Új Ember, 1993 (49. évfolyam, 1/2319-52/2370. szám)
1993-10-24 / 43. (2361.) szám
StifUe* VENI SANCTE RÓMÁBAN A Római Pápai Magyar Intézetben október 13- án tartották a Veni Sanctét. A szentmisét Paskai László bíboros, az Intézet fővédnöke mutatta be. Az évnyitón jelen volt a Felügyelő Bizottság elnöke, P. Zakar Polikárp ciszterci generális apát, valamint a bizottság három tagja: Ternyák Csaba püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Fenyő Vendel szalézi szerzetes és P. Szentmártoni Mihály, a Pápai Gergely Egyetem jezsuita tanára. (MK) ÉLETRE KELŐ TEMETŐKÁPOLNA Halottak napjára ismét életre kel a cinkotai temető kápolnája. A hosszú évek óta használaton kívül álló kicsiny templom eredetileg egy helyi őslakos család temetkezési kriptája fölé épült, s jelenleg is az ő tulajdonukban van. A katolikus egyházközség nemrégen azzal a feltétellel kapta meg a használati jogot, hogy vállalja az épület rendben tartását. A kápolna — amelyet a temető ünnepi napjait követően felújítanak — már most nyitva áll a hívek és az érdeklődők számára, csaknem minden délután. A Mindenszentek napját megelőző vasárnap délutánján még a ravatalozó előtti téren tartják a halottakért a szentmisét, hétfőn és kedden délután viszont már a kápolnában vehetnek részt litánián a temetőt látogatók. Az egyházközség köszönettel fogadja a felújításra szánt adományokat. Címük: Cinkotai Római Katolikus Egyházközség, 1164 Budapest XVI., Rádió u. 27. KATOLIKUS ISKOLA MŰKÖDIK JÁNOSHALMÁN Jánoshalma lakosságának jelentős része katolikus vallású. Akaratuk teljesült, amikor az egyházközség — visszakapva tulajdonát — vallásos szellemben működő iskolát indíthatott. A szervezése békésen zajlott, a ma oly sok téren tapasztalható ellentétektől mentesen — s ebben nagy rész volt Tajdina József plébánosnak és a polgármesternek. Hogy milyen sokan akarták, támogatták ennek az iskolának a létrejöttét, és örülnek annak, hogy vallásos szellemű oktatási intézmény gyarapítja városukat, jól mutatta a templomi ünnepségre összegyűltek nagy száma is. Olyan neves személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel ez alkalomból Jánoshalmát mint Angelo Acerbi pápai nuncius, Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek, Dobos Krisztina államtitkár, Korzenszky Richárd miniszteri biztos, Farkas István a katolikus általános iskolák főigazgatója. Az esemény igazi főszereplői a Kiss Györgyné igazgató vezette tanári kar és a diákság voltak. Az ünnepi szentmisét Dankó László érsek mondta. Az iskolások műsora és a köszöntő beszédek után szalagot kötött az iskola zászlajára Angelo Acerbi érsek és Dobos Krisztina államtitkár, majd a pápai nuncius megszentelte az épületet. A Szent Anna Katolikus Általános Iskola egyelőre csak alsó tagozattal működik. ÚJ RENDHÁZ BALATONKENESÉN Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja és a balatonkenesei Magyarok Nagyasszonya plébánia összefogása révén Balatonkenesén, a templomkert területén új, háromszintes rendház épült, mely a szerzetesrend tanulmányi házaként kezdi meg működését, otthon adva a jelöltek intézetének, a noviciátusnak és a tanulmányaikat folytató rendi növendékek közösségének. Szendi József veszprémi érsek október 9-én megáldotta a rendház kápolnáját és az egész épületet,majd a templom és a rendház udvarán kialakított állandó misézőhelyen szentmisét mondott a plébánia hívei, a nővérek és számos vendég részvételével. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Maria Irenea Hamranová általános főnöknő és Tóth Alajos minorita tartományfőnök, a rend vizitátora is. Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja várja a szerzetesnői életre elhivatottságot érző fiatalok jelentkezését (8174 Balatonkenese, Pf. 42.; telefon: 88/381-146). (MK) ÉVNYITÓ A HITTUDOMÁNYI KARON A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara október 5-én tartotta tanévnyitóját. Bolberitz Pál dékán beszámolt a kar elmúlt évi eredményeiről, ismertette a professzorok tudományos munkásságát, majd a hagyományoknak megfelelően a maga tudományterületéről tartott előadást, korunk egyik gyakran emlegetett fogalmát, a pluralizmust vizsgálta keresztény szempontból. A hittudományi karon már nemcsak teológusok, hanem leendő hitoktatók képzése is folyik nappali tagozaton. Az előző tanévben a nappali hallgatók száma 228 fő volt, közülük csak 45 volt a papnövendék. A levelező tagozaton tanulók száma 1016 volt. Az ünnepélyes tanévnyitón jelen volt Paskai László bíboros, a kar korábbi professzora, és a püspöki kart több tagja, Gál Ferenc, a katolikus egyetem rektora. Képviseltették magukat a többi egyházak teológiai akadémiái is. Különös tisztelettel köszöntötte a dékán a Semmelweiss Orvostudományi Egyetem rektorát és az ELTE jogi karának dékánját, hiszen ezek az egyetemek ugyancsak a Pázmány által Nagyszombatban alapított egyetem utód intézményei. Kolostor a semmiből Látogatóban az érdi ciszterci nővéreknél (2.) Múlt heti cikkünkben az érdi Regina Mundi női apátság negyven éves illegális életéről számoltunk be. A múlt rendszer regényes évtizedei után nem indult unalmasan az 1989-cel kezdődő új korszak sem a nővérek számára. A politikai változások hajnalán, a szabadabb mozgás lehetőségével, no meg a Gondviselés segítségével élve igazi kolostor, saját templom építésébe kezdtek érdi házuk egykori gyümölcsösében. ármilyen reménytelen volt is a helyzet az elmúlt évtizedekben, mindig hittünk benne, hogy a szűkös családi ház után a közösségnek egyszer valódi otthona lesz — mondja Punk M. Gemma apátnő. — Ha valami kis pénzt sikerült összegyűjtenünk, mindig azt mondogattuk egymásnak: ezt már a monostorra tesszük félre. „Hittel épülj!” A nővérek kevéske pénzével persze semmit nem lehetett kezdeni, hiszen egy olyan közösségi ház költségvetése, mely helyt adhat akár csak a jelenlegi 23 apácának, és templom is csatlakozik hozzá, százmilliókra rúg. A kezdő lökést egy váratlanul érkezett külföldi adomány adta meg, amit a nővérek joggal tekinthettek égi jelnek a munkálatok megkezdésére. 1990-ben 50.000 dollárról szóló csekket hozott a postás, melynek feladója egy teljesen ismeretlen amerikai pap, John Griffith volt. Mr. Griffith véletlenül szerzett tudomást az üldözések között is kitartó magyar szerzetesközösségről, és őket kérte meg arra, hogy elhunyt szüleiért imádkozzanak egy erre a célra épült kápolnában. — Amikorra Südi Ernő, bonni magyar építész tervei elkészültek — mondja az apátnő —, már nyilvánvaló volt, hogy ebből a pénzből épphogy elindulni tudunk. Nagyon sokan mondták nekünk az első perctől kezdve, hogy hagyjuk abba az egészet, úgyis belebukunk. Udvarhelyi László építésvezető ötletére ezért az alapkőre ezt a mondatot írtuk: „Hittel épülj!". Valóban, az Isten irgalma és az emberek jósága építette föl... Jótevők A pénz hiányzó — nagyobb — részét végül külföldi bencés és ciszterci kolostorok adták össze. Nagy pártfogóra találtak a nővérek Budenbach augsburgi prelátus személyében, aki a belső liturgikus terek terveztetését és kivitelezését vállalta — ingyen. A nővérek a rossz gazdasági helyzet miatt egyáltalán nem akartak gyűjteni, de az