Új Ember, 1991 (47. évfolyam, 1/2318-52/2267. szám)
1991-03-24 / 12. (2329.) szám
1AZ A búcsúvásártér alkonyatkor. Itt száll le a pápa egy raktár mélyén fekszenek az építmény darabjai. Az ottani püspökség felajánlotta Máriapócsnak a pápai oltárukat, amelyet II. János Pál három évvel korábbi látogatása idején építettek. Augusztusra állni fog a közel nyolcvan méteres mikrohullámú átjátszó torony, így oldják meg a telefon-, telex- és telefax összeköttetést a világgal. Máriapócs egy napra a világ közepe lesz. Most is azt mondja némi önérzettel Pálóczy Lajosné polgármester, kissé zokon véve a kérdésemet: mit szólnak ahhoz, hogy a pápa ellátogat ebbe a világvégi faluba? Máriapócs csak egy van — folytatja Pálóczy Lajosé — és nekünk, akik itt élünk, ez volt és ez marad a világ közepe. A számítások szerint ötszáz milliót költenek Máriapócsra. A telefontorony több mint kétszáz millióba kerül. Új burkolatot kapnak a faluba vezető utak, és amerre a pápa elhalad. Az önkormányzat éves költségvetése harminckét millió forint. A pápalátogatás nagy lehetőség a település fejlődésében. A falut hat hatalmas parkírozóhely veszi majd körül, büfékkel, árusokkal. Üzlet és szolgálat: a falu lakói így érzik. Vendéglátók, ugyanakkor szeretnének vendégek lenni , minél közelebb jutni az oltárhoz, a görög rítusú ünnepélyes szentmisén. Balázs Csaba igazgató mutatja a szép vonalú, barátságos, modern iskolaépület mögött a betonozott sportpályát: az előzetes tervek szerint ott szállt volna le a pápa, de később a búcsúvásártér mellett döntöttek. Az iskolában, szemközt a templommal, a sajtóközpontot rendezik be. A legfrissebb híreket onnan továbbíthatják az újságírók. És a gyerekek? — kérdezem. — Ők mit tudnak arról, ki érkezik ide a nyáron? — Elég sokat. Szinte naponta érdeklődnek, amint közeledik a látogatás. Állok a kövezett templomtéren. Néhány éve még sárban, hepehupás földön szorongtak ott a zarándokok. Mindenki hozta a maga reményét, vágyát, hitét. Ha kellett órákat vártak esőben, nyári napban, míg végre megérinthették a könynyező Mária képét. Augusztus 18-ára félmilliós zarándoksereget várnak. Gondoltak arra, hogy a templomtér sarkán elbontanak néhány házat, de akkor is legföljebb kétszázezer ember szorulhatna össze. Marad a lapos szabolcsi szántó, ahonnét messzire száll a tekintet, ahonnét Nagyboldogaszszony napján Máriapócs is messzire látszik. S talán az ünnepet sem fogja elhomályosítani a látványosság fénye. Elmer István Bacsóka Pál paródius Ki tud róluk? Negyvenhét éviig őrizk a fogyolvlistát Az alábbi névsort évtizedek óta kis füzetkében őrzi a Beregszász melletti Bene falu egyik lakója. Nevét még ma is fél nyilvánosságra hozni. Kisgyermek volt, amikor „belekerült a történelembe”. Erről így nyilatkozik: — 1944 végén a harcok Csap, majd Sátoraljaújhely környékén folytak. December végén az oroszok egy csoport hadifoglyot, hetvennégy magyar és két német katonát bekísértek az uradalmi istállóba. Kilencéves gyermek voltam, ministránsként mentem lelkiatyámmal, Galambos Józseffel a fogolytáborba, hogy három súlyosan sérült hadifogolynak föladja az utolsó kenetet. Lelkiatyám pálinkával megvesztegette az őröket, így jutottunk be. Újév táján ketten szökni próbáltak, az oroszok elkapták, s vasvillával halálra szúrkálták őket. A közeli zsidó temetőben fekszenek. Lopott szenteltvízzel szórtam meg a halottak sírhantját. Később kis papírszeletekre írva hordtam ki a táborból a