Új Ember, 1977 (33. évfolyam, 1/1591-52/1642. szám)

1977-01-02 / 1. (1591.) szám

Ára: 4 Ft Katolikus hetilap Az új esztendő kapujában Írta: Magyar Ferenc Hálaadással búcsúztattuk el az óesztendőt, az új év kapujában pedig Istenihez emelt létekkel kí­vánunk egymásnak boldog új esz­tendőt. Természetesnek vehetjük, hogy a keresztény ember sem a „meny­­nyei boldogságra” gondol elsősor­ban ezekben a nemes hagyomá­nyokat dajkáló újévi jókívánsá­gokban, hanem egy sikeres, min­den földi jóval megáldott, megelé­gedett és nyugodt életre Még azon sem botránkozhatunk meg, ha valaki a forgandó szerencse kedvezését is befoglalja óhajtásai­ba. Műkor mondható sikeresnek, megelégedettnek, sőt szerencsés­nek a keresztény ember élete? Nemrégiben találkoztam egy­kori iskolatársammal, aki akkor jött ki a kórházból egy sikeres műtét után. Örömtől ragyogó arc­cal újságolta: Nemcsak attól az egy bajomtól szabadultam meg, hanem valósággal újjászülettem! Ez a mi első saivbeli kívánsá­gunk is. Adja Isten, hogy az új esztendőben mindnyájan újjászü­lethessünk. Ne csak egyetlen nya­valyánktól szabaduljunk meg, ha­nem újuljon meg bennünk és kö­­rülöttünk minden. Tulajdonképpen ennyi elég is volna a keresztény embernek. Hi­szen hiába ajándékoz meg ben­nünket az élet sikerrel, jóléttel, szerencsével, ha önmagunkat nem tudjuk megajándékozni egy má­sik, egy megváltozott emberrel, önmagunknak egy átdolgozott és javított kiadásával. Ahhoz meg mi kell? Mindenek­előtt hinni abban, hogy az ember valóban meg is tudja változtatni — sőt megújítani — önmagát. Második jókívánságunk: adjon az Úristen mindnyájunknak az újjászületett ember belső növeke­désére irányuló érzékeny figyel­mességet. Termékeny csendessé­get — tehát békességet bennünk és a Világban —, reményt szapo­rító biztonságot Isten nem csinál semmiféle fel­fordulást és lármát amikor testet ölt a mi személyes történetünk­ben. Amikor „eljön” és helyet foglal életünkben, bennünk. Sem­mivel sem cselekszik olyankor hangosabban, mint ahogyan a földbe vetett mag kicsírázik. Sar­­jadását azonban érezni lehet. Oda tudunk-e figyelni és ügyelni arra a csendes, de állandó növekedés­re, mely Krisztus megtestesülésé­nek csodája bennünk, általunk és közöttünk, mi magunkban és test­véreinkben, a világban. Azzal a féltő gondossággal, ahogyan a magzatát hordó kismama ügyel a szíve alatt növekedő életre. A harmadik jókívánság sem ke­vesebb az első kettőnél: adjon a Szentlélek mindannyiunknak bő­séges világosságot és erősséget, hogy megfelelhessünk a keresz­tény küldetésnek a mai Magyar­­országon. Nem mondunk újat azzal, hogy a kereszténység nem csupán egy sajátos gondolatrendszer, az ókori bölcseleti irányzatokból to­vábbfejlődött Isten-központú fi­lozófia. Még csak nem is ,egysze­rűen vallás, mely a maga kulti­kus műveleteivel nyitottá teszi az emberi tudatot a természetfeletti világ befolyásainak érvényesülé­sére az emberi létrendben. Nem is csak erkölcsi normák foglalata, amelyeknek megvalósulása vagy kudarca az emberi magatartások rendjében jórészt egy apparátus sikeres közreműködésén múlik. Jogi jellegű társulás talán? Mely­nek kormányzatában Isten-ural­mi elvek keverednek emberhez szabott megoldásokkal ? Vagy pusztán világnézet? Méghozzá meglehetősen körülhatárolt szem­lélete a világ és az emberi élet jelenségeinek, melyet rendszerint készen kap a keresztény hivő. Társadalompolitikai programot