Új Ember, 1990 (46. évfolyam, 1/2269-52/2317. szám)

1990-08-19 - 1990-08-26 / 33-34. (2299-2300.) szám

POMOGÁTS BÉLA Szent magyarok: magyar szentek A magyarság keletről érkezett nomádként lépett be Európába, de keresztény nemzet­ként találta meg helyét és önmagát az euró­pai történelemben, a kontinens népei között. Európai identitását szent királyok és hitvalló püspökök: Szent István, Szent László, Szent Gellért és Boldog Mór alapozták meg, s az országalapító király családjából felesége, Boldog Gizella és fia, Szent Imre herceg, to­vábbá Szent Erzsébet és Szent Margit mellett az egyház másokat, így Szent Erzsébet leá­nyát, Boldog Gertrúdot, III. Béla unokáját, Csehországi Boldog Ágnest és IV. Béla két leányát, Boldog Kingát (Kunigundát) és Bol­dog Jolánt (Jolántát) is oltárra emelt. Az Ár­pádok háza a középkori Európa államférfiúi és lovagi erényekben kiemelkedő dinasztiája volt, s ezeket az evilági, uralkodói erényeket nem egyszer a hitvalló élet, a hősies keresz­tény erkölcsiség szentelte meg. De nemcsak az Árpád-ház adott a magyar­ságnak szenteket és vértanúkat: középkori történelmünk úgy is megírható, mint a ma­gyar szentek és szentéletű magyarok törté­nete. Nincs olyan történelmi korszak és nincs olyan nemzeti tragédia, amelynek mélyéből ne emelkedne ki valaki, aki a hősiesség pél­damutató erejével képviseli az Isten iránt ér­zett hűséget és embertársainak önfeláldozó szeretetét. Csupán néhány középkori szen­tünkre emlékeztetek. Boldog Izséb esztergo­mi kanonok alapította a pálosok rendjét (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet), ugyanennek a rendnek a tagja volt Boldog Bátori László, aki remeteségében először for­dította magyarra a teljes Szentírást (kézirata Mátyás király budai könyvtárával együtt a török prédája lett), és Tiszteletreméltó Cse­­pelényi György, aki a reformáció és ellen­­reformáció harcaiban szenvedett vértanú­­halált. Máskülönben is egész sereg középkori ma­gyar vagy magyar származású vértanút is­merünk. Szent Besztréd nyitrai püspök Szent Gellérttel együtt a „pogánylázadás” ál­dozata lett, Magyar Szent Pált, a kunok apos­tolát és Boldog Bánfi Búzád domonkos szer­zetest az országra törő tatárok ölték meg, Boldog Magyar István karmelita 1288 körül a Fekete-tenger keleti partjain lett a pogányok áldozata, Boldog Eszkandéli Máté, egykori budai polgár az 1300-as évek közepén mint hittérítő lelte halálát a Távol-Keleten, Bol­dog Magyar Antal karmelitát 1462-ben a tö­rökök kövezték meg a Balkánon. Persze nem csak vértanúkat adtak a középkor ziva­taros évszázadai: Boldog Sebestyén bencés szerzetesből lett Esztergom első érseke, Bol­dog Ilona a veszprémi domonkos apácák fő­nöknője Szent Margit nevelője volt. Boldog Csák Móric, tudós, domonkos szerzetesként töltötte hosszú életét, Boldog Temesvári Pel­­bárt pedig ferences szerzetesként lett a kö­zépkori ország legnépszerűbb igehirdetője s latin nyelvű irodalmunk klasszikusa. A magyarság szentjei, mégha távoli monos­torokban vagy éppen remeteségben töltötték is életüket, sohasem távolodtak el a nemzet életétől. Vezették az államot, igét hirdettek, tudós könyveken dolgoztak, s ha elvonultak az evilági hívságok elől, a magyarság üdvéért ajánlották fel imáikat és önként vállalt nél­külözéseiket. Nemzeti történelmünk végzetes csapásai után mindig akadtak szentjeink, akik imádságban és vezeklésben töltött éle­tüket helyezték áldozatként az oltár elé, mint a Nyulak szigetén kolostorba vonult király­lány a szörnyű tatárpusztítás után. Egy nemzetet a maga