hadifoglyokról készült adatokat. Ezek alapján lelkiatyám összeállította a névsort. Később rám bízta, azzal, hogy juttassam el a hozzátartozóknak. Csak most jött el az ideje ennek. A foglyokat egy hónappal később gépkocsikon elszállították Huszt irányába. Nem tudjuk, hová kerültek. Annyi bizonyos, hogy a hírhedt szolyvai táborban nem látták őket. Eddig tart a rövid beszámoló. A ma ötvenhat éves férfi időközben több ezer rubelt gyűjtött össze, hogy emlékművet állítson a hadifoglyoknak. Ennek munkálatai megkezdődtek, s a közreadott névsor alapján talán kiderül, a foglyok közül kik kerültek élve haza. Másoknak esetleg ez az első értesítés hozzátartozójuk sorsáról. A névsor őrzője kéri, hogy aki bármit tud a foglyokról, írja meg a szerkesztőségünk címére küldött levélben. Szeretné ha a még élő egykori hadifoglyok vagy a hozzátartozók részt vennének az emlékmű avatásán. A név után a születési hely és idő, a foglyok által megadott lakhely szerepel. (1944): Kelmer — * * * 1. TÓTH MIHÁLY, Nagybánhegyes, 1914. X. 24. Nagybánhegyes, Csanád m. 2. VASS JÓZSEF, Dévaványa, 1912. III. 1. Dévaványa, Szolnok m. 3. DARABOS KÁLMÁN, Battonya, 1907. V. 13. Kaszaper, Csanád m. 4. HEROLD VENDEL, Tét, Győr m. 1911. V. 21. Tétbetlen, Győr m. 5. SALAMON BÁLINT, Tét, 1922. V. 7. Tét, Győr m. 6. KOMÁROMI BÉLA, Debrecen, 1923. VII. 20. Debrecen, Kút u. 102. 7. KOCSIS LÁSZLÓ, Écs, Győr m. 1921. II. 14. Écs, 258. Győr m. 8. LEVANSZKI JÁNOS, Szentmihályfa, 1911. XI. 18. Tallós, 86. Pozsony vm. 9. ORAVECZ JÁNOS, Csanádalbert, 1907. IX. 13. Tótkomlós, Kölesei u. 6. Békés vm. 10. CSOKONAI IMRE, Kunmadaras, 1921. X. 24. Kunmadaras, Újváros t. u. 102. 11. JAKAB LÁSZLÓ, Kispál, 1922. VI. 13. Gőzfa, Vas vm. 12. ZORKÓCZI ZOLTÁN, Szalkszentmárton, 1922. VI. 8. v. Dr. Marki u. 294. dec. 3. Kondoros, Békés m. 13. KEREKES JÁNOS, Köröstarcsa, 1921. VII. 17. Köröstarcsa, Hunyadi János 12. 14. ELEK JÓZSEF, Karcag, 1914. X. 30. Karcag, Zöldfa u. 41. 15. DEME GYÖRGY Vámosláz, 1921. V. 24. Vámosláz. 16. PÉCSI ISTVÁN, Szakmárgombolyag, 1915. IX. 18. Szakmárgombolyag. 17. HEGYESI MIHÁLY, Szeghalom, 1909. XII. 20. Szeghalom, Deák u. 20. 18. BALOGH SÁNDOR, Nádudvar, 1911. II. 6. Nádudvar, Kassai u. 19. BORSÓ IMRE, Hajdúböszörmény, 1910. Hajdúböszörmény, Zrínyi u. 18. 20. PRÁGAI Z. MIHÁLY, Medgyesegyháza, 1914. X. 3. Medgyesbodzás, Petőfi u. 210. 21. TÓTH ISTVÁN, Karcag, 1921. V. 5. Karcag, Gömbös u. 2. 22. HOMOKI MIHÁLY, Tiszasa, 1917. V. 9. Jászladány, 228-as tanya. 23. BENSE JÁNOS, Kiskunfélegyháza, 1913. II. 9. Kiskunfélegyháza, Felsőgalambos, 248. 24. SOMOGYI GYÖRGY, Somogyudvarhely, 1917. III. 9. Somogyudvarhely. 25. MOZSÁR BÉLA, Szolnok, 1920. V. 2. Szolnok, Bihari Sándor u. 2. 26. ÚJVÁRI FERENC, Tét, Győr u. 1920. IX. 23. Tét, Bercsényi u. 139. 27. BUDA LÁSZLÓ, Nagyvárad, 1913. VII. 15. Nagyvárad, János Zsigmond u. 11. 28. SZARKA LAJOS, Dévaványa, 1918. VII. 15. Dévaványa, Vágásszél u. 8. 29. SIVÓ GÁBOR, Békés, 1919. VIII. 27. Békés Gálács. 30. BOCSI LAJOS, Pétervásár, 1915. VIII. 6., Heves u. 31. JÁRÁSI LÁSZLÓ, Vértes, 1912. IX. 25. Debrecen, Tímár u. 38. 32. LUR (SUR?) JÁNOS, Nagyszalonta, 1914. II. 1. Újszalonta. 33. PESTI LAJOS, Ada, 1918. XII. 25. Mohos Reménytelep. 34. PÉTER ISTVÁN, Tiszapüspöki, 1919. XI. 3. Tiszapüspöki, Hunyadi u. 141. 35. LEHOCZKI ISTVÁN, Hajdúböszörmény, 1921. IV. 24. Hajdúböszörmény, Nánási út 39. 36. PERNEKI JÓZSEF, Kiskunmajsa, 1921. III. 15. Kiskunmajsa, Teleki Pál u. 36. 