Új Ember, 1991 (47. évfolyam, 1/2318-52/2267. szám)

1991-03-24 / 12. (2329.) szám

1AZ A búcsúvásártér alkonyatkor. Itt száll le a pápa egy raktár mélyén fekszenek az épít­mény darabjai. Az ottani püspökség fel­ajánlotta Máriapócsnak a pápai oltá­rukat, amelyet II. János Pál három év­vel korábbi látogatása idején építettek. Augusztusra állni fog a közel nyolcvan méteres mikrohullámú átjátszó torony, így oldják meg a telefon-, telex- és tele­fax összeköttetést a világgal. Máriapócs egy napra a világ közepe lesz. Most is az­t mondja némi önérzet­tel Pálóczy Lajosné polgármester, kissé zokon véve a kérdésemet: mit szólnak ahhoz, hogy a pápa ellátogat ebbe a világvégi faluba? Máriapócs csak egy van — folytatja Pálóczy Lajosé — és nekünk, akik itt élünk, ez volt és ez marad a világ kö­zepe. A számítások szerint ötszáz milliót költenek Máriapócsra. A telefontorony több mint kétszáz millióba kerül. Új bur­kolatot kapnak a faluba vezető utak, és amerre a pápa elhalad. Az önkormány­zat éves költségvetése harminckét mil­lió forint. A pápalátogatás nagy lehető­ség a település fejlődésében. A falut hat hatalmas parkírozóhely ve­szi majd körül, büfékkel, árusokkal. Üz­let és szolgálat: a falu lakói így érzik. Vendéglátók, ugyanakkor szeretnének vendégek lenni , minél közelebb jutni az oltárhoz, a görög rítusú ünnepélyes szentmisén. Balázs Csaba igazgató mutatja a szép vonalú, barátságos, modern iskolaépü­let mögött a betonozott sportpályát: az előzetes tervek szerint ott szállt volna le a pápa, de később a búcsúvásártér mellett döntöttek. Az iskolában, szem­közt a templommal, a sajtóközpontot ren­dezik be. A legfrissebb híreket onnan továbbíthatják az újságírók. És a gyerekek? — kérdezem. — Ők mit tudnak arról, ki érkezik ide a nyá­ron? — Elég sokat. Szinte naponta érdek­lődnek, amint közeledik a látogatás. Állok a kövezett templomtéren. Néhány éve még sárban, hepehupás földön szo­rongtak ott a zarándokok. Mindenki hoz­ta a maga reményét, vágyát, hitét. Ha kellett órákat vártak esőben, nyári nap­ban, míg végre megérinthették a köny­­nyező Mária képét. Augusztus 18-ára félmilliós zarándok­sereget várnak. Gondoltak arra, hogy a templomtér sarkán elbontanak néhány házat, de akkor is legföljebb kétszáz­ezer ember szorulhatna össze. Marad a lapos szabolcsi szántó, ahonnét messzire száll a tekintet, ahonnét Nagyboldogasz­­szony napján Máriapócs is messzire lát­szik. S talán az ünnepet sem fogja elho­mályosítani a látványosság fénye. Elmer István Bacsóka Pál paródius Ki tud róluk? Negyvenhét éviig őrizk­ a fogyolvlistát Az alábbi névsort évtizedek óta kis fü­zetkében őrzi a Beregszász melletti Bene falu egyik lakója. Nevét még ma is fél nyilvánosságra hozni. Kisgyermek volt, amikor „belekerült a történelembe”. Erről így