megalapozó tanítás? A kereszténység valamiképpen mindez, de mégis valami egészen más: küldetés, melynek foganta­tása egybeesik Krisztus megteste­sülésével és megváltói művével. A keresztény küldetés hajtóereje a hit. Hit az Istenben, az ember­ben és abban a népben, melyhez küldetésünk közvetlenül szól. A most nyíló esztendőben a keresztény küldetés itthoni és mai kérdéseiről szeretne eszmét cse­rélni hetilapunk, olvasóinkkal, a magyarországi katolikus hívek minél szélesebb kör­ével és más világnézetű testvéreinkk­e­l. Min­denekelőtt azért, hogy mi ma­gunk is jobban értsük és érezzük ennek a küldetésnek tartalmát és kötelmeit De azért is, hogy má­sok is jobban megértsék: — az a keresztény hivő, aki nemcsak hisz önmaga jobbra vál­tozásának lehetőségében, hanem állandóan törekszik is erre; — az a vallásos ember, aki saját erőin kívül Isten segítségét is igényli ahhoz, hogy benne testet öltsön és állandóan növekedjék minden erkölcsi jónak, szépnek és igaznak a foglalata; — az a magyar ember, aki ak­kor érzi magát igazán otthon a hazában, ha Krisztus küldetésé­ben maradva szolgálhatja orszá­gának és népének előrehaladását: annak létezése, munkálkodása és szerepe társadalmilag is hasznos, a haza és a nagyvilág életében is értékes. Mert mindenféle fejlő­désnek és előrehaladásnak, a jobbra törő társadalmi reformnak is van egy örök ellensége: az em­berben rejlő rossz. Nem lehet el­lensége egy ideális állapot felé tö­rekvő társadalomnak az a ke­resztény küldetés, mely az em­berben rejlő rossz ellen küzd. Annak a hatalmas átalakulás­nak és fejlődésnek a t­ovábbvite­­lében, amelynek a mi kis orszá­gunk a világ szeme előtt tanúje­lét adta — s annál az elmúlt esz­tendőben is sok sikerrel gazdagí­tottunk — nem elhanyagolható tényező az ember minősége. Erről ma sok szó esik és sokféle erőfe­szítés történik az új, a szocialista embereszmény megtestesülése ér­dekében. Mi mélységesen meg va­gyunk róla győződve, hogy a krisztusi üzenetet, az Evangéliu­mot valóban megtestesítő vallásos ember saját hitének és világnéze­tének feladása nélkül — sőt azt egyre komolyabban véve — na­gyon sokat tehet a szocialista em­bereszmény megvalósításában. Úgy éljünk ebben az új eszten­dőben, úgy boldoguljunk és bol­dogítsunk­­másokat, hogy hazánk és társadalmunk boldogulásának közös ügyeiben is Krisztus igaz magyar tanítványait ismerjék fel bennünk. Ülést tartott a Magyar Püspöki Kar A Magyar Püspöki Kar 1976. december 14—15-én tartotta téli értekezletét. Lékai László bíbo­ros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke nyi­totta meg a kétnapos értekezle­tet, melyen részt vett a teljes Magyar Püspöki Kar. A bíboros megnyitó szavai után megemlé­kezett Luigi Boggi érsek látoga­tásáról. A 75. életévét betöltött Ijjas Jó­szef kalocsai érsek, pápai trón­álló, eleget téve az idevonatkozó rendelkezéseknek, személyesen jelentkezett VI. Pál pápánál, aki a főpásztort továbbra is meg­hagyta a kalocsai egyházmegye korm­án­yzásában. A konferencia Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek személyében megválasztotta a Magyar Püspöki Kar küldöttjét az 1977-es Püspöki Szinódusra. A Szentatya Timkó Imre haj­dúdorogi görög katolikus me­­gyéspüspök­öt a Keleti Kódexre­víziós Bizottság tagjává nevezte ki. Az új bűnbánati rendelkezés megfelelő előkészítés után 1977 pünkösd napján lép életbe. A Magyar Püspöki Kar örömmel állapítja