Új Ember, 1979 (35. évfolyam, 1/1696-52/1747. szám)
1979-01-07 / 1. (1696.) szám
Az igazat megvallva nem azért küldtelek a földre — mondja Krisztus —, hogy itt boldog legyél, hanem azért, hogy hasznos légy. Nem azért, hogy nyugodt életet élj, hanem azért, hogy életed termékeny legyen. Hívtalak, kiválasztottalak és odahelyeztelek, ahol vagy, hogy dolgozz és gyümölcsöt hozz. És — jól tudod! — a gyümölcs Én vagyok. Minél jobban ragaszkodsz hozzám, annál jobban tudok beléd hatolni, annál inkább tudom szolgálatodat igénybe venni emberségem kiegészítésére. Annál jobban tudom testedben beteljesíteni azt, ami szenvedésemből hiányzik, misztikus Testem, a Szentegyház javára. Én beszélek az ajkaddal. Én szeretek a szíveddel. Én teszem jóvá megaláztatásoddal az emberek kevélységét. Én szentelem meg az emberi örömöket a neked ajándékozott tiszta és szent örömökkel. Lelked mélyén ott vagyok, jelen vagyok, tehát mindazt, amit teszel, veled teszem — mondja Krisztus. C. Courtais Az Írás úgy mutatja be Istent, mint aki felkerekedik, meglátogatja a világot, az embereknél lakik és köztük él. Mindez Krisztusban valósult meg. (Romano Guardini) Január 7. Vasárnap. VÍZKERESZT, URUNK MEGJELENÉSÉNEK ÜNNEPE. (Attila, Lucivák, Nikétás.) Igoliturgia: I: Az Úr dicsősége lesz a Város fénye. (Jz 60, 1—6.) II: A pogányok is társörökösei az ígéretnek. (Ef 3, 2—3a, 5—6.) — Evangélium: Bölcsek jönnek napkeletről, hogy hódoljanak a királynak. (Mt 2, 1—12.) — Fehér, saját mise, Dicsőség, Hitvallás, saját prefáció. — Énekrend: 43. — OK 20 vagy HO 408—410. — 44. — 23, 30. — 36. Január 8. Hétfő. Urunk megkeresztelkedésének ünnepe. (Gyöngyvér, Szeverin, Szörény.) —Igeliturgia: Izajás 42, 1—4, 6 —7.; ApCsel 10, 34—38.; Mk 1, 6b—11. — Fehér, saját mise, Dicsőség, saját prefáció. Január 9. Kedd. (Marcell, Juliánusz, Zulejka.) — Mise köznapi az 1. évközi vasárnap után (zöld). — Zsid 2, 5—12. Mk 1, 21—28. Január 10. Szerda. (Melánia, Agád, Vilmos.) — Zsid 2,14—18. Mk 1, 29—39. Január 11. Csütörtök. (Ágota, Szalvia, Tasziló.) — Zsid 3, 7— 14.; Mk 1, 40—45. Január 13. Péntek. (Ernő, Árkád, Cerazina.) — Zsid 4, 1—5. 11.; Mk 2, 1—12. Január 13. Szombat. (Veronika, Csongor, Gotfrid.) — Zsid 4, 12—16.; Mk 13—17. Január 14. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP. (Zöld.) — Igeliturgia: I: 1 Sám 3, 3b—10. 19. — II: 1 Kor 6,. 13c—15a. 17—20. — Evangélium: Jn 1, 35—42. — Énekrend: 45 (43. dallamára) — OK 21. — 45/köv. — 120, 109. — 41. A háborús játékok ellen Joseph Ratzinger müncheni bíboros érsek és a müncheni katolikus ifjúsági szövetség közös felhívással fordult a szülőkhöz és a nevelőkhöz, melyben a háborús játékokból eredő veszélyeket tárják fel. Ezek a játékok a háborút, a brutalitást és erőszakot terjesztik a gyermekek között. A világ békéje a gyermekszobákban kezdődik, és a karácsony ünnepkörében a békéről, kiengesztelődésről és reményről kell elmélkednünk — mondja a nyilatkozat. XXXV. 1. katolikus hetilap A Szentatya karácsonya II. JÁNOS PÁL PÁPA az éjféli misét a Szent Péter bazilikában mutatta be. Homiliájában a Szentatya felidézte a közel kétezer évvel ezelőtt történt eseményeket. Arra buzdította hallgatóit, hogy próbáljanak jelen lenni Betlehemben, ahová nagyon vágyakozik. Mivel ezt..akörülmények most nem teszik lehetővé, valamennyi hallgatójával együtt legalább lélekben szeretne jelen lenni Jézus születésének barlangjában. Emlékeztetett arra, hogy Jézus a legnagyobb szegénységben született. Sehol sem akadt hely számára. Emlékezzünk tehát — mondottam —, az emberi kegyetlenség, erőszak és jogfosztás áldozataira, a betegekre, az otthontalanokra, az éhezőkre, a kizsákmányolás és gazdasági rendszerek igazságtalanságai miatt nyomorgókra. Gondoljunk azokra is, akik nem vehetnek részt a szentmisén, mert nincs papjuk, hogy misézzen nekik. Gondoljunk azokra is, akik hitük és meggyőződésük miatt szenvednek. A betlehemi istálló az emberi szolidaritás első helye. Vállaljunk tehát sorsközösséget elsősorban azokkal, akiknek emberi jogait nem ismerik el. Az angyalok hirdetik: Dicsőség a magasságban Istennek és béke a jóakaratú embernek. Imádkozzunk azért, hogy ezt minden ember meghallja a Föld végső határáig. A karácsonyi ünnepi mise délelőtt11 órakor kezdődött ugyancsak a Szent Péter bazilikában. Valamivel déli 12 óra után a Szentatya megjelent a bazilika középső erkélyén és elmondta karácsonyi üzenetét, majd apostoli áldását adta székvárosára, Rómára és a földkerekségre. A KARÁCSONYI ÜZENET szó szerinti fordítása a következő: „Ezt az üzenetet minden emberhez intézem, az emberhez, evangéliumi mivoltában. Karácsony az ember ünnepe. Egy ember születik. Egy a sok milliárd közül, aki megszületett, születik és születni fog a Földön. Az ember statisztikai alkotó elem. Nem véletlen, hogy Jézus népszámlálás alkalmával jött a világra, amikor egy római császár tudni akarta, hányan vannak alattvalói országában. Az ember számítások tárgya. A nemiség kategóriájába sorolják. Egy a milliárdok között. És ugyanakkor egyetlen, egyedülálló és megismételhetetlen. Azért ünnepeljük oly fénnyel Jézus születését, hogy tanúsítsuk: minden ember valaki, egyedülálló és megismételhetetlen. Ha a mi emberi statisztikáink, katalogizálásaink, politikai, gazdasági és társadalmi rendszereink, az egyszerű emberi lehetőségek nem tudják biztosítani az embernek azt, hogy megszülessék, létezhessék és tevékenykedhessék, mint egyedülálló és megismételhetetlen lény, akkor mindezt biztosítja neki az Isten. Általa és előtte az ember mindig egyedülálló és megismételhetetlen. Valaki, akit öröktől fogva elgondolt és öröktől fogva kiválasztott. Az ember valaki, akit a saját nevén szólít az Isten. Miként az első embert. Ádámot, és miként az új Ádámot, aki Máriától születik Betlehemben: »Jézusnak fogod hívni." Ez az üzenet minden embernek szól, pontosan érint, embernek, emberségének. Az Isten földi születése éppen az emberséget emelte fel., Az emberség, az emberi természet felvétetett a Fiú isteni személyének egységébe, az örök Ige egységébe, akiben Isten öröktől fogva kifejezte magát. Ezt az istenséget az Isten Jézusban fejezi ki. Igaz Isten az igaz Istenben, az Atya a Fiúban és mindkettő a Szifvitlélekiben. A mai ünnepen felemelkedünk ennek az isteni születésnek kifürkészhetetlen misztériuma felé is. Ugyanakkor Jézus betlehemi születése arról tanúskodik, hogy Isten ezt az örök Igét, egyszülött Fiát, kifejezte az időben és a történelemben. Ebből a kifejezéstől alkotta meg és alkotja állandóan az ember történetének struktúráját. A megtestesült Ige születése magának az emberiségnek is új erő kezdete. Ez az erő minden ember számára nyitva áll Szent János szavai szerint: »Hatalmat adott nekik, hogy Isten fiaivá legyenek.