Új Ember, 1988 (44. évfolyam, 1/2166-52/2216. szám)

1988-06-05 / 23. (2187.) szám

, Paskai László prímás érsek az új bíborosok között Szentháromság vasárnapján II. János Pál pápa papo­kat, szentelt a római Szent Péter bazilikában. A papszen­telő szentmise után bejelentette, hogy június 28-ára bí­­borosi konzisztóriumot hívott össze, melyen 25 új bíbo­rost kreál, közöttük Paskai László esztergomi prímás ér­seket. A pápa bejelentését örömmel és hálatelt szívvel üdvöz­li a magyar katolikus egyház. Kézikönyv világi lelkipásztori kisegítőknek Mint ismeretes, 1987 adventjáétól kezdve több egyházmegyében megindították a világi lelkipász­­tori kisegítőik munkáját. Erre a feladatra kellően elő kell készülni. A lel­kipásztori kisegítőiktől elvárják a teológiai levelező tanfolyam, a hitoktatói tanfolyam elvégzését, ezen kívül kellő lelkiségi előkészületet (lelkigyakorlat végzését) és bizonyos ideig tartó gyakorlati felké­szülést. A kellő előkészület azonban nem minden. Mivel a világi lelkipásztori kisegítők nagy része szabad idejét áldozza fel, nem főfoglalkozásként te­vékenykedik az egyház javára, a legmesszebbmenő tehermentesítést igényli. Ehhez a tehermentesítés­hez járult hozzá a bécsi OMC Könyvkiadó a Kézi­könyv B—1 című kiadvány megjelentetésével. A ki­advány első, már megjelent kötete tartalmazza a B év vasárnapjainak és ünnepnapjainak teljes ige­­liturgiáját ádventtől a nagyböjtig, beleértve az Or­szágos Cecília Társulat által ajánlott népénekeket, valamint a felolvasható homiliákat. Így nagy se­gítség a lelkipásztori kisegítőknek, hogy a Kézi­könyvben minden igeliturgiához 2—3 homilia kö­zül választhatnak. Hogy a Kézikönyvet ne csak világiak használhas­sák, hanem a lelkipásztorkodó papság is, a kötet egyúttal közli a szentmise állandó részeit. A szer­tartások és imádságok bő választékot kínálnak. A Kézikönyv tartalmazza a keresztelés (gyónás), be­­tegáldoztatás, halatfevirrasztás, temetés szertartását, litániákat, ádventi és karácsonyi családi ájtatossá­­gokat stb. Az ájtatosságoknál, egyes szertartásoknál nemcsak hazai imákat közöl, hanem merít a zsinat utáni olasz, svájci, francia, német, osztrák és ka­nadai kezdeményezésekből, hivatalos kiadványok­ból. A Kézikönyv megjelent kötete ismerteti a montreali főegyházmegye gyakorlatát a lelkipász­tori kisegítők liturgikus öltözetére és kánoni kül­detésére vonatkozóan. A befejező rész pedig a per­selypénzzel, az anyakönyvezéssel és egyéb admi­nisztrációval kapcsolatos szabályokat és tennivaló­kat tartalmazza. Felmerülhet a gondolat: ha a világi lelkipásztori kisegítők által végzett vasárnapi igeliturgia telje­sen megegyezik a papság által mondott szentmise igelitu­rgiájával, a hívek végül nem fognak tudni különbséget tenni a szentmise és az igeliturgia kö­zött. Erre is gondoltak a Kézikönyv szerkesztői. Szinte mindegyik igeliturgia­­bevezető szavaiban említést tesz arról, hogy amin most a hívek részt­­vesznek, nem szentmise. Mivel még nincs egysége­sen kialakult hagyomány a hívek által vezetett ige­liturgiára, a Kézikönyvet úgy szerkesztették, hogy minden elemet tartalmazzon a szentmise igelitur­giájából. Hogy ebből adott esetben, a rendelkezé­seknek megfelelően mit hagynak ki, akik végzik, az a főpásztorok és az illetékes lelkipásztorok utasítá­sától függ. A Kézikönyvnek szerkesztési elve volt, hogy ma­gába foglaljon mindent, ne kelljen mellé más köny­veket is magával vinnie a lelkipásztori kisegítőnek. Igaz, a liturgikus rendelkezések jobbnak látják, ha pl. az olvasmányok külön, díszes könyvben kapnak helyet. Rendes körülmények között ez helyénvaló is. A világ lelkipásztori kisegítők munkája azonban rendszerint nem „rendes körülmények között” fo­lyik, esetleg évek óta pap nélkül élő, elhanyagolt egyházközségi életet kell újjáélesztenünk. Ez olyan nagy feladat, hogy bizonyos tehermentesítést iga­zán megérdemelnek. Kik használhatják gyümölcsözően a Kézikönyvet? Elsősorban azok a megbízott világiak, akik pap nél­küli egyházközségekben végeznek lelkipásztori teendőket. Természetesen nagy haszonnal forgathat­ja a papság is. Nemcsak azért, mert a teljes mise­szöveget is megtalálhatja benne, hanem azért is, mert kézbe adhatja a lektornak, kántornak, elő­­imádkozónak, előénekesnek, búcsúvezetőnek, beteg­­áldoztatóknak és más közreműködőknek. Vannak, akik szívesen forgatnának magyar nyelvű kézi misszálét. A Kézikönyv annyiban siet ezek segítsé­gére, hogy a vasárnapi és ünnepnapi liturgikus szö­vegeket kézbe adja. Akik pedig valamilyen okból, saját hibájukon kívül nem jutnak szentmiséhez, a Kézikönyv segítségével eleget tehetnek az 1983-as Egyházi Törvényikönyv előírásának, amely megkí­vánja a vasárnap valamilyen megszentelését. A Kézikönyv a közelmúltban megjelent első kö­tete alapvető nyitást is ad. A kötet 140 Ft-os áron a Szent István Társulatnál kapható. Kosdy Pál Ára: 5 Ft 1988. június 5. KAT JKUS HETILAP XLIV. (21í > Üj templom épül az Atomvárosban Paks néhány évtizeddel ezelőtt 6000 lakosú nagyközség volt a Duna partján. Alig hallottuk a nevét. Ma 20 000 lakosú város, napi híradások té­mája, hazánk energiaháztartásának egyik legjelen­tősebb tényezője. Az épülő új városrészt, az „Atomvárost” kilo­méterek választják el a valamikori nagyközség centrumától­­ és templomától. Ez a tény, amely különösen a gyermekek hitoktatását tette nehéz­zé, lassan kiérlelte a hívők közösségében egy új templom építésének vágyát. A paksi egyházközség életében emlékezetes dá­tum marad 1988 pünkösdje, az épülő „Szentlélek­­templom” alapkő-letétele. A délutáni eső ellenére is több száz ember ajkán hangzott fel a nyitó ének: „Jöjj, Szentlélek, Úristen”. Kolbert Mátyás esperes-plébános köszöntő szavai, a gyermekek, a fiatalok, a felnőttek elmélkedésre indító gondola­tai után az igeliturgiát vezető Cserháti József me­gyéspüspök — többek között — ezeket mondta: „Az alapkő azt jelképezi, hogy szellemi, lelki, azaz erkölcsi alapokat keresünk az életünkhöz. Erre minden korban megvan az igény. Az embe­rek nemcsak testüknek, nemcsak földi elképzelé­seiknek és javaiknak kívánnak élni, de érzik, hogy lelkükkel is foglalkozniuk kell. Az igény ma ez: több lelkiség, több elmélyülés, több beteljesü­lés utáni vágy kell az életben. Hazánkban, sajnos, pusztító kihatása volt annak, hogy nem becsültük meg eléggé az erkölcsös életet... Ma szerte a világon újból azt mondják: kell az Isten, mert mi, emberek elégtelenek vagyunk ahhoz, hogy sorsun­kat megoldjuk. Hány fajta kiutat és elméletet ta­láltunk már ki,­­de ezek mind csődöt mondanak, ha nincs bennük szó a lélekről, a kölcsönös sze­­retetről, a másik emberrel való gondoskodásról, a megbocsátásról és az irgalomról. Új lelkiségre, új életszemléletre, új magatartásra van szüksé­günk.” Befejezésül a főpásztor köszönetet mondott Makovecz Imre építésznek, a templom tervezőjé­nek, valamint a munkálatok megkezdését lehetővé tevő egyházi és állami fórumoknak. B. L. Lelkigyakorlat világi lelkipásztoroknak Világi lelkipásztorok országos lelkigyakorlatát rendezi a Püspöki Kar Felnőttképző Bizottsága Egerben 1988. június 27-én déltől június 30-án délig. A lelkigyakorlat elsődleges célja a lelki elmé­lyülés és a világi lelkipásztori hivatásban való megerősödés. Jelentkezés Veres