nyilatkozik: — 1944 végén a harcok Csap, majd Sá­toraljaújhely környékén folytak. December végén az oroszok egy csoport hadifoglyot, hetvennégy magyar és két német katonát bekísértek az uradalmi istállóba. Kilenc­éves gyermek voltam, ministránsként men­tem lelkiatyámmal, Galambos Józseffel a fogolytáborba, hogy három súlyosan sérült hadifogolynak föladja az utolsó kenetet. Lelkiatyám pálinkával megvesztegette az őröket, így jutottunk be. Újév táján ket­ten szökni próbáltak, az oroszok elkapták, s vasvillával halálra szúrkálták őket. A közeli zsidó temetőben fekszenek. Lopott szenteltvízzel szórtam meg a halottak sír­hantját. Később kis papírszeletekre írva hordtam ki a táborból a hadifoglyokról készült ada­tokat. Ezek alapján lelkiatyám összeállí­totta a névsort. Később rám bízta, azzal, hogy juttassam el a hozzátartozóknak. Csak most jött el az ideje ennek. A fog­lyokat egy hónappal később gépkocsikon elszállították Huszt irányába. Nem tudjuk, hová kerültek. Annyi bizonyos, hogy a hírhedt szolyvai táborban nem látták őket. Eddig tart a rövid beszámoló. A ma öt­venhat éves férfi időközben több ezer ru­belt gyűjtött össze, hogy emlékművet ál­lítson a hadifoglyoknak. Ennek munkálatai megkezdődtek, s a közreadott névsor alap­ján talán kiderül, a foglyok közül kik ke­rültek élve haza. Másoknak esetleg ez az első értesítés hozzátartozójuk sorsáról. A névsor őrzője kéri, hogy aki bármit tud a foglyokról, írja meg a szerkesztőségünk cí­mére küldött levélben. Szeretné ha a még élő egykori hadifoglyok vagy a hozzátarto­zók részt vennének az emlékmű avatásán. A név után a születési hely és idő, a foglyok által megadott lakhely szerepel. (1944): K­elmer — * * * 1. TÓTH MIHÁLY, Nagybánhegyes, 1914. X. 24. Nagybánhegyes, Csanád m. 2. VASS JÓZSEF, Dévaványa, 1912. III. 1. Dévavá­nya, Szolnok m. 3. DARABOS KÁLMÁN, Battonya, 1907. V. 13. Kaszaper, Csanád m. 4. HEROLD VENDEL, Tét, Győr m. 1911. V. 21. Tétbetlen, Győr m. 5. SALA­MON BÁLINT, Tét, 1922. V. 7. Tét, Győr m. 6. KOMÁROMI BÉLA, Debrecen, 1923. VII. 20. Debrecen, Kút u. 102. 7. KOCSIS LÁSZLÓ, Écs, Győr m. 1921. II. 14. Écs, 258. Győr m. 8. LEVANSZKI JÁNOS, Szentmihályfa, 1911. XI. 18. Tallós, 86. Po­zsony vm. 9. ORAVECZ JÁNOS, Csanád­­albert, 1907. IX. 13. Tótkomlós, Kölesei u. 6. Békés vm. 10. CSOKONAI IMRE, Kunmadaras, 1921. X. 24. Kunmadaras, Új­város t. u. 102. 11. JAKAB LÁSZLÓ, Kis­­pál, 1922. VI. 13. Gőzfa, Vas vm. 12. ZOR­­KÓCZI ZOLTÁN, Szalkszentmárton, 1922. VI. 8. v. Dr. Marki u. 294. dec. 3. Kondoros, Békés m. 13. KEREKES JÁNOS, Körös­­tarcsa, 1921. VII. 17. Köröstarcsa, Hunyadi János 12. 14. ELEK JÓZSEF, Karcag, 1914. X. 30. Karcag, Zöldfa u. 41. 15. DEME GYÖRGY Vámosláz, 1921. V. 24. Vámos­láz. 16. PÉCSI ISTVÁN, Szakmárgombo­­lyag, 1915. IX. 18. Szakmárgombolyag. 