Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)

1992-01-26 / 4. (2271.) szám

1992. január 26. FÓRUM A legöregebb magyar vitéz Tábornak — rubindiploma előtt Évtizedek óta ismerem Molnár Károlyt. A Víziváros csöndes utcácskájában él író­nő­ feleségével, Györffy Rózsával a Ma­gyar legendárium írójával, aki életének történetét írja regénybe, Körtánc címmel. Károly bácsi most tölti be 97. évét, de ma is praktizál: napról napra felveszi fe­hér köpenyét, s fogorvosi rendelőjében várja, gyógyítja régi betegeit. Isten segít­ségével 1992-ben átveheti — és miért ne venné át, hiszen a betegségek eddig elke­rülték — a 70 esztendeje működő orvo­soknak járó rubindiplomát. Az előszobás fogason tábornoki csákó. Az 1945-ben elbocsátott orvos ezredest nemrég vezérőrnaggyá léptették elő. 1947-ben katonai bíróság elé állították, de száznál is több zsidó származású munka­szolgálatos tanúskodott páratlan embersé­géről és bátorságáról. A második világhá­borúban Lublinnál nem volt hajlandó ki­szolgáltatni a németeknek a parancsnok­sága alatt működő kórházban lévő zsidó betegeket. Pontosan tudta, milyen sors várna rájuk: Lublinban krematórium mű­ködött. A tanúk később, a tárgyaláson megmentették, de a hírhedt 5000-es ren­delet hatálya rá is kiterjedt — ennek a gyászos emlékű rendeletnek a következ­ményeit ezrek és ezrek nyögik ma is. Az igazságtétel idáig még nem terjedt ki, hol­ott az öregeknek nincsen túl sok várni va­ló idejük. 17 esztendei orvosi szolgálatát ismerték csak el, amikor nyugdíjazták. Nem merem leírni, mekkora nyugdíjat hoz neki havonta a postás — szégyen! Ferenc Józseftől kapta első Signum lau­­disát, Károly királytól a másodikat, Horthytól a harmadikat. Egyéb kitünteté­seinek se szeri se száma. A Tiszti Vitézsé­­gi Lovagkeresztnél is büszkébben mutat­ja azt az ausztráliai üdvözletét, amelyet a vitézi rend közös ebédjéről küldtek neki, a világon élő legidősebb magyar vitéznek. 1922-ben kapta meg az orvosi diplomát. Erdélyből származott, gimnáziumi tanul­mányait­­Csíksomlyón végezte, két évvel Márton Áron fölött! Életének legderűsebb korszakaként azokat az éveket emlegeti, amikor az első világháború után a Zrínyi Hadapród Iskola orvosa és egészségtanta­nára volt Pécsett. Tanítványai ma 80 kö­rül járnak. A régi „cégerek” — ezredes is van köztük — a budai Te presszóban szoktak összegyülekezni. Ezekről a talál­kozókról csak ritkán hiányzik régi taná­ruk. A Tó presszó különben jó ismerőse: a Lukács uszoda közelében van. Oda min­den nap elballag, hogy leússza szokott 500 méterét. Kodállyal csevegett itt gyakran, ismerte őt első népdalgyűjtő útjáról, ami­kor házukban is megfordult és négykezest játszott édesanyjával. Amikor fiatalabb volt — 70 körül járt — minden reggel 5 órakor pattant. Ma már tovább alszik. Ébredés után hatalmas mennyiségű kávét iszik, konyakkal „hígít­va”. Elolvassa a Magyar Nemzetet, az Élet és Tudományt. Asztalukon ott sora­kozik az Új Ember és a Vigilia is, és ter­mészetesen — tábornokhoz így illik — a Magyar Honvéd. 