Új Ember, 1993 (49. évfolyam, 1/2319-52/2370. szám)

1993-10-24 / 43. (2361.) szám

StifUe* VENI SANCTE RÓMÁBAN A Római Pápai Magyar Intézetben október 13- án tartották a Veni Sanctét. A szentmisét Paskai László bíboros, az Intézet fővédnöke mutatta be. Az évnyitón jelen volt a Felügyelő Bizottság elnö­ke, P. Zakar Polikárp ciszterci generális apát, vala­mint a bizottság három tagja: Ternyák Csaba püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, Fenyő Vendel szalézi szerzetes és P. Szentmártoni Mihály, a Pápai Gergely Egyetem jezsuita tanára. (MK) ÉLETRE KELŐ TEMETŐKÁPOLNA Halottak napjára ismét életre kel a cinkotai te­mető kápolnája. A hosszú évek óta használaton kívül álló kicsiny templom eredetileg egy helyi ős­lakos család temetkezési kriptája fölé épült, s je­lenleg is az ő tulajdonukban van. A katolikus egy­házközség nemrégen azzal a feltétellel kapta meg a használati jogot, hogy vállalja az épület rendben tartását. A kápolna — amelyet a temető ünnepi napjait követően felújítanak — már most nyitva áll a hí­vek és az érdeklődők számára, csaknem minden délután. A Mindenszentek napját megelőző vasárnap délutánján még a ravatalozó előtti téren tartják a halottakért a szentmisét, hétfőn és kedden dél­után viszont már a kápolnában vehetnek részt litánián a temetőt látogatók. Az egyházközség kö­szönettel fogadja a felújításra szánt adományokat. Címük: Cinkotai Római Katolikus Egyházközség, 1164 Budapest XVI., Rádió u. 27. KATOLIKUS ISKOLA MŰKÖDIK JÁNOSHALMÁN Jánoshalma lakosságának jelentős része katoli­kus vallású. Akaratuk teljesült, amikor az egy­házközség — visszakapva tulajdonát — vallásos szellemben működő iskolát indíthatott. A szerve­zése békésen zajlott, a ma oly sok téren tapasz­talható ellentétektől mentesen — s ebben nagy rész volt Tajdina József plébánosnak és a polgár­­mesternek. Hogy milyen sokan akarták, támogatták ennek az iskolának a létrejöttét, és örülnek annak, hogy vallásos szellemű oktatási intézmény gyarapítja városukat, jól mutatta a templomi ünnepségre összegyűltek nagy száma is. Olyan neves személyi­ségek tisztelték meg jelenlétükkel ez alkalomból Já­noshalmát mint Angelo Acerbi pápai nuncius, Dan­­kó László kalocsa-kecskeméti érsek, Dobos Krisztina államtitkár, Korzenszky Richárd miniszteri biztos, Farkas István a katolikus általános iskolák főigaz­gatója. Az esemény igazi főszereplői a Kiss Györgyné igazgató vezette tanári kar és a diákság voltak. Az ünnepi szentmisét Dankó László érsek mondta. Az iskolások műsora és a köszöntő beszédek után sza­lagot kötött az iskola zászlajára Angelo Acerbi érsek és Dobos Krisztina államtitkár, majd a pápai nunci­us megszentelte az épületet. A Szent Anna Katolikus Általános Iskola egyelő­re csak alsó tagozattal működik. ÚJ RENDHÁZ BALATONKENESÉN Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja és a balatonkenesei Magyarok Nagyasszonya plé­bánia összefogása révén Balatonkenesén, a temp­lomkert területén új, háromszintes rendház épült, mely a szerzetesrend tanulmányi házaként kezdi meg működését, otthon adva a jelöltek intézeté­nek, a noviciátusnak és a tanulmányaikat folytató rendi növendékek közösségének. Szendi József veszprémi érsek október 9-én meg­áldotta a rendház kápolnáját és az egész épületet,­­majd a templom és a rendház udvarán kialakított állandó misézőhelyen szentmisét mondott a plébá­nia hívei, a nővérek és számos vendég részvételével. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Maria Irenea Hamranová általános főnöknő és Tóth Alajos mino­rita tartományfőnök, a rend vizitátora is. Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja várja a szerzetesnői életre elhivatottságot érző fia­talok jelentkezését (8174 Balatonkenese, Pf. 42.; telefon: 88/381-146). (MK) ÉVNYITÓ A HITTUDOMÁNYI KARON A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudo­mányi Kara október 5-én tartotta tanévnyitóját. Bolberitz Pál dékán beszámolt a kar elmúlt évi eredményeiről, ismertette a professzorok tudo­mányos munkásságát, majd a hagyományoknak megfelelően a maga tudományterületéről tartott elő­adást, korunk egyik gyakran emlegetett fogalmát, a pluralizmust vizsgálta keresztény szempontból. A hittudományi karon már nemcsak teológu­sok, hanem leendő hitoktatók képzése is folyik nappali tagozaton. Az előző tanévben a nappali hallgatók száma 228 fő volt, közülük csak 45 volt a papnövendék. A levelező tagozaton tanulók szá­ma 1016 volt. Az ünnepélyes tanévnyitón jelen volt Paskai László bíboros, a kar korábbi professzora, és a püspöki kart több tagja, Gál Ferenc, a katolikus egyetem rektora. Képviseltették magukat a többi egyházak teológiai akadémiái is. Különös tisztelet­tel köszöntötte a dékán a Semmelweiss Orvostu­dományi Egyetem rektorát és az ELTE jogi kará­nak dékánját, hiszen ezek az egyetemek ugyan­csak a Pázmány által Nagyszombatban alapított egyetem utód­ intézményei.­­ Kolostor a semmiből Látogatóban az érdi ciszterci nővéreknél (2.) Múlt heti cikkünkben az érdi Regina Mundi női apátság negyven éves illegális életéről számoltunk be. A múlt rendszer regényes évti­zedei után nem indult unalmasan az 1989-cel kezdődő új korszak sem a nővérek számára. A politikai változások hajnalán, a szaba­dabb mozgás lehetőségével, no meg a Gondviselés segítségével élve igazi kolostor, saját templom építésébe kezdtek érdi házuk egykori gyümölcsösében.­ ármilyen reménytelen volt is a hely­zet az elmúlt évtizedekben, mindig hittünk benne, hogy a­ szűkös csa­ládi ház után a közösségnek egyszer va­lódi otthona lesz — mondja Punk M. Gemma apátnő. — Ha valami kis pénzt sikerült összegyűjtenünk, mindig azt mondogattuk egymásnak: ezt már a mo­nostorra tesszük félre. „Hittel épülj!” A nővérek kevéske pénzével persze semmit nem lehetett kezdeni, hiszen egy olyan közösségi ház költségvetése, mely helyt adhat akár csak a jelenlegi 23 apá­cának, és templom is csatlakozik hozzá, százmilliókra rúg. A kezdő lökést egy vá­ratlanul érkezett külföldi adomány adta meg, amit a nővérek joggal tekinthettek égi jelnek a munkálatok megkezdésére. 1990-ben 50.000 dollárról szóló csekket hozott a postás, melynek feladója egy teljesen ismeretlen amerikai pap, John Griffith volt. Mr. Griffith véletlenül szer­zett tudomást az üldözések között is ki­tartó magyar szerzetesközösségről, és őket kérte meg arra, hogy elhunyt szüle­iért imádkozzanak egy erre a célra épült kápolnában. — Amikorra Südi Ernő, bonni magyar építész tervei elkészültek — mondja az apátnő —, már nyilvánvaló volt, hogy eb­ből a pénzből épphogy elindulni tudunk. Nagyon sokan mondták nekünk az első perctől kezdve, hogy hagyjuk abba az egészet, úgyis belebukunk. Udvarhelyi László építésvezető ötletére ezért az alap­kőre ezt a mondatot írtuk: „Hittel épülj!". Valóban, az Isten irgalma és az emberek jósága építette föl... Jótevők A pénz hiányzó — nagyobb — részét végül külföldi bencés és ciszterci kolos­torok adták össze. Nagy pártfogóra talál­tak a nővérek Budenbach augsburgi pre­­látus személyében, aki a belső liturgikus terek terveztetését és kivitelezését vállal­ta — ingyen. A nővérek a rossz gazdasá­gi helyzet miatt egyáltalán nem akartak gyűjteni, de az emberek jószándékának nem lehetett