Új Ember, 1990 (46. évfolyam, 1/2269-52/2317. szám)
1990-08-19 - 1990-08-26 / 33-34. (2299-2300.) szám
POMOGÁTS BÉLA Szent magyarok: magyar szentek A magyarság keletről érkezett nomádként lépett be Európába, de keresztény nemzetként találta meg helyét és önmagát az európai történelemben, a kontinens népei között. Európai identitását szent királyok és hitvalló püspökök: Szent István, Szent László, Szent Gellért és Boldog Mór alapozták meg, s az országalapító király családjából felesége, Boldog Gizella és fia, Szent Imre herceg, továbbá Szent Erzsébet és Szent Margit mellett az egyház másokat, így Szent Erzsébet leányát, Boldog Gertrúdot, III. Béla unokáját, Csehországi Boldog Ágnest és IV. Béla két leányát, Boldog Kingát (Kunigundát) és Boldog Jolánt (Jolántát) is oltárra emelt. Az Árpádok háza a középkori Európa államférfiúi és lovagi erényekben kiemelkedő dinasztiája volt, s ezeket az evilági, uralkodói erényeket nem egyszer a hitvalló élet, a hősies keresztény erkölcsiség szentelte meg. De nemcsak az Árpád-ház adott a magyarságnak szenteket és vértanúkat: középkori történelmünk úgy is megírható, mint a magyar szentek és szentéletű magyarok története. Nincs olyan történelmi korszak és nincs olyan nemzeti tragédia, amelynek mélyéből ne emelkedne ki valaki, aki a hősiesség példamutató erejével képviseli az Isten iránt érzett hűséget és embertársainak önfeláldozó szeretetét. Csupán néhány középkori szentünkre emlékeztetek. Boldog Izséb esztergomi kanonok alapította a pálosok rendjét (az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet), ugyanennek a rendnek a tagja volt Boldog Bátori László, aki remeteségében először fordította magyarra a teljes Szentírást (kézirata Mátyás király budai könyvtárával együtt a török prédája lett), és Tiszteletreméltó Csepelényi György, aki a reformáció és ellenreformáció harcaiban szenvedett vértanúhalált. Máskülönben is egész sereg középkori magyar vagy magyar származású vértanút ismerünk. Szent Besztréd nyitrai püspök Szent Gellérttel együtt a „pogánylázadás” áldozata lett, Magyar Szent Pált, a kunok apostolát és Boldog Bánfi Búzád domonkos szerzetest az országra törő tatárok ölték meg, Boldog Magyar István karmelita 1288 körül a Fekete-tenger keleti partjain lett a pogányok áldozata, Boldog Eszkandéli Máté, egykori budai polgár az 1300-as évek közepén mint hittérítő lelte halálát a Távol-Keleten, Boldog Magyar Antal karmelitát 1462-ben a törökök kövezték meg a Balkánon. Persze nem csak vértanúkat adtak a középkor zivataros évszázadai: Boldog Sebestyén bencés szerzetesből lett Esztergom első érseke, Boldog Ilona a veszprémi domonkos apácák főnöknője Szent Margit nevelője volt. Boldog Csák Móric, tudós, domonkos szerzetesként töltötte hosszú életét, Boldog Temesvári Pelbárt pedig ferences szerzetesként lett a középkori ország legnépszerűbb igehirdetője s latin nyelvű irodalmunk klasszikusa. A magyarság szentjei, mégha távoli monostorokban vagy éppen remeteségben töltötték is életüket, sohasem távolodtak el a nemzet életétől. Vezették az államot, igét hirdettek, tudós könyveken dolgoztak, s ha elvonultak az evilági hívságok elől, a magyarság üdvéért ajánlották fel imáikat és önként vállalt nélkülözéseiket. Nemzeti történelmünk végzetes csapásai után mindig akadtak szentjeink, akik imádságban és vezeklésben töltött életüket helyezték áldozatként az oltár elé, mint a Nyulak szigetén kolostorba vonult királylány a szörnyű tatárpusztítás után. Egy nemzetet a maga történelmi