Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)

1989-02-26 / 9. (2225.) szám

KATOLIKUS SZEMMEL A GAZDASÁGI É­LET ERKÖLCSTANA, a Bajorországi Eichstamdt ka­tolikus egyetemen az 1988/90-es tanévben közgazdasági kar kezdi meg működését. Az új tanszakon ötszáz hallgató végezheti tanulmányait Az egyik tantárgy a gazdasági élet és a vállalkozás erkölcstana­ lesz. A katolikus gazdasági szakemberek és szociológusok nagy jelentőségűnek tartják ennek az új tantárgynak a kezdeményezését. Rámutatnak, hogy az elméleti és gyakorlati szakembereknek legtöbb esetben eszükbe se jut felvetni a kérdést van-e hatása és jelentősége az erkölcsnek a gaz­dasági életben. Merőben anyagi és technikai folyamatokat látnak az emberi élet e területén. Legfeljebb utólag döbbennek­­rá — már akik rádöbbennek —, hogy a gazdasági kérdések erkölcs nélküli szemlélete visz bele nemzeteket, társadalmakat, országokat a katasztrófába. A huszonegyedik század tudományos oktatása, ha egy jobb és bol­dogabb kor eljövetelét akarja­ munkálni, nem nélkülözheti a gazdasági etika egyetemi szintű művelését, sem katolikus, sem bármely más fő­iskolákon. S ez alól hazánk, Magyarország sem kivétel. S. F. A FILLER BECSÜLETE?... Megyek az úton, utazom villamoson, bu­szon . Tíz-, húsz-, ötvenfilléresek — földön, betonon, padlón... Senki sem veszi fel őket. Nincs értékük. Én egyszer-másszor­­lehajolok értük. Nevetnek rajtam. Fiatalok... öreg vagyok? ... Szégyellem magam ki­csinyességeimért. Bár­­nincs szükségem még a­­sillérekre, de megbecsülöm a keveset is. Eszembe jut az evangéliumi tanítás. Péter sem hajolt le a garasért, amit aztán Jézus felvett, cseresznyét vásárolt érte, majd el­szórta. Péter százszor hajolt le a cseresznyeszemekért. Mert az ehető volt... Hát ide jutottunk, ide jutott ez a társadalom is: iki-fét csak a jó­létért ihajolna már meg — a jó falatokért, nem a fillérért, nem a cse­resznyeszemekért ... Az elejtett fillér­­ottmaradhat a földön, betonon, padlón .■ (fazekas) A 391-ES PARCELLA. Megdöbbentő képsorokat láttunk a közelmúlt­ban a televízió képernyőjén a 301-es parcelláról A kietlen, gyommal benőtt területen több száz ember földi maradványa nyugszik, összeke­verve az állatkertből idehozott tetemekkel. Leírhatatlan­ érzés kerítette a hatalmába a nézőt e képek láttán. Ez a „temető” a magyar történelem szégyene. Ilyen még nem volt, s remélhetőleg nem is lesz többé. Bűnösök és kivégzések mindig vol­tak, (az utóbbi talán egyszer megszűnik), de a kivégzettek holttestét már a rómaiak is kiadták a családnak. A madefálai vérengzés áldozatait katolikus pap temette közös sírba. 48 hős vértanúit sem ásták el, mint a kutyát — bár a kutyát is, ha elpusztul, fájdalommal temeti el a jó gazda. Nem a politikusok ham­vait, de a gyilkosokét is ki kéne hántolni, s megadni a végtisztességet kulturált, európai módon. Az ember szabta halálbüntetés ne tartson a halál után is! S nyugodtan beláthatják az illetékesek, hogy a teme­tés még nem rehabilitálás... Gróf Batthyány Lajos hamvait, igaz lopva, de hallgatólagos bele­egyezéssel eltemették a pesti ferenceseknél. Majd száz évvel később pedig, amikor primitív kezek kirabolták a Batthyány -kriptát, a hely­reállítás után hatósági kérésre egy olyan temetőbe hívtak