86. születésnapján Kéri Kálmán is megmászta a hozzájuk vezető négy emeletet. Idén a Tiszti házban kö­szöntötték. Megállapodtak, 100. születés­napját országos ünnepséggel ülik majd meg. Világéletében sportolt. Dörgő hahotá­val meséli, hogy lovaglás közben Abso­­lonként ragadt fenn a faágak között. Lova békésen visszaballagott az istállóba. A sí­túrákat veserepedéssel úszta meg. Sérülé­se után hat héttel már teniszezett. Paradicsomleves rizzsel a kedvenc éte­le. Amint tapasztaltam, a Hubertust sem veti meg. Ezt rizs nélkül, magában. Vígan meséli, hogy 80-on felül is be-beszólítot­­ták a katonapolitikai osztályra, s arról ér­deklődtek nem kis kíváncsisággal, miről beszélget barátaival, akik között nagy sze­retettel emlegeti Faddy Ottmárt is. Életútja számunkra legenda. Története­it folytatásos regényként kellene közread­ni. Számomra mégsem ezek miatt vonzó, példaadó ember. Egyszerűsége ragad meg, derűje, becsületessége, s az a kölcsö­nös szeretet, amelyben ketten éldegélnek a feleségével. „Lukács Mackó” — a név eredete a Lukács uszodára és hatalmas al­vásaira utal — és Rózsa elválaszthatatla­nok, összenőttek. Rózsa járta ki a vezérőr­nagyi kinevezést, Károly bácsi viszont a készülő művek leghívebb hallgatója. Ró­zsa mondja el, milyen csodálatos volt férje életútja, s „Mackó” dörmögve súgja, mi­lyen „nagyszerű” ember a felesége. A „nagyszerű”­­ szavajárása. Miközben rémülten nyugtázom tevékenységének eredményét, amint újabb és újabb foga­imtól szabadít meg, ő boldogan tapasztal­ja, szép munkát végzett. „Nagyszerű!” — kiáltja. Ebben az érzületében persze nem mindig osztozunk. „Nagyszerűnek” neve­zi a fényképeket, aztán üldögélünk, s el­hűlve hallgatjuk, amint olyan korokról mesél, amikor apáink sem éltek még. Ja, könnyű annak, akinek a nagyapja 48-as honvéd volt. . . 1970 valahányban bizalmasan elmond­ta, életének nagy vágya, hogy részt vehes­sen Mindszenty bíboros újratemetésén. Töredelmesen megvallom, akkor moso­lyogtam ezen, s arra gondoltam, Károly bácsinak legalább 150 évig kellene élnie, hogy vágya teljesüljön. Tábornoki dísz­egyenruhában ott feszített ő is a hatalmas tömegben. — És a nyugdíjad, Károly bácsi? — kérdem, mert mi, „ifjak”, praktikusabban gondolkodunk. — Ne aggódj, azt is megérem! — mondja vígan, s ezek után már nem me­rek kételkedni a szavában. A ház előtt egymásra nézünk barátom­mal. Nem lehet igaz — ez van a pillantá­sunkban. Pedig igaz. Molnár Károly orvos-tábor­nok betöltötte 97. évét. Rendel: kedden és csütörtökön. Rózsa pedig a Körtánc befe­jezéséhez közeleg. Ködös a Víziváros. Merengünk, micso­da körtáncot jártunk itt, ebben a század­ban R. L. VEZÉRŐRNAGYI DÍSZBEN RÓZSÁVAL FOTÓ: FÁBIÁN Százkét esztendő két rózsafüzérrel Ha egy fekhely felett a falon ott a feszü­let, a feszület mellett felakasztva két ró­zsafüzér, abban nincsen semmi rendkívü­li. Az egyik kék, a másik fekete. De ha ezeket egy százkettedik évében járó idős ember forgatja, aki szorgalmas templom­ba járó, ugyanakkor figyelmes olvasója az Új Embernek, akkor érdemes tisztelettel bekopogni hozzá. Nyolcas huszár a közös hadseregben Veress Sándor 1890. március 6-án szü­letett a ma jugoszláv területen levő bács­kai Ludas községben. Szülei gazdaembe­rek voltak, Illően elvégezte az elemi isko­lát. Akkoriban a tanulók kettesével kézen­fogva jártak közös kivonulások alkalmá­val, és mindenkinek hangos „Dicsértes­sék a Jézus Krisztus!” köszöntéssel kellett tisztelegniük. Az iskolát elvégezte, bevo­nult katonának 1911. október 6-án a kö­zös, hatos huszárezredbe. Szerbiában és Galíciában harcolt, megsebesült. Lóháton lábát golyó ütötte át. „Azóta is fázik!” 