Új Ember, 1988 (44. évfolyam, 1/2166-52/2216. szám)
1988-06-05 / 23. (2187.) szám
, Paskai László prímás érsek az új bíborosok között Szentháromság vasárnapján II. János Pál pápa papokat, szentelt a római Szent Péter bazilikában. A papszentelő szentmise után bejelentette, hogy június 28-ára bíborosi konzisztóriumot hívott össze, melyen 25 új bíborost kreál, közöttük Paskai László esztergomi prímás érseket. A pápa bejelentését örömmel és hálatelt szívvel üdvözli a magyar katolikus egyház. Kézikönyv világi lelkipásztori kisegítőknek Mint ismeretes, 1987 adventjáétól kezdve több egyházmegyében megindították a világi lelkipásztori kisegítőik munkáját. Erre a feladatra kellően elő kell készülni. A lelkipásztori kisegítőiktől elvárják a teológiai levelező tanfolyam, a hitoktatói tanfolyam elvégzését, ezen kívül kellő lelkiségi előkészületet (lelkigyakorlat végzését) és bizonyos ideig tartó gyakorlati felkészülést. A kellő előkészület azonban nem minden. Mivel a világi lelkipásztori kisegítők nagy része szabad idejét áldozza fel, nem főfoglalkozásként tevékenykedik az egyház javára, a legmesszebbmenő tehermentesítést igényli. Ehhez a tehermentesítéshez járult hozzá a bécsi OMC Könyvkiadó a Kézikönyv B—1 című kiadvány megjelentetésével. A kiadvány első, már megjelent kötete tartalmazza a B év vasárnapjainak és ünnepnapjainak teljes igeliturgiáját ádventtől a nagyböjtig, beleértve az Országos Cecília Társulat által ajánlott népénekeket, valamint a felolvasható homiliákat. Így nagy segítség a lelkipásztori kisegítőknek, hogy a Kézikönyvben minden igeliturgiához 2—3 homilia közül választhatnak. Hogy a Kézikönyvet ne csak világiak használhassák, hanem a lelkipásztorkodó papság is, a kötet egyúttal közli a szentmise állandó részeit. A szertartások és imádságok bő választékot kínálnak. A Kézikönyv tartalmazza a keresztelés (gyónás), betegáldoztatás, halatfevirrasztás, temetés szertartását, litániákat, ádventi és karácsonyi családi ájtatosságokat stb. Az ájtatosságoknál, egyes szertartásoknál nemcsak hazai imákat közöl, hanem merít a zsinat utáni olasz, svájci, francia, német, osztrák és kanadai kezdeményezésekből, hivatalos kiadványokból. A Kézikönyv megjelent kötete ismerteti a montreali főegyházmegye gyakorlatát a lelkipásztori kisegítők liturgikus öltözetére és kánoni küldetésére vonatkozóan. A befejező rész pedig a perselypénzzel, az anyakönyvezéssel és egyéb adminisztrációval kapcsolatos szabályokat és tennivalókat tartalmazza. Felmerülhet a gondolat: ha a világi lelkipásztori kisegítők által végzett vasárnapi igeliturgia teljesen megegyezik a papság által mondott szentmise igeliturgiájával, a hívek végül nem fognak tudni különbséget tenni a szentmise és az igeliturgia között. Erre is gondoltak a Kézikönyv szerkesztői. Szinte mindegyik igeliturgiabevezető szavaiban említést tesz arról, hogy amin most a hívek résztvesznek, nem szentmise. Mivel még nincs egységesen kialakult hagyomány a hívek által vezetett igeliturgiára, a Kézikönyvet úgy szerkesztették, hogy minden elemet tartalmazzon a szentmise igeliturgiájából. Hogy ebből adott esetben, a rendelkezéseknek megfelelően mit hagynak ki, akik végzik, az a főpásztorok és az illetékes lelkipásztorok utasításától függ. A Kézikönyvnek szerkesztési elve volt, hogy magába foglaljon mindent, ne kelljen mellé más könyveket is magával vinnie a lelkipásztori kisegítőnek. Igaz, a liturgikus rendelkezések jobbnak látják, ha pl. az olvasmányok külön, díszes