papot a beszentelést elvégezni, ahol egyházi szertartás még (vagy már, vagy már és még?) nem lehetséges. Meggyőződésünk, hogy 1956 áldozatait is megilleti a végtisztesség, s reméljük, hogy ezt végre meg is kapják. S ezzel végre jeltelen sírba dobjuk örökre a jeltelen sírok szégyenletes gyakorlatát. (szoffán) HIVATALRENDISÉG ... /A História című folyóirat 1988. évi 5. száma jó néhány tanulmányban foglalkozik a munkásság, parasztság és az iparosok múltbéli érdekvédelmi szervezeteivel. A katolikus olvasó szá­mára rendkívül figyelemre méltó a Hivatásrendiség Magyarországon 1935—1945” című tanulmány Gergely Jenőtől. Nemcsak a­­kitűnően szerkesztett História érdeklődő olvasói, de a katolikus olvasók jó része is csak itt olvashat jó pár évtized vitán elő­ször újra a pápai enciklikák nyomán létrejött olyan egykor, je­lentős szervezetekről, mint az EMSZO (Egyházközösségi Munkás Szak­osztályok), a KÁLOT (Katolikusok Agrárifjúsági Legényegyletek Or­szágos Titkársága) eszméiről, szervezeteiről­­és fájdalmas sorsáról. A tudós szerző tárgyilagosan tájékoztat olyan mozgalmakról, melyek mellőzhetetlenek mind a politikai történetírásban, mind az egyháztör­ténetben. Egy-egy megállapítással kapcsolatban a katolikus egyháztörténetírás­­nak lehetnek fenntartásai vagy hiányérzetei is. Gergely Jenő írását illető ebbéli kritikánk legyen ugyanakkor figyelmeztetés, hogy nem vár­hatjuk másoktól azt — ezeknek a történelmi — egyháztörténeti fehér foltoknak a felszámolását —, ami a mi kötelességünk... H. GY. APAT ÉS TÍZPARANCSOLAT, örvendetes tény, hogy tisztuló jelenko­runkban a hit és a vallás nagyobb nyilvánosságot kap, mint az elmúlt évtizedek során. Ennek megfelelően lényegesen több publikáció, jelenik meg ebben a vonatkozásban, s e közlemények jelentős része rámutat­hat olyan hiányosságokra vagy hibákra is, amelyek a vallás háttérbe szorítása kapcsán jelentkeztek. Minden bizonnyal e témakör hosszú elszigeteltsége okozza, hogy egyes írások alapvető tájékozatlanságot árul­nak el bizonyos egyházi kérdésekben. Népszerű napilapunk, a Magyar Nemzet 1989. február 3-i számának egyik cikke a „Pax Tourist” létrehozásáról (amely a pannonhalmi fő­apátság és a turizmus szervesebb kapcsolatát hivatott szolgálni) a kö­vetkező címmel tudósít: „Kiket kalauzolnak az apátok?” Ez a cím és megjelölés eleve pontatlan. Apátok nincsenek az ősi ko­lostor falai között, csak egyetlen elöljáró, főpapi személyiség: a pan­nonhalmi főapát. A többi jelenlévő, működő pap benedekrendi (ben­cés) szerzetes vagy szerzetes tanár. A pannonhalmi főapátságon belül az idősek otthonában találhatunk világi papokat, akik az ország kü­lönböző egyházmegyéiben teljesítettek lelkipásztor szolgálatot, s most nyugállomán­yukat töltik Pannonhalmán, is ,akik között elvétve előfor­dulhat egy-egy címzetes apát is (de ők már bizonyára senkit sem ka­lauzolnak), s így az újságcikk hitelesebben papokról vagy szerzetesek­ről tudósíthatna. A Nők Lapja egyébként előremutató glosszájában (Ismét a vallás­ról, 1989. február 4.) a záró mondatok a „Ne ölj!” parancsát a hatodik parancsolatként említik, holott a kőtáblák tanúsága szerint is ez az ötödik parancsolat. Az utóbbi időkben más közleményekben is több­ször cserélik össze az ötödik­­(Ne ölj!) és