Új Ember, 1979 (35. évfolyam, 1/1696-52/1747. szám)

1979-01-07 / 1. (1696.) szám

Az igazat megvallva nem azért küldtelek a földre — mondja Krisztus —, hogy itt boldog legyél, hanem azért, hogy hasznos légy. Nem azért, hogy nyugodt életet élj, hanem azért, hogy életed termékeny legyen. Hívtalak, kiválasztot­talak és odahelyeztelek, ahol vagy, hogy dolgozz és gyümöl­csöt hozz. És — jól tudod! — a gyümölcs Én vagyok. Minél jobban ragaszkodsz hozzám, annál jobban tudok beléd ha­tolni, annál inkább tudom szolgálatodat igénybe venni emberségem kiegészítésére. Annál jobban tudom testedben beteljesíteni azt, ami szenve­désemből hiányzik, misztikus Testem, a Szentegyház javára. Én beszélek az ajkaddal. Én szeretek a szíveddel. Én te­szem jóvá megaláztatásoddal az emberek kevélységét. Én szentelem meg az emberi örö­möket a neked ajándékozott tiszta és szent örömökkel. Lel­ked mélyén ott vagyok, jelen vagyok, tehát mindazt, amit teszel, veled teszem — mondja Krisztus. C. Courtais Az Írás úgy mutatja be Istent, mint aki felkerekedik, megláto­gatja a világot, az embereknél lakik és köztük él. Mindez Krisz­tusban valósult meg. (Romano Guardini) Január 7. Vasárnap. VÍZKE­RESZT, URUNK MEGJELENÉ­SÉNEK ÜNNEPE. (Attila, Luciv­ák­, Nikétás.) Igoliturgia: I: Az Úr dicsősége lesz a Város fénye. (Jz 60, 1—6.) II: A pogányok is társörökösei az ígéretnek. (Ef 3, 2—3a, 5—6.) — Evangélium: Böl­csek jönnek napkeletről, hogy hódoljanak a királynak. (Mt 2, 1—12.) — Fehér, saját mise, Di­csőség, Hitvallás, saját prefáció. — Énekrend: 43. — OK 20 vagy HO 408—410. — 44. — 23, 30. — 36. Január 8. Hétfő. Urunk megkeresztelkedésének­­ ünnepe. (Gyöngyvér, Szeverin, Szörény.) —­­Igeliturgia: Izajás 42, 1—4, 6 —7.; ApCsel 10, 34—38.; Mk 1, 6b—11. — Fehér, saját mise, Di­csőség, saját prefáció. Január 9. Kedd. (Marcell, Juli­ánusz, Zulejka.) — Mise köznapi az 1. évközi vasárnap után (zöld). — Zsid 2, 5—12. Mk 1, 21—28. Január 10. Szerda. (Melánia, Agád, Vilmos.) — Zsid 2,14—18.­ Mk 1, 29—39. Január 11. Csütörtök. (Ágota, Szalvia, Tasziló.) — Zsid 3, 7— 14.; Mk 1, 40—45. Január 13. Péntek. (Ernő, Ár­kád, Cerazina.) — Zsid 4, 1—5. 11.; Mk 2, 1—12. Január 13. Szombat. (Veroni­ka, Csongor, Gotfrid.) — Zsid 4, 12—16.; Mk 13—17. Január 14. ÉVKÖZI 2. VA­SÁRNAP. (Zöld.) — Igeliturgia: I: 1 Sám 3, 3b—10. 19. — II: 1 Kor 6,. 13c—15a. 17—20. — Evan­gélium: Jn 1, 35—42. — Ének­rend: 45 (43. dallamára) — OK 21. — 45/köv. — 120, 109. — 41. A háborús játékok ellen Joseph Ratzinger müncheni bí­boros érsek és a müncheni kato­likus ifjúsági szövetség közös fel­hívással fordult a szülőkhöz és a nevelőkhöz, melyben a háborús játékokból eredő veszélyeket tár­ják fel. Ezek a játékok a hábo­rút, a brutalitást és erőszakot ter­jesztik a gyermekek között. A vi­lág békéje a gyermekszobákban kezdődik, és a karácsony­ ünnep­körében a békéről, kiengesz­­telődésről és reményről kell el­mélkednünk — mondja a nyilat­kozat. XXXV. 1. katolikus hetilap A Szentatya karácsonya II. JÁNOS PÁL PÁPA az éjfé­li misét a Szent Péter bazilikában mutatta be. Hom­iliájában a Szentatya felidézte a közel két­ezer évvel ezelőtt történt esemé­nyeket. Arra buzdította hallgató­it, hogy próbáljanak jelen lenni Betlehemben, ahová nagyon vá­gyakozik. Mivel ezt..a­­körülmé­nyek most nem teszik lehetővé, valamennyi hallgatójával együtt legalább lélekben szeretne jelen lenni Jézus születésének barlang­jában. Emlékeztetett arra, hogy Jézus a legnagyobb szegénység­ben született. Sehol sem akadt hely számára. Emlékezzünk tehát — mondot­ta­m —, az emberi