Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)

1989-06-04 / 23. (2239.) szám

Hitünket láthatóvá tenni Tragikus dolog, hogy mai életünk igen üres lelkiekben, vi­szont tele van lélektani pótlékokkal. Mindenfelé az ember ma­gánosságáról és az élet ürességéről beszélnek. Van-e valaki, aki síkra száll az Istenért és tanúságot akar tenni az ő jelenlétéről, aki közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz? Ki fogja embertársainkat hozzásegíteni, hogy élő kapcsolatba kerüljenek Krisztussal? Én? Képes vagyok-e erre? Nem kellene-e arra gondolnom, hogy ez kötelességem? Hogyha Krisztust elfogad­tam, nem szabad őt elrejtenem. Személyét és szeretetét, mely bennem él, kell, hogy láthatóvá tegyem! Paul Hilsdale Ungvár Paskai bíborosra várva. (Kárpátaljai riportunk az 5. oldalon.) FOTÓ: BAKOS ZOLTÁN Ára: 10 Ft 1989. Június 4. KATOLIKUS HETILAP XLV. 23. (2239.) A Szentatya imaszándéka Imádkozzunk, hogy Jézus Szíve erősítse a családokat és segítse tanúságtételre! Június hónap alkalmat ad, hogy Jézust Szíve által szemléljük. Átvert Szíve által, ahonnan mint új forrásból, vér és víz fakadt. Jézus Szíve vezet bennünket Krisztus és az Egyház je­­gyesi egységének titkához, ami egyúttal képe a házasság szentségének is. A­ szeretet izgalmas. Hívja, vonzza magához a legtávo­labb lévőt, a legreménytelenebbet, legárvábbat, legkisebbet, a gyengét, a védtelent. „Ha majd fölemelnek a földről, minden embert magamhoz vonzok”. A szeretet termékeny, mert belőle jön az üdvösség, az élet az emberek számára. Minden teremtménynek megvan a helye a Megváltó Szívében. „Azért jöttem — mondja Jé­zus — hogy életük legyen és bőséges legyen.” A keresztény család Krisztus Szívének misztériumában megtalálja a házastársi szeretet gyökereit és az életadást. Szeretet és élet: két szó. Nem lehet elválasztani, mert az életet a teremtő Isten szeretete indította el, és a házastár­sak Isten munkatársai. Jézus Szívéről elmélkedve minden család felfedezi az erő kiapadhatatlan forrását, a derűét, a bátorságét, hogy le­győzze az élet nehézségeit. Jézus Szíve segíteni fogja őket, hogy tanúsítsák a hitet és a szeretetet a mindennapokban, a legnehezebb pillanatokban. A szív fejezi ki az ember legmélyebb lényegét. Napfény­re hozza a személyt. Ezáltal a család visszaadja a világnak a személy és az élet értékének megbecsülését, az élet kez­detét és a természetes halál méltóságát. Templom­védő kertészek Az elmúlt év végén megalakult a Magyar Kertészek Egyesülete, amely több tízezer tagjával igyekszik össze­fogni és megvédeni a kertészek és kertbarátok érdekeit. Az egyesület a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével együttműködve elhatározta templomvédő kertészkörök ala­kítását. A körök feladata az egyházi emlékek védelme, dí­szítése, felújítása. Szomorú látványt nyújtanak az őseink által emelt, de sokszor nem méltó környezetben lévő fe­születek, kápolnák és templomok. A későbbiek során segít­séget kívánunk nyújtani a szomszédos országokban lévő magyar egyházi emlékek felújításához is. Hasznosnak tar­tanánk, ha minden egyházközségben a hívek összefognának — lehetőleg építész és kertész szakemberek bevonásával , és megalapítanák a templomvédő közösségeket a templom és az egyház védelme érdekében. A Magyar Kertészek Egyesülete elhatározta, hogy a Szentatya magyarországi látogatása alkalmával mindazokat a templomokat, amelye­ket a pápa felkeres, virággal díszíti. Az újonnan épült templomok kertjét kerttervező szakembereink díjmentesen megtervezik, növénykiültetési tervet készítenek, a növény­zet egy részét faiskoláink ugyancsak díjmentesen, illetve önköltségi áron biztosítanák. Sajnálatos tény, hogy az egyházi célra adott adományok ma még nem tekinthetők közcélú felajánlásnak. Az egye­sület szorgalmazni fogja az illetékes törvény