gátat vetni. — Nagyon megható volt sokszor a sze­gények segítőkészsége — emlékezik Naszályi Emil, a monostor spirituálisa. — Egy környékbeli néni rendszeresen meg­jelent nálunk a maga két-háromszáz fo­rintjával. Egy idős szombathelyi pap szinte min­denét eladta, hogy néhány tízezer forint­tal támogassa a folytonos pénzhiánnyal küszködő nővéreket. — Közvetlen közelünkben kevés a ka­tolikus — folytatja Emil atya. A környék kávinista népe minden segítséget meg­adott nekünk kétkezi munkájával is. Nagyon jó velük a kapcsolatunk, szent­misére is járnak — mosolyodik el hamis­kásan beszélgetőtársam. „Az ír házába felmegyünk” 1993 kora őszére készült el körülbelül kétezer-háromszáz négyzetméter hasz­nos területtel, a cellákban és a vendég­szobákban összesen 40 férőhellyel a ko­lostor, a szintén tágas, egyedülálló mennyezetácsolattal ékes templom, és az elmélkedő elvonulásra alkalmas altemp­lom. A lakószárnyban könyvtár, tanuló­szoba és sok más közösségi helyiség is a nővérek rendelkezésére áll majd, ők azonban — saját bevallásuk szerint — a sok-sok fürdőszobának örülnek a legjob­ban, mert az elmúlt évek igen nagy pró­batétele volt az egyetlen fürdőszoba előtti ácsorgás a külvilág felé négyszemélyes­­nek mutatott házban. Bár az építkezés három éve igen nagy megpróbáltatást jelentett a közösség szá­mára, azt hiszem, sokáig emlékezetesek lesznek az 1993.szeptember 11.-i temp­lomszentelést megelőző napok is, ami­kor hatszáz vendég fogadására készültek az apátságban. A készülődésben megint­­csak a környékbeliek segítettek. Egy is­merős család a hízott marháját vágta le — mint a példabeszédben —, hogy az Európa 13 országából érkező ünneplőse­reg jóllakhasson az ugyancsak szíves­ségből felállított nagy étkezősátor alatt. A „nagy emberek" egy asztalnál ültek a „köznéppel”, ami még családiasabbá tet­te az amúgy is bensőséges ünnepet. Német, osztrák és lengyel apátok és apátnők mellett a szentelési szertartáson részt vett Zakar Polikárp, a ciszterci rend generális apátja, Keszthelyi Ferenc váci püspök és Takács Nándor székesfehérvá­ri megyéspüspök is. A szentmisét Kada La­jos érsek, Németország nunciusa celebrál­ta, aki a 121. zsoltárt idézte szent beszédé­ben: „Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: Az Úr házába felmegyünk!". Hiszen minden templom a mennyország kapuja, az Istennel való találkozás helye. — Ezen a helyen Isten különösen közel van hozzánk — mondta az érsek —, mert a nővérek állandó imádsága fenntartja Vele a kapcsolatot. Ez ugyanis az ima célja: Istent a világba hozni, és a világot az emberiséggel együtt Isten közelségébe vinni. Arra kaptatok meghívást, kedves nővérek, hogy azok helyett is akik erre képtelenek vagy vonakodnak megtenni, közbenjárjatok az Úrnál az emberiség súlyos gondjai megoldásáért. Hogyan tovább? Áll tehát a gyönyörű monostor, adott a nővérek élethivatása — amit Kada Lajos szemléletesen foglalt össze —, az érdi kö­zösség küzdelmeinek mégsincs vége. A nagy ház fenntartása — erre nemigen gondolunk — nagy költséggel jár. Az adományokból semmi sem maradt, bevé­telre a nővérek, mint évtizedeken keresz­tül, most is csak saját sovány fizetéseik­ből és nyugdíjaikból számíthatnak. Ed­dig mindenki külső munkahelyekre járt dolgozni, most azonban olyan munkát igyekeznek találni, amely — a klasszikus monostori élethez jobban igazodva — ott­hon is végezhető. Egyelőre ez nem megol­dott, hiszen a Németországból ajándékba kapott ostyasütőgép nem biztosít majd elegendő munka- és bevételi lehetőséget. A közösség távlati tervei sorában is in­kább szolgálatok, mint jövedelmező üzle­ti