Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)
1989-06-04 / 23. (2239.) szám
Hitünket láthatóvá tenni Tragikus dolog, hogy mai életünk igen üres lelkiekben, viszont tele van lélektani pótlékokkal. Mindenfelé az ember magánosságáról és az élet ürességéről beszélnek. Van-e valaki, aki síkra száll az Istenért és tanúságot akar tenni az ő jelenlétéről, aki közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz? Ki fogja embertársainkat hozzásegíteni, hogy élő kapcsolatba kerüljenek Krisztussal? Én? Képes vagyok-e erre? Nem kellene-e arra gondolnom, hogy ez kötelességem? Hogyha Krisztust elfogadtam, nem szabad őt elrejtenem. Személyét és szeretetét, mely bennem él, kell, hogy láthatóvá tegyem! Paul Hilsdale Ungvár Paskai bíborosra várva. (Kárpátaljai riportunk az 5. oldalon.) FOTÓ: BAKOS ZOLTÁN Ára: 10 Ft 1989. Június 4. KATOLIKUS HETILAP XLV. 23. (2239.) A Szentatya imaszándéka Imádkozzunk, hogy Jézus Szíve erősítse a családokat és segítse tanúságtételre! Június hónap alkalmat ad, hogy Jézust Szíve által szemléljük. Átvert Szíve által, ahonnan mint új forrásból, vér és víz fakadt. Jézus Szíve vezet bennünket Krisztus és az Egyház jegyesi egységének titkához, ami egyúttal képe a házasság szentségének is. A szeretet izgalmas. Hívja, vonzza magához a legtávolabb lévőt, a legreménytelenebbet, legárvábbat, legkisebbet, a gyengét, a védtelent. „Ha majd fölemelnek a földről, minden embert magamhoz vonzok”. A szeretet termékeny, mert belőle jön az üdvösség, az élet az emberek számára. Minden teremtménynek megvan a helye a Megváltó Szívében. „Azért jöttem — mondja Jézus — hogy életük legyen és bőséges legyen.” A keresztény család Krisztus Szívének misztériumában megtalálja a házastársi szeretet gyökereit és az életadást. Szeretet és élet: két szó. Nem lehet elválasztani, mert az életet a teremtő Isten szeretete indította el, és a házastársak Isten munkatársai. Jézus Szívéről elmélkedve minden család felfedezi az erő kiapadhatatlan forrását, a derűét, a bátorságét, hogy legyőzze az élet nehézségeit. Jézus Szíve segíteni fogja őket, hogy tanúsítsák a hitet és a szeretetet a mindennapokban, a legnehezebb pillanatokban. A szív fejezi ki az ember legmélyebb lényegét. Napfényre hozza a személyt. Ezáltal a család visszaadja a világnak a személy és az élet értékének megbecsülését, az élet kezdetét és a természetes halál méltóságát. Templomvédő kertészek Az elmúlt év végén megalakult a Magyar Kertészek Egyesülete, amely több tízezer tagjával igyekszik összefogni és megvédeni a kertészek és kertbarátok érdekeit. Az egyesület a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével együttműködve elhatározta templomvédő kertészkörök alakítását. A körök feladata az egyházi emlékek védelme, díszítése, felújítása. Szomorú látványt nyújtanak az őseink által emelt, de sokszor nem méltó környezetben lévő feszületek, kápolnák és templomok. A későbbiek során segítséget kívánunk nyújtani a szomszédos országokban lévő magyar egyházi emlékek felújításához is. Hasznosnak tartanánk, ha minden egyházközségben a hívek összefognának — lehetőleg építész és kertész szakemberek bevonásával , és megalapítanák a templomvédő közösségeket a templom és az egyház védelme érdekében. A Magyar Kertészek Egyesülete elhatározta, hogy a Szentatya magyarországi látogatása alkalmával mindazokat a templomokat, amelyeket a pápa felkeres, virággal díszíti. Az újonnan épült templomok kertjét kerttervező szakembereink díjmentesen megtervezik, növénykiültetési tervet készítenek, a növényzet egy részét faiskoláink ugyancsak díjmentesen, illetve önköltségi áron biztosítanák. Sajnálatos tény, hogy az egyházi célra adott adományok ma még nem tekinthetők közcélú felajánlásnak. Az egyesület szorgalmazni fogja az illetékes törvény módosítását, mert számtalan vállalkozó örömmel élne az adományozás lehetőségével. Az egyesület állami támogatásban nem részesül, a tagdíjakból tartja el magát; ez jelenleg 100 és 1000 forint között mozog, a templomvédő körök tagdíjául egységesen 100,— Ft-ot javasolunk — a fiatalokat és a nyugdíjasokat tagdíj nélkül is szívesen látjuk —, a tagdíjakból 80% a helyi köröknél marad, 20% pedig az egyesület fenntartására menne. A nagyobb beruházásokra elsősorban alapítványokból és közcélú felajánlásokból számítunk. Várjuk a belépni szándékozók segítségét és jelentkezését: Magyar Kertészek Egyesülete, Kecel, Császártöltési u. 55. 6237. Téglás András elnök. Telefon: 78-21-018. Kerttervezők, építészek részére: Budapest XII., Ráth György u. 30. 1122. Móczár Béla titkár. Telefon: 554-140. A templomvédő és kertépítő segítséget igénylő lelkipásztorok, illetve templomigazgatók (vagy képviselőik) pedig tagként jelentkezhetnek a Keresztény Értelmiségiek Szövetségénél (Budapest XI., Élőpatak u. 35.), ahonnét igényeiket továbbítják a kertészeknek. (KÉSZ-tagdíj: keresőknek évi 600,—, nyugdíjasoknak 300,— Ft.) A pornográfia ellen A pornográfia és az erőszak tömegtájékoztatásban mutatkozó aggasztó jelenségével foglalkozik egy dokumentum, amit a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa május 7-iki keltezéssel május 16-án tett közzé, és mutatott be a sajtó képviselőinek. A szöveg egyfelől világosan rámutat azokra a káros hatásokra, amelyeket az egyén és a társadalom szenved el, másfelől igyekszik elemezni a bajok okait és orvoslást is keres. Senki sem tekintheti magát mentesnek a pornográfia és az erőszak okozta károktól, mégha a gyermekek és fiatalok vannak is leginkább annak kitéve, hogy áldozatul essenek. „A pornográfia és a szadista erőszak lealacsonyítja a nemiséget, megrontja az emberi kapcsolatokat, szolgai helyzetbe taszítja az egyéneket, különösen a nőket és gyermekeket, lerombolja a házasságot és a családi életet, társadalomellenes magatartásmódokat sugall, legyengíti a társadalom erkölcsi szintjét.” A probléma okaiként a dokumentum az erkölcsi ürességet nevezi meg, a szabadosságot, a törvények hatástalanságát, sokak szenvtelen érdektelenségét. A Pápai Tanács a következő eszközöket javasolja orvoslásként: etikai jellegű magatartáskódex, a szülők és a nevelők képzése, a polgári hatóságok hatékony törvényhozása. Az egyház feladata a prófétai szó. A csupán visszaszorító vagy megbélyegző magatartás nem elég és nem helyénvaló. Az egyháznak párbeszédet kell keresnie a tömegtájékoztatás munkatársaival. Az Adalbertinumban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége székházában (Bp. XI., Élőpatak u. 35.) június 10-ikén délután 5 órakor Elvégeztetett címmel Tamási Orosz János új kötetét mutatja be Fodor András József Attila-díjas költő, neves színművészek közreműködésével. A műsort a Magyar Rádió fölveszi, s későbbi időpontban sugározza. Levél fiatalo k Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András — halászok lévén — épp hálót vetnek a vízbe. Megszólította őket: »Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.« Rögtön otthagyták hálójukat és követték." (Mk 1,16—18.) Honnét tudhatták Simon és András, hogy Jézus kicsoda? Hogyan merték abbahagyni, amit addig mindennap csináltak? Hogyan mertek otthagyni feleséget, gyerekeket, öreg szülőket? Mi történt velük? Jézus hangja emberi hang, Istennek nincs hangja. Hogyan tudták ebben a hangban felismerni Isten hívását? Azt hiszem, minden pillanatban hív az Isten, és minden másodpercben ad jeleket, csak mi már jól begyakoroltuk, hogy ne vegyük hívásnak és jelnek. Sajnos egész neveltetésünk, tanulásunk azzal a szánalmas következménnyel jár, hogy lassan be leszünk öltöztetve egy vértezetbe, amelynek feladata az, hogy