kegyetlenség, erőszak és jogfosztás áldozataira, a betegekre, az otthontalanokra, az éhezőkre, a kizsákmányolás és gazdasági rendszerek igazságta­lanságai miatt nyomorgókra. Gon­doljunk azokra is, akik nem ve­hetnek részt a szentmisén, mert nincs papjuk, hogy misézzen ne­kik. Gondoljunk azokra is, akik hitük és meggyőződésük miatt szenvednek. A betlehemi istálló az emberi szolidaritás első helye. Vállaljunk tehát sorsközösséget elsősorban azokkal, akiknek em­beri jogait nem ismerik el. Az an­gyalok hirdetik: Dicsőség a ma­gasságban Istennek és béke a jó­­akaratú embernek. Imádkozzunk azért, hogy ezt minden ember meghallja a Föld végső határáig. A karácsonyi ünnepi mise dél­előtt­­11 órakor kezdődött ugyancsak a Szent Péter baziliká­ban. Valamivel déli 12 óra után a Szentatya megjelent a bazilika középső erkélyén és elmondta karácsonyi üzenetét, majd apos­toli áldását adta székvárosára, Rómára és a földkerekségre. A KARÁCSONYI ÜZENET szó szerinti fordítása a következő: „Ezt az üzenetet minden ember­hez intézem, az emberhez, evan­géliumi mivoltában. Karácsony az ember ünnepe. Egy ember szü­letik. Egy a sok milliárd közül, aki megszületett, születik és szü­letni fog a Földön. Az ember sta­tisztikai alkotó elem. Nem vélet­len, hogy Jézus népszámlálás al­kalmával jött a világra, amikor egy római császár tudni akarta, hányan vannak alattvalói orszá­gában. Az ember számítások tár­gya. A nemiség kategóriájába so­rolják. Egy a milliárdok között. És ugyanakkor egyetlen, egyedülál­ló és m­eg­ismé­telhetetlen. Azért ünnepeljük oly fénnyel Jézus születését, hogy tanúsítsuk: min­den ember valaki, egyedülálló és megismételhetetlen. Ha a mi emberi statisztikáink, katalogizálásaink, politikai, gaz­dasági és társadalmi rendszere­ink, az egyszerű emberi lehető­ségek nem tudják­­ biztosítani az embernek azt, hogy megszüles­sék, létezhessék és tevékenyked­hessék, mint egyedülálló és meg­ismételhetetlen­ lény, akkor mindezt biztosítja neki az Isten. Általa és előtte az ember mindig egyedülálló és megismételhetet­len. Valaki, akit öröktől fogva elgondolt és öröktől fogva kivá­lasztott. Az ember valaki, ak­it a saját nevén szólít az Isten. Miként az első embert. Ádámot, és miként az új Ádámot, aki Máriától szü­letik Betlehemben: »Jézusnak fo­god hívni." Ez az üzenet minden embernek szól, pontosan érint, embernek, emberségének. Az Isten földi születése éppen az emberséget emelte fel., Az em­berség, az emberi természet fel­vétetett a Fiú isteni személyének egységébe­, az örök Ige egységé­be, akiben Isten öröktől fogva kifejezte magát. Ezt az istensé­get az Isten Jézusban fejezi ki. Igaz Isten az igaz Istenben, az Atya a Fiúban és mindkettő a Szifvitlélekiben. A mai ünnepen felemelkedünk ennek az isteni­ születésnek ki­fürkészhetetlen misztériuma felé is. Ugyanakkor Jézus betlehemi születése arról tanúskodik, hogy Isten ezt az örök Igét, egyszülött Fiát, kifejezte az időben és a tör­ténelemben. Ebből a kifejezéstől alkotta meg és alkotja állandóan az ember történetének struktú­ráját. A megtestesült Ige szüle­tése magának az emberiségnek is új erő­ kezdete. Ez az erő minden ember számára nyitva áll Szent János szavai szerint: »Hatalmat adott nekik, hogy Isten fiaivá le­gyenek.