« MINDEN EMBER EGYEDÜLÁLLÓ ÉRTÉKE nevében, ennek az erőnek a nevében, amelyet az emberré lett Isten Fia hordoz, ezt az üzenetet főleg az emberhez intézem. Minden emberhez, bárhol dolgozik, alkot, szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl, kételkedik. Bárhol él és hal. Hozzá intézem ma az Isten születésének teljes igazságával, az Ő üzenetével. Az ember másokkal együtt, él, dolgozik, teremt, szenved, harcol, szeret, gyűlöl, kételkedik, esik el és áll talpra. Ezért a különböző közösségekhez fordulok. A népekhez, a nemzetekhez, a kormányokhoz, a politikiai, gazdasági, társadalmi, kulturális rendszerekhez és ezt mondom: Fogadjátok el az emberről szóló nagy igazságot! Fogadjátok elaz emberre vonatkozó teljes igazságot, amelyet karácsony éjszakáján hirdettek ki! Fogadjátok el az embernek ezt a dimenzióját, amely minden ember számára megnyílt ezen a szent éjjelen. Fogadjátok el a titkot, amelyben minden ember él, mióta Krisztus megszületett. Tiszteljétek ezt a misztériumot. Hagyjátok, hogy ez a titok hasson minden emberben. Engedjétek neki, hogy kifejlődjön földi élete körülményeiben. Ebben a misztériumban van az emberiség ereje. Az az erő, amely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehezítsétek meg ezt a kiáradást! Ne romboljátok le! Mindaz, ami emberi,ebből az erőből növekszik. Nélküle elveszik, tönkremegy. EZÉRT KÖSZÖNETET MONDOK valamennyieteknek, családok, nemzetek, államok, nemzetközi szervezetek, politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi rendszerek, mindazért, amit a végett tesztelt, hogy az emberek élete különböző szempontokból egyre inkább emberivé váljék, vagyis egyre inkább emberhez méltó legyen. Azt kívánom, azért könyörgök, hogy ne fáradjatok bele ebbe az erőfeszítésbe, ebbe az elkötelezettségbe. DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK! Isten közel jött hozzánk, közöttünk van, ember lett, megszületett Betlehemben, a jászolban fekszik, mivel nem volt neki hely a szálláson. Neve Jézus. Küldetése Krisztus. Csodálatos tanácsadó. Mi viszont oly gyakran tanácstalanok vagyunk és tanácskozásaink nem hozzák meg a kívánt gyümölcsöket A jövendő Atyja, a béke fejedelme. És jóllehet kétezer év választ el bennünket születésétől, még mindig előttünk van, megelőz minket. Visszafelé kell szaladnunk és igyekeznünk kell, hogy elérjük őt. Ő a mi békénk Az emberek békéje. Béke az embereknek, akiket szeret! Istennek mindig terve van az emberrel Krisztus miatt. Az ember nem rombolhatja le az embert. Tilos az embert megalázni, tilos gyűlölni. BÉKE A JÓAKARATÚ EMBEREKNEK! Mindenkihez sürgető felhívást intézünk: Imádkozzatok a pápával együtt a békéért, főleg ma és pár nap múlva, amikor az egész világon a béke-villágnapot ünnepeljük. Boldog karácsonyt minden embernek, minden egyes embernek! Nagy szeretettel és őszinte tisztelettel fordulok felétek jókívánságaimmal, nővéreim és testvéreim, akik jelen vagytok itt a téren. Valamennyietekhez, akik a tömegkommunikációs eszközök révén követhetitek ezt a szertartást. Valamennyietekhez, akik őszintén keresitek az igazságot, akik éhezitek és szomjazzátok az igazságot, akik jóságra és örömre vágyakoztok. Valamennyieteknek, családapák és családanyák, dolgozók és értelmiségiek, fiatalok, gyermekek, szegények, betegek, öregek, bebörtönzöttek, valamennyieteknek, akik nem tölthetnek a karácsonyt otthon, szeretteitek körében: Boldog karácsonyt Krisztus békéjében és örömében!” A Szentatya karácsonyi üzenete után 25 nyelven fejezte ki ünnepi jókívánságait. A nagy világnyelveken kívül főleg a közép- és kelet-európai országok nyelvén, köztük magyarul is. ..Boldog karácsonyt a szeretett magyar népnek!” Ezután teljes búcsúval járó „Urbi et Orbi” áldást adott. (M. K.) A Püspöki Szinodus a keresztény családról A Szeratatya úgy döntött, hogy 1980-ban a Püspöki Szinodus 