emberek jószándékának nem lehetett gátat vetni. — Nagyon megható volt sokszor a szegények segítőkészsége — emlékezik Naszályi Emil, a monostor spirituálisa. — Egy környékbeli néni rendszeresen megjelent nálunk a maga két-háromszáz forintjával. Egy idős szombathelyi pap szinte mindenét eladta, hogy néhány tízezer forinttal támogassa a folytonos pénzhiánnyal küszködő nővéreket. — Közvetlen közelünkben kevés a katolikus — folytatja Emil atya. A környék kávinista népe minden segítséget megadott nekünk kétkezi munkájával is. Nagyon jó velük a kapcsolatunk, szentmisére is járnak — mosolyodik el hamiskásan beszélgetőtársam. „Az ír házába felmegyünk” 1993 kora őszére készült el körülbelül kétezer-háromszáz négyzetméter hasznos területtel, a cellákban és a vendégszobákban összesen 40 férőhellyel a kolostor, a szintén tágas, egyedülálló mennyezetácsolattal ékes templom, és az elmélkedő elvonulásra alkalmas altemplom. A lakószárnyban könyvtár, tanulószoba és sok más közösségi helyiség is a nővérek rendelkezésére áll majd, ők azonban — saját bevallásuk szerint — a sok-sok fürdőszobának örülnek a legjobban, mert az elmúlt évek igen nagy próbatétele volt az egyetlen fürdőszoba előtti ácsorgás a külvilág felé négyszemélyesnek mutatott házban. Bár az építkezés három éve igen nagy megpróbáltatást jelentett a közösség számára, azt hiszem, sokáig emlékezetesek lesznek az 1993.szeptember 11.-i templomszentelést megelőző napok is, amikor hatszáz vendég fogadására készültek az apátságban. A készülődésben megintcsak a környékbeliek segítettek. Egy ismerős család a hízott marháját vágta le — mint a példabeszédben —, hogy az Európa 13 országából érkező ünneplősereg jóllakhasson az ugyancsak szívességből felállított nagy étkezősátor alatt. A „nagy emberek" egy asztalnál ültek a „köznéppel”, ami még családiasabbá tette az amúgy is bensőséges ünnepet. Német, osztrák és lengyel apátok és apátnők mellett a szentelési szertartáson részt vett Zakar Polikárp, a ciszterci rend generális apátja, Keszthelyi Ferenc váci püspök és Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök is. A szentmisét Kada Lajos érsek, Németország nunciusa celebrálta, aki a 121. zsoltárt idézte szent beszédében: „Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: Az Úr házába felmegyünk!". Hiszen minden templom a mennyország kapuja, az Istennel való találkozás helye. — Ezen a helyen Isten különösen közel van hozzánk — mondta az érsek —, mert a nővérek állandó imádsága fenntartja Vele a kapcsolatot. Ez ugyanis az ima célja: Istent a világba hozni, és a világot az emberiséggel együtt Isten közelségébe vinni. Arra kaptatok meghívást, kedves nővérek, hogy azok helyett is akik erre képtelenek vagy vonakodnak megtenni, közbenjárjatok az Úrnál az emberiség súlyos gondjai megoldásáért. Hogyan tovább? Áll tehát a gyönyörű monostor, adott a nővérek élethivatása — amit Kada Lajos szemléletesen foglalt össze —, az érdi közösség küzdelmeinek mégsincs vége. A nagy ház fenntartása — erre nemigen gondolunk — nagy költséggel jár. Az adományokból semmi sem maradt, bevételre a nővérek, mint évtizedeken keresztül, most is csak saját sovány fizetéseikből és nyugdíjaikból számíthatnak. Eddig mindenki külső munkahelyekre járt dolgozni, most azonban olyan munkát igyekeznek találni, amely — a klasszikus monostori élethez jobban igazodva — otthon is végezhető. Egyelőre ez nem megoldott, hiszen a Németországból ajándékba kapott ostyasütőgép nem biztosít majd elegendő munka- és bevételi lehetőséget. A közösség távlati tervei sorában is