identitásához nemcsak nyelve és kultúrája, nemcsak hagyományai és szokásai kötik, hanem múltjának nagy egyéniségei is. Uralkodók és írástudók, hősök és szentek. Szent István, Szent Gellért, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet, Szent Margit és a többiek nemcsak megszentelték a magyar történelmet, hanem nemzeti identitásunk alakítói is voltak. Életük, példájuk és tanításuk ma is közösségképző szerepet kaphat: az evangéliumi erények gyakorlására és igaz keresztény életre buzdíthatja az értékválsággal küzdő magyar társadalmat, amely „rekrisztianizáció”-ra vár. A múltban és most ismét gyakran hangzik fel a kérdés, vajon „mi is a magyar”? Erre a kérdésre elsősorban a magyar történelem és a magyar kultúra felel, és mindezeken belül válaszolnak a magyar szentek, akik életükkel, tanításukkal egy történelem feletti létben képviselik mindazt, amit a magyarság egyetemes értékként létrehozott. Egy nép, amely hősies életű szenteket adott Istennek és az emberiségnek, bátrabban nézhet szembe az idővel, s mindazzal a megpróbáltatással, amiben történelme során része volt és része lesz. A magyar szentek a nemzeti történelem és identitás alakítói, egyszersmind annak az erős köteléknek a jelképei, amely a magyarságot az európai nemzetek közösségéhez köti. Szent István azoknak a szent királyoknak a sorában áll, akik népüket elvezették a keresztény igazsághoz. Szent László a szent lovagok virtuális rendjének kiemelkedő alakja, Szent Erzsébet pedig nem is magyar földön, hanem Thüringiában vált a felebaráti szeretet szentéletű hősnőjévé. Mások, Szent Adalbert és Szent Gellért idegen országokból érkeztek hozzánk, hogy a magyarság szentjei legyenek. Ilyen szentünk Kapisztrán Szent János is, Hunyadi János társa, a nándorfehérvári diadal egyik kovácsa, aki nemzeti hősként lett a keresztény Európa hőse és szentje. Középkori szentjeink nemcsak az európai népek közösségének mélyebb összetartozását, hanem a közép-európai nemzetek sorsközösségét is példázzák. Magát Közép-Európát, mint a kontinens egy történeti hagyományok következtében és kulturális tekintetben meghatározható régióját a kereszténység hozta létre, és a keresztény sorsközösség mélyen átélt tudata tartotta fenn oly sok évszázadon keresztül. Ezért Közép-Európának igen sokszor ugyanazok a szentjei: Szent Adalbert cseh apától és német anyától született, Magdeburgban, majd Prágában tanult, a cseh fejedelmi székhely püspöke lett, Magyarországon, majd Lengyelországban térített, és végül az akkor még pogány szláv poroszok kezétől érte a vértanúhalál. Ugyancsak cseh, esetleghorvát származású volt Szent Asztrik, aki J Adalberttel együtt került Magyarországra, s a Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) épült első magyar bencés monostor apátja lett. A magyar és a lengyel történelem közös szentjei Boldog Kinga és Boldog Jolánta. IV. Béla leányaiként mentek nőül lengyel hercegekhez, majd megözvegyülve egy lengyel klarissza zárdában fejezték be jótékonykodásban eltelt életüket. Ugyancsak a lengyelekkel közös szentünk Boldog Hedvig (Jadwiga), Nagy Lajos király leánya, Jagelló Ulászló litván nagyfejedelem, majd lengyel király felesége, akinek nagy szerepe volt a lengyel—litván unió, következésképp a középkori lengyel nagyhatalom létrehozásában. A magyarság és a kereszténység, a magyarság és Európa egybeforradásában volt nemzeti szentjeinknek igen nagy szerepe. Amikor emléküket felidézzük, egyszerre mutathatunk fel magyar, európai és keresztény értékeket. Ezek