a­­hatodik­ (Ne paráználkodj!) parancsolatokat. Úgy véljük, a tények pontosabb ismerete és megfogal­mazása nem mellőzhető ezen a területen sem. szeghalmi 2 újU#­ Egy közérdekű magánlevél püspökeinkhez Főtisztelendő Püspök Úri Nem akarom szaporítani sok munkáját, gondját, de úgy érzem, hogy mint kisebbségi papnak, éppen a „kisebbségek évében” kötelességem fölhívni a fi­gyelmet a kisebbségekre, népcsoportokra. Nem tu­dom, hogy mennyire ismert a környező országokban a magyar anyanyelven történő és a sajátos hagyo­mányokat őrző lelkipásztorkodás. Tudjuk, a megne­hezült helyzetben, a nagy paphiány és bizonyos tör­ténelmi események következtében ma Magyarorszá­gon nagyon kevés helyen végzik a kisebbségek nyel­vén a szentmisét és szolgáltatják ki a szentségeket. Kérjük, hogy a meginduló kibontakozásban erről se feledkezzenek meg: a papképzésben, megfelelő szer­vek, illetve személyek kijelölésével. A főpásztorok is szóljanak legalább néhány szót a kisebbségek nyelvén az ilyen területeken. Az anyaország példája — leg­alábbis nyugaton — biztosan hatni fog. Kis intéze­tünk, melyet az ősszel az osztrák tudományügyi mi­niszter nyitott meg, szívesen közvetít és nyújt segít­séget. Szent Istvánról szóló tanácskozásunk után egy újabbat tervezünk kb. ilyen témával. Az anyanyelv és a sajátos kultúra megőrzése és kibontakoztatása a vallásos életben... A Szentatya újévi üzenete is kötelez bennünket erre, s mindennek idegenforgalmi szempontból is jelentősége lehetne. Megragadom az alkalmat, hogy egy egészen más témát is megemlítsek még, az ugyancsak újjászülető cserkészetet. 1946—48 között a Magyar Püspöki Kar akkori elnökének megbízásából a Cserkészszövetség vezetőségi tagja voltam, és ma is vezetek itt Bur­­genlandban magyar cserkészcsapatot. Ez az ifjúsági mozgalom világviszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozik. Alapítója a 10 parancsolatot korsze­rűen az ifjúságra szabta, magyar viszonyokra pedig, az éppen 100 éve született Sík Sándor alkalmazta. Tu­dom, az egyháznak most sok más gondja van, a pa­pok túlterheltek, de éppen a cserkészet­i valláser­kölcsi alapon az ifjúságra meg a helyi igényekre szabott gazdag programjával — világiak bevonásá­val oldható meg. A papok inkább fenntartók és a csapatok lelki vezetői legyenek. Úgy halljuk, hogy több irányzat is szervezkedik, és ha nem is olyan lé­nyeges, hogy kik a központi vezetők, — mert a cserkészmunka elsősorban csapat- és őrsi keretben történik —, mégis kár volna, ha az egyház mindeb­ből kimaradna. Márcsak azért is, mert kézenfekvő, hogy a cserkészmunka elsősorban az egyházközségek keretében induljon meg. Ezen­­a téren is szívesen fölajánljuk segítségünket. Tisztelettel és szeretettel Galambos Iréneusz bencés tanár, alsóőri plébános, Burgenland A Pax Tourist bemutatkozik 1988 decemberében megállapodás jött létre a Cik­lámen Tourist és a Pannonhalmi Főapátság között: a CT lemond a főapá­tság területén eddig végzett idegenforgalmi működésről a főapátság javára. Az idegenvezetést a Pannonhalmi Főapátság Idegenvezető Irodája (Pannonhalma, Vár u. 1. 