meg, hogy a zsinat utáni lelki elmélyülés, az egyház li­turgiájával való együttélés és imádkozás, az egyéni teológiai keresés, különösen pedig a Szent­írás utáni érdeklődés mindegyre erőteljesebben jelentkező igé­nyekként mutatkoznak az egy­házközségek életében. Mindany­­nyiunk érdeke, hogy a lelkipász­torkodó papság, a főpásztorok irányításával, a törvényes kere­teken bel­ül adott lehetőségek fi­gyelembe vételével, a Zsinat szellemében mind eredménye­sebb munkát végezzen. Erre vonatkozólag a Magyar Püspöki Kar a következő nyilat­­kozatot tette:­­ „A Püspöki Kar figyelmet szentelt többek között a néhány egyházközség területén keletke­zett kisebb közösségek (coetus minores), ún. bázisközösségek te­vékenységének. Közismert, hogy a II. Vatikáni Zsinat a lelkipász­tori munka új módszereinek ke­resését hasznosnak minősítette, figyelmeztet azonban arra, hogy ezek, mint minden lelki­pásztori kezdeményezés, Anyaszentegy­­házunk tanítóhivatalával össz­hangban legyenek. Mi, püspökök, főpásztori szere­tetünk és felelősségünk tudatá­ban minden hívőnkben tisztelet­tel figyeljük Isten telkének mű­ködését. De éppen felelősségünk tudatában rá kell mutatnunk ar­ra is, hogy nem hiába imádkoz­tak mindennap, ,/te vigy min­ket a kísértésbe”, mert a hamis­ság lelke tévedés­be ejtheti még a választottakait is (Mit 24, 23). Ezért kérjük ma, akik az aposto­lok utódainak felelősségteljes szolgálatát kapták, hallgassák meg mindenkor a törvényes fő­pásztorok irányító szavát, amely — biztosíthatunk mindenkit — a szeretetből és az egyházi közjó előmozdításának a szándékából származik. Ez elősegíti azt is, hogy e kisebb csoportok nem sza­kadnak ki a helyi egyházközség­ből és Krisztus misztikus testé­nek, az egész földkerekségre ki­terjedő egyháznak a communió­­jából. Tehát kizárják az elszek­­tásodás veszélyét Amikor ezt az eligazítást kiad­juk, azt hisszük, Szent Pál nyom­dokaiban járunk, hogy „minden illő módon és rendben menjen végbe” (1 Kor 14, 40).” A Magyar Püspöki Kar téli konferenciáján jóváhagyta a Szent István­ Társulat átdolgozott alapszabályát Cserháti József pécsi megyés­­pü­spök, a Magyar Püspöki Kar titkára jelentette, hogy a római Európai Püspöki Konferenciák Őszi értekezletén a következő té­mák szerepeltek: az ökumeniz­­mus jelenlegi helyzete és problé­mái, a papság lelkiségének és to­vábbképzésének kérdései, az egy­ház felelőssége és közreműködése az egységes Európáért Bejelen­tette, hogy a külföldi segélyszer­vek megerősítették az előző évi hozzájárulásuk keretét. A Püs­pöki Kar megfontolás tárgyává tette, hogy a Budapesti Hittudo­mányi Akadémián és a vidéki teológiai főiskolákon laikusok számára levelező tagozatot léte­sítsen. A Magyar Kurír a jövőben a Magyar Püspöki Kar félhivata­losaként a Magyar Püspöki Kar Titkári Irodájának felügyeletével látja el hírközlő anyagával a bel­földet és kéthavonként három nyelvű kiadásban a külföldet Cserháti József pécsi megyéspüs­­pök végül felolvasta a számvizs­gáló bizottság eredményét és a következő év költségvetését. Szennay András pannonhalmi főapát a papi utánpótlás feladatai­ról, a hivatások előmozdításának szorgalmazásáról számolt be, majd ismertette a katolikus kö­zépiskolák főigazgatóságának je­lentését A Magyar Püspöki Kar meg­hallgatta Ijjas József kalocsai ér­seknek az 1977-es Püspöki Szinó­­dusra vonatkozó javaslatait. Ugyancsak Ijjas érsek ismertette a következő évben esedékes ró­mai ad limina püspöki látogatá­sok tervezetét. A téli püspökkari konferencia Lékai László bíboros zárszavával ért véget. (M. K.) Levéltöredék (1942-ből) A szikrázó hó fölött a fagy fázó testünk szögekkel veri át parázsra görnyedt katonák hogy meg ne fagyjunk emlékeinkből dobálunk a tűzre szemünkben megcsúfolt harci vágy: Túlélni! Megmaradni! — 1943 a győzelem éve lesz — Boldog karácsonyt... kövült szívem kéreg-redőiben kutatom hol is van Betlehem. XXXIII. 