inkább szolgálatok, mint jövedelmező üzleti tervek szerepelnek. Helyet kívánnak adni lelkigyakorlatos csoportoknak, pihenni- elcsendesedni vágyóknak, és később talán öregek otthonát is berendeznek. A nővérek egyébként évek óta részt vesznek Érd lelkipásztori ellátásában is: hittant tanítanak, amit a gitároktatással együtt a jövőben is folytatni kívánnak. Egyébként nem féltem őket. „Magasabb összeköttetéseik" ezután is működni fognak. Kunszabó Zoltán ELŐ EGYHÁZ Három nővér Egerbe jöttek Firenzéből „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat" — így fogta egybe Janus Pannonius, a költő versében az itáliai s a magyar tájat. S valóban, aki legalább Firenzéig eljut e tájról, boldog lehet, hiszen azon a földön jár, amely nemesi rangot adott költészetnek, festészetnek. Miként egykor elődeink tudtak élni az itáliai versből, és híres oskolákat járva itthon remekül szabtak mértéket és arányt, úgy ma eldől: tudunk-e élni alkalommal és lehetőséggel. Firenzében van ugyanis a szervita nővéreknek az a háza, amelyből három nővért küldtek Egerbe, hogy megindítsák magyar földön is a szerzetesi élet általuk élt — és a Fájdalmas Anya által megszentelt — hagyományát. Alapvetően tanítórend az övék. A férfiág mellett 1854-ben született meg a női ága a rendnek. Missziós lelkületű és a Fájdalmas Szűz tiszteletének apostolaiként vannak jelen a szerviták a szerzetesek sokszínű világában. Ma, amikor tanúi vagyunk sok rend újjáéledésének Magyarországon, különlegessé az teszi a szervita nővérek egri ház-alapítását, hogy Egerben a rendnek eddig csak férfiága létezett. Miközben a férfi szerzett is újra indult, mellette megszületett a teljesen új női rend. Sajátos az alapításban az is, hogy a nővérek között egyetlen magyar sincs. A plébánia körül szerveződő életüket Balog Gyula plébános próbálta „magyarítani", és főleg az a fiatalokból álló lelkes Csoport, amely körülveszi szeretetével a nővérek házát. Nagy bátorsággal vágott neki az idegennek a három nővér. Damiana Olaszországból, Edítha Chiléből, Alfonsa pedig Indiából érkezett. Hogy mert nekivágni Damiana nővér ennek a kalandnak? — kérdezem a nyugdíjkoron jóval túl is temperamentumos, gyorsmozgású nővért. — Az engedelmességben nem a kor számít — mosolyodik el, s már bánom a kérdést. Evilági volt. Editha nővértől nem is kérdezek semmit, annyira egyértelmű és otthonos minden mozdulata, hogy azzal a néhány szóval, amit e nyelvtörő magyarból megtanult, máris eligazodik. Ő egy közel nyolcszáz fős iskolát hagyott ott Chilében, amelynek igazgatója volt. Itt Egerben is rajonganak érte a plébánia körüli fiatalok. Az ősszel az Angolkisasszonyoknál fog spanyolt tanítani. Végre beszélhet saját nyelvén! Alfonsa nővér ma nincs itt — éppen Rómában készíti disszertációját. A nyár végén áldotta meg házukat Seregély István érsek Egerben. Az alkalomra eljött firenzei házukból a generális anya, Angela Lenzi és még három társa, hogy az Egerbe települt rendjük megindulásának sikerét jelenlétével is elismerje. Persze az igazi siker egészen más. S talán nem is érti más ezt csak az egri vagy Eger-környéki ember: a nővérek új háza az igazi siker, ahogyan a kisállomás és a minaret környéki házak között elvész a kicsiny kolostor, mintha nem is egy szerzetesház, hanem szemérmesen zárkózó falusi portácska lenne. Majdnem mind ilyenek itt, a szervita templom környékén a porták. S aki a kapuja előtt megy el, az se sejti, hogy a szűk udvar végében egy kis kápolna mélyén 1993. augusztusától Jézus lakik — és körülötte három nővér. P. Juhász Ferenc 1993. október 24.