9090) intézi. Rek­­lámcímikén­t használjuk a Pax Tourist megnevezést. Az iroda jelenleg helyi tárlatvezetést biztosít, évente hat, ún. ünnepi hangversenyt (orgonahangversenyt) szervez, egyes csoportok kérhetnek ún. „kis hang­versenyt”, azaz a vezetés közben k­b. 10 perces or­­gonajátékért. Nem foglalkozunk tehát étkeztetéssel, szállásbiztosítással, még kevésbé utaztatással. A vendégfogadást és a zarándokgondozást tőlünk függetlenül egy-egy atya végzi. Amennyiben a zarán­dokcsoportok lelkipásztori gondoskodáson túl vezetést is kérnek, azt az iroda intézi. Természetesen az ide­genvezetés, vendéglátás és zarándokgondozás között a legszorosabb együttműködés van, tehát a kérések­ akárhová érkeznek, a megfelelő helyre jutnak. Az iroda külső munkatársakat is alkalmaz a szer­vezésben és idegenvezetésben is. Az utóbibban fontos szerep jut diákjainknak. A korábbiakkal egybevetve talán annyi fontosabb változás történt, hogy ha egy csoport „szakvezetést” kér, akkor a kérelmezőkkel való (levél vagy telefon) megbeszélés alapján az érdeklődésüknek megfelelő, alaposabb, szakszerűbb vezetést kaphatnak. Ezt azon­ban legalább egy hónappal korábban kérniök kell (Polán Hildebrandtól, Pannonhalma, Vár u. 1. 9090, telefon: 96/70-022). P. H. Lelkigyakorlatok Leányfalun Két hónapos korszerűsítési és­­karbantartási szü­net után március 3-án, pénteken, újra indítjuk a lelkigyakorlatok sorozatát Leányfalun. Ebben a tech­nikai szünetben oldottuk meg a hatszemélyes felvo­nó beépítését. Az idősebbek és mozgássérültek ré­széről oly sokszor elhangzott óhaj most megvalósult, és ezután már jobb kedvvel indulhat neki a buzgó lélek, hogy egy étkezés, vagy akár séta után a föld­szintről a harmadik emeletre jusson a kápolnába egy kis szentséglátogatásra. Most egy gombnyomás­sal eléri azt, amihez eddig közel hatvan lépcsőt kel­lett meglépnie. A felvonó beépítésének költségeit a Jézus Szíve Népleányok kanadai közössége vállalta. A munka elő­készítése és szervezése a Lelkigyakorlatos Otthon „házi kivitelezésében” történt igen nagy gondok árán. Minden áldozatot ezúton is megköszönünk. A kényszerszünet teljes kihasználására beütemez­tük másik nagy gondunk megoldását: az étterem megnagyobbítását és a tetőszerkezet felújítását. Há­zunk iránti igények felmérésében ugyanis mind job­ban kiderült, hogy az étterem bővítésével sok gon­dot oldhatnánk meg. Elsősorban az étkeztetésben, hiszen elég gyakran nagyobb csoportokat kell asztal­hoz ültetnünk, amiket a kis ebédlő nem tudott be­fogadni. De a most kétszeresére növekedett étterem hasznosnak bizonyul olyankor is, amikor egy-egy előadásra nagyobb számú csoportot kell elhelyeznünk. Szeretnénk bizonyos újításokat bevezetni a lelki­­gyakorlatok munkatervében és rendjében is. A múlt esztendőben külön hangsúlyt helyeztünk a világi apostolok és lelkipásztori kisegítők lelki felkészíté­sére. Nem volt könnyű ezeknek a csoportoknak szer­vezése, de ahol az egyházmegyei központok is bese­gítettek, ott szépen összejött a megfelelő létszám. A lelki felkészülés és megalapozás okvetlen szükséges az összhang megteremtésére a lelkipásztorok és mun­katársaik között. Ezt sok lelkipásztor megértette és örömmel hozta el képviselő testületét, vagy apostol-csoportját. A világi apostolok és lelkipásztori kisegítők lelki fel­készítése továbbra is elsőrangú célkitűzése Lelkigya­korlatos Házunknak. Ebben az évben 14 lelkigya­korlatot tervezünk