37. FEKETE JÁNOS, Békés, 1920. IX. 20. Békés, Kispince u. 26. 38. PAKSI ISTVÁN, Mezőhegyes, 1919. IX. 20. Kaszaper, Csanád u. 39. HORVÁTH FERENC, Szentivánfa, 1922. VII. 20. Szentivánfa, Vas m. 40. MOLNÁR JÓZSEF, Debrecen, 1907. II. 25. Debrecen, Móricz u. 1. 41. SOMOGYI LAJOS, Dévaványa, 1918. VIII. 25. Dévaványa, Benkő Albert u. 20. 42. FEHÉR MIHÁLY, Kunhegyes, 1913. VI. 12. Karcag, Madarasi út 34. 43. CZICZE JÓZSEF, Abádszalók, 1921. XI. 23. Abádszalók, Temető u. 44. NAGY LAJOS, Egyed, 1909. II. 12. Egyed. 45. KORMÁNYOS JÓZSEF, Nagybánhegyes, 1920. X. 20. Nagybánhegyes, Tanya 217. 46. KOVÁCS BÉLA, Magyarbánhegyes, 1907. IV. Magyarbánhegyes, Kossuth u. 47. 47. BOROS IMRE, Felsőszeli, 1908. IX. 10. Felsőszeli. 48. BUZ SÁNDOR, Kunszentmárton, 1910. X. 20. Vecsés, Jókai u. 52. 49. KEREKES GERGELY, Balmazújváros, 1908. I. 27. Mezágyán, Nagy u. 112. 50. GYŐRI JÓZSEF, Kunszentmiklós, 1922. IV. 30. Gyalu, Szolnok u. 51. ZSÓTÉR JÓZSEF, Mohol, 1918. III. 9. Mohol, Szent Imre u. 49. 52. SIMON IMRE, Nagyvárad, 1911. X. 1. Nagyvárad, Ambrus u. 5. 53. SOMJAI IMRE, Békés, 1913. X. 24., Békés, Rákos u. 40. 54. C. NAGY MIHÁLY, Tiszaderzs, 1918. V. 27. Tiszaderzs, Szolnok u. 55. NAGY JÁNOS, Tiszaszentimre, 1909. X. 18. Tiszaszentimre, Gordja 38. 56. MAJOR DÁNIEL, Újléta, 1916. III. 1., Újléta, Földes u. 218. 57. JENEI ISTVÁN, Derecske, 1906. XII. 16. Vámospércs, Róna telep. 58. RÓZSA SÁNDOR, Kiskunfélegyháza, 1916. IV 28 Kiskunfélegyháza, Rothermere u. 17. 60. UNGUR JÁNOS, Elek, 1911. VI. 6. Lökösháza, Tulkán tanya 50. 61. FRANTZ ISTVÁN, Budapest, 1903. XI. 9. Kispest, Szent Imre út 37. 62. KRIZONICS ISTVÁN Csepreg, 1922. I. 21. Sopronbánfalva, Fő u. 58. 63. PIKLER AMBRUS, Vágkirályfa, 1911. III. 25. Vágkirályfa, Molnár u. 247. 64. NAGY JÓZSEF, Fegyvernek, 1919. VI. 17. Fegyvernek, Újtelep 195. 65. CSIGE IMRE, Balmazújváros, 1910. XI. 2. Balmazújváros, Bercsényi u. 53. 66. SZŰCS JÓZSEF, Szolnok, 1921. IV. 7. Szolnok, Bojtár u. 4. 67. KUHL MENYHÉRT, Bonyhádvarasd, 1921. .VII. 24. Bonyhádvarasd, Tolna u. 68. HEGEDŰS ISTVÁN, Békés, 1918. II. 13. Békéscsaba, Belmegyer, 69. PARCSANI RUDOLF, Pér, 1911. XI. 11. Töltéstava, Liget u. 24. 70. FODOR JÓZSEF, Dés, 1922. II. 18. Dés, Fodor u. 57 71. LADOS PÁL, Besenszög, 1918. I. 6. Besenszög, Árpád u. 15. Szolnok m. 72. TAKÁCS ANDOR, 1909. II. 15. Kislucs, 40 Komárom m. Hősi halottak: GÖSZ GYÖRGY, Mérges, 1917. Mérges, Győr m. Meghalt 1945. január 4-én. LIPICZKI PÁL, Nagybánhegyes, 1918. Nagybánhegyes, Állami u., Csanád m. Meghalt 1945. január 6. KÖVESI JÁNOS, Füzesgyarmat, 1914. VI. 21. Bereg, Somogy m. Josef Ratzinger bíboros, aki az idei Leopold Kunschak nagydíjat kapta Gróf Esterházy Jánosra, a két világháború közötti szlovákiai magyarság vezető személyiségére emlékeztek március 9—10. közt Pozsonyban az „Esterházy Napok” rendezvénysorozat keretében. Mint a Keresztényszocialista Párt, majd a Magyar Párt elnöke rendíthetetlenül küzdött a magyar kisebbség jogaiért, valamint ő volt az egyetlen politikus a pozsonyi parlamentben, aki nem szavazta meg a zsidók deportálására vonatkozó törvényt. Először szovjet, majd csehszlovákiai börtönökben raboskodott 1957 márciusáig, haláláig. 