1918-ban, amikor kitört az őszirózsás for­radalom, ő is hazafelé indult. Áttelepültek Magyarországra 1923-ban és nagybátyjá­val 250 kataszteri holdat vettek. Amikor beütött a kommunizmus, semmi sem ma­radt belőle. Állást vállalt, portás volt egy fuvarozó vállalatnál, hetvenegy éves korá­ban ment nyugdíjba. Akkori nyugdíja 600 Ft volt, ma 6115 forintot hoz a postás. Nincs szüksége gondozásra A kis, kertes pesterzsébeti lakásban egyedül él. Ebédjét viszik, maga takarít. A körzeti ápolónő vagy orvos ritka ven­dég portáján. Lába fáj, de elgyalogol a pár lépésre levő autóbusz-megállóhoz és eljár az erzsébeti gyógyfürdőbe. A gőzbe!. . . Legutóbb alaposan megforrázta az orrát. Nem szédül. Erős szemüveget használ, az­zal olvasgatja minden héten az Új Em­bert. Elsősorban a halálozási rovatot­ fi­gyelemmel kíséri, kik távoztak el az élet­ből. Főképpen a hajdani apácák sorsát fürkészi. Érdeklődéssel olvassa a teológiai okfejtéseket is. Az újság kikészítve várja vasárnaponként a templomban, ahová gyalog jár el. Ha szép idő van, esténként is odaballag. A kis ház a templom tövében van, a torony árnyékot vethet az udvaron levő szőlőlugasra. Útban az ükunoka nem magányos. Két leánytestvére van, öt unokája, tizenhárom dédunokája. Ük­unoka érkezőben. Még csak fészkelődik anyja puha ölében, de várják, számon tartják. Négy nemzedék emlékei élnek eb­ben a kis szobában, amelyet most már gázzal fűtenek. Négy nemzedék képei la­pulnak a fehérneműs szekrényben. Egyi­ken ő maga a cséplőgép mellett. Aztán a lányok, unokák és dédunokák. A legfris­sebb családi találkozón tizennyolcan vet­tek részt. Volna ilyenkor egy obligát kér­dés: mi a hosszú élet titka? Sándor bá­tyám nemigen tudja. Egyszer volt beteg, sárgaságban, katonakorában. Restellked­­ve mondja, hogy elfelejtett megkínálni. Vastag szemüvege mögött csodálatosan tiszta gyermekszem tükröződik. Három­­csillagos konyak kerül elő, nekem bősége­sen tölt, magának csak igen keveset. Koc­cintunk. A szenvedők esti fohásza . .. Ekkor nyílik alkalom arra, hogy szem­ügyre vegyem asztalát. Nyitott imakönyv. Páter Böhle Kornél domonkos rendi atya imakönyve, a „Rózsafüzér Királynője”. Kiadták 1925-ben. Az ötvenkilencedik ol­dalon van nyitva. A szenvedők esti fohá­szánál. Imádkozott mielőtt bekopogtat­tam. Az öreg imakönyv eléggé rozoga. So­kat forgathatták. Még egyszer koccin­tunk. Kiegyensúlyozott, békés az arca. Van itt orvosság is, inkább vitaminok. A hosszú élet mankói. A hosszú élet Isten nagy ajándéka. A titka a hit ereje és az asztalon levő nyitott imakönyv. Mátrai Béla PÁLYÁZAT A József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány Tehetséggondo­zó Alkuratóriuma az alapítvány törzstőkéjének hozadékából az 1992-es esztendőben ötvenmillió forint összegű támogatást tud biz­tosítani. Célja azoknak a kiemelkedő képességű fiatal magyar állampol­gároknak, illetve a határainkon túl élő magyar nemzetiségű fiatalok­nak a megsegítése, akik tanulmányaik végzéséhez, szakmai pályá­juk megkezdéséhez szociális helyzetükből eredően anyagi segítség­re szorulnak és 21. életévüket még nem töltötték be. Továbbá azok­nak a jogi személyeknek (intézmények, alapítványok