külön ezzel a céllal. Szeretnénk segítségére lenni azoknak a fiatal csa­ládoknak, akik szívesen eljönnének házaspári lelki­­gyakorlatra, ha gyermekeiket valahol biztonságba he­lyezhetnék. Házunk szívesen magára vállalja a „meg­őrzés” feladatát; vannak önként jelentkező jótevő testvérek, akik itt házunkban foglalkoznak a gyer­mekekkel napközben, hogy a lelkigyakorlatozó szü­lőket tehermentesítsék. Ilyen családi lelkigyakorlat­nak állítottunk be öt hétvégét „szülők gyermekek­kel” címszó alatt. Ezek a lelkigyakorlatok kizárólag hét végén vannak, péntek déltől vasárnap estig. A csoportok szervezésénél ügyelnünk kell lehetőség sze­rint arra, hogy egy-egy hétvégén hasonló korú gyer­mekek jöjjenek össze. Ezért kérjük a gyermekek életkorát jelezni. A gyermekek életkorának figye­lembevételével előfordulhat, hogy esetleg változtat­nunk kell az igényelt időponton. A felajánlott új terminus azonban csak az alábbi dátumok egyike lehet, az évi tervnek megfelelően: Március 17—19­ (péntek—vasárnap); május 26—28 (péntek—vasárnap); június 23—25 (péntek—vasár­nap); október 7—8 (szombat—vasárnap); december 15—17 (péntek—vasárnap). Ha a szülőkkel iskolás gyermekek jönnek, hozzák magukkal a szükséges tanszereiket is, hogy az it­teni időt felhasználva készülhessenek el a hétfői fel­adatokkal, így nem kell feleslegesen sürgetni a va­sárnapi hazautazást. Mint újdonságot, megemlítjük még azt a két lel­kigyakorlatot, amit német nyelven Rendezünk né­metajkú nemzetiségeink részére: márc. 3—8-ig a pi­­lisszentiváni híveknek, és dec. 13—18-ig más német­ajkú egyházközségeknek, az illető plébániák szerve­zésében. Ez évben a váci egyházmegye papi lelkigyakorla­tán kívül aug. 7—11-ig, és aug. 21—25-ig rendezünk papi lelkigyakorlatot. Ezekre a Lelkigyakorlatos ház címén kell jelentkezni. Közöljük az első két munkahónap Lelkigyakorla­tos rendjét: Március 8—13-ig házaspárok 40 év felett, egyház­megyeközi; március 10—13-ig Bp. Szent Anna plé­bánia; március 13—17-ig Gyömrő, Plébánia; március 17—21-ig nem szentségi házasságban élők, egyház­­megyeközi; március 17—19-ig szülők gyermekekkel; március 21—24-ig férfiak — egyházmegyeközi; már­cius 24—28-ig nők húsvéti lelkigyakorlata — egy­­házmegyeközi; március 28—ápr. 1-ig nők — foglalt; ápr. 1—4-ig képviselőtestület — Béke Királynője plé­bánia; ápr. 4—8-ig foglalt; ápr. 8—10-ig képviselő­­testület, Tófej plébánia; ápr. 10—14-ig képviselőtes­tület, Sóskút plébánia; ápr. 14—17-ig foglalt; ápr. 17—22-ig férfiak, Hajdúdorogi egyházmegye és Mis­kolci gör. kat. Apostoli Kormányzóság; ápr. 22—24-ig egyházközségi munkatársak, foglalt; ápr. 24—29-ig nők. Hajdúdorogi gör. kat. egyházmegye és Miskol­ci Kormányzóság; ápr. 24—máj. 7-ig foglalt. Sajnálattal közöljük, amint ez a jelen gazdasági helyzetből önként adódik *—, hogy a napi térítési díjat 300,— Ft-ra­­voltunk kénytelenek emelni. Nem keresők és gyermekek 150,— Ft-ot fizetnek. Kérjük ezúton is a szervezőket és a lelkigyakor­latra jelentkezőket, hogy a létszámokat a kezdés előtt egy hónappal rendezzék és jelentsék házunknak. Az utolsó napokra halasztódó visszalépések nem kis kárt jelentenek lelkileg, meg anyagilag is. (Cím: Lelki­gyakorlatos Ház 2016 Leányfalu, Móricz Zs. u. 141.) Koroncz László igazgató

Next