűk kere­teink között alig mérhető fel. Már az Institut Catholique tanárai előtt megvédett tézis­dolgozata Nyssai Szent Ger­gely egyházatya teológiájáról és misztikájáról feltűnést kel­tett. Ezt követte a Sorbonne­­on benyújtott doktori dolgo­zata, amely a „Platonizmus és a misztikus teológia” ösz­­szefüggéseiről szólt. Daniélou bíboros nemcsak a keleti egy­házatyák életével és misztiká­­kájával foglalkozott igen ma­gas szinten, hanem a Távol- Kelet és Afrika zsendülő ke­reszténységnek is pártfogója a „Keresztelő Szent János Köré”-nek szervezetén ke­resztül.

Next