stb.), valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságoknak anyagi-tárgyi megsegítése, akik, illetve amelyek az előbb említett korosztályhoz tartozó tehetségek és rászorultak kiválasztásában, képzésében és ellátásában jelentős tevékenységet vállalnak. A pályázatok elbírálá­sánál az Alkuratórium elsősorban a szociális rászorultságot veszi fi­gyelembe. Pályázatot lehet benyújtani — egy tanulmányi év tartamára — ösztöndíj formájú támogatásra is. A kérelem lehet anyagi, illetve természetbeni (kollégium, étkezés stb ). A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kell: — annak a kezdeményezésnek, tanulmányi célnak, szakmai tö­rekvésnek a rövid tartalmi leírását, amelyhez a pályázó az anyagi tá­mogatást kéri, illetve az ösztöndíjigény formáját és okát; — annak a kezdeményezésnek, tanulmányi célnak, szakmai tö­rekvésnek teljes költségigényét, amelyhez a támogatást kéri, illetve az ösztöndíjkérelem nagyságát. Kérjük jelezni a saját és más külső forrásokból esetleg rendelkezésre álló anyagi fedezetet, valamint az Alapítványtól kért támogatás felhasználásának tervezetét, — a pályázó nyilatkozatát, hogy ugyanebben a témakörben for­­dult-e pályázattal más alapítvány(ok)hoz. [Amennyiben igen, kérjük feltüntetni a megpályázott összeg(ek)et és az alapítvány(ok) nevét és címét!]; — pályázó intézmények esetében azok pontos nevét, címét, tele­­fon/telefaxszámát, továbbá saját bankszámlaszámát, amelyre a megítélt összeget kéri. Magánszemélyek esetében nevüket, pontos címüket és ha van, telefonszámukat. A pályázatokat az Alapítvány titkársága által a pályázó rendelke­zésére bocsátott adatlapon az Alapítvány címére kérjük eljuttatni. József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány Tehetséggondozó Alkuratórium, 1300 Budapest III., Postafiók 227. További felvilágosítás kérhető a 173-2486-os telefon/telefaxszá­­mon. A pályázatok benyújtásának határideje: 1992. március 31. József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány Tehetséggondozó Alkuratóriuma tgűz­z Mindazoknak, akik 1991-ben irodánk szervezésében utaztak, szeretnénk ezúton is megköszönni, hogy ben­nünket választottak. Szeretettel várjuk mindnyájukat és a többi hívő­ em­bert 1992. évi zarándoklatainkon is. Catholica 2000 Katolikus Utazási Iroda, 1023 Buda­pest, Árpád fejedelem útja 8. Tel.: 115-8497. Világ Magyarjainak Találkozója — A LOURDES-I SZÍÍZANYÁNÁL Kapcsolódva a május 26—31-i Lourdes-i nemzeti za­rándoklathoz, autóbuszokat indítunk az alábbi útvo­nalakon: — Sárospatak — Miskolc — Eger — Gyöngyös — Bu­dapest — Lourdes; — Nyíregyháza — Debrecen — Szolnok — Budapest — Lourdes; — Gyula — Szeged — Kecskemét — Dunaújváros— Székesfehérvár — Veszprém — Lourdes — Pécs — Kaposvár — Nagykanizsa — Zalaegerszeg — Lourdes; — Esztergom — Komárom — Győr — Pápa— Sárvár — Szombathely — Lourdes. Részvételi díj: 19 985— Ft (félpanzióval) + 4 200 Ft költőpénz MAKROVIUG ZARÁNDOK UTAK IRODÁJA 1091 Budapest, Üllői u. 11—13. Tel.: 118-36-36 Telex: 22-3600 Fax: 117-53-07. Hit, emberség, erkölcs, business — EXKLUZÍV interjú PASKAI LÁSZLÓ BÍBOROSSAL az IGEN legújabb számában! Keresse a SZENT GELLÉRT KIADÓ könyvesboltj­aiban: Budapest V. Ferenciek udvara Budapest VIII. Üllői út 82. (Üzletek Háza, Nagyvárad tér) Szeged, Aradi vértanúk tere 2.

Next