17. HEGYESI MIHÁLY, Szeghalom, 1909. XII. 20. Szeghalom, Deák u. 20. 18. BALOGH SÁNDOR, Nádudvar, 1911. II. 6. Nádudvar, Kassai u. 19. BORSÓ IMRE, Hajdúböször­mény, 1910. Hajdúböszörmény, Zrínyi u. 18. 20. PRÁGAI Z. MIHÁLY, Medgyesegy­­háza, 1914. X. 3. Medgyesbodzás, Petőfi u. 210. 21. TÓTH ISTVÁN, Karcag, 1921. V. 5. Karcag, Gömbös u. 2. 22. HOMOKI MIHÁLY, Tiszasa, 1917. V. 9. Jászladány, 228-as tanya. 23. BENSE JÁNOS, Kiskun­félegyháza, 1913. II. 9. Kiskunfélegy­háza, Felsőgalambos, 248. 24. SOMOGYI GYÖRGY, Somogyudvarhely, 1917. III. 9. Somogyudvarhely. 25. MOZSÁR BÉLA, Szolnok, 1920. V. 2. Szolnok, Bihari Sándor u. 2. 26. ÚJVÁRI FERENC, Tét, Győr u. 1920. IX. 23. Tét, Bercsényi u. 139. 27. BU­DA LÁSZLÓ, Nagyvárad, 1913. VII. 15. Nagyvárad, János Zsigmond u. 11. 28. SZARKA LAJOS, Dévaványa, 1918. VII. 15. Dévaványa, Vágásszél u. 8. 29. SIVÓ GÁBOR, Békés, 1919. VIII. 27. Békés Gá­­lács. 30. BOCSI LAJOS, Pétervásár, 1915. VIII. 6., Heves u. 31. JÁRÁSI LÁSZLÓ, Vértes, 1912. IX. 25. Debrecen, Tímár u. 38. 32. LUR (SUR?) JÁNOS, Nagyszalonta, 1914. II. 1. Újszalonta. 33. PESTI LAJOS, Ada, 1918. XII. 25. Mohos Reménytelep. 34. PÉTER ISTVÁN, Tiszapüspöki, 1919. XI. 3. Tiszapüspöki, Hunyadi u. 141. 35. LEHOCZKI ISTVÁN, Hajdúböszörmény, 1921. IV. 24. Hajdúböszörmény, Nánási út 39. 36. PERNEKI JÓZSEF, Kiskunmajsa, 1921. III. 15. Kiskunmajsa, Teleki Pál u. 36. 37. FEKETE JÁNOS, Békés, 1920. IX. 20. Békés, Kispince u. 26. 38. PAKSI ISTVÁN, Mezőhegyes, 1919. IX. 20. Kaszaper, Csa­nád u. 39. HORVÁTH FERENC, Szent­­ivánfa, 1922. VII. 20. Szentivánfa, Vas m. 40. MOLNÁR JÓZSEF, Debrecen, 1907. II. 25. Debrecen, Móricz u. 1. 41. SOMOGYI LAJOS, Dévaványa, 1918. VIII. 25. Déva­ványa, Benkő Albert u. 20. 42. FEHÉR MI­HÁLY, Kunhegyes, 1913. VI. 12. Karcag, Madarasi út 34. 43. CZICZE JÓZSEF, Abádszalók, 1921. XI. 23. Abádszalók, Te­mető u. 44. NAGY LAJOS, Egyed, 1909. II. 12. Egyed. 45. KORMÁNYOS JÓZSEF, Nagybánhegyes, 1920. X. 20. Nagybánhe­gyes, Tanya 217. 46. KOVÁCS BÉLA, Ma­­gyarbánhegyes, 1907. IV. Magyarbánhe­­gyes, Kossuth u. 47. 47. BOROS IMRE, Felsőszeli, 1908. IX. 10. Felsőszeli. 48. BUZ SÁNDOR, Kunszentmárton, 1910. X. 20. Vecsés, Jókai u. 52. 49. KEREKES GER­GELY, Balmazújváros, 1908. I. 27. Mezá­gyán, Nagy u. 112. 50. GYŐRI JÓZSEF, Kunszentmiklós, 1922. IV. 30. Gyalu, Szol­nok u. 51. ZSÓTÉR JÓZSEF, Mohol, 1918. III. 9. Mohol, Szent Imre u. 49. 52. SIMON IMRE, Nagyvárad, 1911. X. 1. Nagyvárad, Ambrus u. 5. 53. SOMJAI IMRE, Békés,­ 1913. X. 24., Békés, Rákos u. 40. 54. C. NAGY MIHÁLY, Tiszaderzs, 1918. V. 27. Tiszaderzs, Szolnok u. 55. NAGY JÁ­NOS, Tiszaszentimre, 1909. X. 18. Tisza­­szentimre, Gordja 38. 56. MAJOR DÁ­NIEL, Újléta, 1916. III. 1., Újléta, Földes u. 218. 57. JENEI ISTVÁN, Derecske, 1906. XII. 16. Vámospércs, Róna telep. 58. RÓ­ZSA SÁNDOR, Kiskunfélegyháza, 1916. IV 28 Kiskunfélegyháza, Rothermere u. 17. 60. UNGUR JÁNOS, Elek, 1911. VI. 6. Lökösháza, Tulkán tanya 50. 61. FRANTZ ISTVÁN, Budapest, 1903. XI. 9. Kispest, Szent­ Imre út 37. 62. KRIZONICS IST­VÁN Csepreg, 1922. I. 21. Sopronbánfalva, Fő u­. 58. 63. PIKLER AMBRUS, Vágki­­rályfa, 1911. III. 25. Vágkirályfa, Molnár u. 247. 64. NAGY JÓZSEF, Fegyvernek, 1919. VI. 17. Fegyvernek, Újtelep 195. 65. CSIGE IMRE, Balmazújváros, 1910. XI. 2. Balmazújváros, Bercsényi u. 53. 66. SZŰCS JÓZSEF, Szolnok, 1921. IV. 7. Szolnok, Bojtár u. 4. 67. KUHL MENYHÉRT, Bony­­hádvarasd, 1921. .VII. 24. Bonyhádvarasd, Tolna u. 68. HEGEDŰS ISTVÁN, Békés, 1918. II. 13. Békéscsaba, Belmegyer, 69. PARCSANI RUDOLF, Pér, 1911. XI. 11. Töltéstava, Liget u. 24. 70. FODOR JÓ­ZSEF, Dés, 1922. II. 18. Dés, Fodor u. 57 71. LADOS PÁL, Besenszög, 1918. I. 6. Besenszög, Árpád u. 15. Szolnok m. 72. TAKÁCS ANDOR, 1909. II. 15. Kislucs, 40 Komárom m. Hősi halottak: GÖSZ GYÖRGY, Mérges, 1917. Mérges, Győr m. Meghalt 1945. január 4-én. LI­­PICZKI PÁL, Nagybánhegyes, 1918. Nagy­­bánhegyes, Állami u., Csanád m. Meghalt 1945. január 6. KÖVESI JÁNOS, Füzes­gyarmat, 1914. VI. 21. Bereg, Somogy m. Josef Ratzinger bíboros, aki az idei Leopold Kunschak nagydíjat kapta Gróf Esterházy Jánosra, a két világháború közötti szlovákiai magyarság vezető személyiségé­re emlékeztek március 9—10. közt Po­zsonyban az „Esterházy Napok” ren­dezvénysorozat keretében. Mint a Ke­resztényszocialista Párt, majd a Ma­gyar Párt elnöke rendíthetetlenül küz­dött a magyar kisebbség jogaiért, va­lamint ő volt az egyetlen politikus a pozsonyi parlamentben, aki nem sza­vazta meg a zsidók deportálására vo­natkozó törvényt. Először szovjet, majd csehszlovákiai börtönökben ra­boskodott 1957 márciusáig, haláláig. 58 éves volt. Molnár Imre az Esterházy-kutatá­­sok állásáról számolt be. Szarka Lász­ló Esterházy János politikai hitvallá­sát, morális elveit mutatta be. Tur­­czel Lajos, a pozsonyi kandidátus Es­terházy és Teleky Pál kapcsolatát, ba­rátságát elemezte. Fogarassy László előadásában Sinkó Ferenc tanulmá­nyából indult ki az 1938—44 közti fel­vidéki diákmozgalmakkal kapcsola­tosan. Az előadásokat klubest követte, ahol személyes emlékezések, vala­mint mai problémák is fölmerültek. Így került szóba a szlovákiai magyar­ság szívfájdalma, ho­­y szlovák papok miséznek magyarlakta vidéken és fordítva, magyar pap beszél szlovák hívek előtt. Abban mindenki egyetér­tett, hogy a múlt példáján okulva, a jelenben csak a megbékélés légköre vezethet eredményre. A beszélgeté­sen Csoóri Sándor is részt vett. Március 10-én este Mészáros Gyu­la esperes, Esterházy János rabtársa koncelebrált szentmisét mutattak be a hitlerizmus és a bolsevizmus vala­mennyi mártírjáért. A szentmisét követő ünnepi műsor­ban beszédet mondott Frantisek Mik­­losko, a szlovák parlament elnöke, az ünnepség díszvendége. Édesapjára emlékezett gróf Esterházy Alice, a Rómában élő italfatti báróné. Neu­mann Tibor, akinek édesapját Ester­házy Jánossal hurcolták a halálba, az igazságtalanságról tartott beszédet. Az eseményeken megjelent Pálos Miklós miniszterelnökségi államtit­kár, a Máltai Lovagrend több tagja, Duray Miklós, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselője, és a Kereszténydemokrata Néppárt több tagja. A Magyar Televízió a két nap eseményeiről filmet készített. ,Th eil léLi f k l'hn tifíJtfi- 5 A Püspöki Kar tavaszi konferenciája A Magyar Katolikus Püspöki Kar március 12—13-án tartotta tavaszi konferenciáját a Központi Papnevelő Intézetben Seregély István egri érsek elnökletével. A megbeszéléseken részt vett Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius is. Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek tá­jékoztatta a főpásztorokat Mindszenty József bíboros hercegprímás május 4-i esztergomi temetéséről. A gyászünnepség teljes és részletes programja az Új Emberben fog megjelenni. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök a pápa­­látogatás előkészületeiről számolt be. A Szentatya debreceni ökumenikus igeliturgián való részvételéről a Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsa közös nyilatkozatot ad ki. E nyilat­kozat megfogalmazására rövid munkalátogatásra ér­kezett a konferenciára az ökumenikus Tanács kül­döttsége. Kocsis Elemér tiszántúli református püspök, a Tanács elnöke, Hegedűs Lóránt dunamelléki refor­mátus püspök, a Református Egyház Zsinatának lel­­készi elnöke, valamint Berki Feriz magyar ortodox protoieres. Püspöki Kar arra kéri a Szentszéket, hogy foly­tassa a magyar állammal a diplomáciai kapcsolat­­felvétellel megkezdett párbeszédet egy megkötendő konkordátum ügyében. Az élet védelmében minden pozitív törekvéssel és kezdeményezéssel szolidaritást vállal a magyar kato­likus egyház. Júniusban a katolikus egyház is meg­emlékezik az „Élet hetéről”. A Püspöki Kar mint a Szent István Társulat véd­nöki testülete felszólította a Társulatot, hogy a kon­ferencia bizottságával együttműködve május 30-ig terjessze be megújított alapszabálytervezetét. A Püs­pöki Kar létrehozta Hittani Bizottságát, melynek ve­zetésével Szénás József veszprémi megyéspüspököt bízta meg. A főpásztorok elfogadták a Magyar Karitász és az Állandó Diakonátus statútumait, tárgyaltak a Katoli­kus Világiak Testületének szabályzatáról, elfogadták a Pápai Magyar Intézet, a Központi Papnevelő Inté­zet és a Püspökkari Titkárság 1990. évi számadását, és foglalkoztak a Központi Szeminárium épületének felújítási munkálataival.

Next