1. 1977. január 2. (1591.) Sipke Tamás Ki a békesség Istene s az irgalmasság Atyja vagy, leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó angyalát, ki az istenismeret világosságát derítette föl nekünk. Különös és dicsőséges titkot látok: mennyet és istállót, királyi széket és szüzet, jászolt, melyben a befogadhatatlan Krisztus Isten nyugoszik, kit énekekben magasztalunk. (A görög katolikus zsolozsmából) Karácsonyi kánon A hét liturgiája JÉZUS KRISZTUSBAN FELRA­GYOGOTT ISTEN VILÁGOS­SÁGA MINDEN EMBERNEK. EZ A HIT SZERETETBEN ÉS BÉKESSÉGBEN EGYESÍTI A NÉ­PEKET. Január 2. Vasárnap. VÍZ­KERESZT, URUNK MEGJELE­NÉSÉNEK (EPIFÁNIA) ÜNNE­PE. (Főünnep: Ábel, Makár, Odiló, Vászoly.) Igeliturgia: I. A próféta megjövendöli, hogy Is­ten népe fölött felragyog majd az Úr dicsősége. (Izajás 60, 1—6.) — II: Nemcsak a választott nép, hanem a pogányok is meghívást kaptak Isten országába (Ef 3, 2—3/a, 5—6.) — Evangélium: A napkeleti bölcsek eljöttek, hogy imádják az újszülött Királyt. (Mt 2, 1—12.) — Fehér, saját mise, Dicsőség, Hitvallás, vízkereszti prefáció. — Énekrend: 43. — OK 20 vagy HD 408—410. — 44. —- 23, 30. — 36. Január 3. Hétfő. (Genovéva, Gyöngyvér, Benjámin.) A köz­napi misékben egész héten víz­­kereszti vagy karácsonyi prefá­ció van. Január 4. Kedd. (Folignói Szent Angéla, Titusz.) Január 5. Szerda. (Simon, Deli, Emilia, Amáta.) Január 6. Csütörtök. (Gáspár, Menyhért, Boldizsár.) Január 7. Péntek. (Attila, Lu­cián, Nikétás.) Első péntek, mondható votívmise Jézus Szí­véről, saját prefációval. Január 8. Szombat. (Szeverin, Szörény, Gyöngyvér.) Január 9. Vasárnap. URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE. (Fehér.)' Igoliturgia: I. Izajás 42, 1—4, 6—7. — I­. Ap Csel 10, 34—38. — Evangélium: Lk 3, 15—16., 21—22. — Ének­rend: 45. — OK 21 vagy HO 408—4­0. — 45/köv. — 120, 109. — 41. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Szilveszter és újév táján jut-e időm arra, hogy elgondolkodjam életemről? Rendezetten fejeztem be ezt az esztendőt? Vagy van­nak elintézetlen dolgaim Isten­nel, emberekkel, önmagammal? Mikor és hogyan szándékozom ezeket megnyugtatóan megolda­ni? Hogyan gazdálkodtam az el­múlt évben az időmmel? Hogyan törődtem anyagi, szellemi, lelki dolgaimmal? Hogyan köszönöm meg Istennek az elmúlt év ke­gyelmi ajándékait? Gondolok-e arra, hogy embertársaimnak is hálával tartozom szeretetükért, segítségükért, szolgálatukért? Vannak-e már terveim az új esztendőre? Tudom-e, hogy az idő múlásával egyre különb em­berré kell válnom? Emberi jogok az egyházban Az emberi jogok érvényesítése tekintetében — dr. Bruno Hi­tier müncheni jezsuita docens véle­ménye szerint — a katolikus egyház még távol van attól, hogy példás legyen. Ez főleg a nők egyenjogúsítása, az egyházon be­lüli jogvédelem és a laikusok részvétele tekintetében igaz — mondotta P. Hipler a nyugat­­berlini Katolikus Akadémián tartott előadásában.

Next