a szellemi, lelki értékek most évszázadok múltán sem veszítették el hitelüket, érvényességüket. Ha a remélhetőleg most bekövetkező nemzeti és európai újjászületésünkben új fényt kapnak a magyar történelem nagy alakjai, és elevenek lesznek a régi tanítások, új módon szólalnak meg a magyar szentek is. Végezetül Sík Sándor több mint ötven esztendeje leírt szavait szeretném idézni, azokat, amelyekkel Magyar szentek: Szentség és magyarság című előadássorozatát bevezette. Ezek a szavak mintha hozzánk is szólnának, s érvényesek volnának a jelenben is. „Ma, amikor a nagy megrendülések és történelmi próbák idejét éljük, amikor annyi ember és anynyi magyar tekintete elhomályosodott, nem kell-e nekünk is megint csak odafordulnunk azokhoz, akik egyszer már megmutatták, miért vagyunk itt, és hogyan kell itt magyarnak lenni. Tőlük kell leckét vennünk, tőlük kell megkérdeznünk azt, amit ma is ők tudnak legjobban, amire csak ők tudnak megtanítani bennünket. íme a magyar szentek nagy hivatása." És a mi nagy hivatásunk, kötelességünk és felelősségünk, hogy meghallgassuk őket és kövessük őket. Nekünk úgy kell legyőznünk ezt a világot, mint ezek a Krisztustól származó magyar győztesek megmutatták.” i 1-L 1!V- "'if!iv| Bp ”V'’\ ·„• 'W KaT,VMaL.exVnaara. VTatra not obsterce. Kant. ■ Zurtj Boldog Gizella és fia: Imre Toulouse-i Szent Lajos püspök, Mária magyar királylány fia Csepelényi György, pálos vértanú PortugáliaiSzent Erzsébet. Édesanyja magyar volt ÉRDEMET IDÉZZED... Egy magyar szentekről szóló kötet előszava. SÍK SÁNDOR: Szent király szólongatása Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái. Kézen hozván szívünket. Udvariunk országul Szent István szolgái Istápunknak, szentünknek. Dicsőséged miközöttünk Kilenc százados. Mégis néped körülötted Sírván darvadoz. Lerongyollott örökséged, Héja, holló beletépett. Sajog, hervadoz. Régi javunk idézgetjük. Régi urunk keltegetjük. Jöjj el, vigasztalj! Emberíts meg élő karddal. Előbb malaszttal. „Népemnek sírását Hallom én hívását, Fejérvári rög alul. Idő kemény kezét, Napjai nehezét Síromba is, régi pásztor. Érzem ostorul. Fiaim, halljátok Virrasztó királytok. Régi szava szívetekben Légyen örök úr. Gázoltatok sokszor sajgó sírom hantján, Idegen istennek térdeteket hajtván, Napnyugatnak, keletnek. Hitefogyott népem, ellenemre járván Hányszor felemelted a ledöntött bálványt, Mint a pogány, eretnek. Bűnbánatos mellet háromszor verjenek, Mind akik magyarok, mind akik engemet Hívnak, szeretnek. Nem szólok én szókkal, Széllé szállandókkal Magyarjaim tinéktek. Kardemelő karom. Keresztelő karom Temetetlen hagyom rátok. Megtiszteljétek! őrizzétek épen Testamentumképpen. Törvénytevő akaratom Abból értsétek.” Édesapánk, elfeledtünk magagyilkos ésszel. Meg is verjük a mellünket pironkodva hétszer. Mind a hazát mossa végig vezeklő bánat, Úgy kiáltunk, újhodottan, te utánad. Édesapánk, országunkat tenyeredre tesszük. Országosan Isten előtt esküsszük az esküt. Aki nekünk törvényt tettél ezer esztendőre. Megfogadjuk, meg is álljuk ezer esztendőre. Oltalmazd meg népedet Őh Istennek szent anyja, Szentséges Szűz Mária, Mennyeknek Királynéja, Üdvözlégy, Szűz Mária. Esedezzél érettünk, Szentséges Szűz Mária, Légy mindenkor mellettünk, Üdvözlégy, Szűz Mária. Add tiszta szerelmedet, Szentséges Szűz Mária, Oltalmazd meg népedet, Üdvözlégy, Szűz Mária. Hogy víg szívvel szolgáljunk, Szentséges Szűz Mária, Tartsd békében országunk, Üdvözlégy, Szűz Mária. Szegedi Ferenc Lénárt éneke, 17. sz. tirdexM