könyvben kapnak helyet. Rendes körülmények között ez helyénvaló is. A világ lelkipásztori kisegítők munkája azonban rendszerint nem „rendes körülmények között” folyik, esetleg évek óta pap nélkül élő, elhanyagolt egyházközségi életet kell újjáélesztenünk. Ez olyan nagy feladat, hogy bizonyos tehermentesítést igazán megérdemelnek. Kik használhatják gyümölcsözően a Kézikönyvet? Elsősorban azok a megbízott világiak, akik pap nélküli egyházközségekben végeznek lelkipásztori teendőket. Természetesen nagy haszonnal forgathatja a papság is. Nemcsak azért, mert a teljes miseszöveget is megtalálhatja benne, hanem azért is, mert kézbe adhatja a lektornak, kántornak, előimádkozónak, előénekesnek, búcsúvezetőnek, betegáldoztatóknak és más közreműködőknek. Vannak, akik szívesen forgatnának magyar nyelvű kézi misszálét. A Kézikönyv annyiban siet ezek segítségére, hogy a vasárnapi és ünnepnapi liturgikus szövegeket kézbe adja. Akik pedig valamilyen okból, saját hibájukon kívül nem jutnak szentmiséhez, a Kézikönyv segítségével eleget tehetnek az 1983-as Egyházi Törvényikönyv előírásának, amely megkívánja a vasárnap valamilyen megszentelését. A Kézikönyv a közelmúltban megjelent első kötete alapvető nyitást is ad. A kötet 140 Ft-os áron a Szent István Társulatnál kapható. Kosdy Pál Ára: 5 Ft 1988. június 5. KAT JKUS HETILAP XLIV. (21í > Üj templom épül az Atomvárosban Paks néhány évtizeddel ezelőtt 6000 lakosú nagyközség volt a Duna partján. Alig hallottuk a nevét. Ma 20 000 lakosú város, napi híradások témája, hazánk energiaháztartásának egyik legjelentősebb tényezője. Az épülő új városrészt, az „Atomvárost” kilométerek választják el a valamikori nagyközség centrumától és templomától. Ez a tény, amely különösen a gyermekek hitoktatását tette nehézzé, lassan kiérlelte a hívők közösségében egy új templom építésének vágyát. A paksi egyházközség életében emlékezetes dátum marad 1988 pünkösdje, az épülő „Szentlélektemplom” alapkő-letétele. A délutáni eső ellenére is több száz ember ajkán hangzott fel a nyitó ének: „Jöjj, Szentlélek, Úristen”. Kolbert Mátyás esperes-plébános köszöntő szavai, a gyermekek, a fiatalok, a felnőttek elmélkedésre indító gondolatai után az igeliturgiát vezető Cserháti József megyéspüspök — többek között — ezeket mondta: „Az alapkő azt jelképezi, hogy szellemi, lelki, azaz erkölcsi alapokat keresünk az életünkhöz. Erre minden korban megvan az igény. Az emberek nemcsak testüknek, nemcsak földi elképzeléseiknek és javaiknak kívánnak élni, de érzik, hogy lelkükkel is foglalkozniuk kell. Az igény ma ez: több lelkiség, több elmélyülés, több beteljesülés utáni vágy kell az életben. Hazánkban, sajnos, pusztító kihatása volt annak, hogy nem becsültük meg eléggé az erkölcsös életet... Ma szerte a világon újból azt mondják: kell az Isten, mert mi, emberek elégtelenek vagyunk ahhoz, hogy sorsunkat megoldjuk. Hány fajta kiutat és elméletet találtunk már ki,de ezek mind csődöt mondanak, ha nincs bennük szó a lélekről, a kölcsönös szeretetről, a másik emberrel való gondoskodásról, a megbocsátásról és az irgalomról. Új lelkiségre, új életszemléletre, új magatartásra van szükségünk.” Befejezésül a főpásztor köszönetet mondott Makovecz Imre építésznek, a templom tervezőjének, valamint a munkálatok megkezdését lehetővé tevő egyházi és állami fórumoknak. B. L. Lelkigyakorlat világi lelkipásztoroknak Világi lelkipásztorok országos lelkigyakorlatát rendezi a Püspöki Kar Felnőttképző Bizottsága Egerben 1988. június 