módosítását, mert számtalan vállalkozó örömmel élne az adományozás lehetőségével. Az egyesület állami támogatásban nem ré­szesül, a tagdíjakból tartja el magát; ez jelenleg 100 és 1000 forint között mozog, a templomvédő körök tagdíjául egységesen 100,— Ft-ot javasolunk — a fiatalokat és a nyugdíjasokat tagdíj nélkül is szívesen látjuk —, a tag­díjakból 80% a helyi köröknél marad, 20% pedig az egye­sület fenntartására menne. A nagyobb beruházásokra első­sorban alapítványokból és közcélú felajánlásokból szá­mítunk. Várjuk a belépni szándékozók segítségét és jelentkezését: Magyar Kertészek Egyesülete, Kecel, Császártöltési u. 55. 6237. Téglás András elnök. Telefon: 78-21-018. Kerttervezők, építészek részére: Budapest XII., Ráth György u. 30. 1122. Móczár Béla titkár. Telefon: 554-140. A templomvédő és kertépítő segítséget igénylő lelkipász­torok, illetve templomigazgatók (vagy képviselőik) pedig tagként jelentkezhetnek a Keresztény Értelmiségiek Szö­vetségénél (Budapest XI., Élőpatak u. 35.), ahonnét igé­nyeiket továbbítják a kertészeknek. (KÉSZ-tagdíj: keresők­nek évi 600,—, nyugdíjasoknak 300,— Ft.) A pornográfia ellen A pornográfia és az erőszak tömegtájékoztatásban mutat­kozó aggasztó jelenségével foglalkozik egy dokumentum, amit a Tömegtájékoztatás Pápai Tanácsa május 7-iki keltezéssel május 16-án tett közzé, és mutatott be a sajtó képviselői­nek. A szöveg egyfelől világosan rámutat azokra a káros hatásokra, amelyeket az egyén és a társadalom szenved el, másfelől igyekszik elemezni a bajok okait és orvoslást is keres. Senki sem tekintheti magát mentesnek a pornográfia és az erőszak okozta károktól, mégha a gyermekek és fia­talok vannak is leginkább annak kitéve, hogy áldozatul essenek. „A pornográfia és a szadista erőszak lealacsonyítja a nemiséget, megrontja az emberi kapcsolatokat, szolgai helyzetbe taszítja az egyéneket, különösen a nőket és gyer­mekeket, lerombolja a házasságot és a családi életet, tár­sadalomellenes magatartásmódokat sugall, legyengíti a tár­sadalom erkölcsi szintjét.” A probléma okaiként a dokumentum az erkölcsi üressé­get nevezi meg, a szabadosságot, a törvények hatástalansá­gát, sokak szenvtelen érdektelenségét. A Pápai Tanács a következő eszközöket javasolja orvoslásként: etikai jellegű magatartáskódex, a szülők és a nevelők képzése, a polgári hatóságok hatékony törvényhozása. Az egyház feladata a prófétai szó. A csupán visszaszorí­tó vagy megbélyegző magatartás nem elég és nem helyén­való. Az egyháznak párbeszédet kell keresnie a tömegtájé­koztatás munkatársaival. Az Adalbertinumban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége székházában (Bp. XI., Élőpatak u. 35.) június 10-ikén délután 5 órakor El­végeztetett címmel Tamási Orosz János új kötetét mutatja be Fodor András József Attila-díjas költő, neves színművé­szek közreműködésével. A műsort a Magyar Rádió fölveszi, s későbbi időpontban sugározza. Levél fiatalo­ k Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András — halászok lévén — épp hálót vetnek a vízbe. Megszólította őket: »Gyertek, kö­vessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.« Rögtön otthagyták hálójukat és követték." (Mk 1,16—18.) Honnét tudhatták Simon és András, hogy Jézus ki­csoda? Hogyan merték abbahagyni, amit addig minden­nap csináltak? Hogyan mertek otthagyni feleséget, gye­rekeket, öreg szülőket? Mi történt velük? Jézus hangja emberi hang, Istennek nincs hangja. Hogyan tudták eb­ben a hangban felismerni Isten hívását? Azt hiszem, minden pillanatban hív az Isten, és min­den másodpercben ad jeleket, csak mi már jól begya­koroltuk, hogy ne vegyük hívásnak és jelnek. Sajnos egész neveltetésünk, tanulásunk azzal a szánalmas kö­vetkezménnyel jár, hogy lassan be leszünk öltöztetve egy vértezetbe, amelynek feladata az, hogy