történelmi identitá­sához nemcsak nyelve és kultúrája, nemcsak hagyományai és szokásai kötik, hanem múlt­jának nagy egyéniségei is. Uralkodók és írás­tudók, hősök és szentek. Szent István, Szent Gellért, Szent Imre, Szent László, Szent Er­zsébet, Szent Margit és a többiek nemcsak megszentelték a magyar történelmet, hanem nemzeti identitásunk alakítói is voltak. Éle­tük, példájuk és tanításuk ma is közösség­­képző szerepet kaphat: az evangéliumi eré­nyek gyakorlására és igaz keresztény életre buzdíthatja az értékválsággal küzdő magyar társadalmat, amely „rekrisztianizáció”-ra vár. A múltban és most ismét gyakran hangzik fel a kérdés, vajon „mi is a magyar”? Erre a kérdésre elsősorban a magyar történelem és a magyar kultúra felel, és mindezeken belül válaszolnak a magyar szentek, akik életükkel, tanításukkal egy történelem feletti létben képviselik mindazt, amit a magyarság egye­temes értékként létrehozott. Egy nép, amely hősies életű szenteket adott Istennek és az emberiségnek, bátrabban nézhet szembe az idővel, s mindazzal a megpróbáltatással, amiben történelme során része volt és része lesz. A magyar szentek a nemzeti történelem és identitás alakítói, egyszersmind annak az erős köteléknek a jelképei, amely a magyarságot az európai nemzetek közösségéhez köti. Szent István azoknak a szent királyoknak a sorá­ban áll, akik népüket elvezették a keresztény igazsághoz. Szent László a szent lovagok vir­tuális rendjének kiemelkedő alakja, Szent Erzsébet pedig nem is magyar földön, hanem Thüringiában vált a felebaráti szeretet szent­­életű hősnőjévé. Mások, Szent Adalbert és Szent Gellért idegen országokból érkeztek hozzánk, hogy a magyarság szentjei legyenek. Ilyen szentünk Kapisztrán Szent János is, Hunyadi János társa, a nándorfehérvári dia­dal egyik kovácsa, aki nemzeti hősként lett a keresztény Európa hőse és szentje. Középkori szentjeink nemcsak az európai népek közösségének mélyebb összetartozását, hanem a közép-európai nemzetek sorsközös­ségét is példázzák. Magát Közép-Európát, mint a kontinens egy történeti hagyományok következtében és kulturális tekintetben meg­határozható régióját a kereszténység hozta létre, és a keresztény sorsközösség mélyen át­élt tudata tartotta fenn oly sok évszázadon keresztül. Ezért Közép-Európának igen sok­szor ugyanazok a szentjei: Szent Adalbert cseh apától és német anyától született, Mag­­deburgban, majd Prágában tanult, a cseh fe­jedelmi székhely püspöke lett, Magyarorszá­gon, majd Lengyelországban térített, és végül az akkor még pogány szláv poroszok kezétől érte a vértanúhalál. Ugyancsak cseh, esetleg­­horvát származású volt Szent Asztrik, aki J Adalberttel együtt került Magyarországra, s a Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) épült első magyar bencés monostor apátja lett. A magyar és a lengyel történelem közös szentjei Boldog Kinga és Boldog Jolánta. IV. Béla leányaiként mentek nőül lengyel herce­gekhez, majd megözvegyülve egy lengyel kla­­rissza zárdában fejezték be jótékonykodás­ban eltelt életüket. Ugyancsak a lengyelekkel közös szentünk Boldog Hedvig (Jadwiga), Nagy Lajos király leánya, Jagelló Ulászló lit­ván nagyfejedelem, majd lengyel király fele­sége, akinek nagy szerepe volt a lengyel—lit­ván unió, következésképp a középkori lengyel nagyhatalom létrehozásában. A magyarság és a kereszténység, a magyar­ság és Európa egybeforradásában volt nem­zeti szentjeinknek igen nagy szerepe. Amikor emléküket felidézzük, egyszerre mutathatunk fel magyar, európai és keresztény értékeket. Ezek