Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)

1989-02-26 / 9. (2225.) szám

4ft 0 n Akik bűnbánóan visszatérnek Az ember lehetőségei közé tartozik, hogy elhagyja az Istent; megkísérelheti, hogy nélküle oldja meg életét. Em­beri létünkhöz hozzá tartozik, hogy valaki ezt a „szabad­ságot” választhassa. Isten azonban senkit sem veszít el szeme elől, nem felejti el egyetlen egy teremtményét sem. Es különleges szeretettel ajándékozza meg azokat, akik bűnbánóan visszatérnek hozzá. (Bern-i Pfarrblatt cikkéből) Ära: 10 Ft 1989. február 26. KATOLIKUS HETILAP Uli> XLV. 9. (2225.) Nem hagyja el szentélyét az Úr Püspökök szentelése Esztergomban /<r^> b v/ K\\ 'A öt új püspök. Közülük négy szerzetes. Ak­ikor, amikor ez a Ms magyar egyház sóvá­rogja a belső megújulást, éhezi a törődést- gondosságöt és — készen áll mindig, hogy főpásztorainak, főpapjainak segítsen. Ennek a készségnek és szeretetnek jele volt az öit új püspök szentelésen az esztergo­mi bazilikáiban a rengeteg hívő részvételével, akik az egyházmegyékből eljöttek, hogy megerősítsék az új püspököket hivatásuk be­töltésében. Egyetlen bang volt az ének, imádság, s benne a szív: mi egyházközsé­gekben élünk, ott vagyunk közvetlen kap­csolatban lelkipászorainkkal, mi ott várjuk a magyar egyház tavaszát, nekünk az otta­ni közösség „föltáplálása” a fontos, a lelki erősség, mert e zavaró* időikben is tudjuk, az egyház kétezer esztendős öröksége nem múló divatok, politikai kapkodások függ­vénye. Február 11-két írtunk. A magyar Sión templomának hátsó ajtaja tárva, nyitva. A szentélyből átfutott a tekintet a tömegen (egy részük kinn szorult), messze, a Duna felé, ahol a fák téli ágai a párás-ködös lég­ben fölemelt kezeknek tűntek, de a nap­fény már halvány aranyával kezdte áttörni a homályt. Ha csak tisztul, egy kicsit tisztul 'a Dunatáj, már az is ígéret — reménység. Most kéll a reménység, az egyház melegsége, amely mindig is karjaiba várta-hívta gyer­mekeit. Az új püspökök közül nem egy plébániai lelkipásztor volt eddig, (Lehetséges, hogy még egy ideig?) Amikor áldást adtak a szentelési misén, s egyik, másik integetett falusi-városi híveinek, érződött igazán az a más értékkel mérhető közösség-egy­ség, amely az apostolok korától megvan az Anyaszentegyházban, akiről nem szárnít- gató gazda, hanem az örök Pásztor gondos­kodik ... „Istennek minden szentjei: könyörögjetek érettünk” A kézrátétel fölemelő pillanata FOTOK: MUDRAK ATTILA Az öt új kinevezett püspök: Dékány Vil­mos, Várszegi Asztrik, Acs István, Mayer Mihály és Takács Nándor már ott álltak a bazilika oltára mellett fehér kazulában áldozópapok, akik várták hogy Magyaror­szág bíboros prímása: Paskai László fejükre tegye a kezét, s ezáltal megkapják a hatal­mat, hogy ők is papokat szenteljenek, to­vábbadják a szolgálat rendi kegyelmét. „Krisztus van itt, hogy fölszenteljen ben­neteket” — mondta a bíboros érsek; vagyis: eszköz itt minden halandó, aki a Teremtő szemében mégis alig kisebb az angyaloknál, ahogyan a zsoltár mondja. Magas egyházi és világi személyek tisztel­ték meg helyi egyházunkat azzal, hogy jelen voltak a szentelési misén: Francesco Cola- suonno apostoli nuncius (kíséretében J. Bu- kovszky), Kada Lajos érsek, a Szentség' Kongregáció titkára, Maonmilian Aichern linzi, Huzsvár László nagybecskereki, Jan So­kol nagyszombati püspökök, Kurt Krenn, Hel­mut Krátzl bécsi segédpüspökök, Zakar Poli- kárp