Új Ember, 1989 (45. évfolyam, 1/2217-53/2268. szám)
1989-02-26 / 9. (2225.) szám
NÁDASDI ÉVA: Az Utolsó Vacsora Akkor megértette, ő különb, a Mester, és ő, János, mily kevés mellette, gyengesége elborította, és szégyellte előtte magát, a szíve megtelt gyengédséggel, és új életre kelt ahogyan Jézus a lábát a vízbe merítette, és Jánosnak fájt, annyira szerette. Levett a kenyérből, melyet megtört a Mester. Mint bölcs apa Jézus — szemébe nézett, és Jézus értett, mindent értett: fiam, te jó vagy, szólt halkan, csak neki, és János az Úr jóságával teli... és megélte, akit így szeret — meghalt nemsokára, és feljajdult, és Jézus igent mondott gondolatára. KONDOR ILONA: És az angyal szólt És az angyal szólt hangod nem hallatszik az egekbe. A földön suttogsz csak csöndesedve. És hiába szólsz térdepelve hangod nem hallatszik az egekbe. Aminek vége láthatatlan. Ami végtelen benned van és értelmes szívekben. Hangod felhallatszik az egekbe, ha megérted a véget csendesedve, a véget, mely a fény kezdete. Utolsó stáció fölötte mennyi az este. BECSVÁRDI LÁSZLÓ: Kegyelmi jelek Az emberi lét tudatát ködfátyol nyomja, esendő véges bukásaitól fél és vár, — izgalmas isteni fénytől — vígaszt adó üzenet szól: „Higgyétek”, szent sebeim tisztelete lesz a bajokból menedéktek. glaser Péter: Mintha mintha kimaradnék a teremtésből, mintha csak az alkalom fűzne zsinórjára s lennék rettentő nyakék — nyakam köré csomózva. Eimberebb embert, magyarabb magyart A valláserkölcsi alaphoz ragaszkodó Magyar Cserkészszövetség február 11-én megtartott első közgyűlésén, a Fővárosi Gázművek óbudai művelődési házában a több száz, különböző korosztályokhoz tartozó küldött egységesen Surján László orvosprofesszort választotta meg a szövetség elnökének, és elfogadta az alapszabályzatot. Ennek értelmében a szövetség neve Magyar Cserkészszövetség, amelynek székhelye Budapest, jelvénye a Szent Koronával ékesített cserkészliliom, zászlója nemzeti színű, középen a cserkész Liliommal, pecsétje „Magyar Cserkészszövetség” köriratú, középen a cserkészjelvénnyel, alatta az alapítási évszám: 1912. A cserkészköszöntés: Jó munkát! A jelmondat: Légy résen! A szövettség az 1912. december 28-án alakult Magyar Cserkészszövetség jogutóda, s magát a magyar cserkészet kizárólagos képviselőjének tartja. A szövetség tagja kíván lenni a genfi központi Cserkész Világszervezetnek, és szoros kapcsolatot kíván fenntartani a magyar ifjúság nemzettudata és anyanyelv ismerete erősítésében kiemelkedő érdemeket szerzett külföldi Magyar Cserkészszövetséggel. Az alapszabályban megfogalmazott célok: az önként jelentkező gyerekeknek a cserkészszellemben való nevelése, tagjai testi, szellemi és lelki felkészültségének fejlesztése, a magyar történelmi, népi és kulturális hagyományok ápolása, a gyermekek olyan nevelése, hogy demokratikusan gondolkodó emberebb emberré és magyarabb magyarrá váljanak. A szövetség feladatának tekinti a cserkészet működéséhez szükséges szervezetek fenntartását, a cserkész-összejövetelek, előadások, tanfolyamok, táborok, túrák, tanulmányutak, kiállítások stb. szervezését. Esetenként emberbaráti és kulturális téren együtt kíván működni más ifjúsági szervezetekkel. Működésének és jellemnevelő programjának lényegét a cserkésztörvények foglalják magukba, amelyeknek követését a tagok önkéntes fogadalommal, illetve ígérettel vállalják. Az érvényben lévő törvények közül a