a szellemi, lelki értékek most évszáza­dok múltán sem veszítették el hitelüket, ér­vényességüket. Ha a remélhetőleg most be­következő nemzeti és európai újjászületé­sünkben új fényt kapnak a magyar történe­lem nagy alakjai, és elevenek lesznek a régi tanítások, új módon szólalnak meg a magyar szentek is. Végezetül Sík Sándor több mint ötven esz­tendeje leírt szavait szeretném idézni, azokat, amelyekkel Magyar szentek: Szentség és ma­gyarság című előadássorozatát bevezette. Ezek a szavak mintha hozzánk is szólnának, s érvényesek volnának a jelenben is. „Ma, ami­kor a nagy megrendülések és történelmi pró­bák idejét éljük, amikor annyi ember és any­­nyi magyar tekintete elhomályosodott, nem kell-e nekünk is megint csak odafordulnunk azokhoz, akik egyszer már megmutatták, miért vagyunk itt, és hogyan kell itt magyar­nak lenni. Tőlük kell leckét vennünk, tőlük kell megkérdeznünk azt, amit ma is ők tud­nak legjobban, amire csak ők tudnak megta­nítani bennünket. íme a magyar szentek nagy hivatása." És a mi nagy hivatásunk, köteles­ségünk és felelősségünk, hogy meghallgassuk őket és kövessük őket. Nekünk úgy kell le­győznünk ezt a világot, mint ezek a Krisztus­tól származó magyar győztesek megmutat­ták.” i 1-L 1!V- "'if!iv| Bp ”V'’\ ·„• 'W KaT,VMaL.exVnaara. VTatra not ob­st­erce. Kant. ■ Z­urtj Boldog Gizella és fia: Imre Toulouse-i Szent Lajos püspök, Mária magyar királylány fia Csepelényi György, pálos vértanú Portugáliai­­Szent Erzsébet. Édesanyja magyar volt ÉRDEMET IDÉZZED... Egy magyar szentekről szóló kötet előszava. SÍK SÁNDOR: Szent király szólongatása Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái. Kézen hozván szívünket. Udvariunk országul Szent István szolgái Istápunknak, szentünknek. Dicsőséged miközöttünk Kilenc százados. Mégis néped körülötted Sírván darvadoz. Lerongyollott örökséged, Héja, holló beletépett. Sajog, hervadoz. Régi javunk idézgetjük. Régi urunk keltegetjük. Jöjj el, vigasztalj! Emberíts meg élő karddal. Előbb malaszttal. „Népemnek sírását Hallom én hívását, Fejérvári rög alul. Idő kemény kezét, Napjai nehezét Síromba is, régi pásztor. Érzem ostorul. Fiaim, halljátok Virrasztó királytok. Régi szava szívetekben Légyen örök­ úr. Gázoltatok sokszor sajgó sírom hantján, Idegen istennek térdeteket hajtván, Napnyugatnak, keletnek. Hitefogyott népem, ellenemre járván Hányszor felemelted a ledöntött bálványt, Mint a pogány, eretnek. Bűnbánatos mellet háromszor verjenek, Mind akik magyarok, mind akik engemet Hívnak, szeretnek. Nem szólok én szókkal, Széllé szállandókkal Magyarjaim tinéktek. Kardemelő karom. Keresztelő karom Temetetlen hagyom rátok. Megtiszteljétek! őrizzétek épen Testamentumképpen. Törvénytevő akaratom Abból értsétek.” Édesapánk, elfeledtünk magagyilkos ésszel. Meg is verjük a mellünket pironkodva hétszer. Mind a hazát mossa végig vezeklő bánat, Úgy kiáltunk, újhodottan, te utánad. Édesapánk, országunkat tenyeredre tesszük. Országosan Isten előtt esküsszük az esküt. Aki nekünk törvényt tettél ezer esztendőre. Megfogadjuk, meg is álljuk ezer esztendőre. Oltalmazd meg népedet Őh Istennek szent anyja, Szentséges Szűz Mária, Mennyeknek Királynéja, Üdvözlégy, Szűz Mária. Esedezzél érettünk, Szentséges Szűz Mária, Légy mindenkor mellettünk, Üdvözlégy, Szűz Mária. Add tiszta szerelmedet, Szentséges Szűz Mária, Oltalmazd meg népedet, Üdvözlégy, Szűz Mária. Hogy víg szívvel szolgáljunk, Szentséges Szűz Mária, Tartsd békében országunk, Üdvözlégy, Szűz Mária. Szegedi Ferenc Lénárt éneke, 17. sz. tirdexM

Next