ciszterci generális apát, Filippo Sainz de Baranda kármelita legfőbb elöljáró, Xu- riach Jósé Maria Balcells piarista rendfő­nök, Valentiny Géza prelátus az Europäischer Hilfsfonds részéről, P. Szőke József vikárius. A Magyar Püspöki Kar tagjai, a hazai rendek tartományi ónokéi számos osztrák bencés apát szintén a stallumban foglaltak helyet. Az Állami Egyházügyi Hivatalt Miklós Imre államtitkár és Bugár Péter elnökhe­lyettes képviselte, Komárom megyét dr. Ravasz Éva elnökhelyettes. Kovács Tibor kanonok, plébános a szente­lést kérte a főpásztortól, aki mellett a két társszentelő érsek: Dankó László (Kalocsa) és Seregély István (Eger) álltak, majd fel­olvasták a Hzentatya kinevezési bulláit, méltatva azokban a szentelendő püspökök érdemeit, majd a bíboros főpásztor mondta Már az apostolutódok közösségében — az oltár körül el buzdító gondolatait a szentelendőknek, a papoknak és a híveknek: Püspökké szentelésetek a nagyböjti idő­szak kezdetén történik. A nagyböjt a lelki megújulás ideje. Az Egyház életéhez hoz­zátartozik a folytonos megújulás igénye és szükségessége. Püspökké szentelésetek alkal­mával ennek jelképes jelentését látom. Kö­zös feladatunk, hogy a magyar egyház megújulásáért dolgozzunk. Istennek hálát adva fogadjuk ezt a lehetőséget, hogy a mai történelmi helyzetben a magyar egyház megújulásáért fáradozhatunk. Eddig a lel­kipásztorkodás különböző területein dolgoz­tatok kiemelkedő eredménnyel. Ezt a mun­kát most már mint püspökök folytassátok' tovább: az ifjúság nevelésében, a családok erkölcsi gondozásában, az egyházközségi élet dinamizálásában és fejlesztésében, a papnevelésben, a szerzetesi élet kibontakoz­tatásában, a papi és szerzetesi hivatások éb­resztésében ... A megújulás munkálása most nemcsak az Egyházban, hanem az egész társadalom­ban is fontos feladat. A megújulást és a kibontakozást keresi a magyar társadalom is. Mint püspököknek ezt a feladatot is szolgálnotok kell. Feladatotok elsősorban vallási jellegű: a Krisztustól nyert megvál­tás munkálása az emberek között. Egyhá­zunk kétezer éves története megmutatta, hogy a hívek keresztény élete mindig pozi­tív hatással volt az egész nemzeti közösség számára, elsősorban az 'erkölcsi értékek megtartásával és kisugárzásával. Mai társa­dalmi megújulásunk elsősorban az erköl­csi értékek megszilárdítását várja keresz­tény híveinktől. De Egyházunk kétezeréves története azt is megmutatta, hogy az egyhá­zi vezetők nagy bölcsességgel, meggondolt- sággal körültekintéssel tudják ezt a felada­tot szolgálni. Nemzetünk történelméből számtalan fő­pap nevét említhetnénk meg, akik püspöki szolgálatuk hűséges betöltésével egyúttal a magyar nép javát is szolgálták Ügy érzem, hogy a mai napon egy főpapol külön is meg kell említenem, azt, akinek holnap les2 püspökké szentelése ötvenedik évfordulója: Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspö­köt. Püspöki szolgálatának hűséges betölté­sével a nehéz helyzetben élő erdélyi magyar testvéreinknek összetartója, erősítője, igazi lelki atyja volt... Az Egyház kezdeti századaiból iszármazó szavakkal imádkozom értetek: „Sziveket is­merő Atya, add meg ezeknek a szolgáidnak, geltessék szent nyájadat, hogy kifogástala­nul és a te dicsőségednek gyakorolják a leg­nagyobb papi méltóságot éjjel-nappal szol­gálatodra állva, hogy szüntelenül irgalmas­ságra hangolják tekintetedet, hogy felajánl­ják szent egyházad