elhárítsa tőlünk a jeleket és hívásokat. Sok csodálatos dologról egyetlen szóval csak ennyit mondunk: „virágok”, pedig valójában csak egy-egy virág létezik: az a pipacs, amely belefonnyad abba, hogy elkiáltja: Isten! Az a muskátli, amely ablakomban most hozza erőteljes, szép leveleit. Begyakoroltuk, hogy minden „természetes”, minden „szokásos”, mindennek „így kell lennie”. Holott semmi sem természetes, mert maga a természet megmagya­rázhatatlan, semmi sem szokásos, mert soha-soha ugyan­az meg nem történik. Semminek sem kell így vagy úgy lennie, mert maguk a törvényszerűségek, amelyek sze­rint „így vagy úgy kell” lenniük a dolgoknak, „a leve­gőben lógnak”, nincs semmi magyarázatuk, hogy miért éppen ezek a törvényszerűségek vannak, és miért nem mások. Az egész mindenség, minden, ami veled és körülötted történik, minden, ami van, hívást közvetít, Isten hívá­sát, és ezért jel. Miért mondod, hogy „Isten nem szól”? — Ez hazugság. Egyebet sem tesz, mint szól. Mindig szól, mindig megszólít, csak nem fogod mindig az üze­netet és a hívást. Mintha a hangszóró hangját figyel­néd csak, de nem érdekelne a beszéd, a tartalom, Isten hozzád intézett beszéde, mindaz, ami van, mindaz, ami veled történik. Kemény és gyengéd, erős és mégis halk isteni beszéd ez. Hívások és jelek szüntelenül adódnak számodra, csu­pán arra lenne szükséged, hogy tényleg jelenvalóvá tedd magad, hogy észlelhesd. „Persze a kockázat túl vesze­delmesnek tűnik az emberi kényelem és önzés számára. A hangtalan mennydörgések megsemmisítéssel látszanak fenyegetni bennünket, s mi nemzedékről nemzedékre tökéletesítjük a védelmi berendezést. Egész tudásunk biztosít bennünket. — Légy nyugodt, minden úgy tör­ténik, ahogy történnie kell, viszont semmi sem irányul feléd, nem rólad van szó, ez egyszerűen a világ, tapasz­talhatod olyannak, amilyennek akarod, bármit csinálsz is azonban belőle, az mind csak telőled származik, semmi követelés sincs veled szemben, nem vagy meg­szólítva, minden nyugodt.” (Martin Buber: Dialógus.) Persze akadnak pillanatok, amikor ez a vértezet, ez a vaspáncél átenged egy érintést, ilyenkor fordul elő, hogy egy gyónás, egy szentmise, egy krisztusi szó úgy megérint, hogy ég és föld között lebegsz, hogy teljesen tanácstalanul, meghatódva állsz! Előfordul-e még veled, hogy egyszerűen, mint a vil­lám az égen úgy hasítja át belső sötétségedet Krisztus? Ilyenkor sajnos legtöbbször megrázod magad és kapkodsz a „hétköznapi”, a „szokásos” után, hogy minél előbb visszatalálj a kis deszkaszáladhoz. Nem engeded vitetni magadat az Élet Óceánja, Isten Lelke által. Félsz, hogy megfulladnál, pedig így fogsz megfulladni. Szíveden páncél nő, füled bezsírosodik, szemed elvakul. Nincs többé üzenet, amely megérintene. A világ és életed minden perce szokásos, jelentéstelen elemek zakatoló láncolatává silányul. Vigyázz! „A megszólítás jelei nem valami rendkívüli dolgok, hanem épp azok, amelyek újra meg újra végbe­mennek, ami minden esetben végbemegy. A megszólítás (Isten üzenete) semmit sem tesz hozzá, mert maga az az Isten üzenete, ami van. Az éter hullámai morajla­­nak, mi azonban legtöbbször elcsavargatjuk készülékün­ket.” (Uo.) Amikor a Názáreti Jézus elhaladt Simon és András mellett, megkapták a kegyelmet, és fel is használták, hogy levessék a jeleket kivédő szkafandert, és Isten hívását hallják és fogják a jelet. Uram, nem kérek gazdagságot és hosszú életet. Nem kérek sikereket és múló dicsőséget. Adj nekem Téged hallgató, figyelmes szívet! Te minden pillanatban szólsz hozzám, de hangod nem emberi hang, hanem a terem­tés ezerszínű, gyönyörű kórusa. A Te hangod szólít meg mindabban, ami körülvesz és ami történik velem. Ne engedd, hogy érzéketlen, süket és durva legyek. Uram, engedd, hogy meghalljam mindig, mindenben a Te hívásodat Barsi Balázs

Next