« MINDEN EMBER EGYEDÜL­ÁLLÓ ÉRTÉKE nevében, ennek az erőnek a nevében, amelyet az emberré lett Isten Fia hordoz, ezt az üzenetet főleg az ember­hez intézem. Minden emberhez, bárhol dolgozik, alkot, szenved, küzd, vétkezik, szeret, gyűlöl, kételkedik. Bárhol él és hal. Hoz­zá intézem ma az Isten születé­sének teljes igazságával, az Ő üzenetével. Az ember másokkal együtt, él, dolgozik, teremt, szen­ved, harcol, szeret, gyűlöl, kétel­kedik, esik el és áll talpra. Ezért a különböző közösségekhez for­dulok. A népekhez, a nemzetek­hez, a kormányokhoz, a politi­­kiai, gazdasági, társadalmi, kul­turális rendszerekhez és ezt mondom: Fogadjátok el az em­berről szóló nagy igazságot! Fo­gadjátok el­­az emberre vonatko­zó teljes igazságot, amelyet kará­csony éjszakáján hirdettek ki! Fogadjátok el az embernek ezt a dimenzióját, amely minden em­ber számára megnyílt ezen a szent éjjelen. Fogadjátok el a tit­kot,­ amelyben minden ember él, mióta Krisztus megszületett. Tiszteljétek ezt a misztériumot. Hagyjátok, hogy ez a titok has­son minden emberben. Engedjé­tek neki, hogy kifejlődjön földi élete körülményeiben. Ebben a misztériumban van az emberiség ereje. Az az erő, amely kiárad mindarra, ami emberi. Ne nehe­zítsétek meg ezt a kiáradást! Ne romboljátok le! Mindaz, ami em­beri,­­ebből az erőből növekszik. Nélküle elveszik, tönkremegy. EZÉRT KÖSZÖNETET MON­DOK valamennyieteknek, csalá­dok, nemzetek, államok, nemzet­közi szervezetek, politikai, gaz­dasági, kulturális és társadalmi rendszerek, mindazért, amit a végett tesztelt, hogy az emberek élete különböző szempontokból egyre inkább emberivé­ váljék, vagyis egyre inkább emberhez méltó legyen. Azt kívánom, azért könyörgök, hogy ne fáradjatok bele ebbe az erőfeszítésbe, ebbe az elkötelezettségbe. DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK! Isten közel jött hoz­zánk, közöttünk van, ember lett, megszületett Betlehemben, a já­szolban fekszik, mivel nem volt neki hely a szálláson. Neve Jé­zus. Küldetése Krisztus. Csodá­latos tanácsadó. Mi viszont oly gyakran tanácstalanok vagyunk és tanácskozásaink nem hozzák meg a kívánt gyümölcsöket A jövendő Atyja, a béke fejedel­me. És jóllehet kétezer év vá­laszt el bennünket születésétől, még mindig előttünk van, meg­előz minket. Visszafelé kell sza­ladnunk és igyekeznünk kell, hogy elérjük őt. Ő a mi békénk Az emberek békéje. Béke az em­bereknek, akiket szeret! Isten­nek mindig terve van az ember­rel Krisztus miatt. Az ember nem rombolhatja le az embert. Tilos az embert megalázni, tilos gyűlölni. BÉKE A JÓAKARATÚ EMBE­REKNEK! Mindenkihez sürgető felhívást intézünk: Imádkozza­tok a pápával együtt a békéért, főleg ma és pár nap múlva, ami­kor az egész világon a béke-vil­­lágnapot ünnepeljük. Boldog ka­rácsonyt minden embernek, min­den egyes embernek! Nagy sze­retettel és őszinte tisztelettel for­dulok felétek jókívánságaimmal, nővéreim és testvéreim, akik je­len vagytok itt a téren. Vala­mennyietekhez, akik a tömeg­kommunikációs eszközök révén követhetitek ezt a szertartást. Valamennyietekhez, akik őszin­tén keresitek az igazságot, akik éhezitek és szomjazzátok az igazságot, akik jóságra és öröm­re vágyakoztok. Valamennyie­teknek, családapák és család­anyák, dolgozók és értelmiségi­ek, fiatalok, gyermekek, szegé­nyek, betegek, öregek, bebörtön­­zöttek, valamennyieteknek, akik nem tölthetnek a karácsonyt ott­hon, szeretteitek körében: Bol­dog karácsonyt Krisztus békéjé­ben és örömében!” A Szentatya karácsonyi üzene­te után 25 nyelven fejezte ki ün­nepi jókívánságait. A nagy vi­lágnyelveken kívül főleg a kö­zép- és kelet-európai országok nyelvén, köztü­k magyarul is. ..Boldog karácsonyt a szeretett magyar nép­nek!” Ezután teljes búcsúval járó „Urbi et Orbi” áldást adott. (M. K.) A Püspöki Szin­odus a keresztény családról A Szeratatya úgy döntött, hogy 1980-ban a Püspöki Szinodus 5. rendes ülésén a „Keresztény