elhárítsa tőlünk a jeleket és hívásokat. Sok csodálatos dologról egyetlen szóval csak ennyit mondunk: „virágok”, pedig valójában csak egy-egy virág létezik: az a pipacs, amely belefonnyad abba, hogy elkiáltja: Isten! Az a muskátli, amely ablakomban most hozza erőteljes, szép leveleit. Begyakoroltuk, hogy minden „természetes”, minden „szokásos”, mindennek „így kell lennie”. Holott semmi sem természetes, mert maga a természet megmagyarázhatatlan, semmi sem szokásos, mert soha-soha ugyanaz meg nem történik. Semminek sem kell így vagy úgy lennie, mert maguk a törvényszerűségek, amelyek szerint „így vagy úgy kell” lenniük a dolgoknak, „a levegőben lógnak”, nincs semmi magyarázatuk, hogy miért éppen ezek a törvényszerűségek vannak, és miért nem mások. Az egész mindenség, minden, ami veled és körülötted történik, minden, ami van, hívást közvetít, Isten hívását, és ezért jel. Miért mondod, hogy „Isten nem szól”? — Ez hazugság. Egyebet sem tesz, mint szól. Mindig szól, mindig megszólít, csak nem fogod mindig az üzenetet és a hívást. Mintha a hangszóró hangját figyelnéd csak, de nem érdekelne a beszéd, a tartalom, Isten hozzád intézett beszéde, mindaz, ami van, mindaz, ami veled történik. Kemény és gyengéd, erős és mégis halk isteni beszéd ez. Hívások és jelek szüntelenül adódnak számodra, csupán arra lenne szükséged, hogy tényleg jelenvalóvá tedd magad, hogy észlelhesd. „Persze a kockázat túl veszedelmesnek tűnik az emberi kényelem és önzés számára. A hangtalan mennydörgések megsemmisítéssel látszanak fenyegetni bennünket, s mi nemzedékről nemzedékre tökéletesítjük a védelmi berendezést. Egész tudásunk biztosít bennünket. — Légy nyugodt, minden úgy történik, ahogy történnie kell, viszont semmi sem irányul feléd, nem rólad van szó, ez egyszerűen a világ, tapasztalhatod olyannak, amilyennek akarod, bármit csinálsz is azonban belőle, az mind csak telőled származik, semmi követelés sincs veled szemben, nem vagy megszólítva, minden nyugodt.” (Martin Buber: Dialógus.) Persze akadnak pillanatok, amikor ez a vértezet, ez a vaspáncél átenged egy érintést, ilyenkor fordul elő, hogy egy gyónás, egy szentmise, egy krisztusi szó úgy megérint, hogy ég és föld között lebegsz, hogy teljesen tanácstalanul, meghatódva állsz! Előfordul-e még veled, hogy egyszerűen, mint a villám az égen úgy hasítja át belső sötétségedet Krisztus? Ilyenkor sajnos legtöbbször megrázod magad és kapkodsz a „hétköznapi”, a „szokásos” után, hogy minél előbb visszatalálj a kis deszkaszáladhoz. Nem engeded vitetni magadat az Élet Óceánja, Isten Lelke által. Félsz, hogy megfulladnál, pedig így fogsz megfulladni. Szíveden páncél nő, füled bezsírosodik, szemed elvakul. Nincs többé üzenet, amely megérintene. A világ és életed minden perce szokásos, jelentéstelen elemek zakatoló láncolatává silányul. Vigyázz! „A megszólítás jelei nem valami rendkívüli dolgok, hanem épp azok, amelyek újra meg újra végbemennek, ami minden esetben végbemegy. A megszólítás (Isten üzenete) semmit sem tesz hozzá, mert maga az az Isten üzenete, ami van. Az éter hullámai morajlanak, mi azonban legtöbbször elcsavargatjuk készülékünket.” (Uo.) Amikor a Názáreti Jézus elhaladt Simon és András mellett, megkapták a kegyelmet, és fel is használták, hogy levessék a jeleket kivédő szkafandert, és Isten hívását hallják és fogják a jelet. Uram, nem kérek gazdagságot és hosszú életet. Nem kérek sikereket és múló dicsőséget. Adj nekem Téged hallgató, figyelmes szívet! Te minden pillanatban szólsz hozzám, de hangod nem emberi hang, hanem a teremtés ezerszínű, gyönyörű kórusa. A Te hangod szólít meg mindabban, ami körülvesz és ami történik velem. Ne engedd, hogy érzéketlen, süket és durva legyek. Uram, engedd, hogy meghalljam mindig, mindenben a Te hívásodat Barsi Balázs