második: „A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik.” KI LEHET CSERKÉSZ? Minden hetedik életévét betöltött személy — kiskorúak esetében szülői hozzájárulásai —, amennyiben magát az alapszabálynak és a cserkészélet szabályzatainak aláveti, azok előírásait követni kész és képes. A kiscserkészek (7—12 éves korcsoport) és a cserkészek (12—18 évesek) a cserkészcsapatok keretébe tartoznak. Szintén csapatkeretben működhetnek a 18. életévüket betöltött öregcserkészek. A cserkészvezetők (segédtisztek, cserkésztisztek) ez utóbbi korosztályból kerülnek ki. Pártoló tag lehet az a személy, aki a szövetség célkitűzéseivel egyetért, és annak működését erkölcsileg és anyagilag támogatja. A cserkészmozgalom pillérei a csapatok, amelyeken keresztül a cserkészek bekapcsolódhatnak a szövetség életébe. A csapatmunka alapja az őrsi rendszer. Egy-egy őrsnek 6—8 tagja lehet. Csapatokat kizárólag fenntartó testület szervezhet. Fenntartó testületek lehetnek az egyházak, iskolák, egyéb társadalmi szervezetek, üzemek stb., ha a szövetség alapszabályával egyetértenek. Csapat alakítható, ha legalább 12 cserkész egy cserkésztiszt vezetésével, cserkészmunkára vállalkozik, és van fenntartó testületük. Az alakuló csapat igazolását, illetve nyilvántartásba vételét a fenntartó testület kérheti a kerületi elnökségen keresztül az országos intéző bizottságtól. Ez tehát a bíróság által bejegyzett, tehát immár hivatalosan elismert szövetség működési kerete — nagy vonalakban. A közgyűlésen elhangzott hozzászólások tanúsága szerint a csapatszervező munka már országszerte megindult, a megyénkénti cserkészkerületek közül is már megalakult néhány. Érthetően azonban még nagy a tájékozatlanság, sok az anyagi és egyéb probléma, de az első és talán a legfontosabb feltétel, a jogi és szervezeti struktúra megszületett. Életképessége most már nagymértékben a helyi öntevékeny kezdeményezéseken múlik. A Magyar Cserkészszövetség központja bárminemű felvilágosítással, az érdeklődők rendelkezésére áll. Címük: Budapest I., Bem rakpart 6. 1011. Félfogadás hétfőn és csütörtökön 17 és 19 óra között. A 152- 430-as telefonszámuk is ekkor hívható. Sz. Cs. 4 VrímjeA kL A világiak evangelizációja Paul Cordes érsek látogatása az Adalbertinumban A megújulási mozgalmak budapesti konferenciája alkalmából (amit a magyar Papi Egység rendezett február 3-4-én) hazánkban járt Paul Cordes érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnökhelyettese, aki meglátogatta az Adalberlinum Evangelizációs központot is, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége székházát. Tájékoztatót hallgatott meg a Szövetség céljáról, elismeréssel szólt a látottakról, s nagyon fontosnak tartotta, hogy a Szövetség a magyar egyház belső megújulását akarja szolgálni s nem politikai célokat. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a Szentatya magyarországi útját is előkészítő műhelymunkáról van szó, s annak a keresztény értékrendnek a felmutatásáról, tovább gyarapításáról, amelynek a társadalom is nagy hasznát veszi. Az Adalbertinumban kérdeztük meg Cordes érseket a világi híveket érintő néhány aktuális tárnáról: A szinódus után milyen látható eredmények mutatkoznak a világi hívőkkel kapcsolatban az Egyház életében? Van-e, tapasztalható-e fejlődés a világiak evangelizációjában? — Magának a szinódusnak az eredménye már az is, hogy az előkészületek során tudatosította sok püspök és pap a világiak ügyét. A szinóduson sok szó esett a világiak evangelizációs feladatairól, de mindez sok országban elvi síkon maradt. Sok helyen azonban már az előkészületi szakaszban a világiak is hozzászóltak a szinódusi munkatervezethez, és sok szemponttal gazdagították azt. Magának a szinódusnak az eredményeiről azt bizonyára elmondhatjuk, hogy „iskola” volt sok résztvevőnek, főleg arra vonatkozólag, hogy mit tehetnek a világi hívők a világ evangelizációja érdekében, és hogy milyen nagy a felelősségük az Egyház életében. Mint köztudomású, a szinóduson világiak is részt vettek, ami legalább olyan jelentős tény, mint a püspökök részvétele. A világiak felszólalása rendkívül nagy hatással volt a résztvevőkre, bár egyikmásik püspök megjegyezte, hogy ez egészen más hang, mint amit eddig megszoktak. A világiak főleg arról beszéltek, hogyan élnek ők, mint Krisztus-hívők. Ez a tanúságtétel valóban új élmény volt a püspökök számára. Egyébként a szinóduson nem született új teológiai formulázás, a világi hívők teológiáját már a II. Vatikáni Zsinat megalkotta. A szinódus problematikája az volt, hogyan lehet mindezt a gyakorlatba átvinni. Érezhető-e még manapság is valamiféle megméretés papok és világiak között, mi az ön tapasztalata? — Ahogyan a Központi Szemináriumban már elmondtam, mindnyájunk közösségének alapja az, hogy meg vagyunk keresztelve, keresztények vagyunk. Nem szabad, hogy életünknek legalapvetőbb közös jellegét elhomályosítsák vagy elfeledtessék nem-hitbeli szociológiai különbségek, társadalmi, foglalkozási, rang és egyéb szempontok. Ez esetben már nem a hitbeli Krisztus-kép áll előttünk, hanem gyakorlati megítélések és kategóriák. Kétségtelenül, tapasztalhatók feszültségek papok és világiak között, de ezt a feszültséget a közös fiitalapnak le kell győznie. A papságnak fel kell fedeznie, hogy a Lélek adományait a világiak is megkapják, csak másként, mint ők. Az összes keresztények Krisztus Testét alkotják. Egy Testet alkotnak. Szükség van-e erre a feszültségre? — Emberileg érthető, hogy vannak feszültségek. De ezeket nem a Lélek okozza, hanem a mi emberi gyöngeségünk. Ebben a vonatkozásban is meg kell változnunk, meg kell térnünk. A feszültség semmi esetre sem cél, s minőségi többletet sem jelent életünkben. A közösség és az egység igen. Igazat kell adnunk Dietrich Bonhoeffernek: Krisztus tisztábban szól testvérünk szívében, mint a saját szívünkben. Saját lelkünkben ugyanis sokszor a büszkeség és az egoizmus uralkodik, nem a Szentlélek. Kérem, foglalja össze röviden, miben áll a Világiak Tanácsa tevékenysége? — A világiak tanácsa egyrészt nemzetközi méretű összefogása a világiak lelki és evangelizációs közösségeinek. Konferenciákat, megbeszéléseket, elirányításokat adunk annak érdekében, hogy ezek a közösségek, a világi intézmények és társulások a keresztény hit jelenlétét és tanúságtételét hatásosabban képviselhessék a mai társadalmakban. Ezekben, a világiak által alkotott közösségekben a keresztény gondolkodás, a keresztény kultúra és irodalom, a keresztény életerő megnyilatkozásait és képviselőit látjuk, akiknek tanúságtétele magának a társadalomnak is javára válik. Egy másik feladatunk a különböző lelkiségi mozgalmak segítése, öszszefogása és elvi irányítása, amilyenek például a Fokolare, a Neokatekumenátus. Engedjen meg egy talán kellemetlen kérdést: a Consilium melyik csoportot veszi