27-én déltől június 30-án délig. A lelkigyakorlat elsődleges célja a lelki elmélyülés és a világi lelkipásztori hivatásban való megerősödés. Jelentkezés Veres Árpád címén (3300 Eger, Foglár u. 6.) a hitoktatásban vagy a plébániai lelkipásztorkodásban aktívan résztvevő világi nőknek és férfiaknak plébánosi ajánlással. Mivel a résztvevők száma erősen korlátozott, a jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében tudjuk elfogadni. Részvételi díj: 600 Ft, adminisztrációs költség: 150 Ft. (A jelentkezők kérhetik ehhez a plébánia vagy egyházmegye támogatását.) Püspöki kinevezések Csehszlovákiában Csehszlovákia és a Vatikán megállapodása értelmében a cseh kormány május 18-án beleegyezését adta, hogy a prágai katolikus főegyházmegye segédpüspökévé nevezzék ki Jan Lebedát és Antonin Liskát. A szlovák kormány ugyancsak hozzájárult, hogy a nagyszombati főegyházmegye püspök-apostoli kormányzójává nevezzék ki Jan Sokolt. 'rgesedjenek be !am szavaid IRTA: RÓZSA HUBA Május hónapban az egyház kiemelkedő tisztelettel fordult Mária, Jézus anyja felé. A litániában naponta felsorolta a boldogságos Szűz Istentől kapott kegyelmi kiváltságait, és egyúttal közbenjárását kérte Istennél. Mária tisztelete azonban az egész esztendőben arra ösztönzi az egyház tagjait, hogy példájából tanulva törekedjenek hozzá hasonlóan odaadó hittel elfogadni Isten rájuk vonatkozó akaratát, és követni Jézust, mint ahogyan ő tette egész életén keresztül. Az apostoli hagyomány tanúsága szerint az egyház kezdettől fogva úgy tekintett rá, mint minden hívő képviselőjére és példaképére. Az evangélisták — elsősorban Lukács — Máriát a hit nagy tanújaként mutatják be. A BIBLIAI HIT eltér a modern beállítottságtól. A modern ember a hitben elsősorban az értelmi tevékenységre helyezi a hangsúlyt, és sokszor úgy véli, elég ha elfogadja Isten létét és mindazokat az igazságokat, amelyeket kinyilatkoztatott az emberiségnek. A bibliai hit jóval több: az egész embert lefoglaló döntés. Egyszerre jelenti az ember értelmének hódolatát Isten és kinyilvánított szava előtt, valamint azt a bizalom teljes és fenntartás nélküli odaadást, hogy ennek megfelelően akarja életét alakítani. Mária ennek a bibliai hitnek legszebb példája, Isten kiemelkedő feladatot szánt Máriának az üdvösség tervében. Ő lett anyja az Ószövetségben megígért Messiásnak, aki az üdvösség örök terve szerint a megtestesült isteni Ige. Az Istentől kapott kegyelmi adományok képessé tették őt üdvrendi szerepének teljesítésére, Mária viszont méltónak bizonyult a maga részéről azzal, hogy tudatosan és fenntartás nélküli hittel elfogadta az isteni kiválasztást erre az anyaságra. Hite számunkra először akkor nyilatkozik meg, amikor az eljövendő Megváltó születését hírüladó isteni üzenetre készséggel kimondja válaszát: „Az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38). Emberileg még nem látja tisztán, miként fog életében megvalósulni Isten döntése, mégis vállalja ezt minden következményével együtt. Odaadásában az a hit fejeződik ki, hogy Istennek van hatalma tervének megvalósítására, és nem hagyja el a benne bízókat. A gyermek születésének módja után kérdező Mária ugyanazt a választ kapja, mint egykor Ábrahám és Sára: „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37—Tér 18,14). Isten az idős és terméketlen Sárának, Izrael ősanyjának gyermeket ígért, és Ábrahámnak mindenhatóságára hivatkozott. Ábrahám hitt Isten szavának, Pál apostol így jellemzi magatartását: „... hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nemlétezőket. Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz ... Nem gyengült meg hite ... nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből és magasztalta Istent; meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére” (Róm 4,17—21). Ábrahám hite talál új kifejezésre az Isten hatalmában bizakodó Mária hitében. ENNEK A HITNEK dicséretével először akkor találkozunk, amikor Jézus születésének hírüladása után Mária felkeresi rokonát, Erzsébetet, aki szintén gyermeket vár. Gyermekének, Keresztelő Jánosnak lesz feladata a Messiás útjának előkészítése. Erzsébet a Szentlélektől indítva így viszonozza az őt köszöntő Mária szavait: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat hozzám?” Ekkor mond dicséretet Erzsébet Mária hitére is: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,42—45). Dicsérete kifejezi az egész apostoli egyház Máriáról vallott meggyőződését. Jézus születésének eseményeiben is találkozunk Mária hitével. A Messiás születésének örömhíréről először a pásztorok kapnak kinyilatkoztatást: „Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” A pásztorok elmennek Betlehembe, és az isteni útmutatás nyomán megtalálják Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Itt elbeszélik, milyen üzenet vehette ideőket.. Majd az evangélista a következőket fűzi hozzá: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és elelgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Ő a Jézus születését hírüladó üzenetből többet tudott meg gyermekéről, mint bárki más. De valójában Mária is csak a hitben élt, ezért a Jézus születését és gyermekkorát kísérő jelek az ő hitét és ismeretét is gazdagították. Ezekről elmélkedett, hogy jobban megértse Fia kilétét, küldetését, a megváltás módját. Mint a III. Vatikáni Zsinat tanítja: „A boldogságos Szűz szintén a hit zarándokútját járta.” AZ EVANGÉLISTA hasonló megjegyzését találjuk később is, amikor Mária és József a húsvéti zarándoklat után a templomban megtalálják a tizenkét éves Jézust. A gyermek Jézus így válaszol Mária szemrehányó kérdésére: „Nem tudjátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” Lukács írja Máriáról és Józsefről, hogy „ők nem értették, mit akart mondani” (Lk 2,49—50). Mária nem értése azonban Isten szándékát kereső mély hittel párosult, mert a történteken mint Istentől kapott jelen, akárcsak a pásztorok látogatásánál, most is elmélkedett. Az evangélista szerint Jézus „hazatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat” (Lk 2,51—52). Jézus istenfiúi voltának távlatai és a megváltás megvalósulásának módja előtte is fokozatosan tárult fel, és Fia húsvéti megdicsőülésével jutott el a teljes felismerésig. De ő mindig elmélyülő hittel és Isten terve iránti oly mértékű odaadással követte Jézus életét, hogy a kereszt botránya sem ingatta meg. Az egyház ezért úgy tekint Máriára mint példaképére, akinek Isten szavába vetett töretlen hite útmutatást jelent minden idők keresztényeinek. Teljes értelemben benne valósult meg a magvetőről szóló példabeszéd magyarázata: „A jó földbe hulló magok azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, és állhatatosságban gyümölcsöt teremnek” (Lk 8,15). Mária mindig útmutató a keresztények számára. Jézus követését és az evangéliumi szeretet parancsát fenntartás nélkül csak akkor leszünk képesek vállalni, ha él bennünk a hitnek az a készsége, amelyet minden hívők anyja, Mária mutat meg nekünk.