58 éves volt. Molnár Imre az Esterházy-kutatások állásáról számolt be. Szarka László Esterházy János politikai hitvallását, morális elveit mutatta be. Turczel Lajos, a pozsonyi kandidátus Esterházy és Teleky Pál kapcsolatát, barátságát elemezte. Fogarassy László előadásában Sinkó Ferenc tanulmányából indult ki az 1938—44 közti felvidéki diákmozgalmakkal kapcsolatosan. Az előadásokat klubest követte, ahol személyes emlékezések, valamint mai problémák is fölmerültek. Így került szóba a szlovákiai magyarság szívfájdalma, hoy szlovák papok miséznek magyarlakta vidéken és fordítva, magyar pap beszél szlovák hívek előtt. Abban mindenki egyetértett, hogy a múlt példáján okulva, a jelenben csak a megbékélés légköre vezethet eredményre. A beszélgetésen Csoóri Sándor is részt vett. Március 10-én este Mészáros Gyula esperes, Esterházy János rabtársa koncelebrált szentmisét mutattak be a hitlerizmus és a bolsevizmus valamennyi mártírjáért. A szentmisét követő ünnepi műsorban beszédet mondott Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke, az ünnepség díszvendége. Édesapjára emlékezett gróf Esterházy Alice, a Rómában élő italfatti báróné. Neumann Tibor, akinek édesapját Esterházy Jánossal hurcolták a halálba, az igazságtalanságról tartott beszédet. Az eseményeken megjelent Pálos Miklós miniszterelnökségi államtitkár, a Máltai Lovagrend több tagja, Duray Miklós, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselője, és a Kereszténydemokrata Néppárt több tagja. A Magyar Televízió a két nap eseményeiről filmet készített. ,Th eil léLi f k l'hn tifíJtfi- 5 A Püspöki Kar tavaszi konferenciája A Magyar Katolikus Püspöki Kar március 12—13-án tartotta tavaszi konferenciáját a Központi Papnevelő Intézetben Seregély István egri érsek elnökletével. A megbeszéléseken részt vett Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius is. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek tájékoztatta a főpásztorokat Mindszenty József bíboros hercegprímás május 4-i esztergomi temetéséről. A gyászünnepség teljes és részletes programja az Új Emberben fog megjelenni. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök a pápalátogatás előkészületeiről számolt be. A Szentatya debreceni ökumenikus igeliturgián való részvételéről a Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa közös nyilatkozatot ad ki. E nyilatkozat megfogalmazására rövid munkalátogatásra érkezett a konferenciára az ökumenikus Tanács küldöttsége. Kocsis Elemér tiszántúli református püspök, a Tanács elnöke, Hegedűs Lóránt dunamelléki református püspök, a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Berki Feriz magyar ortodox protoieres. Püspöki Kar arra kéri a Szentszéket, hogy folytassa a magyar állammal a diplomáciai kapcsolatfelvétellel megkezdett párbeszédet egy megkötendő konkordátum ügyében. Az élet védelmében minden pozitív törekvéssel és kezdeményezéssel szolidaritást vállal a magyar katolikus egyház. Júniusban a katolikus egyház is megemlékezik az „Élet hetéről”. A Püspöki Kar mint a Szent István Társulat védnöki testülete felszólította a Társulatot, hogy a konferencia bizottságával együttműködve május 30-ig terjessze be megújított alapszabálytervezetét. A Püspöki Kar létrehozta Hittani Bizottságát, melynek vezetésével Szénás József veszprémi megyéspüspököt bízta meg. A főpásztorok elfogadták a Magyar Karitász és az Állandó Diakonátus statútumait, tárgyaltak a Katolikus Világiak Testületének szabályzatáról, elfogadták a Pápai Magyar Intézet, a Központi Papnevelő Intézet és a Püspökkari Titkárság 1990. évi számadását, és foglalkoztak a Központi Szeminárium épületének felújítási munkálataival.