Árpád címén (3300 Eger, Fog­lár u. 6.) a hitoktatásban vagy a plébániai lelki­pásztorkodásban aktívan résztvevő világi nőknek és férfiaknak plébánosi ajánlással. Mivel a résztvevők száma erősen korlátozott, a jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében tudjuk elfogadni. Részvételi díj: 600 Ft, adminisztrációs költség: 150 Ft. (A jelentkezők kérhetik ehhez a plébánia vagy egyházmegye támogatását.) Püspöki kinevezések Csehszlovákiában Csehszlovákia és a Vatikán megállapodása ér­telmében a cseh kormány május 18-án beleegye­zését adta, hogy a prágai katolikus főegyházme­gye segédpüspökévé nevezzék ki Jan Lebedát és Antonin Liskát. A szlovák kormány ugyancsak hozzájárult, hogy a nagyszombati főegyházmegye püspök-apostoli kormányzójává nevezzék ki Jan Sokolt. 'rgesedjenek be !­am szavaid IRTA: RÓZSA HUBA Május hónapban az egyház kiemel­kedő tisztelettel fordult Mária, Jézus anyja felé. A litániában naponta fel­sorolta a boldogságos Szűz Istentől kapott kegyelmi kiváltságait, és egy­úttal közbenjárását kérte Istennél. Mária tisztelete azonban az egész esz­tendőben arra ösztönzi az egyház tag­jait, hogy példájából tanulva töreked­jenek hozzá hasonlóan odaadó hittel elfogadni Isten rájuk vonatkozó aka­ratát, és követni Jézust, mint aho­gyan ő tette egész életén keresztül. Az apostoli hagyomány tanúsága sze­rint az egyház kezdettől fogva úgy te­kintett rá, mint minden hívő képvise­lőjére és példaképére. Az evangélis­ták — elsősorban Lukács — Máriát a hit nagy tanújaként mutatják be. A BIBLIAI HIT eltér a modern beállítottságtól. A modern ember a hitben elsősorban az értelmi tevé­kenységre helyezi a hangsúlyt, és sokszor úgy véli, elég ha elfogadja Isten létét és mindazokat az igazsá­gokat, amelyeket kinyilatkoztatott az emberiségnek. A bibliai hit jóval több: az egész embert lefoglaló dön­tés. Egyszerre jelenti az ember értel­mének hódolatát Isten és kinyilvá­nított szava előtt, valamint azt a bi­zalom teljes és fenntartás nélküli oda­adást, hogy ennek megfelelően akarja életét alakítani. Mária ennek a bib­liai hitnek legszebb példája,­­ Isten kiemelkedő feladatot szánt Máriának az üdvösség tervében. Ő lett anyja az Ószövetségben megígért Messiásnak, aki az üdvösség örök terve szerint a megtestesült isteni Ige. Az Istentől kapott kegyelmi ado­mányok képessé tették őt üdvrendi szerepének teljesítésére, Mária viszont méltónak bizonyult a maga részéről azzal, hogy tudatosan és fenntartás nélküli hittel elfogadta az isteni ki­választást erre az anyaságra. Hite számunkra először akkor nyilatkozik meg, amikor az eljövendő Megváltó születését hírüladó isteni üzenetre készséggel kimondja válaszát: „Az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék ve­lem szavaid szerint” (Lk 1,38). Embe­rileg még nem látja tisztán, miként fog életében megvalósulni Isten dön­tése, mégis vállalja ezt minden követ­kezményével együtt. Odaadásában az a hit fejeződik ki, hogy Istennek van hatalma tervének megvalósítására, és nem hagyja el a benne bízókat. A gyermek születésének módja után kérdező Mária ugyanazt a választ kapja, mint egykor Ábrahám és Sá­ra: „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37—Tér 18,14). Isten az idős és terméketlen Sárának, Izrael ősany­jának gyermeket ígért, és Ábrahám­nak mindenhatóságára hivatkozott. Ábrahám hitt Isten szavának, Pál apostol így jellemzi magatartását: „... hitt abban, aki életre kelti a ha­lottakat, és létre hívja a nemlétező­ket. Ő a remény ellenére is remény­kedve hitte, hogy sok nép atyja lesz ... Nem gyengült meg hite ... nem gondolt életerejét vesztett testé­re, sem Sára elapadt méhére. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéreté­ben, hanem erőt merített hitéből és magasztalta Istent; meg volt győződ­ve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére” (Róm 4,17—21). Ábra­hám hite talál új kifejezésre az Is­ten hatalmában bizakodó Mária hi­tében. ENNEK A HITNEK dicséretével először akkor találkozunk, amikor Jé­zus születésének hírüladása után Má­ria felkeresi rokonát, Erzsébetet, aki szintén gyermeket vár. Gyermekének, Keresztelő Jánosnak lesz feladata a Messiás útjának előkészítése. Erzsé­bet a Szentlélektől indítva így viszo­nozza az őt köszöntő Mária szavait: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet az, hogy Uramnak any­ja látogat hozzám?” Ekkor mond di­cséretet Erzsébet Mária hitére is: „Boldog, aki hitt annak beteljesedé­sében, amit az Úr mondott neki” (Lk 1,42—45). Dicsérete kifejezi az egész apostoli egyház Máriáról vallott meg­győződését. Jézus születésének eseményeiben is találkozunk Mária hitével. A Messiás születésének örömhíréről először a pásztorok kapnak kinyilatkoztatást: „Ma született az Üdvözítő Dávid vá­rosában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takar­va, jászolba fektetve.” A pásztorok elmennek Betlehembe, és az isteni út­mutatás nyomán megtalálják Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyer­meket. Itt elbeszélik, milyen üzenet vehette ide­­őket.. Majd az evangélista a következőket fűzi hozzá: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és el­elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Ő a Jézus születését hírüladó üzenetből többet tudott meg gyermekéről, mint bárki más. De valójában Mária is csak a hitben élt, ezért a Jézus szüle­tését és gyermekkorát kísérő jelek az ő hitét és ismeretét is gazdagították. Ezekről elmélkedett, hogy jobban megértse Fia kilétét, küldetését, a megváltás módját. Mint a III. Vati­káni Zsinat tanítja: „A boldogságos Szűz szintén a hit zarándokútját jár­ta.” AZ EVANGÉLISTA hasonló meg­jegyzését találjuk később is, amikor Mária és József a húsvéti zarándok­lat után a templomban megtalálják a tizenkét éves Jézust. A gyermek Jézus így válaszol Mária szemrehá­nyó kérdésére: „Nem tudjátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?” Lu­kács írja Máriáról és Józsefről, hogy „ők nem értették, mit akart monda­ni” (Lk 2,49—50). Mária nem­ értése azonban Isten szándékát kereső mély hittel párosult, mert a történteken mint Istentől kapott jelen, akárcsak a pásztorok látogatásánál, most is el­mélkedett. Az evangélista szerint Jé­zus „hazatért velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szí­vébe véste ezeket a dolgokat” (Lk 2,51—52). Jézus istenfiúi voltának távlatai és a megváltás megvalósulá­sának módja előtte is fokozatosan tá­rult fel, és Fia húsvéti megdicsőülé­sével jutott el a teljes felismerésig. De ő mindig elmélyülő hittel és Is­ten terve iránti oly mértékű odaadás­sal követte Jézus életét, hogy a ke­reszt botránya sem ingatta meg. Az egyház ezért úgy tekint Máriára mint példaképére, akinek Isten szavába ve­tett töretlen hite útmutatást jelent minden idők keresztényeinek. Teljes értelemben benne valósult meg a magvetőről szóló példabeszéd magya­rázata: „A jó földbe hulló magok azok, akik tiszta és jó szívvel hall­gatják az igét, és állhatatosságban gyümölcsöt teremnek” (Lk 8,15). Mária mindig útmutató a kereszté­nyek számára. Jézus követését és az evangéliumi szeretet parancsát fenn­tartás nélkül csak akkor leszünk ké­pesek vállalni, ha él bennünk a hit­nek az a készsége, amelyet minden hívők anyja, Mária mutat meg ne­künk.

Next