5. rendes ülésén a „Keresztény család a mai társadalomban” témát fogják megtárgyalni. A Sziniodus főtitkársági tanácsa december 12—16 között ülésezett. A kitűzött téma irányelveiről volt szó, amelyet 1979-ben szétküldenek a püspökkari konferenciáknak, hogy megkezdhessék a rendszeres és alapos előkészületeket. A keresztény család problémaköre szervesen kapcsolódik a legutóbbi Püspöki Szinódus témaköréhez, az evangelizáció kérdéséhez. A családban kezdődik az evangélium szellemében való keresztény nevelés, és ugyanakkor a család az, melyet mind hatékonyabban kell evangelizálnia a keresztény közösségnek ahhoz, hogy betölthesse nevelői funkcióját. A szülők az első és nélkülözhetetlen hitoktatók, de csak akkor, ha mindinkább elmélyülnek hitük megismerésében. örv Ára:2 Ft 1979. január 7. (1696.) a AZ ORSZÁG KAPUJA Igen, van gyűlölet a földön. Van háború, van nyomorúság, van magány és igazságtalanság, van kétségbeesés, és van halál. Mindnyájan találkoztunk már egyikkel-másikkal. És velük szemben nincs semmi más, csak a szeretet. Csak Isten csecsemő gyermeke, a legészrevétlenebb a jeltelenek között. Ki lehet ez az Isten fia, hogy egyedül merészel megállni a lét irgalmatlan sötétségével szemben, s önmaga kicsinységével szemben is? Ez a Jézus Krisztus a kezdet kezdete. Lehetett észrevétlen, hiszen isteni személy. És lehetett kicsinységén is túl, szinte a semmiig, a nemlétezésig is észrevétlen, hiszen a föltámadása után be tudta tölteni a Mindenséget. „Elveszítette" emberi mivoltát, a részt, de megnyerte az egészet, az öröklétet. Többé már nem lehet kirekeszteni az életünkből, viszszatért hozzánk a kenyér és a bor színe alatt. Minden évben, minden pillanatban megszületik és meghal, meghal és újra megszületik érettünk. Elment és visszajött. Sosem volt hozzánk olyan közel, mint amikor elment, és mióta visszajött, a messzeségben érezzük. Mielőtt megszületett, már múltja volt, s miután meghalt, végtelen jövője lett. Nem mögülünk, nem az emlékeink felől, hanem ebből a jövőből, szemben velünk fog végképp megérkezni. Nem is ünnepelni kell tehát őt, hanem élni kell Vele és Általa. Afölötti örömünkben, hogy ő van, hogy ő van igazán, szinte magunkat ünnepeljük Benne, mint Krisztus jövőjének leendő részeseit. Ha tehát Krisztus van, megszületett és a kezünkre adta magát, bár összevéreztük a jászolát, legyünk boldogok. Miért? Mert bár van gyűlölet, hiába van. Krisztus szeret. Bár van háború, Krisztus a béke. Bár van nyomorúság, Krisztus nyomorultjai boldogok. Bár van magány, Krisztus átölel minden magányost. Bár van igazságtalanság, Krisztus megtoldja a híját. Bár van kétségbeesés, Betlehemben megszületett a remény. Bár van halál, Krisztus föltámaszt. De Krisztus nem kibúvó a mi számunkra, övéit arra kötelezi, hogy a legnehezebb dologra vállalkozzanak: ők legyenek Krisztus. Igen, te, meg ő, meg ti, és mi. Ha én gyűlölök, nincs bennem Krisztus. Ha én viselek háborút, Krisztus halott. Ha én okozok igazságtalanságot vagy ütök sebet, Krisztus az, aki vérezni kezd. Ha én ejtek valakit kétségbe, csalok vagy ölök, visszazökkentettem az időt a vad és homályos várakozásba. Mégsem csüggedek. Itt ez a csecsemő. Nem kér se pehelypaplant, se ünnepi rendtartást, se körülményes vallási előírásokat. Egyet kér: úgy éljek, hogy Krisztus bennem élhessen. Legyek tehát átlátszó. Legyek testvér. Legyek nagylelkű. Leborulok a jászol előtt, beszélek a kisdeddel és énekelek neki. Tudom, hogy megszabadít. A betlehemi istálló kapuja Isten Országának a főbejárata. Vasad! Péter