adományait... hogy sze­lídségük és tiszta szivük tetszésedre le­gyen.” (Trad. Ap. 3) A papi szolgálat közvetlenül kapcsolódik a püspöki szolgálathoz. A papok a püspök munkatársai, akik velük egységben mun­kálják a megváltás művét, nem emberi meggondolások alapján, hanem Krisztus akarata szerint. A püspökszentelés alkalom arra, hogy ez a lelkűiét megerősödjék szi­vükben, tisztelettel és szeretettel fogadják a Szentatyától kinevezett új püspök atyá­kat és velük egyetértésben munkálják a papi egységet, testvéri szeretetet egymás közt és szolgálatuk teljesítésében. Egyházunk hívő közössége a püspökökben az apostolok utódait látják, akiket Krisztus küld Egyháza szolgálatára. A most szen­telendő testvéreinkben is mindig lássák meg Egyházunk legfőbb pásztorától, a Szent- atyától, rajta keresztül Krisztustól hozzánk küldött apostolutódokat. Tisztelettel tekint senek reájuk, szeretettel fogadják szolgála­tukat, irányításaikat. Szeretetük és ragasz­kodásuk juttassa kifejezésre, hogy az apos­tolokra és utódaikra felépült egyház va­gyunk. Felhangzott a [Mindenszentek litániája, öt apostölutód-jelölt borult le az oltár elé, majd a szentelési könyörgés után, néma csendben egyenként fejükre tette kezét a főpásztor, s aztán a többi püspök. Az evangéliumos 'könyvet — amely az 5. századtól a bizánci szertartású egyház gyö­nyörű jelképes mozdulata — egyházmegyés papok helyezték az új püspökök feje fölé kinyitva, jelképéül a hűségnek, a szolgálat terhének. Nem hagytad el szentélyedet, Urunk, szolgálat nélkül, sohasem hagytad el — hallottuk a reménység szavait, s a kriz- ma, amely a homlokukra került, a Lélek erejében erősítette meg püspökeinket Ami­kor a süveg, a gyűrű, a pásztorbot átadásá­ra került sor, az éjszakát zarándoklóiban eltöltött fiatalok kórusa zendültfel: a „Lau- date omnes gesntes, laudate Dominum — Dicsérjétek az Urat minden nemzetek!” Ott, jobbra Pázmány fölemelt kezű szobra. A genius loci: a magyar történelem, egy so­kat szenvedett nép s egyháza legbensőbb üzenete: ahol Szent István szelleme a kövek-; re is írt, ott nem lesz árva a nemzet. Áldoztatáskor körbe jártak az új püspökök, szétosztották az Euoharisztiát, a kórusról Messiaen orgonazenéje hangzott (Baróti Ist­ván orgonaművész játszott), a „Mennyei la­koma”, megújulásáért könyörögve lelki éhség­től meggyötörteknek. „Jóságot, megértő szívet adj, Urunk új püspökeinknek” — imádkozott Pákozdi István szemináriumi prefektus, ta­nár, aki példás eleganciával és szívvel „informálta” a híveket a szertartás minden mozdulatáról. A szentmise végén az új püspökök nevében Takács Nándor székesfehérvári segédpüspök mondott köszönetét s hangsúlyozta: „A püs­pökség nem méltóság, rang, hanem szent kül­detés.” Szent Ágostont idézte beszéde végén: „Veletek vagyok keresztény a hitben, értetek vagyok püspök a szolgálatban.” Az érseki palotában a fehérasztalnál Paskai bíboros köszöntötte az új apostolutódokat, majd Miklós Imre államtitkár, aki arról a fo­lyamatról, erőfeszítésről beszélt, melyeknek újabb eredménye ez a nap ds. Üj minőségi változásnak vagyunk tanúi ezekben az idők­ben, újabb lehetőségek nyílnak — mondta az elnök. Tanuljunk történelmünkből, s hig­gadtan, bölcsen építsük tovább azt, ami már történelmi léptékű eredmény ... • Áldás, munkálkodásban gazdag esztendők kísérjék új püspökeinket, megújulásában egyházunknak. (—th)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék