Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)

1992-11-22 / 47. (2313.) szám

­ MAGYAR KATONAI KÜLDÖTTSÉG RÓMÁBAN Magyar honvédek, rendőrök és határőrök érkeztek november 8-án Rómába, akik II. János Pál pápa tava­lyi magyarországi látogatása során biztosították a rend fenntartását. A zarándoklatot, amelyet Keresztes Szilárd görög katolikus püspök szervezett, Lakatos György honvédezredes és Bökönyi István rendőrezre­des vezette. A csoport megkoszorúzta II. Szilveszter pápa síremlékét, ellátogatott Assisibe és Capestranó­­ba. Látogatásuk fénypontja: november 13-án a Szen­tatya külön kihallgatáson fogadta a küldöttséget. A CSALÁD VÉDELME Az Európa Tanács családjoggal foglalkozó szakem­berei október 15-én hazánkban tanácskoztak. Az első családjogi konferenciát tizenöt évvel ezelőtt, 1977-ben rendezték meg Bécsben, s az ezen a konferencián el­hangzott előadások, a belőlük kibontakozó viták és közös gondolatok döntően befolyásolták Európa nyu­gati felében a családjog fejlődését az elmúlt évek so­rán. Az Európa Tanács már a múlt évben küldött szakembereket Magyarországra, hogy segítsenek mó­dosítani a negyven évvel ezelőtt megalkotott, elavult, de máig érvényes családjogi törvényeket, s azok szel­lemét közelíteni a nyugat-európai joghoz. Tavaly már végeztek módosításokat a családjogban, s azt tervezik, hogy jövőre a Parlament elé kerülhetnek az újabb in­dítványok. A család védelme érdekében megtartott tanácsko­zásnak két fő témája volt: az egyik a gyermekvédelem a családi krízishelyzetek idején, a másik pedig az el­lentétek feloldásának módszerei, különös tekintettel a válásra. Az első témakör kapcsán a nyugat-európai előadók ismertették azokat a szervezeti formákat, amelyek a gyermekek számára lehetővé teszik, hogy a családi viszályokban jogilag is védve legyenek. A má­sodik témakör kapcsán szó volt arról, hogyan lehet jo­gi szabályozással megelőzni, vagy jelentős mértékben csökkenteni válások esetén a viszálykodást és csök­kenteni a válások számát. Ez utóbbi különösen érzé­kenyen érinti a magyar jogalkotókat, hisz köztudott, hogy hazánk az évi több mint huszonkétezer válással, sajnos, vezető helyen áll a világstatisztikában. Ez azonban már nem jogi, hanem morális probléma, amelynek feloldását a törvények segíthetik ugyan, de meg nem oldhatják. MDF PEDAGÓGUS FÓRUM Az MDF Pedagógus Kollégiumának ügyvivő testü­lete és a Baranya megyei Pedagógus Kollégium no­vember 7-én Pécsett fórumot tartott, amelyen felszó­lalt Andrásfalvy Bertalan miniszter, Bán Endre püs­pöki helynök és Pécs városának több vezetője. A részt vevők állásfoglalásukban a következőket hangsúlyoz­ták: az egyházi nevelés utat nyit a lelki szabadság és az erkölcsi öntudat előtt, őrködik az emberi méltóság megőrzésében. Sérti az alkotmány és a jog szellemét, hogy az egyházi oktatási intézmények visszajuttatása elé akadályokat­­gördítenek. ÖTVENHATOS EMLÉKKERESZT Takács Nándor megyéspüspök Székesfehérvárott október 23-án a székesegyház Szent Anna kápolna fe­lőli oldalfalán megáldotta a forradalom és szabadság­­harc mártírjainak emlékkeresztjét, Nagy Benedek szobrászművész alkotását. A jelenlevők fájdalommal emlékeztek az áldozatokra, többek között arra a fiatal­emberre, aki haldokolva is a „hűség" és a „szeretet” szavait ismételte. A részt­vevők arra gondoltak, ma is szükségük van az áldozatos életek példájára és az ál­taluk képviselt eszmények megvalósulására. ISTENNEL A HAZÁÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT Az Apor Vilmos Népfőiskola ünnepi hétvégi kur­zust tartott fiatalok számára október végén a győr­­ménfőcsanaki Bezerédi-kastélyban. Előadott többek között Varga József, bécsi professzor, a II. világhábo­rú utáni koalíciós időkről, Kovács K. Zoltán, a Baran­­kovics-párt egykori képviselője, az 1956-os forrada­lomról, Szolnoky Erzsébet pedig Giesswein Sándor­ról. A népfőiskolai hétvége vasárnap délelőtt szentmi­sével zárult, melyet Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát mutatott be. A DON BOSCO ISKOLA ZÁSZLÓJÁNAK MEGÁLDÁSA Ebben a tanévben kezdte meg működését az albert­falvai Don Bosco Katolikus Általános Iskola. Az isko­lát az egyházközség szervezte és működteti önkor­mányzati támogatással. Az iskola zászlójának megál­­dására és ünnepélyes megemlékezésre együttesen ke­rült sor október 22-én. Andrásfalvy Bertalan kulturá­lis minisztert Verbényi István plébános, Kiss Mária alpolgármester és Párdányi Miklósné igazgató fogad­ta. Az ünnepség végeztével, amelyen a vendég 1956 jelentőségét is méltatta, a jelenlévő önkormányzati képviselőkkel együtt megtekintette az iskolát, elbe­szélgetett pedagógusaival és a tanulókkal. Látogatást tett a közeli Petőfi Sándor Általános Iskolában is, amelynek régi épületét kapta meg használatra a Don Bosco Iskola. Itt az igazgató, Antalovics Miklósné fo­gadta őt. A rövid látogatás során az iskola továbbfej­lesztéséről is szó esett. A látogatás utolsó állomása a Helytörténeti Múzeum volt, ahol Beleznay Andor nyugalmazott iskolaigazgató tartott rövid ismertetőt. A látogatás végén Andrásfalvy Bertalan örömét fejez­te ki, hogy az új iskola békésen, a kölcsönös megbe­csülés jegyében indult. A két iskola jó szomszédi vi­szonya a gyermekek, a jövő társadalmának polgárai számára hoz hasznot. ÉLŐ EGYHÁZ 1992. november 22. A Magyar Katolikus Mű­spöki Kar körlevele Szent Erzsébet napjára Árpádházi Szent Erzsébetnek, a keresz­tény felebaráti szeretet világszerte tisztelt példaképének november 19-én lesz az ün­nepe. Ez a nap évről évre külön is emléke­zetünkbe idézi a rászorulókat, betegeket, magukra maradt öregeket, a hozzánk ér­kezett menekülteket, testi és szellemi sé­rülteket, a kábítószerek és az alkohol ál­dozatait, a munkanélküliek egyre növek­vő számát. Senki sem maradhat közöm­bös, ha tudatára ébred, hogy az ország­ban ma legalább minden negyedik lakos él a létminimum alatt. II. János Pál pápa az 1993. január 1-jére kitűzött békevilágnap témáját így fogal­mazta meg: „Ha békét akarsz, törődj a szegényekkel!” Múlt évi hazánkban tett lelkipásztori lá­togatása során is ismételten felhívta a hi­vatalos szervek és minden magyar figyel­mét, akár hívő, akár nem, a bajba jutottak és rászorulók megsegítésének nemcsak keresztényi, hanem alapvetően emberi kötelességére. Ránk, magyar főpásztorok­ra, Jézus Urunk akaratából az a súlyos fe­ladat és felelősség is hárult, hogy magun­kévá tegyük azok gondját, akikért ő a ke­reszten vérét ontotta, és segítsük őket evi­lági és végső boldogulásuk útján. Ezért a Szentatya szándékának megfelelően és a mi Urunk nevében kérünk Benneteket: Segítsetek, hogy segíthessünk! A Magyar Karitász újraszervezését két éve határoztuk el. Azóta egyházmegyén­ként létesített szervezetei megkezdték te­vékenységüket, és ebbe a szociális mun­kába a magyar katolikus egyházon belül működő valamennyi szeretetszolgálati in­tézmény, mozgalom és kezdeményezés bekapcsolódott. Hatékonnyá azonban a karitász-tevékenység akkor válik, ha nemcsak mint szervezet létezik, hanem mozgalommá alakul és ráébreszt minden jóakaratú embert, keresztényt és kívülál­lót, hogy embertársa megsegítése lelkiis­mereti kötelesség. Ezért azt kívánjuk, ala­kuljon minden plébániai közösségben ka­­ritászcsoport, amelynek feladata, hogy fel­mérje a jelentkező helyi problémákat, és igyekezzék — saját lehetőségeihez mérten — hozzájárulni megoldásukhoz. Felhí­vunk tehát minden hívőt, különösképpen a fiatalokat, vegyenek részt a plébániai karitászmunkában. Áldozzanak szabad­idejükből hetenként legalább néhány órát nehéz sorba került embertársaik megsegí­tésére. Nem anyagi áldozatra gondolunk elsősorban, hanem szívbéli megnyílásra a rászorultak, bajbajutottak felé. A szeretet találékonnyá tesz. Természetes, hogy nem minden nehéz­ség oldható meg csupán jószándékú segí­tőkészséggel. A Karitásznak anyagiakkal is támogatnia kell évtizedek óta fennálló szeretetszolgálati intézményeinket, szoci­ális otthonainkat, szám szerint 13-at, to­vábbá a testi és szellemi sérült fiatalok otthonát Ipolytölgyesen, a vak gyermekek Batthyány-Strattmann Otthonát, a Hal­lássérült fiatalok Szent József Otthonát, a HÍD családsegítő központokat, a Betánia néven működő szeretetszolgálati láncot, a kábítószeresek és alkoholbetegek gondo­zására létesült intézményeket és megany­­nyi más keresztény szellemű szociális kez­deményezést. Szeretettel kérünk tehát minden jóérzésű magyart, tegye lehetővé adományaival, hogy a Magyar Karitász megfelelhessen ezeknek a sürgető felada­toknak, amelyekkel az egész magyar tár­sadalom javát szolgálja, hiszen tevékeny­ségének alapelve: nem a vallási, nemzeti­ségi vagy világnézeti hovatartozás, ha­nem a legnagyobb rászorultság a döntő. Az anyagi hozzájárulást megkönnyíti az a körülmény, hogy a Karitász bankszám­lájára név és cím megadásával befizetett adományok az adóalapból levonhatóak. Kedves Testvérek! Amikor szívből kö­szönetet mondunk mindazoknak, akik a múltban jó szívvel járultak hozzá adomá­nyaikkal a Karitász segítő szolgálatának keresztülviteléhez. Jézus Krisztus szavai­val zárjuk ezt a felhívásunkat: „Amit egy­nek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek.” Árpádházi Szent Erzsé­betet, a szeretet hősét is ez a gondolat lel­kesítette. Az ő életében valóra vált a mon­dás: „A szeretet mértéke — mérték (és méricskélés) nélkül szeretni.” Ennek a szeretetnek jegyében kérjük mindnyája­tokra Isten áldását. Budapest, 1992. október 28. Magyar Katolikus Püspöki Kar Csöndes könyörgés az örökimádás templomban Főpapjainkat többnyire kivételes ünne­pi alkalmakkor látjuk főpapi, díszes öltö­zetben, pompás környezetben. Kevésbé ismerjük hétköznapjaikat, magánéletüket, nemigen látjuk őket Istenhez fohászkodó, egyszerű, imádkozó hívőként sem. Paskai László bíboros, esztergomi érsek, prímás, hivatalba lépésekor elhatározta: minden hónap első csütörtökén engesztelő szent­órát tart az Üllői úti Örökimádás temp­lomban, papi­ és szerzetesi hivatásokért könyörögve. Évek múltak el azóta, a fő­pásztor azonban hűségesen teljesíti akkor tett ígéretét. Havonta elzarándokol ebbe a templomba, amelyben minden nap és egész nap kitett Oltáriszentség előtt folyik a szentségimádás, hogy maga is alázato­san térdre boruljon az Eukarisztiában köztünk jelenlévő, feltámadt Krisztus előtt. Borongós, november eleji hétköznap es­te. Akárcsak az ősegyházban, „az imád­ságban és a kenyértörés közösségében állhatatosan kitartó hívek” gyülekeznek a templomban. „Jöjjetek, imádjuk az Urat”, hangzik fel a könyörgés és az ének. A bíboros bevezető elmélkedésében a halottak napjára utal. Jézus főpapi imá­ját idézi: „Azt akarom, hogy akiket ne­kem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. ” Szokatlan erővel hangzik az en­gedelmes Jézus szájából ez az „akarom" szó, teszi hozzá. Ezekben a napokban ha­­lottainkra emlékezünk, s Jézus szava vi­gasztal bennünket: ő maga is imádkozik értük, hogy a tisztulást elnyerve Krisztus keresztáldozatának érdeméből eljussanak hozzá. Jézus azt akarja — folytatja a bíbo­ros —, hogy mindnyájan övéi legyünk, hozzá tartozzunk már itt, földi életünkben is. Vannak azonban olyanok, akiket egé­szen különös szeretettel hív meg arra, hogy papként, szerzetesként teljesen neki szenteljék az életüket. Értük szól a kö­nyörgésünk ezen az estén. Imádság és ének követi egymást: a ha­lottakért,, majd az élőkért. A jelenleg mű­ködő papokért és szerzetesekért, meg a jö­vendő hivatásokért. „Add meg Urunk papjaidnak Szent Szíved tisztaságát, imádkozó áhítatát, szelídségét és aláza­tát, engedelmességét, szeretetét Isten és az emberek iránt, foglald le magadnak teljesen a szentelendők szívét, add, hogy béke, összetartás és szeretet uralkodjék a papnevelő intézetekben. ” Az imádság nyugalma lassan betölti az együtt imádkozók szívét. Befejezésül Jé­zus imáját halljuk, s szívünk vele rezdül az Ő kívánságával. Érezzük, hogy akkor elmondott s azóta örökké tartó könyörgé­se magához ölel mindnyájunkat: „Nem­csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. ” November 5-e van, Szent Imre herceg ünnepe. A főpásztori szentmise a magyar ifjúság védőszentjét köszönti, s az ő párt­fogását kéri fiataljainkra. Csöndes könyörgés ez a havonkénti szentóra, ahogyan meghitt és testvéri az az együttlét is, amikor a főpásztor a szent­misét követően szeretetlakomán találko­zik s elbeszélget a paptestvérekkel, kispa­­pokkal, azokkal, akikkel előtte közösen imádkozott. Csányi József templomigaz­gató, a gondos házigazda szeretetével vendégeli meg mindnyájukat. Mintha a mennyei Atya lakomára hívó szeretete öl­tene testet ezekben az estékben. Hiszen Jézus van jelen, nemcsak az Oltáriszent­­ségben, hanem a testvéri együttlétben is. PASKAI LÁSZLÓ BÍBOROS FOTÓ: BÓKAY A tábori lelkészségről október végén a történelmi egyházak képviselői második al­kalommal találkoztak a Honvédelmi Minisztérium küldöttségé­vel. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán megvitatták a vallásgyakorlás jelenlegi helyzetét a honvédségnél, valamint egyeztették az álláspontokat az újjáéledő tábori lelkészi szolgá­latról. A Honvédelmi Minisztériumot Raffay Ernő politikai ál­lamtitkár képviselte. Az államtitkár előadásában elmondta: a kormány és az illetékes tárca mindent elkövet, hogy biztosítsa a tábori lelkészi szolgálat tárgyi feltételeit. Külön összeget kü­lönítenek majd el a honvédség költségvetéséből erre a célra. A tábori lelkészi szolgálat megindítását szabályozó törvény a jövő év elején kerül a parlament napirendjére. Elfogadásához kétharmados többség szükséges. Az egyházak és a minisztéri­um év végén közös bizottságot állít fel a további feladatok ko­ordinálására. A katolikus egyház képviseletében megjelent Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, Várszegi Asztrik püspök, pannonhal­mi főapát, Tabódy István apát, esperes-plébános és Lipp Lász­ló lelkipásztor. Egybehangzó véleményük szerint a jelenlegi paphiány miatt csak bizonyos idő elteltével tudnak lelkipászto­rokat irányítani a Magyar Honvédséghez. Áthidaló megoldás­ként felvetették, hogy egyes lelkipásztorok saját híveik lelki gondozása mellett bizonyos laktanyáknál is ellátnák a papi te­endőket. Elmondták továbbá, hogy a tábori püspöki feladato­kat a püspöki kar egyik tagja látja majd el. (b­ba) Tabódy István bicskei esperes-plébános huszártisztként kezdte pályafutását, s a recski munkatáborban hivatott el a papságra. Meggyőződéséért, hitéért tizennyolc esztendőt töltött börtön­ben, ahonnan 1972 szilveszterén szabadult. A tartalékos alezre­dest katonai életútja elismeréseként november 12-én vezérőr­naggyá léptették elő FOTÓ: SZÁNTÓ TAMÁS

Next