család a mai társadalomban” té­mát fogják megtárgyalni. A Szi­­niodus főtitkársági tanácsa de­cember 12—16 között ülésezett. A kitűzött téma irányelveiről volt szó, amelyet 1979-ben szét­­küldenek a püspökkari konfe­renciáknak, hogy megkezdhessék a rendszeres és alapos előkészü­leteket. A keresztény család probléma­köre szervesen kapcsolódik a legutóbbi Püspöki Szinódus té­maköréhez, az evangelizáció kér­déséhez. A családban kezdődik az evangélium szellemében való ke­resztény nevelés, és ugyanakkor a család az, melyet mind hatéko­nyabban kell evangel­izálnia a keresztény közösségnek ahhoz, hogy betölthesse nevelői funkció­ját. A szülők az első és nélkülöz­hetetlen hitoktatók, de csak ak­kor, ha mindinkább elmélyülnek hitük megismerésében. ö­r­v Ára:2 Ft 1979. január 7. (1696.) a AZ ORSZÁG KAPUJA Igen, van gyűlölet a földön. Van háború, van nyomorúság, van ma­gány és igazságtalanság, van két­ségbeesés, és van halál. Mind­­nyájan találkoztunk már egyik­­kel-másikkal. És velük szemben nincs semmi más, csak a szeretet. Csak Isten csecsemő gyermeke, a legészrevétlenebb a jeltelenek kö­zött. Ki lehet ez az Isten fia, hogy egyedül merészel megállni a lét irgalmatlan sötétségével szemben, s önmaga kicsinységével szem­ben is? Ez a Jézus Krisztus a kezdet kezdete. Lehetett észrevétlen, hi­szen isteni személy. És lehetett kicsinységén is túl, szinte a sem­miig, a nemlétezésig is észrevét­len, hiszen a föltámadása után be tudta tölteni a Mindenséget. „Elveszítette" emberi mivoltát, a részt, de megnyerte az egészet, az öröklétet. Többé már nem lehet kirekeszteni az életünkből, visz­­szatért hozzánk a kenyér és a bor színe alatt. Minden évben, min­den pillanatban megszületik és meghal, meghal és újra megszü­letik érettünk. Elment és visszajött. Sosem volt hozzánk olyan közel, mint amikor elment, és mióta visszajött, a messzeségben érezzük. Mielőtt megszületett, már múltja volt, s miután meghalt, végtelen jövője lett. Nem mögülünk, nem az em­lékeink felől, hanem ebből a jö­vőből, szemben velünk fog vég­képp megérkezni. Nem is ünne­pelni kell tehát őt, hanem élni kell Vele és Általa. Afölötti örö­münkben, hogy ő van, hogy ő van igazán, szinte magunkat ün­nepelj­ük Benne, mint Krisztus jövőjének leendő részeseit. Ha tehát Krisztus van, megszü­letett és a kezünkre adta magát, bár összevéreztük a jászolát, le­gyünk boldogok. Miért? Mert bár van gyűlölet, hiába van. Krisztus szeret. Bár van háború, Krisztus a béke. Bár van nyomorúság, Krisztus nyomorultjai boldogok. Bár van magány, Krisztus átölel minden magányost. Bár van igaz­ságtalanság, Krisztus megtoldja a híját. Bár van kétségbeesés, Bet­lehemben megszületett a remény. Bár van halál, Krisztus föltá­maszt. De Krisztus nem kibúvó a mi számunkra, övéit arra kötelezi, hogy a legnehezebb dologra vál­lalkozzanak: ők legyenek Krisz­tus. Igen, te, meg ő, meg ti, és mi. Ha én gyűlölök, nincs ben­nem Krisztus. Ha én viselek há­borút, Krisztus halott. Ha én oko­zok igazságtalanságot vagy ütök sebet, Krisztus az, aki vérezni kezd. Ha én ejtek valakit kétség­be, csalok vagy ölök, visszazök­kentettem az időt a vad és ho­mályos várakozásba. Mégsem csüggedek. Itt ez a csecsemő. Nem kér se pehelypap­lant, se ünnepi rendtartást, se kö­rülményes vallási előírásokat. Egyet kér: úgy éljek, hogy Krisz­tus bennem élhessen. Legyek te­hát átlátszó. Legyek testvér. Le­gyek nagylelkű. Leborulok a já­szol előtt, beszélek a kisdeddel és énekelek neki. Tudom, hogy meg­szabadít. A betlehemi istálló kapuja Is­ten Országának a főbejárata. Vasad! Péter

Next