tervek szerepelnek. Helyet kívánnak adni lelkigyakorlatos csoportoknak, pi­henni- elcsendesedni vágyóknak, és ké­sőbb talán öregek otthonát is berendez­nek. A nővérek egyébként évek óta részt vesznek Érd lelkipásztori ellátásában is: hittant tanítanak, amit a gitároktatással együtt a jövőben is folytatni kívánnak. Egyébként nem féltem őket. „Maga­sabb összeköttetéseik" ezután is működ­ni fognak. Kunszabó Zoltán ELŐ EGYHÁZ Három nővér Egerbe jöttek Firenzéből „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, s most Pannónia is ontja a szép dalokat" — így fogta egybe Janus Pannonius, a költő versében az itáliai s a magyar tájat. S valóban, aki legalább Fi­renzéig eljut e tájról, boldog lehet, hiszen azon a földön jár, amely nemesi rangot adott költészetnek, festészetnek. Miként egykor elődeink tudtak élni az itáliai versből, és híres oskolákat járva itthon remekül szabtak mértéket és arányt, úgy ma eldől: tudunk-e élni alkalommal és lehetőséggel. Firenzében van ugyanis a szervita nővéreknek az a háza, amelyből három nővért küldtek Egerbe, hogy meg­indítsák magyar földön is a szerzetesi élet általuk élt — és a Fájdalmas Anya által megszentelt — hagyományát. Alapvetően tanítórend az övék. A férfi­ág mellett 1854-ben született meg a női ága a rendnek. Missziós lelkületű és a Fájdalmas Szűz tiszteletének apostolai­ként vannak jelen a szerviták a szerzete­sek sokszínű világában. Ma, amikor ta­núi vagyunk sok rend újjáéledésének Magyarországon, különlegessé az teszi a szervita nővérek egri ház-alapítását, hogy Egerben a rendnek eddig csak férfi­­ága létezett. Miközben a férfi­ szerzett is újra indult, mellette megszületett a telje­sen új női rend. Sajátos az alapításban az is, hogy a nővérek között egyetlen ma­gyar sincs. A plébánia körül szerveződő életüket Balog Gyula plébános próbálta „magyarítani", és főleg az a fiatalokból álló lelkes Csoport, amely körülveszi sze­­retetével a nővérek házát. Nagy bátorság­gal vágott neki az idegennek a három nő­vér. Damiana Olaszországból, Edítha Chiléből, Alfonsa pedig Indiából érkezett. Hogy mert nekivágni Damiana nővér ennek a kalandnak? — kérdezem a nyugdíj­koron jóval túl is temperamentu­mos, gyorsmozgású nővért. — Az engedelmességben nem a kor számít — mosolyodik el, s már bánom a kérdést. Evilági volt. Editha nővértől nem is kérdezek semmit, annyira egyér­telmű és otthonos minden mozdulata, hogy azzal a néhány szóval, amit e nyelv­törő magyarból megtanult, máris eligazo­dik. Ő egy közel nyolcszáz fős iskolát ha­gyott ott Chilében, amelynek igazgatója volt. Itt Egerben is rajonganak érte a plé­bánia körüli fiatalok. Az ősszel az Angol­­kisasszonyoknál fog spanyolt tanítani. Végre beszélhet saját nyelvén! Alfonsa nővér ma nincs itt — éppen Rómában készíti disszertációját. A nyár végén áldotta meg házukat Se­regély István érsek Egerben. Az alkalom­ra eljött firenzei házukból a generális anya, Angela Lenzi és még három társa, hogy az Egerbe települt rendjük megin­dulásának sikerét jelenlétével is elismer­je. Persze az igazi siker egészen más. S talán nem is érti más ezt csak az egri vagy Eger-környéki ember: a nővérek új háza az igazi siker, ahogyan a kisállomás és a minaret környéki házak között el­vész a kicsiny kolostor, mintha nem is egy szerzetes­ház, hanem szemérmesen zárkózó falusi portácska lenne. Majdnem mind ilyenek itt, a szervita templom kör­nyékén a porták. S aki a kapuja előtt megy el, az se sejti, hogy a szűk udvar végében egy kis kápolna mélyén 1993. augusztusától Jézus lakik — és körülöt­te három nővér. P. Juhász Ferenc 1993. október 24.

Next