szívesebben: a szorosabb értelemben vett, határozottabb célú közösségeket vagy a kevésbé ellenőrizhető és vizsgálható ún. lelki mozgalmakat? — Mindkettőnek megvan a helye és szerepe a mai egyházban. Kétségtelen, hogy a szorosabb közösségi formák tisztábban, világosabban, célkitűzéseikben pontosabban jelennek meg előttünk, mint a sokszor túlságosan is sokat akaró lelki mozgalmak. De életkor tekintetében is különböznek. A mozgalmak leginkább fiatalokból állnak, akik kísérleteznek és törekvéseik középpontjában Isten és Jézus Krisztus jobb megismerése és megismertetése áll, míg a zártabb közösségek határozottabb és részletesebb célok megvalósítására vállalkoznak, legtöbbször már az egyházon belül, de ugyanakkor a társadalomban tevékenykedve. Ezeknek a közösségeknek a tanúságtevő vállalkozása igen jelentős, mert a legtöbb országban — ilyen vagy olyan okok miatt — a kereszténység, a tudományban, a kultúrában és az élet sok területén a társadalom perifériáira sodródott. Ezeknek a közösségeknek, társulásoknak tehát lényeges szerepe lehet a szekularizáció elleni küzdelemben. Mondhatjuk-e, hogy a lelki mozgalmak előkészíthetik, segíthetik a szorosabb értelemben vett evangelizációs közösségek létrejöttét? — Igen, a lelki mozgalmak nem egyszer evangelizációs közösségek alakulásához vezetnek. A lelki mozgalmak előkészíthetik az utat az emberek lelkében, hogy részt vegyenek a plébániai közösségek életében és apostolkodásában. Ezért nem tartjuk helyesnek, hogy ha a mozgalmak az egyházközségük, plébániák életétől függetlenül akarnak létezni. A mozgalmaknak természetesen szükségük van arra, hogy kiaalakítsák saját formájukat, összejöveteli lehetőségüket stb., de tekintettel kell lenniök a plébánia életére, igényeire s főleg az ordinárius, püspök terveire, akivel kapcsolatban kell állniok, felügyelete alatt kell munkálkodniok. Máskülönben megzavarhatják a helyi egyházak életét, és feszültségek keletkezhetnek a helyi egyházak és lelki mozgalmak között. Legújabban léteznek az egyházban olyan társulások, közösségek is, amelyek nem tartoznak szorosan az egyházi közösségek sorába, sem az ún. lelki mozgalmak közé. Spontán alakulások abból a célból, hogy a keresztség adta evangelizációs elkötelezettséget a világiak is realizálják. Mi ezekről a Consilium véleménye? — Az új egyházi törvénykönyv is foglalkozik ezekkel. Az egyház számára ezek a közösségek és intézmények is rendkívül jelentősek. Az egyházi vezetésnek fel kell ismernie, fel kell fedeznie ezeknek a jelentőségét és evangelizációs jellegét. A közösségeknek viszont nem szabad elszakadniuk az egyházi vezetéstől. A kapcsolat gyakorlata aztán a vezetők bölcsességétől függ. Mi például a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége megalakulásakor egy püspök fővédnököt választottunk, aki a világiak kapcsolatait a Püspöki Konferenciával is biztosítani tudja... — Ez biztosan jó megoldás. A pasztorális problémák azonban nemcsak a püspöki konferencia szintjén jelentkeznek, hanem az egyes egyházmegyék szintjén elsősorban. A helyi szervezeti egységeknek tehát — feladataikhoz mérten — kapcsolatban kell lenniök a helyi ordináriussal is, hogy egységesebben, hatásosabban dolgozhassanak. Köszönjük a számunkra sokat jelentő, felvilágosító és elirányító beszélgetést. Csanád Béla—Tóth Sándor Cordes érsek (balra) és Csanád Béla a Szövetség elnöke az interjú közben FOTÓ: FABIAN LAJOS